BÁLINT Gábor, szentkatolnai

(Szentkatolna, 1844 március 4. – Temesvár, 1913 május 26.): nyelvész, egyetemi tanár, orientalista.

A harminc nyelven beszélő magyar tudós akár két hét alatt is megtanult egy új nyelvet. 1877-1878-ban részt vesz gróf Széchenyi Béla expedíciójában és Dél-Indiában hihetetlenül gyorsan megtanulta a tamil, vagyis a draviada nyelvet. Amikor megbetegedett Sanghajban két hétig kellett várnia a hazafelé menő hajóra, azalatt betegen megtanult japánul is.

 

(Üllő, Pest vm., 1924. június 5. – ): jezsuita szerzetes, pap, egyetemi tanár.

A gimnáziumot Budapesten végezte. 1943. augusztus 14-én lépett be a jezsuita rendbe. Szegeden a Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészetet, Maastrichtben (Hollandia) teológiát tanult, Innsbruckban filozófiából doktorált. 1954-ben szentelték pappá. 1955-ben Japánba ment, tanárként és vezetőként működött.1957-től 1966-ig Hirosimában latin-görög nyelvet és szellemtörténetet, 1969 óta az oszakai katolikus egyetemen teologiát tanított. Utoljára az északi Eichi Egyetemen tanított, Hirosimában a jezsuita lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1998-ben vissszatért Magyarországra.

1952 óta ír magyar folyóiratokba: Magyar Papi Egység, Nemzetőr, Szolgálat. 1978-ig több mint 40 cikke jelent meg japánul az ottani keresztény folyóiratokban. Több kötete jelent meg japán nyelven is.

 

Benyói és urbanói gróf Benyovszky Móric Máté Mihály Ferenc Szerafin Ágost.

(Verbó, Nyitra vármegye, 1746. szeptember 20. – Agoncy, Madagaszkár, 1786. május 23.): magyar és lengyel főnemes, híres utazó, kalandor, emlékiratíró.

Lengyelországban az oroszok ellen harcolt, mikor elfogták és Szibériába majd Kamcsatkára deportálták. Orosz száműzött társait többszöri árulás megfékezésével egyesíteni tudta, és a legsúlyosabb akadályok közt megszökött. Segítségére volt a kormányzó leánya, Afanázia akinek iránta támadt szenvedélyes szerelmét is eszközül tudta felhasználni. A zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Magával vitte Afanáziát is. Bolyongásuk közben eljutott az akkor még ismeretlen Aleut-szigetekre, majd (akkor Japánhoz tartozó)  Kuril-szigetekre, Tajvanra, Macao szigetére, ahol a sok viszontagságot már nem bíró Afanázia meghalt.

Bővebben interneten:  Benyovszky Móric (utazó) – Wikipédia

 

Londonban megismert feleségével 1845. szeptember 9-én indult el Portsmouthból. Négy hónap múlva érkeztek Honkongba. A Starling szkúner fedélzetén1846. április 30-án érkezett meg családjával a Japán mellett fekvő Rjúkjúi Királyságba (ma Okinava prefektúra). Akkor már két éve franciák is tartózkodtak a szigeten, s Bettelheimmel együtt a japánok nagy ellenszenvét vívták ki. Minden arra járó francia vagy angol hajóra megkísérelték feltenni őket, a franciáktól sikerült megszabadulniuk 1848-ban, de Bettelheim egészen 1854 júliusáig kitartott. Helyzetét különösen megnehezítette, hogy tolmácsával 1849 márciusában összeveszett, s az ettől kezdve igyekezett ellehetetleníteni őt. A brit kormány többször próbált közbenjárni érdekében a rjúkjúi hatóságoknál, de Bettelheim a helyi szokások semmibevételével rontotta pozícióját. Szolgálatait mindig felajánlotta a kikötő európai és amerikai hajóknak.

Bettelheim ottléte alatt az Újszövetség részleteit rjúkjúi nyelvre fordította, s ezeket Hongkongban 1852-ben és 1855-ben megjelentette. Összeállította az első rjúkjúi–angol szótárt is. A Biblia japán fordítása 1873-ban jelent meg Bécsben. 28 nyelvet beszélt.

1926 májusában – az Okinaván hagyott rossz emléke ellenére – szobrot lepleztek le tiszteletére egykori lakhelyén, Gokokudzsiban,

A Japán Biblia-társulat 1996-os kampánya középpontjába Bettelheimet állította.

 

(Budapest, – ): orientalista, nyelvész,egyetemi tanár Japánban

Angol-orosz, majd angol-általános nyelvészet szakon tanult az ELTE-n. Végzés után újra kezdte a kínai szakon, majd Amerikában folytatta, aztán Japánba került kutatóként, majd Ph.D diákként. Végül – szinte emberfeletti erőfeszítéssel – sikerült megtalálnia Japán legkisebb és legvidékibb egyetemét, ahol jelenleg Zentsuji városában a Shikoku Gakuin Egyetem professzora.

 

 

 

 

 

 

(Kaposvár, 1953. március 26. – ): matematikus, zsonglőr, az MTA külsőtagja (1998).

Katona Gyula tanítványaként az ELTE matematikus szakát 1976-ban végezte el. 1977-ben a matematikai tudományok kandidátusa lett. 1978-ban artistavizsgát tett. 1979-ig az MTA Matematikai Kutató Intézetének kutatója volt. Előbb Franciaországban élt, ahol az Université Paris Diderot-on folytatta matematika tanulmányait. 1988 óta Japánban él, ahol többször szerepelt az NHK japán tévécsatornán. A Tokiói Egyetemen dolgozik mint egyetemi tanár. Részt vesz a japán diákolimpiai csapat felkészítésében. Tokió utcáin, terein továbbra is szeretettel zsonglőrködik.

1977-ben megkapta a Grünwald Géza-emlékdíjat.

 

 

„... egy angol operette került színre «A gésák, vagy egy japáni teaház története», zenéjét szerzetté Sidney Jones. Az ünnepélyes alkalom ugyan eredeti művet, sőt más fajta szellemet kívánt volna, mint «A gésák», de a dallamos és fürge operetté megtette hatását s igazolta azt a tetszést, melyben külföldi színházakban részesül. A gésák a japáni teaházak pinczérnői s európai udvarlók sem hiányzanak körültök. A zene kedves, sőt eredeti. Az előadás jól betanult és sikerült volt. A szereplők nagyrésze ismeretlen eddig a fővárosban, a vidéki színpadokról válogatták. Vlád Gizella az énekes primadonna eleven és ügyes; hangja is elég operettekhez. Somló Emma, Bózsa Lili, Sziklay Kornél, Szilassy Bóza, Győző Lajos, Szentmiklóssy, Kalmár József, Odry Zuárd, Boross Endre játszották és énekelték a többi szerepeket, s a közönség biztatóan fogadta őket.”

= Vasárnapi Újság, 44 évf., 1897. október 24.  43 szám.  716 oldal.

 

 

 

 

 

 

Japán Alapítvány Budapesti Iroda
1062 Budapest, Aradi u. 8-10
Tel.: +36 1 214 0775
Fax: +36 1 214 0778
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Magyarország legnagyobb nyilvános japán kultúrával foglalkozó gyűjteménye.

Japán nyelvtanulás

 

Japán Erdélyi Szövetség : (Nihon Transylvania Renmei) : Transylvanian Federation of Japan

1989 április 10-én alakult Tokyo-ban és már induláskor tervbe vették, hogy Transylvaniano Taka (Tansylvániai Sólyom) címmel időszaki lapot indítanak.

1989-ben előadást tartottak a romániai helyzetről és a falurombolásról. (Doma-Mikó István)

 

 

 

 

 

1987-

„A Magyar-Japán Gazdasági Klubot (MJGK) 1971-ben alapították, abból a célból, hogy információval, rendezvényekkel és kapcsolatteremtéssel segítse azokat a vállalatokat és egyéneket, akik a két ország közötti gazdasági együttmûködésben illetve annak javításában érdekeltek. A Magyar-Japán Gazdasági Klub non-profit és politikamentes szervezet, mely tagjai részére 36 éve folyamatosan biztosítja ezt a fórumot. Sajnos a japán partnerszervezet a Japán-Magyar Gazdasági Klubl 2006-ban megszünt sok évtizedes sikeres együttmûködés után. 

A klub 1991-ig a Magyar Kereskedelmi Kamara keretében mûködött, ezt követõen az MJGK az egyesülésrõl szóló 1989. évi II. törvény alapján mûködõ jogi személyiségû társadalmi szervezetté alakult át. Tevékenységi köre a magyar-japán nemzetközi gazdasági kapcsolatok terén a gazdasági, a befektetési folyamatok, a kétoldalú kereskedelem alakulásának figyelése, a felmerülõ problémák megvitatása és esetenként érdekvédelmi, érdekképviseleti és érdekegyeztetési feladatok ellátása és rendezvények szervezése, valamint a magyar-japán befektetési és kereskedelmi kapcsolatokkal összefüggõ információ gyûjtése és megismertetése. Rendszeres kapcsolatot ápolunk a Nippon Keidanren (Japán Gyáriparosok Szervezete) vezetõivel és munkatársaival, segítjük és támogatjuk magyarországi programjaikat.”

 

 

 

NEMESHEGYI Péter SJ.

(Budapest, 1923. január 27. – ) jezsuita szerzetes, kétszeres államtudományi és teológiai doktor, egyetemi tanár, dékán. A japán „Szent Kincs Rendjé”-nek, „Arany Sugarak a Nyakszalaggal” kitüntetettje.

Fiatalon a Regnum Marianum közösség és az ott működő 3. sz. Regnum cserkészcsapat tagja. A budapesti egyetemen államtudományból doktorált. 1944. október 3-án belépett a Jézus Társaságába. A bölcsészetet és teológiát Szegeden, Innsbruckban és Rómában végezte, 1952-ben szentelték pappá. 1956-ban a római Gregoriana Egyetemen teológiából doktorált. 1956-ban, ötvennapos hajóutazás után érkezett jokohamai kikötőbe, ahol Béky Gellért várta. 1993-ig Tokióban a Sophia Egyetem teológia tanára. 1963-1969, és 1973-1977 között a teológiai kar dékánja. 1969-1974 között a Nemzetközi Hittudományi Bizottság tagja. A tokiói egyetem Keresztény Kultúra Intézetének igazgatója. Fő kutatási területe: a keresztény ókor gondolatvilága, Órigenész gondolatrendszere, a szentháromságtan és a keresztény kegyelemtan, Ázsia és a kereszténység viszonya, az egyházak egysége, a gyakorlati keresztény élet. Cikkei magyar, francia és japán szakfolyóiratokban jelentek meg.

Kezdeményezésére az egyetem 1977-ben elindította az 1940-1960 között kiadott ötkötetes Katolikus Lexikon új kiadását. Az 1. kötet 1996-ban, a 2. kötet 1998-ban jelent meg, amelyek a szerkesztő bizottségén elnöke volt, majd a főszerkesztő feladatát Sunicsi Takajanagi SJ vette át.

1993-ban visszarendelték Magyarorszára. Öt főiskolán tanít és lelkigyakorlatokat vezet.

A Magyar Patrisztikai Társaság tiszteletbeli elnöke.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Magyar Suzuki Részvénytársaság információs lapja.

Budapest: [1997] – 199?

Rendszertelenül, évenként többször, illusztrálva adta ki a Magyar Suzuki Részvénytársaság (Budapest).

 

 

 

 

TÁVOL KELET

A Magyar Nippon Társaság folyóirata

Budapest: 1936 – 1937.

Felelős szerkesztő: Mezey István (1895-?).

Szerkesztő: Felvinczi Takáts Zoltán (1880-1964)

 

 

 

 

 

 

 

 

(Nagyvárad, 1922. október 7. – Moka [Japán], 1997. november 15.): szobrász festőművész.

Nagyváradon járt iskolába, majd 1941-1942, 1946-1947-ben Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szobrászatot és festészetet tanult. Mesterei: Kisfaludi Strobl Zsigmond, Ferenczy Béni.

Már pályája korai szakaszában jelentős figyelmet keltett a Földanya és a József Attila c. munkájával, és ekkor, 1955-ben alkotta meg a csaknem ötven évvel később monumentális méretben felállított Corpus Hungaricum c. kompozícióját, amelyet elkészítésekor a Rózsadombra tervezett gömb-kápolnába képzelt el.

1952-ben az Országos Múzeumi és Műemléki Központtól megbízást kapott múzeumi kiállítások rendezésére, vezetésével számos újszerűen bemutatott múzeumi gyűjtemény született meg (Hódmezővásárhely, Keszthely, Székesfehérvár). Az 50-es években emellett a főiskolára fel nem vett fiatalokat tanította az Ybl-bazárban lévő műtermében.

1954. Az Országos Képzőművészeti Kiállításon kiállították József Attila-szobrát, mely rövid idő után "süllyesztőbe" került.

1955: Sztálinváros, Dózsa György tér, Vízhordó leány nyolc békával szökőkút, kőszobor alumíniumból öntött békákkal.

1956: Beválasztották a Képzőművészek Szövetsége Forradalmi Bizottságába. A forradalom leverése után elhagyta az országot, itthon maradt műveit barátai, tanítványai a székesfehérvári István Király Múzeum raktárába menekítették.

Az 1956-os forradalom leverése után Svédországba menekült. Lundban telepedett le, ahol rajzot tanított a lundi egyetem képzőművészeti karán. A 60-as évek elején új technológiákat dolgozott ki acélból készült szobrok zsugorodási problémáira, ötvözte a papírvésés és a festészet technikáját. Ekkor nyolc emlékművét állították fel, de foglalkozott székek ergonometrikus tervezésével és világítótestek formatervezésével is.

Svédországi tartózkodása alatt felvette a svéd állampolgárságot.

Svédországi munkásságát őrzi több köztéri szobor, valamint a Menekülés Egyiptomba című grafika, melynek lenyomatai bevételéből egy gyülekezeti otthon megvásárlását támogatták.

1963: Lund, Északi temető, Angyal, a második világháború lengyel áldozatainak és menekültjeinek emlékműve, öntött krómacél.

1963: Alingsås, Domus Áruház, A gyermek a középpontban, rézlemez dombormű.

1964: Oskarshamn, Forum, Zsonglőr (Pierrot), öntött krómacél.

1964: Gävle, Valand-ház, Táncoló gyerekek, öntött krómacél. 1995-ben a szobor magángyűjteménybe került.

1965: Eslöv, Városi Kórház, Csendes szökőkút, fekete gránit. Áthelyezésre került, és ma Eskön-ben a Löberöd általános iskola udvarán látható.

1965: Tranås, Falkberg negyed, Madár , öntött krómacél.

1966: Eslöv, Bryggereit negyed, Lúd, öntött krómacél.

1969: Oskarshamn, Városi Kórház, Fény és árnyék, beton.

1969-ben feleségével, Akiyama Chiyo képzőművésszel Japánba költözött és Japanban is felvette a japán állampolgárságot.

„Az én működésem itt is a magyarság hitelképességére törekszik. Én hiszek a munkám fontosságában. Biztos vagyok abban, hogy a hazám javát szolgáltam munkámmal. Széchenyi István útján kell járni, ha élni akar a Nemzet! Annyi szenvedésből és megalázó ostobaságból kiútra van szükség! Hiszem, hogy munkám egy kis lépés ebben az irányban.”(Wagner Nándor)

A 70-es években több pályázaton nyert el megrendelést, számos figurális bronzszobrot készített, de foglalkozott festészettel és grafikával, kerámiakészítéssel is.

Megalkotta a Selyem Út-sorozatát, melynek jövedelméből megalapította a Tao Intézetet, fiatal művészek támogatása céljából.

Egy Narita repülőtérhez közeli szálloda (Narita View Hotel) előtt felállítják az Utazók védőszentje szobrát.

Wagner Nándor talán legismertebb műve a 80-as években megalkotott Filozófiai kertje, amelyben az öt szellemi áramlat együttélését fogalmazta meg. A szoborcsoport, a világvallások tagjai: Ábrahám, Ehnaton, Jézus, Buddha, Lao-ce egy körív öt pontján, valamint Assisi Szent Ferenc, Bódhidharma, Gandhi, egy, a körhöz kapcsolódó egyenlő oldalú háromszög oldalán. Ezt az ötalakos, művészetét mintegy szintetizáló szoborcsoportot halála előtt Budapestnek adományozta.

1997. november 15. Wagner Nándor meghal Japánban, Moka városában. Sírja fölött a Reinkarnáció szobra áll, melyet még Svédországban készített, onnan vitette át Japánba.

2009. december 4. Tokió Nakano kerületében található Filozófiai Parkban (Testugakudo), a magyar–japán diplomáciai kapcsolatok felvételének 140. és újrafelvételének 50. évfordulóján, felavatják a művész tizenegy alakos Filozófiai Kert nevű szoborcsoportját. Tokióban elhelyezték Hammurapi, Justinianus, és az első japán alkotmány megteremtőjének, Shotoku hercegnek a szobrát is.

2010. november 18. Sapporo Marujama parkjában felavatják Földanya szobrát, mely az anyai szeretet ábrázolása.

1999. október 6. Csaknem 50 év után állították fel Corpus Hungaricum művét Székesfehérvárott az evangélikus templom melletti téren.

2001. október 18. A Filozófiai Kert szülőhazájába érkezett. Wagner Nándor halála előtt a szoborcsoportot Budapestnak ajándékozta, ahol azt a Gellért-hegyen állították fel, „Egymás jobb megértéséért” felirattal a talapzatán. Alkotója szerint a világvallások alapítóinak és küldötteinek a szellemi üzenete nem e vallások különbözősége, hanem az, ami összeköti őket. Ezért is került Európa szívébe, Közép-Európába: „Mi vagyunk a kapcsolópont Kelet és Nyugat között.” A szoborcsoportot 2006. október 16-ról 17-re virradó éjszaka megrongálták, szétfűrészelték; helyreállítására 2010 júliusában került sor.

2012. október 7. A Földanya szobor avatása a Buadai Várban.

2005. május 1-jén, több mint fél évszázad után állították fel József Attila-szobrát szülővárosában, Nagyváradon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Levél és e-mail címünk a  Kapcsolat  oldalon található .