1407320
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
265
507
1335
1401528
12219
20029
1407320

Te IP-címed: 54.81.183.183
2018-05-23 12:58

USA

Amerikai magyarság

2013. október 16. szerda, 00:45
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL  

 

 

AMERIKAI MAGYARSÁG

 

Amerikai Egyesült Államok 

 

 

 

Az Államokba érkező első magyarok kalandorok és híttérítők közül kerültek ki. Azonban már a kezdeti időszakban is érkeztek gazdasági okok miatt bevándorlók Amerikába.

Az amerikai szabadságharcban részt vett Kovács Mihály ezredes, aki a lengyel Pulaszkyval együtt az Egyesült Államok könnyűlovasságának vetette meg az alapját. Kovács az életét is adta az Unióért. A magyar hagyományoknak megfelelően bátor huszárjai élén esett el 1779 október 9-én a savannai csatatéren. Külön érdekessége az amerikai szabadságharcnak az a körülmény, hogy a Lafayette és Rochambeau vezénylete alatt Amerika megsegítésére siető francia haderő huszárjainak zöme magyarokból állt. Vajon ezek közül hányan telepedtek le, maradtak az Államokban? Kovácson kívül még sok magyar ontotta vérét az Egyesült Államokért.

Bölöni Farkas Sándor 1831-ben New Orleansban már nagyobb magyar kolóniát talált, de Baltimoreban, Philadelphiában és több kisebb helységben is talált magyarokat.

 

1

Az első nagyobb magyar bevándorlási hullám az 1848-49-es szabadságharc menekültjei közül kerültek ki. 1860-ban körül az Egyesült Államokban élő mintegy 4000 magyar személy közül 800-an harcoltak az Unió hadseregében, köztük 80 vagy 100 tiszt. Soraikból két altábornagy, öt dandártábornok, tizenöt ezredes és számos törzstiszt került az Unió hadseregének az élére. Emlékezetes Figyelmessy vezérkari ezredes szerepe és Zágonyi őrnagy híres halálrohama.

Kossuth Lajos New Yorkban 1852. február 2-i és július 1-i kelettel kiadja az angol szövegű papírpénzt, a Kossuth-dollárt. 1853. október 15-én New Yorkban száz példányban,  Kornis Károly szerkesztésében megjelent a Magyar Száműzöttek Lapja. 1853. november 30-án a lap az érdeklődés, támogatás hiányában megszünt.

 

2

A második nagy magyar bevándorlási hullám az Államokba 1870-es években kezdődőtt és 1914 előtt tetőzött. A tömeges kivándorlásnak elsősorban gazdasági okai voltak. Ezt előmozdította még a századvégi agrárválság, az 1880-as évektől fellépő szőlőpusztító filoxérajárvány és a Székelyföldön a magyar-román vámháború is. Az Egyesült Államokban viszot munkaerőhiány volt és egész Európából toborozták a munkásokat. A magyar kivándorlók közt sok volt kisföldű paraszt és napszámos.  

1871. november 3-án New Yorkban a Shakespeare Hotelben magyar emigráns gyűlés volt.

1882-ben New Yorkban megalakult az első magyarvonatkozású biztosító társaság. 1910-ben már többszáz biztosító társaság működött. 1906-ban Clevelandban megalakul az Amerikai Magyar Szövetség, amely azóta is működik.

Kevesen tudják, hogy Ford első igazán nagysikerű gépkocsimodelljét magyar ember Galamb mérnök tervezte.

Az Egyesült Államok népszámlálási adatai szerint a Magyarországon született személyek száma a következő: 1880 – 11.526, 1890 – 62.435, 1900 – 145.714.

 

3

Az I. világháború után érkezők úgy tervezték, hogy csak pár évig maradnak az USA-ban. Körülbelül 40 %-a visszatért Magyarországra. A többiek végleg letelepedtek. A két háború között érkezettek legnagyobb része középosztálybeli, kereskedő, vagy diplomás ember volt. Közülük kerültek ki a nemzetközileg is elismert tudósok, gazdasági szakemberek, színészek, mérnökök, stb.

1920-ban 473.538 magyar személy élt az Államokban. Az Amerikai Magyar Szövetség 1939-ben központi irodát állított fel Washingtonban.

1930-ban 580.000 magyart tartottak nyilván az USA-ban.

 

4.

A II. világháború után érkezők elsősorban a városokban telepedtek le, ahol már korábban is nagyobb számban éltek magyarok. 

 

Ez az oldal erősen hiányos. Segítsen Ön is a kibővítésben!

 

 

 

 

 

 

Honlapunkkal kapcsolatban bármilyen észrevétele, javaslata, hozzáfűznivalója van, kérjük írjon nekünk!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

 

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Honlapunk jelenleg folyamatos adatfeltöltés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

 

www.ungerska.se 

 

 

 

Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége

2013. szeptember 26. csütörtök, 13:16
Írta: Saáry Éva

 

Saáry Éva

 

 

 

KÜLFÖLDI MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK VILÁGSZÖVETSÉGE

 

- Emlékezés Gyimesy-Kásás Ernőre -

 

 

 

     Ki gondol rá? Ki emlegeti? Senki. Hogy a Hazában nem tartják számon, azon nincs mit csodálkozni, de hogy mi is elfelejtettük! Mentségünk persze bőven akad: állandóan gyorsul az élettempó, egyre idegesebbek, egyre hajszoltabbak vagyunk. A halottakon - akik nem képesek többé harcolni az érdekeikért! - legjobb átlépni.

     Az 1966-ban és azután Budapesten megjelent adattárakban még a neve sem szerepel. Nagy Csaba 2000-ben napvilágot látott, “A magyar emigráns irodalom lexikona” című vaskos kötetében azonban, csodák csodájára, fölbukkan!

    Gyimesy-Kásás Ernő, festőművész, újságíró, 1901. április 15-én született Gyergyószentmiklóson (halála pontos helye és dátuma ismeretlen, de nagy valószínűség szerint, megérte a 90 évet). Középiskoláit a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte. Tizenöt éves korában került Gyárfás Jenő festőművészhez, akinek egyetlen tanítványa volt. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után, a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd Bécs, München és Párizs művészeti életének a megismerése után, 1925-ben rendezte első gyűjteményes kiállítását Budapesten. 1927-ben az Amerikai Egyesült Államokba utazott. Csikágóban, a Women World’s Fair Colosseumban lévő bemutatóján a magyar pavilont tervezte és rendezte, majd az International Travel Show tárlatán erdélyi tárgyú képeivel és székely népi bútorterveivel keltett föltünést. Ennek nyomán, Csikágó két legnagyobb iparművészeti üzletének a dekorálásával bízták meg. Több sikeres szereplés következett, majd 1935-ben visszatért Magyarországra, és csak az 56-os forradalmat követően hagyta el azt véglegesen, hogy az Újvilágban telepedjék le. Évekig a ruthefordi Fairleigh Dickinson University tanáraként működött. (Utolsó, általam ismert lakáscíme: 416 EAST 85th St. NEW YORK 10028, N. Y.)

     A festészet minden ágával foglalkozott, a portrétól a történelmi képig. Művészete “impresszionizmusba hajló”, de kiindulópontja határozottan naturalista. Egyik célja a Székelyföld szépségeinek a megismertetése volt. Mint újságíró, több nyugati magyar lapnak dolgozott.

     Én a 60-as évek közepén kerültem kapcsolatba vele, és ismertem meg azt a nagyszerű elképzelést és emberfeletti munkát, amelynek a terhét a vállára vette: föl akarta “térképezni” a nyugati magyar képzőművészetet, kapcsolatokat szándékozott kiépíteni a magányosan vergődő (a Hazában megtagadott) alkotók között. Az általa alapított “Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége” nevű egyesület ezt a célt kívánta szolgálni.

     Fáradhatatlanul utazott és szervezett, ha ezt a “szervezést” többen rendszertelennek, kapkodónak, mitöbb “dilettánsnak” is minősítették.

     Sok, máig tartó, értékes barátságomat neki köszönhetem (sokan köszönhetjük neki!), és ez, életművének a megítélésénél, súlyosan esik a latba.

    A Szövetség látatlanba kinevezett “svájci titkáraként” (ma is van még egy csomó nyomtatott levélpapírom) ismerkedtem össze közvetlenül-közvetetten, hogy csak példaként említsek néhány nevet, a németországi Aczél Máriával, Balogh Zoltánnal, Farell-Fazekas Péterrel, Kállay Tiborral, Pintér Romualddal, Sédy Máriával, a svájci Bartha Katalinnal, Beck Andrással, Bíró Józseffel, Haller Verával, Hermann-Csomor Zsuzsával, Jankovich Istvánnal, Keszy Andrással, Krump Évával, Kuchta Klárával, Mórocz Istvánnal, Ős-Nagy Istvánnal, Reiner Imrével, Selmeci Györggyel, Schwalm Lászlóval, Tscheligi Lajossal, Utwar Margottal, a franciaországi Bartha Sándorral, Kádár Józseffel, Gáll Ferenccel és számos tengerentúlival is.

     Némelyikkel a fent említettek közül gyakran összejöttem, egy-kettővel pedig sírig tartó, erős kapcsolatom alakult ki.

    Annak idején (1970-80 között) írtam azt a riportsorozatot, melynek egyes darabjai a Nemzetőrben, a Kanadai Magyarságban, majd Vadnay Zsuzsával közösen összeállított, 1983-ban, a SMIKK kiadásában napvilágot látott, “Érdekes emberek” című kötetünkben jelentek meg. (Máig bánt a lelkiismeret, hogy nem folytattam ezt a munkát.)

     Ernő sokat adott a külsőségekre. Akárhová ment, mindenütt luxushotelekben szállt meg (lealkudva ügyesen a szoba árát!), azok halljában tárgyalt mindenkivel. Nagy episztoláris tevékenységet fejtett ki. A Szövetség köriratait, de a magánleveleket is a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi (remélem, megőrzi!).

 

*

 

     A Nyugaton élő magyar festők, szobrászok helyzete sohasem volt - és ma sem rózsás. Az írók, ha nem is váltanak leveleket, de cikkeiken, könyveiken keresztül tudnak egymásról. A művészet nyelve ezzel szemben hiába “nemzetközi”, ha valaki nincs benne a helyi klikkekben, nehezen érvényesül, a Magyarországgal való kapcsolat pedig a kommunizmus majd fél évszázada alatt megszakadt - máig sem állt helyre.                      

     Egy-két alkotónak sikerült ugyan “befutnia” – Moholy-Nagy, Kemény, Vasarely nevét mindenütt ismerik –, de a nagy tömeg (a tehetségtől függetlenül) magányos vergődésre kényszerült-kényszerül, elkallódott-elkallódik.

     Sorolhatnám a tragédiákat! Pintér Romuald, Sédy Mária fiatalon öngyilkos lett, Krump Éva gyönyörű rajzait senki sem ismeri; Isten tudja, mi lesz a sorsuk, hová kerülnek?

     Ezeket a szétszórt magyar értékeket szerette volna az utókornak megmenteni – átmenteni – Gyimesy Kásás Ernő.

     Felesége New York-i ruhaszalonjának a jövedelme nagyrészt erre a szenvedélyes gyűjtőmunkára ment el, s el kell ismerni, nem kapott szemrehányást érte. Nagy sörösládákban álltak lakásán a külföldi magyar képzőművészek fényképei, meghívói, katalógusai. Igaz, rendszerezésükre, földolgozásukra már nem került sor, de a hatalmas anyag így is rendkívül nagy értéket képviselt.

    Most, hogy egy kicsit nyiladoznak a hazai kutatók szemei, és bátortalanul kezdik fölfedezni és számba venni az öt világrészben szétszórt értékeink maradékát, égető szükség lenne ezekre a dokumentumokra. De hol vannak? Próbáltam nyomozni utánuk. Senki nem tud róluk semmit.

     Ernővel, ha jól emlékszem, 1985-ben, a clevelandi IV.Magyar Világkongresszuson találkoztam utoljára, ahol egy fiatal nő társaságában jelent meg. Már nem volt szellemi képességei teljes birtokában. Úgy tudom, nem sokkal utána, bekerült egy öregotthonba.

     Gondoskodott-e, volt-e ereje és ideje gondoskodni hagyatéka sorsáról, vagy minden elveszett, szétszóródott, miként az, nyugati magyar értékeink esetében, oly szomorú gyakorisággal történik?

 

*

 

     Gyimesy Kásás Ernő halála óta senki sem akadt, aki megpróbálta volna az általa kezdett munkát folytatni, “tető alá hozni”. Kár!

 

 

Utóirat.

1977-ben, New Yorkban megjelent Gyimesy Kásás Ernő - Könnyű L. László közös könyve, „Külföldi Magyar Hivatásos Képzőművészek” címmel, amely fontos forrásmunka.

Vadnay Zsuzsával közösen írt, „Érdekes emberek” című könyvünk pedig, bővített formában, 2011-ben, az Antológia kiadónál látott ismét napvilágot.

 

01/13

 

 

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel. 

 

 

Honlapunkkal kapcsolatban bármilyen észrevétele, javaslata, hozzáfűznivalója van, kérjük írjon nekünk.!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

 

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

 

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

 

Mózsi Ferenc (1947-2007)

2012. január 13. péntek, 01:06
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Ősszeállította: SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

 

MÓZSI Ferenc János
 
(Budapest, 1947. január 4. – Budapest, 2007. november 6.): költő, szerkesztő.

 

 

1970-ben hagyta el Magyarországot. Néhány évig Belgiumban élt, a Löveni Katolikus Egyetemen irodalmi tanulmányokat folytatott. 1974-ben, huszonhét évesen az Amerikai Egyesült Államokba költözött, 1978 óta Chicagóban élt, másfél évvel halála előtt települt vissza Magyarországra.

1980–1994-ig a chicagói Szivárvány kiadója és szerkesztője, valamint a Szivárvány könyvek sorozatának kiadója.

A Szivárvány könyvek sorozata elsősorban Magyarországon, valamint az elszakított területeken a kommunista hatalom idején tiltott irodalomnak számító könyvek kiadását és terjesztését jelentette.

1984-ben Marrakesben (Marokkó) a Költők Világkongresszusán tiszteletbeli doktori címet kapott.

 

 

 

 

 

 

Mózsi Ferenc 65 éves lenne

 

Napokban újból volt egy kis időm rendezni az Archívumban az összegyűjtött anyagokat. Így került kezembe újból több vaskos boríték, amelyet még 1972-73-ban küldött Mózsi Feri barátom Belgiumból. Körülbelül száz verse és több tanulmánya található az Északi Magyar Archívumban. Nem tudom Ferinek megjelentek-e ezek a versei kötetben, mert nem találom az itt lévő könyveiben.

Segítségemmel többször járt Stockholmban, a Stockholmi Magyar Katolikus Kör meghívására. A brommai Magyar Házban (Stockholm) mindig telt ház volt irodalmi estjein. Verses kötetet még otthon is nehéz eladni, nemhogy az emigrációban. Első stockholmi látogatása alkalmából, első kötetéből (A képzelet kertjeiben. Los Angeles: 1974.) mintegy hatvan darabot adtunk el. Amióta (1970) Stockholmban élek és aktivan részt vettem (2001)  az itteni magyarság egyesületi életében, ennyi könyvet Stockholmban még nem adtunk el. [Tollas Tibor egyik stockholmi látogatása alkalmából Szolzsenyicin: A Gulag szigetcsoport (München: 1975.) című könyvéből is csak negyven darabot tudtam eladni.] Ismereteim szerint a mai napig is Feri tartja a stockholmi magyar könyv eladási csúcsot.    

Egyik hozzám írt leveléből:

 

„Kedves Tóni!

Leveledet köszönettel megkaptam, igyekszem rögtön válaszolni. (...) 1960-óta eszperantista vagyok és itt is ezen a téren próbálok mozgolódni, elsősorban irodalmi vonatkozásban.

Most megint küldök egy szemétkossárra való irományt, ha van időd azért fusd át őket, már régóta hordoztam magamban vers-gondolat-gyermekeim, de csak a munkaközi feszültség dopta papírra őket. (...) Nem akarok laposrétest nyújtani a levelemből, ezért most záródok, már előre látom, hogy rossz előérzettel fogod kinyítni a vastag borítékot: vajon ez a manus már megint mit hordott itt össze ennyi oldalon keresztül.

A BUJDOSÓK olvasóit, valamint munkatársait melegen üdvözlöm, Téged pedig forró baráti szeretettel

Feri

Leuven [Belgium], 1973. okt. 15.”

 

Újból átolvastam hozzám küldött verseit és abból közlök most kettőt.

 

Szöllősi Antal.  Stockholm, 2012. január 4.

 

 

 

 

Mózsi Ferenc

 

ó Uram

 

 arcomról már rég letörölted a mosolyt

s a tiszta kacajt is csak hírből ismerem

s ha hallom is nem szívből jön nekem

vállaimra terheket aggatok

kereszttel Kálváriákat faggatok

 

ó Uram

 

hallgasd meg hitvány könyörgésem

megértő szóra szomjuzom

add meg a mindennapi kenyér mellé

az örömöt is

legyen kivel megosztani létem

s a szeretet sugarában

én is fürdethessen lelkem

s azt ami másnak nem sikerült

a többiekért véghez vihessen

ne csak galád féregként éljek

érezzem értelmét küzdelmemnek

s tudjam hogy valamit végzek

 

mely Neked is kedves

 

Louvain, 1972. nov. 4.

 

 

 

felosztották a földgolyót

 

felosztották maguk között a földgolyót

a hamis irányt tévedett háborgó jót

ki keletről jön délre tart nyugatra vár

s nékem nem maradt egy talpalatnyi hely sem

hol bizonytalan lábam végre megvessem

 

nagy korban élünk mint szomszédaink mondják

naponta féljük létünk nézzük hogy hordják

akikkel eddig vészben együtt vacogtunk

többszörösen színtváltó álnok társaink

a világ ócska piacára vágyaink

 

olcsón vesztegették mindig az elveket

kinek nem kell a mókából az elmehet

s folytatja úgy mint mi sápadt hontalanok

akik az osztozkodásból kimaradtunk

mert bőrünkre alvadt bűztől fordult gyomrunk

 

azért mert hangunknak ereje kisebb volt

halottaink arcán a szégyen fikszebb folt

mint azokén kik nem esznek friss kenyeret

csak mindig tegnapi százszor megrágottat

a számtalanszor kiköpött megváltottat

 

apánk vetette magból sovány vigasz kelt

verejték sójából mardosó sóhaj lett

mit mázsás batyuként cipelünk magunkkal

fáj az otthon maradt fényképnyi élő gond

az ami másnak semmit nekünk mindent mond

 

már nem védi senki sem igaz érdekünk

reszkető kezekkel fogják a méregünk

biztosnak látszó nesze semmit fogd meg jól

néha eltévedt eszme röppen leköpik

leverik mely közéjük téve betörik

 

nemhogy hírül adná a bekötött szemek

fülére semmit halló mély árkok egek

langyos sarat szorongató lakóinak

hogy vakon becsaptak az árú vizezett

a mérleg nyelve még csak nem is billegett

 

idegenben csókolunk vasfeszületet

valahol keresünk újabb becsületet

nem kapunk hitelelőleget jövőnkre

mikor fiaink számadón kérni fogják

édesapám hol szabad a hazám mond hát

 

akkor megkövülten szemlesütve állunk

csak feldarabolt vérző földgömböt látunk

szélességi és hosszúsági fokokkal

agy egyenlítővel vak rák térítővel

gyönyör hullámot jéggyászba terítővel

 

elhaló hangon kisfiamnak felelem

ez a mi országunk ahol a tenyerem

valaha ez volt a legszilajabb szabad

de vakságban éltünk mint a hitehagyott

most hideg van szívedben minden befagyott

 

Louvain, 1973. április 19.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatait!

A visszajelzések segítenek az oldal fejlesztésében.

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

 

Honlapunknak, majd minden oldala folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll. Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom. Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

  

  

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.