Magyar emlékek Izmidben

• E-mail

MAGYAR EMLÉKEK IZMIDBEN

«Ott Nikomédiában, közel az tengerhez vagyon az örményeknek egy kővel bekerített nagy, új temetőjök, — kiben szegény Thököly gyakran járt magát mulatni, egy nagy sűrű fa alá, – egy ideg forrás melle.»¹

E nagy, sűrű fa alá ásták meg a sírját, e hideg forrás mellé temették el tetemeit.

A török fővárosnak tengerekre nyíló határáról, ott nyúlik be a Hármára legtündéribb karja, a nikomédiai tengeröböl. Két partja akár egy virágos mező, és vízének szelíd kéksége akár egy tó tükre. Pedig Ázsia földjén vagyunk, és ázsiai idők emléke borong elő képzeletünkből. Chalce-dónia az útkezdőnk, Hannibál vára a pihenőnk, és Bithynia Izmidje vándorutunk végczélja.

Ma már vasút füttye hangzik a part mentén, és gőzhajó katlanja zakatol az izmidi öböl Boszporuszán. Festői nyaralók rejtőzködnek az olajerdők halavány zöldjébe, és munkás városkák elevenítik a régi romok mellett levő kietleneket. Erenkój a rendes zöldje a török úri világnak, Kartal nedve tölti meg a levanteiek leghíresebb borpinczéit, és Gebze olajerdei mögül csak pontnyivá szűkül össze Hannibál legendaszerű sírvára. Egy darabka kis Európája az oszmánli világ Ázsiájának. Csak az öblöt kerítő hegylánczok sötétlenek elő komorabban, és mint egy rengeteg bástyája az ó-világnak, úgy meredez égig a Brussza-vidéki hegykirály, a hófejű Olympus.

Izmidnél végződik a tengeröböl, ott állja útját egy nagy hegy, az Illyés próféta hegye. Lábjában illatos mezőség terül el, Thököly «Virágok mezeje», mely gyönyörűséges, pisztrángos patakjaival, híves palátiai forrásával, s azzal a puszta várral, mely egy hegyen van, – az Méltóságos Zrínyi Ilona fejedelemasszonynak igen kedves lakóhelye volt.»²

Ez üregekké omlott romok még mai nap is láthatók. De kiveszett a patakjából a pisztráng, elcsörgedezett a forrás, és elpusztult a virág-Csiftlik (majorság) is, a fejedelemasszony lakóhelye. Még csak a város se maradt meg a réginek. Vasút szeldeli át a fő utczáját, a hajdan híres karavánutat, és házak emelkedtek a temetőjén, a – nagy sűrűa fa, meg a hideg forrás felett.

Így került el Thököly sírja is egy lankás domboldalra, az új örmény temetőbe, melyet cserében kaptak volt a régi helyükért. Vagy hatvan éve, hogy átszállították a hamvakat, átvitték a síremléket is, melyet Komáromy emeltetett neki, aranyosan a czÍmerét, és felibe szép cserepes épületet, még a hideg forrás márványait is felszedették; ott a sír mellett néhány kőgyűrü, meg négyszegletes koronakő.³

Hatalmas két platánfa díszíti ez új örmény temetőt. Ezek egyikénél jutott hely a fejedelmi hamvaknak, és eme helyéről emelték le az angolok a fehér márványlapot, és szállították az ő halottaik közé. Ott meg a másik platánfa alá került. A magas, díszes vasrácscsal bekerített emléktáblát e platánfa hullatja teleleveleivel, és ez síratja rá a tenger fogamzotta harmatkönnyeket.

A hazafiúi kegyelet csak itt-ott téved el e távol helyre, és alig hogy oda tud már igazodni – oda Nikomédiába, egy nagy sűrű fa alá, – egy ódon sír mellé.

Dr. Kúnos Ignácz

¹ ² Komáromy János diariuma.

³ Thököly sírjának rajzát a „Vasárnapi Újság” múlt évi 49-ik számában közöltük, most Izmid (Nikomédia), Thököly száműzetése helyének egy másik részletét mutatjuk be. – Szerk.

MEGJELENT: Vasárnapi Újság (Budapest), 37(1890. január 5.)1 – p. 4.