2001139
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
1028
1122
2877
1993823
11179
30642
2001139

Te IP-címed: 18.232.188.89
2020-07-15 10:41

Holland-magyar lexikon

2013. július 13. szombat, 23:16
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

HOLLAND–MAGYAR LEXIKON

 

Hollandiában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.

Magyarországon élt, vagy élő holland (származású) személyek, utazók, stb. 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

A

 


ACKERSDIJCK, Jan

('s-Hertogenbosch, 1790. október 22. – Utrecht, 1861. július 13.) jogász, közgazdász, az utrechti egyetem közgazdasági professzora. Hollandiában ő volt az első közgazdasági és statisztikai kutató

1807-től az utrechti egyetem tanult, ahol 1810-ben jogi diplomát szerzett. 1840-től utrechti egyetem közgazdasági professzora volt 1860-ig.

Sok időt szentelt utazásra: saját hazáján kívül bejárta Németországot, Svájcot, Angliát, Itáliát és az osztrák birodalmat, ezen belül Magyarország egy részét is.
Magyarországi utazását 1823. november 2-án kezdte meg két előkelő osztrák nemesember társaságában, és november 19-én hagyta el hazánkat Bruck an der Leithánál. Közben a következő útvonalat járta be: Pozsony – Nyitra – Léva – Selmecbánya – Körmöcbánya – Besztercebánya – Pest – Gödöllő – Pest – Óbuda – Esztergom – Komárom – Győr – Pannonhalma – Moson – Somorja. Élményeiről naplót vezetett, amelyet az Utrechti Egyetemi Könyvtár kézirattárában Makkai László fedezett fel. 1987-ben jelent meg magyarul, a holland eredetivel együtt.
Ackersdijck nálunk szerzett információi meglepően tartalmasak és megbízhatóak. Ez személyes tapasztalatain túl annak köszönhető, hogy kiválóan ismerte a Magyarországról korábban megjelent útleírásokat.

Magyarul: Jan Ackersdijck magyarországi útinaplója 1823-ból (Budapest: Helikon Kiadó, 1987 – 85 p.)
 
ÁGH István
(Sepsiszentkirály, 1709. – Kolozsvár, 1786. január 22.) unitárius egyházi író, erdélyi püspök.
Három évig volt az amszterdami, hallei, leideni és a rotterdami egyetemen, és 1737-ben visszatért Erdélybe..
Irodalom: ÚjMIL 2000:20
 
ANTAL Géza (felsőgelléri)

(Tata, 1866. március 17. – Pápa, 1934. december 30.) református püspök, teológus, vallásfilozófus.

A teológiát Pápán (1882-85 között), majd Utrechben (1885-88) hallgatta. Közben meglátogatott több német egyetemet is.

Művei: Die holländische Philosophie im XIX. Jahrhundert. Utrecht: 1888.; Koloman von Tisza. Utrecht, 1889.
Irodalom: Pallas ; MIL 1926:53 ; Irodalomtörténet, 1935/1-2. sz. – p. 43 ; ÚjMIL 1994. 
 
ANTAL Gézáné, született Adèle Sophia Cornelia Opzoomer; írói neve: A. S. C. Wallis
Adèle Sophia Cornelia von Antal-Opzoomer
(Utrecht, 1856. július 12. – Rotterdam, 1925. december 27.) holland-magyar író, műfordító.
Cornells Willem Opzoomer-nek (1821-1892), a világhírű holland filozófus leánya. 
Már fiatal korában részben holland, részben idegen tárgyú regényeivel a holland irodalom egyik kiemelkedő alakja lett. A magyar irodalomtörténetben örökéletűvé tette nevét azáltal, hogy a magyar irodalmat elkötelezetten népszerűsítette Hollandiában. Már leánykorában megtanult magyarul és mind nagyobb buzgalommal igyekezett a magyar irodalom kincseit a hollandokkal megismertetni.
Lefordította Madách Imre: Ember tragédiáját, és értékes önálló tanulmányt is írt hozzá  Az ember tragédiája (1887) címmel, amely Erdélyi Károly fordításában magyarul is megjelent (Budapest: 1914. Magyar Könyvtár 719. szám).
1888-ban lett Antal Géza református püspök felesége, s még lelkesebb barátja és művelője lett a magyar irodalomnak.
Több magyar költő (Petőfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Tóth Kálmán) számos versét lefordította, és a költőkről ismertetőket írt a De Gids című folyóiratba.
A Magyar összeesküvés című drámájában Wesselényi Ferenc és Szécsi Mária romantikus történetét dolgozta fel. A holland lapokban cikkeket közölt az elszakított Erdély magyarságának életéről és művészetéről. A Petőfi-centenárium alkalmából csokorba kötötte és kiadta nagy költőnk legszebb verseit (1924).
Hollandul írt művei közül csak néhány kisebb értekezése olvasható magyarul és Szerelmi álom 1795-ben című regénye, amely a Vasárnapi Újság 1908-as karácsonyi mellékletében, Wallis A. S. C. írói nevén jelent meg.
Irodalom: MIL 1926:53-54 ; Protestáns Szemle 1926 (Lampérth  Géza: A. S. C. Wallis).
 
 
B
 

BALOGH József

(Szentimre, 1750 körül – Guayanam 1781?) orvos, botanikus.

Nemes székely származású volt; Bécsben hallgatta az orvosi tudományokat és Jacquin tanártól a füvészetet; ennek buzdítására utazott Amrikába; előbb Leydenben 1779-ben orvosi szigorlatott tett és ez év végén, holland ösztöndíjjal Dél-Amerika Guyana tartományába vitorlázott, hol Rio-de-Berbice vidékén megtelepedvén, füvészeti kutatásokat tett. Benkő Józseffel levelezett. Mária Terézia a kolozsvári Akadémia füvészeti tanszékére hívta meg; Benkő azonban már 1781-ben nem kapott hírt róla.

Irodalom: MÉL.

 

BANGHA Béla

(Nyitra, 1880. november 16. – Budapest, 1940. április 29.) jezsuita lelkész, politikus, hitszónok.

1922-ben előadásokat tartott Hollandiában és Észak-Amerikában, 1934-ben pedig Dél-Amerikában. 1923-1926 között Rómában a Mária-Kongregációk központi lapját szerkesztette. Az Actio Catholica egyik alelnöke volt.

 

BÁNFIHUNYADI János, Bánfy-Hunyady

(Nagybánya, 1576 – Amszterdam, 1646. aug. 28.) alkimista.

Hollandiában, Angliában és Németországban tanult. Leidenben orvosi tanulmányokat is folytatott. Az 1600-as évek elején a londoni Gresham College-ban mennyiségtant és vegyészetet hallgatott. Neves vegyész, kora híres alkimistája. Hans Hunger néven ismerték.

Irodalom: Magyary-Kossa Gy.: A magyar alkimisták (Természet, 1926); Orient Gy.: Erdélyi alkimisták (Bp., 1927); Szathmáry L.: Magyar alkimisták (Bp., 1928); Kapronczay Károly: Magyar orvoséletrajzi lexikon. 2004.
 
BÁTHORI G. Mihály
(Debrecen?, 1631. – Debrecen, 1669 tavasza után) református lelkész, író.
Rhédey Ferenc gróf (1610?-1667) költségén, 1652-ben Utrechtben, 1653. március 9-én Leidenben, majd 1653. július 13-án Franekerben iratkozott be az egyetemre. 1654-ben visszatért Magyarországra.
Irodalom: ÚjMIL 2000:172
 
BETHLEN Miklós, bethleni gróf
(Kisbún, 1642. szeptember 1. – Bécs, 1716. október 27.) Bethlen János (1613-1678) kancellár fia, államférfi és emlékíró.
Németalföldön, Hollandiában, Párizsban tanult. Hazatérve Zrínyi Miklós (1620-1664) mellett akarta katonai nevelését tökéletesíteni, de csak keveset lehetett a nagy hős környezetében annak halála miatt (melynek tanúja volt). Ezután Itáliába utazott, nyelvet és építészetet tanult.
Egy Hollandiában kiadott Erdély szomorú sorsáról szóló könyve miatt Jean Rabutin (1642-1717) élete végéig bécsi fogságban tartotta.
 
BODON Sándor : Alexander Bodon
(Bécs, 1906. szeptember 6. – Amszterdam [Hollandia], 1993. január 22.) építészmérnök, a modern építészet világszerte ismert mestere.
Saját tervezőirodáját 1946-ban alapította meg Amszterdamban.
 
BONÉ Gyula
Hollandiai magyar történész.

 

BOSCH-ABLONCAY Emőke

Hollandiai magyar nyelvész, irodalomtörténész.

 

 

C


CSÁRDÁS József

Hollandiai magyar, akinek visszaemlékezése Koppenhágában 1957-ben jelent meg, angolul 1962-ben Wollongongban.

Irodalom: Nagy:2000.
 
CSÉCSI János
(Gönc, 1689. júnus 11. – Sárospatak, 1769. június 1.) református lelkész, író.
1709-től Utrechtben, 1711-től Franekerben tanult. Megfordult Angliában, Svájcban, Itáliában és Franciaországban is.
Irodalom: ÚjMIL 2000:385
 
CSEH Andor (eszperantóul: Andreo Cseh)
(Marosludas, Torda-Aranyos vm., 1895. szeptember 12. – Kerkhoflaan, Hollandia, 1979. március 9.) magyar katolikus pap, eszperantista.
Nagyszebenben volt katolikus lelkész, itt dolgozta ki 1920-ban saját eszperantó nyelvtani rendszerét, melynek alapján a helybeli Munkás Egyesület háromnyelvű hallgatósága számára tanfolyamot szervezett. Ezt több erdélyi városban, majd Bukarestben és Ploieştiben is megismételte, megújítva Zamenhof nemzetközi nyelvét.
Az Eszperantó Világszövetség 1924-ben titkárává választotta s "Cseh-módszer"-ként ismertté vált előadási formáit Európa minden nagyobb városában bemutatta. 1932-ben Hollandiában e módszer ápolására alakult meg a Nemzetközi Cseh-intézet. 1932-ben La Praktiko (A gyakorlat) c. alatt nemzetközi folyóiratot indított és szerkesztett Hágában. Sokat tett a magyar és román irodalom nemzetközi népszerűsítéséért.
 
CSERNÁK László (Chernák, Chernak)

(Pápa, 1740. szeptember 1. – Deventer [Hollandia], 1816. május 5.) magyar születésű holland matematikus, fizikus, orvos.

Bár Hollandiában lakott, mindig magyar maradt, kiadott művein neve mellett a „Pannonius” jelző kivétel nélkül megtalálható.
 
CSERNÁTONI Pál
(Alsó vagy Felsőcernát, 1633. – Nagyenyed, 1679. február 20. körül) református tanár.
1661-1664-ben a fiatal Bethlen Miklósnak (1642-1716), 1664-1667-ben  öccsének, Bethlen Pálnak kiséretében külföldön járt; 1661: Heidelberg, 1662-1663: Utrecht, 1663: Leiden, 1665: Bázel. 1665. október 11-én Bázelben a filozófia magiszteri fokozatot szerzett.
Irodalom: ÚjMIL 2000:399

 

 

D


DÁVID László

(Budapest, 1939. május 21. – Amszterdam, 1987. november 17.) hidrológus, kétszeres magyar bajnok tájfutó.

 

DEDINSZKY Erika

(Budapest, 1942. január 26. – ) hollandiai magyar költő, műfordító.

1957-től Hollandiában él.
Irodalom: KMIK ; KMIB 1998:166.
 
DÉKÁNY Károly
(Dévaványa, 1920. február 11. – Szentendre, 1994. február 13.) hollandiai magyar költő, irodalomtörténész.
Irodalom: KMIB 1998:168.
 
DOLESCHALL Lajos
(Várújhely, 1827. július 15. – Ambon, Holland Kelet–India, 1859.) orvos, katonaorvos, entomológus.
 
DOMOKOS Lajos
(Debrecen, 1728. november 11. – Kóly, 1803. november 18.) politikus, író.
Utrechtben végezte egyetemi tanulmányait. 
Szülővárosában tanult, Utrechtben végezte egyetemi tanulmányait. 1770-től szülővárosának főbirája, 1790-ben Bihar megye alispánja s országgyűlési követe volt.
 
DZSINGISZ Gábor
(Győr, 1940. március 14. – ) magyar származású holland politikus, közíró.
1990-ben a holland Kormány tagja, mint a Mezőgazdasági és Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. 1994-ben parlamenti képviselő. 1998-2005-ig Budapesten diplomata.
 
 
E

ELLINGER József
(Óbuda, 1820. december 3. – Újpest, 1891. április 30.) énekművész.
1851-1866-ig Rotterdamban működött

 

 

F


FÁJI József

(Marosnagylak, Alsó-Fehér vm., 1707. március – Szatmárnémeti, 1771 február 3.) református lelkész.

Nagyenyeden tanult. 1734. augusztusában külföldre ment és október 23-án a leideni egyetemi hallgatói közé lépett. Utrechtben is megfordult.

 
FORRAI Zoltán
([Kám] Jellipuszta, Vas vm., 1901. október 20. – Hollandia, 1996.) karikaturista, grafikus, festő és fotóművész, újságíró.
 
FRANEKER
Város Hollandiában, 800 körül alapították. 1374-ben városi jogokat kapott.
A város egykor híres egyetemét 1585--ben alapították, amely a második Református Egyetem volt Hollandiában. A franekeri egyetem a harmincéves háború után a magyar diákok peregrinációjának is az egyik legfontosabb célpontja volt. 1595 és 1796 között a külföldön tanuló magyar diákoknak mintegy 40%-a ide iratkozott be. Összesen több mint ezerkétszáz magyarországi és erdélyi diák tanult Franekerben; emléküket a hajdani szállásuk helyén levő épületen fríz, magyar és holland nyelvű tábla őrzi.
1811-ben I. Napóleon az egyetemet bezáratta.
 
FRID Géza
(Máramarossziget, 1904. január 25. – Beverwijk [Hollandia], 1989. szeptember 13.) magyar származású holland zeneszerző, zongoraművész, tanár.
Bartók és Kodály növendéke volt. 1926-tól külföldön élt, 1929-ben Amsterdamban telepedett le. 1948-ban holland állampolgár lett.
A második világháború alatt aktívan részt vett az ellenállásban.
 
 
G

GROSSMANN Miksa

(? , 1872– Budapest, 1913. július 19.) szociáldemokrata politikus, újságíró, eredetileg nyomdász.

1889-ben külföldre ment, bejárta Németoországot, Belgiumot, Hollandiát és Dániát. 
 
GULYÁS Pál
(Budapest, 1881. január 5. – Budapest, 1963. május 30.) irodalomtörténész, bibliográfus, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Francia-filológusként indult, majd a magyar könyvtártan és bibliográfia neves művelője lett.
Elsősorban Hollandiában tett tanulmányútjának tapasztalatait felhasználva hozta nyilvánosságra 1912-ben cédularendszerű magyar tudományos bibliográfiára vonatkozó tervezetét.
A Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben levelező, 1946-ban rendes tagjává választotta. Akadémiai tagságától 1949-ben megfosztották, de 1989-ben posztumusz rehabilitálták.
Bővebben interneten:  Magyar   Esperanto
 
 
H

HALÁSZI József

Szerkesztő: Hollandia

Irodalom: Nagy:2000

 

HUSZÁR Vilmos

(Budapest, 1884. január 5. – Hierden [Hollandia], 1960. augusztus 9.) magyar festő és formatervező, aki alkotói fénykorát Hollandiában töltötte és egyik alapító tagja volt 1917-ben a De Stijl c. folyóiratnak, s a körülötte kialakult művészeti mozgalomnak. 

 

 

 

I


 

 

J


JAKOS Lajos

(Szalkszentmárton, 1894. április 22. – Arnheim, Hollandia, 1989. július 2.) református lelkész.
 
JASTRZĘBSKA Jolanda
(Lipcse, 1945. január 26. – ) lengyel származású, de magyarul kiválóan tudó kritikus, irodalomtörténész, professzor.
1963-tól a varsó egyetem lengyel-magyar szakos hallgatója, 1968-69-ben a lengyel tanszéken dogozott. 1969-től Hollandiában él. 1970-től a Groningeni Egyetem Finnugor Tanszékén magyar irodalomtörténetet és leíró magyar nyelvészetet tanít.
 
JÁSZBERÉNYI Pál
(Fogaras, az 1630-as évek első fele – London, 1678.) magyar születésű londoni tanár, nyelvtaníró.
1656-tól külföldön tanult, Hollandiából eljutott Oxfordba. 1659-ben Londonban telepedett le. Nyilvános iskolát nyitott, mely csakhamar híressé vált.
Irodalom: ÚjMIL 2000:977
 
JELKY András

(Baja,  1730. július 30. – Buda, 1783 december 6.) kalandos életű világjáró, aki volt katonaszökevény, rabszolga, szabó, katonatiszt; éveken át élt őserdőben, volt a bennszülöttek halálra ítélt foglya is, 1770-ben Japánban holland követ.

Jelky András 1754. március 13-án kelt vándorútra, és Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innen Franciaországba utazott tovább, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen "katonaállítás" volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske, a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve, kicsempészte a városból. Innen továbbutazott Hanauba, azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt át-szállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, s amíg a másik hajóra vártak, Jelky megszökött, és Nimvegenbe ment. Itt azonban kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé.
1756-1757-ben viszontagságos úton megjárta Suriname-ot, majd Macaót (volt Portugál gyarmat Dél-Kínában), végül Kantonban Hollandia katonai szolgálatába állt, és Batáviába (ma Jakarta, Indonézia fővárosa) utazott, ahová 1758 januárjában érkezett meg, s még hét hónapig katonáskodott. Leszerelése után Albert Parra, a kelet-indiai kereskedelmi társaság elnöke, mint szabót a házához fogadta, s beírták a városi polgárok közé. Még ez évben feleségül vette Seguin, angol haszonbérlőnek a leányát. Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán magára vonta munkaadójának haragját, aki elűzte a házától, és a katonasághoz küldte.
Kalandos útjai során eljutott Ceylon szigetére is. Ceylonból pedig az Új-Guineához közel eső Maluku-szigetekre küldték, ott azonban a bennszülöttek fogságába esett, de végül innen is megmenekült és szerencsésen visszajutott Batáviába (azaz Jakartába), ahol Parra, aki közben helytartó lett, megbocsátott neki. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván. 1776. október 25-én felesége és apósa halála után elhagyta Batáviát. Gazdag emberként tért haza Magyarországra és világlátott, tapasztalt emberként kora megbecsült személye lett.

Kalandos utazásainak leírása 1771-ben jelent meg először németül, magyarul Győrben 1791-ben.

Később Hevesi Lajos átdolgozásában (Pest, 1872 s utána több kiadás) vált népszerűvé, főként az ifjúság körében.

Művei: Geschichte des Herrn A. Jelky, eines gebohrnen Ungarn... (Wien: 1779.), 2. kiadás (Buda és Pest: 1784.).

Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei... (Magyarba foglalta Sándor István, Győr, 1791

Irodalom: Révai; UjML; MÉL; Solymos E.: J. A. a hiteles adatok fényénél, Baja. 1957.
 
JÉKELYI László
(Szeged, 1906. november 5. – USA, ?) politikus.
1947. májusában kinevezték a Magyar Köztársaság belgiumi és hollandiai követének, a miniszterelnök lemondatása miatt nem foglalta el állomáshelyét, ezért az FKGP Politikai Bizottsága június 20-án kizárta a pártból. Az Egyesült Államokban telepedett le, tagja lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak.
 
 
K

KIBÉDI VARGA Áron : Áron Kibédi Varga

(Szeged, 1930. február 4. – Freiburg im Breisgau, Németország, 2018. április 13.) hollandiai magyar irodalomtörténész, esztéta, költő, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kibédi Varga Sándor (1902-1986) filozófus, pszichológus fia.

Családjával együtt 1944 végén hagyta el Magyarországot. Előbb Németországban telepedtek le, majd 1948-ban a hollandiai Alphen aan den Rijn városkába került, itt fejezte be középiskolai tanulmányait. 1948 és 1954 között arab irodalomtörténetet tanult a Leideni Egyetemen, valamint francia irodalmat hallgatott Amszterdamban és Párizsban. 1954 után az Amszterdami Szabadegyetem tudományos munkatársaként végzett kutatómunkát, itt szerezte meg doktori címét 1963-ban. 1966 és 1971 között az Amszterdami Egyetemen a francia irodalom tanszékvezető tanára volt. 1971 óta ismét az Amszterdami Szabadegyetemen tanít tanszékvezető professzorként.

Tanulmányai nemzetközi szakfolyóiratokban jelentek meg, költői műveit eddig hat verseskötetben, valamint magyar nyelvű irodalmi-kulturális folyóiratokban adta közre (Látóhatár, Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Magyar Műhely, Jöjjetek, bécsi Magyar Híradó stb.). 1999-től rendszeresen vezet naplót, szemlélődő hangulatú naplójegyzetei a Kalligram Kiadó gondozásában jelentek meg.

1981 óta a Holland Királyi Tudományos Akadémia tagja, 1990-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották. 1979-1981-ben a Nemzetközi Retorikatörténeti Társaság (International Society for the History of Rhetoric) alelnöki, 1987–1993-ban a Szó- és Képtudományok Nemzetközi Egyesülete (International Association for Word and Image Studies) elnöki tisztét töltötte be. Emellett alapító tagja a hollandiai magyarok közművelődési egyesületének, a Hollandiai Mikes Kelemen Körnek.

Tudományos érdemei elismeréseként 1978-ban a Francia Akadémia Pálmarendjének tisztikeresztjét, 2000-ben pedig a Pro Cultura Hungarica-díjat vehette át. 1993-ban a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem díszdoktorává avatták.

Jelenleg Németországban él.

 
KISJÓKAI Erzsébet
(Budapest, 1909. december 1. – Hilversum, Hollandia, 1988. július 17.) hollandiai magyar író, költő.
Irodalom: KMIK ; Nagy:2000.
 
KŐSZEGHY Miklós ; 1944?-ig Knébel
(Szombathely, Vas vm., 1892. november 20. – Amsterdam, 1949. április 20.) plébános.
Gyermek és ifjúkorát Szombathelyen töltötte. 1917. június 19-én szentelték pappá, majd Budaörsön káplánként szolgált. Az első világháború után a Hollandiába került magyar gyerekek lelki gondozója lett.
Családjának írt levelekben beszámol arról is, hogy megtanult és folyékonyan beszél hollandul. Hongaarsche Spraakleer címmel magyar nyelvkönyvet is írt hollandok számára, amely a híradások szerint öt kiadásban összesen 15.000 példányban jelent meg.
1924-ben tért haza. 1926-ben Budapesten az érseki helynökség titkára, 1928-ban jegyzője, 1929-ben a Központi Papnevelő Intézetrektorhelyettese, 1931-1944-ben Budapesten, Krisztinaváros plébánosa.
1945-től 1949-ig újra Hollandiában élt, az ottani magyarok lelkésze volt.
 
KUNÉRY István
(Szeghalom, Békés m., 1922 – 2006) újságíró.
Részt vett az Európai Szabad Magyar Parlament (München: 1970-?) munkájában.
 
 
L

LÁNG István
(? – 2008 december 13.) erdélyi származású, Hollandiában alkotó író.
Meghalt 63 éves korában.
 

 

M


MAGYAR-HOLLAND KULTURGAZDASÁGI RT.

 

 

N


NADÁNYI János
(Körösladány, 1643 körül. – Biharnagybajom, 1707. július 8.) református lelkész, tanár, történetíró.
 
NÉMETH Ferenc
(1933. – ) hollandiai magyar állatorvos, MTA külsőtag (1998).
 
 
O

 

 

Ö


 

 

P


PETENDI György
Bethlen Gábor követe.
Bethlen Gábor Hágába küldött követéről keveset tudunk. A fejedelem seregében szolgált. A követküldés szövetségesének, V. Frigyes pfalzi választófejedelemnek [(Amberg, 1596. augusztus 26. – Mainz, 1632. november 29.) a Rajnai Palotagrófság uralkodója (1610-1623), Csehország királya (1619-1620)] szólt. A száműzött cseh király 1622. augusztus 19-én fogadta a követet Hágában. A megbízólevél tartalmát nem ismerjük, csak azt tudjuk, hogy Frigyes örült a követ érkezésének és tudatta Bethlennel, hogy terveit támogatja.
 
POLGÁRY Mihály

(?, 1712 körül – Utrecht, 1780 körül) református pap, író.

Irodalom: MÉL.

 

POSAHÁZI János

(Sárospatak, 1628 – Gyulafehérvár, 1689 május 3.) tanár, filózófiai író.

Irodalom: MÉL.

 

 

R


RÉVÉSZ Géza

(Siófok, 1878. december 9. – Amszterdam, 1955. augusztus 18.) zeneszichológus és handfiziológus, egyetemi tanár.

Irodalom: MÉL

 

 

S


SIVIRSKY Antal
(Budapest, 1909. december 14. – Hága, 1993. február 6.) író, irodalomtörténész, műfordító.
1921-ben Hollandiába került.
 
 
SZ

SZATMÁRNÉMETHI Mihály
(Szatmárnémeti, 1638. szeptember 27. – Kolozsvár, 1689. május 25.) református egyházi író.
1664-től Hollandiában egyetemre járt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2060
 
SZATMÁRNÉMETHI Mihály
(Szatmárnémeti, 1667 körül – Kolozsvár, 1709. szeptember 20.) református egyházi író.
1691-től a franekeri egyetem hallgatója volt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2060
 
 
T

 

 

 

U


 

 

Ü


 

 

V


VERES Lajos

Sokáig Hollandiában zenélő cigányprímás, Veres Mariska édesapja.

 

VERES Mariska

(Haag, 1947. október 1. – Haag, 2006. december 2.) magyar származású holland popénekesnő, dalszövegíró, a Shocking Blue együttes énekese.

Apja a magyar Veres Lajos Hollandiában zenélő cigányprímás, anyja német, anyai nagyszülei francia és orosz származásúak.

Zenei karrierjét 1964-ben, a Les Mysteres holland beatzenekar tagjaként kezdte. A Shocking Blue zenekarhoz 1968-ban került. 1969-1970-ben a Venus című számmal nemzetközi sikereket értek el. 1974. június 1-én az Shocking Blue feloszlott, Veres szólókarrierbe kezdett, majd 1984-ben a zenekar újraegyesült. 1993-ban Veres megalapította a Shocking Jazz Quintet dzsessz-zenekart.

Veres Mariska rákban hunyt el 2006. december 2-án.

 

VIDOR Marcell

(Ungvár, 1876. április 21. – Budapest, 1945. május 24.) költő, író, újságíró.

Neve gyakran Vidor Marcel alakban szerepel. Jogi és kereskedelmi tanulmányait Budapesten végezte. Tanulmányai elvégzése után szülővárosában a Határszéli Újságot szerkesztette, majd a fővárosban a Hét segédszerkesztője volt. Az első világháború alatt haditudósító volt. 1921-ben a Magyar-Holland Szemle, valamint hollandul megjelenő Hongaarsch Hollandsche Revue szerkesztője lett. Hangulatos, egyéni színű verseket és több egyfelvonásos színművet is írt. Az Írók Gazdasági Egyesületének (IGE) hosszú éveken át volt a pénztárosa.

Irodalom: Révai:19; MZsL:1929; MÉL:1969.

 

 

W


WESZPRÉMI István,  Tsanádi István, Csanády István

(Veszprém, 1723. augusztus 13. – Debrecen, 1799. március 13.) orvos, a hazai orvostörténet-írás úttörője.

1733–1736 között a pápai református kollégiumban, majd Sopronban tanult. 1741-től 1751-ig Debrecenben élt, itt a főiskolán Hatvani István kedveltette meg vele az orvostudományt. 1752-ben ösztöndíjjal Bécsben, Zürichben és Utrecht-ben folytatta tanulmányait, majd Londonban az orvostudomány különféle területein dolgozott. Utrecht-ben szerzett orvosdoktori címet. 1757-től haláláig, 43 éven át Debrecen városi orvosa.

Könyveivel egy ideig a bécsi udvar népfelvilágosító törekvéseit támogatta. 1757-ben világviszonylatban is úttörő munkában javasolta a pestis elleni védőoltás bevezetését. Mária Terézia aranyéremmel tüntette ki. Életének utolsó évtizedeiben a magyarországi múltról, elsősorban az orvosokról jelentek meg munkái. Magyarul írt a legrégibb magyar grammatikáról, a koronáról, ritka pénzekről és régi orvosokról.

Legfontosabb műve, a Succincta medicorum Hungariae et Transilvaniae biographie (Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza) négy kötetben jelent meg 1774 és 1787között. Orvostörténet-írásunk e korai remekének megalkotásához magánkönyvtára és széles körű levelezése szolgált alapul. Egybegyűjtötte a Magyarországon és Erdélyben valaha is tevékenykedő orvosok életrajzi adatait. (A Succincta új kiadása és magyar fordítása 1960 és 1970 között jelent meg négy kötetben.)

Kézírásban maradt fenn az 1792. évi nevelésügyi tervezetre készített, jakobinus eszméket tükröző feljegyzése. Pozsonyban önéletrajza, Bécsben, versben írt magyar története jelent meg.

Horváth István róla nevezte el a Weszprémi-kódexet.

Zircen a Bakonyi Panteonban tábla őrzi emlékét.

Emlékére a Magyar Orvostörténeti Társaság Weszprémi István Emlékérmet alapított, ez a társulat legrangosabb kitüntetése.

Irodalom: Révai:19, Szinnyei

Csaba Margit: Tudós – orvosdoktor. 1941.

Sükösd Mihály: Tudós Weszprémi István. Budapest, 1958.

Tóth Béla: Weszprémi István. Budapest, 1980.

Réti Endre: Nagy magyar orvosok. Budapest, 1959.

Regöly-Mérei Gyula: Akik legyőzték a betegségeket. Budapest, 1963.

Kopházi Ferencné: Weszprémi István. = Múzeumi Diárium. Veszprém. 1993.

Kiss Csongor: Weszprémi István orvos. = ÉT., 53. 1998. 31. sz.

Szállási Árpád: Weszprémi István és kora. Debrecen, 1995.

Weszprémi István emlékezete halálának 200. évfordulóján. Tanulmánygyűjtemény. Piliscsaba - Debrecen, 2000.

 

 

Z


 

 

 

ZS 


 

 

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is! 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.