1462132
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
143
400
2520
1457835
7998
13244
1462132

Te IP-címed: 54.161.71.87
2018-09-23 03:31

Ausztria

"Találkozásaim" Mindszenty hercegprímással

2012. április 07. szombat, 20:49
Írta: Saáry Éva

 

Saáry Éva (Lugano, Svájc)

 

 

 

"TALÁLKOZÁSAIM" MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁSSAL

 

 

 

 

     Sohasem találkoztam vele. Személyesen legalábbis nem. Mert látni, hogyne láttam volna - messziről.

     Mikor 1947-48-ban, a Mária-év alkalmából megrázó szentbeszédeit tartotta, én is ott szorongtam valahol a százezres, lelkes tömegben, s boldog voltam, ha sikerült elkapni egy szavát, megpillantani reverendája libbenő csücskét.

     Milyenek voltak ezek a prédikációk? Talán nem túlzok, ha azt mondom - mámorítóak. Egy ország szegezte rá a tekintetét: katolikusok, protestánsok, zsidók, mindenki, aki "nem lelé honját a hazában". Ő volt az egyedüli, akinek csodatevő képességében rendületlenül hittünk. És milyen nagy szükségünk lett volna akkoriban a Csodára!

*

     Első alkalommal 1947 nyarán szólt bele - ha közvetetten is - az életembe, amikor a véletlen kegye s Boroska István tisztelendő úr jóakarata folytán (aki hitoktatóm volt a Notre Dame de Sionban) bekerültem az agrár egyetemistáknak abba a csoportjába, amely az Actio Catholica pénzén és támogatásával belgiumi tanulmányútra indult. Mert ez volt a Hercegprímás egyik nagy terve: tömegesen Nyugatra küldeni a magyar fiatalokat, hogy világot lássanak, nyelveket tanuljanak, s aztán, ismeretekkel megrakodva, egy fölvilágosult, modern, magas színvonalú társadalom fölépítésében segédkezzenek.

     Szép álom! Harminc ifjú ember. Egy "kísérleti csoport", melyet más csoportoknak kellett volna követniük. - De nem követték, mert nem követhették. A miénk volt az első s egyben az utolsó is. Hazatértünk után döngve zuhant alá a "vasfüggöny".

     Emlékszem a reménykedő megbeszélésekre, az útlevélvárás izgalmára. Bonyolult volt már akkor is a helyzet! Egyik nap megígérték, másik nap elódázták, s amikor - hónapokig tartó várakozás után, talán valami személycsere következtében (?) - hirtelen kiadták, akkor sem lehettünk biztosak benne, hogy nem hoznak-e vissza majd bennünket a határról.

     (Tulajdonképpen, szomorú dolog, hogy az embernek megkönnyebbülést kell éreznie, mikor sikerül elhagynia a hazáját! Igaz, mi annak idején nem szándékoztunk örökre távozni. Hónapokig voltunk kint - intézetekben és családoknál -, de majd mindnyájan visszatértünk, mivel odahaza azt ismételgették, "ezt már guggolva is ki lehet bírni".

*

     1948 tavasza.

     Az érettségire kellett volna készülnünk, de nem készülhettünk. Olyan volt az iskola, mint egy "fölbolygatott méhkas".

     Az utcákon a kommunisták azt skandálták, Hogy “Munkát, kenyeret, Mindszentynek kötelet!”

     Az igazgató behozta a Hercegprímást elítélő nyilatkozatot azzal, hogy írjuk alá.

     Dermedt csönd. Én ültem az első padban. Nekem kellett fölállnom, hogy tolmácsoljam a Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium VIII/A. osztályának a döntését.

     - Úgy határoztunk, hogy nem írjuk alá.

     - Hogyhogy nem?

     Verebélyi Ferenc hirtelenharagú ember volt. A dühtől majd kicsattant az arca. A falak is remegtek az ordításától:

     - Hogyhogy nem??

     - Mert nem.

     Kirohant. Becsapta az ajtót.

     Megkönnyebbültünk. Abban a boldog tudatban ringatóztunk, hogy az ügy be van fejezve. Pedig még csak ezután kezdődött, s folytatódott - heteken át! Egyszer szép szóval, hízelgéssel, másszor fenyegetésekkel (érvekkel soha!). Aztán "váltott lovakkal". Szabó Pelsőczyné osztályfőnök - igaz, kényszerűségből, félelemből - egyenként hívta be a lányokat, és próbált a lelkükre beszélni. Mondta, "ez úgysem számít", ez csupán "formaság", mert hiszen a Hercegprímást így is, úgy is el fogják ítélni. Aztán hivatkozott a közelgő érettségire és arra, hogy kidobhatnak bennünket az iskolából.

     Újra és újra meg kellett ismételnünk a kurta, de nyomatékos választ:

     - NEM!

     Jött a szüleinkre utalás, s végső érvként a tanárok egyéni fenyegetettsége:

     - Szívetekre vennétek, hogy elveszítsük miattatok az állásunkat?

     Mi azonban már nem törődtünk semmivel.

     Egy, csupán egyetlenegy lány akadt a harminc közül, aki - opportunizmusból vagy gyávaságból? - aláírta az ívet. Sokáig kiközösítettük az osztályból, s bevallom, ma is kelletlen, rossz érzéssel gondolok rá.

     Természetesen, mindez Mindszentyn és Magyarország helyzetén nem segített. Egy csöpp elszánt, "értelmetlen" helytállás.

     (A végén mégis sikerült leérettségiznünk. Nem csaphattak ki az iskolából egy egész osztályt!)

*

     Mikor 1956 őszén, mint geológus, a felsőpetényi tűzállóagyag-bányához kerültem, fogalmam sem volt róla, hogy ott, a közelben tartják fogva Mindszentyt. Mások is csak annyit tudtak, hogy az Almássy-kastélyt nem lehet megközelíteni, mert ávósok őrzik, kutyákkal.

     Aranyos szeptember. Az ország népe egy kicsit könnyebben lélegzett. "Valami" volt a levegőben. De ebből mi keveset éreztünk. Fiatalok voltunk, ambiciózusak és - szerelmesek...

     Kubinyi Ferenccel a közelgő bányásznap előkészületeivel foglalkoztunk.

     - A katonaságtól kérünk harckocsikat, hogy egyengessék el a népünnepélyhez a terepet!

     Rokonszenves, fiatal katonatiszt fogadott bennünket, a rétsági páncélos iskola parancsnoka. (Azt suttogták róla, hogy nem Pálinkás az igazi neve, hanem Pallavicini és őrgróf, aki azonban - családja nagy megrőkönyödésére - "átállt" a kommunistákhoz, és hogy "hűségét" még jobban bizonyítsa, pestszentlőrinci ploretár lányt vett feleségül.)

     Az őrnagy nagyon készséges volt. Természetesen... hogyne segítene! A "hivatalos ügyek" elintézése után is eldiskuráltunk vele egy darabig.

     1956 ősze Felsőpetényben. Soha vissza nem térő, vidám ünnep. Előttem az akkor kiadott emlékbélyeg: széles mosolyú vájár, magasra tartott karbidlámpával.

     A mártírok feje fölött nem látni előre a glóriát. Ha akkor tudom, kivel beszélek, talán jobban megnézem, talán jobban igyekszem emlékezetembe vésni az arcát, a szavait. De nem tudtam.

     Pálinkás-Pallavicini volt az, aki Mindszentyt bánki fogságából, a Forradalom kitörése utáni napokban, harckocsival, diadalmenetben Pestre vitte. Ő volt az, aki ezért az életével fizetett.

*

     - Először csak egy évet kapott. - mesélte asconai emigrációjában Háy Gyula, aki cellatársa volt. - A felsőbb bíróság azonban (mint annyi más esetben) egy tollvonással súlyosbított: kötél általi halál.

     Az ítéletet azonnal végrehajtották.

 

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel. 

 

 

Ausztria : újságcikkek bibliográfiája

2012. április 08. vasárnap, 20:16
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal 

 

 

 

 

AUSZTRIA : ÚJSÁGCIKKEK BIBLIOGRÁFIÁJA

 

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, ausztriai magyar szerzők

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés alatt áll!

Az oldal utolsó módosítása: 2016. október 15.

 

 

A


Adenauer kancellár a magyarországi kivégzésekről
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 27.)9:1.
 
-á.-r.: A Bacsányi-pár sírja Linzben. = Vasárnapi Újság, 19(1872. június 23.)25:304
 
A. L.: Ünnep Montevideoban : Uruguayi levél a M. H.-hoz
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 23.)4:4.
 
(A. R.): Cowboy, made in Hungary : Budapest és a Hajdúság Ausztráliában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 27.)9:4.
 
ASZALOS Sándor: Bécsi tavasz. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:9.
 
ASZALOS Sándor: Gustav Klimt és a Kunstschau 1908. Egy kiállítás margójára.

= Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. január-február)1:8.

 

 

B


Bécsi levél
= Magyar Élet (Melbourne – Sydney: 1957-), 7(1963. április 11)278:13
 
Budapesti kivégzésekről ad hírt az angol rádió
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 6.)6:1.
 
Bujdosó magyarok ünnepe Kufstein várában.  = Jöjjetek (keresztyén havi lap), 2(1949. október)
Interneten:  [Teljes szöveg (PDF)]
 
B. J.: Újabb dráma a határon
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 12.)11:1.
 
B. K.: „Kapitalista környezetben” : Magyar munkások élete Hollandiában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 23.)4:4.
 
BAKAY Kornél: A Janus-arcú magyar emigránsok bécsi vezére Paul Lendvai
= Kapu, 21(2008)6-7:63.
 
BENYÁK Mária: „Mit és az ember, ha magyar?” „Kufstein VI.” tanácskozás.
= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:2.
 
BLEYER Jakab: Utazás a Dunán Linztől Budáig meg vissza
= Századok, 35(1901)1:69-73.
 
 
C 

Csapj fel öcsém cserkésznek!...
= Linzi Magyar Cserkészhírek (Linz: 1971-?), 1(1971)1:4
 
Cserkészeink Máriacellben
= Linzi Magyar Cserkészhírek (Linz: 1971-?), 2(1972. tavasz):5.
 
CSERESNYÉS Ferenc: A magyarok hazatelepülése Ausztria brit övezetéből, 1945-1947.
= Világtörténet, 17(1995)tavasz-nyár:58-65.
 
CSERESNYÉS Ferenc: Ötvenhatosok menekülése Ausztriába és Ausztrián át.
= Múltunk, 43(1998)1:42-70.
 
CSERESNYÉS Ferenc: A nemzetközi menekültjog alkalmazása Ausztriábanaz 56-os menekültek befogadásánál.  p. 103-120.
In: Tanulmányok az 1956. évi forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára : Szerk.: Ádám Antal, Cseresnyés Ferenc, Kajtár István. Pécs: 2006   
 
CSINTA Samu: Tanulnak vízen járni (Beszélgetések Deák Ernővel, a nyugati magyarok szövetségének elnökével)
= Háromszék (Sepsiszentgyörgy, független napilap), 28(2016. október 15.)7926:5.
 
 
D

 


DEÁK Ágnes: Forradalmár emigránsok nyomában - a bécsi rendőrség ügynökei külföldön az 1850-es években.
= Századok, 148(2014)3:601-623.
 
DEÁK Ernő: Pannonien : Georraphie und Geschichte.  = Burgenländisches Jahrbuch, 1973. p. 35-37

 

DEÁK Ernő: Die Auswanderung aus Österreich im XIX. und XX. Jahrhundert: ein Überblick.  p. 163-198.

In:  Siedlungs- und Bevölkerungsgeschichte Österreichs / Hrsg. Institut für Österreichkunde. ; Wien : Hirt, 1974 – 213 p. : ill.

 

DEÁK Ernő: Verkehrsverbindungen im niederösterreichischen und burgenländisch-westungarischen Grenzbereich in der

Vor- und Frühphase der industriellen Entwicklung / Deák Ernő.  p. 155-197.

In:  Razvoj prometnih zvez v panonskem prostoru do 1918. leta : Mednarodni kulturnozgodovinski simpozij Modinci 1977 / [ured. Vanek Šiftar in Janko Kuster] ; [izd.] Univerza v Mariboru. ; Maribor : Univ., 1977 – 271 p. ; Serie: Internationales Kulturhistorisches Symposion Mogersdorf

 

DEÁK Ernő: Wirtschaftshistorische und soziale Aspekte in der Neuzeit 1547-1848.  p. 183-251.

In:  Die Obere Wart : Festschrift zum Gedenken an die Wiedererrichtung der Oberen Wart im Jahre 1327 / koord., red. von Ladislaus Triber ; hrsg. von der Stadtgemeinde Oberwart. ; Oberwart : Stadtgemeinde, 1977 – 499 p., 32 t.

 

DEÁK Ernő: A nemzetiségi kérdés európai leckéje.  p. 157-165.

In:  Hungaro - Polonica : Tanulmányok a magyar - lengyel történelmi és irodalmi kapcsolatok köréből : Emlékkönyv Wacław Felczak 70. születésnapjára / [szerk. Kiss Gy. Csaba, Kovács István] ; [kiad. az MTA Irodalomtudományi Intézete]. ; Budapest: MTA Irodtud. Int., 1986 – 245 p.

 

DEÁK Ernő: Die Auswanderung - eine Massenbewegung.  p. 25-39.

In:  1880-1916 : Glanz und Elend : Schloss Grafenegg : 9. Mai - 26. Oktober 1987 : Beiträge. ; 1987 – [14], 343 p., [16] t. : ill.

 

DEÁK Ernő: Útkeresés a jövőbe.  p. 13-22.

In:  Útkeresés a jövőbe : tanácskozás Kufstein várában 1990. szeptember 22-23-án ... / [rend., kiad. az] Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége. ; Wien: Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége, [1990] – 77 p.

 

DEÁK Ernő: Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat.  p. 10-17.

In:  Kisebbségnek lenni nem sors, hanem feladat : tanácskozás Kismartonban 1992. szeptember 19-20. / [rend., kiad. az] Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége. ; Wien : Ausztriai M. Egyes. és Szerv. Közp. Szövets., 1992 – 105 p.

 

DEÁK Ernő: Etnisch-nationale Probleme in den königliche Freistädten  p. 111-121.

In:  Städtisches Alltagsleben in Mitteleuropa vom Mittelalter bis zum Ende des 19. Jahrhunderts : die Referate des Internationalen Symposions in Častá-Píla vom 11.-14. September 1995 / Viliam Čičaj, Othmar Pickl Hrsg. ; red. Ernő Deák. ; Bratislava : AEP, 1998 – 336 p. : ill. ; ISBN 80-88880-21-1

 

DEÁK Ernő: Magyarként Ausztriában.  p. 139-146.

In:  Studia religiosa : tanulmányok András Imre 70. születésnapjára / [szerk. Máté-Tóth András és Jahn Mária]. ; [Szeged] : Bába, cop. 1998 – 207 p. ; Serie: Acta studiorum religionis – Szegedini

 

DEÁK Ernő: Adatok az 1956-os menekülthullámról.  p. 72-76.

In:  2. kötet. [Budapest]: Főnix Kft., 1999 – 476 p. : ill. ; ISBN 963-9158-20-8 ; Nagyítás, ISSN 1416-7867 ; 16.

 

DEÁK Ernő: Adelige und ihre Mobilität im Komitat Sopron/Ödenburg.  p. 102-116.

In:  Archivar und Bibliothekar : Bausteine zur Landeskunde des burgenländisch-westungarischen Raumes : Festschrift für Johann Seedoch zum 60. Geburtstag / [Red. Felix Tobler u. Norbert Frank]. ; Eisenstadt : Amt der Burgenländischen Landesregierung, 1999 – 568 p. : ill.

 

DEÁK Ernő: Hungarians through the mirror of the Viennese revolutions of 1848.  p. 141-152.

In:  Minorities research : a collection of studies by Hungarian authors / [ed. by Győző Cholnoky] ; [transl. by Ervin Dunay]. ; Budapest : Lucidus K., 1999 – 152 p.

 

DEÁK Ernő: Kétéltűségünk.  p. 190-191.

In:  A magyarság lehetőségei a világban az ezredfordulón : Magyarország 2000 : külhoni és hazai magyarok negyedik tanácskozása : 2000. május 19-20., [Budapest] / [... szerk. Keszthelyi Gyula] ; Budapest : Custos, 2000 – 422 p.

 

DEÁK Ernő: Felix Ausztria?   = Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:1.
 
DEÁK Ernő (Bécs): Még nem teljesedett be sorsunk. Az ausztriai magyarok az új évezred küszöbén.    p.  211-226
In: Él magyar, áll Buda még!” Történeti muzeológiai tanulmányok.Szerkesztette: Zombori István. Budapest, 2001. [A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 1.]
 
DEÁK Ernő: "Jó kedvű, virgoncz emberek...": Magyarország népeinek jellemzése a XIX. században.  p. 441-458.

In:  Hagyomány, közösség, művelődés : tanulmányok a hatvanéves Kósa László születésnapjára / szerk. Abloczy Balázs [et al.]. ; Budapest : BIP, 2002 – 579 p. : ill.

 

DEÁK Ernő: Änderung in der ethnischen Zusammensetzung der Bevölkerung im heutigen Burgerland.   p. 133-154.

In:  Utrjevanje in sprememba etničnih struktur v panonskem prostoru od 1790 do prve svetovne vojne : Mednarodni kulturnozgodovinski simpozij Modinci : Ptuj, 30. junij - 3. julij 1998 / [ured. Franc Rozman] ; [prev. Anna Kolláth, Mladen Kraljić]. ; Ljubljana : Inšt. za novejšo zgodovino, 2006 – 268 p. ; Serie: Internationales Kulturhistorisches Symposion  Mogersdorf

 

DEÁK Ernő: Az ausztriai magyar örökség szerepe az ausztriaia magyarok identitásának megőzésében.  p. 139-148.

In:  Magyar emlékek turisztikai értékei Ausztriában : Burgenland és Bécs : [Szombathely - Burgenland, 2006. március 29-30.] : [konferencia és tanulmányút] / [szerk. Wiktora Antal] ; [fotók Boda László, Ujvári Gábor, Wiktora Antal] ; [rend., kiad. a] Vas Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület. ; Szombathely : Vas M. Tud. Ismterj. Egyes., 2006 – 239 p. : ill.

 

DEÁK Ernő: Fékezett megközelítés, emlékek és emlékezés   p. 9-19.

In:  Megidézett reneszánsz : Hanák Tibor születésének 75. évfordulója tiszteletére rendezett nemzetközi konferencia anyaga : [Hanák Tibor emlékkötet] / [szerk. Veres Ildikó]. ; Miskolc : [ME BTK], 2006 – 247 p. : ill. ; Serie: Magyar filozófiatörténeti könyvtár

 

DEÁK Ernő: ”Mir wölle Bleiwe wat mir sin” – Azok akarunk maradni, akik vagyunk.  p. 39-48.

In:  Magyarok a nagyvilágban : 350 éves a Magyar encyclopaedia / [szerk. Kovátsné Németh Mária]. ; Győr : M. Ped. Társ. Győr-Moson-Sopron M. Tag., 2006 – 109 p. : ill. ; Serie: Társasági füzetek Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei Tagozata

 

DEÁK Ernő: Das Profil einer Mittelstadt im Spiegel der Zahlen.   p. 133-142.

In:  Klausenburg : Wege einer Stadt und ihrer Menschen in Europa / Ulrich Burger, Rudolf Gräf (Hrsg.) ; Cluj-Napoca : Presa Univ. Clujeană, 2007 – 253 p. : ill.

 

DEÁK Ernő: Siedlungs- und Bevölkerungswesen Siebenbürgers vor dem ersten Weltkrieg.  p. 13-25.

In: Mişcări de populaţie şi aspecte demografice în România în prima jumătate a secolului XX : lucrările Conferinţei internaţionale "Mişcări de populaţie în Transilvania în timpul celor două războaie mondiale", Cluj-Napoca, 24-27 mai 2006 : omagiu academicianului Camil Mureşanu la împlinirea vârstei de 80 de ani / [org., ed.] Universitatea "Babes-Bolyai Centrul de Studiere a Populaţiei, Academia Română Centrul de Studii Transilvane, Biblioteca Austria Cluj-Napoca ; coord. Sorina Paula Bolovan [et al]. ; Cluj-Napoca : Presa Univ. Clujeană, 2007. ; 332 p. : ill ; Serie: Supliment al Masteratului de soci-antropologie istorică

 

DEÁK Ernő: Magyar középiskolák - egyetemisták és középiskolások Ausztriában.  p. 143-160.

In:  1956 utóélete Ausztriában - Európában : a meneküléstől az integrációig : "Kufstein IX" tanácskozás Felsőpulyán 2006. szeptember 9-10-én : Tagung in Oberpullendorf am 9.-10. September 2006 / [szerv.] Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége ; [szerk. Böröndi Lajos, Deák Ernő]. ; Wien : Sodalitas, 2007 – 265 p.

 

DEÁK Ernő: Kisebbségek és politika – Ausztriában.   p. 66-72.

In:  Évfordulós tanácskozások : 2006 / [kiad az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Partiumi Alelnöksége és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör] ; [fel. kiad. Muzsnay Árpád]. ; [Satu Mare] : EMKE Partiumi Alelnöksége : Szatmárnémeti Kölcsey Kör, 2007 – 245 p.

 

DEÁK Ernő: A "területenkívüliség" mint létforma.  p. 21-28

In:  A felszívódás veszélye, a fennmaradás esélyei : magyar szórványok Európában, Amerikában, Ausztráliában : felsőpulyai "Kufstein"X. Tanácskozás : Oberpullendorf/Felsőpulyán, 2008. szeptember 6-7-én / [rend. az] Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége ; [szerk. Böröndi Lajos, Deák Ernő]. ; Bécs : Sodalitas, 2009 – 292 p. : ill.
 
 
deák: Szöllősi Antal, a megszállott magyar
= Bécsi Napló (Bécs, Ausztria), 35.évfolyam, 5 szám., 2014.szeptember-október, - p. 10.
 
DEMETER Gábor: Az osztrák-magyar és a bolgár külpolitika útkeresése 1908-1912 között.
= Világtörténet, 29(2007)ősz-tél:17-29.
 
DUJMOVICS Dénes: Magyartanítási hírek [Bécs]
= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:2.

 

 

 E 


Az emigráció utóélete. Konferencia Felsőpulyán  = Európai Utas, 16(2006)2-3:47.
 
Egy tiszteletbeli „magyar lap” Argentínában [Frente Común]
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 27.)9:4.
 
Az első cserkésztáborunk
= Linzi Magyar Cserkészhírek (Linz: 1971-?), 2(1972. tavasz):7.
 
Emlékezés Kemenes Dóri nénire
= Európai Magyar Cserkészélet, 10(1975)1-2[30-31]:39
 
ERDŐS Kristóf: „Ma érkeztem...” Magyar menekültek Salzburgban, 1945-1953.
= Korall (Budapest, 1999:-), 12(2011)46:15-41.
 
ERDŐS Kristóf: Táborok Ausztriában. = Mementó, 2(2011)   24-37.     1sz?
 
 
F

 


„Filmet készítek a magyar felkelésről” [Vittorio de Sica]
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:5.
 
„Fiúk, fel a fejjel” : A magyar cserkészet Bécsben és Ausztriában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 19.)12:3.
 
FARBAKY Gyula: Fémkohászati úti jegyzetek Belgium, Hollandia, Svédhon, Norvégia, Németország, s Ausztriából I-XI.
= Bányászati és kohászati lapok, (1896)29:124-126, 141-143, 153-155, 202-204, 220-?.
 
FARBAKY Gyula: Fémkohászati úti jegyzetek Belgium, Hollandia, Svédhon, Norvégia, Németország, s Ausztriából XII-XVII.
= Bányászati és kohászati lapok, (1897)30:41-43, 59-60, 77-79, 89-91, 106-107, 120.
 
FERCSEY János: Bencések, ferencesek : Magyar szerzetesek élete Latin-Amerikában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 16.)3:5.
 
FENYŐ Miksa: Önéletrajzom X.
= Új Látátóhatár (München: 1950-1989.), 11(1968. május-június)3:203-222.
 
FERENCZY Klára: Közöttünk élnek: Dr. DDr. H.c. Gyimóthy János.

= Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:8.

 
FERENCZY Klára: Közöttünk élnek: Dr. Schindler Tibor. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:8. 
 
FRANK Tibor: Eötvös és Carneri. Ismeretlen osztrák-magyar véleménycsere a dualista berendezkedésről.
= Aetas (Történettudományi folyóirat), (2005)3:147-154.
 
 
G

 


gdt: A feszülődrót mentén : Télvégi kóborlás a vasfügönynél
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 19.)12:4.
 
GALAMB Sándor: Osztrák színdarab a magyarokról. = Napkelet, (1928:17).  

 

GALAMBOS Ferenc: Képzőművészeti élet a bécsi magyar emigrációban (1919-1928).

= Művészettörténeti Értesítő, 20(1971:1)1-10
 
GECSÉNYI Lajos: Magyarok Ausztriában. = Rubicon, 19(2008)1:80-81.
 
 
H

A 62. Sarolta Zürichi Csapat pünkösdi tábora
= Európai Magyar Cserkészélet, 10(1975)1-2[30-31]:25-27.
 
Hivatalba lépett az új Magyar Népcsoporttanács.  = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:2 
 
Hivatalos adatok Bang-Jensen erőszakos haláláról
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 23.)4:1.
 
H. G. B.: A boldog teszthalál : „Én is voltam bernáthegyi...” / Emigráns-élet Dél-Amerikában.
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 9.)2:5.
 
HAJDÚ Tibor: Emigrációs hullám a forradalmak után – 1919.= Rubicon, 19(2008)1:36-42.
 
 
I

 


IRATOK az osztrák-magyar kapcsolatok történetéhez. 1953. október 7-1956. január 21.
[Közread., bev. és jegyz. ell.] Gecsényi Lajos, Vida István.
= Századok, 134( 2000)5:1195-1233.
A bécsi Österreichisches Staatsarchiv /AdR BKA/AA Pol. I.-Ungarn 2. és Pol. II.-Ungarn 2-3./ dokumentumai.
 
(–i–): Hét szem kockacukor : Magyar építőmester Ausztriában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 16.)3:5.
 
(–i–): Az egyházak egyesítése : Három bécsi pap véleménye
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 6.)6:3.
 
IVÁNSZKY Ágota: Kassák és a MA körének osztrák kapcsolatai a bécsi emigrációban
= Irodalomtörténeti közlemények, 100(1996)3:294-312.
Interneten:  [Teljes szöveg (PDF)]
 

J


JUHÁSZ László: Történelmi emigrációink helytállása
= Honismeret, 21(1993)5:34-41.
 
 
K

Két nap alatt hatvanan kértek menedékjogot
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959 szeptember 12.)36:1.
 
Elhunyt Klamár Gyula
= Izraeli Szemle (Haifa), 19(1980. január-február):21.
 
A Központi Szövetség 25, közgyűlése. = Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:2.
 
KAPLONY András: Első évem a zürichi cserkészekkel
= Európai Magyar Cserkészélet (Bécs), 10(1975)1-2[30-31]:28-30.
 
KÁROLYI Árpád: A Bécsi Magyar Történeti Intézet első lustruma, 1920-1925.
= Levéltári közlemények, 3(1925)1:285-308.
 
KENDE János: Ki a felelős? Hogyan tovább? : A bécsi emigráció belsővitái.
= Rubicon, 19(2008)1:43-45.
 
Dr. KENYERES István: Pacsa János plébános osztrák fogsága. Adalékok Habsburg Mária királyné helytartóságához.
= Soproni Szemle, 60. (2006) 2. sz. 146-165. p.
 
Dr. KENYERES István: A bécsi Udvari Kamarai Levéltár Gedenkbücher Österreich magyar vonatkozású iratainak regesztái,61-64. köt. (1547-1550).
= Lymbus, Magyarságtudományi Közlemények. Főszerk.: Ujváry Gábor. Budapest, 2005. 253-294. p.
 
KISS Mihály: Csapatunk 1 éves évfordulójára...
= Linzi Magyar Cserkészhírek (Linz: 1971-?), 2(1972. tavasz):2.
 
KISS Mihály: A „Linz-i Magyar Karácsonyi Ünnepély
= Linzi Magyar Cserkészhírek (Linz: 1971-?), 2(1972. tavasz):6.
 
KLAMÁR Gyula: Öt paraszfiú Kapuvárról – Bécsben
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959 szeptember 19.)37:3.
 
KLAMÁR Gyula: Császár-Vadkanfalva és lakói
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 9.)2:3.
 
KOLESZÁR Ildikó: Jelentés a Bécsi Magyar Iskola 2003/2004-es tanévről.
= Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:2.

 

KÖPECZI Béla: A magyar Bécsben. Nemzetkép egy vígjátékben.

= Rubikon, 3([19]92)8-9 – p. 36-37.

 

KULCSÁR Krisztina: Bécs és Varsó. Két herceg az udvari élet forgatagában (1760–1761).

= Századok  139(2005:5)1169-1206. 
 
KOMLÓS Aladár: „Magyarok a külföldön”  = Bécsi Magyar Újság, (1923)76.
 
 
L

Lengyelország negyedik felosztása
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:2.
 
L. L.: Ungvár, Budapest, Bécs. : Egy „szovjet” festő kalandos menekülése
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 16.)3:5.
 
Georg LEHNER, Monika LEHNER: Österreich–Ungarn und der „Boxeraufstand” in China (Vámos Péter), 251-253. 
= Századok, 140(2006:1)251-253.

 

LEZSÁK Sándor: Juhász László ravatala előtt.  = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. január-február)1:10.
 
LITVÁN György: Irányzatok és viták a bécsi magyar emigrációban.
= História, 11(1989)6:12-14.
 
LOSONCZY László: Három marék aranypor : A menekült-év programja Kanadában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 13.)7:4.
 
 
M

Madách a bécsi rádióban.  = Idegenforgalmi Tudósító, (1934:3).
 
„Mádsodszori menekülésem története”
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959 szeptember 12.)36:3.
 
Magyar adások az ORF-ben. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:12
 
Magyar betegsegélyző Svájcban
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 20.)8:4.
 
Magyar diákok Norvégiában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:5.
 
Magyar Gazdahíradó [Ismertetés]
= Hídfő(Saarbrücken, Németország), 25(1972. július hó)620-621:11.
 
Magyar gyermekek Svájcban
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. június 11.)24:4.
 
Magyar hangverseny Zürichben
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 16.)3:4.
 
Magyar határőrök menekültek Ausztriába
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:1.
 
Magyarok Angliában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 2.)14:4.
 
Márta asszony (1935-2004)  = Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:10.
 
Még mindig 17.000 ember él az osztrák menekült-táborokban
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 20.)8:1.
 
Megnőtt a menekültek száma
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 13.)7:3.
 
Megszünnek a németországi menekült-táborok
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 26.)13:6.
 
A menedékjog genfi alapelvei
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. május 28.)22:1.
 
A menekült-év osztrák bélyege
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 16.)16:1.
 
A menekült-év eseményei
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 16.)3:4.
 
A Menekült Sportolók Világszövetségének élete
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 30.)5:6.
 
A menekültek ügye az amerikai kongresszus előtt
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 6.)6:3.
 
„Mi az igazság” : Protestáns diákkonferencia Norvégiában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. május 7.)19:3.
 
Miért nem mehetet Tollas Tibor Bécsbe?
= Hídfő(Saarbrücken, Németország), 25(1972. május 25.)617:2.
 
Mozgalom a magyar fiatalokért : A skandináv országok Munro beutazási engedélyét sürgetik
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 2.)14:4.
 
MÁDL Antal: Az emigráció szerepe az osztrák politikai költészet fejlődésében.
= Filológiai közlöny, 7(1961)1-2:25-42.
 
MAJTÉNYI György: „Magyar barátaink szívünk kapujában kopogtatnak”. Magyar menekültek Ausztriában.
= Lymbus, 3. (2005) 365-373
 
MARKOVITS Györgyi: Az emigráns Diogenes (1923-1927).
= Magyar könyvszemle, 91(1975)3-4:279-288.
 
MARKOVITS Györgyi: A magyar emigráció irodalmi munkássága a két világháború között.
= Az Országos Széchenyi Könyvtár évkönyve, 1967. 1967 – p. 484-505.
 
MÁRTON Károly: Hány magyar él Amerikában?
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 23.)17:3.
 
MINDSZENTY József (1892-1975) Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása, biboros.
Kavarodás Mindszenty memoárjai körül
= Hídfő (Saarbrücken, Németország), 25(1972. február 25.)611:3
 
Megindult a hazugsághadjárat Mindszenty ellen
= Hídfő (Saarbrücken, Németország), 25(1972. március 25.)613:3
 
MARÓTHY MEIZLER Károly: Az ismeretlen Mindszenty
= Kárpát (Argentína : Buenos Aires: 1957-1973.), (1957) Mutatványszám:12-13.
 
 
N

NÉMETH Balázs: Gondolatmorzsák. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:7

 

 

O


Az osztrák PEN-klub harca Déryért és Háyért
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:5.
 
 
Ö

Őrszavak.  = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:4.

 

 

P


Van-e magyar PEN-klub? : A bázeli PEN-klub javaslata
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 2.)14:5.
 
Provokáció a párizsi magyar menekültek ellen
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 57.)10:1.
 
PÁLFY Ilona: A Bécsi Magyar Történeti Intézet évkönyve.
Károlyi Árpád közreműködésével szerkeszti Angyal Dávid. I. évf. Budapest, 1931.
= Levéltári közlemények, 10(1932)1-2:153-155.
 
PANNINICUS: Változnak az idők... Színházbemutató Oberwart/Felsőőrött.

= Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:2.

 

PATYI Gábor: Soproni hallgatók a bécsi egyetemeken és főiskolákon a századfordulón (1890–1918).

= Soproni Szemle, (2007:1)62-80.

 

PÉTER Zoltán: Illúzió és válság. Megjegyzések az utóbbi 20 esztendő két kulturális mozzanatához.
= Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:7
 
PLEIDELLAmbrus: A Bécsi Magyar Történeti Intézetről : 1926 jan.-1928 jún.
= Levéltári közlemények, 6(1928)1:353-357.
 
POPOVITS János: A II. Magyar Ökumenikus Talákozó után : Ausztria
= Képes magyar VILÁGHÍRADÓ (Twinsburg, OH.: 1971-1977. [USA]), 6(1976. szeptember)8:16-17.
 

 

R


Raddáék Bécsbe költöztek. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:2
 
Razzia Felsőpulyán. Feketén dolgozó magyarokat toloncoltak ki Burgenlandból.
= Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:4.
 
Régi magyar emigrációk : Egy érdekes Kossuth-dokumentum
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 23.)4:4.
 
Régi magyar emigrációk : Hányan emigráltak 1849-ben?
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 13.)7:4.
 
Régi magyar emigrációk : Horváth Mihály amnesztiája
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:5.
 
Régi magyar emigrációk : Türr István köszöntése
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. január 9.)2:5.
 
RAÁB Renáta: Ausztria diplomáciai erőfeszítései a schleswigi háború eszkalációjának megakadályozására 1849 tavaszán.
= Aetas (Történettudományi folyóirat), (2006)2-3:154-183.
 
RAÁB Renáta: Osztrák kísérletek a dán-német kérdés megoldására 1848 nyarán.
= Világtörténet, 28(2006)tavasz-nyár:53-62.
 
RAÁB Renáta: Metternich dániai politikája.
= Világtörténet, 29(2007)ősz-tél:1-16.
 
RAÁB Renáta: Az 1848–49. évi magyarországi események schleswigi vonatkozásai osztrák és dán diplomáciai iratok tükrében.
= Századok, 2008:3/593 Tanulmányok
 
RADICS Éva: Gúthy László 50 éves. = Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:8.

 

RADICS Éva: Ligeti-terem Grácban. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:10.ő

 

RELKOVIC Néda: A gráci egyetem legrégibb magyar hallgatói (1586-1640).  = Magyar Középiskola, (1933:9).
 
RESS Imre: Ausztriai levéltári források Kőrösi Csoma Sándorról
= Levéltári közlemények, 56(1985)2:227-249.
 
 
S

Svájci Magyar Híradó
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 23.)17:4.
 
A svéd sajtó a menekültekről : A menekült-évben öt szerv 10 millió svéd koronát gyűjtött
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 12.)11:1.
 
SALAMON Nándor: Juhász László: Ausztria magyar emlékei.  = Vasi szemle, 60(2006:3)370-372.
 
SILFEN János: „A bécsi emigrációs könyvkiadás történetéből, Az Új Modern Könyvtár”.
= Magyar Könyvszemle, (1965)4:341-344.
 
SIMONFFY Erika: Március 15-i nemzeti ünnep Linzben. = Bécsi Napló (Ausztria), 25(2004. március-április)2:2.

 

SMUK András: Magyar millenniumi ünnepség Bécsben

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:11.
 
SCHNEIDER Márta: Magyar kultúrális intézetek Bécsben a két világháború között.A Bécsi Magyar Történeti Intézet és a Collegium Hungaricum.
= Magyarságkutatás, (1989):205-216.
 
SOLYMOS László: A grazi Magyar Egyesület életéről.
= Nyelvünk és kultúránk, (1980)38:26.
 
SOÓS Katalin: Ausztria és a magyar menekültügy, 1956-57.
= Századok, 132(1998)5:1019-1051.
 
SULYOK Vince: Még mindig így [Thinsz Géza verses kötete]
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 16.)16:5.
 
 
SZ

Születésnapi köszöntő: Három éves a Magyar Menekült Vízilabada-csapat
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 30.)18:4.
 
Sz. P.: Letelepedés Svájcban
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 2.)14:4.
 
SZABÓ Zoltán: Egy nélkülözhetetlen bíráló. Hanák Tibor szellemi portréjához.

= Magyarságkutatás, (1990-1991):177-196.

 

SZALÓKI Gergely: Salzburgi források a 8-9. századból (Források Salzburg kora középkori történetéből Fordította, jegyzetekkel
ellátta, az előszót és a bevezető tanulmányt írta: Nótári Tamás).
= Aetas (Történettudományi folyóirat), (2005)4:137-141.
 

SZÉPFALUSI István: Magyarok Bécsben, Grázban és Salzburgban.

= Új Látóhatár (München), 24(1973)4:324-251.

 

SZEKÉR Endre: Háborús emlékek Bécsből

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:8.

 

SZEMERÉDI Tibor: Százéves a bécsi Pazmaneum Boltzmangasse-i épülete

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:8.
 
SZENDREI János: Magyar huszárok az asperni csatában. 1809 május 21-22.
= Hadtörténelmi Közlemények, 1910. 260-262. /HA/.
 
 
T

Találkozás Keleti Ágnessel Rómában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 3(1959. szeptember 19.)37:5.
 
Támadás a Budapesten élőszékelyek ellen
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 27.)9:4.
 
Tervszerű magyarellenes propaganda Romániában
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 26.)13:1.
 
Továbbképzés a burgenlandi magyartanárok számára.= Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:9.
 
(t.): Magyar művészek menedéke, Svájc
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 5.)10:4.
 
TÁBORI Kornél: Titkos bécsi akták a magyar írókról.  = Pesti Hírlap, 1929. március 24.
 
THINSZ Géza: Újabb csapás
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. március 5.)10:4.
 
TÍMÁR Kálmán: Magyar vonatkozású salzburgi iskoladráma.  = Irodalomtörténeti Közlemények, (1929)1.

 

TOMA: Húsz éve virgonckodnak [20 éves a Virgonc néptánccsoport]

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:2.

 

 

U


Újabb határőrök szöktek Ausztriába
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. április 23.)17:1.
 
UGRI Mihály: Magyar élet Grácban. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. január-február)1:8.

 

UGRI Mihály: Magyar élet Grácban. = Bécsi Napló (Ausztria), 30(2009. március-április)2:8.

 

 

Ü


 

 

V


VÁCZ Elemér: Relković Néda: A gráci egyetem legrégibb magyar hallgatói 1586-1640. Klny. A Magyar Középiskola 1933. évf.-ból. Budapest, 1933.
= Levéltári közlemények, 12(1934)1-4:200-201.
 
VÁRADY László: Dohnányi Ernő halálára
= Magyar Híradó (Bécs: 1957-1980.), 4(1960. február 20.)8:7.
 
 
W

WAGNER István: Emigráns magyar művészek a kínálatban – Künstlerhaus, Bécs
= Műértő,művészeti és műkereskedelmi folyóirat, 16(2013)4:16.
 
WEYPRECHT, Karl – PAYER, Julius: Jelentései az osztrák-magyar éjszakisarki expeditió bizottságához.

= Földrajzi Közlemények, (1874)4:231-266.

 

 

Z


Zárónyilatkozat [„VI. Kuftein” Konferencia; Felsőpulya, 2000 szept. 9-10.]

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:2.

 

 

ZS


A Zsira-Lomcsmánd-i magyar nyelvi tábor

= Bécsi Napló (Ausztria), 21(2000. szeptember-október)5:2.

 

 

 

 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

 

Honlapunknak, majd minden oldala folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

Osztrák-magyar lexikon

2013. március 01. péntek, 23:48
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

OSZTRÁK-MAGYAR LEXIKON

 

Ausztriában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.

Magyarországon élt, vagy élő osztrák (származású) személyek, utazók, stb. 

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll!

 

 

A


ÁDLER Adelina

(Budapest: 1887. szeptember 28. – Bécs, 1976. február 29.): operaénekes (koloratúrszprán).
A budapesti Zeneakadémián, majd Münchenben és Salzburgban tanult.
1921-től külföldön élt. A.-Aquila néven lépett fel Genfben, Berlinben és Moszkvában.
 
ALMÁSY László Ede
(Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.): Afrika-kutató.
1945-ben Budapesten perbe fogták, de a népbíróság felmentette. 1947-ben visszatért Egyiptomba, s tovább folytatta sivatagkutató munkáját.
Munkái: Autóval Szudánba (Budapest; [1929]) ; Az ismeretlen Szahara (Budapest; [1935])

 

ANDAY Piroska

(1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember 8.): operaénekes.

 

ANISITS Ferenc
(Szolnok, 1938. december 23. – ): Ausztriában élő mérnök, a BMW dízelmotorok fejlesztője.
 
ANDRÁS Sándor
(Lugos, 1899. július 1.Kismarton (Eisenstadt)[Ausztria], 1985. november 27.): magyar tábornok, a Hadiakadémia parancsnoka (1944), katonatiszt, repülő vezérőrnagy.
A forradalom és szabadságharc leverése után Kanadába emigrált. 1978-ban tért vissza Európába, az ausztriai Eisenstadtan telepedett le.
 
ANTAL József

(1888-?): szerkesztő, laptulajdonos.

Egy ideig a bécsi Österreichische Verkehrszeitung című lapot szerkesztette, majd Bécsben Műsorújság címen új lapott indított.

 

 

 

 

B


BAÁN Jenő

(Iván, 1869. március 25. – Bad Gastein [Ausztria], 1937. július 22.): katolikus plébános, politikus.
 
BABENBERGI Ágnes magyar királyné: németül: Agnes von Babenberg/Österreich
(1154 körül – 1182. január 13.): születése jogán osztrák hercegnő, első házassága révén magyar királyné, III. István felesége, a második házassága jogán karintiai hercegné. A Babenberg-ház tagja.
 
BÁCSVÁRY Róbert
(Budapest, 1922. november 10. – Pullach, Ausztria, 2000. szeptember 13.) katolikus lelkész.
 
BARÉNYI Béla
(Hirtenberg, Ausztria, 1907. március 1. – Böblingen, 1997. május 30.) magyar származású osztrák mérnök, feltaláló.
 
Vitéz dálnokfalvi BARTHA Károly
(Budapest, 1884. június. 18. – Linz, Ausztria, 1964. november. 22.): magyar katona, honvédelmi miniszter. 
1945-ben Nyugatra távozott, rövid belgiumi tartózkodás után Venezuelában út- és vasútépítő mérnök. Nyugdíjasként Ausztriába települt.
 
Boldog dr. BATTHYÁNY-STRATTMANN I. László herceg
(Dunakitli, 1870. október 28. – Bécs, 1931. január 22.): szemorvos, az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István-rend kiskeresztese, felsőházi tag, Vas megye főispánja.
BATTHYÁNY-STRATTMANN II. László Antal herceg
(Dunakitli, 1904. június 23. – Bécs, 1966. március 28.): diplomás mérnök, , az Aranygyapjas rend lovagja, Máltai lovag, a felsőház örökös tagja, pápai titkos kamarás, Vas megye örökös főispánja.
 
BATSÁNYI János  (másként: Bacsányi János)

( Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12): magyar költő.

Megvádolták a Martinovics-mozgalomba való részvétellel is. 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása, és a saját védőbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.

Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.).

1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriellát, az ünnepelt osztrák költőnőt, akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta.

Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, a bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki.

A császár bukása után Batsányi jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt a felső-ausztriai Linzben

Hitvesének elvesztése (1839. július 24.) után egyre nehezedőbb magányban élt 1845 május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia felvette levelező tagjai közé. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két évvel halála után tudták meg, hogy már nem él. 

 

BATTHYÁNY István

 

(Polgárdi, 1812. július 20. – Graz [Ausztria], 1880. július 22.): nemzetőr őrnagy (1848/49), országgyűlési képviselő. 
BATTHYÁNY Tódor
 
(Rohonc, 1729. október 16. – Bécs, 1812 június 3.): hajóépítő, nagybirtokos.
 
BAUER Jakab
(Szenic, 1852. szeptember – Bécs, 1926.): főkántor, zeneszerző.
 
 
BECHTOLD Fülöp
 
(Peremarton, 1787 január 18. – Linz [Ausztria], 1862. november 9.): honvéd altábornagy (1848/49).

 

BECKENSLOER János

(1427 – Salzburg, 1489. december 15.): esztergomi érsek, diplomata.

 

BENEDEK László
 
(Belényes, 1887 szeptember 5. – Kitzbühel [Ausztria], 1945. szeptember 6.): ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár.
 
Bécs egyetemének magyar emlékei
Irodalom: Enc-Hun 1998:35.
 
BENDA Oszkár
(Rakaca, 1886. május 24. – Mödling [Ausztria], 1954. január 2.): irodalomtörténész, főiskolai tanár.
 
BENKŐ Béla
 
(Zsibó, 1891. szeptember 24. – Innsbruck, 1987 június 12.): vezérőrnagy. 
 
BETTELHEIM-GOMPERZ Caroline: férjezett nevén Caroline von Gomperz-Bettelheim, leánykori nevén Bettelheim Caroline/Karoline
(Pest, 1845. június 1. – Bécs, 1925. december 13.): opera-énekesnő (alt) és zongoraművésznő.
Pályája csúcsán, 1867-ben vette feleségül Julius Ritter von Gomperz (1823–1909), nagyiparos, a Brünni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a felsőház tagja. A férj ragaszkodott hozzá, hogy Bettelheim hagyjon fel a nyilvános szereplésekkel, ezért feleségként már csak házi koncerteken lépett fel. Az Udvari Operától a színpadtól való búcsúzáskor kamara-énekesnői címet kapott.
Házasságukból gyermek nem született. Döblingi villájukban ma Bécs város zeneiskolája működik
BIERMANN István

 

(Bécs, 1891. július 11. – Moszkva, 1937. augusztus 16.): kommunista politikus.

 

BLASCHKY József

(Bécs, 1712. február – (Pozsony, 1784. március 15.): festőművész, trinitárius szerzetes.

 

BRÓDY Armand

(Budapest, 1883. szeptember 9. - ?): író.

A Bécsi Magyar Újság segédszerkesztője volt.

 

BUJDOSÓ Alpár

(Budapest, 1935. december 18. – ): ausztriai magyar író.

 

 

C


CURTER Ignác

(Leoben [Ausztria], 1812. augusztus 12. – Bécs, 1893. április 1.): feltaláló, vegyészmérnök.

Az 1735-ben Selmecbányán a bécsi udvari kamara által alapított Bányászati-Kohászati Iskola (Bergschule) Kémiai Tanszékének 1857-1866 között vezetője.

 

CZERMANN Antal

(Mór, Fejér vm., 1885. január 14. – Klagenfurt, 1971. május 18.): jogász, közgazdász, országgyűlési képviselő, politikus, újságíró.  

 

 

CS


CSÁKY Rudolf
(Kassa, 1811. január 5. – Bécs, 1887. március 20.): földbirtokos, költő, műgyűjtő, nemzetőr százados (1848/49).
 
CSEBRENYÁK József
(Sátoraljaújhely, Zemplén vm., 1863. február 26. – Rosenhof [Ausztria], 1947. január 27.): nyomdász, újságíró.
CSEH Sándorné, Németh Annamária
(Tapolca, 1926. szeptember 7. – Bécs, 1999. december 31.) festőművész.
 
CSEPELLA József
(Óbecse, Bács-Bodrog vm.,  1911. – Gratweil [Ausztria], 1961. október 19.): újságíró.
1945-ben Ausztriába távozott. 
Irodalom: Nagy 2000:161.
 
CSOKNYAI Pál, vitéz
(Egyházasrádoc, 1892. október 15. – Felsőőr, Ausztria, 1961. augusztus 7.) vezérőrnagy.
 
CSOKNYAI Péter, vitéz
(Budapest, 1931. augusztus 7. – ) közgazdász
Az elsők között vett részt az emigrációs magyar cserkészet megszervezésében, az ausztriai és németországi magyar menekült- és hadifogolytáborokban. Később többszáz magyar honfitársának volt segítségére a menekültjog, munkavállalási engedély, állampolgárság, iparengedély és munkahelyek megszerzésénél. Több segélyszállítmány kezdeményezője és szervezője Magyarországra és Erdélybe.
Irodalom: Enc-Hun 1998:58.
 
CSUKÁSY-GARTNER Lajos
(Resicabánya, 1899. szeptember 4. – Sankt Donat [Ausztria], 1987. január 13.): huszár alezredes.

 

 

D 


DAMASZKIN István

(Világos, 1812. március 12. – Bécs, 1866. augusztus 21.): honvéd őrnagy (1848/49).

 

 

DARBAY György, Scheider

 

(Alsó-Ausztria, 1827. március 17. – Budapest, 1909. május 16.): honvédtiszt, az olasz szabadságküzdelem harcosa.

 

DEÁK Ernő

(Pereszteg, Sopron vm., 1940. június 9. - ): nyugalmazott történész, költő, a Bécsi Napló főszerkesztője, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke.

1956 óta él Ausztriában. Ott végezte tanulmányait, és a bécsi egyetemen a filozófia és a történettudományok kandidátusa lett. Az ausztriai magyar város és településtörténet szakértője. Az Integratio (Bécs: 1967-?) lap alapító szerkesztője. Az Európa Club egyik alapítója, az Osztrák Tudományos Akadémia gazdaság és társadalomtudomány osztályának munkatársa volt.
Irodalom: KMIB 1998:164.
 
DENK Gusztáv
(Nagyszeben, 1882. március 18. – Bécs, 1960. február 25.): tábornok.
 
DERÉKY Pál
(Budapest, 1949. április 27. – ): irodalomtörténész.
 
DÉRI Frigyes
(Bács, 1852. december 10. – Bécs, 1924. október 27.): műgyűjtő, gyáros.
 
DITTRICH Imre
(Budapest, 1901. június 27. - ): lelkész, lapszerkesztőés kiadó.
1945 után Klagenfurtba került, ahol 15 évig az Alsó-Karinthia-i menekült magyar katolikusok lelkipásztora volt. 1946-tól szerkesztette a Kultúrélet és a Vasárnapi levél című újságokat. 1960-ban Bécsbe helyezték át, később ő adta ki a magyar Papi Egység első számait is.
Irodalom: Enc-Hun 1992:420.
 
 
DOVCSÁK Antal

 

(Budapest, 1879. március 11.  – Bécs, 1962.): politikus, szakszervezeti vezető.

Végzettsége szerint vasesztergályos volt. 1911-től a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének elnöke. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosa, 1919. június 24. és 1919. augusztus 1. között a Forradalmi Kormányzótanács elnökének, Garbai Sándornak a helyettese. A Peidl-kormányban, 1919. augusztus 1-jétől 6-áig kereskedelmi miniszter. A népbiztosperben elítélték, 1922-ben a magyar–szovjet hadifogolycsere során a Szovjetunióba került. 1924-től Ausztriában élt, ahol az osztrák vas- és fémmunkás szakszervezet tisztviselőjeként tevékenykedett. 1962-ben, 83 éves korában Bécsben hunyt el.

Irodalom: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: 2001. 

 

DRASKOVICS György

 

(Bilina [Horvátország], 1515. február 5. – Bécs, 1587. január 31.): bíboros, főkancellár, kalocsai érsek (1573/87)

 

 

E


ERDÉLYI Mihály

(Bécs, 1782. június 9. – Bécs, 1837. április 21.): állatorvos, orvos 

 

ESTERHÁZY Antal Pál

 

(Kismarton, 1711. április 22. – Bécs, 1762. március 18.): diplomata, főkamarás (1741/62), mecénás, tábornagy.
 
ESTERHÁZY Pál Antal, herceg galántai
(Bécs, Ausztria, 1786. március 11. – Regensburg, [Németország], 1866. május 21.) diplomata, nagybirtokos, a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, MTA igazgatósági tagja.
 
ESTERHÁZY Móric, galántai és fraknói gróf
(Oroszlány-Majkpuszta, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 26.) nagybirtokos, miniszterelnök.
 
 
F

 


 

FÁY András

(Felsőtelek, 1868. június 13. – Pernitz [Ausztria], 1912. júlis 2.): író, jogász, újságíró.

 

FENYŐ Miksa

(Mélykút, 1877. december 8. – Bécs, 1972. április 4.): esszéíró, kritikus, politikai és közgazdasági író, a Nyugat alapító főszerkesztője.

 

II. FERDINÁND

(Graz, 1578. július 9. – Bécs, 1637. február 15.): magyar király.
 
FÉNYES Samu ; 1881-ig Feierlicht Salamon
(Tállya, 1863. otóber 28. – Bécs, 1937. augusztus 29.): író, újságíró, filozófus.
Az 1919-es magyar kommunista diktatúra bukása után börtönbe került, szabadulása után (1920) Bécsbe emigrált. Bécsben 1923-27 közt kiadta és szerkesztette Diogenes című lapját.
 
FENYŐ Miksa ; szül. Fleischmann Miksa, írói álnevei: Dallos Ferenc, Kúthy Mihály, Balassi Menyhért
(Mélykút, 1877. december 8. – Bécs, 1972. április 4.): író, a Nyugat alapító főszerkesztője, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) igazgatója, mecénás, országgyűlési képviselő.
1934-ben Budapesten megjelent egyik tanulmánya itt olvasható: Hitler. Tanulmány
Bővebben interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français   Esperanto
 
 
G

GEBAUER Ernő

(Hartberg [Ausztria], 1882. január 17. – Pécs, 1962. március 24.): festőművész, grafikus. 

 

GEDULY Henrik

 

(Bécs, 1866. október 24. – Nyíregyháza, 1937. február 18.): evangélikus püspök.

 

GOIGNER József

(Kitzbühel [Ausztria], 1837. március 14. – Nagybecskerek, 1887. március 8.): festőművész

 

GÖTZ László

(Tapolca-Halastó-puszta, 1934. - St. Pölten [Ausztria], 1992. jún. 3.): orvos, történész.
 
GRAZIE, Marie Eugenie delle
(Fehértemplom, Temes vm., 1864. augusztus 14. – Bécs, 1931. február 19.): magyar születésű német költőnő.
 
GROSSING Ferenc Rudolf
(Komárom, 1752. szeptember 20. – Kufstein, 1789.): politikai kalandor.
 
GOLDARBEITER-TENCZER, Lisl
(Bécs, 1909. március 23. – Budapest, 1997. december 14.) az első Miss Austria (1929), a világ első szépségkirálynője (1929).
Lisl először 1929-ben az osztrák szépségkirálynő-választáson vitte el a Miss Ausztria pálmát. 1929 májusában a texasi Galevestone-ban a világ szépségkirálynői versenyeztek, ahol a zsűri egyhangúan Lislt választotta az első Miss Universe-é!
Miss Universe 1929 : Lisl Goldarbeiter - A Szépség útja címmel 2006-ban Forgács Péter Lisl Goldarbeiter életútját bemutató filmjét a holland, osztrák, finn és német televíziók is sugározták.
Sírja a Farkasréti temetőben (2003), a Bürök utca felőli falsírboltoknál: 70-307. található
 
 
H

HABSBURG Ágnes ; németül: Agnes von Habsburg ; horvátul: Agneza Habsburška.
(1281. május 18. – Königsfelden, Svájc, 1364. június 10.) születése jogán osztrák hercegnő és német királyi hercegnő, házassága révén magyar, horvát és szlavón királyné, III. András (1265?–1301) magyar király második felesége. A Habsburg-ház tagja.
HACKER Iván
(Szombathely, 1908. – Bécs, 1987. április 17.): jogász, publicista. 

 

 HARMAT Ilona

(Cilli [Ausztria], 1877. január 24. – Budapest, 1937. július 5.): színész. 

 

HEGEDŰS Szerafin

 

(Bécs, 1881. október 12. – Klagenfurt [Ausztria], 1937. december 4.): színész.

 

HERNÁDI György ; Hercz

(Székesfehérvár, 1899. július 17. – Budapest, 1958 november 20.) költő, szerkesztő.

1919 végétől emigrációban élt. 1922-ben Bécsbe költözött, ahol befejezte félbeszakadt egyetemi tanulmányait. 1929 végétől egy évet Párizsban töltött. 1934-ben hazatért. 
 
HERZL Tivadar : Theodor Herzl
(Pest, 1860. május 2. – Edlach [Ausztria], 1904. július 3.): magyar születésű író, újságíró, politikus, a cionista mozgalom alapítója, az önálló zsidó állam szorgalmazója.
 
HILGERT Antal

(Pancsova, 1861 február 17. – Bécs, 1914 március 18): író, kéményseprő.

 

HORTHY István

 

(Kenderes, 1858. december 21. – Bécs, 1937. szeptember 23.): tábornok.

Horthy Miklósnak (1868-1957), a Magyar Királyság kormányzójának (1920-1944) a fivére. Lovassági tábornokként szolgált az elsővilágháború során és számos magas kitüntetést kapott. Miklóshoz hasonlóan ő is a Mária Terézia-rend birtokosa volt. 1919-1920-ban Székesfehérvárott szolgált, és támogatta öccse törekvéseit, visszavonulásától haláláig pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának képviselője volt. 

 

HORVÁTH Elemér

(Budapest, 1886. február 16. – Innsbruck, 1960): közgazdász, vegyészmérnök.
 
HORVÁTH Ilona
(Garamkövesd, Hont vm., 1894. augusztus 27. – Grác [Ausztria], 1960. szeptember 26.): szerzetesnő.
 
HORVÁTH Margit

 

(Budapest, 1912. január 15. – Bécs, 1991. február 2.): balettáncos, koreográfus.

 

 

I


ILLÉSHÁZY István

(Pozsony, 1762. április 30. – Baden bei Wien, 1838. július 30.): étekfogómester (1825/38), főispán, nagybirtokos, MTA igazgatósági tagja. 

 

 

IVÁNKA Endre

(Budapest, 1902 szeptember 24. – Bécs, 1974. december 6.): bizantinológus, egyetemi tanár, akadémikus.

 

 

J


JEHLICSKA Ferenc
(Jókut, Nyitra vm., 1879. január 20. – Bécs, 1939. január 3.): teológus, egyetemi tanár.
 
JENBACH Béla : Béla Jacobowicz
(Miskolc, Borsod vm., 1871. január 11. – Bécs, 1943. januar 21.): librettista, színműíró.
 
JUHÁSZ László

(Kaposvár, 1933 június 6. – Bécsújhely, 2009 november 22.): történész, rádiószerkesztő.

 

 

K 


KÁNTÁS Károly
(Sóly, 1912. december 2. – Bécs, 1991. március 13.):geofizikus, geológus, egyetemi tanár, műszaki tudományok doktora, a soproni egyetem geofizikai tanszékének alapítója és elsővezetője, MTA levelező tagja.
 
IV. KÁROLY
(Persenbeug [Ausztria], 1887. augusztus 17. – Funchal [Madeira szigete], 1922. április 1.): magyar király (1916-1918).
 
KEREKESHÁZY József ; Kerekess
(Budapest, 1912. április 4. – Bécs, 2003. augusztus 1.): író, történés
1963-ban kivándorolt Vöcklabruckba, majd Bécsbe költözött, ahol levéltári kutatóként dolgozott.
 
KERN HERMANN Ármin
 
(Liptóújvár, 1838. március 14. – Maria-Enzersdorf, [Ausztria] 1912. január 16.): festőművész.

 

KLEMPA Károly Sándor 

(Graz, 1898. május 7. – Graz, 1985. december 19.) irodalomtörténész, katolikus püspök, premontrei szerzetes, zenetörténész.

 

 

KOCH Lőrinc; Krompachi

(Krompach, Szepes vm., 1435 k. - Bécs?, 1473. november 11. e.): egyetemi tanár.

 

KOHÁNYI Piroska, RSCJ

(Sárköz, Szatmár vm., 1893. január 24. – Graz, Ausztria, 1966. január 15.): szerzetesnő.

1913. október 7-én lépett a Szent Szív Társaságba. 1916 november 21-én tette első, 1923. február 11-én örök fogadalmát. 1916-ban a Philippeumban (leányiskola és nevelőintézet) élelmiszerraktáros, 1917-ben a Sophianumban (leánygimnázium) ruhatáros, varrónő, valalónő. 1949-től Grazban varrónő és növendékek felügyelője volt.

 

KOVÁCH (Keller) Aladár

(Dés, 1908. febr. 19. – Bécs, 1979. aug. 14.) író, újságíró, szerkesztő, dramaturg.

A budapesti Tudományegyetemen magyar irodalmat és művészettörténetet tanult. Egy évig a párizsi Sorbonne hallgatója volt. Részt vett a harmincas évek diák- és értelmiségi mozgalmaiban. 1933-ban a Nemzeti Színháznál dramaturgként dolgozott, 1939–41-ben a Magyar Élet Kiadó, 1941-től a Turul Kiadó szerkesztője, lektora volt. 1939-től szerkesztette a Bolyai Akadémia könyvsorozatát. A Nemzeti Színházban 1940 decemberében mutatták be "Téli zsoltár" című drámáját. 1944. júliusától 1944. október 18-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1947-ben Ausztriába menekült, Németországban, Franciországban, majd Ausztriában telepedett le. 1950-ben a Szózat című katolikus lapot szerkesztette. 1951 augusztusától 1953 júniusáig a müncheni Szabad Európa Rádió főrendezője és a gyártási osztály vezetője, majd a Francia Rádió magyar osztályának munkatársa volt. Közreműködött a Hungária című lap szerkesztésében, 1953 és 1955 között mint főmunkatárs. Münchenből Bécsbe, majd  1955-ben a burgenlandi Őrszigetre (Siget in der Wart) költözött. Itt jelentette meg a Szigeti Kiskalendáriumot és a Sziget könyveket. 1956 végén a Nemzetőr alapítói közé tartozott, (Viator néven) munkatársa lett és szerkesztette a Donau Bote nevű német kiadását. 1967-68-ban az Új Látóhatár közölte "Hamueső" című drámáját, amelyet 1971-ben német fordításban a Saarbrückeni Városi Színház adott elő.

Álnevei: Halasy András; Viator; betűjelei: (K. A.); K. A.

Főbb művei:

Téli zsoltár: dráma, 3. kiadás. Bad Wörishofen, Bajorország 1949.

A Mindszenty-per árnyékában.Dokumentumok, pásztorlevelek, rendőri utasítások, tiltakozások, jegyzetek. Innsbruck, 1949.

Magyarország története.Szerkesztette, Bakó Elemérrel, München 1951);

Hungária naptára az 1954-es esztendőre. Szerkesztő, München, 1953.

Die siebenbürgische Frage.Zathureczky Gyulával, München, 1965.

Szigeti kiskalendárium. Az Őrvidék (Burgenland) magyar népének kisnaptára az 1973-as közönséges esztendőre. Szerkesztő, Wart, 1972.

Die Trianon-Enquete des Strassburger Kongress der freien Ungarn 1970. Szerkesztő, München, é.n.
 
KOVÁCS Jenő
(Kiscsősz, Veszprém vm., 1914. augusztus 17. – Heiligenblut, Ausztria, 1989. július 31): ausztriai magyar lelkész.
 
KUNFI ZsigmondOszkár
(Nagykanizsa, 1879 április 28. – Bécs, 1929 november 18.): szociáldemokrata politikus, miniszter, újságíró, tanár.
1918-ban a Nemzeti Tanács tagja lett. Ő volt a Károlyi-kormány munkaügyi- és népjóléti minisztere, a Berinkey-kormány közoktatásügyi minisztere, majd a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa.
A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába menekült, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben, Bécsben öngyilkosságot követett el.
 
 
L

LAJTA Andor

(Bécs, 1891. április 22. – Budapest, 1962 március 21.):  filmtörténész, író, szerkesztő, újságíró. 

 

LEHÁR Antal, báró ; Anton Freiherr von Lehár

 

(Sopron, 1876. február 21. – Bécs, 1962. november 12.): hadtörténész, vezérőrnagy. Lehár Ferenc zeneszerzőtestvére.
LEHÁR Ferenc
(Komárom, 1870. április 30. – Bad Ischl [Ausztria], 1948. október 24.): operettkomponista, karmester. Lehár Antal (1876-1962) vezérőrnagy testvére.
Bővebben interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français   Italiano   עברית   Español   日本語   Русский
 
LÉKAY-LINGAUER Albin
(Gönyü, 1877. március 1. – Linz, 1962 március 31.): jogász, országgyűlési képviselő, szerkesztő, újságíró
 
LESZLÉNYI Bernát
(Nagykanizsa, 1837. augusztus 24. – Bécs, 1910. június 26.): író, újságíró.
 
LIGETI György
(Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.): Kossuth-díjas magyar zeneszerző.
Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Járdányi Pál és Veress Sándor tanítványaként.
1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot.
 
LISTI László
(Szamosújvár, 1628 – Bécs, 1662. április 11.): költő.
 
LUKÁCS Mária
(Budapest, 1887. november 5. –  Baden [Ausztria], 1980. december 16.): emlékiratíró.
 
 
M

MÁCSADY István

(Nagyölved, Esztergom vm., 1918. április 1. – Wels [Ausztria], 1977. június. 1.): magyar lelkész.

A komáromi bencés gimnáziumban érettségizett. A teológiát Esztergomban és Pozsonyban végezte, ahol 1947. június 22-én pappá szentelték. 1951-ben internálták. 1952-ben Ausztriába menekült és a wels-lichteneggi 1001-es tábor lelkésze lett. Az Ausztriában megtelepedett magyaroknak új falut épített. Linzben ifjúsági otthont létesített. A barakktábor helyén 1967-ben lelkipásztori központot épített. 1977-ben esperessé választották.

Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon
 
MÁRTONFY Fülöp
(Temesság, 1886. február 4. – Villach [Ausztria], 1971. november 28.): orvos, vezérőrnagy.
 
MÉREY Kajetán
(Bécs, 1861. január 16. – Baden [Ausztria], 1931. február 2.): diplomata.

 

MISKOLCZY Gyula
(Szeged, 1892. október 14. – Wiener Neustadt [Ausztria], 1962. július 6.): levéltáros, történész, egyetemes tanár, MTA levelező tagja.
 
MONOSZLÓY Dezső
(Budapest, 1923. december 28. – Bécs, 2012. május 1.): költő, író, műfordító.
1946-ban diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán. 1947–1968 között Pozsonyban élt, ahol bányász, tengerész, kőműves, tanár, rádiószerkesztő, egy kiadóvállalat igazgatója, a Csehszlovák Írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. 1968-ban Újvidékre emigrált. 1970-ben Ausztriába költözött; Bécsben élt. 1986 óta professzor volt.
 
 
N 

NÉMETH Ernő
(Rábasömjén, Vas vm., 1918. február 14. – Sparchen [Ausztria], 1980. június 5?): hittanár.
1948-ban a Kufsteinben élő magyarok lelkésze lett. 1956 és 1963 között az innsbrucki magyar gimnázium hittanára. 1959-ben Sparchenbe költözött.
 
NEUBER Ede
(Munkács, 1882. február 3. – Mittelberg [Ausztria], 1946. február 3.) orvos, bőrgyógyász, higiénikus, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1911-ig állami ösztöndíjjal Párizsban, Berlinben, Londonban, Spanyolországban és Algériában dolgozott.
 
O

OLGYAI Viktor

(Igló, 1870 november 1. – Salzburg, 1929 június 20.): grafikus és festőművész.
 
 
Ö

 

 

P 


PACELT János

(Detenic [Ausztria], 1851. – Debrecen, 1937. január 21.): kertész.
 
PÖLTENBERG Ernő

(Bécs, 1913 – Arad, 1849. október 6.): osztrák származású honvéd tábornok, a 13 aradi vértanú egyike.

 

 

 

R


RADNAI Rezső
(St. Pölten, Ausztria, 1864. máj. 13.– Szombathely, 1934. jún. 24.): irodalomtörténész, pedagógiai író.
 
RAINPRECHT Antal, ifj.
(Veszprém, 1908. március 15. – Bécs, 1986. december 22.) főispán.
Az FKgP politikusaként 1945 tavaszán megválasztották Veszprém megye főispánjának, de néhány hónap múltán eltávolították. 1947-ben letartóztatták és Recskről csak 1954-ben szabadult. 1956 novemberében Ausztriába távozott, ahol a bécsi magyar emigráció egyik vezetőjeként kiadta a magyarországi Páneurópai mozgalomra vonatkozó dokumentumokat és édesapja parlamenti beszédeit.
 
RAJECZKY Benjamin
(Eger, 1901. november 11. – Pásztó, 1989. július 1.): zenetörténész.
1920-tól Innsbruckban zenetörténetet és teológiát tanult. 1926-ban teológiából doktorált.
 
RÉVAY István, Szklabinai és blathiczai gróf
(Tajna, 1899 május 6. – Bécs, 1989. október 30.): volt tajnai földbirtokos.

 

 

S


SÁMBOKI János : Johannes Sambucus
(Nagyszombat, 1531. június 1. – Bécs, 1584. június 13.): bölcseleti és orvosdoktor, történetíró, a humanista levélírás jeles képviselője, nevezetes emblémáskönyv szerzője.
1545. június 29-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre; majd Strassburgban (1550), Párizsban (1552. bölcseleti magister), Padovában (1555) és egyéb főhelyeken bujdosásában kezdett könyveket kibocsátani. Tanulmányait Olaszországban végezte, megszerezte a bölcselet- és orvosdoktori oklevelet.
Az, hogy 26 éves korában a Bolognai Egyetem tanára volt, nem mindennapi képességének tanúbizonysága.
Itáliát elhagyva Bécsbe költözött; tudományával megnyerte I. Ferdinánd császár és király nagyrabecsülését; tanácsosává, II. Miksa és II. Rudolf császároknak pedig udvari orvosává és történetírójává lett. Tizenegy nyelvben volt tökéletesen jártas.
SCHÖNBORN-BUCHHEIM Ervin
(Bécs, 1812. május 17. – Prága, 1881. január 1.): főispán, nagybirtokos.
 
RAJECZKY Benjamin
(Eger, 1901. november 11. – Pásztó, 1989. július 1.): zenetörténész.
1920-tól Innsbruckban zenetörténetet és teológiát tanult. 1926-ban teológiából doktorált.
SÍK Leó Zsigmond

(Hamburg, 1884. január 7. – Bécs, 1977. december): bányamérnök.

 

SOLTI Károly

(Linz, 1910. július 27. – Budapest, 1987. július 1.): brácsaművész.
 
STEINER Lajos
(Liptószentmiklós, 188.5 március 2. – Bécs, 1938. január 1.) publicista, történész
 
 
SZ

SZABAD Magdolna

(Karánsebes, Krassó-Szörény vm., 1911. máj. 16. - Pressbaum, Bécs mellett, Au., 1990. márc. 16): szerzetesnő.

 

SZABÓ Erzsébet

(Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1890. augusztus 21. Riedenburg/Bregenz [Ausztria], 1961. október 10.): szerzetesnő.

 

SZABÓ János

(Somogyszentmiklós, Somogy vm., 1927. január 30. – Zams [Ausztria], 1964. augusztus 17.): hithirdető.

1948 augusztus 14-én lépett a Jézus Társaságba, 1950. májusában Szegedről kényszerlakhelyre Jászberénybe vitték. 1950. szeptemeber – 1952: a szegedi Hittudományi Főiskola hallgatója, majd Budapesten segédmunkás. 1956. novemberében elhagyta Magyarországot, 1958. július 30-án Spanyolországban pappá szentelték. A Vatikáni Rádió m. osztályának munk. Egy ausztriai kirándulás alkalmával lezuhant és meghalt.
 
SZÁVA Tibor Sándor
(Csíkszereda, 1944. június 17. – ): erdélyi magyar gépészmérnök, műszaki szakíró, helytörténész, szerkesztő.
1985-ben Nyugatra távozott, Bécsben él. Előbb Stocke­nauban a Heid Szerszámgépgyárban, majd a Georg Fischer AG járműtechnikai gyárában dolgozott különböző mérnöki beosztásokban; jelenleg önálló technikai tanácsadó.
Első írásait egyetemista korában a Brassói Lapok közölte; műszaki jellegű publikációi a Construcţii de Maşini c. folyóiratban jelentek meg. Bécsben az Ausztriai Magyarok Egyesületének lapjában, a Közleményekben közölt, utóbb ennek, már Erdélyi Szemmel címmel, szerkesztője. Írásai jelennek meg a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek és a kolozsvári Armenia hasábjain; Máriacell sziklán és homokban c. írását a stockholmi Erdélyi Könyv-Egylet Kő, bronz, buldózer. Láthatatlan és újra látható emlékműveink című kötete (Stockholm, 2004) közölte.
Fő érdeklődési köre az erdélyi magyar-örmények múltjának kutatása.
SZÉPFALUSI István

(Budapest,1932. február 21. – 2000. november 30.): evangélikus lelkész, főszerkesztő. A Bornemissza Péter Társaság egyik alapítója, titkára; Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem titkára.

 

SZITNYAI Zoltán

(Selmecbánya, 1893. május 27. – Salzburg, 1978. június 11.): író.

1949-ben nyugatra menekült. Folytatta regényírói munkásságát, emigráns újságokban publikált. Több irodalmi díjat kapott.
 
SZOLLÁR Lajos P.
(Tapolca, 1915. július 17. – Bécs, 1991. február 26.) szalézi szerzetes pap.
 
 
T

TABY Árpád, vitéz
(Nyitragerencsér, 1896. július 16. – Talham [Ausztria], 1973. augusztus 21.): testőr őrnagy, országyűlési képviselő.
 
TAMÁS Henrik
(Lang-Enzersdorf, 1879. február 28. – Budapest, 1960 január 2.): műgyűjtő, műkereskedő. 

 

TASNÁDY Tamás

(Budapest, 1936. március 29. – Krems [Ausztria], 1977. január 16.): író

 

TÓTH Ágoston Rafael

(Marcali, 1812 október 28. – Graz, 1889. június 9.): festőművész, hadmérnök, honvéd ezredes (1848/49), térképész, MTA lev. tagja.
 
TÖRÖK Jenő
(Budapest, 1908. április 23. – Bécs, 1983. március 5.): gimnáziumi tanár, könyvkiadó.
 
TÖRÖK Miklós
(Nagykázmér, 1812. február 29. – Bécs, 1884. július 6.): altábornagy, nemzetőr őrnagy (1848-1849).
 
 
U

ULLEIN-REVICZKY Antal

(Sopron, 1894. november 8. – London, 1955. június 13.): diplomata, a nemzetközi jog egyetemi tanára.

A bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenbe, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben. Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.

1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában.

1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az istambuli misszió konzuli osztályát vezette. (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.

1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett.

1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.

Stockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghívására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja. L950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyeteni Oktatók Szövetségének elnökévé választották.

Szülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében. Nevét viseli egy a leánya által létrehozott alapítvány.

 

ULLMANN Imre

(Pécs, 1861. február 23. – Bécs, 1937. február 27.): sebész, egyetemi tanár.

 

 

Ü


 

 

V  


VÁGHY Ferenc

(Sopron, 1776. április 7. – Matzleinsdorf [Ausztria], 1862. április 23.): jogász, MTA ig. tagja, Sopron polgármestere (1835-1838).

 

VARGA János   SVD

(Salköveskút, Vas vm., 1926. október 24. – Mödling, [Ausztria], 1968. július 15): szerzetes.

 

 

VASS Károly

 

(Sopron, 1906. augusztus 5. – Bécs, 1962. február 21.): főispán, országgyűlési képviselő.

VÉGH Sándor

(Kolozsvár, 1912. május 17. – Salzburg, 1997. január 7.): hegedűművész, karmester, főiskolai tanár.

 

 

 

W


WANTOCH Zsuzsa

(Trencsén, 1912. július 28. – Bécs, 1959. július 6.): író.

 

 

Z


ZICHY Ágost, gróf

(Penzing, 1852 június 14. – Bécs, 1925. október 4.): utazó, akadémikus.

 

ZICHY Jenő

(Sárszentmihály, 1837. július 5. – Meran [Ausztria], 1906. december 26.): jogász, országgyűlési képviselő, MTA t. tagja

 

ZIMMERMANN Ferenc József

(Nagyszeben, 1850. szeptember 9. – Linz, 1935. január 27.): levéltáros, történész.

 

ZS


ZSILLE Zoltán

(Budapest, 1942. július 8. – Budapest, 2002. október 18.): kritikus, szociológus, újságíró.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2500
 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

 

 

In memoriam Szollár Lajos atya

2017. április 13. csütörtök, 16:41
Írta: Szöllősi János

 

 

In memoriam Szollár Lajos atya

 

 

Egy olyan embernek szeretnék örök emléket állítani, aki a hazától végleg vagy ideiglenesen elszakadt, emigrációba kényszerült magyarok többségének, így a mi életünknek is része volt. Köszönöm a sorsnak, hogy nekem jutott ez a megtiszteltetés.

 

Szollár Lajos atya

Szollár Lajos atya

 

Szollár Lajos atya szalézi szerzetes pap 1915. július 17.én született Tapolcán.
Az elemit, majd a polgári iskola osztályait Tapolcán végezte. A nyergesújfalui szalézi iskolában ismerkedett meg Don Boscoval, 1930–1931-ben Pestszentlőrincen töltötte novícius éveit, volt káplán és hitoktató, majd különböző szalézi intézetekben nevelő.
1941. június 22-én Esztergomban szentelték pappá. Első szentmiséjét szülővárosában celebrálta, majd a pestszentlőrinci plébánián működött. Papi munkája a rend feloszlatásával 1950-től félbeszakadt. 1956-ig fizikai munkásként dolgozott, az 1956-os forradalom leverése után külföldre távozott. 1957-ben átvette a bécsi magyar menekültek gondozását, majd több helyen (Graz, Bécs, Torino, Gallipoli) volt a menekültek lelkipásztora. Fiataloknak katekizmus-oktatást tartott, és igyekezett a rászorulókat támogatni. Munkahelyeket, otthonokat próbált szerezni a menekült magyarok számára.
 
Küldetésétől függetlenül soha nem kérdezte meg a rászorulókat, hogy vallásosak e vagy sem, mindenkinek segített aki hozzá fordult.
Mi a hidegháború közepén 1967-ben Traiskirchenben az 1956 óta működő „Flüchtlingslager Traiskirchen” menekült táborban ismertük meg Őt, amikor huszonévesen oda kerültünk.
Aki (főleg abban az időben) megjárta a lágert az tisztában van annak gyötrelmes hétköznapjaival.
Római katolikusok lévén eljártunk az atya miséire a láger kápolnájába, soha nem felejtem el, hogy sokszor a könnyeivel küzdve tartotta a szentbeszédet. Vajon milyen személyes fájdalmai járhattak a lelkében?
A mise után mindenkit meghallgatott, elbeszélgetett velünk a problémáinkról, megoldást keresett és talált azokra. Jó kapcsolatban volt a láger vezetőségével és sok hétköznapi gondot ennek is köszönhetően tudott megoldani.
Rajtunk kívül sok sorstársunkon segített, de én csak a mi történetünket mondhatom el.
 
Én akkor májusban töltöttem be a 22. évemet, a későbbi feleségem akivel együtt menekültünk és kerültünk a lágerbe 20 éves volt. Én a fiúk, ő az egyedülálló nők barakkjában lakott.
A zuhanyozókban a lányok legnagyobb rémületére patkányok randalíroztak, a fiúknál az akkor még Jugoszláviából érkezett csoport egy, a velük vitába keveredett másik menekültet egyszerűen kidobott a harmadik emeleti ablakon. Szóval nem volt egy életbiztosítás az akkori ott lét.
Szollár atya szerette volna, hogy együtt lehessünk és azt tanácsolta, hogy házasodjunk össze. Az égvilágon semmink sem volt és ezen még nem is gondolkodtunk.
Végül Ő adott össze minket Bécsben a Szaléziánum melletti katolikus templomban, ahova a későbbiekben Szollár atya többször is bevitt minket a lágerből.
 

A gyűrűk

 
A mai napig nem tudom, hogyan és miből lettek meg a jegygyűrűink.

 

Szollár atya előtt

 
Ezután beszélt a láger vezetőjével és elintézte, hogy saját külön szobát kapjunk.
Mivel akkor Magyarországon „disszidensnek” tartottak nyilván minket, bármennyire is szerettük volna elvált anyukámat bosszúból nem engedték ki az esküvőnkre.
A rendszerrel szemben semmi más „bűne” nem volt, csak az hogy én elhagytam az országot. Gyermekkoromban anyám kis fizetéséből és a nagymamám özvegyi nyugdíjából éltünk, így nőttem fel. Tulajdonképpen a nagymamám nevelt, aki az esküvőnk idején 81 éves volt. Szollár atya viszont rá is gondolt és vele érzett. Elintézte, hogy egy számunkra máig ismeretlen osztrák hölgy meghívólevelet küldött a nagymamám, mint barátnője részére. Erre a „kegyes hatóságok” megadták az útlevelet és a nagymamám kiutazhatott. Az atyával együtt vártuk őt a bécsi nyugati pályaudvaron. A találkozás érzése leírhatatlan volt. Ezután az atya elvitte őt egy zárdába ahol szállást biztosított a részére.
Másnap autóval (a kedvenc bogárhátú VW kocsijával) elhozta a nagymamámat az esküvőnkre. Talán valamilyen szerény ebéd is volt utána, de erre már nem emlékszem.

 

Az atya, a fiú és a szentlélek... 

 
Visszatérve a láger életre az atya elintézte, hogy állandó kilépőt kaptunk és vonattal bejárhattunk Bécsbe dolgozni. Ez is nagy segítség volt a lelkivilágunknak.
Így telt el a nyár, majd az ősz is és hat hónap után kivándoroltunk Kanadába.
 
Utoljára 1980-ban találkoztunk az atyával Bécsben a Pázmáneumban, ezután már nem tudtunk róla. Ő pedig folytatta áldozatos munkáját. Mindig sokat gondoltunk rá és emlegettük őt.
 
Közben elszaladt felettünk többször 20 év és az idén 2017-ben, már fehér hajjal újra felébredt bennem a vágy, hogy megtudjam mi történt vele, láthatom e még?
 
Az interneten elkezdtem kutatni utána, de nagyon kevés eredményre jutottam.
Eközben találtam rá az Északi Magyar Archívum nevű weboldalra, azon belül pedig annak létrehozójára, névrokonomra, Szöllősi Antal úr személyében.
Köszönettel neki ő sokat segített és további lendületet adott a kutatáshoz.
Általa jutottam hozzá Szollár atya életútjának a leírásához.
 
Ennek alapján további kapcsolatokat kerestem, helyiségek és intézmények vonatkozásában.
Az egyik ilyen támpont Pestszentlőrinc volt, ahol az atya novícius éveit töltötte és ahol később káplán, hitoktató volt. Felvettem a kapcsolatot a Pestszentlőrinci Főplébániával, ahol készségesen segítettek. Megadták Havasi József atya telefoni elérhetőségét, aki személyesen is jól ismerte Szollár atyát, mivel 30 évig együtt dolgoztak többek között Bécsben is.
1991-ben a rendszerváltás után Havasi atyát hazarendelték és tartományfőnökként a hazai szalézi rend újjáépítésén munkálkodott nagy sikerrel, egészen a nyugdíjazásáig.
De hivatását ezután is folytatta, jelenleg az újpest-megyeri szalézi rendházban él és magas kora (88) ellenére igen aktívan tevékenykedik, misézik, oktat és a szalézi rend ügyében sokat utazik is.
Felhívtam őt telefonon, végtelenül kedves volt és az éppen aktuális bécsi utazása után egy időpontot beszéltünk meg a személyes találkozásra.
Közel két órán át beszélgettünk, türelmesen meghallgatott majd sokat mesélt Szollár atyáról, közös munkájukról, az akkori emigráció problémáiról és kaptam tőle két csoportképet is melyeken a Szollár atya is látható.
 
Még annak idején Traiskirchenben a lágerben Szollár atya sokat panaszkodott nekünk arról, hogy sokszor megkeresték a hazai „elvtársak” azzal, hogy szolgáltasson adatokat a menekültekről.
Ezt ő természetesen következetesen megtagadta, így a „szervek” fekete listájára került.
Azt, hogy ez mit jelentett a számára most 50 évvel később a Havasi atyától tudtam meg.
Szollár atya többször is szeretett volna hazalátogatni, de ezt élete végéig nem engedték meg neki. Volt olyan eset, hogy a szalézi rend hivatalos útján egy csoport tagjaként érkezett a magyar határra, mindenkit beengedtek kivéve őt és visszafordították.
A legnagyobb fájdalma az volt, hogy még az édesanyja temetésére sem engedték haza.
Ilyen és ehhez hasonló lelki terhekkel folytatta áldozatos munkáját.

 

Szollár atya rendtársakkal
 
Szollár atya 1990 őszétől az 50. papi jubileumára készült, ami 1991. június 22.-én lett volna. A jubileumi év kezdete előtt már sokat betegeskedett, ekkor tudtam utoljára telefonon kapcsolatba lépni a bécsi Szaléziánumban az egyik rendtársával, aki arról tájékoztatott, hogy az atya súlyos beteg, már nem tudja ellátni a hivatását és egy Bécs melletti otthonban nővérek ápolják. Ez volt az utolsó akkori hírem róla.
 
Havasi atyától 2017 áprilisában élőszóban is megtudtam, hogy a Szollár atyát küzdelmes földi élete után az Úr égi szolgálatra rendelte.
1991. február 26.-án 76 éves korában elhunyt és Bécsben temették el. Sajnálom, hogy a várt és megérdemelt 50. papi jubileumát már nem érhette meg, pedig nagyon készült rá.
 
Ezekkel a gondolatokkal kívántam a Szollár atyának örök emléket állítani, mindazok nevében is akiken élete során segített. Nyugodjék békében!
 
„Az nem hal meg kit eltemetnek
Csak az hal meg kit elfelednek”

 

Szöllősi János

Budapest

 

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Szöllősi János (Budapest, Magyarország) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.