MAGYAROK

1280239
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
983
389
3978
1271140
11975
20288
1280239

Te IP-címed: 54.224.168.206
2017-11-19 20:25

Mi változott? [2012. október]

2012. november 02. péntek, 19:52
Írta: Saáry Éva

 

Saáry Éva

 

 

MI  VÁLTOZOTT?

 

 

Őszi napok Budapesten

 

 

     Én, aki csak ritkán látogatok Magyarországra, jobban észreveszem a változásokat, mint azok, akik nap-nap után benne élnek az események sodrában.

     Nos, mostani benyomásaim - a nagy szegénység, az üresen tátongó üzlethelyiségek ellenére - nem nagyon rosszak. Az emberekben, az utóbbi időben, általában kialakult valami beletörődés (sőt, belátás), hogy a mai helyzetben semmilyen kormány sem tudna csodát művelni. A Nemzetközi Valutaalap újabb és újabb követelései, melyeket egyesek már “zsarolásnak” bélyegeznek, a nyugat-európai ízléstelen sajtótámadások egészséges dacot, a hazai ellenzék piszkálódásai pedig közönyt és unalmat váltanak ki.  Megszokott már, hogy minden fehérre azt mondják, hogy “fekete” - és megfordítva. Karizmatikus, erős egyéniségeket nem tudnak felmutatni, s az az érzésem, választások esetén (minden hibája és tévedése ellenére) a többség most is a jelenlegi kormány mellett döntene.

     Igaz, akadtam olyan emberre is (ritkán), aki habzó gyűlölettel beszélt a “félcigány” Orbánról, de amikor megkérdeztem, kit választana helyette, csak hümmögni tudott. Azt is a szemére vetette, hogy “rehabilitálni” akarja a Horthy-korszakot, sőt - horribile dictu!  - a Kormányzó szobrának a felállítását is tervezi. (Bezzeg, Károlyi Mihály, Kun Béla ellen nem tiltakozott!)

     Tény, hogy az irányzat nemzeti és keresztény (ez fáj legjobban a külföldi és hazai liberálisoknak), s a huszadik századi magyar történelem újraértékelésére törekszik, amit a magam részéről nagyon kívánatosnak tartok, noha a megoldások sokszor felemások és ellentmondásosak.

     Gyakran esik szó “a nemzeti egységről”, ami nemcsak az elszakított területek magyarjainak, de a nyugatiaknak a “beemelésére” is vonatkozik. A Julianus-terv keretében mindenkinek meg akarják adni a választójogot (levélben is lehet majd szavazni), s tervezik a külföldi emlékhelyek, szobrok, templomok, közösségi házak feltérképezését, sőt pedagógusok (óvónők) kiküldését is, bár én elsősorban a nyugati magyar emigráció szellemi értékeinek a feldolgozását sürgetném (igaz, ez több évtizedes munka, de el kellene kezdeni). Itt teszek említést arról, mennyire megdöbbentett, hogy a Nyugaton magyar és idegen nyelveken megjelent rengeteg 56-os könyvet, dokumentumot alig veszik figyelembe. Otthon akarnak neki kezdeni - elölről! - a kutatómunkának.

     Íróink, költőink, tudósaink csak ritkán szerepelnek. Műveiket sehol sem látni. Nagy ámulatomra azonban a Kossuth Rádió esti, “Vers napról napra” adásában, a Forradalom 56. évfordulója előtt két nappal valaki felolvasta Tollas Tibor “Bebádogoztak minden ablakot” c. versét, de aki ezt magától a szerzőtől hallotta (Basilides Barna csodálatos előadásában is), az gyengének, vértelennek találta. Hiányzott belőle az átélés!

     A Széchényi Könyvtár rendezett Szabó Zoltán életművéből egy nagyon szép kiállítást, de abban valószínűleg szerepet játszott, hogy Ő már itthon is neves író volt, no meg baloldali (Károlyi Mihály veje). Mindenesetre, elgondolkoztatott, hogy csupán egyetlen, már idős korban készített, videó interjúja létezik. Ebben, miként tőle személyesen is hallottam, hangsúlyozza, hogy “a magyarság nem topográfiai kérdés”, bárhol a világon lehet jó  magyarnak lenni-maradni (és szolgálni a hazát)!

     A rádió hosszú előadásban ismertette Kristóf Ágota munkásságát (mivel Ő nem magyarul, hanem franciául írt, és az által lett híres!). Megbotránkoztatott viszont, hogy “Agota Kristof”-ként mutatták be, noha 56-os menekültként, ugyanabban a  Lausanne-i kaszárnyában kezdte a pályafutását, ahol én.

     Talán még annyit, hogy a diaszpóra Tanácsban a legfontosabb nyugati nevek nem szerepelnek. Ki kérte fel a tagokat és milyen elgondolások alapján? Rejtély!

     A média híreiben kevesebb az ábrándozás és sokkal több a konkrétum, mint azelőtt volt. Nehéz lenne mindent részletesen felsorolni és elemezni. Csupán néhány dolgot ragadok ki: családbarát program (munkahelyek ilyen szempontú átszervezése), új földtörvény (azé legyen a föld, aki megműveli), szerény nyugdíjemelés (kiegészítés visszamenőleg is)… Természetesen, nem lehet a problémákat rövidtávon megoldani. A pedagógusok fizetésének beígért emelését “a gazdaság megerősödésének” idejére halasztották, és sokan nehezményezik, hogy a nyugdíj mellett nem lehet majd más munkát vállalni. Választani kell a kettő között, ami komoly keresetcsökkenést jelent.

     A munkanélküliség mértéke nem sokat javult, de nem is romlott lényegesen. Sok területen viszont (pl. az egészségügyben, a műszaki foglalkozásokban) hiányoznak a szakemberek. Lehetőség nyílik diákoknak ösztöndíjjal egy-két hónapra, külföldre menniük, de sajnos, sokan (főként a fiatal orvosok) ezt arra használják föl, hogy végleg kint maradjanak.

     Meg kell említeni a felsőoktatási reformot is, mely a tanulás “önfinanszírozását” célozza (hosszú távú kölcsönök felvételének lehetősége).

     Nagy bajban van Budapest közlekedése (BKV).  A járművek nagy része elavult, le kellene cserélni, de a pénzügyi keretek hiányoznak. (Tarlós István polgármester vitát folytat Vitézy Dáviddal 150 autóbusz megvásárlása ügyében.)

     A kultúra területén most is színes a kép. A színvonal sok helyen magasabb, mint a nyugati országok megfelelő inézményeiben. Kiállítások, kongresszusok, tudományos programok: a bőség zavara. A könyvkiadáshoz ugyan szó fér (ez külön vizsgálatot igényelne), viszont a műveltség népszerűsítésének ügyes módszerei vannak. Az újságárusoknál CD-n olcsó klasszikus zenesorozatokat, híres operák DVD-it lehet kapni. Nyugati mintára, hónaponként jelenik meg egy.

      Én most főleg gyémántoklevelem (60 év) miatt utaztam Budapestre, melyet az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora az Állam- és Jogtudományi Kar dísztermében, ünnepélyes keretek között adott át - nekem és három évfolyamtársamnak: Kisvarsányi Gézának, Rásonyi Lászlónak és Vitális Györgynek.

      Ezen kívül baráti, rokoni beszélgetések töltötték ki az időmet, de meglátogattam néhány közgyűjteményt is. Ezek közül kiemelkedett az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban töltött csodálatos nap.  Kubassek János igazgató, ez a minden szempontból rendkívüli ember (hatalmas tudás, sokoldalúság, munkabírás) nemcsak utazik, könyveket ír, de még azt is elérte, hogy uniós pénzből kibővíttette a régi műemléképületet, mely most didaktikus célokra is alkalmas.  Körös-körül, a parkban magyar utazók és felfedezők mellszobrai.

     Írásom végére hagytam a legsúlyosabb gondot, a magyar népesség fogyását. Egyre kevesebb család van (a fiatalok általában vadházasságban élnek), s egyre kevesebb gyermek. A korai halálozások száma növekszik és a lakosság 25 százaléka depresszióban szenved.

    Szaporodnak viszont a cigányok, s egyre-másra nyílnak a kínai éttermek, áruházak, bár ez utóbbiak léte, a nép pozitív tulajdonságai miatt (intelligensek, szorgalmasak, igénytelenek és alkalmazkodók), pozitív is lehet. A muzulmán veszély Magyarországon egyelőre még jelentéktelen.

2012. október

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel. 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

www.ungerska.se

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.