2001107
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
996
1122
2845
1993823
11147
30642
2001107

Te IP-címed: 18.232.188.89
2020-07-15 09:57

Német-magyar lexikon

2012. október 15. hétfő, 22:10
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Irta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  Antal 

 

 

 

NÉMET-MAGYAR LEXIKON

 

 

Németországban élt, vagy élő magyar (származású) személyek

Magyarországon élt, vagy élő német (származású) személyek, utazók, stb.

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

 

A

 


AACHENI MAGYAR KÁPOLNA
Az aacheni zarándokkápolnát I. Lajos magyar király építette 1358-1366 között.
Az aacheni magyar zarándoklatok véglegesen II. József tiltó rendelkezése, 1782 után maradtak el.
 
ABA Sámuel
(? – 1044. július 5.) Magyarország harmadik királya 1041-től 1044-ben bekövetkezett haláláig, a magyar történelem első választott királya.
Irodalom: Enc-Hun 1998:10
Interneten:  Magyar   Deutsch  English   Español   Français   日本語   中文
 
ABAFÁY Gusztáv ; névváltozat: Abafáy-Öffenberger ; családi nevén Öffenberger
(Budapest, 1901. szeptember 12. – Landshut [Németország], 1995. március 2.): erdélyi magyar író, publicista,  irodalomtörténész.
Irodalom: KMIB 1998:13 ; Nagy 2000:1 ; ÚjMIL 2000:1
Bővebben:  Magyar   Română   Esperanto
 
ÁBRAHÁM Pál
(Apatin, 1892. november 2. – Hamburg, 1960. május 6.): zeneszerző, operettkomponista.
Irodalom: Magyar Színházművészeti Lexikon, 1994 
 
ACZÉLPál ; Acél
(Siófok, 1885. december 9. – Hamburg, 1949. november 9.): filmrendező, író, újságíró.
Bővebben:  Aczél Pál, Acél

 
ÁCS Károly ; eredeti neve: Kovács Károly
(Szabadka, 1928.  szeptember 8. – Köln, 2007. július 3.): Híd-díjas magyar költő, műfordító, szerkesztő.
 
ÁCS Mihály, ifj. ; névváltozatok: Aachs, Aács.
(Győr, 1672. február 28. – Kassa, 1710. április 28.): evangélikus egyházi író, iskolaigazgató. Ács Mihály (1646-1708) evangélikus lelkész fia.
1701-02-ben teológiát hallgatott Wittenbergben, Tübingenben, 1702-ben Strassburgban. Itt szerkesztette apjának Boldog halál szekere címűkönyvét.
Irodalom: ÚjMIL 2000:10
Bővebben:  Magyar
 
ÁDÁM György
 
(Budapest, 1912. november 24. – Feldafing [Németország], 1978. január 18.): katolikus plébános, pápai prelátus. 
Irodalom: Mildschütz 1977:67, 94. ; Nagy 2000:6. ; Szolg. 1978. (37):96. ; Kat. Szle (Róma) 1978:51, 55.
 
ADELHAID magyar kirányné : a német források Adelheid néven említik.
(1060-as évek – 1090. május) magyar királyné, Rajnai Rudolf német ellenkirály (1025 körül – 1080)  és Adelhaid savoyai grófnő (1050 körül – 1079) leánya, I. László magyar király felesége.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Svenska
 
ADRIÁNYI Gábor
(Nagykanizsa, 1935. március 31 – ): teológus, egyháztörténész.
Teológiai tanulmányait Budapesten, Rómában, Párizsban és Bécsben végezte. 1959-ben titokban pappá szentelték, 1963-ban teológiai doktorátust szerzett Rómában. 1971-tõl magántanár a Bonni Egyetem Katolikus Teológiai Karán, 1976 óta ugyanott tanszékvezetõ tanár, az Egyháztörténeti Intézet igazgatója. A Varsói Katolikus Akadémia tiszteletbeli doktora. . 1971-től a müncheni Ungarn-Jahrbuch társszerkesztője. Magyarul a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, a Mérlegben, az Életünkben,németül az Ungarn-Jahrbuchban és más német nyelvű folyóiratokban publikált.
 
ÁGI János
 
(Városlőd, 1910. január 21. – München, 1985. február 19.): illusztrátor, író, karikaturista, újságíró. 
 
AGNETHLER Mihály Gottlieb ; Michael Gottlieb Agnethler
(Nagyszeben, 1719. június 10. – Helmstädt [Németország], 1752. január 15.):  erdélyi szász pedagógus, orvosdoktor, bölcsész.
1742-től Halléban tanult, 1750-ben a „bölcselet tudora”, 1751-ben pedig orvosdoktor lett. A császári Természet­tudományi Társaság tagjává választották, meghívták a helmstädti egyetemre az ékesszólás, régészet és költészet tanárának, de néhány hét múlva elhunyt. Ő volt az Agnethler család utolsó férfi tagja.
Orvosi és botanikai művek mellett numizmatikai, retorikai és verstani munkákat írt.
Irodalom: KMOL 2004
 
ALBRICH Konrád
(Nagyszeben, 1889. június 17. – München, 1959. február 1.) orvos, szemész, egyetemi tanár.
Orvosi oklevelét 1912-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg. 1912-ben hivatásos katonaorvos, az I. világháború alatt kötetlen harctéri szolgálatot teljesített, magas katonai kitüntetésekkel rendelkezett. 1944-ben Svájcban telepedett el, 1950-től Németországban élt, Münchenben magánorvos volt.
Irodalom: KMOL 2004
 
ALEXANDER  Bernát
(Pest, 1850. április 13. – Budapest, 1927. október 23.) magyar filozófus, színikritikus, fordító, a MTA tagja.
Hat évig Bécs, Berlin, Göttingen, Lipcse Párizs és London egyetemein tanult. 1919-től kezdve külföldön, Svájcban és Németországban élt. 1923-ban visszatért Magyarországra.
Interneten:  Magyar    English  
 
ALFÖLDI Géza ; eredeti nevén Schilzong József
(Cegléd, 1908. június 24. – Essen [Németország], 1991. október 25.): újságíró, költő.
Az Alföldi nevet először csak költői és írói álnévként használta, míg 1944 novemberében miniszteri engedéllyel hivatalosan is véglegesítették.
 
ANDRÁSSY Dávid

 

(Győr, 1762. december 20. – Drezda [Németország], 1813. augusztus 27.): vezérőrnagy. 

1778-ban kezdte katonai pályáját a gróf Gyulay-ezredben, és hősiesen harcolt a törökök, majd a franciák ellen is. 1805-ben őrnaggyá léptették elő. 1809-ben a nógrádi nemesi felkelők őrnagya, később az aspeni ütközetben ezredesi rangot kapott. Egy évvel később megkapta a Mária Terézia-rend keresztjét, és ezzel együtt a báróságot. 1812-ben Lengyelországban harcolt, s itt vezérőrnaggyá lépett elő. A drezdai ütközetben érte utol a halál, egy ágyúgolyó eltalálta és szörnyethalt.
Irodalom: Révai
 
APPONYI Henrik

 

(Bécs, 1885. január 1. – Berlin, 1935. december 5.): földbirtokos, kamarás, utazó.

 

 
APPONYI Rudolf
(Karlsruhe [Németország], 1812. augusztus 1. – Velence, 1876. május 31.): diplomata, kamarás.
 
ÁRPÁD-HÁZI ERZSÉBET
(1236. – Landshut, Németország, 1271. október 24.) magyar királyi hercegnő, házassága révén Bajorország uralkodó hercegnéje. IV. Béla magyar király és Laszkaris Mária nikaiai hercegnő ötödik leánya, Ottó magyar király édesanyja.
Interneten:  Magyar   English
 
ÁRPÁD-HÁZI SZENT ERZSÉBET : Magyarországi Szent Erzsébet, német nyelvterületen gyakorta Türingiai Szent Erzsébet
(Sárospatak v. Pozsony, 1207. július 7.? – Marburg, Németország, 1231. november 17.) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya. Születési dátuma – az évszámtól eltekintve – feltehetően nem pontos, hiszen bátyja, IV. Béla 1206 novemberében – egyes források szerint 29-én – született.
Interneten:  Magyar   English   Deutsch   Italiano   Français   Español   日本語   עברית   Svenska   Русский   Latina
 
ASBÓTHY József
(Szombathely, 1917. szeptember 18. – München, 1986. szeptember 11.): magyar teniszbajnok, teniszedző.
Tanulmányait Szombathelyen kezdte. Tehetségére felfigyeltek, s 1937-ben Budapestre került a BBTE-be (Budapesti [Budai] Torna Egylet). Az érettségit már itt tette le. 1939-ben nyerte első magyar bajnoki címét. Első nemzetközi sikerét meg ebben az évben a jugoszlávok elleni Davis Kupa mérkőzésen aratta - az akkor világhírű Puncsec legyőzésével. Igazi nagy versenyzővé érett. 1943-ban az év sportolójává választották. A második világháború kettétörte pályafutását. Kivételes lábmunkája és küzdőszelleme, eredményes tenyeresei és taktikai érzékének eredményeként a negyvenes évek végén a világ első 10 játékosa közé tartozott. 1947-ben érte el a legnagyobb sikerét, Párizsban a Roland Garosson megnyerte a nemhivatalos salakpályás világbajnokságot. 1948-ban elődőntőt játszott Wimbledonban. A negyvenes évek végen a világ első tíz játékosa közé tartozott. Egyesben 13, párosban 15 magyar bajnoki címet nyert. 18 alkalommal szerepelt a Közép-európai Kupábanés 16 alkalommal a Davis Kupában. 1958-tól külföldön élt. Örökös bajnok.
A versenysporttól való visszavonulása után a Belga Tenisz Szövetség ifjúsági szakfelügyelője lett. Brüsszelben, Ostende után Münchenben edzősködött.
Szombathelyen 1993 óta utca viseli a nevét.
Elismerései: Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat (1951), A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951), Mesteredző(1961).
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Svenska   Italiano
 
AUBERMANN Miklós, dr.
(Csanád, Torontál vm., 1874. február 18. – Plattenhardt [Németország], 1964. júnus 9.): római katolikus plébénos, író.
1900-1901-ben, mint Velics Lajos családjának nevelője Voloscában, Kairóban és Athénben élt.
 
B

 

BAJAI Ernő ; 1911-ig Wiesel
(Baja, 1888. május 17. – ?): a Pécsi Kőszén Rt. ügyvezetőigazgatója. 
Két évig a budapesti műegyetem, s két évig a müncheni műszaki főiskola hallgatója volt, ahol 1911-ben doktorált. 1911-1914 között egy francia-belga cukorgyár vegyészmérnöke volt. Az elsővilágháborúban a szerb és orosz fronton szolgált, s mint tartalékos hadnagy szerelt le.
Irodalom: Gulyás 1939
 
BALÁZS Zoltán
(Szekszárd, 1954. december 5. - ): költő.
1980-ban Németországba költözött, ahol újra elvégezte a a jogi egyetemet. 1985-89-ben a Bajor Legfelsőbb Bíróságon joggyakornok volt. Részvett az Új Látóhatár címűfolyóirat szerkesztésében.
Irodalom: ÚjMIL 2000
 
BALOGH Győző
(Zalaszabar, 1926. dececember 22. – ): újságíró, költő.
1969-től Németországban lakik.
Árpád-ezüstérem 1975; Árpád-aranyérem 1978.
 
Almási  BALOGH Pál 

(Nagybarca, 1794 október 18. – Pest, 1867 szeptember 11.): homeopátiás orvos, nyelvész, barlangkutató. 

1825-ben bejárta Németországot, hol az akkoriban keletkezett homeopátiás gyógymód elveivel is bővebben megismerkedett. Mint Samuel Hahnemann követője tért vissza Magyarországra. A berlini és lyoni orvosi társaságok 1834-ben szintén levelező tagjukká választották.
 
BALLA Bálint
(Budapest, 1928. július 7. – ): magyar-német szociológus, az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem egyik alapítója, egyetemi tanár.
1956-ban a Ravill Kereskedelmi Vállalat munkástanácsának elnöke. 1965-ben Németországba távozott.
Interneten:  Magyar   Deutsch
 
BÁNKY Viktor
(Nagydorog, 1899. január 17. – München, 1967. március 13.) vágó, filmrendező, forgatókönyvíró. Bánky Vilma (1898-1991) testvére.
 
BÁRDOS B. Artúr családi nevén Boros-Bárdos Arthur
(Kolozsvár, 1923. január 3. – Dortmund [Németország], 2011. május 13.): újságíró, költő, novellista.
Középiskolát szülővárosában végzett. 1944-ben munkásszolgálatos volt. 1944-1945 között Bergen-Belsenbe deportálták. Előbb az Egység (1946-1948), majd az Utunk (1948-1958) című lapokat szerkesztette. 1951-ben szerepeltek versei a Bukaresteben megjelent Ötven vers című antológiában. Az 1950-es években hamis vádak alapján letartóztatták, 12 évi börtönre ítélték. 1966-ban Bécsbe emigrált, ahol a Kurír című lapnál dolgozott. Magyar emigráns irodalmi lapokban (Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Bécsi Napló), valamint osztrák, francia sajtóorgánumokban publikált.
1986-ban nyugdíjba vonult, Dortmundba költözött, a lányához. A nyolcvanas évek végén egyre sűrűbben publikált erdélyi és magyarországi lapokban is.
 
BARTA Lajos
(Budapest, 1899. március 3. – Köln, 1986. május 13.): szobrász.
1965-ben Németországba távozott ésNyugat-Németország legkeresettebb köztéri szobrásza lett.
 
BARTAY Endre ; (ismert mint Bartay András is)
(Széplak, 1799. július 4. – Mainz, 1856. október 4.): színházigazgató, zeneszerző, pedagógus. A Pestvárosi Énekiskola alapítója és első igazgatója volt. Fia Bartay Ede (1825-1901) zeneszerző és pedagógus.
1848 után Pozsonyban élt hangversenyeket rendezett; innen Hamburgba költözött, ahol csak a zenének élt. 1850-ben Mainzba költözött.
Interneten:  Magyar   Deutsch
 
BATIZI András
(Batiz, 1510 körül – 1546-1552 körül): evangélikus, majd református lelkész, költő.
1542. március 10-én a wittenbergi egyetemere iratkozott be.
Irodalom: ÚjMIL 2000:174.
 
BAUMGARTEN, Johann Christian ; János Keresztély
(Lucau [Németország], 1765. április 7. – Segesvár, 1843. december 29.): orvos, botanikus.
1790-ben Lipcsében bölcseleti, 1791-ben orvosdoktori oklevelet szerzett. 1791–1972-ben Bécsben, 1793-tól Erdélyben orvos. 1793–1797-ben Nagyszebenben, 1797–1801-ben Újegyhá­zán, 1801–1811-ben Segesváron orvos. 1807–1829-ben elsősorban botanikával foglalkozott, Erdély flórájának teljes leírásán dolgozott. Szá­mos endemikus növényfajt fedezett fel, és írt le, pl. a Teleki-virágot (Telekia speciosa).
Irodalom: Gombocz. E.: A magyar botanika története (Budapest: 1936).
 
BECK Károly ; Karl Beck
(Baja, 1817 május 1. – Bécs, 1879 április 9.): magyar születésű német költő.
Irodalom: ÚjMIL:2000
 
BENCZÚR Gyula
(Nyíregyháza, 1844.jJanuár 28. – Dolány [ma: Benczúrfalva, Szécsény része], 1920. július 16.): magyar festőművész, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja.
Bővebben interneten:  Magyar   English   Deutsch   Français   Русский   Türkçe   日本語   Svenska
 
BENE József
(Székelydálya, 1903. június 24. – Ulm [Németország], 1986. május 20.): magyar grafikus, könyvművész és festő. A görög enkausztika újra felfedezője.
Interneten:  Magyar   Esperanto
 
BENEDEK Ákos

(Budapest, 1937. április 29. – Heidelberg [Németország], 1988. november 26.): író, költő. 

 

BENYOVSZKY Károly

 

(Pozsony, 1886. július 4. – Bad-Schandau [Németország], 1962. január 6.): helytörténész, író, szerkesztő, színháztörténész, újságíró, zenetörténész. 
Interneten:  Magyar   Deutsch
 
BENTHEIM Artúr

 

(Hamburg, 1877. augusztus 15. – Budapest: 1937. október): festőművész. 

 

BEÖTHY Ödön

 

(Nagyvárad, 1796. december 2. – Hamburg, 1854. december 7.): ellenzéki reformpolitikus, 1848-as kormánybiztos.

Az emigrációban Londonban és Jersey szigetén élt Victor Hugo társaságában. Hamburgban telepedett le.

Irodalom: MÉL ; Révai.

 

BIASINI Mária

(Kolozsvár, 1866. január 3. – Riederau [Németország], 1937. május 12.): festőművész, grafikus.
 
BLEYER György
(Temesvár, 1907. január 21. – Düsseldorf, 1970. augusztus 18.): művészettörténész, építészettörténész.
 
BOGYAY Tamás
(Kőszeg, 1909. április 9. – München, 1994. február 8.): művészettörténész.
Az Eötvös Kollégium tagjaként végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, később Berlinben a Collegium Hungaricum, Rómában a Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa volt. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi királyi tanfelügyelőségen dolgozott segédfogalmazó-gyakornokként, 1940-tól 1945-ig a Vallás és Közoktatási Minisztérium tirsztviselője volt. Feleségével, Halliárszky Mimivel 1945 elején a budapesti Szépművészeti Múzeum műtárgyszállítmány egyik kísérőjeként Bajorországba került, 1952  után Münchenben élt. Kőszegi Ákos néven 1952 és 1974 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1962-ben a Müncheni Magyar Intézet egyik alapítója és első igazgatója volt.
1990-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem díszdoktorrá avatta. A badacsonyi Szent Donát kápolnában temették el.
 
BORBÁNDI Gyula
(Budapest, 1919. szeptember 24. – Budapest, 2014. július 23.): magyar irodalomtörténész, Széchenyi-díjas író, kritikus, szerkesztő. Az Országos Széchényi Szövetség kulturális alelnöke.
1949-ben politikai okokból elmenekült Magyarországról. Egy ideig Svájcban fizikai munkából élt, majd 1951 nyarán áttelepült Münchenbe. Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. 1979-1984 között a Magyar Osztály helyettes igazgatója volt.
1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958–1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt. 1992 óta a Magyar Szemle, 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja volt.
Irodalom: KMIK
Interneten:  Magyar   Esperanto
 
BORBÉLY László
(Budapest, 1922. december 26. – München, 1985. szeptember 14.): újságíró, Borbély Andor fia.
A nyugati sajtónak írt riportjai miatt 1950. áprilisában népbíróság elé került, ahol halálos ítéletet mondtak ki, azonban ezt 1951 júniusában életfogytiglani kényszermunkára változtatták meg. 1956  júliusában amnesztiával szabadult és sportfényképész volt a forradalomig. 1956 novemberében elhagyta az országot. 1958-tól Münchenben élt haláláig.
Kőbányai Péter néven a Szabad Európa Rádió (SZER) munkatársa is volt.
Interneten:  Borbély László
 
BOROS József

(Arad, 1890. január 26. – Saarbrücken [Németország], 1962. november 11.): belgyógyász, egyetemi tanár.

 

BOUTERWEK, Friedrich

(Ocker, Goslar köz., 1766. április 15. – Göttingen, 1829. augusztus 9.): német író és esztéta.

A göttingeni egyetem professzora volt. Tudott magyarul és általános irodalomtörténetében magyar szakirodalomra is támaszkodott.

Irodalom: VIL 
 
BÖHM Pál
(Nagyvárad, 1839. december 28. – München, 1905. március 29.): festőművész.
Rajzkészségét apjától örökölte, aki a nagyváradi püspökségi uradalom mérnöke volt, de cégér- és arcképfestéssel is foglalkozott.
1875-ben véglegesen Münchenben telepedett le és itt élt haláláig.
Első felesége, Petrik Júlia fiatalon meghalt. Második feleségétől, Blum Irmától született József nevű fia Münchenben műkiadó lett.
 
BRÓDY Imre
(Gyula, 1891. december 23. – Mühldorf [Németország], 1944. november 25.): fizikus, kémikus, feltaláló, a modern kriptongázas villanylámpa kifejlesztője.
1919-ben tanársegéd lett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd a göttingiai egyetemen. 1920-1922 között a göttingeni egyetemen Max Born munkatársa volt, tanársegédi beosztásban.
1922-ben Aschner Lipót kezdeményezésére, és Pfeifer Ignác meghívására visszatért Budapestre.
1944-ben Magyarország német megszállása után megkezdődött a magyar zsidóság elhurcolása, s Bródy halálát végül a lágerben uralkodó embertelen higiéniás és munkakörülmények okozták.
Sírja a mai napig Mühldorfban található a felekezeti tömegsírok között, melyeket a helyi szervezetek gondoznak.
 
BUCHHOLTZ, Georg, ifj.
(Késmárk, 1688. november 3. – Késmárk, 1737. augusztus 3.): író, evangélikus iskolarektor.
1708-ban Greifswaldba indult, 1711-ben hazatért. 1713-tól újabb peregrinációt tett német egyetemeken.
Irodalom: ÚjMIL 2000:321.
 
BULYOVSZKY Mihály
(? – Durlach, 1711. vagy 1712.): teológus, bölcsész, jogász és zenész.
Wittenbergben és Strassburgban tanult, azután gimnáziumi rektor lett Durlachban, majd prorektor Pforzheimben, 1692-től rektor Orhringenben. 1696-ban Stuttgartban működött, végül Durlachban volt protektor és a filozófia tanára. Kitűnőmuzsikus hírében állott.
Irodalom: ZL 1965.312.
 
BURGER Károly
 
(Budapest, 1893. szeptember 25. – Konstanz [Németország], 1962. május 22.): szülész-nőgyógyász, egyetemi tanár. 
 
 
C 
 

 
CHLADNI György
(Trencsén, 1637. – Hauswald [Bayern, Németország], 1692.): evangélikus lelkész.
1664. március 12-től a wittenbergiegyetemen tanult; azután a Körmöczbányai Szentjánoson (Berg) volt lelkész. 1673-ban a vallásüldözés elől családjával együtt kivándorolt és hét évig Görlitzben, Felsőlusicában, élt; 1680-ban Hauswaldaban lett pap.
Irodalom: Szinnyei  Online hozzáférés
 
CHLADNI Martinus
(Eperjes, 1669. október 25. – Wittenberg, 1725. szeptember 12.): hittudós, egyetemi tanár, evangélikus lelkész.
Chladni György (1637-1692) evangélikus lelkész fia. Az üldözések elől szüleivel együtt ő is Görlitzbe menekült és ott tanult, majd 1688 június 16-tól Wittenbergben a bölcseletet és teológiát hallgatott. 1690 április 28-án magisterré avatták, majd Drezdába ment. 1695-ben az ubigaui, majd még abban az évben jesseni lelkész és püspök. 1704. márciusában Wittenbergben az egyetemen teológiai licenciátusi fokozatott szerzett, majd ugyanott 1710-ben teológiai professzor lett. 1719-től a wittenbergi vártemplom lelkésze.
 
COULIN Artúr György

 

(Nagyszeben, 1869. szeptember 20. – Heidelberg [Németország], 1912. november 9.): festőművész.

 
CZAKÓ Tibor
(Szabadka, 1906. július 6. – Dortmund, 1969.): író, költő, műfordító, újságíró.
 
CZUPY Bálint
(Völcsej, 1900 szeptember 20. – München, 1975 április 17.): földműves, nemzetgyűlési képviselő, szerkesztő.
1947. június 2-án Ausztriába menekült. 1948-ban Belgiumban, 1949-1950-ben Párizsban élt, ahol a Keresztény Népmozgalomhoz csatlakozott.
1951-es alapításától a müncheni Szabad Európa Rádió falusi adásainak bemondója, és szerkesztője, utóbb Bálint gazda néven önálló rovatvezetője volt. Cikkeket is írt a nyugati magyar emigrációs lapokba.
 
CZVITTINGER Dávid
(1676 körül – 1743): a magyar irodalomtörténetírás úttörője.
Mint evangélikus papjelölt, Németországban hazafias céllal latin nyelvűírói lexikont írt (specimen Hungariae literatae, 1711.). Ebben közel 300 magyarországi, erdélyi, horvát és dalmát író életrajzi datait gyűjtötte össze.
Forrás: Új Idők Lexikona (1937)7-8:1582.
 
 
CS

CSEFFEI László
(Erdély, 1592. – Erdély, 1662.): levélíró.
1627. szeptember – 1628. decembere között Bethlen Péter kísérőjeként európai körutazáson, diplomáciai köldetésben vett részt. Irodalmi értékűek Hamburgból, Leidenből, Párizsból, Velencéből anyjának, Tomori Annának és Monostoriszegi Kun Istvánnak küldött levelei.  
 
CSERNÁTONI Vajda Sámuel
(Dés, 1750. – Marosvásárhely, 1803. november 12.): filozófiai író.
1776-tól Göttingenben, 1778-tól Utrechtben tanult.
 
CSERNOHORSZKY Vilmos
(Budapest, 1929. augusztus 17. – Neuburg-Donau [Németország], 2011. január 5.): orvos, szak- és közíró, Esztergom díszpolgára.
1953-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi oklevelet, 1957-ben sebész, 1961-ben anaesthesiologus szakorvosi képesítést szerzett. A magyar anaesthesiologia egyik megalapítója volt. 1966-ban az akkor alakult Magyar Anaesthesiologiai Társaság alapító főtitkárává választották. 1968-ban elhagyta Magyarországot és Németországban telepedett le. Három évig a Saarbrückeni Egyetemen volt klinikai főorvos. 1971-től nyugdíjba vonulásáig a bajorországi Neuburg-Donau városának két kórházában az anaesthesiologiai osztály vezető főorvosaként tevékenykedett.
Orvosi tevékenysége mellett 1972-től közírói munkásságot is folytatott. Nyugati magyar sajtótermékekben jelentek meg történelmi és politikai jellegű publicisztikai írásai.
A müncheni Nemzetőr vezércikkírója. 1975-től a Németországi Szabadságharcos Szövetség alelnöke. 1976-ban az Árpád Akadémi (USA) tagja lett. 1985-ben megkapta az Árpád Akadémia Aranyérmét.
Irodalom: Borbándi 1992:76-77. ; Nagy 2000:164.
CSIKÓS György
(Oros, Szabolcs vm., 1928. július 16. – ): üzemmérnök, író.
1977-ben Németországban telepedett le. Írásai a Duna (Svájc) címűmagyar emigráns lapban jelentek meg.
 
CSIKY Ágnes Mária
(Budapest, 1918. december 25. – 2004.): németoszági magyar költő, író.
1944-ben Németországba távozott.Tanulmányait a bonni egyetem filozófia és pszichológia szakán végezte, majd a Deutschlandsfunk magyar szerkesztőségének munkatársa. 1974-75-ben a Németországi Magyar Írók Munkaközösségének elnöke. Munkásságát 1952-ben az Ahogy lehet, 1962-ben a Münchner Kammerspiele drámapályázatának első díjával jutalmazták. Verseket, színjátékokat, elbeszéléseket, irodalmi tanulmányokat és kritikákat publikált; Ahogy Lehet, Délamerikai Magyar Hírlap, Délamerikai Magyarság, A Híd, Irodalmi Újság, Kárpát, Katolikus Sszemle, Krónika, Látóhatár, Magyar Könyvbarátok, Magyar Nők, Nemzetőr, Szivárvány, Új Élet, Új Európa, az Új Látóhatár és az Új Magyar Híradó című magyar emigráns lapokban.
Irodalom: Borbándi 1992:78 ; KMIK 1998:143 ; ÚjMIL 2000:403-404. ; Nagy 2000:168.
 
CSONGÁR Álmos
(Ungvár, Ung vm., 1920. szeptember 6. – Berlin, 2016. május 31.): filozófus, író, műfordító.
Berlinben élt.
 
CSONKA Emil ; német név: Emilio Vasari
(Szombathely, 1923. július 5. – München, 1982. október 16.): újságíró, történész.
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte, amelyet később a bolognai egyetemen magyar irodalomból szerzett doktorátussal fejezte be.
1945 tavaszától Ausztriában élt, majd áttelepedett Münchenbe. 1951. szeptember 12-től haláláig – Vasvári Gergely néven – a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, ahol előbb hivatalsegédként dolgozott, majd a külpolitikai rovat vezetője lett. Közben munkatársa volt a nyugat-berlini RIAS TV-nek is.
Nemsokkal 1962 májusi indulása után átvette az Új Európa című külpolitikai és kulturális szemlét, haláláig annak felelős szerkesztője, kiadója volt.
Történettudományi kutatásaiban és publikációiban az újabbkori magyar történelem, főleg a Habsburg-ház huszadik századi magyarországi története foglalkoztatta.
Írásai; Katolikus Szemle (Róma), Életünk (München), Magyar Hírlap (Buenos Airres), Katolikus Magyarok Vasárnapja (USA), Magyarság (Pittsburgh, USA), Új Európa (München), Új Hungária (München), Új Látóhatár (München), Kanadai Magyarság és a Szivárvány (Chicago) című magyar emigráns, illetve német és osztrák lapokban jelentek meg.
Németül Emilio Vasari néven publikált.
Irodalom: Borbándi 1992:79 ; Nagy 2000:171-172.
 
 
D

DÁNIEL Géza Péter
(Nagybecskerek, 1911 február 21. – Pfarrkirchen [Németország], 1978. május 2.):  író, katolikus plébános, szerkesztő.
 
DÁNOS Miklós
(Marosvásárhely, 1923. január 16. – Frankfurt am Main, 1996 október 1.): németországi magyar író, újságíró.
1974-ben Németországba költözött.
Irodalom: KMIK
 
DARNÓY Pál
(Székesfehérvár, 1912. április 4. – München, 1987. június 13): hadtörténész, katonatiszt.

 

DIETZE Sándor

1865-ben németre fordította Madách Imre remekművét. A fordítás Deák Farkas előszavával jelent meg. Dietze az 1864-65. iskolai évben a pesti evangélikus gimnázium segédtanára volt s néhányévi magyarországi tartózkodás után visszatért hazájába.

Irodalom: Evangélikus Családi Lap, 1935/1. szám. (Károsy Pál: Az Ember Tragédiája első fordítója.) 
 
DIÓSZEGHY Tibor
(Debrecen, 1926. december 18. – ): költő, műfordító, újságíró.
Irodalom: KMIB 1998:177.
 
DOPPLER Árpád
(Pest, 1857. június 5. – Stuttgart, 1927. augusztus 13.): zeneszerző, zongorista, zongoratanár.
 
DOPSZAY Károly
(Pécs, Baranya vm., 1952. – ): reklámgrafikus, író. 
 
DÖME Zoltán

(1860 körül – München, 1935. január 16.): operaénekes.

 

 

E

 


ERDÉLYI István

(Budapest, 1902. december 22. – München, 1987. augusztus 3.): filmproducer.

 

ERDÉLYI István

(Szeged, 1912. augusztus 8. – Neu Ulm, 1989. március 10.): huszár őrnagy.
 
ERDÉLYI István
(Nagytétény, Pest vm., 1924. június 27. – Hannover, 1976. május 8.): nyelvész.
1934-1942 között a Budapesti Piarista Gimnáziumba járt. 1942-ben belépett a piarista rendbe. Az egyetemen – a teológia mellett – latin, magyar és görög szakot végzett. Finnugor nyelvészetből 1948-ban „summa cum laude” minősítéssel doktorátust szerzett.
Erdélyit az elhárítás (A BM III/I osztály) „Filológus” fedőnév alatt 1967. február 13-án szervezte be „pressziós alapon, melyet később a végzett munkája alapján elvi alapra
helyeztek és fokozatos módszerrel hajtották végre”.Tartótisztje Viczián Pál rendőr őrnagy volt. A BM III/I osztály 1969. május 26-án tartásra átadta az amerikai ügyekkel foglalkozó III/III-4 osztálynak. Itt 1969. július 18-án aláírta hírszerzői megbízását, s öt hónapos ösztöndíjjal kiutazott az USA-ba. Hazatérve Erdélyi több oldalon beszámolt kinti tevékenységéről, szabatosan pontokba szedve a meglátogatott intézményeket és személyeket, főként a kinti egyetemeken tanító magyarokat és az emigráns piaristákat.
1971. október 1-jétől 1 évre Göttingenbe kapott szerződést”,és Németországba költözött.
Interneten: Szende Ákos: A Kádár-kor finnugor nyelvészete egy hivatástalan piarista, Erdélyi István ügynökjelentéseinek a tükrében.  letöltés - Vigilia
 
ESSEŐ Erzsébet
(Jánosháza, 1883. – München, 1954. szeptember 17.): szobrász, éremművész.
Berlini, párizsi, firenzei és római tanulmányok után 1916-ban Münchenben telepedett le, ahol a Sezession tagjaként tíz éven át szerepelt emlékérmekkel és kisplasztikákkal. 1927-ben Londonban állított ki. Több díjat nyert a müncheni Münzkabinet pályázatain. Nemzetközi tárlatokon is bemutatkozott: 1922-ben Velencében, 1927-ben Londonban, 1935-ben Helsinkiben és 1940-ben Milánóban és 1943-ban Bécsben állított ki.  1939-ben a Műcsarnokban volt gyűjteményes kiállítása, 1943-ban Bécsben állított ki. Képviselve van a Szépművészeti Múzeumban.
 
ESZTERHÁZY Ágnes
(Kolozsvár, 1891. január 15. – München, 1956. április 4.) magyar származású német színésznő. Fritz Schult (1896-1972) német színész felesége.
1920-tól filmezett. Pálmay Ilka (1859-1945) színiiskolájában tanult 1925-ben. Színésznői pályafutását a Magyar Állami Opereházban kezdte, majd a városi Színházban is fellépett. Később Janovisz Jenővel (1872-1945) filmezett, majd Ausztriában folytatta pályáját. Szerződtette a bécsi Sascha filmgyár, majd Berlinben is játszott. 1929-ben Berlinben saját gyártóvállalatot alapított.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Esperanto   Русский   Svenska
 
 
F

FARAGÓ József ; Fränkel
(Esztergom. 1866. – Berlin, 1906. szeptember 2.) grafikus, rézkarcoló és karikaturista.
Életének utolsó éveit Berlinben töltötte. Öngyilkos lett.
 
Vitéz kisbanaki FARKAS Ferenc
(Kismarton, 1892. május 27. – Amstorf, 1980. április 14.): magyar katonatiszt, cserkészvezető.
 
FARKAS Gyula ; Julius von Farkas
(Kismarton, 1894. szeptember 27. – Göttingen, 1958. július 12.): irodalomtörténész.
Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Gimnáziumi tanár lett Székesfehérvárott, majd 1921-től 1925-ig magyar lektor a berlini egyetemen. 1925-ben kinevezték az Eötvös-kollégium tanárának. 1928 és 1945 között a berlini egyetemen a magyar nyelv és irodalomtörténet tanára, a berlini Magyar Intézet igazgatója. 1946-ban Münchenbe került tanárnak. 1947-től Göttingenben tanított magyar nyelvet és irodalmat. 1952-ben megalapította a Societas Uralo-Altaicát. Kiadta az Ural-Altaische Jahrbücher (1952–58) és az Ural-Altaische Bibliothek (1955–59) köteteit.
Irodalom: Borbándi 1992
 
FARKAS István

(Budapest, 1887. október 20. – Dachau [Németország], 1944. július 1.): festőművész, grafikus, író, könyvkiadó, szerkesztő. 

 

FARKAS Lehel

 

(Galánta, 1912. április 24. – München, 1983. december 10.): nyelvész, újságíró.
 
FARKAS Péter
(Budapest, 1955. nov. 15. –): író, kiadó.
1975-1977-ben a csepeli tanárképző főiskola hallgatója. 1978-tól részt vett az ellenzék irodalmi mozgalmában, szamizdatkötet összeállításában. 1982-ben elhagyta Magyarországot Németországban telepedett le. Először Aachenben lakott, majd Kölnbe költözött. Ott adta ki 1988–89-ben az Irodalmi Levelek című könyvsorozatot.
 
FARKAS Sándor Mihály
(Győr, 1924. november 1. – München, 1987. március 21.): hegedűművész.
 
FEJŐS Ottó
(Budapest, 1936. június 16. – ): katolikus pap, költő, szerkesztő.
1956-ban került Nyugatra. 1964-ben szentelték pappá. 1975-86-ban német lelkészként  dolgozott. 1986-ban Münchenbe került, az Életünk című katolikus havi lap felelős szerkesztője, majd ugyanabban az évben németországi főlelkész lett. Az Életünkben és más nyugati magyar lapokban verseket, cikkeket, vallásos elmélkedéseket közöl.
Irodalom: Borbándi 1992
 
FENYVESSY Jeromos ; Hieronymus
(Vámoscsalád, 1915. április 19. – Köln, 1970. március 15.) katolikus pap, szerkesztő, kiadó, író. Érettségi után belépett Szent Domonkos Rendjébe. Magyarországot 1948 nyarán hagyta el. Budapesten, Zürichben, Bonnban filozófiát és teológiát, majd irodalmat, régészetet és művészettörténetet tanult. Nem sokkal Svájcba való megérkezése után Zürichben megalapította az Amerikai Magyar Kiadót. Kölnben a német dominikánus rendi tartomány Studium Generaleján tanár és a bonni Albertus Magnus Akadémia docense lett. Kölnben magyar irodalmi és sajtóközpontot rendezett be: könyvkiadóval, nyomdával, a Vörösmarty Irodalmi Körrel, a Pásztortűz és a Szétszórt Parazsak című folyóirattal, német-magyar könyvszolgálattal. Támogatta az Ahogy Lehet, az Új Hungária, a brüsszeli Magyar Ház tevékenységét. Verseket, útleírásokat, rövid történeteket, elmélkedéseket, cikkeket írt. Ezek a többi között az Új Hungáriában, a Katolikus Magyarok Vasárnapjában, a Kárpátban, dél-amerikai lapokban jelentek meg. Több munkájában a Csermely Károly álnevet használta. Németül is publikált.
Irodalom: Borbándi 1992
 
FERENCZY Ferenc
(Ungvár, 1835. február 12. – Weimar [Németország], 1881. március 7.): operaénekes.
 
FERENCZY József ; Josef von Ferenczy,
(Kecskemét, 1919. április 4. – München, 2011. május 29.): sajtómenedzser.
Magyarországon mint kereskedő, filmproducer, reklámszakember dolgozott. A II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített. 1945 tavaszától a Honvédelmi Minisztérium katonapolitikai osztályán működött. 1948 szeptemberében több tiszttársával együtt letartóztatták, néhány hónapos fogság után elmenekült Magyarországról. Ausztriai tartózkodás után Münchenben telepedett le, ahol kereskedő volt, majd dokumentumfilmet készített. 1957-ben megalapította a Film Presse Agenturt, amelyből később a Ferenczy Presse Agentur lett. Vállalata Németországban, Ausztriában és Svájcban újságokat, képes hetilapokat, televízióállomásokat, filmgyártó vállalatokat és könyvkiadókat lát el szórakoztató művekkel: regényekkel, elbeszélésekkel, forgatókönyvekkel, vagy egyszerűen csak ötletekkel. A FPA Európa legjelentősebb és legismertebb sajtóügynökségei közé tartozik. 1989 óta Magyarországon is van fiókja.
 
FERENCZY Sári Sarolta Lujza Emma ; ifj. Asbóth Oszkárné, utóbb Bató Józsefné
(Kolozsvár, 1887 június 23. – Budapest, 1952 február 5.) könyvtáros.
1910-ben férjhez ment ifj. Asbóth Oszkár mérnökhöz, akitől elvált. 1918-ban férjhez ment Bató József festőművészhez, akivel évtizedekig Berlinben élt, ahol évekig titkára a Magyar Iskola Egyesületnek.
 
gróf FESTETICS Antal, dr.
(Budapest, 1937. június 12. –): zoológus, biológus, ökológus.
Életének egy rövid időszakát Csorváson töltötte. Ez az időszak 1951-ben kezdődött, amikor családjuk számára Csorvást jelölték ki kényszerlakhelyül. Az ekkor 14 éves fiatalember szüleivel és testvérével érkezett Csorvásra. Ha szóba kerül ez a történet, akkor megjegyzi:itt a Viharsarokban támadt fel az érdeklődése a néprajz iránt, s máig lelkesen meséli, mennyivel jobb volt matematika óra helyett gyapotot szedni, később az összes pásztormesterséget végig próbálni. A családját származása miatt sújtó kitelepítés időszaka volt a döntő a természet szeretetének kialakulásában. Szabadidejében végig járta csorvási határt tarisznyájával a nyakában. Ez a tarisznya, valamint édesanyja varró készlete, a mai napig Csorváson van,  Huszár György és családja őrzi. 1956-ban 18 évesen elhagyta Magyarországot, ezek után tanulmányait Bécsben végezte. Doktori címének megszerzése után 1965-ben tanársegéd, majd 1973-bana Göttingeni Egyetem vadbiológiai intézetének vezetője. 1981-től Bécsben is előad. A környezetvédelem elismert európai szakértője.
A történelem furcsa fintora, hogy a politika viharai itt vetettek partra több olyan fiatal embert, akikből később elismert művészek tudósok lettek. Azok akik életük csorvási szakaszát kutatják azt láthatjuk, hogy Csorvás, a csorvási emberek valamilyen módon hozzájárultak sikeres életpályájukhoz, a nehéz időszak ellenére is.
 
FIALA Ferenc
(Kolozsvár, 1904. december . 19. – Saarbrücken, 1988. szeptember 14.) okleveles építészmérnök, kardvívó, író, újságíró, szerkesztő.
Budapesten járt gimnáziumba, majd Münchenben és Párizsban folytatta tanulmányait, s végül a József Nádor Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett.
1927-től 1944-ig a Magyar Atlétikai Club (MAC) vívója, kardvívó. 1930-ban a kardcsapat tagjaként főiskolai világbajnok, az egyéni versenyben a 2. helyen végzett. 1932-ben és 1933-ban a magyar bajnok kardcsapat tagja.
1932-től 1934-ig a Magyarság politikai cikkírója és belső munkatársa, 1934-től az Új Magyarság belső munkatársa. 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom sajtófőnöke, az Összetartás című lap szerkesztője, a Pesti Újság és a Magyarság politikai főmunkatársa és vezércikkírója.
1946-ban a Népbíróság mint háborús bűnöst golyó általi halálra ítélte, amit később életfogytiglani fegyházra változtatták, mivel emberséges magatartását zsidó tanúk igazolták. Majdnem 12 évet töltött börtönben, ahonnan 1956 októberében szabadították ki. Utána Nyugatra menekült. Saarbrückenben telepedett le, ahol szakmájában mint építészmérnök dolgozott.
Az emigrációban a Magyar Egység, az Összefogás, a Hídfő, illetve az Új Hídfő szerkesztője volt. Rendszeres tartott szerte Európában előadásokat, de járt Ausztráliában és az USA-ban is. Saarbrückeni otthona igazi emigrációs központtá vált.
1945 után a Magyarországon betiltott Magyar Atlétikai Club (MAC) nyugaton élő volt sportolói évente talákoztak és ennek az összetartó „Baráti kör”-nek halála előtt évekig az elnöke volt.
Irodalom: MÉL ; Borbándi 1992:121-122. ; Nagy 2000:273.
 
FILIPP Géza
(Kistécső, 1919. december 18. – Saarbrücken [Németország], 1986. június 14.) orvos, immunológus.
Orvosi oklevelét 1944-ben Debrecenben szerzete meg, 1944-től ugyanott a belklinika tanársegédje, 1954-1956-ban adjunk­tus, 1956 őszén a Németországban telepedett le, 1958-ban a saarbrückeni egyetem allergológiai tanszékén adjunktus, magántanár. Tagja volt a New York-i Tudományos Akadémiának és az angol Királyi Orvosi Társaságnak. Elsősorban allergológiá­val és az asztmával foglalkozott
 
FODOR István
(Budapest, 1920. március 16. – Köln, 2012. március 15.): nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa (1956), doktora (1994)
1945-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult, Kniezsa Istvánnál szlavisztikát, Pais Dezsőnél magyar nyelvészetet, Tamás Lajosnál neolatin nyelveket, Laziczius Gyulától pedig általános nyelvészetet hallgatott. 1953-tól ösztöndíjas aspiráns, irányítója Tamás Lajos. 1956-tól az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa, részt vett "A magyar nyelv értelmező szótára" szerkesztésében. 1969-től nyugdíjba vonulásáig, 1990-ig a Kölni Egyetem Afrikanisztikai Intézet tudományos munkatársa.
 
FÖLDES-PAPP Károly
(Püspökladány, Hajdú vm, 1911. április 4. – Frankfurt a. M. 1976. július 4.) filozófus, teológus.
Bölcseleti és teológiai tanulmányainak befejezése után református lelkész lett, de érdeklődése a tudományos pálya felé terelte. 1942-ben az ismeretelmélet és a logika tárgyköréből Szegeden egyetemi magántanári képesítést szerzett. A II. vh. után egy ideig a Vallás- és Közoktatásügyi minisztériumban dolgozott. 1947-ben főiskolai rendes tanár az Eötvös Kollégiumban. 1947–48-ban a szegedi egyetem bölcsészkarán a filozófiai tanszéket vezető docens. Az egyetemi autonómia eltörlése miatt a tanítástól visszalépett, 1950-ben rendelkezési állományba helyezték. Utána Nyugatra emigrált. Belgiumban fizikai munkából élt. 1954-ben visszatért Magyarországra. A református egyház foglalkoztatta, majd Kelet-Berlinben a Magyarok Hazatérését Elősegítő Bizottság vezetője lett. A magyar forradalom leverése után, 1957-ben ismét emigrált. Nyugat-Németországban mint nyelvtanár, kiadói lektor, szabadfoglalkozású íráselemző, végül mint egy német protestáns gyülekezet lelkésze dolgozott. Főleg az Új Látóhatárban publikált. Legjelentősebb német nyelvű munkáját az írás keletkezéséről és történetéről írta.
Irodalom: Borbándi 1992
 
FRIEDLÄNDER Max
(Brzeg [Lengyelország], 1852. október 12. – Berlin, 1934. május 2.): magyar eredetű német zenebúvár.
Irodalom: Révai VIII:153
 
FUTAKY István
(Nyírcsaholy, Szatmár vm, 1926. május 12. – Göttingen, 2013. január 21.): nyelvész.
1944-ben Jászapátiban érettségizett, de szüleinek Nyugatra való kitelepedése miatt egyetemi tanulmányait nem kezdhette el. A család 1946 őszén tért vissza Ausztriából Magyarországra. 1947 és 1952 között egy gabonaforgalmi vállalatnál dolgozott. 1952-ben beiratkozott a budapesti Katolikus Teológiai Főiskolára. 1953 szeptemberében menekülési kísérletét a hatóságok meghiúsították, börtönbe, majd munkatáborba került. 1956 júliusában szabadult. Az 56-os forradalom elfojtása után, 1957 januárjában Ausztriába menekült, majd röviddel utána Göttingenbe ment, ahol Farkas Gyulánál finnugor nyelvészetet, továbbá germanisztikát és néprajzot tanult. 1963-ban doktorált, 1973-ban egyetemi magántanár, 1980-ban tanár és a finnugor szeminárium vezetője lett. Tudományos kutatásaiban a magyarral rokon nyelvek összehasonlító elemzésével foglalkozik. Tanulmányai a többi között az Ural-Altaische Jahrbücherben, a Magyar Nyelvben, az Indogermanische Forschungenben, az Ungarn-Jahrbuchban, a Finnisch-Ugrische Mittellungenben jelennek meg. Ez utóbbi folyóiratnak ő a szerkesztője.
Irodalom: Borbándi 1992
 
 
G

GÁBOR Áron
(Kaposvár, 1911. április 20. – Saarbrücken, 1982. december 28.) magyar újságíró, író.
Gábor Áronnak, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc legendás ágyúöntőjének egyik oldalági leszármazottja.
Interneten:  Magyar   Esperanto
 
GALAMB József
(Németpalánka, 1876. január 10. – 1933.): iparművész
A kereskedelemügyi miniszter támogatásával a lipcsei Akademie für grafísche Künste nevű szakiskolában tanult (1906).
A fővárosi iparrajziskolánál Ágotái Lajos igazgató 1909-ben könyvkötészeti tanműhelyt szervezett, amelynek vezetésére megnyerte Galamb Józsefet. Galamb a lipcsei grafikus Akadémiára járt s ott jeles eredménnyel képesítő oklevelet szerzett. Hazatérte után tagja lett az iparművészeti iskola nyomdászati tanműhelyének s onnan került a főváros tanácsának meghívására a szakoktatói állásba.
 
GERTRÚD magyar királyné
Meráni Gertrúd, vagy Merániai Gertrudis, németül: Gertrud von Andechs-Meran
(Andechs [Bajorország], 1185. szeptember 24. – Pilis, 1213. szeptember 28.) II. András első felesége.
II. András és Gertrúd 1203 előtt házasodtak össze. Az ő gyermekük volt a későbbi IV. Béla és Szent Erzsébet.
Mivel a király előnyben részesítette a királyné rokonságát a magyarokkal szemben, főnemesek egy csoportja (Péter ispán, Kacsics nembeli Simon és Bánk veje, Simon) összeesküvést szőtt ellene. A merényletet a főurak II. András halicsi hadjáratának idején hajtották végre: a Pilisben rendezett királyi vadászaton az első adandó alkalommal megölték Gertrúdot.
A merénylet történetét Katona József Bánk bánja és Erkel azonos című operája dolgozta fel.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Español   Français   日本語   Русский   Svenska
 
GIZELLA magyar királyné : Boldog Gizella
(Regensburg    Bajorország, 984. vagy 985. – Passau, 1065. május 7.) I. (Szent) István magyar király felesége, ezáltal fejedelemasszony, az első magyar királyné, II. Henrik bajor herceg leánya, IV. Henrik német-római császár húga, a lázas betegségekben, bőrbetegségekben szenvedők segítője. Férje mellett a kereszténység terjesztője, templomok építtetője, a magyar koronázási palást egyik készítője.
István halála után, Orseolo péter, majd Aba Sámuel uralkodása alatt méltatlanul bántak vele. Aba Sámuel halála után visszatért Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorba lépett be, melynek később főnökasszonya lett. Ennek egyik szép emléke Gizella királyné apátnőként használt keresztje, az úgynevezett Gizella-kereszt, amit Münchenben őriznek.
1911-ben avatták boldoggá, 1975-ben saját könyörgést engedélyeztek nevére.
Sírja ma is búcsújáró hely.
Emlékét szobrok, otthon, óvoda is őrzi.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français   Español   Italiano   Nederlands   Svenska   日本語   Русский   Português
 
GLATTER Gyula
(München, 1886. március 27. – Budapest, 1927. június 3.): magyar festőművész.
Tanulmányait Budapesten kezdte, ahol 1901-től 1904-ig a mintarajziskolába járt, majd 1906-ban a müncheni akadémián, ezt követően a nagybányai és a szolnoki művésztelepeken tanult, végül pedig a Benczúr-mesteriskolában képezte magát tovább. Mestere Benczúr Gyula volt.
 
vitéz jákfai GÖMBÖS Gyula
(Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.): császári és királyi vezérkari tiszt, magyar királyi szolgálaton kívüli gyalogsági tábornok, politikus, országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, honvédelmi miniszter, Magyarország miniszterelnöke.
1936 elején Gömbös Gyula már bukott politikus volt. Menesztését Horthy csak a miniszterelnök halálos betegségére való tekintettel halogatta. A krónikussá váló vesebaja végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor éppen Münchenben tartózkodott kezelésen.
 
GRAGGER Róbert
(Aranyosmarót, 1887. november 5. – Berlin, 1926. november 10.): irodalomtörténész, egyetemi tanár.
1916-ban a Berlini Magyar Intézet első igazgatójává nevezték ki, neki magának kellett az intézményt létrehozni, megszervezni a Berlini Egyetemen (ma Humboldt Egyetem). Gragger itt magyar nyelvet és irodalmat tanított. Kutatási területe az összehasonlító irodalomtörténet volt. 1924-ben hozta létre Klebelsberg Kuno kultuszminiszter segítségével és magyar állami finanszírozással a berlini Collegium Hungaricumot, ahol jó körülmények közt nyertek elhelyezést a tanulni vágyó magyarországi diákok.
Gragger Róbert nevéhez fűződik a legrégebbi, magyar nyelven fennmaradt vers, az Ómagyar Mária-siralom felfedezése is, amely egyik első nyelvemlékünk.
 
GRESZL Ferenc
(Budafok, 1903. március 27. – Badenfühl [Németország], 1987. március 6.): katolikus plébános.
 
GROLLER, Balduin

(Arad, 1848. szept. 5. - ?): magyar születésű német novella- és regényíró.

Irodalom: Révai

 

GROSS, Jenny

(Abaújszántó, 1863? – Berlin, 1904): magyar születésű színésznő.

Irodalom: Révai

 

GROSSMANN Miksa
(? , 1872. – Bp., 1913. július 19.): szociáldemokrata politikus, újságíró, eredetileg nyomdász.
1889-ben külföldre ment, bejárta Németországot, Belgiumot, Hollandiát és Dániát. A magyarországi munkásmozgalomba az 1890-es évek közepén kapcsolódott be. 1895-ben a Silberberg-frakció tagjaként harcolt a betegpénztári bürokraták ellen, majd Silberberg visszavonulása után szerepet játszott az SZDP újraegyesítésében. 1896-tól élete végéig az SZDP vezetőségének tagja volt. Kiterjedt publicisztikai és előadói tevékenységet folytatott. A Volksstimme szerkesztője. Több ízben ítélték fogházbüntetésre. 1907-től haláláig az Országos Munkás Betegsegélyező és Balesetbiztosító Pénztár aligazgatója volt.
Irodalom: Gárdos Mariska: Szállj gondolat (Bp., 1961).
 

GRUBER Károly Antal

(Szeged, 1760 – Pozsony, 1840):  magyar származású német író.

Irodalom: Révai

 

GRUBICZY Géza

(1842-1893): gazdasági szakíró.

Sok cikkje jelent meg francia, angol és német szaklapokban, főleg kisebb tenyésztési ágazatokról.

 

GULYÁS Pál

(1881-1963): irodalomtörténész.

Számos cikket írt német, francia és olasz folyóiratokba és szaklapokba.

 

GUNGL József

(Zsámbék, 1810 – Weimar, 1889): magyar származású karmester és zeneszerző.

Leánya Gungl Virginia, énekesnő. 

 

 

GY

 


Petényi GYÖNGYÖSI Pál : Gyöngyösi Árva Pál
(Gyöngyös, 1668. – Odera-Frankfurt, 1743.) teológiai doktor és egyetemi tanár, Gyöngyösi Pál (1707-1790) orvos apja.
Irodalom: UIL (1938)11-12:2886.         
Interneten:  Gyöngyösi Pál
 
GYÖRGY Mátyás
(Szabadka, 1887. január 21. – Németország, 1944): gyógyszerész, író, költő.
 
GYÜMÖLCSFALVY Imre
(Sopron, Sopron vm.,  ? – München, 1961. december 11.) szerkesztő, egyesületi vezető.
Irodalom: Nagy 2000:344.
 
 
H

HAJNAL László Gábor
(1948. augusztus 27. – ): író, újságíró, szociológus.
1960-70-ben izgatás vádjával bebörtönözték, amnesztiával szabadult. 1971-től a Képes Újság, a Pest Megyei Hírlap, az Új Tükör, a Négy Évszak munkatársa volt. 1974 óta publikál szociográfiákat, riportokat, dokumentumfilm forgatókönyveket.
1981-ben Németországban politikai menedékjogot kért és kapott. A Nemzedékek alapító kiadója, a Novum Verlag társtulajdonosa, a Szabad Európa Rádió munkatársa volt.
1995-ben visszatért Magyarországra.
 
HALÁSZ Péter
(Budapest, 1922. április 10. – München, 2013. január 7.): író, újságíró.
Írói munkásságának érdekessége: 1939 és 1943 között P. Hard, T. Mollock, P. Shering, Pierre Pescer és Ravasz Miklós álnéven ötvennél több kalandregényt, lektűrt adott ki. 1940 óta dolgozott újságíróként. Volt a MAFILM dramaturgja is.
1956-ban elhagyta Magyarországot, 1957-től New Yorkban, 1970-től Londonban élt és 1975-ben Münchenben telepedett le.
1957-1987 között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt.
Regényei, számos novellája és újságcikke – melyeket nyugaton publikáltak évtizedekkel emigrációja után, magukba zárva a magyar emigráns élet keserédes természetét – népszerűek voltak szerte a világban élő magyar közösségekben.
Elbeszélései, cikkei, tárcái főleg az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, a Bécsi Naplóban, az Új Hungáriában, az Amerikai Magyar Népszavában és az Új Világban jelentek meg.
Az 1990-es renszerváltás után számos kitüntetést és díjat kapott munkásságának elismeréseként.
 
HALÁSZ Sándor

(Makó, 1887. január 14. – Hamburg, 1960. május 1.): újságíró, szerkesztő.

 

HARGITAI Zoltán

(Mezősámsond, 1912. augusztus 7. – Passau [Németország], 1945. március): botanikus, egyetemi magántanár. 
 
HENNYEY Gusztáv
(Kolozsvár, 1888. szeptember 25. – München, 1977. június 14.): vezérezredes, külügyminiszter.
 
HOFFS, Friedrich von

 

(Geldern, 1843. június 13. – ?): német író.

Melas fordítása nyomán Petőfit méltatta: Der ungarische Volksdichter A. Petőfi (Neuwied, 1895).

Irodalom: Révai 10:176-177
 
HOFMANNSEGG (Hoffmann von Hoffmannsegg), Johan Centerius gróf
(Drezda, 1766. augusztus 23. – Drezda, 1849. december 13.): entomológus, botanikus, természetbúvár.
1793-1794-ben beutazta Ausztriát, Magyarországot és Italiát, hogy növényeket és rovarokat gyűjtsön. Útjáról levelekben számolt be testvérének, amely 1800-ban jelent meg Görlitzben (Reise des Grafen von Hofmannsegg in einige Gegenden von Ungarn bis an die türkische Gränze). 1887-ben – nem a teljes szöveg – magyarul is napvilágot látott (Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793-1794-ben. Budapest. Fordította: Berkeszi István).
 
HŐGYE Mihály

(Budapest, 1912. május 5. - Washington, 1992. november 30.): református lelkész, külpolitikus.

Teológiai tanulmányait a budapesti református akadémián, a strasbourgi egyetemen és a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen végezte. Először református lelkészként, majd külügyi szolgálatban Franciaországban és Németországban működött. Református lelkész, Berlin, 1943. 1942-től a berlini konzulátuson teljesített szolgálatot.
Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945–46-ban a külügyminisztériumban, 1946–47-ben első titkárként a párizsi követségen dolgozott. Utána 1848-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. 1981-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa volt. Néhány írása megjelent az Új Magyar Útban és az Új Látóhatárban.
Nevét ma a Hőgye Mihály Emlékalapítvány viseli, amely minden évben a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának tanévzáró ünnepélyén három diákot jutalmaz egyenként százezer forinttal.
Műve: Utolsó csatlós? (New York 1985).
 
HUBAY Ilona
(Pécs, 1902. július 1. – München, 1982. június 20.): könyvtáros, bibliográfus.
 
HUMMEL NEP. János
(Pozsony, 1778. november 14. – Weimar [Németország], 1837. október 17.): karmester, zeneszerző, zongoraművész.

 

 

I


ILOSVAY Mária Eszter

(Budapest, 1913. május 8. – Hamburg, 1987. június 16.): operaénekes.

 

ILSEMANN Keresztély

(Kiel [Németország], 1850. február 20. – Budapest, 1912. június 4.): kertész.

 

IRÁNYI László

(Szeged, 1923. április 9. – Köln, 1987. március 6.): filozófus, katolikus püspök, piarista szerzetes, teológus.

 

 

J


JAKAB Árpád
(Lipcse, 1901. május 2. – Budapest, 1987. február 16.): gépészmérnök.
 
JOACHIM József ; Joseph Joachim
(Köpcsény, 1831. június 28. – Berlin, 1907. augusztus 15.): magyar származású német hegedűművész, pedagógus, zeneszerző
 
JORDÁN Tamás ; Kolozsvári Jordán

(Kolozsvár, 1539 – Brünn, 1585 február 6.): orvos.

Tizenhat évesen Wittenbergben kezdte meg orvosi tudását megalapozó tanulmányait, majd Párizs és 1560-ban Montpellier egyetemét látogatta. Jordán 1562-ben Itáliába utaztában Svájc felé tett kitérőt, hogy Gessner Konrád neves orvos-polihisztor segítségével botanikai és zoológiai ismereteit kiegészítse. 1562 és 1565 között Pádua, Bologna, Pisa, majd Róma egyetemeinek matrikulájában lelheti fel nevét a szorgos kutató. 1565-ben Rómában avatták orvosdoktorrá. 1569-ben Brünnben telepedett le. 1570-ben Morvaország főorvosa lett.

Irodalom: Molnár Béla: Kolozsvári Jordán Tamás – a 400 éves balneológus (Gyógyászat, 1939.); Görgényi Géza Kolozsvári J. T. az első magyar orvosbalneológus (Orv. Hetil. 1964. 24. sz.); MÉL. 

 

JÓZSEF Ágost főherceg

(Alcsút, 1872. augusztus 9. – Rain bei Straubing [Németország], 1962. július 6.): tábornagy, MTA igazgatóság tagja, Magyarország kormányzója (1919. augusztus 6. – augusztus 26.), MTA elnöke (1936-1944).

 

 

K

 


KALÁSZ Márton
(Somberek, Baranya vm., 1934. szeptember 8.-): költő, műfordító, szerkesztő.
Sváb szegényparaszt családban született. 1949-ig szülőfalujában élt.
1964-ben egy évet Berlinben ösztöndíjas. 1971-től 1974-ig a berlini Magyar Kultúra Háza munkatársa. 1991-től 1994-ig a stuttgarti Magyar Kulturális és Tájékoztatási Központ igazgatója.
 
KAPOSI Alice
(Budapest, 1910. december 13. – Bochum, 1998. június 5.): irodalomtörténész, zenekritikus. 
 
KARÁNSEBESY Gyula
(Mostar [Bosznia], 1887. február 4. – München, 1954. október 27.): altábornagy.
 
KAUFFMANN Oszkár : Oskar Kaufmann
(Újszentanna, 1873. február 2. – Budapest, 1956. szeptember 8.): magyar származású berlini építész.
Kaufmann Oszkár nevéhez számos berlini színház és mozi tervezése fűződik. Utolsó munkája a budapesti Madách Színház tervezése volt.
 
KESJÁR Csaba
(Budapest, 1962. február 9. – Nürnberg, 1988. június 24.): nyolcszoros magyar bajnok autóversenyző.
 
KERESZTURY Dezső
(Zalaegerszeg, 1904. szeptember 6. – Budapest 1996. április 30.): Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, az MTA tagja.
1929-től 1936-ig a berlini Humboldt Egyetem Magyar Intézetének könyvtárosa és az egyetem magyar lektora volt.
Irodalom: KMIK
 
KERTÉSZ Tamás János dr.

 

(Nagykanizsa, 1911. január 29. – Zalaegerszeg, 1991. december 21.): szerzetes, katolikus plébános, teológus.

Berlini római katolikus lelkész (1943).

1926. augusztus 12: belépett a Szűz Máriáról nev. ferencesek közé; 1932. február 3: ünnepi fogadalmat tett; 1934. június 24: pappá szentelték; 1935: az esztergomi Szent Antal Koll. pref-a, teol. dr.; 1936: Szombathelyen teol. Tanár; 1943-47(?): Németországban élt; 1953: a flinti (Mich., USA) Szt József-tp., 1964: a milwaukee-i (Wisc.) Szt Imre-tp. plébánosa, 1970: New Brunswick-ban (N.Y.) lelkész.

Irodalom: Schem SM 1940:64.; Pilinyi 1943:251.; Tóth 1948:127.; Török 1978:169.; Bölöny 1978:169.; Diós 1999:99. (5333.); Nagy 2000:508. 
 
KISS Albert
(Kolozsvár, 1934. – Németország, 1987. január 21.): színész
 
KOGUTOWICZ Károly
(Budapest, 1886. február 14. – Ludwigsburg [Németország], 1948. szeptember 6.): geográfus, térképész, egyetemi tanár.
 
KOLBENHEYER Ervin Guido
Budapest, 1878. december 30. – München, 1962. április 12.): filozófus, író, költő.
 
KONKOLY Kálmán
(Gyoma, 1912. január 11. – München, 1970. szeptember 20.): rádióbemondó, újságíró, ügyvéd.
 
KÖLLEY György, vitéz ; 1938?-ig Köhler
(Budapest, 1919. szeptember 29. – Leányfalu, 2005. március 14.): pap, cserkészvezető.
1929-től cserkész, 1945 májusától 1946 júliusáig a Cserkészszövetség föloszlatásáig a kiscserkészek országos kapitánya. 1946-tól többször letartóztatták. 1963 áprilisában amnesztiával szabadult.
1967-ben külföldre távozott. Svájcban, majd Németországban élt. 1970-ben a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kérésére átvette az európai magyar cserkészrégió vezetését. 1971-89 között a Külföldi Magyar Cserkészszövetség európai kerületének parancsnokaként több új csapatot szervezett. A külföldön élő magyar fiataloknak télitáborokat, regőstáborokat, mozgótáborokat szervezett. 1989-93 között a szövetség tisztelebeli elnöke.
A rendszerváltás után hazatért.
 
KÖLÖNTE Zsolt
(Medgyes, 1937. szeptember 7. – Münster [Németország], 1985. november 9.): belsőépítész, díszlettervező, mérnök.
 
KULIFAY Gyula
(Aba, 1910. május 5. – Düsseldorf, 1999. január 13.): református lelkész, levéltárosa.
1936-ban került Érdre segédlelkésznek az ercsi gyülekezet leányegyháza élére. 1937-től 1962-ig, rokkantnyugdíjba helyezéséig Érd református lelkésze volt.
Az ő lelkészsége idején állították a templom falain belül máig megtalálható, elhurcoltaknak és második világháborúban meghalt, eltűnt érdieknek szentelt első emléktáblát. Nyugdíjazása után Németországba, Düsseldorfba költözött. Ott másodszor is megnősült és levéltárosként dolgozott. Gyülekezetét külföldről is segítette. Szülőfalujában, Abán temették el.
 
KUPECZKY János : Kuetzky vagy Kupexký
(Bazin, Pozsony vm., 1667. – Nürnberg [Németország], 1740.): cseh származású magyar-szlovák barokk festő.
Irodalom: ML 1926:420.
Interneten:  Magyar   Čeština   Slovenčina   Slovenčina   English   Deutsch   Français
 
 
L

 


LADÁNYI László
(Lippa, 1931? – [Németország], 2013. augusztus 11.): író, Én és a férfiak című könyv szerzője, a Mások újság volt munkatársa.
1977-ben vándorolt ki Németországba, miután Ceausescu rendőrsége üldözte és börtönbe is zárta melegsége miatt. Németországban nyíltan vállalta családja előtt is másságát és aktívan részt vett több meleg egyesület munkájában.
 
LEDERER József

(Nagyvárad, 1843 – Majna-Frankfurt, 1895. november 4.): énekes (tenor).

Molnár György társaságában a 60-as években Vértesi néven játszott, később – német színházak tagjaként – csak mint vendég lépett fel a Nemzeti Színházban 1868-ban, 1872-ben és 1876-ban.

Főbb szerepei: Faust (Gounod); Vasco de Gama (Meyerbeer: Az afrikai nő).

Irodalom: Magyar Színházművészeti Lexikon
 
LÉH Mátyás
(Szentfülöp, 1875. február 7. – Hutthorm [Németország], 1958. január 11.): érseki tanácsos, nyugalmazott plébános.
1894-ben Kalocsán érettségizett. 1899-ben Dunabökényben, 1900-1902 Veprődön, 1903-1908 Apatiban, 1909 Bácsszentivánon, 1910 Zenta Jézus Szent Szíve, 1911-1914 Apatinban, 1915 Baján káplán. 1919-1921 Kulán plébános, 1923 adminisztrátor Szépligeten. 1946-1948 Szépliget plébános.
1944-ben újvidéki magyar napilap, a Reggeli Újság beszámolt arról, hogy „A Szent Ferenc rend újvidéki letelepedését dr. Léh Mátyás szépligeti (Gajdobra) plébános nemes lelkű ajándéka tette lehetővé, aki  családi örökségét a Gömbös Gyula utca (ma Dušan cár) 4. számú emeletes házát a rendnek ajándékozta.”
Életének 83., papságának 60. évében, Hutthorm (Németország) kórházában hunyt el.
 
LÉNÁRD Fülöp
Pozsony, 1862. június 7. – Messelhausen [Németország], 1947. május 20.): fizikus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1897, t. 1907), Nobel-díjas (1905).
 
LIEZEN-MAYER Sándor
(Győr, 1839. január 24. – München, 1898. február 19.): festőművész, illusztrátor.
 
LŐHR Vilmos
(München, 1837 x 20. – Mecsekszabolcs, 1920. szeptember 2.): hegedűművész, karmester.
 
LŐSCHINGER Hugó 
(Budapest, 1875. – Grafrath [Németország], 1912. augusztus 28.): festőművész.
 
LÖWENTKLAU, (Lewenklau) Johann
(Amelbeuern (Vesztfália), 1533 – Bécs, 1593. június.): a görög nyelv és jog tanára.
Bejárta Magyar- és Törökországot. Neuer Muselmannischer Historie türkischer Nation (Frankfurt: 1595) címűkönyvében hazánkról az 515-522 oldalon olvashatunk. 
Irodalom: Révai.
 
 
M

MACZKY László

(Heves, 1910. október 3. – Stuttgart [Németország], 1969. március 31.): csendőrtiszt, hírlapíró.

Stuttgartban a Szent László Társaság, majd a Szent László Rend alapítója (1964. december – 1969?), a Gesta (1964-1969) című lap szerkesztője.
 
MADAI Dávid Sámuel
(Selmecbánya, 1709. január 4. – Benkendorf, 1780. július 2.): orvos, egyetemi tanár, numizmatikus.
A középiskola elvégzése után, Moller Ottó Károly besztercebányai orvosi iskolájában készült fel egyetemi orvosi tanulmányaira. 1729. május 15-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be, ahol három évig tanult. 1732. május 15-én Halléban szerzett doktori oklevelet, továbbra is Halléban maradt és elvette feleségül a helyi árvaház főorvosának, Christian Sigmund Richternek a leányát, Mária Margitot. Madai 1738-ban lefordította magyarra apósának a döghalál elleni védekezésről írt német nyelvű könyvét. 1739-ben Richter halála után, örökébe lépve, ő lett az intézet főorvosa, és csakhamar híressé vált szakmai tudásával.
Irodalom: KMOL
Interneten:  Magyar   Deutsch   Русский
 
MANGOLD Lajos
(Pozsony, 1850. február 28. – Reichenhall [Németország], 1912. július 8.) bibliográfus, történész, egyetemi tanár.
 
MARKÓCZY János ; Johann Markóczy
(Nagyszeben, 1890. március 17. – Zürich, 1956. március 26.): magyar altábornagy, a Székely
Hadosztály vezérkari századosa, a VII. hadtest parancsnoka, a Vitézi Rend tagja.
1945. szeptemberében amerikai hadifogságba került Németországban, és 1945. novemberében Svájcba távozott.
Interneten:  Magyar   Slovenščina   Markóczy János
 
MARSCHALKÓ Lajos
(Hajdúböszörmény, 1906 szeptember 11. – München, 1968 május 20.): író, költő, újságíró.
 
MÁRTONFFY F. István
(Budapest, 1895. – München, 1962. július 1.): orvos, szerkesztő.
 
MÁTÉ Imre
(Maglóca, 1934. december 11. – 2012. június 16.): költő, író, könyvkiadó, a nyelv és irodalomtudomány magisztere.
1956. október 6-i tüntetés egyik szervezője. A MEFESZ 1956. október 21-én alakult ELTE-i szervezetének főtitkára (Gömöri György, Máté Imre, Wald Pál a vezetőség tagjai). A forradalom kitörésének első órájától fegyveres harcos, a Nemzetőrség keretében egy fegyveres csapat irányítója, november 6-án Győrbe ment. Szigethy Attila mellett a Dunántúli Nemzeti Tanácsban vállalt szerepet, 1956. november 12-én emigrálni kényszerült. Rövid ausztriai tartózkodás után Németországba ment és Münchenben telepedett le.
Vállalata jövedelméből ösztöndíjakat adott magyar egyetemistáknak, támogatta az írókat, könyveik kiadását. Erre a célra alapította az ETANA Könyvkiadót is. Kiadott kiadványai itthon épp úgy tiltottak voltak, mint saját művei.
13 évig volt a Németországi Magyar Vállalkozók Egyesületének (MIKE) vezetőségi tagja, illetve elnöke. Létrehozta a Jó szomszédság klubját, hogy a Kárpát-medence népeit közelebb hozza egymáshoz. A Szabad Európa Rádiónak külső munkatársa volt.
 
MATERN György Keresztély ; Maternus de Cilano
(Pozsony, 1696. december 18. – Altona [Dánia (ma Hamburg-Altona, Németország], 1773. július 9.) orvos.
1719-ben teológiai, 1724-ben Helm­städtben orvosi oklevelet szerzett. Halberstadt­ban és Altonában gyakorló orvos, az utóbbi helyen a dán király városi orvosa és a helyi kollégium igazgatója. A Naturae Curiosorum nevű császári társaság és a koppenhágai tudóstársaság tagja volt.
Irodalom: KMOL
 
MATTHISSON, Friedrich von
(1761-1831): német költő.
A magyar irodalomra nagy hatást gyakorolt, különösen Kazinczyra, Kis Jánosra, a két Kisfaludyra és Berzsenyire.
Irodalom: Révai
 
MEGYERY Ella : Györffy Aladárné
(Balassagyarmat, 1889. március 18.– Bad Aibling, Németország, 1962. március 9.): újságíró, író, költő, szerkesztő.
Irodalmi pályáját az I. világháború idején költőként kezdte A Hétben. Sokat utazott, bejárta egész Európát és É-Afrikát; élményeiről cikkekben, könyvekben számolt be.
1944-ben Nyugatra menkült; Portugáliában és Németországban élt. 1947-től 1949-ig a landshuti Hungaria, 1953-tól 1954-ig a müncheni Új Hungaria lapokba írt, 1959–61-ben a Magyar Könyvbarátok (München) szerkesztője.
 
MIKOVINYI Sándor
(1700-1750)
Harmincöt éves korában már a Porosz Tudományos Akadémia tagja volt.
 
MITROVICS Gyula
(Sárospatak, 1871. június 29. – Stuttgart, 1965. március 17.): esztéta, pedagógiai szakíró.
1960-ban áttelepült Stuttgartba.
 
MILDSCHÜTZ Kálmán ; Abai Kálmán vagy Abai Mildschütz Kálmán
(Pécs, 1899. január 4. – München, 1975. február 12.): csendőrtiszt, bibliográfus, szerkesztő.
Mint csendőrtiszt a II. világháború végén került Németországba, s Münchenben telepedett le. 1954 és 1962 között a Hadak Utján című müncheni magyar emigráns folyóirat szerkesztője. Publikált az Ungarn-Jahrbuch-ban, a Müncheni Magyar Intézet német nyelvű évkönyvében. A nyugati magyar sajtótermékek gyűjtésével és bibliográfiai feldolgozásával foglalkozott.
 
MÓCS Szaniszló Gyula
(Kula, 1862. július 30. – Berlin, 1904. február 24.): ciszterci szerzetes, író, pedagógus
 
MOLNÁR József
(Budapest, 1918. augusztus 27. – München, 2009. december 1.): népi író, könyvkiadó, nyomdász, a  magyar emigráció vezető folyóiratának, a Látóhatárnak, később az Új Látóhatárnak az alapító szerkesztője, névadója.
 
MUNKÁCSY Mihály ; Lieb
(Munkács, 1844. február 20. – Endenich [ma Bonn egyik kerülete, Németország], 1900. május 1.): festőművész, emlékiratíró.
1863-ban Pestre költözött. Festőbarátai segítségével 1865-től Bécsban, 1866-ban Münchenben tanult. 1867-ben ösztöndíjjal Párizsba utazott. 1868-ban Düsseldorfan a német táj- és életképfestést tanulmányozta. 1872-ben Párizsba telepedett le; de Marches báró özvegyével kötött házasságot. 1896-ban tervezett hazatelepülését súlyos betegsége megakadályozta. 1897-től a németországi Godesbergben, majd Endenichben gyógyintézetben ápolták.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1538.
Interneten:  Magyar   Français   English   Deutsch   Italiano   Español   Dansk   Norsk bokmål   Svenska
 
 
N

NÉCSEY István
(Verebély, 1870. február 12. – München, 1902. március 26.): fentőművész.
 
NEUHOLD János

(Ruszt, 1837. július 17. – Hannover, 1904. október 19.): híradástechnikus, mérnök.

 

 

O


OLÁH Gusztáv
(Budapest, 1901. augusztus 20. – München, 1956. december 19.): operai főrendező, díszlettervező, Kossuth-díjas (1951, 1954), kiváló művész (1952).
 
ORSÓS Ferenc : Spindl
(Temesvár, 1879. augusztus 22. – Mainz [Németország], 1962. július 25.): festőművész, igazságügyi orvosszakértő, patológus, egyetemi tanár, MTA tagja (l. 1928, r. 1940-49).
 
 
Ö

ÖLVEDI János
(Érsekújvár, Nyitra vm., 1914. július 20. – München, 1983. április 22.): újságíró.
Irodalom: Borbándi 1992 ; Nagy 2000
 
 
P

PALÁGYI Menyhért
(Paks, 1859. december 16. – Darmstadt [Németország], 1924. július 14.): filozófus, irodalomtörténész, egyetemi tanár.
1900-1903-ban külföldi tanulmányutat tett. 1905-től a kolozsvári egyetem magántanára. 1919-től Darmstadtban élt.
 
PARSCHITIUS Christophorus ; névváltozatai: Christoph Parschitius, Christopher Parschitz, Christopher Partschitius.
(Rózsahegy, 1640-1673 körül – Lipcse, 1713, ?): evangélikus latin költő, történetíró.
Rostockban és Wittenbergben tanult. 1670-ben Selmecbányán konrektor, 1674-ben elűzték, 1677-ben visszatért, 1683-ben rektor. 1687-ben megfosztották hivatalától és Németországba távozott.
 
PEÉRY Rezső
(Pozsony, 1910. március 27. – Stuttgart, 1977. november 11.): író, újságíró.
 
PETROVICS Frigyes Keresztély
(Holics, 1799. október 7. – München, 1836. április 12.): történés, jogász, az MTA rendes tagja (1830).
1830-ban növendékével a Nyugat-európai országokban tett hosszabb utazást, miközben a levéltárakban hazánk történetére vonatkozó adatokat gyűjtött. Másolatait Petrovics-gyűjtemény címen a MTA kézirattára őrzi.
Irodalom: MÉL 1969:410
 
PETROVICS Szvetiszláv : családi neve: Petrovich Iván
(Újvidék, 1894. január 1. – München, 1962. október 18.): színész.
 
PETTKÓ-SZANDTNER Tibor
(Bazin, 1886. június 20. – Leutstetten [Oberbayern],1961. január 6.): magyar huszártiszt, őrnagy, fogathajtó, az arab lovak világhírű tenyésztője.
 
PODMANICZKY Tibor
(Nagykikinda, 1884. szeptember 24. – München, 1960. február 2.): író, műfordító, orvos.
 
POHÁRNOK Jenő
(Győr, 1898. november 24. – München, 1962. november 14.): író, költő, pedagógus, újságíró.
 
 
R

RADÁN Balázs ; Rádai
(? – Beregszász, 1553 május 8.): református énekszerző.
1545-től Wittenbergben tanult. 1548-tól Debrecen, 1553-tól Beregszász lelkésze.
 
RADNÓCZY Antal
(Budapest, 1912. február 12. – München, 2003. április 28.): katonatiszt, könyvkiadó, publicista.
 
RADNÓTI Aladár

(Budapest, 1913. június 13.– Frankfurt am Main, 1972. december 8.): régész, ókortörténész.

A bp.-i tudományegy.-en végezte tanulmányait, 1938-ban a pannóniai római bronzedényekről írt művével szerzett doktori fokozatot. Római tanulmányútját követően 1936- 1938 között az egy.-en dolgozott. 1938-tól 1957-ig a Magyar Nemzeti Múzeummunkatársa,osztályvezetője. 1957-ben elhagyta az országot, és Bajorországban telepedett le. A bajor műemléki felügyelőség régészeként Regensburg műemlékeivel foglalkozott, vaskori és római kori ásatásokat folytatott. 1959-től az augsburgi múzeum munkatársa, itt elsősorban egyházi építmények feltárását végezte. 1962-től a frankfurti egy.-en az ókortörténeti segédtudományok oktatásában vett részt.

Főbb művei: Vasi di bronze romani nel Museo Profano del vaticano (Róma, 1937); A pannóniai római bronzedények (Bp., 1938): Die römischen Bronzgefässe von Pannonien (Bp., 1938); The Distribution of Troops in Pannonia Inferior during the 2nd century A. D. (Acta Archaeologica Hungarica, 1951); A Balaton régészeti és történeti emlékei (Gerő Lászlóval, Bp., 1952); Pannóniai városok élete a korai feudalizmusban (Bp., 1954); C. Julius Avitus Alexianus (Germania, 1961).

Irodalom: Hans Jörg Kellner: A. R. (Bayerische Vorgeschichtsblätter, 1972).
 
RADVÁNSZKY László
(1701. december 18. – 1758?): naplóíró.
Naplóiban beszámolt az országgyűlésekről, 1726. évi németországi és itáliai útjáról.
 
RAFFAY Sándor
(Cegléd, 1866. június 12. – Budapest, 1947. november 4.): evangélikus egyházi írí.
A teológiát 1887-től Pozsonyban, 1890-92-ben a jénai, lipcsei és a bázeli egyetemen végezte.
 
RAFFY Ádám
(Vértes, 1898. augusztus 14. – Budapest, 1961. november 30.): író.
1921-től Frankfurt am Mainban tanársegéd, 1925-től Aradon, 1938-tól Nagyváradon orvos.
 
RAKOVSKÝ, Martin ; Martinus Rakocius ; Rákóczi Márton
(Nagyrákó, 1535 körül – Guttenber, 1579. augusztus ?): költő.
Wittenbergben tanult.
 
RICHTER János
(Győr, 1843. április 4. – Bayreuth [Németország], 1916. december 5.): karmester.
 
ROBERT Jenő
(1878?-?): magyar származású német rendező.
1932-ben Berlin színházi élet egyik vezetője, ahol két színháza volt.
 
ROSNER Mátyás
(Sopron, 1637. február 12. – Atenburg, 1687 körül): evangélikus lelkész, geográfus.
 
 
S

SCHIMERT Gusztáv
(Szerdahely [Erdély], 1877. május 29. – Stuttgart, 1955. augusztus 13.) orvos. Szentágothai János orvos apja.
Egyetemi tanulmányokat Grazban, Bécsben, Berlinben, Greifswaldban (1902–07) folytatott; orvosdoktor Greifswaldban (1908) lett.
Csalódva és orvosi becsületében sértetten 1944-ben elhagyta az országot.
 
SCHLÉSINGER Lajos
(Nagyszombat, 1864. november 1. – Giessen [Németország], 1933. december 16.): magyar matematikus, az MTA levelező tagja, a hallei Leopoldina akadémia tagja.
Kolozsvári és giesseni professzor. A differenciálegyenletek eredményes kutatója.
Egyetemi tanulmányait Heidelbergben és Berlinben végezte. Berlinben doktorált 1887-ben. Két évvel később magántanári képesítést szerzett ugyanott. 1897-ben a bonni egyetem rendkívüli tanára lett, ugyan abban az évben rendes tanár a kolozsvári, 1911-ben a budapesti egyetemen és Giessenben egyetemi tanár. Kolozsvári professzorként nagy szerepe volt a Bolyai-kultusz kialakításában. Az MTA 1902-ben levelező tagjának választotta. Alapvető monográfiákat írt a differenciálegyenletek elméletéről. Schlesinger Lajos, a komplexváltozós közönséges differenciálegyenletek legkiválóbb szakértői közé tartozott. 1911-től nyugdíjazásig a németországi Giessen egyetemén tanított.
Irodalom: Révai. 
 
SCHMAHL Henrik
(Hamburg [Németország], 1846. – Drezda [Németország], 1912. július 14.) magyarországi német építészmérnök.
Tanulmányait Hamburgban végezte. Budapesten kezdetben Ybl Miklós mellett dolgozott, az Operaház építésvezetője volt. Önálló műveit eleinte reneszánsz formában tervezte. Ilyenek a körúti bérházak. Más épületeken a velencei gótika elemeit használta, az Uránia Mozi épülete pedig már a mór építészet elemeit viseli. Különböző stílusokban tervezett épületeivel a pesti eklektika jellegzetes képviselője volt. Veszprémben Ő tervezte a volt püspöki jószágkormányzósági épületet, az Eötvös Károly Megyei Könyvtár jelenlegi székházát, amelyet 1965-1968 között, Molnár Pál tervei alapján alakítottak át könyvtári feladatok ellátására.
Egészségügyi okokból 1912-ben Drezdába utazott, ahol bélműtétet hajtottak végre rajta, a beavatkozás azonban végzetesnek bizonyult. Utolsó munkáját, a Brudern-házat már az emlékiratai alapján Lipták Pál építésvezető fejezte be.
Irodalom: Schmahl Henrik. Művészet, 1915. 1-2. sz.
 
SCHWARTZ Elemér Lajos
(Vasvörösvár, 1890. augusztus 25. – Würtburg [Németország], 1962. január 21.) ciszterci szerzetes, etnográfus, germanista, nyelvész, egyetemi tanár.
1916-tól 1935-ig gimnáziumi tanár. Közben a müncheni egyetemen folytatta tanulmányait és 1922-ben Budapesten német nyelvjárástanból egyetemi magántanári képesítést szerzett. 1949-ben. kivándorolt Belgiumba, ahol 1950-től haláláig a louvaini egyetemen a német nyelv és néprajz tanára volt.
 
SCHWARZ András Bertalan
(Budapest, 1886. február 17. – Freiburg im Breisgau [Németország], 1953. szeptember 11.) jogász, jogtörténész, egyetemi tanár, MTA külső tagja.
Interneten:  Deutsch   Türkçe   Esperanto
 
SEGNER János András
(Pozsony, 1704. október 9. – Halle [Németország], 1777. október 5.): magyar természettudós, matematikus, orvos, fizikus, egyetemi tanár.
 
SINGER Ödön
(Tata, 1831. október 14. – Stuttgart [Németország], 1912. január 23.) hegedűművész.
A bécsi zenekonzervatóriumban és Párizsban tanult, s azután a pesti Nemzeti Színház szólistája lett. Európa-szerte nagy sikerrel hangversenyezett az ötvenes években, főleg Lipcsében a Gewandhausban. Weimarban Liszt Ferenc oldalán működött. Kora legnagyobb mestereivel találkozhatott.
1854-ben Liszt ajánlatára kinevezték koncertmesternek Weimarba, ahol az udvari színházban hangversenymesterként dolgozott. 1861-től kezdve Stuttgartban lett a zenekonzervatórium tanára. Itt tagja volt a híres Singer-Cossmann-Bülow triónak.
Interneten:  Magyar   English
 
SKULTÉTY Csaba
(Nagykapos , 1920. december 31. – Budapest, 2015. december 15.) író, újságíró, publicista, a Szabad Európa Rádió egykori külpolitikai szerkesztője.
1947 októberében Prágán keresztül elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le. Itt nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott, a Sorbonne-on szerzett jogi diplomát, majd 1950-1951-ben egyéves politológiai tanulmányokat folytatott a belgiumi Bruges-ben létesített Európa Kollégiumban.
1951. augusztus 28. és 1984. június 30-a között a Szabad Európa Rádió munkatársa volt Münchenben: előbb hírszerkesztő, majd Ambrus Márton álnéven nemzetközi politikai kommentátor. 1985-től 1990-ig a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom elnöke. Nyugaton végzett publicisztikai tevékenysége főként a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos.
A rendszerváltás után hamarosan, 1992-ben hazatért és Budapesten élt.
A Trianoni Szemle folyóirat állandó szerzője, szerkesztőbizottsági tagja volt.
Skultéty Csaba 2000-ben megkapta a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést. Buda török uralom alóli visszavételének 320. évfordulója alkalmából „Budavárért Emlékérem” kitüntetésben részesült, 2005-ben pedig szülőhelyén, Nagykaposon a Mécs László-napokon díszpolgárrá választották.
 
SOMOGYVÁRI Lajos
(1917–?) földműves, munkás.
1945 előtt rendőr volt, szovjet fogságba esett Budapesten, 1950-ben tért haza. Földmunkásként dolgozott. 1956. októberében  Győrbe utazott, a városházi beszédében támadta a Nagy-kormányt, saját vezetésével egy ellenkormány létrehozását javasolta. A győri forradalmi vezetők sikeresen szigetelték el e kalandor vezetőt és híveit, akik a Vagongyárban sem tudtak híveket szerezni. Okt. 31-én Székesfehérváron is puccskísérletet hajtott végre, de kiutasították. Eztán a Corvin-közben próbálkozott, ismét hiába. Letartóztatása elől az NSZK-ba menekült, ott is halt meg.
 
ifj. SPILLENBERGER János
(Kassa, 1628. – Bajorország, 1679.): festőművész, rézmetsző.
Már 1652-ben kivándorolt. 1660-ban Velencében dolgozott, majd Münchenbe került, ahol a bajor választó Bucentaurus hajóját s stahrembergi tavon mitológiai alakokkal díszítette. A regensburgi S. Emmeram templom számára szent Benedek halálát festette meg. 1672-ből való Zsuzsanna a fürdőben című képe (pommersfeldi képtár).
1668-ban Bécsbe költözött; mint udvari festő Lipót király arcképén kivül a bécsi templomok, a brünni dóm főoltára stb. számára számos oltárképet festett. Műveit rézbe metszették, amihez ő is értett.
Forrás: ML 1926:743-744.
 
STOLTE István
(1912–1990) újságíró, tanár.
Az Eötvös Kollégium tagja, a kommunista diákmozgalom egyik vezetője, 1932 után kizárták a mozgalomból. A harmincas évek közepétől a politikai rendőrség ügynöke. 1944-ben az ellenállási mozgalomban való részvételéért letartóztatták, Sopronkőhidáról Németországba hurcolták. 1945-től az amerikai, majd a magyar hírszerzésnek dolgozott. 1949-ben a szovjetek Bécsből erőszakkal Magyarországra hozták a Rajk-per egyik koronatanújának. Stolte közeledni próbált egykori barátjához, de Rajk mint leleplezett spiclivel bánt vele. Stolte meggyűlölte Rajkot és szívesen vallott ellene (sőt, még 1954–1955-ben, az ügy újrafelvételekor is kétértelmű, rosszindulatú vallomásokkal igyekezett nehezíteni rehabilitálását). 1951-ben jogerősen életfogytiglanra ítélték. 1955-ös perújításán 9 évre enyhítették a büntetést. 1956. novemberben szabadult és Németországba menekült, ahol ismét az amerikaiak szolgálatába állt.
 

 

SZ

 


Szabad Európa Rádió Magyar Osztálya
New York: 1950 nyara – 1951. október.
München: 1951. október 6. – 1993. október 31.
 
SZABÓ Lajos
(Budapest, 1902. július 1. – Düsseldorf [Németország], 1967. október 21.): filozófiai író, festőművész.
 
SZABÓ Zsigmond István
(Vinkovce, 1908. március 12. – Bad Wiesse [Németország], 1987. december 3.): bencés szerzetes, pedagógus, újságíró.
 
SZÁSZ Péter
(Budapest, 1927. augusztus 12. – Hamburg, 1983. február 1.): filmrendező, író.

SZILÁGYI Lajos
(Zenta, 1902. szeptember 12. – München, 1962. november 21.): huszár alezredes, könyvkiadó.
 
SZVATKÓ Pál
(Zsolnatarnó, 1901. szeptember 9.– München, 1959. november 17.): esszéista, szerkesztő, újságíró.
1957-ben Bécsbe, majd Münchenbe távozott. Szenczi Pál néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt.
Irodalom: ÚjMIL 2000:2184.
 
 
T

TÁBORI György ; George Tabori
(Budapest, 1914. május 24. – Berlin, 2007. július 23.): magyar író, műfordító és színrendező volt, a 20. századi világszínház meghatározó alakja, Tábori Kornél fia. Műfordítóként a Tábory György névváltozatot is használta.
Interneten:  Magyar   English   Deutsch   Français   Español   עברית   Italiano   Nederlands   Svenska
 
TAMÁSSY Éva
(1933-): magyar opera énekes.
1951-ben debütált az OH-ban, Kate Pinkertonként. 1958-ig volt a színház tagja, mint lírai mezzo. Ekkor külföldre távozott; jelenleg a kölni opera tagja. 
 
TELEKI Ferenc, gróf
(Beszterce, 1785. április 4. – Paszmos, 1831. december 16.): matematikus, költő.
1808-ban Göttingenben folytatott matematikai tanulmányokat, 1812-ben az addigi nehézkes szögmérő készülékek helyett egy kézben tartható szögmérőt talált fel.
 
TORZSAY Lénárd
 
(Torzsa, 1887. július 31. – München, 1965. február ?): csendőrezredes.
 
TOLLAS Tibor ; Kecskési Tollas Tibor; eredeti nevén Kohlmann Tivadar
(Nagybarca, 1920. december 21. – München, 1997. július 19.): költő, szerkesztő.
1960-tól haláláig a Nemzetőr kiadója, felelős szerkesztője volt.

 

 

U


 


Ü


ÜCHTRITZ Emil
(Stuttgart, 1808. szept. 22. – Gebhardsdorf, 1886. április 6. ) földbirtokos, honvéd ezredes. Poroszországi báró, aki felesége Amade Dominika grófnő a Malomsok-Marcaltőhatárában lévő uradalom birtokosa révén kötődik Veszprém megyéhez. A báró 1841. január 2-án nősült és azután tartózkodott Marcaltőn. Előtte 1831-től 1848 tavaszáig a császári-királyi hadseregben szolgált. 1848 őszén a magyar honvédseregben teljesített szolgálatot, november 1-től főszázados a 12. huszárezrednél. 1849. január 21-től őrnagy és osztályparancsnok, február 1-től alezredes és dandárnok. Részt vett a birtokán zajló ihászi csatában, a csornai ütközetben. Június 26-tól ezredes, s a Kmety hadosztály lovas dandárjának parancsnoka, augusztustól a 3. hadtest lovas osztályának parancsnoka. Aradon fogságba esett, sorozóbizottság elé állították, de nem sorozták be, hanem kiutasították a Monarchia területéről. 1866-ban újra fegyvert fogott és ezredesként szolgált a poroszországi Klapka-légióban.

 

 

V


VARGA Kálmán
(Sümeg, Zala vm., 1884. július 16. – München, 1964. február 15.): az első magyar jezsuita, aki mint laikus testvér segítette a kínai missziókban működő atyákat.

 

 

W


WEBER XAVÉR Ferenc
(Pécs, 1829. március 25. – München, 1887. december 28.): festőművész.
 
WERNER Géza
(Pankota, 1900. március 29. – Darmstadt, 1985. január 31.): dramaturg, író, rendező.
 
 
Z

ZATHURECZKY Gyula Albert

(Őszény, 1907. július 5. – München, 1987. június 6.): író, szerkesztő, újságíró.
 
ZIMMERMANN Frigyes
(Karlsruhe, Baden, 1829. április 18. – Budapest, 1889. szeptember 23.): német származású mérnök, gépgyáros.
A milánói Schlegel-féle gépgyár műszaki igazgatója (1857–1859), az általa alapított karlsruhei Geschwindt és Z. Gépgyár igazgatója (1859–1871). Pesten telepedett le, a Magyar Államvasutak (MÁV) Gépgyára (1871–1880), a Diósgyőri Vas- és Acélgyár igazgatója (1880–1889).
A MÁV Gépgyárban megindította a hídépítési munkálatokat és a lokomotívgyártás, Diósgyőrött pedig a cséplőgyártás. Jelentős szerepet játszott továbbá a magyarországi modern fegyver- és gépgyártás létrehozásában.
Irodalom: Révai XIX:682
 
 
ZS

ZSIGMOND
(Nürnberg, 1368. február 15. – Znojmo, 1437. december 9.): magyar király (1387–1437) és német császár (1410–1437).
 
ZSIGMOND Richárd
(Bécs, 1865. április 1. – Göttingen, 1929. szeptember 23.): magyar származású osztrák-német vegyész, Nobel-díjas (1926) kémikus, a kolloidkémia kiemelkedő alakja. Saját magát osztráknak vallotta, bár származása szerint magyar volt.
Irodalom: MÉL1969:1093.
Interneten: Magyar   Deutsch   English   Français   Italiano   Español   Svenska
 
ZSÓFIA szász hercegné
(1045/1050 – 1095. június 18.): magyar királyi hercegnő, első házassága révén weimari-isztriai őrgrófné, második házassága révén szász hercegné.
Édesapja I. Béla magyar király, édesanyja Richeza lengyel hercegnő.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English

 

 

 

 

Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat

az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

  

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.