1966308
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
1137
1789
6990
1952943
6990
35304
1966308

Te IP-címed: 18.207.254.88
2020-06-06 20:16

Török-magyar lexikon

2013. július 06. szombat, 22:52
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

TÖRÖK-MAGYAR LEXIKON

 

Törökország és Magyarország: kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, törökországi magyarok

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke. 

 

 

 

 

A

 


ASZTALOS János
(Pécs, 1822. április 7.– Belgrád, 1898. november): ügyvéd, politikus.
Tanulmányait külföldön végezte. A szabadságharc után tért vissza szülővárosába. Már 1851-ben mozgalmat indított a hatalmukkal visszaélő hatósági személyek ellen. 1858-ban Buda-külvidéki ügyész. Később hűtlenségi perbe fogták, 9 hónapig vizsgálati fogságban tartották. 1861-ben felhagyott az ügyvédséggel, Bócsán bérelt földet. Fizetésképtelensége miatt bezáratással fenyegették. 1867-ben Kecskemétre költözött, ott demokratikus irányú szervező munkát fejtett ki a parasztság körében, a szélsőbal kiegyezésellenes politikájához kapcsolódva a szegényparaszti mozgalmak élére állt. 1868-ban a kiskunfélegyházi véres zavargás után letartóztatták. 1869-ben a mozgalom másik főemberével, Madarász Vilmossal együtt megszökött a váci fogházból. Románián át Konstantinápolyig jutott el. Ott és a Balkán egyéb helyein próbált boldogulni. 1877-ben hazatérési engedélyt kért, kérését a hatóságok megtagadták. Anyagilag tönkrement, ezért 1898-ban Belgrádban öngyilkos lett.
Irodalom: MÉL 1000-1990
Pölöskei Ferenc: Az 1868-as alföldi parasztmozgalom (Századok, 1956. 1–2. sz.)
Krajnyák Nándor: Az Asztalos-féle parasztmozgalom Kecskeméten (Népkutató füzetek, 9. sz. Kecskemét, 1961).
 
 
B

BARTÓK BÉLA
(Nagyszentmiklós, 1881. március 25. – New York. 1945. szeptember 26.): zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője.
Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.
Az 1930-as években a török kormány viharos gyorsasággal fejlesztette az ország zenei intézményeit. Ebbe a vonulatba illeszkedik bele Bartók meghívása is. Bartók nagy örömmel utazott Ankarába koncertezni, felolvasásokat tartani a kelet-európai népzene és műzene viszonyáról, és rendkívül érdeklte a török népzene is, amelyről - saját mércéje szerint - nagyon keveset tudott gyűjtőútját megelőzően. Az 1936. november 16-tól november 29-ig tartó utat a tőle megszokott alapossággal készítette elő: Budapesten tanulmányozta a számára elérhető szakirodalmat, törökül tanult, Isztambulban pedig a konzervatórium vándormuzsikusokkal készített népzenei lemezgyűjteményét is végighallgatta. Útjára megfigyelőként elkísérte az ankarai konzervatórium két tanára is, valamint Ahmed Adnan Saygun zeneszerző, aki mindenben segítségére volt: tolmácsolt számára és lejegyezte a népdalok szövegét is. Ezalatt a rendkívül rövid idő alatt Bartók 14 településen fordult meg, és 30 előadó dalait vette fel fonográfhengerekre.
Bartók munkássága kiindulópontot jelent azoknak a mai kutatóknak is, akik Bartók nyomdokában keresik a magyar és a török népzene közötti kapcsolatot.
Internetes hozzáférés:  Bartók Béla – Wikipédia
 
BARTÓK BÉLA MÚZEUM
Osmaniye: 2010. február 2. – 
Hiller István oktatási és kulturális miniszter, valamint Ertugrul Günay, a török kulturális és idegenforgalmi miniszter 2010. február 2-án nyitotta meg a Bartók Béla Múzeumot a törökországi Osmaniye-ban.
A múzeum a negyedik magyar nemzeti emlékhely Törökországban.
Internetes hozzáférés:  Bartók Béla Múzeum (Osmaniye)
 
Szentkatolnai BÁLINT Gábor

(Szentkatolna, 1844 március 4. – Temesvár, 1913 május 26.): nyelvész, egyetemi tanár, orientalista.

1879-ben Törökországban állami szolgálatba lépett és olyan fontos bizalmi állásokat nyert el, mint pénzügyi ellenőr. 1887-90-ben Athénben arab és török nyelvet tanított.

Irodalom: MÉL , ÚjMIL:2000
 
Galántai BALOGH János
(Nagyendrőd, 1796 február 22. – Érsekújvár, 1872 január 11.): alispán, országgyűlési követ, országgyűlési képviselő, honvédtiszt, kormánybiztos. Jogászi végzettséggel Bars vármegye tisztviselőjeként és országgyűlési követeként a reformellenzék egyik vezéregyénisége volt. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, mint zászlóalj és dandárparancsnok. A temesvári csatavesztás után, Bem Józseffel együtt Törökországba menekült. Csapatával Vidinbe került, ahonnan Aleppóba internálták. Rövid ideig a török hadseregben ezredesként szolgált, majd Málta szigetén, illetve Londonba élt. A Lamberg-gyilkosságban játszott szerepéért 1851. január 25-én távollétében halálra ítélték. 1859-ig élt számkivetésben. Hazatérése után elfogták, azonban csakhamar szabadon bocsátották és az 1861. Országgyűlésen, mint Bars vármegye képviselője utoljára lépett föl nyilvánosan, majd visszavonult Érsekújvárra.
Irodalom: MÉL
 
BANGYA János: Mehemed bej
(Apaj, Pozsony vm., 1817. december 2. – Konstantinápoly, 1868. február 16.): honvéd ezredes, újságíró. 1839-ig császári tiszt, majd hivatalnok, 1848-ban a Pressburger Zeitung, majd Pesten az Ungar szerkesztője. 1848 szeptemberében belépett a honvéd hadseregbe és a Perczel Mór által megszervezett Zrínyi-szabadcsapat századosa lett. Apákozdi csata után részt vett Perczel Mór muraközi hadműveleteiben. 1848 decemberében őrnaggyá léptették elő, és a Zrínyi-szabadcsapatból alakított 35. honvédzászlóalj parancsnoka lett. Részt vett a fő hadszintér tavaszi és nyári hadműveleteiben. 1849 júniusábanKazinczy Lajos tartalék hadtestéhez vezényelték, ahol alezredes és tábori térparancsnok lett. Kazinczy 1849. augusztus 25-eizsibói fegyverletétele után akomáromi várba szökött, aholklapka György ezredessé léptette elő és a vár katonai rendőrségének parancsnokává nevezte ki. A komáromi fegyverletétel után külföldre távozott. 1854-ig hírlapíróként Londonban és Párizsban élt.Párizsban való tartózkodása alatt kőnyomatú lapot alapított.
1854 májusában, mikor már bizonyossá vált az orosz-török háború, Konstantinápolyba ment és felajánlotta szolgálatát a török kormánynak. Mint táborkari főnököt, ezredesi ranggal az ázsiai törzskarhoz Musztafa pasa mellé rendelték. Ekkor áttért a mohamedán hitre és felvette Mehemed bej nevet. Később cserkeszföldi érdemeiért felvehette a Karabatir előnevet. Számos elismerést és ajándékot nyert, köztük egy tatár herceg 15 éves szép árva leányát, akitől négy gyermeke született: három leány (Hatikhe, Fatime és Adile) és egy fiú (Musztafa Aszim bej). Élete végén a török csendőrség ezredese és a minisztériumban a rendőrség vezetője volt.
Korabeli bécsi dokumentumok nyilvánosságra hozatalakor vált ismertté, hogy jelentéseket küldött a magyar emigrációról az osztrák titkosrendőrségnek.
Irodalom: MÉL ; Révai 2:545 ; Szinnyei  Online hozzáférés
 
BÁNYAI Julia
(Vizakna, 1824 – Kairó, 1883): az 1848-49-es forradalom és szabaságharc századosa.
Tanulmányai befejeztével feleségül ment Sárossy Gyula ügyvédhez, akinek 1848-ban bekövetkezett halála után műlovarnőként dolgozott a bécsi cirkuszban. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése után férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe. Az erdélyi harcokban kitűnt bátorságával közlegényből a 27. honvédzászlóalj főhadnagya, majd századosa lett. Harcolt Gyulafehérvárnál, Zsibón, Dévánál és Kolozsvárnál fedezte a magyar sereg visszavonulását is. Nemcsak a fegyveres harcokban vett részt, hanem – francia nyelvtudása révén – az osztrák és az orosz hadseregnél gyakran kémkedett is, táncosnő szerepében. Bem tábornok katonai kitüntetéssel jutalmazta hírszerző tevékenységét. A szabadságharc leverése után Törökországba emigrált, ahol Bem tábornok kapitánnyá léptette elő. 1850 februárjában férjhez ment Matta Ede (Eduárd) honvéd századoshoz. 1852-ben részt vett a Makk Károly-féle összeesküvésben, s rövid időre visszatért Erdélybe. Ennek leleplezése után ismét Törökországba menekült, majd férjével Kairóban telepedett le. Itt nyitották meg a „Fáraóhoz” címzett fogadójukat.
Kalandos életéről Thury Zsuzsa írt regényt 1951-ben Bányai Júlia címmel.
Irodalom: MÉL
 
BÉLDI Pál, uzoni
(1622 körül – Istambul, 1679 vége): erdélyi nemesi család sarja, főasztalnok, Háromszék főkirály bírája és a sereg generálisa, Belső-Szolnok vármegye főispánja.
1657-től 1661-ig volt tatár fogságban, majd egy évig ült Apafi börtönében. 1677-ben részt vett a Teleki Mihály elleni összesküvésebn, de az összeesküvés kudarcba fuladt. S Béldi Pál Törökországba menekült.  Apafi személyes kérésére azonban az akkori szultán, IV. Mohamed elfogadtta, és a híres-hírhedt tömlöcbe, a Héttoronyba záratta. Hiábavaló volt mindenféle próbálkozás : soha többé nem nyerte vissza szabadságát és a Héttoronyban halt meg 1679-ben.
Irodalom:MÉL
 
BEM József, más néven Bem apó (eredetileg: Józef Zachariasz Bem)
 
(Tarnów [Lengyelország], 1794. március 14. – Aleppó [ma, Szíria] 1850. december 10.): lengyel katonatiszt, magyar honvéd tábornok, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége.
Világos után Törökország emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte a harc folytatását a cári despotizmus ellen. Murad Tevfik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig. Győzelmeit kiváló hadvezéri tehetségének, erélyének és demokratikus politikai magatartásának köszönhette. Tevékenyen munkálkodott Erdélyben a nemzetiségi béke megteremtésén és a demokratikus magyar és román erők egyesítésén. Bensőséges viszonyban volt segédtisztjével, Petőfi Sándorral, akinek tehetségét és forradalmi felfogását nagyra becsülte.
Irodalom: MÉL

Bővebben:  Polski   Magyar   English   Русский   Čeština   Deutsch   Français   Español   Italiano   Svenska   日本語   العربية

 

C


CSONGOVAI Per Olaf

(Ankara [Törökország], 1930. szeptember 12. – [Franciaország], 2005. november 5.): filmrendező, operatőr.

Édesapja, mint a Vörös Hadsereg tisztje menekülésre kényszerült, és úti célja Ausztrália lett volna. Törökországba érve elfogyott a pénze és ott ismerkedett meg gyermekei későbbi édesanyjával, egy tánccsoport tagjával. 1939-ben a család visszatért Magyarországra.

1955-ben rendező szakon diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd a filmgyárban dolgozott.

1956-ban részt vett a Magyar Rádió épületének ostromában, október 25-én a vérés zászlós tüntetésen (ekkor társaival elfoglalta a Vörös Csillag Nyomdát, ezért három napig letartóztatásban volt). A Tűzoltó utcai felkelőcsoport helyettes parancsnoka, a Nemzetőrség Főparancsnoksága Operatív Bizottságának tagja. Számos tárgyaláson vett részt, többek közt Nagy Imrével és Kádárral is. Részt vett a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megalakításában. November 8-ig fegyverrel harcolt, majd a Péterfy utcai kórházban röplapozott.

A forradalom leverése után Franciaországba menekült, részt vett a francia közvélemény Gáli József és Obersovszky Gyula halálos ítélete ellenei mozgósításban. Trockista szervezetek aktív tagja lett.

Először operatőrként, majd vágóként dolgozott egy filmstúdióban. Később létrehozott egy rajz- és reklámfilmeket készítő filmvállalatot.

1988-ban nyaki ütőere eldugult, és lebénult az egész bal oldala. 1989 óta többször látogatott Magyarországra.

Irodalom: Nagy 2000.

 

 

D


DEMWOLF Adolf: Szulejmán pasa
(Nagyszeben, 1828 – Isztambul, 1863. jún. 9.): sebész, török katonaorvos.
1849 tavaszán élelmező tisztként, hadnagyi rangban Bem erdélyi seregében szolgált. A szabadságharc bukása után Vidinben felvette az iszlám vallást, kereskedő lett, de rosszul végződött vállalkozásai után belépett a török hadseregbe. Elvégezte az isztambuli Orvosi Akadémiát, katonai sebészként részt vett a krími háborúban. Előbb bimbasi (őrnagy), majd pasa lett, 1856-tól az isztambuli katonakórház parancsnoka, 1858-tól az Orvosi Akadémia sebésztanára. Gyorsan ívelő pályáját annak köszönhette, hogy csatlakozott Abdul-Aziz trónkövetelő csoportjához, akik Abdul-Medzis uralmát akarták megdönteni. Szerepet játszott a hatalmon levő szultán megmérgezésében, amiért néhány nap múlva a hatalomra került új uralkodó megölette.
Irodalom: Magyar Orvoséletrajzi lexikon ; Kapronczay K.: Az 1848–1849. évi szabadságharc volt honvédorvosainak sorsa török földön (Honvédorvos, 1979, 3-4. sz.).
 
DONÁTH Gyula
(Baja, 1849. december 23. – Budapest, 1944. április 11.): ideggyógyász.
1873-ban Innsbruckban szerezte meg orvosi oklevelét. 1871–1874-ben uo., 1874–1878-ban Bécsben ideggyógyász. Az 1877–1878. évi orosz-török háborúban a török hadsereg törzsorvosa. 1878–1883-ban a bajai kórházban, 1883–1885-ben Párizsban működött. 1885–1902-ben budapesti magánorvos, alapítványi intézményekben idegorvos. 1902–1914-ben a Szent István Kórház főorvosa. 1903-ban magántanár, 1908-ben rk. tanár, 1914–1918-ban az Auguszta Kórház főorvosa. 1919-től nyugdíjas, magángyakorlatot folytatott. Főszerkesztője volt az Epilepsia c. nemzetközi folyóiratnak, illetve a Klinikai Füzeteknek. Biokémiával, ideggyógyászattal, bakteriológiával foglalkozott. Jelentősek az epilepsziára vonatkozó kutatásai. A mo.-i alkoholellenes mozgalom egyik vezetőjének ismerték. Az alkoholizmusellenes Good Templar-rend­nek (New York) tagja (1903), az Absztinens
Forrás: Magyar Orvoséletrajzi lexikon
Halász Péter: Magyar idegorvosok. Donáth Gyula (1849-1944)  = Ideggyógyászati szemle 65(2012)9-10:352-353.  A teljes cikk PDF-ben

 

E


ESTERHÁZY Antal, galántai
(1676. február 3. – Rodostó, 1722. augusztus 10.): kuruc tábornagy. Esterházy Ferenc és Thököly Katalin fia.
1693-ban királyi tanácsos, 1697-ben kapitány a Kolonics-huszárezredben. A temesvári ütközetben sebesülten török fogságba esett, de a karlócai béke megkötése után kiszabadult. 1704-ben Komárom vármegye főispánjaként Rákóczi mellé állt, aki kinevezte generálisnak, 1706-tól tábornagynak és a kuruc seregek dunántúli főkapitányának.Nagyvázsonyban is volt főhadiszállása, ahonnan irányította a dunántúli hadműveleteket. Főleg a Dunántúlon és a Nyitra mentén harcolt, több lovasportyát vezetett Ausztriában. A megye több településén is megfordult, pl. Balatonfüreden, Tihanyban, Devecserben és Sümegen. 1685-1709 között Devecser földesura. A szatmári béke után először Lengyelországban majd Besszarábiában élt. 1717-ben a bujdosókból alakult sereggel felvonult az ország határán, de támadásra nem kerülhetett sor. A fejedelem után Rodostóba költözött. Hamvait 1906-ban Rákócziéval együtt hozták haza, és a kassai székesegyházban temették el. Része volt a Mercurius Veridicus (1705. április) című lap indításában.
 
EVLIJA Cselebi ; Evlia Cselebi :; Evliya Celebi
(Isztambul, 1611 - Isztambul, 1687): török utazó, útleíró.
Apja a szultáni udvar aranyművese volt. 1640 után bejárta a török birodalom nagy részét, így Magyarországot is, de eljutott Németországba, Oroszországba és Észak-Európába is. Utazásait 10 kötetben leírta és felbecsülhetetlen topográfiai, néprajzi és történeti adatokat nyújt a 17. századi Európáról és Ázsiáról. Az 5-7. kötet írja le a magyarországi tapasztalatait. E köteteket Karácson Imre fordította magyarra. Érdekes képet kapunk a török-magyar harcokról, a magyar közállapotokról, a városokról és azok lakóinak életéről, Zrínyi Miklósnál tett látogatásáról. A Balaton környékének festői leírása történelmileg is becses.


 

 

F

 


FEHÉR Géza

(Kunszentmiklós, 1890. augusztus 4. – Budapest, 1955. április 10.): régész

A budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1913-ban. A debreceni egyetemen a nemzet őstörténetének magántanára volt. 1913-14-ben Sepsiszentgyörgyön, 1915-16-ban Szabadkán volt tanár, majd katonai szolgálatot teljesített. 1918-ban a konstantinápolyi Magyar Tudományos Intézetben dolgozott. Hazatérve Budapesten előbb középiskolai tanár, majd a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének alkalmazottja lett.

Magyar őstörténeti kutatásai során a magyar-bolgár-török történeti kapcsolatokkal kezdett foglalkozni. 1922-től bulgáriai kutatásainak két évtizede alatt régészeti ásatásokon vett részt (Madara, Aboba-Pliszka, Mumdzsilár). Világszerte feltünést keltett 1925-ben, mikor megfejtette a régi bolgár birodalom nagy uralkodóját, Krum kánt ábrázoló madarai sziklába vágott emlék ősi felíratait. A bolgár király ezért 1927-ben nagy érdemrenddel tüntette ki. A bolgár kormány 1930-ban tudományos tervei megvalósítására 50.000 levával támogatta. 1931-ben egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott. A Bolgár Tudományos Akadémia tagjává választotta. A második világháború végén Isztambulba került, ahol két féléven át az egyetemi bölcsészkaron őstörténeti előadásokat tartott, majd a Top Kapi Szeráj Múzeumban dolgozott. 1948-tól haláláig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. Négy éven át vezette a zalavári ásatásokat. A honfoglalás korában Magyarország területén élt szlávok régészeti hagyatékának meghatározása, összegyűjtése és történeti értékelése terén végzett úttörő és alapvető munkát.

Munkásságáról több könyvet írt bolgár nyelven is.

Irodalom: Az Újság könyve 1932 ; Arno, T. J.: In memoriam Géza Fehér 1890–1955 (Stockholm, 1955)

Interneten: http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fehér_Géza_(régész)&oldid=13345009

 

 

G


 

 

 

H


HORVÁTH István ; (“Ojeros Stefanos”: Öreg, Agg István).
(Mo., 1679? – Rodostó, 1799. szeptember 12.): az utolsó magyar bujdosó.
1799. szeptember 12-én hunyt el Rodostóban 120 éves korában az utolsó magyar bujdosó: Horváth István.
 
 
I

IPOLYI Arnold
Irodalom: ÚjMIL 2000:947
 
ISTAMBULI FERIKY (protestáns) TEMETŐ
. . . ahol a 1848/1849-es szabadságharc magyarjai nyugszanak
A temető neve hivatalosan Feriköy Protestan Mezarligi (protestáns temető). Ezt azért fontos tudni, mert Feriköyben több temető is van. Mind közül ez a legkisebb. A többiben pedig igencsak sokat lehet bolyongani, de magyarokat valószínűleg nem fogunk találni.
Viszont a nevével ellentétben inkább nemzetközi temetőnek lehetne hívni. Itt találjuk a németeket, hollandokat, angolokat és a magyarokat is.
 
İZMIT ; korábbi nevén Nikomédia, Bihünia fővárosa)
Törökország több mint 300 ezer lakosú városa, Kocaeli tartomány székhelye. A Márvány-tenger legkeletibb részén, az İzmit-öböl partján fekvő város jelenlegi hivatalos neve Kocaeli. A város İzmit körzet központja is egyben. A város egy népszerű török édesség, a pişmaniye hazája is. 1920-1921 között egy évig angol és görög megszállás alatt állt.
Thököly Imre felkelésének leverése után Törökországba menekült, ahova később felesége, Zrínyi Ilona is követte. İzmitben telepedtek le, azon a birtokon, amit a szultán rendeletileg adományozott a menekülteknek. A helyszínen ma már erre utaló jelet nem találunk. Thököly holttestét ugyanis, amely először itt volt eltemetve az örmény temetőben, a 20. század elején Magyarországra szállították (az Isztambulban eltemetett Zrínyi Ilona holttestével együtt).
2005-ben, halála 300. évfordulóján utcát neveztek el róla. 2008. november 14-én nyílt meg a városban a Seka parkban a Thököly Emlékház, amely az 1701-1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket. A ház mellett többnyelvű emléktáblát helyeztek el.
Internetes hozzáférés:  İzmit – Wikipédia
 
 
J

 

JANKÓ Pál

(Tata, 1856. július 2. – Isztambul, 1919. március 17.): zongoraművész, zeneszerző, akusztikus, feltaláló, matematikus.

 

 

K


KARÁCSON Imre
(Apácatorna, 1863. február 19. – Konstantinápoly, 1911. május 2.): katolikus plébános, műfordító, orientalista, teológus, történész
 
KOSSUTH Lajos
(Monok, 1802 szeptember 19. – Torino, 1894 március 20.): magyar államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke.
Az 1848–1849. évi magyar szabadságharc bukása után Kossuth Lajos 1849. augusztus 17-én elhagyta Magyarországot és török felségterületre lépett. Augusztus 22-én érkezett meg Vidinbe, ahova követte őt mintegy 5000 menekült is.
Vidinben írta Kossuth azt a levelet, melyben Magyarország katasztrófájáért Görgeyt tette felelőssé. A török szultán az osztrák és orosz követek beavatkozását visszautasítva, vendégszeretetében részesítette a menekülteket.
 
KOSSUTH MÚZEUM
Kütahya: 1982-
Ebben városban kapott menedéket Abdul-Medzsid szultántól az 1848-ban kitört forradalom és szabadságharc bukását követően emigrációba menekülő Kossuth Lajos és kísérete.
Első szállása, a kaszárnya helyén ma a városháza áll.
Későbbi lakóháza, egy kétszintes, XVIII. századi hagyományos faépület, 1982 óta emlékmúzeum. A ház falára 1952-ben kétnyelvű emléktáblát helyeztek el, a tágas udvarban 1997-ben Kossuth-szobrot avattak, melyet a török kormány állíttatott.
Internetes hozzáférés:  Kossuth Múzeum (Kütahya)
 

 
L

 


LÉVAY Pálma ; Tarné Lévay Pálma
(Turhal, Törökország, 1935. március 9. – ): nyelvtanár, költő.
Tanulmányai Istambulban jelentek meg. Törökországból 1956-ban Venezueléba költözött. 
Irodalom: Nagy 2000:613.

 
 
M

 


MAGYAR EMLÉKHELYEK TÖRÖKORSZÁGBAN
1997-ben Kossuth-szobrot avattak, melyet a török kormány állíttatott.
Internetes hozzáférés:  Magyar emlékhelyek Törökországban
 
MAGYAR-TÖRÖK BARÁTSÁG PARK
Szigetvár: 1994
A Magyar-Török Barátság Park 1994-ben a Török Köztársaság kezdeményezésére és anyagi támogatásával jött létre, I. (Nagy) Szulejmán szultán születésének 500. évfordulóján.
 
MAJLÁTH István
(1502 - 1550): erdélyi vajda.
A mohácsi csata után Nádasdy Tamással közösen I. Ferdinánd kezére játszotta a királyi kincseket és Pozsony várát, amiért jutalmul Fogaras várát kapta. 1528-ban János király pártjára állt, aki ezért Ferdinándtól nyert birtokaiban megerősítette. 1534-ben a Gritti elleni lázadás egyik vezetője, a kormányzót ő végeztette ki. Ugyanebben az évben erdélyi vajda, Szapolyai János király felvidéki hadjáratának egyik vezére. Urával összekülönbözve pártütést szőtt ellene, amiért 1540-ben a tordai országgyűlés fej- és jószágvesztésre ítélte, de az ítéletnek nem tudtak érvényt szerezni. János király halála után Majláth az országgyűléssel országos főkapitánnyá választatta magát s ettől kezdve nyíltan a fejedelmi hatalomra tört. Összeköttetésbe lépett a Portával is, Fráter György befolyását azonban nem tudta megingatni. 1541-ben a moldvai vajda elfogta és Isztambulba kísértette. A Héttoronyba zárták, ott is halt meg.
Bővebben interneten:  Magyar   Română   Français   Hrvatski
 
Zágoni MIKES Kelemen
(Zágon, 1690. augusztus – Rodostó, 1761. október 2.): magyar író, műfordító, II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása, aki elkísérte a fejedelmet Lengyelországba, Franciaországba és Törökországba, és haláláig kitartott mellette, illetve később emléke mellett is.
A magyar irodalomban a rokokó mestereként, a magyar széppróza megteremtőjeként tartják számon. Írásművészetére egyrészt a barokk nemesi irodalom, másrészt francia műveltsége hatott. Fő műve a Törökországi levelek című gyűjtemény, amely az emigráció mindennapjait írta le, kiegészítve Mikes olvasmányaiból szerzett történelmi, vallás- és művelődéstörténeti adatokkal; ezen kívül számos francia vallási, egyháztörténeti, pedagógiai művet fordított le. Művei életében nem jelentek meg.
Bővebben interneten:  Magyar   English   Türkçe   Français   Español   Svenska
 
MURAD tolmács ; Somlyai Balázs
(Nagybánya, 1509. – Isztambul, 1585 után): költő, író fordító.
Bécsben tanult. A mohácsi csatában török fogságba esett, iszlám hitre tért. Isztambulban tanult tovább, beszélt törökül, arabul, perzsául, horvátul és latinul. 1550-ben Rüsztem pasa (1500?–1561) diplomáciai megbízatással Erdélybe küldte, itt két és fél évig fogva tartották. Bég lett, 1556-tól portai tolmács, Mahmud Tercüman (1510-1575),  I. Szulejmán szultán bajor származású diplomatájának közvetlen beosztottja volt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1540.
 
MÜTEFERRIKA, Ibrahim ; Ibrahim MÜTEFERRIKA
(Kolozsvár, 1670-71? – 1747?.): az első török nyomda magyar származású megalapítója, oszmán nyelven publikáló közíró, tolmács, oszmán diplomata a magyar függetlenség szolgálatában az 1730-as évek végén.
A Török Nemzeti Könyvtár összegyűjtötte az Ibrahim Müteferrika által nyomtatott könyveket, műhelyében megjelent ősnyomtatványokat. Tizenhét török nyomtatványt tartanak nyilván kiadványaiból, ezek közül tizenhárom 1729–1735 között készült, a maradék négy pedig 1740–1742-ben. Az értékes gyűjtemény huszonhárom kötetből áll, a könyvek összpéldányszáma 12 000-re tehető.
Müteferrika utolsó munkája egy kelet–nyugati szótár lett volna, de ezt halála miatt már nem fejezhette be. A kerengő dervisek Galip Dede kolostorának kertjében temették el. Törökországban és Erdélyben az emlékét a mai napig tiszteletben tartják.
Ibrahim Müteferrika szobra Isztambulban a nagybazár egyik oldalánál van felállítva.
Bővebben interneten:  Magyar   Türkçe   English   Français   Deutsch   العربية   日本語   فارسی   Русский   Русский
 

 

N


 

 

O


OSZMÁN-TÖRÖK ÉPÍTÉSZET EMLÉKEK MAGYARORSZÁGON
Internetes hozzáférés:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
OROSZHEGYI JózsaSzabó József

(Nagy­kolcs, 1822. május 24. – Buda, 1870. február 19.): orvos.

Előbb jogot hallgatott a pesti egyetemen, majd 1844-től orvosi tanulmányokat kezdett. A pesti radikális ifjúság egyik vezetője, a szabadságharc alatt fogalmazó a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, 1848 júliusától nemzetőr, az osztrákok által megszállt területen egy gerillacsapat parancsnoka. 1849. április 1-től honvédőrnagy. A világosi fegyverletétel után 10 évi várfogságra ítélték, de császári kegyelemmel1856-ban kiszabadult. 1857-ben szerezte meg orvosi oklevelét, előbb Abrudbányán orvos, majd Bukarestben, Râmnicu Săratban, és Foksányban teljesített orvosi szolgálatot. 1860-ban szerkesztője volt a Bukaresti Magyar Közlönynek is.

1858-ban török katonaorvosi szolgálatot vállalt, Kis-Ázsiában, Irakban, Iránban szolgált, majd Bulgária területén is teljesített katonaorvosi szolgálatot. Jelentős néprajzi gyűjtéseket is végzett. 1868-ban tért haza.

Irodalom: Bertalan Gy.: O. J. (XXVI. Nemzetközi Orvostört. Kongr., Plovdiv, 1978); Izsák S.: A román-magyar orvosi kapcsolatok múltjából (Budapest: 1957); Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon (Budapest: 2004).

 

 

Ö


 

 

P


PACSEVI Ibrahim
 
PETRŐCZY István
ifjabb, avagy a családfa sorrendjében petrőczi és kászavári báró III. Petrőczy István
(1654 – Mosóc, 1712. június 10.): protestáns főúr, kuruc generális.
Unokafivérével, Thököly Imrével együtt tanult az eperjesi evangélikus kollégiumban. 1670 után apjával együtt kényszerült bujdosásra, majd 1678-tól részt vett Thököly Habsburg-ellenes harcaiban. Az 1682-ben Felső-Magyarország fejedelmévé lett Thököly Imre egyik legjelentősebb hadvezére. 1690-ben, a keresztényszigeti országgyűlésen, erdélyi honfiúságot nyert. Urát a törökországi száműzetésbe is követte.
Mintegy 19 évi emigráció után, a Rákóczi-szabadságharc második esztendejében, 1704 nyarán tért haza. II. Rákóczi Ferenc fejedelem tábornoka, az Udvari Tanács, majd a Szenátus tagja lett. 1707-ben a rózsahegyi evangélikus zsinat világi elnöke volt. A szabadságharc vége felé, 1711 januárjában Lengyelországba távozott, ahonnan még az év nyarán hazatért, élve a szatmári békekötés adta közkegyelemmel. Alig egy év múltán elhunyt, s felesége Necpálon temettette el. Vele a Petróczy család evangélikus hitre tért ága, a Petrőczy-család férfiágon kihalt.
Internetes hozzáférés:  Petrőczy István – Wikipédia
 
PHILIPP István
(Vágbeszterce, 1870. október 3. – Székesfehérvár, 1935. február 4.): szobrász, rajztanár, helytörténész.

Törökvilág Fejérváron című 3 felvonásos történeti színjátékát 1913 március 8-án mutatta be a székesfehérvári színtársulat.

 

 

R


RAKOCZI CADDESI: magyarul: Rákóczi sugárút
2009 májusában a Rákóczi Múzeum előtti, a Márvány-tenger felé néző front utcáját Rakoczi Caddesi-vé nevezte át a helyi önkormányzat.
 
II. RÁKÓCZI Ferenc
(Borsi, 1676. március 27. – Rodostó, 1735. április 8.): magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem.
Internetes hozzáférés:  II. Rákóczi Ferenc – Wikipédia
 
RÁKÓCZI MÚZEUM
Rodostó: [1933] 1968-
A törökországi Rodostó városa, mely 1720 és 1735 között adott otthont a Magyarországot elhagyó, „bujdosó” II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, az elmúlt évszázadokban a magyar emigráns lét szimbólumává vált.
A magyar kolónia egykori házai a 19. század végére meglehetősen elhanyagolt állapotba kerültek. 1906-ban a fejedelem és bujdosótársainak hamvait ünnepélyesen hazaszállították Magyarországra, és újratemették, a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték.
1926-ban az akkori isztambuli magyar követ Tahy László, a Külügyminisztérium megbízásából elkezdte felkutatni a már nagyon rossz állapotban lévő, a magyarokhoz köthető rodostói házakat. A magyar követ – a Külügyminisztérium utasítására és a török kormány engedélyével – 1927-ben 500 török fontért (1500 pengő) megvásárolta a Rákóczi ebédlőházának tartott épületet.
Az életveszélyesen romos házat 1931-ben lebontották, és annak pontos másolatát Möller István műegyetemi tanár tervei alapján, 50 ezer pengős költségvetéssel építették újjá. Az 1932 őszére elkészült, felújított Rákóczi-házat immár múzeumként a Gömbös Gyula magyar miniszterelnök vezette delegáció 1933-ban avatta fel. 1982-ben elkészítették a Kassán lévő eredeti berendezések hiteles másolatát, így az eredeti helyükre kerültek vissza az 1905-ben lebontott stukkók, famennyezetek és a festett díszes almárium hiteles másolatai.
A fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben 1968 óta működik a Rákóczi Emlékmúzeum. A házat 2007-ben felújíttatta a Magyar Köztársaság, 2010 februárjától pedig az erdélyi magyar fejedelmet és családját, a szabadságharcot és az emigráció életét bemutató korszerűsített kiállítás, valamint többnyelvű tárlatvezető rendszer várja az idelátogatókat.
Internetes hozzáférés:  Rákóczi Múzeum (Rodostó)
 
RÁSONYI László
(Liptószentmiklós, 1899. január 22. – Budapest, 1984. május 18.): nyelvész, turkológus.
A budapesti egyetemen 1921-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát, majd török filológiából doktorátust szerzett. 1935-től 1941-ig Ankarában az egyetem Hungarológiai Intézetét vezette. 1942-től a kolozsvári egyetem tanára, 1947-től a Balkán Intézet munkatársa volt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1830
 
RIMAY János
(1570- 1631): politikus, költő, a magyar késő reneszánsz legjelentősebb íróegyénisége.
1605-ben csatlakozott a Bocskai István vezette felkeléshez; főleg titkári jellegű teendőket végzett a fejedelem mellett. 1608-ban Illésházy István megbízásából részt vett - mint a m. rendek képviselője - a zsitvatoroki béke ratifikálására Konstantinápolyba küldött követségben.
Irodalom: ÚMIL 2000:1863
 
RODOSTÓI HÁZ
Kassa: 1991 –
Egyre népszerűbb a turisták körében a kassai Rodostó-ház. Ez a Rákóczi-emlékhely annak a törökországi Rodostóban, a Márvány-tenger partján álló háznak a másolata, amelyben II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem élt 1720 és 1735 között, és ott is halt meg.
A Rodostó-ház ma a Kelet-szlovákiai Múzeum egyik leginkább látogatott múzeuma.
Internetes hozzáférés:  Rodostói ház – Wikipédia
 
ROZSNYAI Dávid ; névvariánsai: Rozsnyay Dávid, Rosnyai Dávid
(Marosvásárhely, 1641 – Fogaras, 1718. március 4.): erdélyi diplomata, történetíró, török tolmács, a barokk próza egyik képviselője.
Az Erdélyi Fejedelemség történetének legismertebb török deákja. Valószínűleg nemesi családból származott. Neveltetéséről konkrét adataink nincsenek, de kiváló latin műveltsége miatt egyértelmű, hogy valamelyik erdélyi kollégiumot látogatta. 1663-ban udvari szolgálatot keresett és elfogadta támogatóinak a török deákság vállalására vonatkozó ajánlatát. Szolgálatát azonban, a török deákok nagy részétől eltérő módon, nem a Portán kezdte, hanem az 1663-64-es években magyarországi hadjáraton részt vevő Köprülü Ahmed (1635 körül – 1676) nagyvezír táborában, Panayoti főtolmács mellett, Eszéken és Belgrádban. 1665-ben jutott el először Isztambulba, és még ugyanabban az évben visszatért Erdélybe.
Életének következő szakaszát a különféle diplomáciai megbízatások jellemzik: tolmácsként számos erdélyi követet kísért el Drinápolyba, Isztambulba, az oszmán sereg által ostromlott Kandia várához Ciprus szigetén, sőt 1672-ben Lengyelországba is, ahol az oszmán-lengyel háborúban az Erdélyből Apafi fejedelem által a frontra küldött, élelmiszert kísérő küldöttségbe osztották be.
Irodalom: Szinnyei ; MÉL 1969:546
Internetes hozzáférés:  Rozsnyai Dávid – Wikipédia
 
 
S

STARK Lipót

(Trencsén, 1866. május 4. – Budapest, 1932. december 17.): gépészmérnök, erőműtervező, technikatörténész, a vezetékszámítás hazai úttörője; a Magyar Villamosművek Országos Szövetségének alapítója, és elnöke. Az Elektromos Művek első vezérigazgatója.

 

 

SZ


SZÉCHENYI Ödön, gróf
(Pozsony, 1839. december 14. – Konstantinápoly, 1922. március 24.): török tábornok, pasa, gróf Széchenyi István ifjabbik fia.
 
SZILÁGYI Dániel
(Hajdúhadház, 1830 – Konstantinápoly, 1885 november 22.): turkológus.
1831-ben Hajdúhadházon született, és itt kezdte iskolai tanulmányait. Kiváló orientalista és turkológus, a keleti nyelvek tudós fordítója és tolmácsa, régi török kéziratok, ősnyomtatványok és könyvek szenvedélyes gyűjtője. Debreceni teológus diákból lett honvédhuszár-őrmester, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása után politikai
menekültként Konstantinápolyban élt az1885-ben bekövetkezett haláláig. Kiválóan megtanult törökül, és elismert tolmács, tudós könyvgyűjtőlett. Érdeklődése a török írásbeliség régi emlékei felé fordult. Kis könyvesboltot nyitott, és gyűjteni kezdte a török kéziratokat. Tudós tájékozottsága, valamint féltve őrzött ritka kéziratai miatt Vámbéry Ármin és Kúnos Ignác is többször felkereste. Hathatósan közreműködött a török kormánynál a Corvinák visszaadásában is.
Szilágyi Dániel halála után Vámbéry Ármin erőfeszítéseinek köszönhetően a kéziratok a
MTA tulajdonába kerültek. Nagybecsűkeleti kéziratokból álló könyvtárát a Magyar
Tudományos Akadémia őrzi Collectio Szilágyiána néven. Ez az anyag képezi mindmáig a
Keleti Gyűjtemény török kéziratainak gerincét.
 

 

T


gróf késmárki THÖKÖLY Imre
(Késmárk, 1657 szeptember 25. – İzmit, 1705 szeptember 13.): magyar főnemes, kuruc hadvezér, 1682-1685 között felső-magyarországi fejedelem, majd 1690-ben Erdély fejedelme.
Internetes hozzáférés:  Thököly Imre – Wikipédia
 
Thököly Imre Baráti Társaság
Izmit Kocaeli:
2013-ban Thököly Imre halálának 308. évfordulója alkalmából megemlékezést tartott a Thököly Imre Baráti Társaság a törökországi Karatepe településen. A megemlékezésen Ertunc Baykal, a török szervezet elnöke elmondta: Zrínyi Ilona és Thököly Imre számára Karatepe nyújtott otthont a 18. század elején.
"A település határában fekvő virágok mezején Zrínyi Ilona és Thököly Imre életük utolsó szakaszában végre békére leltek. Egyesületünk elkötelezetten folytatja a török-magyar történelmi kapcsolatok emlékének ápolását. Csakúgy, mint minden évben, idén is megemlékezünk a Karatepe településen létrehozott Thököly-Zrínyi emlékműnél"
Az eseményen részt vett Hóvári János nagykövet és Kiss Gábor isztambuli főkonzul - írták a tájékoztatóban.
2014-ben a Kocaeli-i Thököly Imre Baráti Társaság Györfi Sándor két portréjával ellátott márványlapos szikla emlékművet állíttatott a magyar fejedelem és felesége feltételezett nikodémiai (Izmit) lakhelyén, az ún. "Virágok Mezején". A korabeli településnek ma már nincs nyoma.
 
THÖKÖLY IMRE EMLÉKHÁZ
Izmit Kocaeli: 2008. november 14. – 
2008. november 14-én nyílt meg Izmitben – mely ma Kocaeli nagyváros része – a Seka parkban a Thököly Emlékház, amely az 1701–1705 között száműzetésben itt élő Thököly Imrének állít emléket.
 
U

ÚJVÁRY Dezső

Hivatásos diplomata. 1928-tól 1931-ig Bukarestben attasé, 1931-től 1936-ig Párizsban követségi titkár, 1936-tól a magyar külügyminisztérium politikai osztályának munkatársa. 1943-tól isztambuli főkonzul.

 

 

Ü


 

 

V


VÁMBÉRY Ármin (eredeti neve: Wamberger Hermann)

(Szentgyörgy, 1832. március 19. – Budapest, 1913. szeptember 15.): orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

 

 

W


felsővattai WATHAY Ferenc
(Nagyvág, Sopron vm., 1568. szeptember 24. - 1609 körül) költő, író, várkapitány.
Apja Wathay Lőrinc, Csesznek várának kapitánya. Németújváron és Sopronban tanult. Katonáskodását 1584-ben, Tihanyban kezdte, 1585-től Csesznek várában szolgált, innen Győrbe került. 1601-ben részt vett Székesfehérvár visszafoglalásában. 1602-ben Székesfehérvár vicekapitányaként török fogságba esett, Belgrádban megszökött, de a következő esztendőben Lippa környékén ismét elfogták. 1605-ben, Konstantinápolyban, a Héttoronyban írta meg életrajzát és énekeskönyvét. Naplója Várpalota, Veszprém, Nagyvázsony, Tihany körüli harcokról számol be. Kézirata, amelyet maga illusztrált a MTA könyvtárában van. Az érdekes írás PONORI TEWREWK József: Régiségbúvár c. művének első kötetében, Pozsonyban, 1938-ban jelent meg. 1606-ban kiszabadult, először Győr várában szolgált, 1609 márciusában cseszneki várkapitánynak nevezték ki. A várban az utókor emléktáblával tiszteleg személyének.
Interneten:  Magyar   Esperanto
 
 
Z

Csömörö báró ZAY Ferenc
(1498 – 1570. október 10.): kiváló diplomata, királyi udvarnok, főispán, Felső-Magyarország főkapitánya, történetíró.

 
 
ZS

 



 

 

 

 

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.