3113346
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
971
823
3046
3101233
33443
21552
3113346
Te IP-címed: 44.201.94.236
2023-03-30 15:55

Dél-afrikai-magyar lexikon

2013. július 15. hétfő, 00:09
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal 

 

 

 

DÉL-AFRIKAI – MAGYAR  LEXIKON

 

 

Dél-Afrikában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.

Magyarországon élt, vagy élő dél-afrikai (származású) személyek, utazók, stb.

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS 

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

Az oldal bővítésében, pontosításában – eddig – segítséget nyújtott;
 
Pajor István (2014. február)
 
Köszönjük
 
Segítsen Ön is az oldal bővítésében, pontosításában,
hogy az összeállítás minél teljesebb lehessen!

 

 

A

 

ATZÉL György

Magyar önkéntes a búr függetlenségi háborúban.

 

 

B

BALOGH Frigyes ; Frits Balogh

Magyar katona, akinek a hősieséggéről névszerint emlékezik meg a legismertebb búr háborús könyv, Deneys Reitz: Commando című könyve 248 oldalán. Balog Frigyes egy járőr útja alkalmával magára vonta az angolok figyelmét és ezzel lehetőséget adott Smuts tábornagynak az észrevétlenül történő visszavonulásra. A dél-afrikai angol–búr háborúban mintegy ötven magyar harcolt a búrok oldalán.
Irodalom: Deneys Reitz (1882-1944): Commando : A Boer Journal of the Boer War. London: Faber & Faber Limited, 1929 – 331 p. 
 
BÁRÁNY István
(Mo. ? – Johannesburg, 1972. július ?): festőművész.
„ A múlt hónapban tragikus körülmények között hunyt el Bárány István festőművész, fiatal tagtársunk.
Temetésén valamennyi barátja és ismerőse megjelent. A Magyar Egyesület piros-fehér-zöld virágokból összeállított és nemzeti színekkel átkötött koszorúval búcsúzott művész tagtársunktól.
Sírjánál a temetőben Piazza Péter mondott rövid beszédet, majd Kondor Tibor lelkipásztor búcsúztatta és szentelte be Bárány István koporsóját.
Tagtársunk három éve érkezett Dél-Afrikába és a szakértők szerint az ország legtehetségesebb kereskedelmi és hírdetési rajzolója volt. Reményteljes jövőjének egy felelőtlenül kirepített golyó vetett végett. Emlékét a Szent István báli ünnepélyes meghívóink nagyszerű rajza őrzi.
Fiatal művész barátunk nyugodjál békében!”
Forrás (megjelent): Postakürt (Johannesburg), 4(1972. augusztus)8:23.
 
BÁRÁNY József
Katolikus pap Johannesburgban. 1974-ben a Délafrikai Római Katolikus Magyar Egyházközségi Értesítőt szerkesztette.
 
BEDŐ Béla
(Budapest, 1874. november 4. – Galgagyörk, 1939. február 10): író, földrajzi utazó, földbirtokos.
Budapesten tanult. Jogot végzett. Lipót vm. főszolgabírája volt.
1902. februártól 1906-ig Afrikát tanulmányozta. 1907-től 1909-ig több újság, így a P.Lloyd, a Budapesti Hírlap és az Újság belső munkatársaként dolgozott. 1909-től az Uránia tudományos színház társigazgatói tisztét töltötte be. Mint a 63. gyalogezred katonája vett részt az I. világháborúban. Leszerelése után galgagyörki birtokán gazdálkodott.
Afrikai élményeit Idegen világból (1910) című elbeszélés kötetében örökítette meg.
Bedő irodalmi tevékenységét elbeszélő kötetein túl a budapesti és külföldi lapokban közölt útirajzai, tárcái, pénzügyi és közgazdasági cikkei jelentik. Schneider Sándorral közösen írt Marokkó című tudományos színdarabját az Uránia mutatta be.
A háborúban szerzett szívbaj mindinkább eluralkodott szervezetén. Halálát fulladásos megbetegedés okozta.
Irodalom: ÚjMIL 2000:186
 
BRÓDY György
(Budapest, 1908. július 21. – Johannesburg, 1967. augusztus 5.):   kétszeres olimpiai bajnok magyar vízilabdázó (1932, 1936), kétszeres Európa-bajnok (1931, 1934), magyar bajnok (1928), sportvezető,tisztviselő, vállalkozó.
1928 és 1938 között a III. kerületi Torna- és Vívó Egylet (TVE) vízilabdakapusa. Tagja volt a X. Los Angeles-i (1932) és a XI. berlini (1936) olimpiai játékokon, a párizsi (1931) és magdeburgi (1934) Európa-bajnokságon (EB) győztes vízilabdacsapatnak. A válogatott és egyesületi csapatban kapuvédőként szerepelt, 74 alkalommal volt válogatott (1928–38). 1945 után két éven át a Magyar Úszó Szövetség ügyvezető alelnöke. Mint külkereskedelmi tisztviselő, hollandiai kiküldetési helyéről nem tért haza (1948). Először Belgiumban élt, később a Dél-Afrikai Köztársaságban telepedett le, ahol egy fonalgyárat alapított. 1967-ben egy labdarúgó-mérkőzésen szívroham okozta halálát.
Irodalom: Sportlexikon I. (A-K), Budapest:1985. ; Révai új lexikona III. (Bib-Bül), Budapest: 1998. ; Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon, Budapest: 2000. ; Új magyar életrajzi lexikon I. (A-CS), Budapest: 2001.
 
BULYOVSZKY Károly
(1837 - ?) huszárhadnagy, 1899 és 1900-ban a Szabad Államokban harcolt, és a Vetrivier és a Sandrivier harcokban is részt vett.
Az eseményekről Bulyovszky Károly Boer-angol tűz-ben című könyvében számolt be. A könyv egy példánya Bloemfontein-i háborús múzeumban is megvan.

 

 

C

CHIMMERMANN István

(Szomolnokhuta, 1849. március 15. – Zurubo [Dél-Afrika], 1894, január 31): jezsuita misszionárus.

1885 óta lakott Dél-Afrikában. Több afrikai nyelven beszélt. Iskolákat és tanműhelyeket állított fel.  

 

CHOLNOKY Béla Jenő

(1899 - Pretória, 1972): botanikus, természettudós.

Hollandiából érkezett Dél-Afrikába. Két évtizeden át a C.S.I.R. vízkutató intézetében fejtett ki tudományos munkát.

 

vitéz CSAP Lajos

Budapesten november 9-ig fegyverrel a kezében harcolt a szovjet megszállók ellen, majd elhagyta az országot és később a Dél-Afrikai Magyar Szövetsége elnöke, majd örökös tiszteletbeli elnöke. 1972-től a Délafrikai Hadak Útján című lap szerkesztője volt.

 

CSERY Lajos

A Délafrikai Magyarság című lap szerkesztője és kiadója.

  

 

D

DÉL-AFRIKAI EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ
Pretoria: 1965-19??
 
DÉLAFRIKAI HADAK ÚTJÁN

A Durbani Magyar egyesület közlönye.

Megjelent: Durban. (1971 január – december között Hadak Útján címmel), majd 1972 januártól - ?, 24 oldalon. Szerkesztő: Csap Lajos. Kiadó a Durbani Magyar Egyesület volt.  

 

DÉL-AFRIKAI KERESKEDELMI HÍREK

[A Dél-afrikai Köztársaság Nagykövetségének Kereskedelmi Osztályának tájékoztatója.]

Budapesten 1992-1996 között adták ki. 1992-93-ban havonként, 1994-96-ban kéthavonként jelent meg.

Budapest: Dél-afrikai Köztársaság Nagykövetségének Kereskedelmi Osztálya, 1992-1996 : ill.

 

DÉL-AFRIKAI MAGYAR EGYESÜLET

1953-ban alakult.

Az egyesület életéből.

Az 1971. április 28-án tartott közgyűlésen nagy többséggel megválasztott vezetősége a következő volt.

Elnök: Nikolist Miksa.

Alelnökök: Horváth Zoltán, Péter László.

Titkárok: Bródy Györgyné (adminisztráció), Kovács Dezső (szervezés)

Pénztáros: Székely Miklósné

Könyvtáros: Piazza-Hunyor Katalin.

Sport: Schlapsi Ferenc

Kultúra: Vida János

1982-ben megindult a fiatalok sakk-oktatása, vezetője Sebestyén Sándor volt.

1982-ben újraindult az asztalitenisz szakosztály, vezetője Gugl Lajos volt.

1982-ben az Egyesület vendége volt dr. Teller Ede és felesége. Teller Ede nagyon érdekes és értékes előadást tartott az egyesület saját házában.

1984 augusztus 24-én a tisztújító közgyülésen három évre választott vezetőség;

Elnök: Nikolist Miksa.

Alelnökök: Sömjén Péter, Szigethy Miklós.

Pénztáros: Hrabál Gyula.

Tagdíj: Szigethy Miklósné.

Könyvtáros. Strausz Magda.

Bevándorlási kérelmek, egyesületi lap szerkesztője: Kosztolányi Zoltán.

1985 februárjában Dési Ildikó kezdeményezésére sok éves szünet után újra szerveződött az egyesület népi tándccsoportja. A táncok betanítását, szervezését Magda Ella és Tunyogi Klára közösen végezték. A március 15-i ünnepségen már sikerrel léptek fel.

Folytatása Dél-Afrikai Magyar Szövetség
 
DÉL–AFRIKAI–MAGYAR EGYESÜLET
1074 Budapest, Városligeti fasor 24.
A Dél-Afrikai-Magyar Egyesület 2009. december 6-án alakult azzal a céllal, hogy a magyar-dél-afrikai gazdasági, kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat elősegítse a két ország között. Kedvező keretfeltételeket alakítson ki a két ország között, és közreműködjön az adott terület projektjeiben.
 
DÉLAFRIKAI MAGYAR HÍRADÓ

Hungarian News in South Africa.

Megjelent: Johannesburg, 1957. júlis 4. – 1958. ? : általában 9 oldalon. 

Kiadó: Niagara College.

 

DÉL-AFRIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG

Hungarian Alliance of South Africa
1953-ban alapították a Dél-Afrikai Magyar Egyesületet, amelynek munkáját és feladatait később, a még ma is működő Magyar Szövetség vette át, és viszi tovább azóta is. Céljuk, hogy közös összefogással távol Magyarországtól, de megőrizze a magyar identitást, életben tartja a magyar szokásokat.

 
A DÉLAFRIKAI MAGYAR EGYESÜLET LAPJA

A Dél-afrikai Magyar Egyesület kultúrális lapja.

Johannesburg: 1982. március – 1985. augusztus

Szerkesztő: Richter Borka (1982. március – 1984?); Kosztolányi Zoltán (1985-1985?).

16-20 oldalon jelent meg negyedévenként.
 
DÉLAFRIKAI RÓMAI KATOLIKUS MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGI ÉRTESÍTŐ
Johannesburg: 1973-?
Irodalom: Enc-Hun 1992:406.
 
DÉLAFRIKAI MAGYARSÁG

Megjelent: Johannesburg, 1962. október 23. – 1964 ?

Kiadó és szerkesztő: Csery Lajos. 
 
DÉL-AFRIKAI RÓMAI KATOLIKUS MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGI HÍRADÓ
Johannesburgban Bárány József katolikus lelkész szerkesztésében jelent meg (1973?-1974).
Kiadta: a Dél-Afrikai Római Katolikus Magyar Egyházközség (197?-1974)
Irodalom: Nagy
 
DÉLAFRIKAI RÓMAI KATOLIKUS MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGI ÉRTESÍTŐ
Johannesburg. 1974-ben Bárány József katolikus pap szerkesztette.
Kiadó: Dél-Afrikai Római Katolikus Magyar Egyházközség
Irodalom: Nagy
 
DEMJÉN Károly

(? – Johannesburg, 1972. május 3.); volt magyar királyi vezérkari őrnagy.

1956-ban igaz magyarsággal, fáradhatatlanul segített a Dél-Afrikába érkező magyaroknak. 

 

DURBANI MAGYAR EGYESÜLET

Durban

Egyesületi lapja: Délafrikai Hadak Útján.
 
DURBANI MAGYAR KLUB
Durban
Irodalom: Enc-Hun 1992:442.
 
 
E
EGYHÁZKÖZSÉGI ÉRTESÍTŐ
Johannesburg: 1976. Kiadó: [Dél-Afrikai] Római Katolikus Magyar Egyházközség
Lehetséges, hogy a Dél-Afrikai Római Katolikus Magyar Egyházközségi Értesítő címmel kiadott lap egyszerűsített névváltozata és annak folytatása.
 
 
F
FÁBRY Éva
A Vidám Színház tagja volt. A hatvanas években a Brüsszelből Johannesburgba költözött, ahol Kozma Andor színész és rendező magyar színjátszó csoportot létesített. Johannesburgban sikerrel magyar nyelvű előadásokat tartott (Aranytulipán, Varjúfészek). Gyakran fellépett magyar műsorral (Kacsoh P.: János vitéz, csárdások) a helyi rádióban.
Irodalom: Bécsi Magyar Hírmondó (1964. július 1.) ; Magyar Színházművészeti Lexikon 1994:474
 
FERENC András

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület háznagya volt.

 

FERENCZY Mihály

Újságíró, aki részt vett a búr függetlenségi háborúban, majd a békekötés után Dél-Afrikában telepedett le.

 

FLEISCHER Pál

Keszkeméti származású magyar önkéntes a búr függetlenségi háborúban.

 

 

G

GUGH Lajos

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesületben az újrainduló asztalitenisz szakosztály vezetője volt.

 

 

H

HORVÁTH Zoltán

A Dél-Afrikai Magyar Egyesület alelnöke volt. 1972-ben a Dél-afrikai Kultúr Akadémia nagygyűlése a Végrehajtó Bizottság tagjává választotta.

 

 

I

 

 

J

JANSEN Lajos

Műegyetemi hallgató. Részt vett a búr függetlenségi háborúban, majd a békekötés után Dél-Afrikában telepedett le.

 

 

K

KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉGI ÉRTESÍTŐ
1973-74-ben Palos Gusztáv katolikus lelkész szerkesztette.
 
KÉZDY-VÁSÁRHELYI Béla, dr.
(Budapest, 1906. szeptember 30. – Kaapstad [Fokváros, Dél-Afrikai Köztársaság], 2001. december 1.): huszár főhadnagy, történész, a Souverain máltai, a szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend és a Constantin Szent György lovagrendek tagja.
 
KONDOR Tibor

Római katolikus lelkész

1972-ben vette át Nagy Sándor (1910-1972) lelkésztől a a dél-afrikai magyar katolikusok lelkigondozását.

 

KOSZTOLÁNYI Zoltán
(Budapest, 1945. április 20. – ): projektiroda vezető, a Kosztolányi Családkutató Egyesület egyik alelnöke, támogatója, az első Kosztolányi Világtalálkozó (2003. június 7-8.) ötletgazdája.
Johannesburgban kiadott „A Délafrikai Magyar Egyesület lapja” című kulturális lap szerkesztője (1985) volt. A folyóirat a Dél-afrikai Magyar Egyesület kiadásában jelent meg.
A családja Dabasról származik.
Dél-Afrikában, Új-Zélandon, Ausztráliában és Törökországban is élt, jelenleg (2015) Abu Dzabiban él és dolgozik.
KOZMA Andor

A hatvanas években a Brüsszelből Johannesburgba költözött színész és rendező magyar színjátszó csoportot létesített, amely sikerrel tartotta előadásait Johannesburgban.

Irodalom: (Bécsi Magyar Hírmondó, 1964. július 1.).

 

 

L

LUZSÉNSZKY Félix, luzsnai és regliczei báró 

A 7. osztrák-magyar huszárezred tisztjeként szolgált Boszniában, majd kilépett a hadseregből. A búr szabadságharc hírére 1899 őszén Dél-Afrikába (Transvaalba) utazott, hogy részt vegyen a burok hősies önvédelmi harcában. A búrok oldalán küzdő egyik lovas szabadcsapat parancsnoka volt, amelyben több magyar katona is harcolt az angolok ellen. Mint a vele harcoló magyarok vitéz parancsnoka több nagy ütközetben részt vett és meg is sebesült. Magyarországra 1900 novemberében érkezett vissza. Dél-Afrikában átélt élményeit a Magyar Szalonban (1900. Magyarok Transvaalban), Vasárnapi Újságban (1902. augusztus-szeptember. Utazásom Pretoriába) tette közzé.
Irodalom: Enc-Hun 1992:406.
 
 
M
MAGYAROK A BÚR HÁBORÚBAN
 
MAGYAR László

(Szombathely, 1818. november 13. – Ponto do Cujo, 1864. november 9.): utazó, földrajzi író, az Afrika-kutatás egyik úttörője, az MTA l. tagja (1858).

Tanulmányait Dunaföldváron, Kalocsán, Szabadkán végezte, 1843-tól a fiumei tengerészeti iskolában folytatta. Ezután mint császári tengerészkadét Dél- Amerikába hajózott, majd szolgálatát elhagyva, mint tengerésztiszt, spanyol, később argentínai szolgálatban volt. 1848-ban nagyobb kongói utat tett, ekkor határozta el, hogy életét Afrika ismeretlen vidékeinek felkutatására szenteli. 1849-ben Dél-Afrikában feleségül vette a bihéi néger fejedelem leányát, és itt letelepedett. Kereskedelmi útjait föld- és néprajzi meg-figyelések gyűjtésére használta fel. Olyan területekre is eljutott, ahol előtte még egyetlen európai sem járt. A bejárt területekről térképeket is készített. Utazásairól beszámoló munkáját az MTA-nak küldte el. Utolsó éveiben kereskedéssel tartotta fenn magát.
Kiterjedt utazásain Magyar sok addig teljesen ismeretlen vidéket ismertetett meg és sok olyan dolgot fedezett fel, melyet akkor kétségbe vontak, míg későbbi utazók azoknak helyességét igazolták. Már 1852-ben felfedezte a "mukaszeker" név alatt ismeretes világos színű néger törzset; ő volt az első, aki a Koanza és Kuango forrásait felkereste; a Kuando, Kubango s Kuitu folyókról is ő adta az első megbízható híreket. A Muata Jamvo birodalmáról tőle nyerte a tudományos világ az első részletesebb tudósításokat. Munkáját az akadémia megbízásából Hunfalvy János adta ki „Magyar László dél-afrikai utazásai 1849-1857. években” (Pest 1859) címen, mely Hunfalvy fordításában németül is megjelent.
Főbb művei
Dél-afrikai levelei és naplókivonatai(Pest, 1857);
Magyar László dél-afrikai utazásai 1849–1857. években(Pest, 1859).
Irodalom: Thirring Gusztáv: M. L. élete és tudományos működése (Bp., 1937); Ecsedy Csaba: M. L., 1818–1864 (Ethn., 1969). ; Révai; MÉL.
Interneten:     Magyar   English   Deutsch   Italiano   Русский   Svenska

 

MENNING Árpád

(Magyarország, ? – Johannesburg, 1985.): egyesületi elnök.

Szegedről 1931-ben emigrált Dél-Afrikába. Az 1956-os forradalom utáni években a Dél-afrikai Magyar Egyesület elnöke volt. Ebben a tisztségében többszáz magyar családnak, egyedülálló személynek, időt, fáradságot és anyagiakat sem kimélve segített az új bevándorlóknak, az álláskeresésnél, a beilleszkedésnél és az új életkezdés számos nehéz szakaszánál.

 

 

N

NAGY Sándor

(Csorna, Sopron vm., 1910. február. 23. – Sopron, 1972. szeptember 3.): római katolikus pap.

Teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte, 1935. április 2-án pappá szentelték. Pákán, Zalaegerszegen, Letenyén, Egervárott, Győrvárott és Sárvárott káptalan volt. 1948-ban Linzben, 1956-ban Karintiában, 1960-1972 között Pretoriában (Dél-Afrika) 12 éven át volt a dél-afrikai magyar katolikusok lelkipásztora. Utolsó miséje után hívei és barátai 1972. június 4-én a Rand International szálló egyik fogadótermében köszöntek el lelkészüktől és sikeres működést kivántak új lelkipásztori beosztásában. 1972-ben hazalátogatott és váratlanul Sopronban meghalt.

Irodalom: Szolgálat 1973:17-106., Magyar Katolikus Lexikon. 
 
NELMÁPIUSZ Lajos Hugó ; Alois Hugo Nellmapius
(Pest, 1847. május 5. – Pretoria, 1893. július 27.): magyar származású dél-afrikai üzletember, gyáros és természetvédelmi úttörő.
1873-ban érkezett dél-afrikai Nathan  hajó fedélzetén Dél-Afrikába, egyik utastársai volt John Xavier Merriman (1841-1926) későbbi miniszterelnök.
Tulajdonosa volt a De Prers című pretoriai újságnak. Egyik első vállalkozása Hatherley Distillery (Hatherley szeszfőzde) volt, amely a Hatherley gazdaságában gint és whiskit gyártott, és azt 1883. június 6-án  Paul Kruger, Transvaal Köztársaság elnöke nyított meg. Nelmápiusz indította el Dél-Afrika első puskaport gyárát és a Irene Lime Works-ot. Közeli barátja és gyakori vendége volt a transvaali elnök, Paul Kruger is.
Nelmápiuszt 1893-ben temették el Pretoriában ("Golden Acres Cemetery" a Church street), ahol Paul Kruger (1825-1904) is nyugszik.
Bővebben interneten:  English   Deutsch
 
NIKOLIST Miksa
Hosszú ideig a Dél-Afrikai Magyar Egyesület elnöke volt. 1972-ben a Dél-afrikai Kultúr Akadémia nagygyűlése alelnöknek választotta meg.

 

 

O

 

 

Ö

 

 

P

PALOS Gusztáv
Katolikus pap, szerkesztő.
1973-74-ben a Katolikus Egyházközségi Értesítő (Dél-Afrika) szerkesztője volt.
Irodalom: Nagy:2000-768
 
PÉCHY Tibor

Magyar búr szabadságharcos. Egykori kalapja és azon jelvénye, amely Transvaal Szabadállam címerét ábrázolja, ma megtekinthető Budapesten a Hadtörténeti Múzeumban.

 

PÉTER László

A Dél-Afrikai Magyar Egyesület alelnöke és annak lapjának, a Postakürt szerkesztője volt.
 
PODOLINI-VOLKMANN Artúr
(?, 1891. – Pretoria [Dél-Afrikai Unió], 1943.): festőművész.
Nagybányán Ferenczy Károlynál tanult, majd Olaszországban és Németországban járt tanulmányúton. A 20-as években haladó szellemű szabad rajziskolát vezetett. A 30-as évek elején New Yorkba, majd Dél-Afrikába, Pretóriába ment, ahol szintés önálló iskolája volt.
Függetlenül attól, hogy húszas évekbeli festészete határozott tehetségre vall, nevét elsősorban budapesti magániskolája őrizte meg, ahol Derkovits Gyula, Dési Huber István, Victor Vasarely vagy Korniss Dezső is tanult. Sajnos nem tudjuk, hogy oktatási metódusában mennyire követte a nagybányai gyakorlatot, életének és szerepének feltárása dokumentumok hiányában nehézségekbe ütközik.
Irodalom: MÉL ; Matits Ferenc: Podolini-Volkmann Artúr szabad képzőművészeti rajz- és festőiskolája. In: Köves Szilvia (szerk.): Reform, alternatív és progresszív műhelyiskolák 1896-1944. Magyar Iparművészeti Egyetem, 2003. p. 51-54.
 
POSTAKÜRT
Johannesburg: 1969-től 1974?-ig a Dél-afrikai Magyar Egyesület folyóirata volt.

Szerkesztő: Péter László. 25 oldalon jelent meg negyedévenként.

 

 

R

RADNÓTI Márton

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület titkára volt.

 

RICHTER Borka

Dél-Afrikában született és a Johannesburgban kiadott „A Délafrikai Magyar Egyesület lapja” című kulturális lap szerkesztője (1982-1984?) volt. A folyóirat a Dél-afrikai Magyar Egyesület kiadásában jelent meg.

 

Dr. RICHTER Kálmán

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesületben rendszeresen kulturális előadásokat tartott.

 

 

S

Dr. h. C. Dr. SALAMON Miklós

(Szabolcs megye, 1933 – Budapest, 2009. január 31.): arany okleveles bányamérnök, a Miskolci Egyetem tiszteletbeli doktora és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Bányamérnöki Kar egykori óktatója, a Bányamérnöki Képzésért Alapítvány létrehozója, a Dél-Afrikai Bányászati Kamara volt műszaki tanácsadója és a Bányászati Kutató Intézet vezérigazgatója, a Colorado School of Mines néhai tanszékvezetője, bányászati tudományok professzora és emeritusz professzora, akinek a szakmai tevékenységét Magyarországon, a Dél-Afrikai Köztársaságban és a világ más országaiban is számos kitüntetéssel ismerték el.

1956-ban feleségével együtt a Miskolci Egyetemen kitüntetéssel végeztek, mint bányamérnök és azonnal kinevezték mindkettőjüket tanársegédnek Sopronba. 1956 novemberében elhagyták Magyarországot. Rövid ausztriai tartózkodás után az angol Állami Szénbányászati Vállalat egy nagyobb számú soproni egyetemistával együtt Angliába vitte. Első angliai éveit azzal töltötte, hogy a velejött egyetemistákat angol egyetemre való felvételre készítette elő. Az egyik észak-angliai bányában kezdett dolgozni, mint szénlapátoló, csille tologató és mint vájár. Két év kemény fizikai munka után megpályázott egy kutatói állást a Newcastle-i egyetem bányászati tanszékén. Itt szerencsés volt, mert nemcsak az angliai, hanem a franciaországi, dél-afrikai, indiai és ausztráliai bányák részére is végezhetett kutatásokat. Így széles tapasztalatra tett szert és közben megszerezte a doktori címet.

1963-ban Dél-Afrikába egy pályázat során került, ahol a Szénbányászati Kutató Bizottság igazgatót keresett a kutató munka megszervezésére és vezetésére. 1964-ben a Bányászati és Kohászati Kamara egyik tanulmány sorozatáért első fokozat aranydíját itélte meg számára, majd két év múlva két munkatársával megnyerik a Kamara második díját. 1966-ban kinevezték az alakuló Szénbányászati Kutató Laboratórium első igazgatójának. Műszaki tanulmányai jelennek meg a világ különböző országaiban. Több tanulmányát egyetemi jegyzetként használták az Egyesült Államokban. 1971-ben Salamon Miklós és munkatársa, kimagasló bányászati kutatói munkásságuk elismeréseként elnyerték a legmagasabb dél-afrikai tudományos kitüntetés, a Dél-afrikai Tudományos és Műszaki Akadémia aranyérmét.

A dél-afrikai Bányaűgyi miniszter kinevezte az Állami Bányászati Intézet műszaki bizottsága tagjának. A Bányászati és Kohászati Kamara tagjai sorába emelte.

 

SEBESTYÉN Sándor

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesületben a fiataloknak indított sakk-oktatás vezetője volt.
 
SEIBER Mátyás
(Budapest, 1905. május 5. – Johannesburg, 1960. szeptember 24.): magyar származású zeneszerző.
1921-25-ben Kodály Zoltán tanítványa volt. 1935-ben Londonba költözött, ahol szabad művészként élt. Zeneszerzés- és gordonka magántanítást vállalt, a Schott londoni leányvállalatának tanácsadójaként működött. Filmzenét komponált; legjelentősebb alkotásai e téren a Goethe Faustjához és Orwell Animal farmjához írt kísérőzenéi voltak.
1960-ban dél-afrikai előadókörútra hívták, s itt hunyt el autóbalesetben. Halálhírére több zeneszerzőtárs is érzékenyen reagált. Kodály egykori tanítványa emlékének ajánlotta Media vita in morte sumuscímű kórusművét, Ligeti az Atmosphérest, de zeneművel emlékeztek meg róla tanítványai: Peter Racine Fricker és Don Banks is.
Irodalom: ZL (1965)3:351

SIMON Vilmos

A búr háború előtt a 38. gyalogezred tisztje volt. Dél-Afrikában előbb a németekből álló önkéntes csapat segédtisztje, majd parancsnoka volt.

 

SÖMJÉN Péter

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület alelnöke volt. Ő és felesége, Livia 1982 március 5-én ünnepelték Johannesburgban ezüstlakodalmukat.

  

 

SZ

SZABÓ József

(Magyarország, ? – Johannesburg, 1985.): egyesületi elnök.

A II. világháború előtt emigrált az Egyesült Államokba, majd onnan Dél-Afrikába költözött. A 1960-as években több éven keresztül a Dél-afrikai Magyar Egyesület elnöke volt. A protestáns egyházkerületnek hosszú éveken keresztül előjárója volt.

 

SZIGETHY Lajos
Honvéd főhadnagy, a búr háborúban hősi halált halt.
 
SZILÁGYI Oszkár Aladár
(Gálszécs, Zemplén vm., 1872. szeptember  23. – Budapest, 1951. június 21.): misszionárius.
1904. VII-1906: a Dél-afrikai trappista misszióban szolgált, 1907-13: Buffalóban (N. Y., USA) a Szent Erzsébet–, majd Toledóban (Ohio., USA) a Szent István templomban plébános és a nagyobb, magyarok lakta városokban apostolkodott.
1922-től ismét az amerikai városokat járta, 1924-ben Natalba (Dél-Afrika) ment a szigorú trappistákhoz. A mariannhilli szeminériumban a dogmatika tanára. 1930-ban hazatért.
 
 
T

TAKÁCS Károly

1982-ben a Dél-Afrikai Magyar Egyesület pénztárosa volt. 

 

 

U

 

 

 

Ü

 

 

V

VALKÁNYI László

(Magyarország, ? – Johannesburg, 1982 v. 1983?): állatorvos, a Dél-Afrikai Magyar Egyesület elnöke is volt.   

 

 

W

WASS Albert
(Szentgotthárd, 1881. – Dél-Afrika, 1902): 20 éves korában vesztette életét, amikor megpróbált átjutni az angol frontvonalon a búrokhoz. Az író Wass Albert (1908-1998) nagybátyja.
A gimnáziumot a Ferencz József-intézetben végezte, a kolozsvári egyetemen tanulta a jogot és ott tette le két alapvizsgáját. Majd Grazban, Münchenben és Párizsban is folytatta tanulmányait. Rövid Párizsi tartózkodása után 1901. március 28-án indult Hollandián keresztül Dél-Afrika irányába, ahol a búr harcokhoz kívánt csatlakozni. május 4-én érkezett meg, de a búrok oldalán nem tudott részt venni a csatákban, mert a hajó késése miatt leszakadt társaitól és miközben az angol vonalakon próbált áthatolni, lelőtték.
 
 
GRÓF WASS ALBERT,
A TRANSZVÁLBAN ELESETT MAGYAR IFJÚ
 
A hol valaha szabadságért harczoltak, soha sem hiányoztak ott a magyarok; Olaszország,
a Lengyelföld, Éjszak-Amerika csataterein sok hőslelkű hazánkfia csontjai porlanak s legutóbb Dél-Afrika mezein is egy lelkes magyar ifjú nemes vére vegyült a szabadságért küzdő boer hősök vérével. S talán épen ez a magyar ifjú volt az, a ki a világtörténelemben páratlan küzdelem sok ezernyi áldozatai sorát befejezte, az ő vére folyt utoljára a lehanyatlott boer szabadságért.
          Gróf Wass Albert volt ez az áldozat, szép reménységgel biztató, húsz éves ifjú, gróf Wass Béla országgyűlési képviselő fia. A gimnáziumot a Ferencz József-intézetben végezte, melynek egyik legjelesebb növendéke volt, azután a kolozsvári egyetemen tanulta a jogot s ott a két alapvizsgát is letette. Majd Gráczban, Münchenben és Párisban is folytatta tanulmányait.
          Ez év január elején ment Párisba, hol, mint az utazásairól világhírű tudós, Ujfalvy Károly írja róla, rendkívüli buzgalommal búvárkodott a tudomány minden ágában, a legnehezebbektől sem riadva vissza. A Párisban élő magyar tudós meleg barátsággal viseltetett a magas termetű, szőke hajú, kék szemű, nyájas modorú ifjú iránt, a kiben nemzetünk egyik reménységét látta. Az ifjú fogékony lelkét azonban mindinkább megragadta a boerok hősies harczainak hire, míg végre elhatározta, hogy maga is részt vesz a kis nép emberfeletti küzdelmében. Érintkezésbe lépett az Európában levő boer ügyvivőkkel, kik mindnyájan lebeszélni igyekeztek őt szándékáról, mondván, hogy a harczolókhoz eljutni úgyis lehetetlen. De a lelkes ifjút semmi sem volt képes visszatartóztatni, otthagyta Parist s Hollandián keresztül elutazott a csaták színhelye, Dél-Afrika felé. Márczius 28-ikán indult meg Parisból végzetes útjára s szülőit is már csak az útból értesítette, nehogy szándékában megakadályozzák. E levelet – mely tele van lelkesedéssel, bizalommal s a «viszontlátásra» szavakkal végződik, – csak május 19-ikén kapta meg atyja, midőn a bátor ifjú már a szabadságért elvérzett hősök számát szaporította.
          Halálának körülményeiről eddig részletesebb adataink nincsenek. Május 4-ikén Durbanban kelt levelében irja Hollandiába az oranjei ügyvivőnek, hogy megérkezett Dél-Afrikába, bár hajókésés miatt társaitól elszakadt. Mindenütt csak azt hallja, hogy alig lehet a boerokhoz eljutni, mert az egész partvidéket szigorúan őrzik az angolok, de azért reméli, hogy mégis oda juthat.
Bizony nem juthatott oda. Midőn társával együtt át akart hatolni az angol vonalon, golyó járta át a szabadságért dobogó ifjú szivét.
Vérét felitta az afrikai forró homok akkor, midőn már el is csendesedtek a küzdők fegyverei, midőn közreműködése már úgyis késő lett volna!
           Nagy gyászt borított családjára, országszerte igaz megilletődést, mély részvétet okozott halála, de emlékezete élni fog itthon épen úgy, mint a távol Afrikában a lelkes magyar ifjúnak, ki az emberiség legnagyobb kincséért, a szabadságért áldozta életét.
 
Megjelent: Vasárnapi Újság (Budapest), 49(1902. június 22.)25:395.
 
 
Z
 

 

 

ZS

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

Tiszteljenek meg bizalmukkal és ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

 

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.