Szöllősi Antal méltatása
Szöllősi Antal csöndes, halk szavú ember. Ilyen a tekintete is, mintha óvatos, mintha bizonytalan volna. Látszik rajta, hogy gondolkodik, mielőtt megszólal. Aki szereti a harsányan hangoskodókat, annak Szöllősi Antal biztosan nem az esete. Mert látszatra – ugyebár magyarok vagyunk – már puszta fellépésünkkel szeretünk kiváltani kellő benyomást. Előfordulhat hát, hogy könnyen átnéznek az ilyen emberen. Emlékszem, Stockholmban egyszerűen csak ott termett a sokadalomban, s ha valaki nem hívja fel rá figyelmemet, bizony észre sem vettem volna. Ha már viszont ennyire méltatta felvilágosítóm, tudni véltem, ki is az szerénységével tüntető ember: mint megtudtam, ő az, aki egyebek mellett saját maga kifestette a stockholmi Magyar Házat. Valóban, ő fel sem tűnik sokak szemében, mert nem tud, nem akar szájhős lenni. Arany János évében járunk, és ilyenkor többször felmerül nemcsak a minőség, hanem az alkat kérdése is. Egyesek szerint a táj, a földrajzi-történelmi környezet nagyban formálja az ember személyiségét.
Szöllősi Antal Nagyszalontán született 1944-ben, ami akkor még ismét magyar volt. A negyedszázados román uralom biztosan nem kezdte ki a gyökereket. 1969-ig Magyarországon élt. Szobafestő és mázoló szakmában tett szakvizsgát. Nem volt különösebb felkészültsége – még politikailag sem –, amikor nyakába vette a világot. Németországba tartott, de nyolc hónapi ausztriai tartózkodás után Svédországban kötött ki. Ott érett be emberileg és magyarként is. Nem érdektelen megemlíteni, hogy – 1987 óta önálló vállalkozóként – 2009-ig, nyugdíjazásáig szobafestőként kereste meg kenyerét. Ezen a ponton tapinthatók ki azok az érintkezési felületek, amikor a kereső fiatalból magyarságát tudatosan vállaló felnőtt lett.
Érdeklődése korán a nyugatra szakadt magyarok életének alakítására összpontosult. Már a kezdeti svédországi időkben, 1970-ben Bujdosók címmel lapot indított a magyarok tájékoztatására. Amellett, hogy hosszú évtizedeken át aktívan részt vett a svédországi-stockholmi magyar közösségi életben, aránylag hamar, 1973. október 23-án negyedmagával megalakította az Északi Magyar Archívumot. Amikor egyedül maradt, csendes szívóssággal folytatta és építette ki az irdatlan vállalkozást: a nyugati magyarok hagyatékainak, újságoknak, folyóiratoknak összegyűjtését. Ehhez eleve át kellett lépnie Svédország határait, és kapcsolatba kellett lépnie egyesületekkel, szervezetekkel, kiadókkal, hogy begyűjtse mindazt, amit fontosnak tartott megőrzésre.
Ezek között angol, német, francia, olasz, svéd, sőt kínai nyelvű, magyarok által kiadott újságok is találhatók. A Nyugaton élő híres magyar személyiségekről is összegyűjtjük mindazt, ami bárhol megjelenik. Mondhatni azt, hogy minden olyan magyar vonatkozású anyagot vagy tárgyi emléket gyűjtünk, ami a történelmi Magyarország határain kívül megjelenik vagy fellelhető.
Huszonötezer magyar nyelvű könyv, háromezerféle újság – köztük hétszázfajta emigrációs kiadású lap – és mérhetetlen mennyiségű, az emigráns magyar szervezetek életét dokumentáló irat alkotja a Stockholmban található Északi Magyar Archívumot. Szöllősi Antal jóformán minden szabadidejét és pénzét ebbe a vállalkozásba fektette. Az Északi Magyar Archívum honlapjának feltöltése 2011. december elsejétől folyamatos és szerkesztés alatt áll. Jelenleg körülbelül kétezer oldal olvasható, amely folyamatosan bővül és a tervek szerint 6-8 ezer oldal válik minél előbb elérhetővé. Mindez hallatlanul sok türelmet, idegölő munkát igényel.
Szöllősi Antal már élete teljében végrendelkezett és megállapodást kötött a Svéd Állami Archívummal, a Riksarkivet-tel. Az utóbbi években mégis következetesen arra törekszik, hogy gyűjteménye Magyarországon leljen otthonra. Olyan emigráns központra gondol, ahol nemcsak gondozzák és rendszerezik, hanem – főként kutatási célokra – hozzáférhetővé is teszik az irdatlan anyagot. Aki valamelyest figyelemmel kíséri ezt a jelenséget, támogatja ezt a tevékenységet, egyrészt tudhatja, milyen értékeket jelent ez a nyugati magyar örökség, másrészt mi minden vész el kellő gondoskodás és átfogó mentési munkálatok nélkül.
Szöllősi Antal harcát még mindig harcolja, de egyre inkább nyugtalanítja, mikor és hol találhat megoldást. Bár ismételt elismerésben részesült, a Magyar Örökség feltárásában és összegyűjtésében végzett munkája csak akkor teljesedhet ki, ha végre akadnak hivatalos intézmények, melyek ezt a rendkívüli esélyt felkarolják és gondoskodnak róla, hogy az Északi Magyar Archívum az egyetemes magyar értékek részét képezze és a nemzeti identitás erősítését szolgálja.
Eddigi magyarországi tapasztalatai nem voltak okvetlen biztatóak, ezért bízunk benne, hogy a Magyar Örökség díj kitüntetés fordulatot jelent gyűjteménye hivatalos tudomásul vételében és kezelésében.
Dr. Deák Ernő
Elhangzott 2017. március 25-én, a Magyar Tudományos Akadémia, dísztermében (Budapest, Széchenyi István tér 9. I. em.) a Magyar Örökség díjátadó ünnepségén.
Laudátor: Dr. Deák Ernő történész, a Bécsi Napló főszerkesztője volt.
40 éve az emigrációban élő magyarok szolgálatában
Interjú Szöllősi Antallal, az Északi Magyar Archívum alapítójával
Kapcsolat, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.
Egyesületi oldalak - Egyesület bemutatása
Az Északi Magyar Archívum
1973 október 23.-a. A magyar emigráció lelkesen ünnepli az 1956-os forradalom szabadságharc és emlékét. Nekünk, svédországi magyaroknak ez a nap nem csupán az ünnepi évforduló miatt emlékezetes, hanem azért is, mert akkor alakult meg az Északi Magyar Archívum.
Alapítója, Szöllősi Antal 1969-ben került Svédországba, ahol gyakorlatilag azonnal bekapcsolódott az emigrációs munkába: Bujdosó (később Bujdosók) címmel lapot indított. Szerkesztői munkája során tapasztalta, hogy rengeteg magyar nyelvű és vonatkozású írott anyag vész el azért, mert még senki nem vette a fáradtságot, hogy ezeket összegyűjtse, rendszerezze és megőrizze az utókor számára.
A felismerést tett követte. A Balti Levéltár mintájára néhány lelkes ismerősével megalapította az Északi Magyar Archívumot. A hírt sokan lelkesen fogadták, egyesek azonban kételkedtek abban, hogy Szöllösi Antal és munkatársai megbírkóznak majd az előttük álló feladattal.
Az elmúlt harmincöt év eredményei azt bizonyítják – a legkritikusabb szakmai szemmel is vizsgálva – hogy az Archívumnak ragyogóan sikerül teljesítenie a kitűzött feladatokat.
Az Északi Magyar Archívum eddig ötvenhárom országból összegyűjtött magyar nyelvű vagy vonatkozású anyaga magyar személyiségek, egyesületek, szövetségek, egyházak, cserkészcsapatok, sportklubok, politikai pártok és mozgalmak, csoportosulások, vállalkozások, színházak tevékenységét dokumentálja.
Az Északi Magyar Archívum könyvtára jelenleg körülbelül húszezer kötetből és kiadványból áll, ebből mintegy kétezer az emigrációban született. Anyanyelvünkön kívül mintegy harminc más nyelven található magyar vonatkozású kiadvány. Az Archívum munkásságának áttekintésekor, már a számszerű eredmények is imponálóak. A gyűjtemény igazi értéke azonban abban rejlik, hogy részletesen dokumentálja a nyugati magyarság több évtizedes erőfeszítéseit identitásának megőrzéséért, a beolvadás elkerüléséért, a jó hírnév öregbítéséért.
Ezt az felbecsülhetetlen értékű munkát Szöllősi Antal és néhány lelkes munkatársa végezte és végzi. Tették mindezt kitartó szorgalommal, szerényen, időt és anyagiakat áldozva vállalt célkitűzésükért. Eredményeik bizonyítják, hogy kitartással, elszántsággal, a nehézségek ellenére is lehet maradandót alkotni, továbbá azt, hogy a nyugati magyarság értékes része a nemzetnek!
Büszkék és hálásak vagyunk tehát, hogy jubilálhatunk. Büszkék arra, hogy az Északi Magyar Archívum itt, Svédországban működik, hogy tagja országos szövetségünknek, hogy munkatársai sorstársaink a közösségi munkában és gyűjteménye értékes része nemzeti kulturális örökségünknek.
Hálásak azért, mert az Északi Magyar Archívum hírt adott és ad rólunk, mert összegyűjtötte, megőrizte az útókor számára azt az értéket, amellyel igyekeztünk nemzetünk boldogulásához hozzájárulni. Aki fáradságot nem kímélve beletekint ebbe a gazdag gyűjteménybe megérti, miért beszélünk tizenöt millió magyarról.
A Svédországi Magyarok Országos Szövetsége nevében tiszta szívből gratulálok az Északi Magyar Archívumnak, és kérem a Fennvalót, hogy Szöllősi Antalnak és lelkes csapatának adjon további erőt, egészséget, elszántságot, hogy továbbra is hasonló odaadással végezhessék áldásos munkájukat, mindnyájunk büszkeségére és örömére.
Bihari Szabolcs,
a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének elnöke
Megjelent: Híradó (Stockholm): 26. évf. 110. szám., 2008 december– 14. oldal
SAÁRY Éva (Lugano, Svájc):
Északi magyar archívum
Szöllősi Antal hősies vállalkozása
Igazi jelentőségét nem Stockholmban, óriási magyar gyűjteménye megtekintése alkalmával, hanem itt, Luganóban értettem meg. A tény, hogy több mint 1500 kilométert utazott pusztán azért, hogy – egy őt különösen érdeklő – kongresszuson (a SMIKK az elszakított területek kultúrájával foglalkozó őszi tanulmányi konferenciáján) másfél napig résztvegyen, már maga fémjelzi a karaktert. Harminchat éves kora dacára egyenlőként szólt hozzá (kiegészítéseket mondott) a világviszonylatban is elismert, idősebb professzorok előadásaihoz...
De mivel is foglalkozik Szöllősi Antal! Azzal, amivel majdnem senki nyugaton (s ami pedig mindnyájunk létkérdése!): a megőrzéssel. Nincs mögötte társaság, intézmény, pénz. Egy ember, egy – alkatilag törékeny, de vasakaratú fiatalember – hallatlan helytállásáról van szó!
És Szöllő Antal nem is „intellektüel” (a szónak jó és rossz értelmében). Nyolc elemije, egy gimnáziuma van. A többit maga tanulta hozzá. Nem ül valamely állami levéltárban, könyvekkel megrakott íróasztal mellett. Nincs titkárnője, aki behozza a postáját, elintézze a telefonjait, megfőzze a feketéjét. Egyszerű szobafestő. Lakásokat, épületeket fest napi 8-10 órában. Ebből fedezi költséges „passzióját” (maga mondja, hogy havi 3000 svájci frank körül költ rá!), s szabad idejében dolgozik.
Rekonstruálom tavalyi, stockholmi látogatásomat. Elég sokáig kell utazni a földalatt vasúton (végül már nem is a föld alatt, hanem a felületen haladva), amíg elérjük Norsborg városrészt. Nagy, modern háztömbben van Szöllősiék lakása: hat szoba tele könyvekkel, újságokkal, kéziratokkal... (de névjegyeket, meghívókat, plakátokat, fényképeket, hangszalagokat stb. is gyűjt). Mi jellemző még erre az otthonra? Fény, derű, barátságos, meleg hangulat.
A csengetésre egyszerre két kutya rohan az ajtóhoz: a díjnyetes, hatalmas, fehér komondor, Bunkó (egész Svédország csodájára járt, amikor hazulról kihozta) és a fürge, fekete terelőpuli: Pamacs. Az ajtóra szerelt erős rácson kivül ők az archívum szakavatott őrzői. De vannak nap felé tárulkuzó, szétindázó zöld növények, sok ágas-bogas kaktusz, halak, madarak is... S mindennek ellentéteként a technikai világ kényelmi és munkaberendezései: szauna, mosó- és ruhaszárítógép, kvarcoló, videófon-berendezés és egy hatalmas (méregdrága) fénymásoló gép.
Bunkó puha, meleg szőrébe mélyesztve ujjaimat fordulok Tónihoz:
– Hová valósi?
– Nagyszalontáról, illetőleg Mezőberényből való vagyok. 1944-ben születtem, a „halak” jegyében.
– Ez utóbbi adja hát a felfokozott kulturális érdeklődést!
Fekete hajjal keretezett, vékony arc, átható-komoly tekintet, melyet még jobban kidomborít a sötét szemüvegkeret. Élettársa, Gabi éppen az ellenkezője: gömbölyű, mosolygós... mint egy piros alma. (Az ellentétek vonzzák egymást?)
– Hol ismerkedtek meg?
– A magyar tánccsoportban.
– Hm.
– Ne csodálkozzon rajta, hogy táncoltam. Magyarországon valamikor hivatásos úszóedző is voltam.
A sokszínű, sokoldalú egyéniség varázsa!
– Mikor jött nyugatra?
– 69-ben.
– És miért?
– Főleg azért, hogy azzal foglalkozam, amit itt maga körül lát. A traiskircheni táborból tulajdonképpen egyenesen Münchenbe, az európai emigránsközpontba szerettem volna menni, de nem sikerült.
69-ben jött ki és 70-ben már lapot indított Bujdosók címmel. Ezt követte később az Ungrare i Norden – Magyarok Északon (1971), amely „A svédországi magyar kisebbség országos lapja” alcímmel jelenik meg. 1979-ben követte az északi Magyar Archívum pár füzete, az egyetlen nyugati magyar sajtótermék, amely a megőrzés problematikájával foglalkozik.
És a gyűjtemény? Több mint ötven magyar folyóiratot járat. Ehhez jönnek az emigráns kiadványok. Ami ez utóbbiakat illeti, több sajtótermékről tud, mint a Széchényi Könyvtár vagy a Münchenben, 1977-ben, Mildschütz Kálmán gondozásában megjelentetett Bibliographie der Ungarischen Exilpresse 1945-1975 című kötet. Sok mindennel foglalkozik, sok minden iránt érdeklődik (számos magyar szervezet tagja), de kutatásai súlypontját – sors adta feladat! – a svédországi magyarok élete és munkája képezi. Csak egypár cím tervezett, illetőleg lassan összeálló munkáiból:
Svédországi magyar könyvbibliográfia, amely tartalmazni fogja a svédre fordított magyar szerzők – a Svédországban élő magyar szerzők –, a svéd vagy egyéb nemzetiségű szerzők magyar vonatkozású műveit;
A svéd-magyar sajtó története és bibliográfiája, amely majdnem ötven magyar emigráns lapot dolgoz fel;
A svédországi magyarok története (1000-től napjainkig);
Kárpátalja magyar irodalma (Ez az elszakított országrészek irodalmából a leghozzáférhetetlenebb!)
– A Széchényi Könyvtár is könyörög nekem különböző anyagokért! – mondja, nem kis büszkeséggel. – De úgy érzem, nem érkezett még el az ideje annak, hogy mindent haza adjunk. Ki tudja, tiszteletben tartanák-e az anyag sértetlenségét, épségét? Mindez, amit én itt összegyűjtök, ötven év múlva kezd majd érdekessé válni, amikor a szereplők és a szemtenúk már a föld alatt lesznek.
– Rémes arra gondolni, hogy mennyi magyar érték pusztul el (szinte naponta!) itt nyugaton! – töpreng fájdalmasan. – Óriási könyvtárak, kéziratok, levelek... pedig minden egyes kis papírdarab fontos lehet!
– A jezsuita (s a magyarokért sokat dolgozó) Solymár atya levelezését például, halála után, elégették! Nagy nehezen tudtam csak megmenteni egy köteg régi újságot. Olyan újságokat, amelyekből talán csak egyetlen példány létezik!
– Maga még fiatal ember, igaz, de sohasem lehet tudni, mikor mi történik. Ha véletlenül meghal, mi lesz a gyűjteményeivel?
– Van végrendeletem s egy megállapodásom a Svéd Állami Archívummal (Riksarkivet).
Ismeri a világ könyvtárainak, archívumainak nagy részét. Fejből sorolja, hogy hová mindenhová kellene eljuttatni az itt kint megjelent könyek, újságok 1-1 példányát ahhoz, hogy biztosan megmaradjanak. (Ez az a pillanat, amikor az ember elfogja a lelkiismeretfurdalás: Istenem, mennyi mindent kidobtam és elégettem már! S az aggodalom: Mi lesz, halálom esetén, az én dolgaimmal? Kinek a kezébe fognak majd kerülni?)
Nekem ahhoz, hogy valakiről riportot írjak, érzemi töltés kell. Nem tudok megrendelésre dolgozni. Stockholmi látogatásom alkalmával csak ámultam és bámultam (bevallom, azt is megkérdeztem akkor magamtól, hogy nem forgácsolja-e túlságosan szét magát ez a fiatalember?). Luganói megjelenése azonban szíven ütött. Ebből a megrendülésből született meg ez a riport.
1980
Folyóiratban megjelent:
Nemzetőr (München), 24. évfolyam, 369-370. szám, 1980. december – 1981. január, – 10. oldal
Megjelent könyvben:
SAÁRY Éva – Vadnay Zsuzsa
Érdekes emberek: nyugati magyar portrék / Saáry - Vadnay
Első kiadás.
Zürich: Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészet Kör, 1981 – 139 [3] p. : ill.
Szöllősi Antalról a könyv 128-131. oldal.
Érdekes emberek: nyugati magyar portrék : új válogatás / Saáry - Vadnay
Második kiadás.
Lakitelek: Antológia Kiadó, 2011 – 286 p. : ill.
Szöllősi Antalról a könyv 132-135. oldal.
Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.
Egyesületi oldalak - Egyesület bemutatása
Jubiláló egyesület: 35 éves az Északi Magyar Archívum
Az Északi Magyar Archívumot, amely napjainkra svédországi magyar dokumentációs központtá nőtte ki magát, Szöllősi Antal hívta életre 1973-ban. Az egyesület létrejöttéről és magáról a gyűjteményről ő maga számol be az alábbiakban.
1969 novemberében kerültem Svédországba az Invandrarverket (Bevándorlási Hivatal) révén, egy ausztriai menekülttáborból.
|
Magyarok Északon, az ÉMA kiadványa, 1977, 1 szám
|
1970. áprilisában elindítottam a Bujdosó, később - Tollas Tibor javaslatára - Bujdosók című lapot, ami így jelent meg 1974 decemberéig. A lap szerkesztése kapcsán egyre több svédországi magyarral kerültem kapcsolatba.
Tudomásomra jutott, hogy több magyar lap is látott itt napvilágot 1956 után,de ezek már szinte mind elkallódtak. Akkor még csak 15-16 év telt el a forradalom óta és máris alig maradt nyoma az akkor idekerült magyarság nyomtatott irodalmának. Több honfitárs azt is elmondta, hogy annak idején menekülésükkor magukkal hoztak 1956-os dokumentumokat is. Félő volt, hogy amennyiben ezek nem kerülnek biztonságba, idővel véglegesen elvesznek. Időközben megismertem a Balti Levéltárat és az az ötletem támadt, hogy ennek mintájára létre kellene hozni ennek magyar mását. Így született meg 1973. október 23-án az Északi Magyar Archívum (ÉMA -Ungerska Arkivet).
Kezdetben néhány lelkes stockholmi magyar fiatal (Belohorszky Ferenc, Donát László Levente, Remecz Károly) is bekapcsolódott a gyűjtésbe. Alapításától kezdve összesen körülbelül 50-60 személy vett részt az Archívum munkájában, köztük több svéd is. Az Archívum részére 1982-től Pap Iván és 1997-től Svéd Ferenc is rendszeresen figyeli a svéd sajtót.
Mi is tehát az Archívum?
Az ÉMA a nyugaton élő magyarság különböző dokumentumait őrzi; eddig összesen ötvenhárom országból gyűjtött össze anyagot. Ez a különböző emigráns magyar egyesületek, szövetségek, egyházak, sportklubok, vállalatok stb szellemi és tárgyi hagyatékából, valamint a történelmi Magyarország területéről idekerült írásokból/tárgyakból áll. Az írások vagy magyar nyelvűek, vagy az illető , befogadó ország nyelvén íródtak és magyar témájúak.
Az összegyűjtött anyagot tíz kategóriába osztottam, hogy a számítógépes nyilvántartást megkönnyítsem. Íme a kategóriák:
0. Általános anyag
Menedékjog, kivándorlás, bevándorlás. Kisebbségek és jogaik, nemzetiségi kérdés. A befogadó országok idevágó intézményei, törvények, jogszabályok stb. Társemigrációk. Kézirattár. Statisztika. Címtár.
1. Egyesületek,
szövetségek, egyházak, politikai pártok, vállalatok, éttermek stb. anyagai. A gyűjtés országonként és szakcsoportonként történik.
2. Személyek
A gyűjtés országonként és személyenként történik.
3. Közép-Európa
Gyakorlatban a történelmi Magyarországot jelenti. Két fontos alosztálya a rasszizmus magyar bűntetteinek és a kommunizmus magyarok elleni bűntetteinek dokumentációs osztálya. Ezekben sajnálatos módon elakadt a gyűjtés, mert akik eleinte elvállalták később visszaléptek.
4. Könyvek
Az ÉMA könyvtárállománya jelenleg körülbelül húszezer darabra tehető, ebből kétezer emigráns kiadás. A magyaron kívül mintegy harminc nyelven található benne magyar vonatkozású kiadvány.
5. Folyóiratok
Az ÉMA folyóiratállományát körülbelül háromezer folyóirat teszi ki, ebből 600-700 különféle magyar emigráns újság.
9. Hangtár
Ebbe a kategóriába tartozik a különböző nyugati országokban tartott magyar előadások, ünnepségek hanganyaga hangszalag, hanglemez, CD vagy DVD formájában. Közöttük vannak 1956-57-es svédországi menekülttáborokban készült hangfelvételek a fenn említett dr. Gáspás Pál hagyatékából, a svéd rádió 1956 decembere 1957 márciusa között sugárzott magyar nyelvű adásainak hangfelvételei, amelyek Gáspás atya majdnem hatvan éves magnetofonján ma is élvezhetők. Ebben az osztályban találhatók például hanglemez-képeslapok és kották is.
A gyűjteményben hagyatékok és kéziratos dokumentumok is találhatók. A gyűjtemény számítógépes feldolgozása folyamatban van, de időhiány miatt eléggé lassan halad. Remélem, hogy a márciusban esedékes nyugdíjazásom után többet tudok foglalkozni a katalogizálással.
Az ÉMA nem csupán gyűjtéssel, de aktív folyóirat- és könyvkiadással is foglalkozott illetve foglalkozik.
A következő folyóiratokat említeném:
Ungrare i Norden / Magyarok északon (svéd és magyar nyelvű kulturális folyóirat; első száma 1971.október 23-án jelent meg; kb 300 példányban került kiadásra);
Magyar archívum (a magyar emigráció levéltári, megőrzési problémáival, valamint emigráns történelemmel foglalkozott; első száma 1979. októberében jelent meg);
Ungersk bibliografi (Magyar Bibliográfia) - svédországi magyar és magyar vonatkozású bibliográfia, elsősorban könyvtárak, kutatók, szakemberek számára; indult 1997-ben, svédül.
Ezek a folyóiratok rendszertelenül kerültek kiadásra.
Megjelent könyveink:
Dr. Robert von Sandor: Personligheter och händelser under 1000 år i Japan, Stockholm, 1985;
Szöllősi Antal: Svédországi magyarság 1956-ig, Stockholm, 1999;
Antal Szöllősi: Svensk-ungerska, ungersk-svenska ordböcker och läroböcker. Stockholm, 2008; Sveriges ungerska bibliografi, Nr 1.
Végül, de nem utolsósorban: az ÉMA olyan pártpolitikától és vallási nézetektől független gyűjtemény, amely tevékenységéhez nem kap anyagi támogatást sem svéd, sem magyar, sem egyéb forrásokból, és amelynek működését áldozatkész magyar és svéd magánszemélyek teszik lehetővé.
Írta: Szöllősi Antal
Megjelent: Híradó (Stockholm): 26. évf. 110. szám., 2008 december – 14-15. oldal.