Cui prodest?

• E-mail

 SAÁRY ÉVA

CUI PRODEST?

                      A joggyakorlatban van egy olyan kifejezés, hogy “cui prodest?”, vagyis kinek az érdeke, ki húz belőle hasznot. Minden tárgyalt ügynél ez az első, a legfontosabb kérdés, mert ez vezet el a legbiztosabban a bűnök eredetéhez, a tettek mozgató rugóihoz.

                      Nos, a ritka elkeseredett, s most már valóban világméretekben megszervezett és összehangolt magyarellenes támadások esetében, úgy vélem, szintén fel lehet tenni ezt a kérdést: kinek az érdeke?

                      A felelet nem egyszerű, hiszen konkrét bizonyítékokat nehéz találni, de logikai alapon rá lehet világítani néhány háttér-körülményre.

                      Az első az, hogy a kirohanások elsősorban a nemzetközi pénzügyi körök és a neoliberális sajtó részéről történnek, tehát azok sugalmazzák őket, akiknek a kezében a pénz és a média van. (Ez tulajdonképpen félelemreakció: hátha ragályos betegség a tisztánlátás!?)                

                      Persze, el lehetne gondolkozni azon is, hogy miért éppen a magyarok vannak útban? Más országokkal kapcsolatban is feltehetők hasonló kifogások!

                      Fajilag térnénk el túlságosan Európa többi népeitől (de hát, akkor ez rasszizmus a javából!), vagy a karakterünk zabolátlan, megszelídíthetetlen (látványosan tudunk harcolni és meghalni!), netán valakik szemet vetettek szellemi, anyagi kincseinkre, vagy az országunkra is, miként ez a kitelepítések idején, a szebb lakások esetében történt? De kik? És miért?? Hagyjuk nyitva egyelőre a kérdést!

                      A Holokauszt túlélők és azok utódai részéről talán van az ellenszenvben egy mélylélektani motívum.  Ők a múlt századforduló idején (miután Vekerle teljes polgárjogot biztosított nekik), nagyon jól asszimilálódtak, kitűnően beilleszkedtek a magyar életbe, s hazájuknak vallották Magyarországot, amit névválasztásuk is bizonyít. Náluk nem volt ritka a “Csaba” a “Huba”, míg például a németeknél a “Hans”-ot, a “Wilhelm”-et eszükbe sem jutott felvenni. Inkább megmaradtak az ótestamentumi neveknél. Ebből következik, hogy jobban fájt nekik, ami 44-ben velük történt. Ez hagyott bennük olthatatlan keserűséget.

                      Az is számba jöhet, hogy két ritka tehetséges népről van szó (ezt Amerikában genetikailag is kimutatták, bár nem verték nagydobra), tehát a rivalitás magától értetődő.

Itt jegyzem meg - közbevetőleg -, hogy a magyar zsidókat (hitsorsosaik vagy hasonló származású rokonaik) azért nem szeretik - mert nem szeretik! -, mivel bennük két nagyra hivatott fajta tulajdonságai ötvöződnek. Azt mondják rájuk, hogy “a zsidóság holt ága”, mert sokan érzelmeikben (nehéz tagadni) gyötrően, fájdalmasan magyarok.

                      Nekik lenne érdekük az ország tönkretétele? De miért?? Vagy másoknak?  Kiknek?? Lehet, jó szomszédaink (akik kapzsin őrzik a nyugati tájékozatlanság folytán ölükbe hullott területeket) foglalkoznak ilyen gondolatokkal? Szerencsére azonban, akadnak támogatóink (a lengyelek, csehek, de mások részéről is tapasztalunk baráti megnyilatkozásokat).

                      A magyarellenes hadjáratot nehezen lehet elválasztani a nemzeti gondolattól, hazafias érzéstől, amely sehogy sem illeszthető bele a globális egyformaságba, mely lehetővé teszi a birkanépek kizsákmányolását.

                      Mindez egybeesik a kereszténység (főleg a hierarchikus felépítésű, jól kialakított rendszert alkotó katolicizmus) elleni, egyre dühösebb és ízléstelenebb össztűzzel. Ennek része a pedofília túlzott hangoztatása, mely érdekes módon, csak a katolikus papoknál fordul elő; se protestáns, se zsidó elkövetőiről nem hallottam. Ami pedig a muzulmánokat illeti, az általuk uralt országokban a gyermekprostitúció szinte legalizált, nem beszélve az erőszakolt házasságokról, melyek esetében gyakran 10 éves kislányokat kényszerítenek hozzá 40 esztendős férfiakhoz, akik aztán azt teszik velük, amit akarnak. Furcsa, hogy senki sem háborodik fel miatta, még a humanisták sem merik nyilvánosan elítélni.

                      A másik nagy téma az egyneműek szerelmének a propagálása (példaképül állítása!). Nincs olyan nap, hogy ne emlegetné “jogaikat” a sajtó. Nemrég hallgattam a francia svájci rádió egyik adását. A megkérdezett “meleg” férfi azt vallotta, hogy gyóntatóatyjának elmondta a problémáját, aki azt a tanácsot adta, nősüljön meg, vagy menjen el papnak. Különben - mint mondta - a Vatikánban a lelkipásztorok 80 százaléka pederaszta, sőt ”nagyon valószínű”, hogy a Pápa is az. Viszonya van fiatal titkárával. Mit lehet ehhez szólni? Ez már túlmegy minden határon!

                      A hangulat oldására, közbeszúrok egy Budapesten, a kommunizmus idején közszájon forgó viccet.

                      Kohn bácsi bemegy a hivatalba, és kivándorló útlevelet kér Amerikába.

- Miért akar elmenni? - kérdi az illetékes.

- A homoszexualitás miatt.

- ???

- Mikor fiatal voltam, tiltották. Most megengedik. Nem akarom megvárni, amíg kötelező lesz!

                   Cui prodest? - Valakik egy új, modern gyarmatbirodalom kiépítésére törekednek. Ennek létrehozása megkívánja az emberek lelki életének, hagyományos értékrendjének lerombolását, a materializmus egyeduralkodóvá tételét (fogyasztói társadalom!). Ezért kell megbüntetni (vagy kiirtani?) a renitens népeket. A “Szép új világban” hatékony kábítószert, a “somát” is adagolják, bár nem hivatalos formában.

                   De meg lehet-e szervezni Európában egy ilyen falansztert? Határainkon állnak (sőt, azon belül már!) a színes népek, akik egészen más törvényeket fognak hozni. Mindent elmos a népvándorlás özönvize…

2012 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Luganó, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.        

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is! 

www.ungerska.se