1462033
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
44
400
2421
1457835
7899
13244
1462033

Te IP-címed: 54.161.71.87
2018-09-23 02:11

Kína

A magyar-kinai kapcsolatok múltja

2011. december 04. vasárnap, 20:58
Írta: Salát Gergely

 

Salát Gergely

 

 

Budapesttől Pekingig, a magyar-kinai kapcsolatok múltja  

 

 

Kína és Magyarország hatvan éve vette fel egymással a diplomáciai kapcsolatot. Az első érintkezés azonban nem ekkor történt a két ország között, a kölcsönös ismerkedés már jóval korábban megkezdődött.  

 

A magyarokban mindig is élt a keleti eredet tudata, így Ázsiára nem csupán távoli, egzotikus vidékként, hanem afféle őshazaként tekintettünk. Az első magyar, aki bizonyítottan eljutott Kínába, egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes volt, aki 1341-ben egy pápai követség tagjaként Khanbalikban – vagyis Pekingben – magával a kínai császárral is találkozott, majd 1346-ban visszatért Európába. Nem sokkal utána egy budai pálos vagy domonkos rendi barát, Boldog Eskandeli (vagy Eskandélyi) Máté járt Kína belsejében, aki ott is halt vértanúhalált 1399 körül – legendáriuma szerint ő volt az első kínai vértanú. Az ezt követő századokban, mivel a Török Birodalom lezárta a Távol-Keletre vezető utakat, a kapcsolat hosszú időre megszakadt. A következő ismert utazó a jezsuita Gruber János, II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari káplánja volt: ő 1658-ban szállt partra Makaóban, és Pekingben is tevékenykedett néhány évig. Hazatérése után a nagyszombati egyetemen tartott előadásokat Belső-Ázsiáról. Ismert magyar hittérítő volt még jóval később a lazarista Erdélyi Ignác, aki 1861-től 1885-os haláláig Kínában működött.

 

Kalandorok, tudósok

A 18. századtól már világi utazók is megfordultak Kínában. A szabólegényből lett vándor, Jelky András (1738–1783) – több hihetetlen megpróbáltatást túlélve – elvetődött Makaóba és Kantonba is, ahol egy időre holland szolgálatba állt. Benyovszky Móricz (1741–1786), a század egyik leghíresebb kalandora pedig, miután egy lopott hajóval megszökött a kamcsatkai orosz hadifogolytáborból, Taiwanon töltött néhány hetet, mielőtt továbbutazván Madagaszkár „királya” lett.

A következő évszázadban Magyarországról már nemcsak hittérítők vagy kalandorok, hanem tudós utazók is eljutottak Kínába. Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842) azért indult el Nagyenyedről a mesés Keletre, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Hosszas vándorlás után egészen Tibetig jutott, ahol az 1820-as években hosszú időt töltött különböző kolostorokban. Bár a magyarok őseinek nyomát nem találta meg, tibeti szótárával, nyelvtanával és egyéb munkáival a tibetológia tudományának világszerte tisztelt megalapítója lett. Andrássy Manó (1821–1891) gróf a szabadságharc leverése után emigránsként bejárta Délkelet-Ázsiát, s 1949-ben érintette Hongkongot, Makaót és Kantont is. Kínai és indiai utazásairól készült rajzait díszes kötetben jelentette meg, amelynek alapján beválasztották a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé.

Szintén a tudós utazók sorát gyarapította Xántus János (1825–1894) természetkutató, etnográfus, aki a szabadságharc után Amerikába emigrált, majd természettudományi gyűjteményével hazatérve megalapította a pesti Állatkertet és megalapozta a későbbi Néprajzi Múzeumot. Tagja lett az 1868-ban indult osztrák-magyar délkelet-ázsiai expedíciónak, amellyel többek között Kínába is eljutott, s az út során gazdag anyagot gyűjtött. Miután az expedíció vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, különvált társaitól, s egyedül folytatta útját.

 

A Monarchia és Kína

A közös osztrák–magyar lobogó alatt indított expedíció, amellyel Xántus is utazott, az első alkalmat jelentette a kiegyezés után, hogy Magyarország megjelent a nemzetközi porondon (a költségek egyharmadát Magyarország fedezte). Az első szerződést a Monarchia és Kína között ez a küldöttség kötötte: 1869. szeptember 2-án Pekingben kereskedelmi és hajózási egyezményt írtak alá, amely 1917-ig maradt érvényben. Ezután közvetlenül a Monarchia főkonzulátust nyitott Shanghaiban, majd jóval később, 1897-ben a pekingi követség is megnyílt. Kína csak 1902-ben küldte el első diplomáciai képviselőjét Bécsbe, addig a pétervári kínai követ látta el ezt a funkciót.

A korszak legjelentősebb magyar expedícióját Széchenyi Béla gróf (1837–1908) – a „legnagyobb magyar” fia – vezette: 1877–80 közötti, 29 hónapos útján három társával – a világhírű földrajztudóssal, Lóczy Lajossal, Gustav Kreitner osztrák térképésszel és Bálint Gábor nyelvésszel – bejárta Kína nagy részét, illetve több kelet- és délkelet-ázsiai területet. Kínában feltérképezték a Jangce deltavidékét, Gansu, Qinghai és Yunnan tartományt, s eredményeikről három vaskos kötetben számoltak be. Az általuk gyűjtött tudományos anyag, kőzet- és kövületminták feldolgozását kéttucatnyi tudós végezte el, Kínáról szóló földrajzi leírásaik pedig évtizedekig alapvető jelentőségűnek számítottak. Széchenyi útjának annyi politikai vonatkozása volt, hogy fogadta őt Li Hongzhang, a kor egyik legbefolyásosabb kínai politikusa, aki Oroszország és a Monarchia kapcsolatairól érdeklődött tőle. Széchenyi – a korban meglehetősen egyedülálló módon – felemelte szavát a gyarmatosítás barbár módszerei ellen. „Látván e pusztítást – írja a nyugatiak által lerombolt Yuanmingyuan palota romjain – szégyenpir boritá el arczomat, és resteltem európai voltomat a khinai előtt, kinek mi beszélünk culturáról.”

 

Stein Aurél

Lóczy Lajos számolt be először nyugaton az ősi Selyemút mentén fekvő Dunhuang buddhista barlangtemplomairól. Az ő 1902-es hamburgi előadása alapján indult Dunhuangba Stein Aurél (1862–1943), a magyar származású, de brit állampolgárságú felfedező, aki ekkor már évek óta Belső-Ázsia eltűnt civilizációi után kutatott. Stein végül 1907-ben jutott el Dunhuangba, amelyből ekkorra – bár valaha virágzó kereskedelmi és vallási központ volt – már csak romos, csaknem teljesen elhagyatott oázisvároska maradt Kína és a belső-ázsiai sivatagok peremén. A város melletti homokkő falba vájt Ezer Buddha barlangtemplomok mintegy ötszáz celláját színes falfestmények, domborművek, szobrok díszítették, amelyek rendkívül gazdag képet adtak a középkori kínai és belső-ázsiai buddhista művészetről. Az igazi kincsek azonban egy titkos, befalazott üregben rejtőztek: az egyik barlangtemplomból nyíló apró helyiségbe egy évezrede több ezer Kr. u. 500–1000 között keletkezett kéziratot, képet, könyvet rejtettek. A rejtekhelyet nem sokkal Stein érkezése előtt fedezte fel a kiürült barlangtemplom őrzője, egy Wang nevű szerzetes, aki a kéziratok eladogatásával igyekezett pénzt szerezni a kolostor felújítására. Steinnek végül sikerült huszonnégy láda irattekercset, illetve öt láda képet és hímzést megszereznie Wangtól, s ezeket Londonba szállíttatta. Stein nyomán más külföldi tudósok is Dunhuangba utaztak tekercsekért, így a felbecsülhetetlen kincsegyüttes szétszóródott a világ különböző múzeumai, gyűjteményei között. Ma a tudósok egy nemzetközi projekt keretében az interneten igyekeznek „összerakni” a teljes dunhuangi kollekciót, hogy az egymástól elválasztott, sőt sokszor egyszerűen több darabra tépett iratok legalább virtuálisan egyesülhessenek.

Érdemes megemlítenünk még Zichy Jenő 1898-as kínai expedícióját: a magyar gróf viszontagságos szárazföldi úton jutott el 1898 szeptemberében Pekingbe, azzal a céllal, hogy a pekingi császári levéltárban felkutassa azokat az állítólagos Árpád-kori okleveleket, amelyeket Batu kán rabolt el Magyarországról. Pekingben azonban éppen ekkor zajlott a „száznapos reform” végét jelentő puccs, így Zichy nem jutott be a levéltárba; később persze az is kiderült, hogy ott nincsenek magyar anyagok.

 

Az első kínaiak Magyarországon

1900-ban az Osztrák–Magyar Monarchia részt vett a bokszerfelkelés leverésében, s a dicstelen akció nyomán jelenléte erősödött Kínában. Koncessziós területet szerzett Tianjin városában, s konzulátust is nyitott itt és a shandongi Zhifuban. A kapcsolat azonban nem volt teljesen egyoldalú. Mint említettük, 1902-ben Kína képviseletet létesített Bécsben. 1906-ban egy mandzsu herceg vezetésével magas rangú kínai delegáció látogatott a Monarchiába, ahol egyebek mellett megtekintették Weiss Manfréd csepeli tölténygyárát; 1910-ben egy másik herceg tanulmányozta a magyar hadiipari üzemeket. 1912–1916 között a két ország hét kölcsönszerződést is kötött. A hivatalos küldöttségek mellett érdemes még megemlíteni egy híres kínai személyiséget, aki Magyarországra látogatott: Kang Youwei (1858–1927), a száznapos reform vezetője 1904-ben nyugati körútja során hozzánk is eljutott, s verset is írt a magyarokról: „Fehér a bőrszín, piros az orca – / megismerszik mégis a fajta: / szívből köszönt, kezemet rázza / a magyarok kicsinye-nagyja. / Magyarországon ritka vándor, / soha nem látott, hona távol / – első vagyok, ki erre járok / a messzi kínai hazából.” (Galla Endre fordítása.)

 

A két világháború között

1917. agusztus 14-én Kína hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának, ezzel a diplomáciai kapcsolat hosszú időre megszakadt, a korábbi szerződések érvényüket vesztették. A két világháború között az érintkezés csaknem teljesen megszűnt, békeszerződést is csak 1926-ban kötöttünk. Magyarország kínai képviseletét Hollandia látta el. Magyarok természetesen továbbra is éltek Kínában: például hazatérőben sok oroszországi hadifogságba esett magyar hadifogoly állt meg– vagy telepedett meg végleg – Shanghaiban, s később magyar zsidók is menekültek ide. A korszak híres személyisége volt a besztercebányai születésű Hugyecz (vagy Hudec) László (1893–1958) építész. Ő 1920-ban került Shanghaiba, ahol 1925-ben saját céget alapított, s összesen 65 épületet tervezett a nemzetközi metropoliszban. Épületei – például a híres Park Hotel – jelentősen hozzájárultak Shanghai arculatának kialakulásához.

A 20. század első felére a nagy felfedezések kora véget ért. Az utolsó utazó tudós Ligeti Lajos volt, aki 1928-tól három évet töltött Belső-Mongóliában a klasszikus mongol írások tanulmányozásával és nyelvészeti kutatásokkal. Ebben az időben Magyarországról már elsősorban műgyűjtők utaztak Kínába, akik közül sokan a kínai műtárgyak nemzetközi hírű szakértőivé váltak. Ők már nem klasszikus felfedezők, titokzatos területek ismeretlen veszélyeivel megküzdő kalandorok voltak, hanem műértő és művészetkedvelő üzletemberek. Hopp Ferenc (1833–1919) például pesti optikusként tett szert nagy vagyonra, s többször is Kínába utazván értékes műkincseket szerzett, amelyeket villájával együtt halálakor a magyar államra hagyott – ezek lettek az alapjai a róla elnevezett Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumnak. Hopp művészeti tanácsadója, majd múzeumának első igazgatója Felvinczi Takács Zoltán volt (1880–1964), aki haláláig gyarapította, rendszerezte és kutatta a Magyarországra került távol-keleti műkincseket.

Az 1920–40-es években sok magyar hittérítő is tevékenykedett Kínában: missziót tartott fenn itt a jezsuita és a ferences rend, továbbá a kalocsai iskolanővérek. Ők 1949 után elhagyták az országot.

 

Új korszak

Teljesen új korszakot hoztak a magyar–kínai kapcsolatokban a második világháborút követő események. Kínában a polgárháborúban (1946–1949) győzedelmeskedtek a kommunisták, míg Magyarország a szovjet befolyási övezetbe került, s „népi demokrácia” lett. Így a két ország az új világrendben ugyanabba a blokkba került, ami a viszony új alapokra helyezésével és gyors fejlődésével járt. 1949. október 4-én, szinte rögtön annak október 1-jei kikiáltása után Magyarország elismerte a Kínai Népköztársaságot, s az október 6-án megérkező gyors kínai válasszal a két ország felvette a diplomáciai kapcsolatot. A magyar követ, Safrankó Emánuel 1950. február 15-én, a budapesti kínai követ, Huang Zhen pedig 1950. augusztus 4-én nyújtotta át megbízói levelét. Megindult a kapcsolatok szerződéses alapjainak lerakása: ezek lettek az első egyenjogúságon alapuló egyezmények a két ország között. A következő években árucsere-forgalmi, kulturális együttműködési, távközlési, növényvédelmi stb. szerződések sora köttetett. A folyamat betetőzéseként 1959. május 6-án írták alá Pekingben a magyar–kínai barátsági és együttműködési szerződést.

Az 1950-es évek elején nemcsak a politikai és gazdasági együttműködés indult meg, hanem a kulturális, oktatási és tudományos csere is. A magyar ösztöndíjas diákok első csoportja 1950 őszétől tanult Pekingben, s a következő években további hallgatók is érkeztek egyetemi képzésre. Így került ki Kínába többek között Galla Endre, Mészáros Vilma, Józsa Sándor, Pajor Géza, Miklós Pál, Tálas Barna, Polonyi Péter, Kalmár Éva – ők lettek azok, akik lényegében megteremtették és felvirágoztatták a hazai sinológiát (néhány itthon képzett remek szakember, például Tőkei Ferenc és Csongor Barnabás mellett). És ők fordították le a klasszikus és modern kínai irodalom remekműveit magyarra. Ugyanekkor a kínaiak is küldtek hozzánk diákokat, akik Magyarország kínai megismertetéséhez járultak hozzá.

Az 1950-es évek első fele alapvetően az ismerkedés időszaka volt, a kapcsolatok egy ideig – bár gyorsan bővültek – nem voltak túl intenzívek. Kína érdeklődése Magyarország iránt az 1956-os forradalom idején növekedett meg, hiszen a magyar események fontos tanulságokkal szolgáltak a kínai vezetés számára is. A forradalom után Kína gazdasági és politikai támogatása fontos szerepet játszott a Kádár-kormány konszolidációjában. A kiemelt figyelmet bizonyítja, hogy 1957 januárjában Zhou Enlai miniszterelnök Budapestre látogatott, ugyanezen év szeptember–októberében pedig Kádár János utazott Kínába. A kapcsolatok csúcspontját az jelentette, amikor 1959 április–májusában Münnich Ferenc miniszterelnök Kínában aláírta a már említett barátsági egyezményt, s ugyanebben az évben Dobi István államelnök részt vett a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 10. évfordulóján rendezett pekingi ünnepségen.

 

A stagnálás időszaka

Hamarosan azonban a nemzetközi politikában a Szovjetunió és Kína elhidegültek egymástól, s mivel Magyarország egyértelműen a szovjet érdekszférába tartozott, a magyar–kínai kapcsolatok is stagnáltak, majd megromlottak. A mélypont a kulturális forradalom (1966–1976) első éveire esett, amikor Kína három évig nagykövetet sem nevezett ki Budapestre (a magyar nagykövet ez idő alatt is végig Pekingben maradt). 1970-től a helyzet némileg javult, a kapcsolatok – alacsonyabb szinten – újjáéledtek.

A magyar–kínai érintkezés a kínai „reform és nyitás” kezdetét jelentő 1978-as pártplénum után vett új lendületet. A Deng Xiaoping nevével fémjelzett új vezetés nagy érdeklődéssel tekintett a magyarországi reformokra, s számos kínai reformpolitikus, közgazdász, szakértő jött hazánkba, hogy tanulmányozza az itteni intézkedéseket. 1984-től megindult a kapcsolatok új szerződéses alapokra helyezése: gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudományos megállapodást, kutatási, egészségügyi, rádiós-televíziós, turisztikai stb. egyezményeket kötöttünk. 1987-ben Zhao Ziyang kínai pártfőtitkár Magyarországra, Kádár János magyar pártfőtitkár Kínába látogatott. 1988 decemberében Várkonyi Péter külügyminiszter Kínában megállapodást írt alá a vízumkényszer eltörléséről (ezt 1992-ben vonták vissza), és megnyitotta Magyarország shanghai-i főkonzulátusát (ez pedig csak 1990-ig működött).

 

A rendszerváltás után

A magyar rendszerváltás utáni években – bár az ideológiai azonosság megszűnt – a kapcsolatok továbbra is kiegyensúlyozottak voltak, de intenzitásuk nem növekedett. Magyarországot lekötötték saját problémái, s fő prioritásnak az európai–atlanti integrációt tekintette, ráadásul a magyar vezetők sokáig nem ismerték fel Kína jelentőségét. Ennek ellenére a magas szintű kapcsolattartás továbbra is folytatódott, 1994-ben Göncz Árpád köztársasági elnök látogatott Kínába, 1995-ben Jiang Zemin államelnök-pártfőtitkár érkezett hozzánk, miniszteri szinten és az alatt pedig rendszeresek volt a megbeszélések.

Új szakasz 2003-tól kezdődött, amikor a magyar kormány a kínai kapcsolatok fejlesztését prioritásnak nyilvánította. Azóta magyar miniszterelnök háromszor járt Kínában, míg 2004-ben Hu Jintao államelnök-pártfőtitkár volt Magyarország vendége. Újra megnyílt a shanghai-i magyar konzulátus, közvetlen repülőjárat indult Peking és Budapest között, Budapesten megnyílt a Magyar–Kínai Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola, s magyar részről a kínai kapcsolatokat külön miniszterelnöki megbízott felügyeli. 2009-ben a Budapesti Nemzetközi Vásár díszvendége Kína volt. A gazdasági együttműködés is ütemesen bővül. Magyarországnak ma Kína a tizedik legfontosabb export-import partnere, de az Európán kívüli világból Kína az első. Közép-Kelet-Európában pedig Magyarország Kína második legfontosabb partnere.

A kulturális kapcsolatok is új virágkorukat élik: 2006-ban megnyílt Budapesten az ELTE Konfuciusz Intézet, 2007–2008-ban magyar évadot rendeztek Kína több városában, 2008-ban a Budapesti Könyvfesztiválnak Kína volt a díszvendége. Egyre több kínai ösztöndíj-lehetőség nyílik a magyar diákok előtt, s egyre több kínai diák érkezik Magyarországra. Mindez mindkét ország érdekét szolgálja, s remélhetőleg a kapcsolatok fejlődése a jövőben is folytatódik.

 

A cikk megjelent a Konfuciusz Krónika 2009/2. számában

 

 

 

Forró kása

2014. február 03. hétfő, 14:15
Írta: Saáry Éva

 

 

Saáry Éva

 

 

FORRÓ KÁSA

 

 

 

     Kerekasztal-beszélgetés a DUNA TV-ben. A szereplők nevét nem említem, mert alig ismerem őket. Minden oldalról jöttek: idősek, fiatalok.

     A téma elgondolkoztat! Azt panaszolják, hogy az utóbbi időkben, hazánkban emelkedett az antiszemitizmus és a cigányellenesség, amit természetesen, én is fájlalok, mert az embereknek szeretetben és békességben kellene élniük.

     Egyre nagyobb megdöbbenéssel követem az eszmecserét. Mindenről esik szó (a szokásos csűrés-csavarás), de az egyetlen fontos kérdést senki sem teszi fel – senki sem meri feltenni? –, hogy miért növekedik egyes csoportokkal szemben az ellenszenv, a félelem. Névtelen közvéleménykutatást kellene rendezni – mindkét oldalon egyaránt. Feltételezem, hogy ennek végeredményéből, ha valóban komolyan és felelősségteljesen értékelnék, sok hasznos tanulságot lehetne levonni.

     Az is feltűnik (nemcsak hazánkban, de a nyugati országokban is), hogy az egyre szaporodó kínai népességről viszont sehol sem esik szó. Őket nem gyűlölik, nem gyűjtenek ellenük aláírásokat. Legfeljebb olyan megjegyzéseket hallani, hogy elárasztják áruikkal a világot, vagyis nagyon intenzíven kereskednek. A kínai vendéglőket pedig mindenütt és általában kedvelik.

     A Sárga Birodalom persze, nem egységes. Vagy 50 féle népet veszünk mi, európaiak (fehérek) egy kalap alá, melyek – ha, ne adj Isten, ott is kitörne a demokrácia – azonnal egymás torkának esnének, szörnyű vérengzést okozva.

     De térjünk vissza a mi országainkban élő távolkeletiekhez! Nagy részük kiváló szellemi képességekkel rendelkezik (az iskolákban jeles tanulók), szorgalmasan dolgozik, igénytelen és alkalmazkodó.

     Soha nem fitogtatják a fölényüket (hogy „különbek” mindenkinél), sőt több ezer éves történelmükkel, kultúrájukkal sem dicsekednek. Nem akarják senkire sem ráerőszakolni a vallásukat, szokásaikat, mint a muzulmánok (fátyol, minaretek építése). Gyermekeiket nem tiltják el az iskolai tornaóráktól, uszodától, minden közös szórakozástól, sőt lányaik nyakát sem vágják el, ha véletlenül beleszeretnek egy bennszülött fiúba. Nem érdekeltek a nyugati társadalmak átalakításában (az erkölcsök bomlasztásában), nem hangoztatják állandóan jogos-jogtalan fájdalmaikat-sérelmeiket (mások szenvedéseit semmibe véve), s noha ügyesen bánnak a pénzzel, az anyagi világ és a sajtó nyílt befolyásolása helyett, a háttérbe húzódnak.

     Félni – legalábbis itt és most – nem kell tőlük. Alig hiszem, hogy nagy szerepet játszanának a bűnügyi statisztikában. Egymás között lehetnek – és vannak is – villongásaik, de sehol sem olvastam (sem hazánkban, sem Svájcban), hogy az utcán megtámadnának valakit (kitépnék kezükből a nők táskáját), betörnének házakba, lakásokba, megölnének, filléres nyugdíjukért, védtelen öregasszonyokat, vagy megerőszakolnának lányokat…

Hát, ezért nem esik szó róluk. Ezért nincs “kínai-gyűlölet”. Ezért nem gyűjtenek sehol ellenük aláírásokat.

     A “miért” kérdése a különböző népek békés együttélése szempontjából nagyon fontos. Ennek tisztázása nélkül, nem lehet a bajokat orvosolni. Diagnózis híján, a gyógyítás reménytelen.

2013

 

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

www.ungerska.se

 

 

Kínai-magyar szótár [kalandjai]

2012. június 13. szerda, 11:15
Írta: Vajda Tibor SJ.

 

 

KINAI-MAGYAR SZÓTÁR

 

Írta: VAJDA TIBOR, SJ., a kínai-magyar szótár főszerkesztője

 

 

... megigértem, hogy a szótárról külön írok, mert a tárgyalás a kiadásról volt európai utamnak főindító oka.

Távollétemben P. Tüll Alajos, egy idősebb rendtársam, a pannonhalmi szociális otthonban a közösség előljárója, készítette utamat. Ő tárgyal helyettem.

A tárgyalások főmotorja Dr. Nagy Töhötöm volt. Ő az Akadémia lexikonosztályán dolgozik. Ő kereste a kapcsolatot az Akadémia szótárosztályával. Gondolom P. Tüll kérte fől a közvetítésre, mert ő maga aligha lett volna képes kapcsolatba lépni az Akadémiai Könyvkiadóval. Minden hivatalos íratot Dr. Michaletzky Vilmos, egy kiváló katolikus ügyvéd állít össze. Egyetlen motívuma, az ügy sikere. Egyszer P. Tüll nevetve megjegyezte: „Vili, jutalmul majd kapsz egy tisztelet példányt”. 

Dr. Nagy Töhötöm Kőrösi Csoma Sándorra hívatkozott. Az ő nagy tibeti szótárát külföldön adták ki. Ne engedjük kicsúszni kezünkben – mondta – ezt a nagy magyar pionir munkát. (Az Akadémiai Könyvkiadónak átadott szakvéleményből láttam, hogy Magyarországon nincs senki, aki képes lenne egy ilyen szótár elkészítésére. Így természetesen kapva-kaptak az alkalmon, hogy egy kész szótárt megkaphassanak.)

Dr. Décsi Gyula, az Akadémiai Könyvkiadó szótárosztályának vezetője kijelentette, hogy a szótár érdekli, de mivel ő sem tud kinaiul, kiadja szakvéleményre Dr. Csongor Barnabás egyetemi tanárnak, a kinai tanszék dékánjának. A főtárgyaláson láttam, mennyire gondviselésszerű volt Magyarországba mennem és személyesen vezetni a tárgyalásokat, melynek anyagához Dr. Csongoron és kivülem, senk sem ért.

A tárgyalás kezdetén Dr. Csongor kezembe adta a szakvéleményt. Elolvastam. Első benyomásom az volt, hogy szó se lehet megegyezésről. A végén azonban Dr. Csongor jelezte, hogy szeretne velem személyesen találkozni. Így talán sok probléma megoldható lenne. Tárgyalásunk Dr. Kicsi, a lexikonosztály egyik vezetőjének szobájában folyt le. (Mellesleg megjegyzem, hogy Dr. Kicsi az előző este lakásán erdélyi lakomával vendégelt meg.) Ez gondviselésszerű volt. ... Dr. Kicsi semmibe sem szólt bele, hanem erősen figyelt a tárgyalás menetére. Amikor majdnem holtpontra került, egyszercsak megszólalt: – Barnabás, a szótárt biztosan kiadjuk, csak arról tárgyaljatok hogyan!  Ez a megjegyzés döntő befolyást gyakorolt Dr. Csongorra. Két óra hosszat tárgyaltunk. A tárgyalás végén felfogásunk (Dr. Csongoré és az enyém) teljesen megegyezett. Mehetünk Dr. Décsihez a megegyezést – illetőleg egyenlőre csak egy jegyzőkönyv – aláírására.

A megegyzésből csak a Kedves Olvasónik számára érdekeset közlöm. Én küldök két xerox példányt Dr. Csongornak átnézésre. Mielőtt elküldeném, szakember átnézi. Ez az egyik lektor Chia-jen Kecskés, egy Chicagóban élő kinai hölgy, egy magyarnak özvegye. 10 évig élt Budapesten és ott végzett egyetemet. Ő nézi át a fordítást összehasonlítva a kínai szöveget magyarral. Dr. Zsoldos Imre, a taiwani Fujen katolikus egyetem tanára is átnézi a szöveget. Ezeknek a megjegyzéseit figyelembe véve, kijavítom a kinai-magyar szótár szövegét és ezt küldöm átnézésre Dr. Csongornak. Ő főleg magyar stílus szempontjából nézi át. Azonkivül ajánlja majd néhány jelenleg a Kinai Népköztársaságban használt kifejezés bevételét és néhány kifejezés – valószínűleg főleg buddhista – kihagyását. Az ő megjegyzéseit figyelembe véve újra kijavítom a szótárt és most már a végleges szöveget küldöm az Akadémiai Könyvkiadónak, amelyen már nem lehet változtatni.

A magyarországi kiadás fontossága; többször átnézett, modern magyar stílusban írt szótár kerül nyomtatásra. Ha nem Magyarországon adnák ki, ilyen komoly szótárról nem lehetne szó. Csak a Magyarországon élők ismerhetik teljesen a magyar nyelvet. Minden kellemetlen és sok időt kivánó munkát Magyarországon végeznek: a kefelenyomatok átnézése, kínai írásjelek beragasztása, újra gépelés ha kézírat gyanánt adják ki. Az én munkám csak igazi szerzői munka, komolyan megfontolni a megjegyzéseket és kijavítani a szöveget. Így vigyázhatok arra, hogy stílusjavítás címén ne kerüljön a szótárba hibás fordítás.

... a nehézségek óriásiak: pl. gondolják 160 postaküldésről van szó, ebből 120 Taiwan-Ausztria-Magyarország-Magyarország-Ausztria-Taiwan-Taiwan-Ausztria-Magyarország. Kérjük a repülőgépek őrangyalait, hogy őrizzék a kézíratot, mert időmegtakarításból minden küldemény légipostával történik.

Megjelent:  Vasárnapi Levél (Bécs), 33. évfolyam, 7-8. szám., 1978. július-augusztus., 147-149. oldal 

 

 

KÍNAI-MAGYAR és MAGYAR-KÍNAI SZÓTÁR

 

...ZSÁMÁR Jenő az 1940-es években még Pekingben kezdett dolgozni egy kínai-magyar és magyar-kínai szótáron. Még 1949, Peking kommunista fennhatóság alá kerülése előtt Zsámár elhagyta Kínát, és Makaón telepedett le. Ott találkozott a francia jezsuitával, P. Deltourral, aki egy kínai-francia szótár elkészítésén fáradozott. A két tudós jezsuita megállapodott, hogy a lexikográfiai anyagaikat egyesítik, és egy nagy szótárprogramot indítanak útjára. Több, Kínából kiutasított jezsuita csatlakozott a munkához, így az eredetileg kétnyelvű munka kibővült, felvették a spanyolt, az angolt és a latint is. 1952: a szótár-team Makaóról átköltözött Tajcsungba, Tajvan szigetére. Itt már 25 jezsuita dolgozott a szótárakon több éven keresztül. Ez volt a kínai jezsuita misszionáriusok első közös munkája Tajvanon. Mind az 5 szótár azonos anyagot használt: a Zsámárék által készített monumentális szótáralapot, amely kb. 1,5 millió cédulát jelentett. Minden egyes cédulán különböző kínai szótárak szócikkeinek kivágásai vannak felragasztva, 162.000 írásjegy és 180.000 szóösszetétel alapján rendszerezve. A szótáralap készítői munkájuk során lefordították az alapvető kínai értelmező szótárak összes szócikkeinek összes jelentését. A munkához több mint kétszáz különböző (műszaki, orvosi, közgazd. stb.) tematikájú szótárt is felhasználtak. A tervek szerint a szótárak egyaránt tartalmaztak volna modern és klasszikus kínai kifejezéseket, hogy segítségükkel ne csak a mai modern kínai nyelvet lehessen jobban elsajátítani, hanem a régi szövegeket is könnyebben lehessen olvasni. – Tajcsungban a szótárkészítők 6 osztályba voltak beosztva. Mindegyik nyelv munkatársa külön csoportot alkottak, a 6., központi osztály pedig előkészítette a fordítandó anyagot, és ellenőrizte az elkészült fordításokat. Minden osztályon kínaiak és külföldi jezsuiták együtt dolgoztak. Először a Francia Osztály készítette el az adott egység fordítását, majd az elkészült francia fordítást adták át a többi osztálynak, amelyek a franciát használták a fordítás alapjául. Ha a többiek hibát találtak a francia fordításban, azonnal értesítették a francia munkatársakat. A rendszer segítségével a fordítócsoportok ellenőrizhették egymás munkáját. A szótárak első változata 1954 nyarára készült el. Az évek során sok magyar jezsuita töltött el hosszabb-rövidebb időt a szótár készítésével: Zsámár, Németh, Kerekes, Rab, Horváth és Vajda atyák, és Fekete P. és Lindenberger testvérek. Maron József néhány hónapig a latin osztály munkatársa volt. - A monumentális kínai-többnyelvű szótárt a mérete és a hatalmas nyomdai költségek miatt nem tudták kinyomtatni. Mivel időközben több kínai-angol szótár is napvilágot látott, úgy döntöttek, hogy a kínai-angol változat elkészítését mellőzik. A Fülöp-szigeteken egy kínai pap szerkesztett a teológusok számára egy kínai-latin szótárt, ezért a latin szekció munkáját is felfüggesztették. Zsámár Jenő azonban kiadta a saját szószedetét, amelyet az Aszketika és misztika c. kínai nyelvű könyvéhez készített. A szótár rövidített, mintegy 6000 kínai írásjegyet tartalmazó francia változata 1976-ban, a szintén középszótár méretű spanyol változat 1977-ben jelent meg.

A kínai-magyar szótáron VAJDA Tibor 1977-ig dolgozott, majd elkészítette a magyar-kínai szótárt is. A kínai-magyar szótár kiadásának jogát az Akadémiai Kiadó 1977-ben megvásárolta, de nem adta ki . A magyar-kínai szótár kéziratát a magyarok Tajvanon sokszorosították, és az elkészült 10 kötetből álló példányok közül egyet a Magyar Rendtart. könyvtárának ajándékoztak. A Zsámár Jenő által készített szótáralap jelenleg Tajpejben, a Ricci Intézet könyvtárában található.

FORRÁS: www.lexikon.katolikus.hu/ 

 

 

P. ZSÁMÁR JENŐ SJ ÉLETRAJZA

 

ZSÁMÁR Jenő, SJ (Pécs, 1904. ápr. 3.–Lutsao, Tajvan, 1974. ápr. 12.): misszionárius. – 1921. VIII. 14: lépett a r-be. A teol. egy részét magánúton végezte. 1931. VI. 29: Szegeden pappá szent. 1932: a Manrézában teniszpályát és uszodát épített, nyomdát alapított. 1933: Fro-on át Kínába ment. 1935: Pujangban Lischerong Gáspár kp-ja, majd Csang-jüan esp-e, 1946: Shien-shienben tanár és spirituális, 1950: Makaóban megalapította aSzent Szeretet Nővéreikongr-t, majd velük együtt áttelepült Tajvanra. – Mindenütt villamosított és gépesített. Megteremtette a lelki élet kínai nyelvét. Kínaiul 30 művet írt (kb. 5000 old.); első nagy műve a 12 köt-es aszkétika és misztika. Poliglott kínai szótárt tervezett, melyhez munkatársaival 140.000 szót gyűjtött, amit halála után Vajda Tibor SJ irányításával rendszereztek. Tajvanon ipari és keresk. leányszakisk-t nyitott. Egész életében tbc-vel küszködött. –Fm: A mexikói vérfürdő.Bp., 1928. –A szívek csatája.1–2. köt. Írta Sagehomme SJ. Átd. Uo., 1928. –Radingo bosszúja.Uo., 1930. (Névtelenül) –Új dalt.(szavalókórus gyűjt.) Uo., 1933. –Íme a Szív!A Jézus Szíve tiszt. fontosabb idézetei Alacoque Szt Margit irataiból. Összeáll. 2. kiad. Uo., 1933. –A szt Kereszt királyi útja.Írta Plus SJ. Átd. Uo., 1934. –Az isteni jegyes keresése és megtalálása a keresztúton.Uo., 1939. –Íme a Szív.Uo., 1940. –Az isteni jegyes keresése és megtalálása a sztmisében.Uo., 1940. –Huj-Man-Csün: Seng-szüto: Sen hszin hszüe.Peking, 1947. (Aszkétika és misztika) 88

Cat. SJ1924:36. (*ápr. 3.); 1942:55; 1949:63. –Miklósi1936: 119. –JTÉ1940:348. –Szolg. 1974. 24:104. –VajdaTibor SJ közlése –MÉLIII:867.(†Chang-hua, ápr. 21!) –KMJII:107.

FORRÁS: www.lexikon.katolikus.hu/ 

 

 

P. VAJDA TIBOR SJ ÉLETRAJZA

 

1914. március 6-án született Budapesten. A gimnáziumi tanulmányai után a Nagyszemináriumban teológiát tanult, majd 1934. augusztus 14-én belépett a Jézus Társaságába. A noviciátus elvégzése után, Budapesten filozófiát tanult, a magiszteri években, pedig a Katolikus Missziók c. folyóirat segédszerkesztője volt. Mivel nagy vonzást érzett a missziós élet iránt jelentkezett a támingi misszióba, 1940-ben Ladányi Lászlóval és Sebes Józseffel a transzszibériai vasúton utaztak Kínába. Először 1940-1942-ben, Pekingben sajátította el a kínai nyelvet, majd Sanghajban elvégezte a teológiát, 1944. június 14-én szentelték pappá. 1945-ben letette a grádus vizsgát, majd Wuhuban elvégezte a harmadik próbációt. P. Vajda Fujangban kezdte el a missziós munkát, előbb P. Lischerong Gápár SJ vezetése mellett. Amikor a kommunisták elfoglalták a missziót, a Fu Jen egyetemre került, ahol szociológiát tanult. Ezután az elöljárói a tajvani Tajcsingbe küldték, ahol az Opus Magnum ötnyelvű szótár munkái folytak. Eleinte öten dolgoztak a szótáron, de végül P. Vajda egyedül maradt. A szótári munka mellett, este angol nyelvet és hittant tanított. Miután megtanulta a tajvani nyelvet, elindult evangelizálni. Kápolnákat épített Kancsienben (1965), Spunanliban (1967), Kanhoban (1969) és Sulinliben (1970). Mindig panaszkodott, hogy nehéz téríteni a buddhisták között, mivel náluk nagyon kevés volt az erkölcsi követelmény, mintegy 300 személyt keresztelt meg, és egy tanítványa: P. Huang Te-kuan belépett a jezsuita rendbe. 1971-ben jelentkezett a tajvani őslakósok között végzett missziós munkára, a Kaosiung hegyvidéken dolgozott egészen 1978-ig, amikor agyvérzést kapott, a lutsaoi kórházban ápolták sokáig, míg felgyógyult. Utána Jucsuban dolgozott a kínai-magyar szótáron, amelyet sikerült befejeznie, a szótár 3000 oldalon 114 000 szócikket tartalmaz. 1993-ban bőrrákkal került kórházba, 1995. május 10-én hunyt el Tajpejben.

Az életrajzot összeállította Bikfalvi Géza

FORRÁS: www.parbeszed.com › ... › Jezsuita történeti tár   

 

 

MAGYAR-KÍNAI SZÓTÁRPROJEKT   

Szakmai jelentés

OTKA azonosító: F63170

Munkaszám: A041/06

Vezető kutató: Dr. Galambos Imre

 

     A projekt témája a magyar-kínai szótár elkészítése volt. Ennek célja részben az 1998-ban a Bartos-Hamar szerzőpáros által kiadott Kínai-magyar szótár ellenpárjának megteremtése, másrészt egy Magyarországon eddig még nem létező akadémiai igényű magyar-kínai szótár létrehozása volt. Ezt a célt sikerült is elérni, és két és fél éves munka eredményeképpen elkészültünk a szótárral.

A továbbiakban beszámolunk a projekt szakmai részének főbb jellemzőiről…

     ...Felhasználtuk az online elérhető kínai, ill. magyar szótárakat is, ami lényegesen meggyorsított egyes munkafolyamatokat. Ennek ellenére meg kell jegyeznünk, hogy a jelenleg hozzáférhető internetes adatbázisok anyag minősége és nyelvészeti szofisztikáltsága még nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, így ezek anyagát csak részben, és akkor is csak komoly elővigyázatosság mellett tudtuk munkánkba beépíteni. Igazán megbízható forrásként kizárólagnyomtatott szótárt tudtunk felhasználni, bár a projekt folyamán ezekben is számos korábban nemészlelt hibát konstatáltunk.

     Sajnos csak a projekt legvégén sikerült hozzájutni a magyar jezsuiták által szerkesztett, kiadatlan magyar-kínai szótár másolatához, ami nyivánvaló hiányosságai ellenére is nagy segítségre lehetett volna munkánk korábbi szakaszában. A végső stádiumban azonban már csak kontrolként tudtuk felhasználni az elkészült anyag ellenőrzésére, de ilyen szempontból is rendkívül hasznosnak bizonyult.

Bővebben > FORRÁS: bl.academia.edu/.../Magyar-Kinai_szotar_elkes... 

 

 

 

KÍNAI-MAGYAR és MAGYAR-KÍNAI SZÓTÁRAK

 

 

1962

SIMONYI Károly (1916-2001)

Magyar-kínai elektrotechnikai szótár 1. rész / Simonyi Károly

Budapest: Budapesti Műszaki egyetem Villamosmérnöki Kar, 1962 – 173 p.

 

1976

BUZÁDY Tibor (1934-)

Kínai, magyar, angol, mandarin, formózai szótár és orvosi kifejezések gyűjteménye / Buzády Tibor

Upminster: Szerző, 1976 – 87 p. : ill.

Borítócím: Chinese, English, Taiwanese, Hungarian medical dictionary

[A könyv kiadása előtt dr. Budázdy Tibor félévet Taiwanon dolgozott!]

 

1985

JÓZSA Sándor (1928-): A magyar-kínai szótár lektorálása.  p. 57-59.

MARTONI Tamás: Beszámoló a kínai-magyar szótár munkálatairól.  p. 60-64.

MÁRTONFI Ferenc (1945-1991): Elvetélt ötletek egy magyar-kínai szótár ügyében.  p. 65-73.

In: Kína kultúrája Magyarországon / [szerkesztette: Ferenczy Mária]

Budapest: MTA Orientalisztikai Munkaközösség, 1985 – 99 p. : ill.

Sorozat: Történelem és kultúra

 

1998

BARTOS Huba (1966-) – HAMAR Imre (1967-)

Kínai-magyar szótár : Han xiong ci dian / Bartos Huba, Hamar Imre

Budapest: Balassi, 1998 – [8] 888 p.

ISBN 963-506-242-7

 

1999

Ötnyelvű üzleti szótár : Five-language business dictionary : Pâtiâzyčnyj delovoj slovarʹ : Wu wen shang ye ci dian : Milŵn ,iskiy

ḃen ḥameš śapŵm  / [a szakfordítást végezték ... Csiszér Ágota et al.]

Budapest: Scolar, 1999 – 775 p.

ISBN 963-9193-09-7

 

2001

BARTOS Huba (1966-) – HAMAR Imre (1967-)

Kínai-magyar szótár : Han xiong ci dian / Bartos Huba, Hamar Imre

2. javított kiadás

Budapest: Balassi, 2001 – 896 p.

ISBN 963-506-396-2

 

2004

ŐRI Sándor

Magyar-kínai, kínai-magyar kisszótár / Őri Sándor

[Budapest]: Kossuth, 2004 – 516 p.

ISBN 963-09-4550-9

 

2007

MOLDOVAN, Mircea

Kínai-magyar társalgási zsebkönyv : Han xiong huihua shouce / Mircea Moldovan

Budapest: Napkút Kiadó, 2007 – 155 [4] p.

ISBN 978-963-8478-89-4

 

2010

ŐRI Sándor

Magyar-kínai, kínai-magyar kisszótár : Xiong han cidian, han xiong cidian / Őri Sándor

2. kiadás

[Budapest]: Kossuth, 2010 – 516 p.

ISBN 978-963-09-6596-5

 

2011

SZENTPÉTERY József (1921-)

Magyar – kínai – angol – latin orvosi szógyűjtemény : Xiong han ying la yi cihui : Hungarian – Chinese – English – Latin medical glossary / Szentpétery József

Szeged: Révai Digitális K., 2011 – 418 p.

ISBN 978-963-239-066-6

 

 

Az oldalt gyűjtötte és összeállította: SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

Kína : újságcikkek bibliográfiája

2012. december 16. vasárnap, 18:20
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

KÍNA : ÚJSÁGCIKKEK BIBLIOGRÁFIÁJA

 

Kína és Magyarország: kivándorlás, emigráció, kapcsolatok

 

 

 

 

Példák a folyóíratcikkek bibliográfiájában használt lapszámok leírásáról.

 

5(1928)6:44-45.                                     =  5. évfolyam. 1928. 6. szám. 44-45. oldal

8(1996)12:9.                                          =  8. évfolyam. 1996. 12. szám. 9. oldal

16(2008)4[62]:98-99.                              =  16. évfolyam. 2008. 4.[62] szám. 98-99. oldal

17(2004)1.                                             =  17 évfolyam . 2004. 1. szám

21(1874. augusztus 23.)34:537-541.       = 21. évfolyam. 1874. augusztus 23. 34. szám. 537-541. oldal          

28(1996)11-12:9.                                    =  28. évfolyam. 1996. 11-12. szám. 9. oldal

56(1993)197:10.                                    = 56. évfolyam. 1993. 197. szám. 10. oldal

139(2012)3-4:498-506.                           =  139. évfolyam. 2012. 3-4. szám. 498-506. oldal

 

 

 

A lap utolsó módosítása: 2014. december 31. 00:05

 

 

A


 

 

B


BALÁZS Dénes: Cholnoky Jenő kínai útinaplója
= Földrajzi múzeumi tanulmányok, 1(1985):31-38.
 
BENDEFY László (1904-1977): Egykorú kínai kútfők a mongolok 1237–1242. évi hadjáratáról.
= Történetírás, 1937. No. 5–6. pp. 465–481.
Új kiad.: Egykorú kínai kútfők a mongolok 1237–1242. évi hadjáratáról. = Magyar Történeti Szemle, 1970. No. 4–5. pp. 118.

 

C


 

 

D


 

 

E


 

 

F


Formoza sziget lakói. = Vasárnapi Újság, 42(1895. július 14.)28:459

 

 

G


Gömöri testvér dolgozik és imádkozik hivatásokért
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1982 nyár, 51:2-3, 9-10.

 

 

H


HABSBURG, Otto von: Mikor jönnek a kínaiak?  = A céh, 1(1990)5:34-35.
 
HORVÁTH Árpád: Cholnoky Jenőre emlékezik egykori tanítványa.
= Földrajzi múzeumi tanulmányok, 2(1986):45-50.

 

 

I


 

 

J


II. János Pál pápa: Matteo Ricci kínai misszionárius jubileuma.

= Távlatok (Budapest: 1991-2010), (2001)54:533-540.

Interneten is elérhető:  www.tavlatok.hu/5402rooma.htm
 
JASCHKÓ István: Taiwani esküvő.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 tavasz, 28:9-10.
 
JASCHKÓ István: Orvost keresnek a missziókban.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:13-15.
 
JESZENSZKY Péter: Cholnoky Jenő térképezési munkája Kínában
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd), (2009)18:26-33.

 

 

K


Kínai dinasztiák
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:12-13.
 
Kínai opera
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1970 karácsony, 24:16.
 
KÉKESSY Imre: Kína "sárga veszedelme". = Természettudományi közlöny, 68(1936)1049-1050:184-185.
 
KOCH István: Msgr. Lischerong Gáspár, S.J.(1889-1972)
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 tavasz, 28:3-4, 8-9.
 
KOCH István: Szállást keres a Szent Család.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:2-4.
[így kezdőtt a magyarok Potzu-i missziója]
 
KOCH István: A formózai elindulás.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:6-7,  9-11, 17-18.
 
KUBASSEK János: Magyar földrajztudósok és utazók eredményei Kína tudományos megismerésében
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd), (1993)14:13-28.

 

 

L


LAL, Amrit: A Pao-Csia összeírás és a Csing-dinasztia idejére vonatkozó kínai népességi adatok. [1644-1911.]
= Demográfia, 11(1968)1:71-83.
 
LÁZÁR Imre: Egy ismeretlen tudós Indiában : Dr. Tömöry Edith ferencesrendi missziósnővér, művészettörténész
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd), (2006)15:83-85.

 

 

M


A Misszió krónikája
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1970 karácsony, 24:7-8.
 
Missziónk eseményei ezen év folyamán
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 karácsony, 30:18-19.
 
MARON József: Hok, lok, siu. (A taiwani érték-elméleti rendeszer)
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1970 karácsony, 24:11-15.
 
MARON József: Msgr. Lischerong taiwani működés.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 tavasz, 28:17-20.
 
MATURA Tamás: A hazai modern Kína-kutatás eredményei.  = Külügyi Szemle, (2009)3.

 

 

N


NIEDERHAUSER Emil: Vámos Péter: Magyar jezsuita misszió Kínában.  = Századok, 139(2005)3:778-779.

 

NIEDERHAUSER Emil: Vámos Péter: Magyar jezsuita misszió Kínában.  = Századok, 140(2006)2:526-527. 

 

 

NY

 


NYÍRI Pál: „Európa Hongkongja?” Kínai-magyar akkulturáció Magyarországon. p. 115-127.

In: Idegenek Magyarországon. (Szerk.: Sik Endre – Tóth Judit.) Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 1998. ; [MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1997.]

 

NYÍRI Pál: A kínai kolóni Magyarországon.  = Valóság, (1993)6.

 

NYÍRI Pál: Kínai élet és társadalom Magyarországon.  p. 50-84.

In: Jönnek? Mennek? Maradnak? (Szerk.: Sik Endre – Tóth Judit.) Budapest: MTA Politikai

Tudományok Intézete, 1994. ; [MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1993.]

 

NYÍRI Pál: Kivándorolni hazafias? – Peking szerepe a kínai diaszpóra identitásépítésében.  p. 82-90.

In: Diskurzusok a vándorlásról. (Szerk.: Sik Endre – Tóth Judit.) Budapest: Nemzetközi Migrációs és Menekültügyi Kutatóközpont (MTA Politikai Tudományok Intézete), 2000.

 

 

O


 

 

Ö


 

 

P


PEKOZDY Juventia : Alena nővér.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:11-12.
 
PONCELLINNI, Luca: Hugyecz László Sanghajban.  = Országépítő, (2007)3-4.

 

 

R


RAB Pál: Hsüan Tsang nagy mester.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 karácsony, 30:3-4.
o
RAB Pál: Hegylakók között.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 karácsony, 30:11-12. 14-158-9.
o
RAB Pál: Mindenkinek mindene lettem.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1988 karácsony, 68:6-7.

 

 

S


 

 

SZ


SZABÓ Ferenc: Hálából az életért : Cser László jezsuita költő halálára.  = Új Ember, 60(2004 április 25.)17[2907].

 

SZALAI Anna: Kínai világ Pesten   = Budapesti Negyed, 13(2005. ősz-tél)3-4(49-50)

 

 

T


TAKÁCS János: Új indulás Yi-Chu-ban.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 karácsony, 30:8-9.
 
TÓTH Judit: Milyen kínainak lenni Magyarországon?  = Élet és Tudomány, (1995)36:1123-1126.

 

TÓTH Judit: „Ne arra gondolj, hogy Magyarország mit adhat neked, hanem arra: te mit adhatsz Magyarországnak” (Illúzió és valóság Kínával és a kínai migránsokkal való kapcsolatunkban).  p. 219-243.

In: Migráció és politika. (Szerk.: Sik Endre – Tóth Judit.) Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 1997. ; [MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve, 1996.]

 

 

U


Új hírlap Chinában= Vasárnapi Újság (Budapest), 1(1854. március 12.)2:6.

 

 

Ü


 

 

V


VAJDA Tibor: Formózai mozaik.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1970 karácsony, 24:3, 9-10.
 
VAJDA Tibor: P. Lischerong Gáspár, SJ. Puyangban.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1972 tavasz, 24:13-14.
 
VAJDA Tibor: Missziós mozaik.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:8-9.
 
VAJDA Tibor: Kínai-magyar szótár.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1977 nyár, 42:15.
 
VAJDA Tibor: Rövid beszámoló missziónk magyarjairól.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1982 nyár, 51:3-4.
 
VAJDA Tibor: Taiwan 1988-ban.
= Formózai Magyar Jezsuiták (Potzu: 1964-?, Taiwan), 1988 karácsony, 68:3.
 
VÁMOS Péter: Távoli menedék. Közép- és kelet-európai zsidó menekültek Sanghajban a második világháború idején.
= Világtörténet, 27(2005)ősz-tél:72-85.
 
 
W

 

 

Z


 

 

ZS


 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

 

Levél és e-mail címünk a  Kapcsolat  oldalon található .

 

Honlapunknak, majd minden oldala folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

Magyarok Kínában

2012. december 17. hétfő, 21:35
Írta: Szöllősi Antal

 

Gyűjtötte és összeállította: SZÖLLŐSI  Antal 

 

 

 

MAGYAROK KÍNÁBAN

 

 

 

 

 

Magyar hittérítők Kínában

 

A hittérítők, másnéven misszionáriusok, akik valamilyen vallás képviseletében saját vallásukra igyektek téríteni a pogányokat és más vallásúakat. A misszionárusok utazásaikat gyalog, lóháton, kocsin vagy hajón tették meg. Utazásaik ideje alatt fontos volt az étkezés, a szállás biztosítása is. Az egyházban nagy hagyománya van a misszionáriusi szolgálatnak.

 

 

Magyarországról elsőként a Szentföldre zarándokoltak. Ez Szent István érdeme, aki ezt a Magyarországon átvezető zarándokútat 1018-ban nemcsak megnyitotta előttük, hanem biztonságossá is tette. „Ez az út Győr–Fehérvár–Tolna–Baranyavár–Valkóvár–Nándorfehérvár vonalon vezetett, és amelyen a magyar zarándokok is jártak: a Balkánon Niš, Szófia és Konstantinápoly, Kis-Ázsián Nicea, Antiochia és Tripolisz érintésével Jeruzsálemig. Ez volt a „jeruzsálemi” zarándokút. Szent István Konstantinápolyban és Jeruzsálemben is zarándokházat építtetett, hogy legyen hely a hosszú úton megpihenni.”  (Csorba László: A Szent István-i zarándokutak. = História, 2006, 2. szám.)

 

 

Az ilyen és hasonló kereskedelmi, zarándokútakat használták a misszionárusok Kínába is. Az első ázsiai hittérítők között több magyart is találunk. Kínában az első magyar egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes volt. 1341-ben egy pápai küldöttség tagjaként a kínai császárral is találkozott. 1346-ban tért vissza. 

Később a Török Birodalom hosszú időre lezárta az Ázsiába vezető utakat, ezért a kapcsolat Kínával is hosszabb időre megszakadt.   

A következő ismert misszionárius az osztrák jezsuita Gruber János (Johann Gruber, 1626-1680), II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari káplánja volt. 1658-ban érkezett Makaóba, néhány évig Pekingben tevékenykedett és Nepált is ő térképezte fel. Hazatérése után a nagyszombati egyetemen tartott előadásokat Kínáról.

Ismert magyar misszionárius volt még a lazarista Erdélyi Ignác, aki 1861-től 1885-ös haláláig Kínában működött.

 

 

Utazók, kalandorok, tudósok

 

A 18. századtól már magyar utazók is megfodultak Kínában.

Jelky András(Baja, 1738. – Buda, 1783.) szabólegényből lett vándor, kalandor, felfedező több hihetetlen megpróbáltatást túlélve 1757 májusában Makaóba érkezett, innen tovább ment Kantonba. Itt Hollandia katonai szolgálatába állt.

Gróf Benyovszky Móric(1746-1786) híres utazó, kalandor, emlékiratíró. Az orosz megszállók elleni 1767-es  lengyel nemesi felkelésben részt vett és orosz fogságba került. Kijevbe, majd onnan Kazanyba vitték. Sikerült megszöknie, de Szentpétervárott újból elfogták és 1769. november 26-án elindítják újból Szibéria felé, ahová 1770 novemberében érkezett meg. A kamcsatkai orosz hadifogolytáborban lázadás tör ki és a zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban. Néhány hét után tovább utazott és Madagaszkár „királya” lett.

Gróf Andrássy Manó nevét még egy "s"-el írta Andrásy Manó (Kassa, 1821 március 3. – Görz, 1891 április 23.) festőművász, karikaturista, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő. Az 1848-49. évi szabadságharc után emigránsként bejárta Délkelet-Ázsiát, de érintette Hongkongot, Makaót és Kantont is. Kínai és indiai utazásairól készített rajzait díszes kötetben jelentette meg, amelynek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

Csíktaplóczai Xántus János (az Amerikai Egyesült Államokban ismert nevén John Xantus de Vesey; Csokonya, 1825 október 5. – Budapest, 1894 december 13.) természettudós, utazó, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A szabadságharc után Amerikába emigrált, majd természettudományi gyűjteményével hazatérve megalapította a pesti Állatkertet és megalapozta a későbbi Néprajzi Múzeumot. Tagja lett az 1868-ban indult osztrák-magyar délkelet-ázsiai expedíciónak, amellyel többek között Kínába is eljutott, s az út során gazdag anyagot gyűjtött. Miután az expedíció vezetőivel összekülönbözött azon, hogy a gyűjtött anyag a bécsi vagy a pesti múzeumba kerüljön-e, 1869-ben különvált társaitól, s egyedül folytatta útját, Celebesz, Borneó és Jáva szigetén.

[Ez a szócikk szerkesztés, bővítés alatt!]

 

 

 

KINAI–MAGYAR   KAPCSOLATOK


 

2003. augusztus

A kínai-magyar kapcsolatok 2003 augusztusában, Dr. Medgyessy Péter hivatalos miniszterelnöki látogatását követően indultak fejlődésnek. A 44 év utáni első magyar miniszterelnöki látogatást Kína is kiemelt politikai eseményként kezelte. A látogatás alatt a felek megállapodtak, hogy Magyarország adottságai alapján Kína közép-európai regionális gazdaságfejlesztési központjává válhat és a felek ezen cél elérésére törekszenek. A kapcsolatrendszer mindkét fél számára felértékelődött, ezt jelzi az is, hogy alig egy hónappal Magyarország EUcsatlakozását követően Hu Jintao kínai államfő hivatalos látogatást tett Magyarországon. Ebből az alkalomból a felek Közös Nyilatkozatot adtak ki, amelyben együttműködési partnerségi szintre emelték a bilaterális kapcsolatokat. Emellett a látogatás során más dokumentumok mellett a felek aláírták a két ország közötti Gazdasági Együttműködési Megállapodást is. Innentől kezdve rendszeressé váltak a magasszintű látogatások, évről-évre egyre több magasszintű magyar küldöttség látogatott el Kínába.

 

2004. április 19.

Gazdasági Vegyesbizottság

2004. április 19-én sor került a korábban is működő, de nem elég aktív szerepet betöltő Magyar-Kínai Kormányközi Gazdasági Vegyesbizottság (GVB) pekingi ülésére. A GVB tulajdonképpen a gyakorlati gazdasági kérdések megvitatásának és a kormányzati hatáskörbe tartozó problémák egyeztetésének fóruma. A GVB-n az elmúlt években példátlanul sok vállalat képviseltette magát. A GVB üléséhez kapcsolódva sor került a korábbi Gépipari Munkacsoport alapján létrehozott Ipari Munkacsoport vezetőinek találkozójára. 2004. májusában sor került a Befektetési Munkacsoport pekingi ülésére is, majd 2005. szeptemberében a GVB budapesti ülésére is. A Mezőgazdasági munkacsoport első ülésre 2006. áprilisban került sor. 

 

2011- 11-2. 2011-11-15. Kiállítás.

Magyar Fördrajzi Múzeum

Chuang Hung-che: Az „Én Magyarországom”, egy tajvani szemével

A kiállítást 2011. november 2-án, szerdán 17 órakor nyitotta meg

és előadást tartott Dr. Kubassek János, múzeumigazgató.

 

 

MAGYAR-KINAI KAPCSOLATOK INTERNETEN


MOHR Richárd: Magyar-kínai kapcsolatok. 2008.

MAGYAR-KÍNAIKAPCSOLATOK

www.eastinfo.hu/.../m-k_kapcsolatok_rovid.pd...

  

 

Az oldal folyamatos feltöltés, szerkesztés alatt áll  . . . szíves türelmét, megértését kérjük!  

 

Köszönjük a látogatást és kérjük nézzen vissza később is!

 

  

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.