3310090
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
37
1288
4334
3300863
18361
28989
3310090
Te IP-címed: 34.204.172.188
2023-09-22 02:40

Osztrák-magyar lexikon

2013. március 01. péntek, 23:48
Írta: Szöllősi Antal

 

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal

 

 

 

OSZTRÁK-MAGYAR LEXIKON

 

Ausztriában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.

Magyarországon élt, vagy élő osztrák (származású) személyek, utazók, stb. 

 

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll!

 

 

A

ÁDLER Adelina

(Budapest: 1887. szeptember 28. – Bécs, 1976. február 29.): operaénekes (koloratúrszprán).
A budapesti Zeneakadémián, majd Münchenben és Salzburgban tanult.
1921-től külföldön élt. A.-Aquila néven lépett fel Genfben, Berlinben és Moszkvában.
 
ALMÁSY László Ede
(Borostyánkő, 1895. augusztus 22. – Salzburg, 1951. március 22.): Afrika-kutató.
1945-ben Budapesten perbe fogták, de a népbíróság felmentette. 1947-ben visszatért Egyiptomba, s tovább folytatta sivatagkutató munkáját.
Munkái: Autóval Szudánba (Budapest; [1929]) ; Az ismeretlen Szahara (Budapest; [1935])

 

ANDAY Piroska

(1894. december 22. – Bécs, 1977. szeptember 8.): operaénekes.

 

ANISITS Ferenc
(Szolnok, 1938. december 23. – ): Ausztriában élő mérnök, a BMW dízelmotorok fejlesztője.
 
ANDRÁS Sándor
(Lugos, 1899. július 1.– Kismarton (Eisenstadt)[Ausztria], 1985. november 27.): magyar tábornok, a Hadiakadémia parancsnoka (1944), katonatiszt, repülő vezérőrnagy.
A forradalom és szabadságharc leverése után Kanadába emigrált. 1978-ban tért vissza Európába, az ausztriai Eisenstadtan telepedett le.
 
ANTAL József

(1888-?): szerkesztő, laptulajdonos.

Egy ideig a bécsi Österreichische Verkehrszeitung című lapot szerkesztette, majd Bécsben Műsorújság címen új lapott indított.

 

 

 

 

B

BAÁN Jenő

(Iván, 1869. március 25. – Bad Gastein [Ausztria], 1937. július 22.): katolikus plébános, politikus.
 
BABENBERGI Ágnes magyar királyné: németül: Agnes von Babenberg/Österreich
(1154 körül – 1182. január 13.): születése jogán osztrák hercegnő, első házassága révén magyar királyné, III. István felesége, a második házassága jogán karintiai hercegné. A Babenberg-ház tagja.
 
BÁCSVÁRY Róbert
(Budapest, 1922. november 10. – Pullach, Ausztria, 2000. szeptember 13.) katolikus lelkész.
 
BARÉNYI Béla
(Hirtenberg, Ausztria, 1907. március 1. – Böblingen, 1997. május 30.) magyar származású osztrák mérnök, feltaláló.
 
Vitéz dálnokfalvi BARTHA Károly
(Budapest, 1884. június. 18. – Linz, Ausztria, 1964. november. 22.): magyar katona, honvédelmi miniszter. 
1945-ben Nyugatra távozott, rövid belgiumi tartózkodás után Venezuelában út- és vasútépítő mérnök. Nyugdíjasként Ausztriába települt.
 
Boldog dr. BATTHYÁNY-STRATTMANN I. László herceg
(Dunakitli, 1870. október 28. – Bécs, 1931. január 22.): szemorvos, az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István-rend kiskeresztese, felsőházi tag, Vas megye főispánja.
BATTHYÁNY-STRATTMANN II. László Antal herceg
(Dunakitli, 1904. június 23. – Bécs, 1966. március 28.): diplomás mérnök, , az Aranygyapjas rend lovagja, Máltai lovag, a felsőház örökös tagja, pápai titkos kamarás, Vas megye örökös főispánja.
 
BATSÁNYI János  (másként: Bacsányi János)

( Tapolca, 1763. május 9. – Linz, Ausztria, 1845. május 12): magyar költő.

Megvádolták a Martinovics-mozgalomba való részvétellel is. 1794. november 11-én letartóztatták. A perben tisztázódott ugyan, hogy a szervezkedésben nem vett részt, mégis egy évi börtönre ítélték a törvényellenes mozgalom feljelentésének elmulasztása, és a saját védőbeszédében is hangoztatott „veszedelmes elvek” miatt. Előbb a budai, majd a kufsteini börtönbe került.

Szabadulása (1796. április 23.) után Bécsben vállalt hivatalt. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit (Magyar Minerva I. Bécs, 1798.), és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg (Erdélyi Muzéum V. 1816.).

1805-ben vette feleségül Baumberg Gabriellát, az ünnepelt osztrák költőnőt, akinek német verseit 1805-ben és 1807-ben kiadta.

Mikor Napóleon császár 1809-ben bevonult Bécsbe, Batsányi a szabadítót remélte benne. Volt kufsteini fogolytársa, a bassanói herceg kérésére ő fordította le Napóleon kiáltványát (május 15-én), amelyben az osztrákoktól való elszakadásra szólítja fel a magyarokat. A békekötés után kivonuló franciákat követve még ebben az évben Párizsba költözött. Napóleon évi 2000 frankos anyagi támogatást nyújtott neki.

A császár bukása után Batsányi jelentkezett a Párizsba bevonuló osztrákoknál, akik 1815-ben a spielbergi börtönbe vetették, majd 1816-ban a feleségével együtt internálták: szigorú rendőri felügyelet mellett élt a felső-ausztriai Linzben

Hitvesének elvesztése (1839. július 24.) után egyre nehezedőbb magányban élt 1845 május 12-én bekövetkezett haláláig. 1843-ban, 80 éves korában a Magyar Tudományos Akadémia felvette levelező tagjai közé. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumra hagyta. Magyarországon csak két évvel halála után tudták meg, hogy már nem él. 

 

BATTHYÁNY István

 

(Polgárdi, 1812. július 20. – Graz [Ausztria], 1880. július 22.): nemzetőr őrnagy (1848/49), országgyűlési képviselő. 
BATTHYÁNY Tódor
 
(Rohonc, 1729. október 16. – Bécs, 1812 június 3.): hajóépítő, nagybirtokos.
 
BAUER Jakab
(Szenic, 1852. szeptember – Bécs, 1926.): főkántor, zeneszerző.
 
 
BECHTOLD Fülöp
 
(Peremarton, 1787 január 18. – Linz [Ausztria], 1862. november 9.): honvéd altábornagy (1848/49).

 

BECKENSLOER János

(1427 – Salzburg, 1489. december 15.): esztergomi érsek, diplomata.

 

BENEDEK László
 
(Belényes, 1887 szeptember 5. – Kitzbühel [Ausztria], 1945. szeptember 6.): ideg- és elmegyógyász, egyetemi tanár.
 
Bécs egyetemének magyar emlékei
Irodalom: Enc-Hun 1998:35.
 
BENDA Oszkár
(Rakaca, 1886. május 24. – Mödling [Ausztria], 1954. január 2.): irodalomtörténész, főiskolai tanár.
 
BENKŐ Béla
 
(Zsibó, 1891. szeptember 24. – Innsbruck, 1987 június 12.): vezérőrnagy. 
 
BETTELHEIM-GOMPERZ Caroline: férjezett nevén Caroline von Gomperz-Bettelheim, leánykori nevén Bettelheim Caroline/Karoline
(Pest, 1845. június 1. – Bécs, 1925. december 13.): opera-énekesnő (alt) és zongoraművésznő.
Pályája csúcsán, 1867-ben vette feleségül Julius Ritter von Gomperz (1823–1909), nagyiparos, a Brünni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a felsőház tagja. A férj ragaszkodott hozzá, hogy Bettelheim hagyjon fel a nyilvános szereplésekkel, ezért feleségként már csak házi koncerteken lépett fel. Az Udvari Operától a színpadtól való búcsúzáskor kamara-énekesnői címet kapott.
Házasságukból gyermek nem született. Döblingi villájukban ma Bécs város zeneiskolája működik
BIERMANN István

 

(Bécs, 1891. július 11. – Moszkva, 1937. augusztus 16.): kommunista politikus.

 

BLASCHKY József

(Bécs, 1712. február – (Pozsony, 1784. március 15.): festőművész, trinitárius szerzetes.

 

BRÓDY Armand

(Budapest, 1883. szeptember 9. - ?): író.

A Bécsi Magyar Újság segédszerkesztője volt.

 

BUJDOSÓ Alpár

(Budapest, 1935. december 18. – ): ausztriai magyar író.

 

 

C

CURTER Ignác

(Leoben [Ausztria], 1812. augusztus 12. – Bécs, 1893. április 1.): feltaláló, vegyészmérnök.

Az 1735-ben Selmecbányán a bécsi udvari kamara által alapított Bányászati-Kohászati Iskola (Bergschule) Kémiai Tanszékének 1857-1866 között vezetője.

 

CZERMANN Antal

(Mór, Fejér vm., 1885. január 14. – Klagenfurt, 1971. május 18.): jogász, közgazdász, országgyűlési képviselő, politikus, újságíró.  

 

 

CS

CSÁKY Rudolf
(Kassa, 1811. január 5. – Bécs, 1887. március 20.): földbirtokos, költő, műgyűjtő, nemzetőr százados (1848/49).
 
CSEBRENYÁK József
(Sátoraljaújhely, Zemplén vm., 1863. február 26. – Rosenhof [Ausztria], 1947. január 27.): nyomdász, újságíró.
CSEH Sándorné, Németh Annamária
(Tapolca, 1926. szeptember 7. – Bécs, 1999. december 31.) festőművész.
 
CSEPELLA József
(Óbecse, Bács-Bodrog vm.,  1911. – Gratweil [Ausztria], 1961. október 19.): újságíró.
1945-ben Ausztriába távozott. 
Irodalom: Nagy 2000:161.
 
CSOKNYAI Pál, vitéz
(Egyházasrádoc, 1892. október 15. – Felsőőr, Ausztria, 1961. augusztus 7.) vezérőrnagy.
 
CSOKNYAI Péter, vitéz
(Budapest, 1931. augusztus 7. – ) közgazdász
Az elsők között vett részt az emigrációs magyar cserkészet megszervezésében, az ausztriai és németországi magyar menekült- és hadifogolytáborokban. Később többszáz magyar honfitársának volt segítségére a menekültjog, munkavállalási engedély, állampolgárság, iparengedély és munkahelyek megszerzésénél. Több segélyszállítmány kezdeményezője és szervezője Magyarországra és Erdélybe.
Irodalom: Enc-Hun 1998:58.
 
CSUKÁSY-GARTNER Lajos
(Resicabánya, 1899. szeptember 4. – Sankt Donat [Ausztria], 1987. január 13.): huszár alezredes.

 

 

D 

DAMASZKIN István

(Világos, 1812. március 12. – Bécs, 1866. augusztus 21.): honvéd őrnagy (1848/49).

 

 

DARBAY György, Scheider

 

(Alsó-Ausztria, 1827. március 17. – Budapest, 1909. május 16.): honvédtiszt, az olasz szabadságküzdelem harcosa.

 

DEÁK Ernő

(Pereszteg, Sopron vm., 1940. június 9. - ): nyugalmazott történész, költő, a Bécsi Napló főszerkesztője, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének elnöke.

1956 óta él Ausztriában. Ott végezte tanulmányait, és a bécsi egyetemen a filozófia és a történettudományok kandidátusa lett. Az ausztriai magyar város és településtörténet szakértője. Az Integratio (Bécs: 1967-?) lap alapító szerkesztője. Az Európa Club egyik alapítója, az Osztrák Tudományos Akadémia gazdaság és társadalomtudomány osztályának munkatársa volt.
Irodalom: KMIB 1998:164.
 
DENK Gusztáv
(Nagyszeben, 1882. március 18. – Bécs, 1960. február 25.): tábornok.
 
DERÉKY Pál
(Budapest, 1949. április 27. – ): irodalomtörténész.
 
DÉRI Frigyes
(Bács, 1852. december 10. – Bécs, 1924. október 27.): műgyűjtő, gyáros.
 
DITTRICH Imre
(Budapest, 1901. június 27. - ): lelkész, lapszerkesztőés kiadó.
1945 után Klagenfurtba került, ahol 15 évig az Alsó-Karinthia-i menekült magyar katolikusok lelkipásztora volt. 1946-tól szerkesztette a Kultúrélet és a Vasárnapi levél című újságokat. 1960-ban Bécsbe helyezték át, később ő adta ki a magyar Papi Egység első számait is.
Irodalom: Enc-Hun 1992:420.
 
 
DOVCSÁK Antal

 

(Budapest, 1879. március 11.  – Bécs, 1962.): politikus, szakszervezeti vezető.

Végzettsége szerint vasesztergályos volt. 1911-től a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének elnöke. A Tanácsköztársaság idején a szociális termelés népbiztosa, 1919. június 24. és 1919. augusztus 1. között a Forradalmi Kormányzótanács elnökének, Garbai Sándornak a helyettese. A Peidl-kormányban, 1919. augusztus 1-jétől 6-áig kereskedelmi miniszter. A népbiztosperben elítélték, 1922-ben a magyar–szovjet hadifogolycsere során a Szovjetunióba került. 1924-től Ausztriában élt, ahol az osztrák vas- és fémmunkás szakszervezet tisztviselőjeként tevékenykedett. 1962-ben, 83 éves korában Bécsben hunyt el.

Irodalom: Új magyar életrajzi lexikon. Budapest: 2001. 

 

DRASKOVICS György

 

(Bilina [Horvátország], 1515. február 5. – Bécs, 1587. január 31.): bíboros, főkancellár, kalocsai érsek (1573/87)

 

 

E

ERDÉLYI Mihály

(Bécs, 1782. június 9. – Bécs, 1837. április 21.): állatorvos, orvos 

 

ESTERHÁZY Antal Pál

 

(Kismarton, 1711. április 22. – Bécs, 1762. március 18.): diplomata, főkamarás (1741/62), mecénás, tábornagy.
 
ESTERHÁZY Pál Antal, herceg galántai
(Bécs, Ausztria, 1786. március 11. – Regensburg, [Németország], 1866. május 21.) diplomata, nagybirtokos, a király személye körüli miniszter, Sopron vármegye örökös főispánja, MTA igazgatósági tagja.
 
ESTERHÁZY Móric, galántai és fraknói gróf
(Oroszlány-Majkpuszta, 1881. április 27. – Bécs, 1960. június 26.) nagybirtokos, miniszterelnök.
 
 
F

 

 

FÁY András

(Felsőtelek, 1868. június 13. – Pernitz [Ausztria], 1912. júlis 2.): író, jogász, újságíró.

 

FENYŐ Miksa

(Mélykút, 1877. december 8. – Bécs, 1972. április 4.): esszéíró, kritikus, politikai és közgazdasági író, a Nyugat alapító főszerkesztője.

 

II. FERDINÁND

(Graz, 1578. július 9. – Bécs, 1637. február 15.): magyar király.
 
FÉNYES Samu ; 1881-ig Feierlicht Salamon
(Tállya, 1863. otóber 28. – Bécs, 1937. augusztus 29.): író, újságíró, filozófus.
Az 1919-es magyar kommunista diktatúra bukása után börtönbe került, szabadulása után (1920) Bécsbe emigrált. Bécsben 1923-27 közt kiadta és szerkesztette Diogenes című lapját.
 
FENYŐ Miksa ; szül. Fleischmann Miksa, írói álnevei: Dallos Ferenc, Kúthy Mihály, Balassi Menyhért
(Mélykút, 1877. december 8. – Bécs, 1972. április 4.): író, a Nyugat alapító főszerkesztője, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) igazgatója, mecénás, országgyűlési képviselő.
1934-ben Budapesten megjelent egyik tanulmánya itt olvasható: Hitler. Tanulmány
Bővebben interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français   Esperanto
 
 
G

GEBAUER Ernő

(Hartberg [Ausztria], 1882. január 17. – Pécs, 1962. március 24.): festőművész, grafikus. 

 

GEDULY Henrik

 

(Bécs, 1866. október 24. – Nyíregyháza, 1937. február 18.): evangélikus püspök.

 

GOIGNER József

(Kitzbühel [Ausztria], 1837. március 14. – Nagybecskerek, 1887. március 8.): festőművész

 

GÖTZ László

(Tapolca-Halastó-puszta, 1934. - St. Pölten [Ausztria], 1992. jún. 3.): orvos, történész.
 
GRAZIE, Marie Eugenie delle
(Fehértemplom, Temes vm., 1864. augusztus 14. – Bécs, 1931. február 19.): magyar születésű német költőnő.
 
GROSSING Ferenc Rudolf
(Komárom, 1752. szeptember 20. – Kufstein, 1789.): politikai kalandor.
 
GOLDARBEITER-TENCZER, Lisl
(Bécs, 1909. március 23. – Budapest, 1997. december 14.) az első Miss Austria (1929), a világ első szépségkirálynője (1929).
Lisl először 1929-ben az osztrák szépségkirálynő-választáson vitte el a Miss Ausztria pálmát. 1929 májusában a texasi Galevestone-ban a világ szépségkirálynői versenyeztek, ahol a zsűri egyhangúan Lislt választotta az első Miss Universe-é!
Miss Universe 1929 : Lisl Goldarbeiter - A Szépség útja címmel 2006-ban Forgács Péter Lisl Goldarbeiter életútját bemutató filmjét a holland, osztrák, finn és német televíziók is sugározták.
Sírja a Farkasréti temetőben (2003), a Bürök utca felőli falsírboltoknál: 70-307. található
 
 
H
HABSBURG Ágnes ; németül: Agnes von Habsburg ; horvátul: Agneza Habsburška.
(1281. május 18. – Königsfelden, Svájc, 1364. június 10.) születése jogán osztrák hercegnő és német királyi hercegnő, házassága révén magyar, horvát és szlavón királyné, III. András (1265?–1301) magyar király második felesége. A Habsburg-ház tagja.
HACKER Iván
(Szombathely, 1908. – Bécs, 1987. április 17.): jogász, publicista. 

 

 HARMAT Ilona

(Cilli [Ausztria], 1877. január 24. – Budapest, 1937. július 5.): színész. 

 

HEGEDŰS Szerafin

 

(Bécs, 1881. október 12. – Klagenfurt [Ausztria], 1937. december 4.): színész.

 

HERNÁDI György ; Hercz

(Székesfehérvár, 1899. július 17. – Budapest, 1958 november 20.) költő, szerkesztő.

1919 végétől emigrációban élt. 1922-ben Bécsbe költözött, ahol befejezte félbeszakadt egyetemi tanulmányait. 1929 végétől egy évet Párizsban töltött. 1934-ben hazatért. 
 
HERZL Tivadar : Theodor Herzl
(Pest, 1860. május 2. – Edlach [Ausztria], 1904. július 3.): magyar születésű író, újságíró, politikus, a cionista mozgalom alapítója, az önálló zsidó állam szorgalmazója.
 
HILGERT Antal

(Pancsova, 1861 február 17. – Bécs, 1914 március 18): író, kéményseprő.

 

HORTHY István

 

(Kenderes, 1858. december 21. – Bécs, 1937. szeptember 23.): tábornok.

Horthy Miklósnak (1868-1957), a Magyar Királyság kormányzójának (1920-1944) a fivére. Lovassági tábornokként szolgált az elsővilágháború során és számos magas kitüntetést kapott. Miklóshoz hasonlóan ő is a Mária Terézia-rend birtokosa volt. 1919-1920-ban Székesfehérvárott szolgált, és támogatta öccse törekvéseit, visszavonulásától haláláig pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának képviselője volt. 

 

HORVÁTH Elemér

(Budapest, 1886. február 16. – Innsbruck, 1960): közgazdász, vegyészmérnök.
 
HORVÁTH Ilona
(Garamkövesd, Hont vm., 1894. augusztus 27. – Grác [Ausztria], 1960. szeptember 26.): szerzetesnő.
 
HORVÁTH Margit

 

(Budapest, 1912. január 15. – Bécs, 1991. február 2.): balettáncos, koreográfus.

 

 

I

ILLÉSHÁZY István

(Pozsony, 1762. április 30. – Baden bei Wien, 1838. július 30.): étekfogómester (1825/38), főispán, nagybirtokos, MTA igazgatósági tagja. 

 

 

IVÁNKA Endre

(Budapest, 1902 szeptember 24. – Bécs, 1974. december 6.): bizantinológus, egyetemi tanár, akadémikus.

 

 

J

JEHLICSKA Ferenc
(Jókut, Nyitra vm., 1879. január 20. – Bécs, 1939. január 3.): teológus, egyetemi tanár.
 
JENBACH Béla : Béla Jacobowicz
(Miskolc, Borsod vm., 1871. január 11. – Bécs, 1943. januar 21.): librettista, színműíró.
 
JUHÁSZ László

(Kaposvár, 1933 június 6. – Bécsújhely, 2009 november 22.): történész, rádiószerkesztő.

 

 

K 

KÁNTÁS Károly
(Sóly, 1912. december 2. – Bécs, 1991. március 13.):geofizikus, geológus, egyetemi tanár, műszaki tudományok doktora, a soproni egyetem geofizikai tanszékének alapítója és elsővezetője, MTA levelező tagja.
 
IV. KÁROLY
(Persenbeug [Ausztria], 1887. augusztus 17. – Funchal [Madeira szigete], 1922. április 1.): magyar király (1916-1918).
 
KEREKESHÁZY József ; Kerekess
(Budapest, 1912. április 4. – Bécs, 2003. augusztus 1.): író, történés
1963-ban kivándorolt Vöcklabruckba, majd Bécsbe költözött, ahol levéltári kutatóként dolgozott.
 
KERN HERMANN Ármin
 
(Liptóújvár, 1838. március 14. – Maria-Enzersdorf, [Ausztria] 1912. január 16.): festőművész.

 

KLEMPA Károly Sándor 

(Graz, 1898. május 7. – Graz, 1985. december 19.) irodalomtörténész, katolikus püspök, premontrei szerzetes, zenetörténész.

 

 

KOCH Lőrinc; Krompachi

(Krompach, Szepes vm., 1435 k. - Bécs?, 1473. november 11. e.): egyetemi tanár.

 

KOHÁNYI Piroska, RSCJ

(Sárköz, Szatmár vm., 1893. január 24. – Graz, Ausztria, 1966. január 15.): szerzetesnő.

1913. október 7-én lépett a Szent Szív Társaságba. 1916 november 21-én tette első, 1923. február 11-én örök fogadalmát. 1916-ban a Philippeumban (leányiskola és nevelőintézet) élelmiszerraktáros, 1917-ben a Sophianumban (leánygimnázium) ruhatáros, varrónő, valalónő. 1949-től Grazban varrónő és növendékek felügyelője volt.

 

KOVÁCH (Keller) Aladár

(Dés, 1908. febr. 19. – Bécs, 1979. aug. 14.) író, újságíró, szerkesztő, dramaturg.

A budapesti Tudományegyetemen magyar irodalmat és művészettörténetet tanult. Egy évig a párizsi Sorbonne hallgatója volt. Részt vett a harmincas évek diák- és értelmiségi mozgalmaiban. 1933-ban a Nemzeti Színháznál dramaturgként dolgozott, 1939–41-ben a Magyar Élet Kiadó, 1941-től a Turul Kiadó szerkesztője, lektora volt. 1939-től szerkesztette a Bolyai Akadémia könyvsorozatát. A Nemzeti Színházban 1940 decemberében mutatták be "Téli zsoltár" című drámáját. 1944. júliusától 1944. október 18-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1947-ben Ausztriába menekült, Németországban, Franciországban, majd Ausztriában telepedett le. 1950-ben a Szózat című katolikus lapot szerkesztette. 1951 augusztusától 1953 júniusáig a müncheni Szabad Európa Rádió főrendezője és a gyártási osztály vezetője, majd a Francia Rádió magyar osztályának munkatársa volt. Közreműködött a Hungária című lap szerkesztésében, 1953 és 1955 között mint főmunkatárs. Münchenből Bécsbe, majd  1955-ben a burgenlandi Őrszigetre (Siget in der Wart) költözött. Itt jelentette meg a Szigeti Kiskalendáriumot és a Sziget könyveket. 1956 végén a Nemzetőr alapítói közé tartozott, (Viator néven) munkatársa lett és szerkesztette a Donau Bote nevű német kiadását. 1967-68-ban az Új Látóhatár közölte "Hamueső" című drámáját, amelyet 1971-ben német fordításban a Saarbrückeni Városi Színház adott elő.

Álnevei: Halasy András; Viator; betűjelei: (K. A.); K. A.

Főbb művei:

Téli zsoltár: dráma, 3. kiadás. Bad Wörishofen, Bajorország 1949.

A Mindszenty-per árnyékában.Dokumentumok, pásztorlevelek, rendőri utasítások, tiltakozások, jegyzetek. Innsbruck, 1949.

Magyarország története.Szerkesztette, Bakó Elemérrel, München 1951);

Hungária naptára az 1954-es esztendőre. Szerkesztő, München, 1953.

Die siebenbürgische Frage.Zathureczky Gyulával, München, 1965.

Szigeti kiskalendárium. Az Őrvidék (Burgenland) magyar népének kisnaptára az 1973-as közönséges esztendőre. Szerkesztő, Wart, 1972.

Die Trianon-Enquete des Strassburger Kongress der freien Ungarn 1970. Szerkesztő, München, é.n.
 
KOVÁCS Jenő
(Kiscsősz, Veszprém vm., 1914. augusztus 17. – Heiligenblut, Ausztria, 1989. július 31): ausztriai magyar lelkész.
 
KUNFI ZsigmondOszkár
(Nagykanizsa, 1879 április 28. – Bécs, 1929 november 18.): szociáldemokrata politikus, miniszter, újságíró, tanár.
1918-ban a Nemzeti Tanács tagja lett. Ő volt a Károlyi-kormány munkaügyi- és népjóléti minisztere, a Berinkey-kormány közoktatásügyi minisztere, majd a Tanácsköztársaság közoktatásügyi népbiztosa.
A proletárdiktatúra bukása után Ausztriába menekült, ahol az Arbeiter Zeitung főszerkesztője és a Világosság című magyar nyelvű lap szerkesztője lett. 1929-ben, Bécsben öngyilkosságot követett el.
 
 
L

LAJTA Andor

(Bécs, 1891. április 22. – Budapest, 1962 március 21.):  filmtörténész, író, szerkesztő, újságíró. 

 

LEHÁR Antal, báró ; Anton Freiherr von Lehár

 

(Sopron, 1876. február 21. – Bécs, 1962. november 12.): hadtörténész, vezérőrnagy. Lehár Ferenc zeneszerzőtestvére.
LEHÁR Ferenc
(Komárom, 1870. április 30. – Bad Ischl [Ausztria], 1948. október 24.): operettkomponista, karmester. Lehár Antal (1876-1962) vezérőrnagy testvére.
Bővebben interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français   Italiano   עברית   Español   日本語   Русский
 
LÉKAY-LINGAUER Albin
(Gönyü, 1877. március 1. – Linz, 1962 március 31.): jogász, országgyűlési képviselő, szerkesztő, újságíró
 
LESZLÉNYI Bernát
(Nagykanizsa, 1837. augusztus 24. – Bécs, 1910. június 26.): író, újságíró.
 
LIGETI György
(Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.): Kossuth-díjas magyar zeneszerző.
Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Járdányi Pál és Veress Sándor tanítványaként.
1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot.
 
LISTI László
(Szamosújvár, 1628 – Bécs, 1662. április 11.): költő.
 
LUKÁCS Mária
(Budapest, 1887. november 5. –  Baden [Ausztria], 1980. december 16.): emlékiratíró.
 
 
M

MÁCSADY István

(Nagyölved, Esztergom vm., 1918. április 1. – Wels [Ausztria], 1977. június. 1.): magyar lelkész.

A komáromi bencés gimnáziumban érettségizett. A teológiát Esztergomban és Pozsonyban végezte, ahol 1947. június 22-én pappá szentelték. 1951-ben internálták. 1952-ben Ausztriába menekült és a wels-lichteneggi 1001-es tábor lelkésze lett. Az Ausztriában megtelepedett magyaroknak új falut épített. Linzben ifjúsági otthont létesített. A barakktábor helyén 1967-ben lelkipásztori központot épített. 1977-ben esperessé választották.

Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon
 
MÁRTONFY Fülöp
(Temesság, 1886. február 4. – Villach [Ausztria], 1971. november 28.): orvos, vezérőrnagy.
 
MÉREY Kajetán
(Bécs, 1861. január 16. – Baden [Ausztria], 1931. február 2.): diplomata.

 

MISKOLCZY Gyula
(Szeged, 1892. október 14. – Wiener Neustadt [Ausztria], 1962. július 6.): levéltáros, történész, egyetemes tanár, MTA levelező tagja.
 
MONOSZLÓY Dezső
(Budapest, 1923. december 28. – Bécs, 2012. május 1.): költő, író, műfordító.
1946-ban diplomázott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogtudományi karán. 1947–1968 között Pozsonyban élt, ahol bányász, tengerész, kőműves, tanár, rádiószerkesztő, egy kiadóvállalat igazgatója, a Csehszlovák Írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. 1968-ban Újvidékre emigrált. 1970-ben Ausztriába költözött; Bécsben élt. 1986 óta professzor volt.
 
 
N 
NÉMETH Ernő
(Rábasömjén, Vas vm., 1918. február 14. – Sparchen [Ausztria], 1980. június 5?): hittanár.
1948-ban a Kufsteinben élő magyarok lelkésze lett. 1956 és 1963 között az innsbrucki magyar gimnázium hittanára. 1959-ben Sparchenbe költözött.
 
NEUBER Ede
(Munkács, 1882. február 3. – Mittelberg [Ausztria], 1946. február 3.) orvos, bőrgyógyász, higiénikus, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
1911-ig állami ösztöndíjjal Párizsban, Berlinben, Londonban, Spanyolországban és Algériában dolgozott.
 
O

OLGYAI Viktor

(Igló, 1870 november 1. – Salzburg, 1929 június 20.): grafikus és festőművész.
 
 
Ö

 

 

P 

PACELT János

(Detenic [Ausztria], 1851. – Debrecen, 1937. január 21.): kertész.
 
PÖLTENBERG Ernő

(Bécs, 1913 – Arad, 1849. október 6.): osztrák származású honvéd tábornok, a 13 aradi vértanú egyike.

 

 

 

R

RADNAI Rezső
(St. Pölten, Ausztria, 1864. máj. 13.– Szombathely, 1934. jún. 24.): irodalomtörténész, pedagógiai író.
 
RAINPRECHT Antal, ifj.
(Veszprém, 1908. március 15. – Bécs, 1986. december 22.) főispán.
Az FKgP politikusaként 1945 tavaszán megválasztották Veszprém megye főispánjának, de néhány hónap múltán eltávolították. 1947-ben letartóztatták és Recskről csak 1954-ben szabadult. 1956 novemberében Ausztriába távozott, ahol a bécsi magyar emigráció egyik vezetőjeként kiadta a magyarországi Páneurópai mozgalomra vonatkozó dokumentumokat és édesapja parlamenti beszédeit.
 
RAJECZKY Benjamin
(Eger, 1901. november 11. – Pásztó, 1989. július 1.): zenetörténész.
1920-tól Innsbruckban zenetörténetet és teológiát tanult. 1926-ban teológiából doktorált.
 
RÉVAY István, Szklabinai és blathiczai gróf
(Tajna, 1899 május 6. – Bécs, 1989. október 30.): volt tajnai földbirtokos.

 

 

S

SÁMBOKI János : Johannes Sambucus
(Nagyszombat, 1531. június 1. – Bécs, 1584. június 13.): bölcseleti és orvosdoktor, történetíró, a humanista levélírás jeles képviselője, nevezetes emblémáskönyv szerzője.
1545. június 29-én iratkozott be a wittenbergi egyetemre; majd Strassburgban (1550), Párizsban (1552. bölcseleti magister), Padovában (1555) és egyéb főhelyeken bujdosásában kezdett könyveket kibocsátani. Tanulmányait Olaszországban végezte, megszerezte a bölcselet- és orvosdoktori oklevelet.
Az, hogy 26 éves korában a Bolognai Egyetem tanára volt, nem mindennapi képességének tanúbizonysága.
Itáliát elhagyva Bécsbe költözött; tudományával megnyerte I. Ferdinánd császár és király nagyrabecsülését; tanácsosává, II. Miksa és II. Rudolf császároknak pedig udvari orvosává és történetírójává lett. Tizenegy nyelvben volt tökéletesen jártas.
SCHÖNBORN-BUCHHEIM Ervin
(Bécs, 1812. május 17. – Prága, 1881. január 1.): főispán, nagybirtokos.
 
RAJECZKY Benjamin
(Eger, 1901. november 11. – Pásztó, 1989. július 1.): zenetörténész.
1920-tól Innsbruckban zenetörténetet és teológiát tanult. 1926-ban teológiából doktorált.
SÍK Leó Zsigmond

(Hamburg, 1884. január 7. – Bécs, 1977. december): bányamérnök.

 

SOLTI Károly

(Linz, 1910. július 27. – Budapest, 1987. július 1.): brácsaművész.
 
STEINER Lajos
(Liptószentmiklós, 188.5 március 2. – Bécs, 1938. január 1.) publicista, történész
 
 
SZ

SZABAD Magdolna

(Karánsebes, Krassó-Szörény vm., 1911. máj. 16. - Pressbaum, Bécs mellett, Au., 1990. márc. 16): szerzetesnő.

 

SZABÓ Erzsébet

(Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1890. augusztus 21. – Riedenburg/Bregenz [Ausztria], 1961. október 10.): szerzetesnő.

 

SZABÓ János

(Somogyszentmiklós, Somogy vm., 1927. január 30. – Zams [Ausztria], 1964. augusztus 17.): hithirdető.

1948 augusztus 14-én lépett a Jézus Társaságba, 1950. májusában Szegedről kényszerlakhelyre Jászberénybe vitték. 1950. szeptemeber – 1952: a szegedi Hittudományi Főiskola hallgatója, majd Budapesten segédmunkás. 1956. novemberében elhagyta Magyarországot, 1958. július 30-án Spanyolországban pappá szentelték. A Vatikáni Rádió m. osztályának munk. Egy ausztriai kirándulás alkalmával lezuhant és meghalt.
 
SZÁVA Tibor Sándor
(Csíkszereda, 1944. június 17. – ): erdélyi magyar gépészmérnök, műszaki szakíró, helytörténész, szerkesztő.
1985-ben Nyugatra távozott, Bécsben él. Előbb Stocke­nauban a Heid Szerszámgépgyárban, majd a Georg Fischer AG járműtechnikai gyárában dolgozott különböző mérnöki beosztásokban; jelenleg önálló technikai tanácsadó.
Első írásait egyetemista korában a Brassói Lapok közölte; műszaki jellegű publikációi a Construcţii de Maşini c. folyóiratban jelentek meg. Bécsben az Ausztriai Magyarok Egyesületének lapjában, a Közleményekben közölt, utóbb ennek, már Erdélyi Szemmel címmel, szerkesztője. Írásai jelennek meg a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek és a kolozsvári Armenia hasábjain; Máriacell sziklán és homokban c. írását a stockholmi Erdélyi Könyv-Egylet Kő, bronz, buldózer. Láthatatlan és újra látható emlékműveink című kötete (Stockholm, 2004) közölte.
Fő érdeklődési köre az erdélyi magyar-örmények múltjának kutatása.
SZÉPFALUSI István

(Budapest,1932. február 21. – 2000. november 30.): evangélikus lelkész, főszerkesztő. A Bornemissza Péter Társaság egyik alapítója, titkára; Az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem titkára.

 

SZITNYAI Zoltán

(Selmecbánya, 1893. május 27. – Salzburg, 1978. június 11.): író.

1949-ben nyugatra menekült. Folytatta regényírói munkásságát, emigráns újságokban publikált. Több irodalmi díjat kapott.
 
SZOLLÁR Lajos P.
(Tapolca, 1915. július 17. – Bécs, 1991. február 26.) szalézi szerzetes pap.
 
 
T

TABY Árpád, vitéz
(Nyitragerencsér, 1896. július 16. – Talham [Ausztria], 1973. augusztus 21.): testőr őrnagy, országyűlési képviselő.
 
TAMÁS Henrik
(Lang-Enzersdorf, 1879. február 28. – Budapest, 1960 január 2.): műgyűjtő, műkereskedő. 

 

TASNÁDY Tamás

(Budapest, 1936. március 29. – Krems [Ausztria], 1977. január 16.): író

 

TÓTH Ágoston Rafael

(Marcali, 1812 október 28. – Graz, 1889. június 9.): festőművész, hadmérnök, honvéd ezredes (1848/49), térképész, MTA lev. tagja.
 
TÖRÖK Jenő
(Budapest, 1908. április 23. – Bécs, 1983. március 5.): gimnáziumi tanár, könyvkiadó.
 
TÖRÖK Miklós
(Nagykázmér, 1812. február 29. – Bécs, 1884. július 6.): altábornagy, nemzetőr őrnagy (1848-1849).
 
 
U

ULLEIN-REVICZKY Antal

(Sopron, 1894. november 8. – London, 1955. június 13.): diplomata, a nemzetközi jog egyetemi tanára.

A bencések Szent Asztrik Katolikus Főgimnáziumában érettségizett, felsőfokú tanulmányait a bécsi Konzuli Akadémián, majd Debrecenbe, a Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán folytatta. Itt avatták doktorrá 1927-ben. Öt nyelven tanult meg magas szinten beszélni. 1933-ban magántanár, 1941-ben címzetes rendkívüli egyetemi tanár lett Debrecenben.

1919-ben a bécsi magyar követségen kezdett dolgozni. A magyar–osztrák határmegállapító bizottság tagjaként jelentős szerepe volt a soproni népszavazás előkészítésében és lebonyolításában.

1923-ban a párizsi követségre került. 1929-ben áthelyezték Törökországba, ahol 1932-től az istambuli misszió konzuli osztályát vezette. (Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Lovice Louisa Grace-szel, Cyril James Cumberbatch angol konzul lányával.) 1935-től 1938-ig zágrábi konzul volt.

1938-ban – Csáky István hivatalba lépése után – a Külügyminisztérium összevont sajtó- és kulturális osztályának vezetője lett.

1943 szeptemberében stockholmi követté nevezték ki. Részt vett a különbéke-tárgyalások előkészítésében. Magyarország német megszállása után a svéd távirati irodának adott nyilatkozatában törvénytelennek minősítette az újonnan megalakult Sztójay-kormányt, és kijelentette, ő továbbra is „a független Magyarország utolsó legális kormányát” képviseli. 1944. március 25-én követi megbízatása alól felmentették, és állampolgárságától megfosztották.

Stockholmból előbb Isztambulba, anyósához költözött családjával. Innen Genfbe, majd – a francia kormány meghívására – Párizsba, végül Londonba vezetett az útja. L950 júniusától a Magyar Nemzeti Bizottmány londoni képviselője volt, később a Menekült Egyeteni Oktatók Szövetségének elnökévé választották.

Szülővárosában emléktáblát avattak tiszteletére 2001 decemberében. Nevét viseli egy a leánya által létrehozott alapítvány.

 

ULLMANN Imre

(Pécs, 1861. február 23. – Bécs, 1937. február 27.): sebész, egyetemi tanár.

 

 

Ü

 

 

V  

VÁGHY Ferenc

(Sopron, 1776. április 7. – Matzleinsdorf [Ausztria], 1862. április 23.): jogász, MTA ig. tagja, Sopron polgármestere (1835-1838).

 

VARGA János   SVD

(Salköveskút, Vas vm., 1926. október 24. – Mödling, [Ausztria], 1968. július 15): szerzetes.

 

 

VASS Károly

 

(Sopron, 1906. augusztus 5. – Bécs, 1962. február 21.): főispán, országgyűlési képviselő.

VÉGH Sándor

(Kolozsvár, 1912. május 17. – Salzburg, 1997. január 7.): hegedűművész, karmester, főiskolai tanár.

 

 

 

W

WANTOCH Zsuzsa

(Trencsén, 1912. július 28. – Bécs, 1959. július 6.): író.

 

 

Z

ZICHY Ágost, gróf

(Penzing, 1852 június 14. – Bécs, 1925. október 4.): utazó, akadémikus.

 

ZICHY Jenő

(Sárszentmihály, 1837. július 5. – Meran [Ausztria], 1906. december 26.): jogász, országgyűlési képviselő, MTA t. tagja

 

ZIMMERMANN Ferenc József

(Nagyszeben, 1850. szeptember 9. – Linz, 1935. január 27.): levéltáros, történész.

 

ZS

ZSILLE Zoltán

(Budapest, 1942. július 8. – Budapest, 2002. október 18.): kritikus, szociológus, újságíró.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2500
 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.