MAGYAROK

1280402
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
19
1127
19
1276261
12138
20288
1280402

Te IP-címed: 54.225.16.10
2017-11-20 01:22

A svédországi magyar bevándorlás 1956-tól 1990-ig

2011. november 23. szerda, 18:39
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Szöllősi Antal

 

 

 

A svédországi magyar bevándorlás fejezetei

 

III. rész

 

 

 

 

 

1956-tól 1990-ig 

 

 

Jugoszláviából, 1960-tól

Az 1960-as években svéd vállalatok elsősorban Jugoszláviából és Törökországból toboroztak munkásokat. 1964-től a jugoszláv állampolgároknak nem kellett svéd vízumot kérniük. 1965-ben az AMS (Munkaügyi Hivatal) Belgrádban tájékoztatási irodát nyitott, majd 1966-ban Svédország munkaerő-megállapodást kötött Jugoszláviával. 

Az 1960-as évek folyamán a svéd vállalatok által Jugoszláviából toborzott munkások között nagyon sok magyar nemzetiségű is érkezett. 

1970-ben megalalkult a Jugoslaviska riksförbundet (Jugoszláviaiak Országos Szövetsége); ekkor körülbelül negyvenezer jugoszláviai vendégmunkás (bevándorló) élt Svédországban. 

1971-ben jugoszláviai statisztika szerint Vajdaságban élő egymillió kilencszázötven ezer lakos 9,2 %-a, vagyis hetvenkétezer ötszáznegyven  dolgozott külföldön. Ha az itt élő magyarok arányszáma elérte a 10 %-ot,

akkor az 1960-1970 között idekerült negyvenezer vendégmunkásból négyezerre tehető a magyar nemzetiségűek száma. 

A Jugoszláviából érkezett magyarok elsősorban a nagyobb ipari városokban telepedtek le. Hamarosan egyesületeket is alapítottak: Halmstadban, Malmöben, Göteborgban, Olofströmben. Az Olofströmi Magyar Egyesület 1976-77-ben Olofströmi Magyar Hírek címmel havonta adta ki értesítőjét. A halmstadi egyesület ma is létezik idén lett tagja a SMOSZ-nak (a Gulyás Imrével készült interjú lapunk júniusi számában olvasható).

(Az 1970-es években több jugoszláviai magyar magyarországi magyarként jutott el Svédországba. Ezt úgy sikerült lebonyolítaniuk, hogy Olaszországban és Ausztriában – ahova könnyebben tudtak kiutazni - magyarországi menekültekként jelentkeztek a hatóságnál. Előzetesen Szegeden vagy más magyarországi településen fiktív lakáscímet és munkahelyet ”választottak”, hogy ezáltal hitelessé tegyék származásukat.1969-ben velem együtt is öt ilyen magyar személy érkezett Svédországba.)

 

Csehszlovákiából, 1968-tól

1968-ban, a Varsói Szerződés tagállamainak Csehszlovákiában tett katonai ”látogatása” után az országból sokan külföldre menekültek. Mintegy öt-hatezerre tehatő azoknak a csehszlovák állampolgároknak a száma, akik Svédországban kötöttek ki, de közülük körülbelül kétezer hamarosan továbbment az Egyesült Államokba és Kanadába. Az ekkor érkezett magyarok létszáma nehezen felbecsülhető, mert a svéd hatóságok csak az állampolgárság alapján vezetik a nyilvántartást. Talán százan, kétszázan lehettek Saját egyesületet nem indítottak, de beilleszkedtek a már meglevőkbe.

 

Magyarországról, 1965-1990 között

A csehszlovákiai események hatására 1968-tól évente mintegy 200-an érkeztek Magyarországról. Ez a szám1969-ben háromszáz fölé ugrik, majd évekig 200-300 között marad. (Ekkor voltam én is ausztriai menekülttáborban.) Az 1965-1985 közötti magyarországi menekültek legtöbbjét olaszországi és ausztriai menekülttáborokból toborozta a svéd állam és hozta őket az országba, de voltak, akik a svédországi látogatásukkor döntötték el, hogy nem térnek vissza. Az ekkor érkezettek 20-40 év közöttiek; legtöbbjük szakmunkás volt, körülbelül egyharmaduk fôiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkezett.

 

1972 március 15-én mintegy húszezren tüntettek Budapesten, majd 1973-ban megismétlődött a tiltakozás. A rendőrség mindkét tüntetést szétverte. A résztvevők közül többen Svédországba menekültek. Feltehető, hogy ezen események hatására több újságíró és kommunista vezető felnőtt gyermekét Svédországba küldte a jobb és biztonságosabb élet reményében.

 

Az 1970-es években érkezett magyarországiaknak könnyebb volt a beilleszkedés, mint az ´56-osoknak. A svéd nyelvtanulás idejére alapellátást biztosítottak, és a kötelező oktatási idő elteltével a svédek igyeztek munkát és lakást szerezni a menekülteknek. A fiataloknak lehetőségük volt a tanulásra, vagy a félbehagyott tanulmányaik folytatására. Az új haza mindenben igyekezett segíteni az újonnan érkezetteknek.  

 

1985 után már nehezebbé vált a Magyarországról származóknak Svédországban maradniuk. Mégis, 1987-88-ban a demokratikus ellenzék soraiból sokan kaptak menedékjogot Nyugat-Európában, némelyek éppen Svédországban. Többségük 1989-90 után visszatért Magyarországra, hogy ott aktiv tagja legyen a rendszerváltó politiaki szervezetek valamelyikének (elsősorban a Szabad Demokraták Szövetségének). Nemrég olvastam egy ilyen, egykor Svédországba került ellenzékinek a jelentését, amelyben többek között arról is szól, hogy jómagam – barátaimmal együtt –  hogyan segítetettünk egykor a SZETÁ-nak. 

 

1989. szeptember 10-én Magyarország megnyitotta nyugati határát Ausztria felé, és elkezdődött az az átalakulási folyamat – rendszerváltozás – , amely megszüntette a menekülés, kivándorlás főbb okozati tényezőit.

 

 

Megjelent: Híradó (Stockholm): 28. évf. 117. szám., 2010. któber – p. 21.

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.