Spanyol-magyar lexikon

• E-mail

2013. július 16. kedd, 00:15

Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL    

 

 

 

 

SPANYOL-MAGYAR LEXIKON

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, spanyolországi magyarok    

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

A

---

---

BÁNÓ Jenő

(Roskovány, 1855. június 25. – Malaga [Spanyolország], 1927. augusztus 2.): utazó, Magyarország mexikói főkonzulja.

Az I. világháború idején Spanyolországba, Barcelonába telepedett le, ahol Suleiman El Fakir álnévvel a szövetséges hatalmak ellen írt politikai cikkeket. Különféle lapokban, könyvekben számolt be tapasztalatairól, spanyol nyelven is. Utazásairól Budapesten is tartott több felolvasást.

Tagja volt több földrajzi társaságnak. A párizsi Société Académique D’Histoire International aranyéremmel tüntette ki és tagjai közé választotta.

Irodalom: Agárdi:1955 ; MÉL:1981

Bővebben a Bánó családról további részletek olvashatók interneten:

„http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bánó_család&oldid=12737503”

 

BARNA János, álnevén Detre

(Budapest, 1880. november 15. – Budapest, 1934. november 14.): irodalom- és színháztörténész, genealógus, műfordító, költő.

Számos irodalomtörténeti tanulmánya, műfordításai mellett verses kötete is megjelent. Erotikus verseit spanyol álnéven adta ki (Versek, írta Juan de Pardo, spanyol eredetiből fordította B. J., 1925). Lefordította Li-Tai-Po verseit (Makó, 1925).

Ismeretesek francia, spanyol és kínai fordításai is.

Főbb művei: Francia lírikusok (Szatmár, 1912); Spanyol vasútakról (Szatmár, 1913); Spanyol lírai költészet ((Makó, 1928);

Irodalom: Irodalomtörténet, 1935/1-2. sz. – p. 44; MÉL; MIL; MSZL.

 

BERKESSY Elemér

(Nagyvárad, 1905. június 20. – Barcelona [Spanyolország], 1993. július 7.): válogatott labdarúgó, fedezet, edző. Külföldön Emilio Berkessy-ként ismert.

 

 

C

---

gróf CSÁKY Imre

(Szepesmindszent, 1882. február 16. – Santa Cruz de Teneriffa [Spanyolország], 1961. május 22.): diplomata, külügyminiszter (1920.09.22.-12.16.) . Csáky Albin miniszter fia.

A konzuli akadémia elvégzése után hosszabb diplomáciai szolgálatot teljesített (Drezda, Pétervár, Berlin, Bukarest, Varsó). 1917-től a külügyminisztériumban működött. Részt vett a breszt-litovszki és bukaresti béketárgyalásokon. 1920-ban mint a magyar békedelegáció tagja tárgyalásokat folytatott Paléologue francia külügyminiszteri vezértitkárral a magyar-francia politikai és gazdasági közeledés érdekében. E politika végrehajtására a Teleki-kormányban 1920. szeptember 22-én külügyminiszterré nevezték ki. Mivel Paléologue és vele a magyar-francia közeledés megbukott, Csáky 1920. december 16-án lemondott a külügyminiszterségről. 1921-22-ben magyar részről a határmegállapító vegyesbizottság vezetője volt. Az optánsperben a magyar kormányt képviselte a brüsszeli konferencián, de megegyezési tervezetét a magyar kormány nem fogadta el, ezért lemondott és teljesen visszavonult. Venezuelába való kivándorlás közben halt meg.

Irodalom: MÉL.

 

CSEPREGHY Jenő

(Budapest: 1912. január 29. – Maribell [Spanyolország], 1978. május 6.): filmrendező.

Csepreghy Béla öccse. Érettségi után Budapesten a műszaki egyetem hallgatója volt. Innen került a filmgyárba 1934-ben mint rendezőasszisztens, majd vágó. Utóbb művészeti ügyvezető lett. 1937-től rendezett. 1939-ben testvérével, Csepreghy Béla rendezővel létrehozta a Csepreghy Filmforgalmi és Kereskedelmi Rt.-t. Magyarországi munkássága során filmre vitte 1938-ban Jókai Mór: Szegény gazdagok és Nyirő József Uz Bence c. regényét. 1940-ben kivándorolt Portugáliába, majd az USA-ban telepedett le, ahol John Shepridge néven működött a filmszakmában.

 

 

D

---

 

 

E

---

 

 

F

---

FÉNYKÖVI BLAHY József

(Magyarország, 1891. február 11. – ?): bányamérnök, író.

1962-től Spanyolországban lakik. A Spanyol Antropológiai és Őstörténeti Társaság és a Londoni Királyi Földrajzi Társaság tagja.

 

 

G

---

GYENES János

(Kaposvár, 1912. október 21. – Madrid, 1995. május 18.): fotóművész, fotóriporter.

 

 

H

---

HEVESI Ákos

(Kismarja, 1884. július 9. – Chimillas [Spanyolország], 1937. június 12.): mezőgazdász,

A spanyol polgárháború magyar kommunista résztvevője.

 

 

I

---

 

 

J  

---

J ÁSZ Dezső

 

(Nagykároly, 1897. december 15. – Berlin, 1981. október 11.): hadtörténész, publicista, író, politikus; a Vörös Lobogó, a Kassai Munkás szerkesztője, a Munkás főszerkesztője; spanyol polgárháborús dandár-, hadosztály-, majd hadosztálycsoport-parancsnok, a Köztársasági Hadsereg hadműveleti főnöke, a francia katonai ellenállási mozgalom résztvevője.

A Magyar Tanácsköztársaság után Csehszlovákiába menekült, majd onnan Romániába költözik, ahol több lap munkatársa, szerkesztője. Bukarestben megindítja a Munkás című pártlapot (1923. máj. 27. 1924. ápr. 9.). A lap betiltásával egy időben Jászit megfosztják román állampolgárságától és kiutasítják.

További emigrációs pályáján a spanyol köztársasági hadsereg dandárparancsnoka, ill. hadműveleti főnöke, majd a francia ellenállási mozgalom egységparancsnoka. A háború után Berlinben letelepedve számos német, francia és spanyol nyelven, majd Budapesten magyarul megjelent munka szerzője.  

 

Árpád-házi   JOLÁN aragóniai királyné ; született Jolán magyar királyi hercegnő ; (latinul Jolans Regina ex Pannonia; katalánul Violant d'Hongria ; aragóniai nyelven reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría ; spanyolulViolante de Hungría.

(Esztergom, 1219 – Huesca [Spanyolország], 1251 október 9.): magyar királyi hercegnő, házassága révén Aragónia-Katalónia királynéja és Montpellier úrnője. Ismert még Jolánta néven is. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles” stb. néven ismeretes.

(Tótpróna, Turóc vármegye, 1897. június 24. – Madrid, 1971. március 11.): katolikus pap.

Irodalom: Nagy:2000

 

 

K

---

KARAMANÓCZKI János

(Nyíregyháza, 1962. június 12. – Madrid, 1987. február 28.): kürtművész

 

KHUEN Antal

(Freiwaldau-Gräfenberg [Ausztria], 1852. március 23. – Orotava, Teneriffe-sziget [Spanyolország], 1890. február 1.): építész.

 

 

L

---

Lo PRESTI bárói család

(ejtsd: -preszti), Fontana d"Angioli bárói család, mely eredetileg Spanyolországból (Kasztiliából) származott, ahonnan a XIV. sz.-ban Sziciliára ágazott el; 1739. egyik ága Ausztriában telepedett meg, míg Magyarországban az 1764. országgyülés XLVII. t.-c. értelmében nyerte el a honfiusítást. A család nemzedékrendje Péterig vezethető fel, aki Kasztiliából 1391. Sziciliába költözött és V. Alfonz királytól vitézsége fejében birtokokat és nagy rangot nyert. Utódai nagy szerepet játszottak Palermóban. L. Prosper (szül. 1555.) mint a máltai lovagrend tagja vívott ki hősi nevet és II. Ferenc VI-ik Károly idején emelkedett nagy állásokra Palermóban. A spanyol örökösödés napjaiban a család Ausztriához szított és ennek következtében a győztes spanyolok által minden hivatalától és birtokától megfosztatott. E miatt L. Ferenc Sziciliáról 1736. Családostul Bécsbe költözött. L. Rochus ekkor már az osztrák hadseregben szolgált, előbb Olaszország, majd hazánk földjén harcolt (a törökök ellen) és elvégre II. Frigyes porosz királlyal vívott hadjáratokat küzdötte végig. 1748. a vitéz rochust az alsó-ausztriai urak jegyzékébe iktatták és bárói rangját elismerték; a magyar rendek pedig őt és fiörököseit 1764. honfiusították. Rochusnak több fia volt, ezek közül: III. Ferenc Esterházy Juliát, József pedig Draskovics Henriettát vette nőül. Ez a József 1788. halhatatlan nevet biztosított magának, amidőn jun. 28. az Új-Palánka közelében fekvő Rama-kastélyt összesen 23 katonával 5000 török ellen rettenthetetlenül megvédelmezte, ugy hogy a törökök csak roppant veszteségek árán birták a várat kezökbe keríteni. A vitéz hadnagyot Új-Palánkán temették el nagy katonai pompával. Rochus harmadik fia, I. Lajos (szül. 1767., megh. 1832.), Temes vmegyében telepedett le, hol Sauru osztr. Pénzügyminisztertől Mercyfalva és Zsadány uradalmat szerezte, melyekhez 1826. Az aradvármegyebeli Tok, Iltyó és Szelisztye uradalmak járultak. Hitvesétől, Le Roy Lozembrune Jozefától 3 leánya és két fia született: II. Lajos és Árpád (l. o.).

 

Lo PRESTI Árpád báró

(1828. – Budapest, 1879. július)

A szabadságharcban őrnagy lett, s rendkivüli bátorságával tünt ki, amiért Görgey mindig a legveszedelmesebb futári küldetésekre használta. A világosi fegyverletétel után külföldre menekült s kegyelmet kapva, birtokára vonult. Az ötvenes években a tudományos akadémiának 45 000 forintot ajándékozott. Hű pártolója volt a tudományoknak s tudott azokra áldozni is, de különben különc modoráról volt ismeretes. Adót nem fizetett, sőt birtokait is több évig parlagon hevertette, csakhogy adót ne kelljen fizetnie.

 

Lo PRESTI Lajos

(1823. – 1878 április 10.)

Kiváló tehetségű, de különc főúr volt, már a Terézianumban is enfant terrible-nek mutatkozott. Az 1848-49-iki szabadságharcban saját költségén huszár-csapatot toborzott. Világos után nejével, Esterházy Szerafinnal, Nápolyban élt két évig, ahonnan visszatérve uradalmait teljesen eladósodott állapotban találta. Ekkor a hitbizományi oklevélbe becsuszott formahibára támaszkodva, a majorátussal mint szabad birtokkal kívánt rendelkezni és e célból öccse Árpád és két huga ellen összesen 114 pört indított, melyeket elvégre megnyert, de arad vármegyei birtokai rámentek a perköltségekre, öccsével pedig azóta teljesen meghasonlott. A 60-as években a család Pozsonyba költözött, ahol L. technikai találmányokra adta magát és többi között merészen koncipált egyvágányu hegyi vasutat tervezett, melyet azután Diós-Győrött, iltyói birtokán és Albrecht főherceg tescheni uradalmában tényleg meg is épített. Meghalt Pozsonyban, ahol egyetlen fia, Lajos (született 1862 nov. 4., meghalt 1873 máj. 6.), oldalán temették el. L. özvegye 1878-ban halt meg. Három leányai közül Ilona 1876. Zichy Ernő grófhoz ment nőül; Ágnes (Ines) 1873. Stralendorff Károly szász hadnagyhoz; Szerafin pedig 1877 óta Csáky Lajos gr. neje.

Forrás: Pallas Nagylexikon

 

 

M

---

Tanulmányait az ELTÉ-n végezte (1954-58), a moszkvai Lomonoszov Egyetemen volt aspiráns (1962-66). 1959-től az ELTE Csillagászati Tanszékén dolgozik, majd itt tanszékvezető. 1967-től a TIT Budapesti Szervezet csillagászati és űrkutatási szakosztályának elnöke. 1979-89-ig az Eötvös Loránd Fizikai Társulat csillagászati csoportjának alelnöke. 1970-76-ig az MTA Csillagászati Bizottságának tagja, 1990-től titkára. Fő kutatási területe az elméleti asztrofizika és a napfizika volt. A csillagászati ismeretek felsőfokú oktatása és népszerűsítése iránt elkötelezettséget érzett. Több ezer ismeretterjesztő előadást tartott a TIT keretében, valamint a TV természettudományi sorozataiban.

(Nagyvárad, 1914 július 22. – Madrid [Spanyolország], 2003 április 16.):

A XX. századi magyar színjátszás legendás nőalakja

Igazi nagy színésznő és bálvány volt, és nem csak a 30-as, 40-es évek Magyarországán, hanem Spanyolországban is, ahová közvetlenül a II. világháború után menekült. Sejtelmes hangjával, egyedi humorával elbűvölte a nézőket. Általában a határozott, kissé kacér, de nagyon is tudatos nő típusát alakította a filmvásznon, aki minden helyzetben feltalálja magát és mindent önállóan megold. Azért lett akkora sztár, mivel ebből a fajta temperamentumos színésznői karakterből ő volt lényegében az egyetlen a korabeli Magyarországon.

1945-ben férjével és egyben menedzserével, Vaszay Jánossal külföldre menekült, majd 1947-ben Madridban telepedtek le. Madridban a spanyol nemzeti rádió 1948-ban indította magyar nyelvű adásait Muráti György vezetésével, aki bemondónak Muráti Lilit szerződtette.

A színésznő nem adta fel színészi karrierjét sem,villámgyorsan megtanult spanyolul, majd rövidesen férjével saját társulatuk lett és 1950–1963 között velük járta a spanyol színpadokat. Számtalan spanyol filmben játszott főszerepet, egy alkalommal pedig, Omar Sharif partnereként alakított egy mellékszerepet a Doktor Zsivagóban. 1966-ban Argentínába is meghívták, ahol több színházban vendégszerepelt. Külföldön jellemszerepekben, de komikai szerepkörben is sikeres volt.

Először 1975-ben látogat haza, majd a rendszerváltás után vissza kapja magyar állampolgárságát, valamint életművéért megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje állami kitüntetést. Közel fél évszázad kihagyás után, 1994-ben a Karinthy Színház Neil Simon: A nagymama soha című darabjában tért vissza újra magyar színpadra.

18 magyar és számos spanyol filmben játszott.

Bővebben további részletek olvashatók interneten:  Magyar   Español   Esperanto

 

 

N

---

NÉMETH János

(Budapest, 1906. július 12. – Madrid, 1988. március 5.): kétszeres olimpiai bajnok, háromszoros Európa-bajnok vízilabdázó.

 

NITS István

(Tatabánya, 1909. – Jarama mentén [Spanyolország], 1937. február 17.): spanyol polgárháború résztvevője.

 

NYIRŐ József

(Székelyzsombor, 1889. július 28. – Madrid 1953. október 16.): író, politikus, újságíró.

Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907-ben érettségizett), majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pázmáneumban tanult teológiát és filozófiát. 1912-ben teológiai doktorátust szerzett a katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával. Ugyanebben az évben Nagyszebenben szentelték pappá.

Először Nagyszebenben, majd 1914-től 1915-ig Besztercén oktatott hittant, később a Kolozs vármegyei Kide község plébánosa lett.

1919-ben, nem sokkal azután, hogy Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból három gyermek született.

A papi rendből való távozása után a római katolikus egyház – az akkori szokásnak megfelelően – kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd a következő tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként. 1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék novella-pályázatán első díjat kapott az Értelek virág és a Rapsonné rózsája című elbeszélése. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1924-ben jelent meg Jézusfaragó ember című novellagyűjteménye, amely sikert aratott mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon.

1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett, közben Kacsó Sándorral, Szentimerei Jenővel, Tamási Áronnal együtt bekapcsolódott a Benedek Elek körül tömörülő székely irodalmi körbe.

1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő megyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője lett.

1945-től Németország nyugati megszállási övezetében, a bajorországi Wollabergben, majd Waldkirchenben élt. 1946-1949 között a Magyar Harangok társszerkesztője volt. Részt vett az 1947. augusztus 19-20-án tartott menekült képviselők altöttingi országgyűlésén. Kisbarnaki Farkas Ferenc menekült-kormányában (amely lényegében árnyékkormánynak tekinthető). 1947. augusztus 20-tól 1949 eleji lemondásáig nemzetnevelési miniszteri posztot töltött be. Az országgyűlés határozatairól Máté Imrével közösen tájékoztatta a volt kormányzót, Horthy Miklóst. 1947-ben Rajk László belügyminiszter háborús bűnösként kikérte (sikertelenül) a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól. 1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított emigráns  Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett.

1950-ben Madrid közelébe költözött. A Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt, és aktív szerepet vállalt az emigráció munkájában. 1952-ben részt vett a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában. Ugyanebben évben a Magyar Szabadság Mozgalom társelnökévé választották.

 

 

O

---

---

---

P  USKÁS Ferenc ; Purczeld

(Budapest, 1927. április 1. – Budapest, 2006. november 17.): olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes magyar labdarúgó, edző, az Aranycsapat kapitánya, a Nemzet Sportolója. Közismert becenevén Puskás Öcsi, Spanyolországban Pancho‎.

A család 1937-ben magyarosította nevét Purczeld-ről Puskásra. A Kispest, majd annak névváltozása után a Honvéd csatára. Az Aranycsapat tagja, amely az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet szerzett. Két gólt szerzett az évszázad mérkőzésén a Wembleyben az angolok elleni 6:3 arányú győzelem során 1953. novemberben. 1954. júliusában világbajnoki ezüstérmet szerzett. 1956-ban a melbourne-i olimpia után nem tért haza Magyarországra. A Real Madrid játékosaként 1967-ig több spanyol bajnoki címet és három BEK-trófeát nyert. Később visszatért, 1993-ban rövid ideig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Még életében róla nevezték el a korábbi Népstadiont.

Bővebben további részletek olvashatók interneten: 

http://www.puskas.com/  Puskás Ferenc hivatalos emlékoldala.

A Wikipedián 57 nyelven, magyarul:  Magyar   Español   English   العربية   Deutsch    Français

 

 

R

---

 

 

S

---

SPANYOLORSZÁGI LEVELEK

A Spanyolországban élő menekült magyarság lapja

Madrid: 1950. június – 1951. augusztus

Irodalom: Mildschütz:1977

 

 

SZ

---

 

 

T

---

TARR Imre

(Pécs, 1900. november 20. – Huesca [Spanyolország], 1937. június 12.): munkásmozgalom harcosa, politikus, publicista

1975. november 4-én a Magyar Posta születésének 75. évfordulója alkalmából 1 forintos emlékbélyeget adott ki, összesen 2 993 000 példányban.

A spanyol polgárháború egyik magyar kommunista résztvevője.

Irodalom: MÉL1969:825-826.

 

TÖMPE András

(Budapest, 1913 november 14. – Budapest, 1971 december 15.): gépészmérnök, publicista; az Egységfront egyik szerkesztője, a spanyol polgárháború résztvevője, majd partizán; hírszerző vezérőrnagy, diplomata, kiadóigazgató, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke

1937-ben önkéntesként a spanyol polgárháborús frontra ment. 1938-ban a XIII. Nemzetközi Brigád 5. zászlóalja első századának parancsnokaként főhadnagyi rangban harcolt. Részt vett az extremadurai, az aragoni, az Ebro parti és a katalóniai harcokban. Kétszer megsebesült. 1938-ban felvették a Spanyol Kommunista Pártba. A vereség után két és fél évet Franciaországban, a saint cyprieni, a gousti, illetve a verneti internálótáborokban töltött.

A szovjet felderítés a háború után káderhiánnyal küszködött. Spanyolul jól beszélő, intelligens, illegális tapasztalatokkal rendelkező, fiatal házaspárt kerestek Dél-Amerikában végzendő hírszerző-rezidens feladatokra. A magyar Belügyminisztérium illetékesei Tömpe Andrást és feleségét, Ellit ajánlották. A Tömpe-házaspár 12 évet töltött Dél-Amerikában, különböző megbízásoknak tettek eleget Mexikótól Argentínáig, de egyes források szerint fontos szerepet játszottak a kubai forradalom szervezésében is. Hogy valódi tartózkodási helyüket titokban tartsák, a nevükben egy belügyi tiszt bizonyos időközönként képeslapokat küldött magyarországi ismerőseiknek Varsóbó, Moszkvából és Szófiából.

Tömpe dél-amerikai fedőfoglalkozása nagykereskedő volt, e tevékenységét olyan sikeresen végezte, hogy 1959-ben többszörös milliomosként – egyúttal a szovjet elhárítás tábornokaként – térhetett haza.

Hazatérése után több kulcspozíciót kapott (1962 és 1963 között az MSZMP KB Adminisztratív Osztályát vezette, őlett a Központi Bizottság határozatának végrehajtója).

1967-től kelet-németországi nagykövet lett. Berlinből való hazatérése után a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének elnöke lett. 1970 őszén felmondott egyik beosztottjának, Dr. Kiss Jenőnek, az egyesület volt párttitkárának. Kiss felvette a neki járó végkielégítést, és nem élt jogorvoslati lehetőséggel a felmondás ellen. Röviddel később azonban feljelentette a párt V. kerületi Végrehajtó Bizottságánál, ahol 1971. január 15-én született határozatában elmarasztalta Tömpét, aki fellebbezett a döntés ellen, és további vizsgálatot kért. Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottsága erre egy új összetételű bizottságot hozott létre, melyben a vizsgáló egy volt ÁVH-s tiszt, Vértes Tivadar lett. Az ismételten lefolytatott vizsgálatot követően újfent elutasították Tömpe kérelmét. Az elmarasztaló határozatot megalázó módon, a Vörösmarty tér 1. szám alatti kultúrpalotában tartott vállalati gyűlésen akarták felolvasni. Tömpe a rendezvény kezdete előtt néhány perccel kis türelmet kért, és felment tizedik emeleti szobájába. Félt, hogy a vékony elválasztófalat esetleg átütő golyó megsebesíthet valakit, ezért először mindenkit kiküldött a szomszédos helyiségből, és csak azután lőtte főbe magát. A vizsgálat megállapította: a biztonság kedvéért aznap két revolvert vitt magával.

Irodalom: MÉL

Bővebben további részletek olvashatók interneten: Tömpe András – Wikipédia

 

 

 

U

---

 

 

Ü

---

 

 

V

---

VASZARY János

(Budapest, 1899. január 10. – Madrid [Spanyolország], 1963. november 27.): színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse.

Jogi tanulmányait abbahagyva színész lett. Három évig Párizsban Az Est tudósítója volt, közben színházi rendezést tanult, 1924-ben hazajött és a Vígszínház mint rendezőt szerződtette. 1927-ben a Magyar Színház rendezője. A 40-es években az Andrássy úti Színház ig.-ja volt. Könnyed, szórakoztatni vágyó színdarabokat irt, melyek nagy sikert értek el. 1945-ben letartóztatták, de megszökött és feleségével, Muráti Lili színésznővel Nyugatra távozott, Spanyolországbaban telepedett le. Darabjait német, bolgár, holland nyelvre is lefordították. Filmet is rendezett.

Irodalom: V. J. Bemutatók (Nyugat, 1931); Schöpflin Aladár: Színház (Nyugat, 1938); MÉL1969:974.

 

VASZARY Piri (Piroska) ; Bodócsy Endréné

(Budapest, 1901. május 19. – Palma de Mallorca [Spanyolország], 1965. október 2.): színésznő.

1944 végén emigrált. Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Argentínában, Venezuelában és Kanadában is élt.

1948-tól 1954-ig a Magyar Színjátszó Társaság előadásain is fellépett Argentínában. 1959-ben magyar társulatnál szerepelt Venezuelában is.

Irodalom: MÉL1969:974.

---

 

 

Z

---

ZALKA Máté ; született: Frankl Béla

(Matolcs, Szatmár vm., 1896. április 23. – Huesca [Spanyolország], 1937. június 11.): író, tábornok.

A spanyol polgárháború egyik magyar kommunista résztvevője.

Irodalom: MÉL1969:1063

 

 

ZS  

---

ZSINKÓ Vilmos

(Rimaszombat, 1911 február 2. – Spanyolország, 1938. augusztus 7.): vasmunkás.

A spanyol polgárháború egyik magyar kommunista résztvevője.

Irodalom: MÉL1969:1095.

 

 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait!  

 

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se