MAGYAROK

1596762
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
786
487
1273
1590945
14259
16951
1596762

Te IP-címed: 18.234.51.17
2019-05-21 21:37

Rólunk

 

 

Szöllősi Antal méltatása

2019. január 03. csütörtök, 23:13
Írta: Dr. Deák Ernő

 

 

 

Szöllősi Antal méltatása

 

 

 

     Szöllősi Antal csöndes, halk szavú ember. Ilyen a tekintete is, mintha óvatos, mintha bizonytalan volna. Látszik rajta, hogy gondolkodik, mielőtt megszólal. Aki szereti a harsányan hangoskodókat, annak Szöllősi Antal biztosan nem az esete. Mert látszatra – ugyebár magyarok vagyunk – már puszta fellépésünkkel szeretünk kiváltani kellő benyomást. Előfordulhat hát, hogy könnyen átnéznek az ilyen emberen. Emlékszem, Stockholmban egyszerűen csak ott termett a sokadalomban, s ha valaki nem hívja fel rá figyelmemet, bizony észre sem vettem volna. Ha már viszont ennyire méltatta felvilágosítóm, tudni véltem, ki is az szerénységével tüntető ember: mint megtudtam, ő az, aki egyebek mellett saját maga kifestette a stockholmi Magyar Házat. Valóban, ő fel sem tűnik sokak szemében, mert nem tud, nem akar szájhős lenni. Arany János évében járunk, és ilyenkor többször felmerül nemcsak a minőség, hanem az alkat kérdése is. Egyesek szerint a táj, a földrajzi-történelmi környezet nagyban formálja az ember személyiségét.

     Szöllősi Antal Nagyszalontán született 1944-ben, ami akkor még ismét magyar volt. A negyedszázados román uralom biztosan nem kezdte ki a gyökereket. 1969-ig Magyarországon élt. Szobafestő és mázoló szakmában tett szakvizsgát. Nem volt különösebb felkészültsége – még politikailag sem –, amikor nyakába vette a világot. Németországba tartott, de nyolc hónapi ausztriai tartózkodás után Svédországban kötött ki. Ott érett be emberileg és magyarként is. Nem érdektelen megemlíteni, hogy – 1987 óta önálló vállalkozóként – 2009-ig, nyugdíjazásáig szobafestőként kereste meg kenyerét. Ezen a ponton tapinthatók ki azok az érintkezési felületek, amikor a kereső fiatalból magyarságát tudatosan vállaló felnőtt lett.

     Érdeklődése korán a nyugatra szakadt magyarok életének alakítására összpontosult. Már a kezdeti svédországi időkben, 1970-ben Bujdosók címmel lapot indított a magyarok tájékoztatására. Amellett, hogy hosszú évtizedeken át aktívan részt vett a svédországi-stockholmi magyar közösségi életben, aránylag hamar, 1973. október 23-án negyedmagával megalakította az Északi Magyar Archívumot. Amikor egyedül maradt, csendes szívóssággal folytatta és építette ki az irdatlan vállalkozást: a nyugati magyarok hagyatékainak, újságoknak, folyóiratoknak összegyűjtését. Ehhez eleve át kellett lépnie Svédország határait, és kapcsolatba kellett lépnie egyesületekkel, szervezetekkel, kiadókkal, hogy begyűjtse mindazt, amit fontosnak tartott megőrzésre.

     Ezek között angol, német, francia, olasz, svéd, sőt kínai nyelvű, magyarok által kiadott újságok is találhatók. A Nyugaton élő híres magyar személyiségekről is összegyűjtjük mindazt, ami bárhol megjelenik. Mondhatni azt, hogy minden olyan magyar vonatkozású anyagot vagy tárgyi emléket gyűjtünk, ami a történelmi Magyarország határain kívül megjelenik vagy fellelhető.

     Huszonötezer magyar nyelvű könyv, háromezerféle újság – köztük hétszázfajta emigrációs kiadású lap – és mérhetetlen mennyiségű, az emigráns magyar szervezetek életét dokumentáló irat alkotja a Stockholmban található Északi Magyar Archívumot. Szöllősi Antal jóformán minden szabadidejét és pénzét ebbe a vállalkozásba fektette. Az Északi Magyar Archívum honlapjának feltöltése 2011. december elsejétől folyamatos és szerkesztés alatt áll. Jelenleg körülbelül kétezer oldal olvasható, amely folyamatosan bővül és a tervek szerint 6-8 ezer oldal válik minél előbb elérhetővé. Mindez hallatlanul sok türelmet, idegölő munkát igényel.

     Szöllősi Antal már élete teljében végrendelkezett és megállapodást kötött a Svéd Állami Archívummal, a Riksarkivet-tel. Az utóbbi években mégis következetesen arra törekszik, hogy gyűjteménye Magyarországon leljen otthonra. Olyan emigráns központra gondol, ahol nemcsak gondozzák és rendszerezik, hanem – főként kutatási célokra – hozzáférhetővé is teszik az irdatlan anyagot. Aki valamelyest figyelemmel kíséri ezt a jelenséget, támogatja ezt a tevékenységet, egyrészt tudhatja, milyen értékeket jelent ez a nyugati magyar örökség, másrészt mi minden vész el kellő gondoskodás és átfogó mentési munkálatok nélkül.

     Szöllősi Antal harcát még mindig harcolja, de egyre inkább nyugtalanítja, mikor és hol találhat megoldást. Bár ismételt elismerésben részesült, a Magyar Örökség feltárásában és összegyűjtésében végzett munkája csak akkor teljesedhet ki, ha végre akadnak hivatalos intézmények, melyek ezt a rendkívüli esélyt felkarolják és gondoskodnak róla, hogy az Északi Magyar Archívum az egyetemes magyar értékek részét képezze és a nemzeti identitás erősítését szolgálja.

     Eddigi magyarországi tapasztalatai nem voltak okvetlen biztatóak, ezért bízunk benne, hogy a Magyar Örökség díj kitüntetés fordulatot jelent gyűjteménye hivatalos tudomásul vételében és kezelésében.

Dr. Deák Ernő

 

 

Elhangzott 2017. március 25-én, a Magyar Tudományos Akadémia, dísztermében (Budapest, Széchenyi István tér 9. I. em.) a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén.

 

Laudátor: Dr. Deák Ernő történész, a Bécsi Napló főszerkesztője volt.

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum Baráti Köre

2017. június 30. péntek, 17:35
Írta: Véghváry Lóránt

 

 

 

Északi Magyar Archívum Baráti Köre

 

Ungerska arkivets vänner

 

 

 

A Kör fő célkitűzései:

Az Északi Magyar Archívum (ÉMA) gyűjteménye mielőbb Magyarországra kerüljön.

 

A Baráti Kör célja az Északi Magyar Archívum (ÉMA) körül egy olyan törzsközönség kiépítése, amelynek tagjai erkölcsi támogatásukkal elősegítik és ezzel hozzájárulnak az ÉMA jelentős gyűjteményének mielőbbi megmentésében.

Hazakerülés esetén segítik a gyűjtemény megőrzését, kutatását, bővítését, és anyugaton élő magyarság értékeinek, kultúrájának feltárását, ápolását, valamint az így összegyűjtött anyag publikálását, és egy állandó emigráns kiállítási program mielőbbi kialakítását.

A Baráti Kör tagja lehet minden olyan személy, akit érdekel a nyugati magyar értékek megmentése és úgy érzi tenni is képes azért, hogy az  Északi Magyar Archívumban összegyűjtött anyag mielőbb Magyarországra kerüljön.

 

Tagdíj nincs, az Ön eszmei/erkölcsi támogatása a fontos!

 

Jelentkezését kérjük a baráti kör levelezési címére eljuttatni: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

teljes név, (esetleg a város neve) és az ország.

Pl.:

Kiss Sándor, Hamburg, Németország

Nagy Sándor, Magyarország

 

Véghváry Lóránt*

az Északi Magyar Archívum egyik alapítója

Durban, Dél-Afrika,  2017. június 30.

 

 

*Véghváry Lóránt 1970-1978 között Stockholmban lakott

 

 

 

Északi Magyar Archívum hazaköltözését támogatjuk:

 

 

 

 

 

 

 

Szöllősi Antal életrajzi adatai

2012. július 17. kedd, 21:58
Írta: Véghváry Lóránt

 

 

Összeállította: VÉGHVÁRY Lóránt

 

 

 

 

SZÖLLŐSI ANTAL ÉLETRAJZI ADATAI

 

Rövidített változat

 

 

 

 

Rövid életrajzi adatok


Szülei: id. Szöllősi Antal (1920 – 1989)

            Kenéz Julianna (1921 – 2001)

 

1944 február 27-én született Nagyszalontán

1951-1958: általános iskola, Mezőberény

1959-1961:  ipari-tanuló Budapesten

1961-1967: különböző építőipari vállalatok

1964-1969 : úszóedző

1969 tavaszán hagyta el Magyarországot és Ausztriába távozott

1969-ben a svéd állam segítségével Svédországban telepedett le

1970-1987: különböző svéd vállatoknál dolgozott

1987-2016: saját vállalkozás

2016-tól nyugdíjas

 

A sport területén

 


1960-1964. könnyűbúvár

Magyar Honvédelmi Sport Szövetség, Könnyűbúvár szakosztály, (MHS)

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT).

1964: Mezőberényben a Mezőberényi Spartacus Sportkörnél elindítja az egyesület úszó szakosztályát

1964-1969: a Mezőberényi Spartacus Sportkör Úszó Szakosztályának úszóedzője

1965. július : úszó sportágban gyakorló edző

1965. július : III. oszt. játékvezető, versenybíró

1965. november 4. : alapfokú sportvezető

1966. július 19. : középfokú sportvezető

1967. augusztus 21. : a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) úszóedzői oklevelet szerzett.

1967. szeptember 15. : társadalmi sportvezető

1971-1972 : Järfälla Simsällskap (Jakobsberg, Stockholm), úszóedző

 

 

 

Vezetőségi tagja volt több stockholmi magyar egyesületnek

 


1972-1986 :   Szabad Magyarok Tömörülése

197?-2001 :   Stockholmi Magyar Katolikus Kör (1999-2011 : elnök)

1984-1986 :   Botkyrkai Magyar Művelődési Társaság

1974:-           Alapításakor a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének meghívott tagja volt

1999-2001 :   a Stockholmi Magyar Katolikus Kör elnöke 

 

 

Kezdeményezője és alapítója volt több stockholmi magyar egyesületnek

 


1970-1974 :   Bujdosók Baráti Köre (és elnöke)

1972-1973 :   Stockholmi Magyar Népi Táncegyüttes

1971-1972 :   Szabad Magyarok Tömörülése Ifjúsági Csoport

1973-1974 :   Stockholmi Magyar Katolikus Kör Ifjúsági Csoport

1973:-           Északi Magyar Archívum (Ungerska arkivet

1984-1987 :   Stockholmi Magyar Tanulmányi Napok 

1985:-           Északi Magyar Irodalom és Könyvbarátok Köre

 

 

Más nemzetiségiekkel való kapcsolatai

 


1980-1989 :   Immigranternas Riksförbund Avdelning i Stockholm

(Bevándorlók Országos Szövetségének Stockholmi Osztálya), 1980-1984, vezetőségi tagja ;

1985-1986, alelnöke. 

1986-1987 :   Immigranternas Riksförbund (Bevándorlók Országos Szövetsége) 1986-ban  titkára ; 1987-ben vezetőségi tagja. 

 

 

Más országokban lévő magyar kapcsolatai

 


1972-1989? : Tagja az Európai Szabad Magyar Kongresszus-nak, (München).

1971-1973   : Egyik alapító vezetője volt az Európai Szabad Magyar Ifjúsági Mozgalom-nak, (Zürich-München-Stockholm). 

 

 

Több svédországi magyar emigráns lap felelős kiadója és szerkesztője

 


1970-1974 :   Bujdosók

1972:-           Ungrare i Norden – Magyarok Északon

1979:-           Magyar Archívum                                                                                                     

1997-1998 :   Ungersk bibliográfia

2000 :           Stockholmi Hívogató

2011:-            www.ungerska.se  az Északi Magyar Archívum honlapja 

 

 

Több magyar emigráns folyóíratnak munkatársa (volt)

 


Bujdosók (Stockholm),

Duna (Svájc),

Irodalmi Újság (Párizs),

Hídfő (Németország),

Híradó (Stockholm),

Magyar Archívum (Stockholm),

Magyar Házi Híradó (Stockholm),

Magyar Híradó (Bécs),

Nemzetőr (München),

Ungersk Bibliografi (Stockholm),

Ungrare i Norden (Stockholm),

Új Európa (München) stb.

Új Hídfő (Németország),

Új Kéve (Svédország),

stb.

 

 

Fontosabb díjak, elismerések


1962. március 29.: Kiváló könnyűbúvár cím elnyerése, Budapest.
 
1989 : a Janus Pannonius Társaság (Pécs) tiszteletbeli tagjává választja.
 
1994. május 10-én a Magyar Köztársaság elnöke, Göncz Árpád „a magyar-svéd kapcsolatok történetének feldolgozásáért,
az Északi Magyar Archívum létrehozásáért és gondozásáért a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjekitüntetést adományozta.
 
1997 : „A magyarság szolgálatában végzett odaadó munkásságáért és nagylelkű támogatásáért
a Magyarok Világszövetsége Elnökségétől”. Csoóri Sándor, elnök.
 
2008 : „A Svédország-i magyarság érdekében tett szolgálataiért és ügyünk támogatásáért köszönettel
a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében” Bihari Szabolcs, elnök.
 
2013. június 4-én „a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma Teleki Pál Érdemérmet adományoz Szöllősi Antalnak
példás magyarságszolgálata elismeréseként.”
 
2014. május 31-én „A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, fennállásának 40 éves évfordulója alkalmából emléklapot
adományoz Szöllősi Antal részére, a svédországi magyarságért végzett hosszú és eredményes munkájáért.”

 

2017. március 25. Magyar Örökség Díj. Budapest.

„A Magyarországért Alapítvány kurátorai úgy határoztak, jeles bizottságot kérnek fel arra a célra, hogy együttmunkálkodva a Magyar Szellem Láthatatlan Múzeumát létrehozzák.

A Magyar Örökség és Európa Egyesület által ezen szándék szellemében megerősített bizottság 2017 március 25-én a Magyar Tudomanyos Akadémia dísztermében kinyilvánítja, hogy az arra méltó SZÖLLŐSI ANTAL Északi Magyar Archívuma MAGYAR ÖRÖKSÉG.

Szöllősi Antal nevét az Aranykönyv őrzi.”

 

 

Kutatási területe

Svédországban élő magyarok története

A svéd-magyar kapcsolatok

Magyarország és Skandinávia; Dánia, Izland, Norvégia, [Finnország].

Kárpátalja [1990-ig]

Nyugati magyarság : A magyar emigráció története kezdetektől napjainkig

A bevándorlók helyzete és a bevándorlási kérdés Európában és más kontinenseken

 

 

 

MAGYAR NYELVŰ PUBLIKÁCIÓK

 

 

Önálló kötetek


Svédországi magyarság 1956-ig
Stockholm: Ungerska Arkivet, 1999 – 80 p.
ISBN 91-630-8051-1
Kritika: SZ[abó] M[átyás]: Svédországi magyarság = Bécsi Napló, 23. évf. 2002. január-február, 1. sz.; 12 old.
 
Svensk-ungerska, ungersk-svenska ordböcker och läroböcker
Svéd-magyar, magyar-svéd szótárak és nyelvkönyvek
Stockholm: Ungerska Arkivet, 2008 – 44 p.
ISBN 978-91-977387-0-5
Serie:   Sveriges ungerska bibliografi = Svédországi magyar bibliográfia; ISSN 1654-0878
 
 
Gyűjteményes munkában

Magyar bevándorlók Svédországban.  p. 387-424
In.: KOVÁCS Andor: A világ magyarsága : Történeti áttekintés és címtár. Európa II.
       Budapest: Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiója, 2000 – 430 p.
 
A magyar emigráns szellemiség vezetője.  p. 84-85      
In:. . . Elvégeztem, amire rendeltettem : emlékek Borbándi Gyuláról / szerk.: Szeredi Pál
Pilisszentkereszt: Barangoló kiadó, 2014 – 160 p. ; ISBN 978 963 86267 8 3

 

 

Cikkek


1970 – 2019

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 
 
 
Svéd nyelvű publikáció

1986 – 2006

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 
 
 
Fordítások

1986 – 2006

magyarról svédre

svédről magyarra

lengyelből magyarra

[szerkesztés alatt]

 

 

Előadások
 

1971 – 2018

Svédország, Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Észtország, Németország, Hollandia, Svájc.

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.
 

 

Kiállítások rendezése


1971 – 2006

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 

 

 

IRODALOM    

 

 

Lexikonokban, könyvekben: magyar nyelven


1979

Magyarok Északon. – 198. oldal

In: Vajda Albert (1919-1991): ...és mégis morog a föld : Vidám útijegyzetek 5 világrészből. London: 1979 – 281 p.

„Volt valami szívet-lelket szorongató abban, amikor egy ultramodern stocholmi lakás egyik szobájában a polcokról több, mint ötezer magyar könyv nézett rám. Nem hosszúszakállú könyvmoly könyvtára, hanem lelkes magyar fiatalemberé, aki a szobafestés nehéz munkája mellett angyali feleségével együtt szenvedélyesen gyűjti mindazt, ami magyar. Gyűjteményének legértékesebb darabja lelkesen megrángatta nadrágszáramat, nem haragosan, hanem örömmel, mert boldog volt, hogy kutyabolond honfitársra talált bennem. Pamacs, a gyönyörű magyar puli remekül érzi magát Stockholmban. Kedvenc tartózkodási helye a szauna, gondolom a maga módján így kíván hitet tenni a finn-magyar testvériség mellett.”

 

1981

Északi Magyar Archívum. Szöllősi Antal hősies vállalkozása. – 128-131. oldalak.

In:  Saáry Éva – Vadnay Zsuzsa: Érdekes emberek. Nyugati magyar portrék.

       Zürich: Svájci Irodalom és Képzőművészeti Kör, 1981 – 139 (3) p.

Saáry Éva (1929-2014) Északi Magyar Archívum, Szöllősi Antal hősies vállalkozása [1980]

 

1985

Szöllősi Antal, 452, 465. oldalak.

In:  Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945-1985.

       Bern: Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, 1985 – 510 [1] p. ISBN 3-85421-015-9

 

1996

Szöllősi Antal, 524. oldal.

In:  Encyclopaedia Hungarica. 3. kötet, P – Z. Főszerkesztő: Bagossy László.

       [Calgary], Hungarian Ethnic Lexikon Foundation, 1996 – 888 p. ISBN 0-9695894-2-5

 

2000

[Szöllősi Antal] : 440, 480, 507. oldalak.

In:  Borbándi Gyula: Nem élünk hiába. Az Új Látóhatár négy évtizede.

       Budapest: Európa Könyvkiadó, 2000 – 601 p.

 

Szöllősi Antal, 142, 237-238, 642, 943. oldalak.

In:  Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [részben 2. jav. és bőv. kiad. + Álnévlexikon] Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000. XXII, 1132 p. ISBN 963-446-145-5

 

2011

Északi Magyar Archívum. Szöllősi Antal hősies vállalkozása. – 132-135. oldalak.

In:  Saáry Éva – Vadnay Zsuzsa: Érdekes emberek. Nyugati magyar portrék : új válogatás.

       Lakitelek: Antológia Kiadó,  2011 – 286 p. ISBN 978-963-9354-75-3 

 

 

Folyóíratokban : magyar nyelven

 


1964

Eredményesen zárták az évet a mezőberényi úszók

= Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1964. november 7.

 

1966

Országos úszóverseny Mezőberényben, tehetségkutatás Gyulán

= Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1966.

 

Úszóink itthon is kitettek magukért

= Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1966. május 17..

 

Személyi változások [Békés megyei Testnevelési Sportszövetség Úszó Szakszövetsége]  

= Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1966. december 20.

 

1967

Bemutatjuk őket: [Szöllősi Antal]

= Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1967. január ?

 

Minden ktsz-tag gyermeke tanuljon meg úszni! – Ezt vallja Szöllősi Antal.

= ? [Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének újságja], 1967. január

 

Harminckilencedik...   = Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1967. március 3.

 

Ünnepi úszóversenyt rendeztek Békéscsabán...  = Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1967. április 7.

 

A Mezőberényi Spartacus úszói...  = Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1967. augusztus 30.

 

Úszóverseny Mezőberényben.  = Békés megyei Népújság (Békéscsaba), 1967. szeptember ?

 

1973

Petőfi-est Stockholmban.  = Magyar Hírek (Göteborg), 26. évf. 1973. március – p. 11-12.

 

Bemutatjuk Szöllősi Antalt.  = Napnyugat (Los Angeles, USA), 3. évf. 11. sz., 1973. december 21. – p. 4.

 

1974

Petőfi svédül.  = Magyar Hírek (Göteborg), 27. évf. 1974. május – p. 4. 

 

Krónika. Felkértek...  = Magyar Hírek (Göteborg), 27. évf. 1974. május – p. 11. 

 

1979

Magyar Archívum [Szöllősi Antal, Svédország, Stockholm, folyóirat]

= Perthi Magyar Hírek (Ausztrália, Perth: 1969-), 11(1979. december)12:2-3.

o

1980

Saáry Éva: Északi Magyar Archívum. = Nemzetőr, 1980. december  - 1981. január, XXIV. évf. 369/370. szám; 10. old.

Saáry Éva (1929-2014) Északi Magyar Archívum, Szöllősi Antal hősies vállalkozása [1980]

 

1988

Modor Ádám: Én Nyugaton élő magyarnak tartom magam. Beszélgetés a Stockholmban élő Szöllősi Antallal.

Demokrata (szamizdat folyóirat, Budapest), 4 évf. 6-7 sz., 1989. p. 67-72.

Modor Ádám (1958-2009) Beszélgetés a Stockholmban élő Szöllősi Antallal [1988]

 

1989

Reform posta. - Laszlo Bartfay: Nem utazhat Magyarországra?  = Reform, 1989. július 21.; 37. old.

 

1990

-y-: Stockholmi-berényi úr. = Kisváros (Mezőberény), 1990. június. – p. 6.

 

Csisztay Gizella: Egy makacs ember az emigrációból. = Kurir (esti, Budapest), 1990. szeptember 19.; 12. old.

 

Csisztay Gizella: A Szivárvány Csobánkán.   = Magyar Napló (Budapest), 1990. október 26. – p. 15.

           (Faludy György, Dupka György, Duray Miklós, Kincses Előd, Mózsi Ferenc, Sárközi Mátyás, Szöllősi Antal)

 

Strömpl Judit: Egy hét a demokrácia hazájában. Svédországi útibeszámoló.

= Kapcsolat (Tartu, Észtország), 1. évf. 3 szám. 1990 december – 8-12. oldal

Részlet a cikkből.

Itt szólnék néhány szót (...) Szöllősi Antalról, aki a svédországi (s nem csak a svédországi) magyar emigráció történetét tanulmányozza évtizedek óta. Több tanulmányt írt a magyar emigrációról, s ő az, aki komolyan foglalkozik Kárpátaljával. Ilyen például Kárpátalja sajtójának történelmi áttekintése, mely komoly zsurnalisztikai tanulmány. A jövőben örömmel közöljük munkáit, természetesen, ha ehhez megkapjuk a szerző hozzájárulását.

Egyik éjjel (a nappalok teljesen foglaltak, ezért kihasználva az éjszakákat is) elvisz minket magához a lakására. Egy ideig szóhoz sem tudok jutni az elém táruló képtől. Már hallotunk azelőtt is a Szöllősi archívumról, de, hogy ilyen, hogy ennyire gazdag legyen egy magángyűjtemény...

 

1991

Udvarhelyi András: Ez az én igazi életem. Beszélgetés Szöllősi Antal svédországi magyarságkutatóval.

= Népszava, 1991. január 4. péntek;

 

Csisztay  Gizella:  Egy makacs stockholmi magyar. Beszélgetés Szöllősi Antallal, az Északi Magyar Archívumban.

= Kapu, 1991. 7. szám. - p. 54-55.

 

Csisztay Gizella: Az Északi Magyar Archívumban. = Népszabadság, 1991. február 12. kedd.; p. 10.

 

Csisztay Gizella: A Szivárvány Csobánkán. = Magyar Napló, 1990. október 26. – p. 15.

 

1993

Szücs András: Húsz éves a stockholmi Magyar Archívum.

= Nemzetőr (München), 37. évfolyam. 523. sz., 1993 november, - p. 8.

 

Szücs András: Az Északi Magyar Archívum jubileum kiállítása. = DUNA (Svájc), 1993. nov.-dec., XXXIV. évf. 7-8. sz.

 

Napló - Érdekes magyar kiállításnak... = Magyar Nemzet, 1993. december 9.

 

Szücs András: A stockholmi Magyar Archívumról.

= Magyar Fórum (Budapest), 5. évfolyam. 51-52 sz., 1993. december 13. - p. 13.

 

1994

Tar Károly: Svédországi meglepetések. Az archívumtulajdonos.  = Erdélyi Napló, 1994. január 5. – p. 17

 

2002

Sz. M.: Svédországi magyarság [Kritika: Szöllősi Antal: Svédországi magyarság 1956-ig. Stockholm, 1999.]

= Bécsi Napló (Bécs), 23. évfolyam. 1. szám. 2002. január-február. – p. 12.

 

2008

Bihari Szabolcs: 20 000 kötet az Archívumban. 35 éve óta ad hírt rólunk a gazdag gyűjtemény.

= Híradó (Stockholm): 26 [28]. évfolyam. 110. szám., 2008. december – p. 14    

Bihari Szabolcs Az Északi Magyar Archívum [2008]

 

2012

Lj. Molnár Mónika: Az Északi Magyar Archívum megalapítója.

= Új Magyar Képes Újság (Horvátországi magyar hetilap, Osijek/Eszék: 1995:-), 17. évfolyam. 35. szám. 2012. szeptember 20. – p. 12.

 

CSABAY Károly: Nagyszalonta – Mezőberény – Stockholm ; beszélgetés Szöllősi Antallal , az Északi Magyar Archívum léterehozójával és fenntartójával.

= Mezőberényi Hírmondó, 22. évfolyam, 2012. november, 5 oldal

 

2013

K.[apui] Á.[gota]: Dabason járt az Északi Magyar Archívum alapítója.

= Dabasi újság (Dabas, 2000:-), 13. évfolyam. 2013. február., 2. szám, 4 oldal

Január 17-én, csütörtökön az önkormányzat vendége volt Szöllősi Antal, az Északi Magyar Archívum alapítója.

A Svédországban, Stockholm külvárosában élő gyűjtő és felesége Kosztolányi Gyula képviselő meghívására érkezett Dabasra, és az archívum létrejöttéről és híres magyar származású emigránsokról tartott előadást az ókortól a 20. századig, a Kossuth Művelődési Központban.

Az 1969 óta svéd emigrációban élő Szöllősi Antal 1973-ban alapította meg az archívumot, amely azóta több tízezres gyűjteménnyé duzzadt, kinőtte a tulajdonos lakását és a bérelt helyiségeket is.
Ez az archívum magában foglalja a Skandináviában valaha élt és ma is élő magyarok dokumentumait, iratait, adatait, de jelentős sajtó- és irodalmi anyagot is találhatunk a gyűjteményben. A költséges és sok lemondást igénylő hobbi eredményeként létrejött archívum igazi kincs volna az anyaországnak, ezért a tulajdonos itt akarja elhelyezni az összegyűjtött anyagot.
Szöllősi Antal azzal a nem titkolt szándékkal jött Dabasra, hogy megfelelő épületet keressen az archívum számára, de tárgyalt más települések polgármestereivel is. Városunk számára igen előnyös volna a gyűjtemény megszerzése és elhelyezése, mert így Dabas az archívum kutatóközpontjává válna, és a budapesti egyetemek hallgatói, doktoranduszai, a téma iránt érdeklődők itt gyűjthetnének anyagot készülő tanulmányaikhoz.
Reméljük, hogy Szöllősi Antal megfelelő helyet talál az archívum elhelyezésére, és bízzunk benne, hogy majd egy dabasi épület adhat otthont ennek az értékes gyűjteménynek.
Kapui Ágota

 

Komáromi Márton: 40 éve az emigrációban élő magyarok szolgálatában : Interjú Szöllősi Antallal, az Északi Magyar Archívum alapítójával.

= Híradó (Stockholm), 31 [33]. évfolyam. 129. szám., 2013 október – p. 6-7.  

 
2014
deák: Szöllősi Antal, a megszállott magyar
= Bécsi Napló (Bécs, Ausztria), 35. évfolyam, 5. szám., 2014. szeptember-október, - p. 10.

 

[bővítés, szerkesztés alatt]

 

 

Folyóíratokban : svéd nyelven

 


1970 – 2011

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 

 

Televíziókban


1994 - 2017

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 

 

Rádiókban


1991 - 2017

A feldolgozás és az adatgyűjtés folyamatos.

 

 

 

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Küldjön üzenetet, ha valamilyen hibát talál, vagy bármilyen javításokat, kiegészítéseket javasol: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

 

 

 

40 éve az emigrációban élő magyarok szolgálatában

2016. június 29. szerda, 09:33
Írta: Komáromi Márton

 

 

 

40 éve az emigrációban élő magyarok szolgálatában

 

Interjú Szöllősi Antallal, az Északi Magyar Archívum alapítójával

 

 

 

Szöllősi Antal 1944. február 27-én született Nagyszalontán, majd Mezőberényben élt és onnan indult el Nyugatra. A svédországi magyarok közül biztonyára sokan ismerik őt, de talán azt kevesen tudják, hogy már negyven éve szolgálja áldozatos munkájával az emigrációban élő magyarok szellemi kultúrájának megőrzését.
 
 
- Mikor érkeztél Svédországba?
 
1969. november 25-én érkeztem Svédországba.
 
- Mi vett rá, hogy elindulj nyugatra?
 
Ez az, amit nem tudok megmondani, kitalálhatnék bármit, de nem biztos, hogy akkor, 25 éves fejjel, azért indultam el, amit most hallanál tőlem.
 
- Más interjúban említetted, hogy Kányádi Sándor Kóbor Kutya című versével a belső zsebedben indultál el. Miért erre a versre esett a választásod?
 
Elég sok verses kötetem volt Magyarországon, jelenleg is sok verses kötetem van, abban az időben 17-18 évesen magam is írogattam. Nem tudnám megfogalmazni, miért pont ezt a verset hoztam magammal. A kutyákat mindig szerettem, itt Svédországban is volt két kutyám, talán emiatt. De pontosan nem tudom, megfogalmazni miért vettem magamhoz ezt a verset, és miért őriztem olyan sok időn át, hiszen Ausztriában nyolc hónapot voltam lágerben, és utána is sokfelé hányódtam Svédországban, de mindig velem volt ez az újságból kivágott vers.
 
- Meséld el kicsit részletesebben az utadat.
 
Turista útlevéllel jöttem ki, ami a hetven dolláros útlevél volt, tehát az állam engedélyével hetven dollárra szóló valuta kiviteli engedélyt kaptam, amivel kérvényezhettem a nyugatra szóló útlevelet, amelyet meg is kaptam. Ezek után lehetett a vízumot kérvényezni. Én Ausztriába kértem, mert úgy gondoltam, hogy csak a határon engedjenek át, nekem az már elég. Így ’69 januárjában kaptam meg a vízumot és április harmadikáig gondolkoztam, hogy menjek, vagy ne menjek, mert ugye semmilyen nyelvet nem beszéltem, oroszt ugyan tanítottak, de ennél többre nem jutottak velem. Tehát miután kiértem Ausztriába, ott lágerbe kerültem, ahol nyolc hónapig voltam, majd a svéd állam hozott el onnan 1969-ben. Előszőr Sätra Brunn-be kerültem egy átmeneti táborba, ez egy Közép- Svédországban található kicsi falu, ahol átmeneti tábor volt. Egyébként nyáron gyógyfürdőhelyként üzemelt, de a téli időszakra berendezték menekülttábornak. Aztán onnan kerültem Stockholmba.
 
- Miután elhagytad Magyarországot, mikor tudtál újra hazamenni?
 
Húsz év után, csak 1989 után engedtek haza, családtagjaimat meg nem engedték ki. Édesanyámnak kiutazási kérelmére küldtek egy végzést, hogy „Fia jogtalanul tartózkodik Svédországban és a Magyar Népköztársaság ellen ellenséges propaganda tevékenységet fejt ki." Emiatt a rendszerváltozásig a kérvényeimet kétszer is visszadobták a konzulátuson. A harmadik kérelem után végül 1989. október 6-án érkeztem autóval az osztrák-magyar határra.
 
- Mielőtt rászántad magad az útra mivel foglalkoztál?
 
Ipari tanuló iskolába jártam Budapesten, szobafestés-mázolónak tanultam, majd utána levelező tagozaton szereztem meg a testnevelési főiskolán az úszó szakoktatói képesítést. Ezek után a Mezőberényi Spartacus Sportkörnél dolgoztam, előbb ingyen, majd fizetésért. 1964-ben elindítottam az egyesület úszószakosztályát, majd 1969-ig itt dolgoztam.
 
- Svédországban is tudtad gyakorolni ezt a szakmát?
 
Igen, de csak önkéntes alapon, tehát fizetés nélkül, munka mellett, Észak-Stockholmban, Jakobsberg városrészben. Az úszóedzéseket eleinte egy magyar házaspár csinálta, akik aztán elköltöztek. Ott volt még Adorján Lajos, aki vízilabda B válogatott volt, és akkor kezdett el ott vízilabdát oktatni, és ő hallott rólam valahonnan, majd megkeresett, hogy nem tudnék-e ott edzőként dolgozni, persze elvállaltam. Négyszázötven gyerek tanult ott úszni, én a B csapatot kaptam, de a növendékek hamar kenterbe verték az A csapatot. Egy évig csináltam, de egy év után sok volt, – munka után több órát utazni és edzést tartani. Mindeközben egy más érdeklődés került a szemem elé, és azt csinálom a mai napig.
 
- Mesélj erről a másik érdeklődésről, hogyan kezdődött!
 
A másik érdeklődés az emigráns iratok gyűjtése, ami már akkor elkezdődött, amikor Ausztriából elindultam Svédországba. Ekkor már két bőröndnyi emigrációban kiadott könyvet és újságot hoztam magammal. Már a táborban félretettem az újságokat, hiszen olyan dolgokat olvashattam benne, amiről otthon nem írtak. Ezek megvannak a mai napig is.
 
- Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned a gondolat, hogy a növekvő anyagmennyiségből egy archívumot kellene létrehozni?
 
1973 tavaszán, a Katolikus Körnek a svéd Állami Levéltár küldött egy meghívót, egy olyan rendezvényre, ahol a bevándorló egyesületeknek elmagyarázták, hogy mi az archiválás, hogyan kell azt csinálni. Akkor már a Katolikus Körben tudták, hogy én mindent gyűjtök, ami magyar vonatkozású, ezért engem küldtek el erre az egynapos tanfolyamra, ahol a délelőtt folyamán szépen elmagyaráztak mindent, majd délután elvittek bennünket a Baltiska Arkivet-be, ez a három balti állam közös gyűjteménye volt. Amikor megláttam, felmerült bennem, hogy miért nincs nekünk, magyaroknak is ilyen! Mindeközben többször előfordult, hogy különböző svédországi egyesületi újságokról tudomást szereztem, szerettem volna példányt belőlük, de nem tudtak adni, mert nem tették el. Ezek a dolgok ösztönöztek arra, hogy 1973. október 23-án megalakítsam az Északi Magyar Archívumot.
 
- Miután megalakult az archívum, szabtál-e határokat annak, hogy mi lesz a gyűjtőköre?
 
Elsősorban csak Svédországi anyagokat kezdtem gyűjteni. Egyszerűnek tűnt, de aztán bejöttek norvég, dán dolgok is, és akkor kiterjesztettem Skandináviára a gyűjtési területet, amibe Finnország nem tartozott bele. Csak későn kezdtem el finnországi anyagokat is gyűjteni, mert ők ’56 után nem fogadtak menekülteket. Miután kiterjesztettem Skandináviára, valamint Finnországra, hamar rájöttem, hogy érdemes felvenni a kapcsolatot más emigrációban élő magyar szervezetekkel is. Ekkor már kiadtam a magyar újságom, amelynek Bujdosó volt a címe, majd Tollas Tibor javaslatára, Bujdosók-ra változtattam. Ezen keresztül sok ismeretséget szereztem, mind Svédországban, mind külföldön, ugyanis, mint cserepéldányt, szétküldtem a világ minden pontjára, ahol magyar újság fellelhető volt. Köszönetképpen a legtöbben a saját újságjukból küldtek egy-egy példányt. Ennek köszönhetően a mai nap körülbelül hatszáz fajta újság van, amely emigráns kiadású, de mindezek mellet még mintegy kilencvenhat féle svédországi magyar újság is megtalálható a gyűjteményben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Izraeltől elkezdve Argentínán át, Tajvanon keresztül, Indiáig, szinte minden magyar emigrációval rendelkező ország újságja megtalálható az archívumban.
 
- Most októberben lesz negyven éves az Északi Magyar Archívum. A kezdeti két bőröndnyi anyagból mostanra mekkorára növekedett a gyűjtemény?
 
Nem tudom pontosan átnézni darabszámra, mert az anyagok nyolcvan százaléka dobozban van és csak a húsz százaléka van feldolgozva, katalogizálva. Gyakorlatilag mindent egyedül csinálok. A könyvek sorba tevését, a pecsétek beütését, a számítógépbe történő bevitelt, tehát mindent. De négyzetméterre meg tudom mondani, a lakásomban a háló és a konyha kivételével, szinte minden archívum és még két raktárhelyiséget is bérelek, ahol tárolom az anyagot. Összességében kettőszáz négyzetméteren helyezkedik el jelenleg a gyűjtemény.
 
- A szabadidődet felölelő archívumi munkák mellett mivel foglalkozol még?
 
1990 előtt Kárpátaljával foglalkoztam elsősorban, publikáltam is emigráns újságokban, a párizsban megjelenő Irodalmi Újságban, valamint a németországi Nemzetőrben. De már ott is szabadon írhatnak, így másfelé irányult a figyelmem és a svédországi magyarság története kezdet foglalkoztatni. Meg is jelent erről egy kötetem 1999-ben Svédországi magyarság 1956-ig címmel. Emellett létrehoztam a Svéd-Magyar Lexikont ami gyakorlatilag a svédországi magyar ki kicsodának felel meg, de találhatóak benne svédországi magyar egyesületek, újságok, és olyan svédek, akik valamit tettek a magyarságért.
 
- Az archívummal kapcsolatban mik a jövőbeli terveid?
 
Első sorban azt szeretném, ha ez a gyűjtemény valamilyen formában hazakerülne, de nem olyan formában, hogy egy intézménynek odaadom, hanem egy önálló intézmény lenne, ahol csak az emigrációkutatással foglalkoznak. Jelenleg tudtommal ilyen jellegű kutatóintézmény nincs. Olyasmire gondoltam, hogy Kivándorlási Intézet lenne a neve, de mivel tárgyi emlékek is vannak a gyűjteményben ezért a Kivándorlási Intézet és Múzeum nevet találtam a legmegfelelőbbnek. Ezt később elvetettem, mert sokan úgy gondolnák, hogy ez egy kivándorlókat segítő intézmény. Ezért az Emigráns Történeti Intézet és Múzeum névre gondoltam, de ezt is el kellett vetnem, mert Magyarországon múzeum csak szakképzett muzeológussal lehet múzeum és az emigráns szó sem találó, mert sokaknak nem tetszene. Látható az elnevezésekből, hogy mit szeretnék létrehozni. Egy kutatóközpontot, amely a szétszórt magyarság anyagait, iratanyagát, történetét dolgozná fel országonként.
 
- Mi volt számodra legkedvesebb jelző, amit a gyűjteményről vagy az archívum kapcsán mondtak rólad?
 
Nem tudok konkrét jelzőt mondani, de volt már, hogy visszahallottam Magyarországról, hogy egy látogatóm miután hazament újságolta, hogy amíg nem látta, nem akarta elhinni, hogy valaki magánszemélyként ennyi időt, energiát és pénzt nem kímélve ilyet csinál, minden segítség nélkül.
 
- Melyik darab a legkedvesebb számodra?
 
Nincs ilyen, a szívemnek az egész gyűjtemény kedves!
 
- Van olyan darab, amelynek érdekes története van?
 
Igen van, bár az nem emigráns kiadás, hanem magyarországi, mégpedig a Vizsolyi biblia másolata, azt egy ismerősöm kivitte Moszkvába repülővel, onnan vonattal eljutott a könyv Helsinkibe és onnan postán küldték át Stockholmba.
 
Köszönöm, hogy betekintést nyerhettem a gyűjteménybe, hogy időt szakítottál a kérdések megválaszolására, további sok energiát és erőt kívánok ehhez a nemes munkához!
Isten Éltesse Sokáig az Északi Magyar Archívumot és életre hívóját!
 
Aki többet szeretne Szöllősi Antal munkájáról megtudni, annak figyelmébe ajánlom az Északi Magyar Archívum honlapját: www.ungerska.se
 
Kérdezett: Komáromi Márton (Budapest)
 
 
 
Megjelent: Híradó (Stockholm, Svédország), 31 [33]. évfolyam. 129. szám., 2013 október – p. 6-7.
 
 
 
 
 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!
 
Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!
 
 
 

Kapcsolat, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 
 
  

Beszélgetés a Stockholmban élő Szöllősi Antallal [1988]

2012. július 17. kedd, 21:43
Írta: Modor Ádám (1958-2009)

 

Modor Ádám (1958-2009) 

 

 

 

ÉN NYUGATON ÉLŐ MAGYAROKNAK TARTOM MAGAM

 

 

Beszélgetés a Stockholmban élő Szöllősi Antallal

 

 

 

 

Te politikai emigránsnak tartod magad?

 

Én Nyugaton élő magyarnak tartom magam. Az, hogy a jelenlegi magyar rendszer hova tesz, az az ő dolga. Én nem tartozom az úgynevezett politikai csoportokhoz, nem is tartoztam egyikhez sem.

 

Politikai okokból jöttél el Magyarországról vagy egyéb szempontok vezéreltek?

 

Politikai okokból? Anyagi gondjaim otthon sem voltak. [Talán] a csehszlovákiai események hatására?

 

Mi volt az elhatározásod indítéka, hogyan kezdődött itt az életed!

 

Azt nem tudja megmondani senki, hogy mi az indító ok, ami elhozza egy bizonyos időszakban Magyarországról. Főleg ha fiatal, akkor még hozzájárul egy kis kalandvágy is. Ha valaki egy kicsit is normálisan gondolkodik, hallgatja a magyar rádiót, nézi a magyar televíziót, ugyanakkor a román határ mellett lakik, ahol tudja fogni a román televízió adását, amely a tankok előtt ülő embereket mutatja Prágából, persze rögtön meghallgatja a nyugati magyar adást és akkor rájön, hogy valami történt.  A magyar hírközlő szervek a rádió, tévé, újság egyszóval sem említik az eseményt, majd két napig. Ez mindenkit elgondolkoztat. Pláne a mai világban, amikor a műholdas adásokat ügyes amatőrök tudják fogni. Így, a képi hírforrás is több, tehát még nehezebb lesz eltitkolni, ami az ország határain kívül törnénik.

 

Hol laktál, mielőtt eljöttél Magyarországról?

 

Békés megyében, egy kisközségben.

 

Ott testnevelőtanárként dolgoztál?

 

Nem, soha, nincs is ilyen képesítésem, úszóedző voltam.

 

És rögtön Svédországba akartál jönni? Mi volt a terved?

 

metország. Azért, mert Európában ott él a legtöbb magyar. Európából nem akartam elmenni. A németek kétszer visszautasítottak és abban az időben, amikor még én jöttem ki, 69-ben, a svéd állam évente kétszer hozott osztrák és olasz menekülttáborokból menekülteket. Ezt, kb 71-72-ben teljesen fölszámolta a svéd állam, úgyhogy Európából nem is hoz most ide senkit. Jelenleg évi 1250 a politikai menekültek létszáma, mely általában már január 2-án betelt. A svéd állam igyekszik a törvényadta keretek között megszabadulni a menekültektől, jöjjenek bárhonnan a világból. Érdekes például, hogy tavaly  jött a Szovjetunióból egy észt fiú és majdnem őt is kitették, sőt bírósági eljárást folytattak ellene a repülőgép miatt.

 

Határsértés, a légtér megsértése miatt?

 

Nem határsértés, ilyesmit itt nem büntetnek, hanem – ami nevetséges, – hogy mások testi épségét veszélyeztette. Azt, hogy bejött engedély nélkül, azt Svédországban nem büntetik, nem úgy, mint Ausztriában vagy más államokban. Az én időmben Ausztria nyolc napi börtönbüntetéssel sújtotta azt, aki Ausztria területére vízum nélkül lépett be. Svédországban ilyen nincs.

 

Ausztriába mentél ’69-ben, és jelentkeztél a táborba? Hogy alakult ezután?

 

Táborba nem kötelező jelentkezni egy országban sem, az mese. Elég az illető ország rendőrségénél jelentkezni, és ha van pénze az embernek, akkor mindenhol azt csinálhat, amit akar, ez vonatkozik Svédországra is. Ha valaki idejön és van pénze, vagy a rokonának, akkor nem kell itt sem táborba mennie. Nyugaton nincs olyasmi, hogy kötelező. Esetleg az ember utazási lehetőségei korlátozottak, amíg a papírjai nincsenek elintézve. Vagy ha elutazik, akkor megkérik az illetőt, hogy jelentse be, hogy most külföldre megyek egy vagy két napra vagy egy hétre, de az sincs megtiltva. Svédországban nem veszik szívesen, ha valaki politizál, de nem tilos az sem.

 

De akkor hogyan tudják jelezni azt, hogy nem veszik szívesen?

 

Ezt itt megmondják. De a tábor rendjében is benne van, hogy politikai tevékenységet folytatni a tábor területén nem lehet. Inkább azért csinálják ezt, hogy a különböző nézetű emberek ne vesszenek össze.

 

Hogy kerültél Svédországba?

 

A  svéd állam hozott ide 1969-ben. Nyolc hónapig voltam csak Ausztriában.

 

És egyenesen Stockholmba kerültél?

 

Nem először Közép-Svédországba, egy kis faluba, Sätra Brunn-be, ott volt egy átmeneti tábor. Ez 30 km-re van Västeråstól, amely Svédország ötödik legnagyobb városa, 110 ezer lakossal. Ez egy nyári fürdőhely,  gyógyüdülőhely, télen nem üzemel, így ideiglenesen berendezték menekülttábornak. Svédországban ezeket nem is nevezik menekülttábornak, inkább átmeneti, vagy ideiglenes lakóhelynek.  Férj-feleség saját szobát kapott, az egyedülállókat kettesével vagy négyesével helyezték el, és teljes ellátást kaptunk. Svéd oktatás volt, a legmodernebb eszközökkel, tankönyvekkel, a tanárok minden nap kijártak hozzánk.  A nyelvtanfolyam után egy hónapon keresztül tájékoztatást kaptunk a svéd társadalomról tolmács segítségével.

 

Nyugat-Németország miért nem fogadott?

 

Nagyon egyszerű. A világon csak két államnak van az alkotmányában, hogy ha valaki az illető ország nemzetiségéhez tartozik, akkor azt befogadja; Nyugat-Németország az egyik, Izrael a másik. Ez, sajnos a magyar alkotmányban nincs benne, hogy ha valaki magyarnak vallja magát és magyar, akkor joga van Magyarországra visszavándorolni, éljen bárhol a világon.  Amikor én kérvényeztem, a németek azt mondták, hogy százhúszezer német várja a bevándorlást, ha azokat bevitték és még utána van hely, akkor villkommen. Százhúszezret kivárni… jelentkezik újabb százhúszezer, úgyhogy reálisan Európában akkor csak Svédország jöhetett szóba. Ma egyetlen lehetséges ország sincs Európában. Ha valaki Magyarországot elhagyja és Európában akar maradni, az az egy ország a lehetőség, amelyikben megpróbál ottmaradni.  Más országba, hogy majd utána átmegyek, azt el kell felejteni; s ezt nem ártana otthon is terjeszteni, mert sokan Svájcból, Franciaországból, Ausztriából szólnak, írnak nekem is, hogy ha ott nem engedik őket, akkor majd idejönnek, – azonban ilyen nincs. Ma a nyugati országok közül egyetlen egy sem fogad szívesen senkit, bárhonnan jön is, legyen bármilyen is a politikai nézete. Erre azt mondják, hogy Kínában az egymilliárdból lehet, hogy 999 millió jönne el azért, mert nem szereti a kommunizmust, ugyanez vonatkozik a Szovjetunióra, hogy a 250 millióból 120 vagy 245 millió jönne el, mert nem szereti a kommunizmust. Ez ma már nem indok és Magyarországról is eljönne a tízmillióból kilencmillió azért, mert nem szereti a kommunizmust. Azt a kilencmilliót vissza is küldenék a nyugati államok mind, ahogyan ezt teszi Svédország is már 1983 óta. Visszaküldi a Magyarországról érkezetteket, ha nem tudják bizonyítani, hogy őket otthon politikailag üldözik

 

Mit fogad el bizonyítéknak a svéd hatóság?

 

Csak a papírt.  Bárki bármit mondhat, azt leírják, de annyit ér, mintha nem is mondta volna; ez a gyakorlat. Az erdélyi magyarok ilyen szempontból, valamivel előnyösebb helyzetben vannak.

 

Beszéljünk a Bujdosókról, azt mondtad, hogy az emigránsok közönye fogadta ezt a lapot, mégis megjelent ötszáz meg ezer példányban, hogyan tudtad értékesíteni, életben tartani?

 

Ha megnézzük a svéd statisztikát – és valószínűleg ugyanezt találnánk meg a többi nyugati ország statisztikájában is – látható, hogy 69-70-71-72-ben többen jöttek ki Magyarországról, mint előtte. Ezek az emberek áldoztak a csekély kis pénzükből egy keveset.  Akkor ennek a lapnak volt egy érdekes kis baráti köre és több százan voltak. Csak amikor eltelt az a bizonyos négy-öt év, mikor már mindenki tudja az ország nyelvét beszélni, akkor már nem olvas annyi magyar dolgot, hanem inkább az adott ország nyelvén megjelenő újságot, tévét, rádiót figyeli és így bekerül a befogadó ország kulturális vagy politikai életébe, ami érdekli. Akkor már nem igényli a magyar dolgokat és négy-öt év után elmarad a magyar egyesületekből is, s ha véletlenül vagy tévedésből  járt is oda. Az emberek mostanában inkább tévedésből keresik fel a magyar egyesületeket és nem jószántukból. Azt is csak addig, amíg nem tudnak beszélni. Mihelyt tudnak annyira beszélni, hogy önállóan tudják a dolgaikat intézni, akkor elmaradnak. Úgy gondolom, egy magyar egyesületnek nem kellene minden rendezvényére elmenni, hisz az ember nem ér rá, megvan a saját élete is. Azonban ha negyedévente legalább egyszer el tud menni, akkor próbáljon meg elmenni. Ha még azt se tudja megtenni, hogy negyedévente elmegy egy magyar egyesületi rendezvényre, akkor legalább azt tegye meg az a nyugatra kikerült személy, hogy legalább egy magyar egyesületnek tagja legyen. Ha soha nem megy is el, av évi tagdíjat fizesse be, s legalább egy nyugaton megjelenő magyar folyóiratot fizessen elő. Ezzel már megtette azt, ha nyugaton él, amit a nyugaton élő magyarok felé megtehet. Nevetséges, hogy Svédországban  van szerintem harmincezer magyar, és az Irodalmi Újságra csak ötvenketten, az Új Látóhatárra negyvenheten fizetnek elő. A Bécsi Naplóra előfizet nálam kb. tizennyolc ember. (…) Hihetetlen, ugye? A nyugatra kikerült magyarok kultúrájára az jellemző, hogy könyvolvasásuk a szakácskönyvig terjed, folyóiratolvasásuk a Ludas Matyi meg a Nők Lapja, és nincs tovább. Ilyen a nagy tömeg. Ahogyan a nagy tömegnek Magyarországon sem kell, hogy minden nap kimenjen és verje a tamtamot. Elég, ha március 15-én ő is beáll a sorba és megy a tüntetőkkel. Nem kell, hogy kiabáljon, csak menjen velük. Úgy az itt kinn élő is lépjen be egy magyar egyesületbe, amelyik neki szimpatikus. Megtalál mindenfajta színárnyalatot Svédországban is; különböző vallási csoportokat, politikai csoportokat, a baltól a jobboldalig; ha valaki akarja és érdekli, akkor még ebben az országban is megtalálja, legfeljebb tíz-húsz fős kis csoportok, de vannak. Tulajdonképpen mind egy-egy kis társadalmi egyesület, mely magyar klub-szerű formában működik. Politikai egyesület csak egy van, a Szabad Magyarok Tömörülése, mely még 56 szeptemberében alakult. Ez a legrégebbi, és ez lenne illetve volt politikai egyesület. A többit mind az 56-ban kiérkezettek alakították és tulajdonképpen csak a közös nyelv, a közös kultúra hozta őket össze, meg a svéd nyelv kezdeti nem tudása. Azután, amikor megtanulták a svéd nyelvet, a tömeg elmaradt és így az egyesületekben általában kialakult egy törzsgárda, egy összeszokott baráti kör. Ezek az emberek összejárnak, s mivel többen vannak, ötven-hatvanan, egy lakásban nehéz összejönni, így szereznek helyiséget. Itt és valószínűleg Nyugaton mindenütt így történik. Ahol esetleg jobban élnek, még azt is megtehetik, hogy vesznek földterületet vagy házat, villát, de ez inkább az Amerikában, Ausztráliában vagy Dél-Amerikában élő magyarokra vonatkozik. Európában sajnos nincs ilyesmi, az európai magyarság nem gazdag réteg, nem számítva azt a pár ember, akinek sikerült, de ők nem is törődnek azzal, hogy áldozzanak  bármilyen nyugati magyar egyesületre, legyen az még a legdemokratikusabb szervezet is. Hogy szélsőségekre nem adnak, az érthető, mert a szélsőség, ugyanúgy, mint Magyarországon, itt is nevetség tárgya. Ez alatt a nyugatra kikerült magyar nyilasokat értem, a fasiszták híveit, vagy a kommunista csoportok híveit, mivel ilyenek vannak itt is. De ezek icipici kis csoportok, tíz-húsz személyes szervezetek.

 

Hogyan folytatódott újságkiadói munkásságod a Bujdosók után? Említetted a második, harmadik lap kiadását.

 

A svéd nyelvű változatot kétnyelvű folyóirattá alakítottam, ezután ez két nyelven, svédül és magyarul jelent meg; a Bujdosókat pedig megszüntettem. Két lapot kiadni túl sok munkát jelentett volna, mert – mivel nem ebből élek – a napi megélhetéshez szükséged időből nagyon sok időt elvett. A svéd nyelvben is jobban otthon voltam már. Ez a két nyelvűség azt jelentette, hogy bizonyos cikkek csak svédül  jelentek meg vagy magyar fordításban is.

 

Magyarok Északon volt a címe?

 

Igen. A harmadik folyóirat, amelyet kiadok, a Magyar Archívum, ez a Nyugaton élő magyarok történetével foglalkozik. Nagyon fontos, hogy a Nyugaton működő magyar egyesületek, szervezetek az általuk produkált papírokat, tehát folyóiratokat, újságjaikat, meghívóikat,  röplapjaikat, vezetőségi ülésekről készített jegyzőkönyveiket próbálják meg saját levéltárukban archíválni vagy megkeresni egy olyan szervezetet az adott országban, amelyik azt esetleg megőrzi. Ha ilyen nincs, akkor a svédországi Északi Magyar Archívumnak kellene eljuttatni, amikor egyesületük megszűnik. Hiszen az 56-os generáció nagyon sok egyesületet hozott létre, de ezeknek több mint a fele, vagy a 70 %-a már megszűnt. Általában a papírok az elnöknél, titkárnál, pénztárosnál vagy az elnökhelyettesnél vannak, attól függ, kinél van az egyesület irattára. Amikor ez a személy meghal, az örökösök kivágják a szemétbe. Kár érte, mert nagyon érdekes lenne ötven-száz év múlva, ha ezek a papírok  megmaradnának. A Kossuth-emigrációnak nem tudom, hány újságja jelent meg és csak onnan tudunk róla, hogy az az újság, amelyik megmaradt, ír a többi újságról, a létezett egyesületekről, de semmi papír, semmi nem maradt meg, pedig érdekes és tanulságos lenne. Ezért fontos, hogy minden egyesület elsősorban maga gondoskodjon arról, hogy az általa végzett tevékenység fennmaradjon az utókornak, mert ha nem teszi meg, öt-tíz év múlva már nem fog róluk tudni senki, akármilyen hangosan  tevékenykedtek is az adott időben.

 

Ha jól értem, akkor ebben próbáltok ti segítséget nyújtani az újsággal, elméleti  és gyakorlati segítséget abban, hogyan lehet archiválni az anyagokat.

 

Pontosan, tanácsot adunk, hogyan csinálják. Ez nagy problémája főleg az amerikai magyaroknak, de itt Európában is borzasztó nagy az érdeklődés. Olyan terveket is küldtek ide, hogy nem lehetne-e a lengyel emigráció mintájára  valahol egy semleges országban egy központi archívumot létrehozni azért, hogy a kihalóban levő generációnál összegyűlt anyag megmaradjon. Kár lenne ha elkallódnának azok a papírok, melyek a 45-ben vagy 56-ban kiözönlő  katonatisztekkel, az államapparátusban dolgozó emberekkel, magyarokkal kikerültek és az illetők birtokában maradtak. Ezek az összmagyarság szempontjából fontos dokumentumok, például a 45-ösöknél a háború eseményeire vonatkozó írások, vagy a gazdasági élet iratai; ezért nem szabad elkallódniuk, valamilyen formában fönn kell maradniuk.

 

Publikáltok az újsságban ezenkívül olyan ritkaságszámba menő dokumentumokat is, melyek érdeklődésre tarthatnak számot; vagy ez nem tartozik a profiljába?

 

Nem célunk ezeket az újságban publikálni, érdekessesbb lenne kisebb füzetsorozatban publikálni, ha lenne rá anyagi keret. Tulajdoképpen ez a lap azért indult, hogy minden országban megtalálja azt a két-három magyart – mert többre nincs is szükség - , aki megpróbálná az anyagot összegyűjteni. Borzasztóan sok anyagot lehetne megmenteni. Sokan nem küldik haza a birtokukban levő papírokat – főleg a 45-ösök, – mert esetleg a hazai rendszerben olyanok ülnek most a hatalmi pozicióban, akik akkor a másik oldalon harcoltak, s rájuk nézve kellemetlen dolgok vannak  a dokumentumban, s akkor inkább megsemmisítenék, ha tudomást szereznek róla. Ezért bizonyos papírokat, dokumentumokat nem praktikus a magyar levéltárnak vagy az Országos Széchenyi Könyvtárnak átadni még ma. A cél az, hogy ötven  vagy száz év minden hazakerüljön, a magyar nemzet tulajdona legyen. Ugyanígy  az Északi Magyar Archívum is az én halálom után ötven évvel kerüljön haza. Remélhetőleg az a generáció kihal addigra Magyarországon, amelyik érintett ebben, s csak a kutatókat fogja érdekelni és a publikálás után a nagyközönséget is.

 

Körülbelül mikorra várható a katalógus?

 

Legalább két évben telik. Minimális a segítségem. Négyünk közül, akik ezt aktívan csináltuk, ketten már öngyilkosok lettek. A másik fiú Stockholmban él, de ő teljesen visszavonult és csak a művészetnek él, így a törzsgárdából egyedül én maradtam. Ha összeszámolom azokat, akik rendszeresen segítenek, az talán hatvan-hetven. Az ő segítségünk is inkább csak arra korlátozódik, hogy anyagot juttatnak el hozzám Svédországból és más országokból is, hisz az elsődleges cél az anyaggyűjtés.

Nekem még dolgoznom kell, csak a szabadidőmet tudom erre áldozni, ezért az anyag csak gyűlik és  nincs földolgozva. Sok anyag még ki sincs bontva a csomagokból, úgy áll ott, ahogyan érkezett és azt sem tudom, mi van egyes dobozokban.

 

Milyen osztályai vannak az archívumnak?

 

Tíz osztálya van.

A 0 osztályban van az általános anyag, az 1-esben egyesületek, egyházak, cserkészcsapatok, sportklubok, stb. anyagai, Svédországra és Skandináviára felosztva, magyar, vegyes vagy svéd anyagra.

A 2-es csoportban vannak a történelmi Magyarország határain kívül élő magyar személyek anyagai. Itt is Svédország és Skandinávia dominált, de most már olyan sok anyag jött be, hogy a többi országokban élő magyarok anyagai sokal nagyobb részt jelentenek.

A 3. osztályban a külföldre kikerült magyar anyagok vannak. A  4. csoportban a könyvek vannak, ez is 10 alcsoportra van fölosztva, kiadók szerint: külföldi magyar kiadók, hazai kiadók, az utolsó csoportban vannak a könyvkópiák, tehát ha bizonyos könyveket nem sikerül megszereznem eredetiben, akkor megpróbálok egy másolatot beszerezni.

Az 5. a folyóirat osztály, ugyanúgy osztódik, mint a könyvek, szintén külföli magyar kiadók, magyarul és idegen nyelven, idegen kiadók, magyarul és idegen nyelven, követségi, IBUSZ, MALÉV stb. kiadványok. Ezeknek a szervezeteknek a nyugati irodái is adnak ki mindenféle propaganda- és tájékoztató anyagot, ezt külön próbáljuk begyűjteni, mert nagyon érdekes, hogy ők hogyan igyekeznek Magyarországot tálalni  itt, azután összehasonlítjuk azzal, hogy otthon hogyan tálalják. Borzasztó, micsoda ellentmondások adódnak néha. Ebben az osztályban vannak a hazai  kiadású folyóiratok is. Az utolsó csoportban folyóiratmásolatok vannak. 

A 6. osztály az apró nyomtatványok gyűjteménye, pl. térképek, képeslapok, plakátok, névjegyek, meghívók, házassági, születésnapi és gyászjelentések, műsorfüzetek, könyvüzletek és magyar üzletek árjegyzékei, hirdetései és egyéb.

A  7. osztály az újságcikk-kivágatok gyűjteménye, elsősorban a befogadó országokban megjelent folyóiratokból, és a hazai folyóiratokból.

A  8. osztály a fotó- és filmarchívum. Itt vannak a rajzok, fotók, filmek, videók.

A  9. osztály a hangtár, kották, hanglemezek és hangszalagok vannak itt.

Minden osztálynak, minden kis csoportnak saját száma lesz, és ezzel a számkóddal, majd ha kész lesz, nagyon gyorsan elő lehet keresni, hogy az adott területről mi van az archívumban. Amig ez nincs kész, addig sajnos az anyag teljesen áttekinthetetlen. A kézi katalógus csak kb. ezer cédulát tartalmaz, ezeket azonnal elő tudom keresni.

 

Miből finanszírozod ezt?

 

A fizetésemből, illetve nagyon szűk adományokból. Spontán adományok, de minimálisak. Tulajdonképpen nem szívesen fogadom el egy nyugdíjastól az ötven vagy száz koronát.

 

Miből tartod fenn ezt az archívumot?

 

Szobafestő-mázolóként dolgozom. Svédországban vagy tízezer szobafestő hiányzik, tehát konkurencia nincs, nagy a hiány és szinte vadásszák az emberek a szobafestőket. Munkagondom tehát nincs, s belátható időn belűl  tovább csökken a Svédországban élő szobafestők száma. A jövőben sem kell attól félnem, hogy munkanélküli leszek. Amíg egészséges vagyok, addig nincs probléma.  A betegbiztosítás itt Svédországban nagyon jó, attól itt nem kell félni, hogy az ember éhezik vagy az utcára kerül. [Esetleges munkanélküliség, betegség] után is tudom csinálni az archívumot, legfeljebb kevesebb pénzzel.

Stockholm, 1988. április

(Az interjút Modor Ádám, a Katalizátor Iroda szerkesztője készítette.)

 

Megjelent: Demokrata (Budapest, szamizdat folyóírat), 4. évfolyam. 7-8. szám. 1989 – 67-72. oldal

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

www.ungerska.se

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.