Kínai-magyar lexikon

• E-mail

Írta (gyűjtötte, összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

KÍNAI–MAGYAR LEXIKON

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

A

ANDRÁSSY Manó, gróf ; nevét még egy "s"-el írta Andrásy Manó

(Kassa, 1821 március 3. – Görz, 1891 április 23.) festőművász, karikaturista, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő.

Az 1848-49. évi szabadságharc után emigránsként bejárta Délkelet-Ázsiát, de érintette Hongkongot, Makaót és Kantont is. Kínai és indiai utazásairól készített rajzait díszes kötetben jelentette meg, amelynek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

B

BÁRDI László, dr.
(Magyaróvár, 1932. augusztus 14. - ): orientalista, egyetemi docens.
1954-től 1964-ig tanár volt, majd 1964-től pécsváradi járási, majd Baranya megyei tanulmányi felügyelő. Később főelőadó, majd csoportvezető, végül osztályvezető-helyettes főtanácsos (Baranya Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya) lett. A Dél-Dunántúli Tankerület igazgatójaként működött 1992-től 1994-ig. 1972 és 1998 között a Pécsi Tanárképző Főiskolának, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemnek volt szerződéses oktatója, 1999-től egyetemi docensként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója.
Külföldi vendégtanári munkája: Nanchang, Jiangxi Shifan Daxue, Kinai Civilizáció Tanszéke (1994-95); Bukaresti Egyetem Hungarológiai Osztálya (1995); Peking, Renmin Daxue, Történelmi Tanszék (1996).
A Kínai Tv Történelmi Dokumentumfilm Bizottságának tanácsadója (1988-89), majd ugyanott a népvándorláskori dokumentumfilm-sorozatok szakértői csoportjának vezetője (2000).

Interneten:  Bárdi László – Wikipédia

BENYOVSZKY Móric, benyói és urbanói gróf : (teljes nevén: Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost)

(Verbó, Nyitra vm., 1746. szeptember 20. – Agoncy [Madagaszkár], 1786. május 23.): híres utazó, kalandor, emlékiratíró.

Az orosz megszállók elleni 1767-es lengyel nemesi felkelésben részt vett és orosz fogságba került. Kijevbe, majd onnan Kazanyba vitték. Sikerült megszöknie, de Szentpétervárott újból elfogták és 1769. november 26-án elindítják újból Szibéria felé, ahová 1770 novemberében érkezett meg. A kamcsatkai orosz hadifogolytáborban lázadás tör ki és a zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban. Néhány hét után tovább utazott és Madagaszkár „királya” lett.

Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, ami 1888-1891-ben, 4 kötetben, Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg.

BERZENCZEY László

(Kolozsvár, 1820 június 26. – Budapest, 1884 november 14.): reformpolitikus, az 1848-49-es szabadságharcban kormánybiztos, utazó, őshazakutató.
A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd külföldre szökött és csatlakozott Kossuth Lajoshoz. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte és jelképesen fel is akasztották. 1851-ben Kossuthtal együtt az Amerikai Egyesült Államokba utazott, majd az amerikai magyarok segítségével San Franciscon keresztül Kelet-Ázsiába ment. Célja a magyarok őshazájának és az Ázsiában élő magyarokkal rokon népek felkutatása volt. Berzenczey nagyapja Kőrösi Csoma Sándor egyik támogatója volt, innen eredt a magyarok őshazája iránti érdeklődése, előképzettség nélkül és hiányos nyelvtudással azonban nem tudott eredményt elérni. Honkongban hallott egy Tibetben élő lovasnomád népről, akikről feltételezte, hogy rokonságban állnak a magyarsággal. Tervezett Tibeti utazását azonban a kínai hatóságok megtiltották, így Bombayba, onnan Lo0ndonba, majd jersey szigetére utazott. Feltehetően ő volt az első magyar, aki körbeutazta a Földet. 1853-ban a törökök oldalán részt vett a krími háborúban, majd Burszában telepedett le. 1862-ben hazatért, és az osztrák hatóságok Klágenfurtba internálták. A kiegyezés után ismét országgyűlési képviselő lett, de hamar kiábrándult a politikából és 1873-ban ismét ázsiai útra indult. Rendkívüli nélkülözések között utazott Szentpétervárra, az Uralon át Szibériába, majd onnan Indiába. A világon elsőként jutott Oroszországból a Karakorumon és Himaláján át Indiába. 1874-ben érkezett meg Bombaybe ma: (Mumbai), ahol a korabeli sajtó szenzációként adta hírül emberfeletti teljesítményét. Előtte Oroszország felől senki sem jutott át a 4-5000 m magas hágókon, ráadásul mindezt jórészt egyedül vitte véghez. Sajnálatos, hogy tudományos eredményt nem sikerült felmutatnia és naplója vagy kéziratai is elkallódtak. Útjának célját második utazásakor sem sikerült elérnie, rövidesen hazatért. Kudarcai következtében súlyos beteg lett, elméje elborult, ebben szerepet játszottak családi és anyagi gondjai is. Élete hátralévő részében hosszú időt töltött a lipótmezei elmegyógyintézetben.

C

CHOLNOKY Jenő

(Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.): író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Előbb a műegyetemi vízépítési tanszéken, majd a tudományegyetemen Lóczy Lajos mellett volt tanársegéd; közben megszerezte a filozófiai doktorátust.
Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás. Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták.
Irodalom: MÉL.

CSER László : Stockinger

(Tamási, Tolna vm., 1914 december 174. – New York, 2004 április 6.): jezsuita szerzetes, pap, író, költő.
Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumban végezte. 1933. augusztus 14-én lett a Jézus Társaság tagja. 1939-ben Kínába ment misszióba, ahol a Ming Csing Lien nevet kapta. Előbb kínai nyelvet tanult, majd 1941-től hittant és latint tanított kínai gyerekeknek. 1945. június 8-án szentelték pappá Sanghajban. 1949-ig Tamingban, a magyar jezsuita rendházban tevékenykedett. 1949-ben a tiencsini francia je-zsuiták egyetemén összehasonlító irodalomtörténetet és újságírást oktatott. 1949-53 között a kanadai Courtland, majd Pittsburgh magyar katolikus egyházközségeiben teljesített szolgála-tot. 1955-ben végleg az USA-ban telepedett le, ahol Formosára menekült magyar jezsuita misszió prokurátora lett, közben három észak-amerikai angol plébánián lelkipásztorkodott. St. James, New York-ban nyugdíjazták. 2001-ben Tamási város díszpolgára lett.
Nyugati magyar katolikus lapokban publikált, (Életünk, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Krónika, Magyar Család, Magyar Élet, Magyar Papi Egység, A Szív). Számos útleírást, elmélkedést, vallásos cikket írt; de legmaradandóbb alkotásai a versei. Filozofáló, intellektuális sorain is átüt a gyermekkor magyarsága és a tamási otthon emléke.
Irodalom: Nagy:2000.

CSIKI Ernő

(Vulkán, Hunyad vármegye, 1875 október 22. – Budapest, 1954 július 7.): rovartani kutató (entomológus), muzeológus, az MTA levelező tagja (1925).

1898-ban részt vett Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójában; ennek során Szibériából, Mongóliából és Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza. Az I. világháború előtt gyűjtőúton járt Boszniában és Dalmáciában, 1916-18-ban pedig Albániában.

Az 1920-as években részt vett a tihanyi Biológiai Állomás megszervezésében.

D

DU Yaxiong
(Hebei, Kína, 1945. február 11. – ): zenetörténész.
A pekingi Kínai Konzervatórium tanára. 1976 óta gyűjti és kutatja az ősi pentatonikus magyar népdalok keleti eredetét, a magyar népzene esetleges keleti kapcsolatait. Munkája során összehasonlító elemzéseket végez. Munkásságáról már eddig is több könyvet jelentetett meg. Munkájáról nemzetközi rendezvényeken előadásokat tart.
Irodalom: Enc-Hun 1992:443.

E

ERDÉLYI Ignác

(Zsigárd, Pozsony vm., 1828. február 8. – Kína, 1885. augusztus 15.): misszionárius.
A gimnázium elvégzése után a bölcseleti tanfolyamra a nagyszombati papnevelőbe lépett, a teológiát
Esztergomban végezte. 1854 március 12-én pappá szentelték és Vadkerten káplán. Már itt kezdette meg önsanyargatásait: papsága második vagy harmadik évétől kezdve soha húst, de még főtt ételt sem evett, csupán kenyérrel és gyümölccsel táplálkozott; ágyban nem hált, hanem vagy a puszta földön, vagy egy lócán, este pedig ostorozta magát, a keresztúti imákat végezve. 1859 január elején teljesült kiolthatatlan vágya, hogy misszionariussá lehessen; főpásztora Scitovszky bíboros végre engedett kérésének és elbocsátotta Rómába, ahol a missziótársaságba felvették és az újonci két évre Párizsba küldték. Két év mulva Kínába utazott és ott megkezdte misszionáriusi működését. Huszonöt évet töltött Kínában és ebből tizenötöt folyton a misszióban, nap nap után prédikálva; mert az utolsó tíz évben betegeskedése sokat gátolta őt hivatásának teljesítésében.

F

Formózai Magyar Jezsuiták

Alcím: Időszaki tudósító missziónk barátainak.

Taiwan: Potzu, majd Putze. Kiadták a magyar jezsuiták, 1964-?

Szerkesztő: P. Vajda Tibor, S.J.

Felelős kiadók: Msgr. Lischerong Gáspár, S.J. ; P. Rab Pál, S.J.

Lelőhely: OSZK ; ÉMA.

Irodalom: Mérő:1966 ; Németh:1975 ; Mildschütz:1977.

FORRÓ Ferenc, SJ

(Hajós, Pest vm., 1914. március 20. – Schrobenhausen [Németország], 1974. január 13.): jezsuita pap, misszionárius.

1948 január 27-én érkezett a kinai misszióba és Pekingben kezdett dolgozni. 1949 augusztusában Makaóban tartózkodott, majd 1950-ben Ausztráliába távozott.

Irodalom: Szolgálat (Spittal/Drau,), (1974)22:102-103 (Békési István és Radványi Rókus).

G

GRUBER János : Johann Gruber

(1623-1680): osztrák misszionárius, jezsuita szerzetes.

II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari káplánja volt. 1658-ban érkezett Makaóba, néhány évig Pekingben tevékenykedett és Nepált is ő térképezte fel.

Hazatérése után a nagyszombati egyetemen tartott előadásokat Kínáról.

H

HERPY Károly
(Budapest, 1897. augusztus 20. – Sanghaj [Kína], 1945. július 9.): misszionárius.
Budapesten reál- és felsőkereskedelmi iskolát végzett. Svájcban órásnak készült, de a világháború miatt haza kellett térnie. 1915 július 29-én belépett a Jézus Társaságba. Nagyszombatban újonc, a filozófiát Kalocsán tanulta. Innen elűzték a kommunisták, Bécsbe, majd Innsbruckba ment, ahol 1920-ban befejezte a filozófiát. Szatmáron fiúintézeti nevelő, majd Innsbruckban teológus. Mivel engedélyt kapott, hogy kínai misszióba menjen, Enghienben (Belgium) teológiát tanult, hogy közben a francia nyelvben gyakorolhassa magát. 1926-ban Innsbruckban szentelték pappá, újmiséjét Budapesten mondta. Visszatért Belgiumba, s tovább készült missziós hivatására. 1928 szeptember 7-én szállt hajóra Kerekes Istvánnal Marseille-ben. Tiencsinben kínaiul tanult 1929 nyaráig. Ősztől az imaiskolát vezette Tamingban. Az imákon és a katekizmuson kívül az Ó- és Új Szövetség történeteit tanította, s besegített társainak is. 1933 nyarán Lischerong Gáspárral áthelyezték Kaicsouba. 1934-ben Cannepin francia misszionárius halála után Csingfong esperese, a kerület főnöke, ahol 1936-tól Kock Istvánnal dolgozott együtt.

I

J

JELKY András

(Baja, 1738. – Buda, 1783.) szabólegényből lett vándor, kalandor, felfedező.

Több hihetetlen megpróbáltatást túlélve 1757 májusában Makaóba érkezett, innen tovább ment Kantonba. Itt Hollandia katonai szolgálatába állt.

JUHÁSZ Júlia M. Alexia

(Csonoplya, Bács-Bodrog vármegye, 1889. április 22. – Subiaco [Ausztrália], 1973. március 28.): missziós nővér.

Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatába 1907-ben lépett be, a zombori, szabadkai és kalocsai házak háztartásában dolgozott. 1936-ben kínai misszióba ment.

Irodalom: Miklósi László: Magyar hősök öt világrészen. (Budapest: 1936.) ; Magyar Katolikus Lexikon (internetes változata).

K

KÁROLYI Ádám Bernát

(Almáskamarás, Arad vm., 1892. június 19. – Budapest, 1954. március 2.): misszionárius, a kínai magyar ferences misszió főnöke.

KEREKES István
(Nagykapornak, Zala vm., 1903.november 24. – Hu Vej, Tajvan, 1969. április 10.): misszionárius, nyelvész.

KOCH István
(Zágráb, Horvátország, 1904.március 31. – Tajvan, 1989. július 21.): misszionárius.

L

LADÁNYI László : La Dany, Ladislao

(Diósgyőr, Borsod vm., 1914 január 14. – Hong Kong, 1990 szeptember 23.): jezsuita szerzetes, pap, szerkesztő.

1936-ban belépett a Jézus Társaságba. 1946-ban szentelték fel. 1940-ben Kínába, 1949-ben Hong Kongba költözött.

LISCHERONG Gáspár
(Klek, Torontál vm., 1889. január 1. – Potzu, Tajvan, 1972. január 17.): misszionárius, apostoli adminisztrátor.
 

LUDWIG Ernő : Gottfried

(Pozsony, 1876. november 26. - ?): író.

A bécsi keleti akadémia elvégzése után Sanghaiban és Tiencinben működött, majd a pekingi osztrák-magyar követséghez került mint attasé. Magyar őstörténeti kutatásokat is végzett a pekingi állami könyvtárban. Magyar fordításban megjelent tőle: Kínai mesék (Budapest, 1903).

Irodalom: Révai.

M

MAGYARORSZÁGI Gergely
Kínában az első magyar egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes volt.

1341-ben egy pápai küldöttség tagjaként a kínai császárral is találkozott. 1346-ban tért vissza.
 

N

O

Ö

P

R

S

SALÁT Gergely: Budapesttől Pekingig, a magyar-kínai kapcsolatok múltja - ELTE ...

SZ

T

TREBITSCH-LINCOLN Ignác
(Paks, 1879. április 4. – Sanghaj, 1943. október 7.): kalandor, aki a világ sok országában megfordult és minden jel szerint több titkosszolgálat ügynöke volt.
A sajtó különféle európai és ázsiai államcsínyeket, illetve bűntényeket is összekapcsolt a személyével. A második világháború elején a sanghaji német konzulnak ajánlotta fel a szolgálatait.
Rejtő Jenő róla mintázta Buzgó Mócsing, azaz az igazi Trebitsch figuráját.

U

Ü

ÜRGE Ignác
(Zsigárd, Pozsony vm., 1840. október 14. – Sanghaj [Kína], 1898. június vége): lazarista szerzetes és hittérítő Kínában.
 

V

VAJDA Tibor

(1914-1995): misszionárius, nyelvész.

Irodalom:

Kubassek János: Vajda Tibor. Tájfunok Tajvan földjén. Bp., 2003. 267-269

Maron József SJ: P. Vajda Tibor. Magyar jezsuiták vallomásai. II. kötet. Bp., 1998. 238-240

Vajda Tibor SJ: „Több évtizeden keresztül dolgoztam a szótáron”. Vámos Péter (szerk.): Két kultúra ölelésében. Bp., 1997. 289-306

W

Z

ZS 

ZSÁMÁR Jenő

(Pécs, 1904. április 1. – Lutsao [Tajvan], 1974. április 12.): misszionárius.

Irodalom: Szolgálat (Spittal/Drau,), (1974)24:104-106 (Koch István, Maron József).

Kérjük írja meg véleményét, javaslatát!  

E-mail címünk a  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se