3310149
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
96
1288
4393
3300863
18420
28989
3310149

Te IP-címed: 34.204.172.188
2023-09-22 03:26

Kínai-magyar lexikon

2013. július 12. péntek, 21:02
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte, összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

KÍNAI–MAGYAR LEXIKON

 

Kína és Magyarország: kivándorlás, emigráció, kapcsolatok
 
TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

A


ANDRÁSSY Manó, gróf ; nevét még egy "s"-el írta Andrásy Manó

(Kassa, 1821 március 3. – Görz, 1891 április 23.) festőművász, karikaturista, műgyűjtő, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő.

Az 1848-49. évi szabadságharc után emigránsként bejárta Délkelet-Ázsiát, de érintette Hongkongot, Makaót és Kantont is. Kínai és indiai utazásairól készített rajzait díszes kötetben jelentette meg, amelynek alapján a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választották.

 

 

B


BÁRDI László, dr.
(Magyaróvár, 1932. augusztus 14. - ): orientalista, egyetemi docens.
1954-től 1964-ig tanár volt, majd 1964-től pécsváradi járási, majd Baranya megyei tanulmányi felügyelő. Később főelőadó, majd csoportvezető, végül osztályvezető-helyettes főtanácsos (Baranya Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya) lett. A Dél-Dunántúli Tankerület igazgatójaként működött 1992-től 1994-ig. 1972 és 1998 között a Pécsi Tanárképző Főiskolának, majd a Janus Pannonius Tudományegyetemnek volt szerződéses oktatója, 1999-től egyetemi docensként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának alapító igazgatója.
Külföldi vendégtanári munkája: Nanchang, Jiangxi Shifan Daxue, Kinai Civilizáció Tanszéke (1994-95); Bukaresti Egyetem Hungarológiai Osztálya (1995); Peking, Renmin Daxue, Történelmi Tanszék (1996).
A Kínai Tv Történelmi Dokumentumfilm Bizottságának tanácsadója (1988-89), majd ugyanott a népvándorláskori dokumentumfilm-sorozatok szakértői csoportjának vezetője (2000).

Interneten:  Bárdi László – Wikipédia

 

BENYOVSZKY Móric, benyói és urbanói gróf : (teljes nevén: Benyovszky Máté Móric Mihály Ferenc Szerafin Ágost)

(Verbó, Nyitra vm., 1746. szeptember 20. – Agoncy [Madagaszkár], 1786. május 23.): híres utazó, kalandor, emlékiratíró.

Az orosz megszállók elleni 1767-es lengyel nemesi felkelésben részt vett és orosz fogságba került. Kijevbe, majd onnan Kazanyba vitték. Sikerült megszöknie, de Szentpétervárott újból elfogták és 1769. november 26-án elindítják újból Szibéria felé, ahová 1770 novemberében érkezett meg. A kamcsatkai orosz hadifogolytáborban lázadás tör ki és a zendülők 1771. május 12-én hagyták el Bolserecket egy zsákmányolt hajón Benyovszky parancsnoksága alatt. Eljutott az Aleuti-szigetekre, majd a Kurilli-szigetek érintésével kikötött Formozán (a mai Tajvanon), partra szállt a dél-kínai Makaóban. Néhány hét után tovább utazott és Madagaszkár „királya” lett.

Kalandjait emlékirataiban örökítette meg; az eredeti francia nyelvű kézirat alapján könyv alakban Londonban adták ki, majd „Benyovszky Móric gróf életrajza, saját emlékiratai és útleírásai” címen Jókai Mór fordította le magyarra, ami 1888-1891-ben, 4 kötetben, Ráth Mór kiadásában Budapesten jelent meg.

 

BERZENCZEY László

(Kolozsvár, 1820 június 26. – Budapest, 1884 november 14.): reformpolitikus, az 1848-49-es szabadságharcban kormánybiztos, utazó, őshazakutató.
A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd külföldre szökött és csatlakozott Kossuth Lajoshoz. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte és jelképesen fel is akasztották. 1851-ben Kossuthtal együtt az Amerikai Egyesült Államokba utazott, majd az amerikai magyarok segítségével San Franciscon keresztül Kelet-Ázsiába ment. Célja a magyarok őshazájának és az Ázsiában élő magyarokkal rokon népek felkutatása volt. Berzenczey nagyapja Kőrösi Csoma Sándor egyik támogatója volt, innen eredt a magyarok őshazája iránti érdeklődése, előképzettség nélkül és hiányos nyelvtudással azonban nem tudott eredményt elérni. Honkongban hallott egy Tibetben élő lovasnomád népről, akikről feltételezte, hogy rokonságban állnak a magyarsággal. Tervezett Tibeti utazását azonban a kínai hatóságok megtiltották, így Bombayba, onnan Lo0ndonba, majd jersey szigetére utazott. Feltehetően ő volt az első magyar, aki körbeutazta a Földet. 1853-ban a törökök oldalán részt vett a krími háborúban, majd Burszában telepedett le. 1862-ben hazatért, és az osztrák hatóságok Klágenfurtba internálták. A kiegyezés után ismét országgyűlési képviselő lett, de hamar kiábrándult a politikából és 1873-ban ismét ázsiai útra indult. Rendkívüli nélkülözések között utazott Szentpétervárra, az Uralon át Szibériába, majd onnan Indiába. A világon elsőként jutott Oroszországból a Karakorumon és Himaláján át Indiába. 1874-ben érkezett meg Bombaybe ma: (Mumbai), ahol a korabeli sajtó szenzációként adta hírül emberfeletti teljesítményét. Előtte Oroszország felől senki sem jutott át a 4-5000 m magas hágókon, ráadásul mindezt jórészt egyedül vitte véghez. Sajnálatos, hogy tudományos eredményt nem sikerült felmutatnia és naplója vagy kéziratai is elkallódtak. Útjának célját második utazásakor sem sikerült elérnie, rövidesen hazatért. Kudarcai következtében súlyos beteg lett, elméje elborult, ebben szerepet játszottak családi és anyagi gondjai is. Élete hátralévő részében hosszú időt töltött a lipótmezei elmegyógyintézetben.

Irodalom: MÉL 1981:199

 

 

 

C


CHOLNOKY Jenő

(Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.): író, földrajztudós, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Egyetemi tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. Előbb a műegyetemi vízépítési tanszéken, majd a tudományegyetemen Lóczy Lajos mellett volt tanársegéd; közben megszerezte a filozófiai doktorátust.
Lóczy Lajos ajánlására 1896-ban szerény ösztöndíjjal Kínába ment tanulmányútra. Mestere azzal a feladattal bízta meg, hogy tanulmányozza a Kína-alföld nagy folyóinak deltavidékét, derítse fel a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Utazása közel két évig tartott, ezalatt feldolgozta a deltavidékek hidrográfiáját, felfedezett egy nagy lávamezőt Mandzsúriában, és a néprajztudomány számára is értékes anyagot gyűjtött. Naplója 1235 rajzot tartalmaz, köztük sok vízépítmény és különféle mérnöki pontosságú ábrázolás. Kínából hazatérve adjunktussá léptették elő. A mérnöki diplomája mellé megszerezte második doktori oklevelét, és nem sokkal később a leíró földrajz magántanárává habilitálták.
Irodalom: MÉL.

CSER László : Stockinger

(Tamási, Tolna vm., 1914 december 174. – New York, 2004 április 6.): jezsuita szerzetes, pap, író, költő.
Középiskolai tanulmányait a pécsi Pius Gimnáziumban végezte. 1933. augusztus 14-én lett a Jézus Társaság tagja. 1939-ben Kínába ment misszióba, ahol a Ming Csing Lien nevet kapta. Előbb kínai nyelvet tanult, majd 1941-től hittant és latint tanított kínai gyerekeknek. 1945. június 8-án szentelték pappá Sanghajban. 1949-ig Tamingban, a magyar jezsuita rendházban tevékenykedett. 1949-ben a tiencsini francia je-zsuiták egyetemén összehasonlító irodalomtörténetet és újságírást oktatott. 1949-53 között a kanadai Courtland, majd Pittsburgh magyar katolikus egyházközségeiben teljesített szolgála-tot. 1955-ben végleg az USA-ban telepedett le, ahol Formosára menekült magyar jezsuita misszió prokurátora lett, közben három észak-amerikai angol plébánián lelkipásztorkodott. St. James, New York-ban nyugdíjazták. 2001-ben Tamási város díszpolgára lett.
Nyugati magyar katolikus lapokban publikált, (Életünk, Katolikus Magyarok Vasárnapja, Krónika, Magyar Család, Magyar Élet, Magyar Papi Egység, A Szív). Számos útleírást, elmélkedést, vallásos cikket írt; de legmaradandóbb alkotásai a versei. Filozofáló, intellektuális sorain is átüt a gyermekkor magyarsága és a tamási otthon emléke.
Irodalom: Nagy:2000.

CSIKI Ernő

(Vulkán, Hunyad vármegye, 1875 október 22. – Budapest, 1954 július 7.): rovartani kutató (entomológus), muzeológus, az MTA levelező tagja (1925).

1898-ban részt vett Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójában; ennek során Szibériából, Mongóliából és Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza. Az I. világháború előtt gyűjtőúton járt Boszniában és Dalmáciában, 1916-18-ban pedig Albániában.

Az 1920-as években részt vett a tihanyi Biológiai Állomás megszervezésében.

 

 

D


DU Yaxiong
(Hebei, Kína, 1945. február 11. – ): zenetörténész.
A pekingi Kínai Konzervatórium tanára. 1976 óta gyűjti és kutatja az ősi pentatonikus magyar népdalok keleti eredetét, a magyar népzene esetleges keleti kapcsolatait. Munkája során összehasonlító elemzéseket végez. Munkásságáról már eddig is több könyvet jelentetett meg. Munkájáról nemzetközi rendezvényeken előadásokat tart.
Irodalom: Enc-Hun 1992:443.

 

 

E


ERDÉLYI Ignác

(Zsigárd, Pozsony vm., 1828. február 8. – Kína, 1885. augusztus 15.): misszionárius.
A gimnázium elvégzése után a bölcseleti tanfolyamra a nagyszombati papnevelőbe lépett, a teológiát
Esztergomban végezte. 1854 március 12-én pappá szentelték és Vadkerten káplán. Már itt kezdette meg önsanyargatásait: papsága második vagy harmadik évétől kezdve soha húst, de még főtt ételt sem evett, csupán kenyérrel és gyümölccsel táplálkozott; ágyban nem hált, hanem vagy a puszta földön, vagy egy lócán, este pedig ostorozta magát, a keresztúti imákat végezve. 1859 január elején teljesült kiolthatatlan vágya, hogy misszionariussá lehessen; főpásztora Scitovszky bíboros végre engedett kérésének és elbocsátotta Rómába, ahol a missziótársaságba felvették és az újonci két évre Párizsba küldték. Két év mulva Kínába utazott és ott megkezdte misszionáriusi működését. Huszonöt évet töltött Kínában és ebből tizenötöt folyton a misszióban, nap nap után prédikálva; mert az utolsó tíz évben betegeskedése sokat gátolta őt hivatásának teljesítésében.

 

ERDŐS Appolinár
(Dávod, Bács-Bodrog vm., 1897. január 1. – Dewitt, New York állam, USA, 1968. november 8.): misszionárius.
1913. augusztus 27-én lépett a kapisztráni ferences rendbe. 1919. október 4-én ünnepélyes fogadalmat tett. 1920. június 29-én Egerben pappá szentelték. 1929. szeptember 15-én kínai misszióba ment. Hunan tartományban a tiroli szemináriumban tanított, majd Paokingba került. 1950-ben kiutasították Kínából. Hongkongban, Ausztráliában, majd az USA-ban a trentoni egyházmegyében Flemington mellett a kármelita apácák lelkésze és harmadrendjük vezetője volt. Később New Brunswickban működött.
 

 

F


Formózai Magyar Jezsuiták

Alcím: Időszaki tudósító missziónk barátainak.

Taiwan: Potzu, majd Putze. Kiadták a magyar jezsuiták, 1964-?

Szerkesztő: P. Vajda Tibor, S.J.

Felelős kiadók: Msgr. Lischerong Gáspár, S.J. ; P. Rab Pál, S.J.

Lelőhely: OSZK ; ÉMA.

Irodalom: Mérő:1966 ; Németh:1975 ; Mildschütz:1977.

 

FORRÓ Ferenc, SJ

(Hajós, Pest vm., 1914. március 20. – Schrobenhausen [Németország], 1974. január 13.): jezsuita pap, misszionárius.

1948 január 27-én érkezett a kinai misszióba és Pekingben kezdett dolgozni. 1949 augusztusában Makaóban tartózkodott, majd 1950-ben Ausztráliába távozott.

Irodalom: Szolgálat (Spittal/Drau,), (1974)22:102-103 (Békési István és Radványi Rókus).

 

 

G


GÁBOR István, S.J.
(Malacka, Pozsony vm., 1893. augusztus 6. – Kaicsov, Hopeh tartomány, [Kína], 1930. november 7.): misszionárius.
Iskoláit Pozsonyban kezdte. 1909. július 30-án lépett a Jézus Társaságba. 1917-től Kalocsán az ének, a rajz és a szépírás tanár. A teológiát Lengyelországban végezte. 1924-től Kínában misszionárius. Taming első magyar rektorának jelölték, de hivatalának átvételét halála megakadályozta.

 

vitéz GALÁNTHAY GLOCK Tivadar
(Vágvecse, 1872. – Budapest, 1956 december 15.) vezérőrnagy, országgyűlési képviselő, akadémiai tanár, festő, önálló gyorsírási rendszer kidolgozója, történész.
Ifjúkora óta foglalkozott a gyorsírás reformjával, orosz hadifogságban kínai gyorsírást  szerkesztett. Saját rendszerére alapozva megalkotta  még a sziámi, az albán és a koreai gyorsírást is. Teljesítményével nemzetközi kongresszusokon arany- és ezüstérmeket nyert.
A Frontharcos Szövetség országos alelnöke, az Albán-Magyar és a Bolgár-magyar Comité elnöke volt.
Interneten:  Magyar   Suomi

 

GRUBER János : Johann Gruber

(1623-1680): osztrák misszionárius, jezsuita szerzetes.

II. Apafi Mihály erdélyi fejedelem udvari káplánja volt. 1658-ban érkezett Makaóba, néhány évig Pekingben tevékenykedett és Nepált is ő térképezte fel.

Hazatérése után a nagyszombati egyetemen tartott előadásokat Kínáról.

 

GÖMÖRI Pál, S.J.
(Kecskemét, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm., 1911. július 3. – Hszinhuang, Tajvan, 1992. február 26.): misszionárius.
1931. április 15-én Tamingban lépett a Jézus Társaságba. 1936-ban a misszió asztalos-műhely vezetője.

 

 

H


HERPY Károly
(Budapest, 1897. augusztus 20. – Sanghaj [Kína], 1945. július 9.): misszionárius.
Budapesten reál- és felsőkereskedelmi iskolát végzett. Svájcban órásnak készült, de a világháború miatt haza kellett térnie. 1915 július 29-én belépett a Jézus Társaságba. Nagyszombatban újonc, a filozófiát Kalocsán tanulta. Innen elűzték a kommunisták, Bécsbe, majd Innsbruckba ment, ahol 1920-ban befejezte a filozófiát. Szatmáron fiúintézeti nevelő, majd Innsbruckban teológus. Mivel engedélyt kapott, hogy kínai misszióba menjen, Enghienben (Belgium) teológiát tanult, hogy közben a francia nyelvben gyakorolhassa magát. 1926-ban Innsbruckban szentelték pappá, újmiséjét Budapesten mondta. Visszatért Belgiumba, s tovább készült missziós hivatására. 1928 szeptember 7-én szállt hajóra Kerekes Istvánnal Marseille-ben. Tiencsinben kínaiul tanult 1929 nyaráig. Ősztől az imaiskolát vezette Tamingban. Az imákon és a katekizmuson kívül az Ó- és Új Szövetség történeteit tanította, s besegített társainak is. 1933 nyarán Lischerong Gáspárral áthelyezték Kaicsouba. 1934-ben Cannepin francia misszionárius halála után Csingfong esperese, a kerület főnöke, ahol 1936-tól Kock Istvánnal dolgozott együtt.

 

HORVÁTH M. Lujza
(Kisbaráthegy, Győr vm., 1905. november 20. – USA, 1992. július 16.): missziós nővér.
1933 október 4-én indult kínai misszióba Baráth M. Osszia, Golgovszky M. Invioláta (1894-1936) és Skorka M. Klára (1899-1977) missziós nővérek társaságában.
 
HORVÁTH Sándor, S.J.
(Szentistvánfa, Vas vm., 1902. március 3. – Y-chu [Tajvan], 1965. június 30.): misszionárius.
1926-ban küldték a kínai misszióba. A teológiát Sanghajban végezte. 1932-ben pappá szentelték. 1936-tól egyedül volt missziójában. 1954-ben Tajvanra telepedett át, s egy kis faluban dolgozott haláláig
 
HUGYECZ László Ede : külföldön gyakran mint László/Ladislaus/Ladislav Hudec
(Besztercebánya, 1893. január 8. – Berkeley, Kalifonia [USA], 1958. október 26.): építész. Igazi sikereit Sanghajban érte el.   
1910 és 1914 között a budapesti Királyi Magyar József Műegyetem építészkarán tanult, majd a diploma megszerzésekor állást kap Ybl Ervin irodájában, de közbejön a katonai behívó.
1916-ban, az első világháború egy ütközetében lábsérülést szenvedett, amikor is az orosz hadsereg kozák lovassága foglyul ejtette. Szibériába vitték, ahol – nyelv- és szakmai tudásának köszönhetően, – hamarosan komoly építészeti munkákban vehetett részt, mivel akkor, ott az orosz állam szakemberhiánnyal küszködött. Egy fogoly-áttelepítés során – a fehérek és vörösök között javában dúló polgárháború véres eseményei elől menekülve –, 1918-ban, a kínai határ közelében, vakmerően leugrott a mozgó vonatról és kalandos körülmények között sikeresen átjutott Kínába, ahol a dán misszió segítette.
Még ugyanebben az évben egy amerikai építészeti iroda nemzetközi építész-csoportjának egyetlen magyar tagja lett. A német, szlovák, magyar és orosz nyelvek után megtanulta az angol és a kínai nyelvet is. 1922-ben megnősült, felesége a svájci-angol Gisela Meyer lett.
Miután az amerikai R. A. Curry építészeti irodájában megcsillogtatta nemcsak szaktudását, hanem tehetségét és művészi érzékét is, Hugyecz hamarosan Sanghaj építészeinek legmarkánsabb alakja lett, s 1925-ben önállósodott.
Magyar állampolgárságát csak 1928-ban kaphatta meg. Két kisebbik testvérét, Magdát és Gézát kihívta magához.
1925-től 1941-ig mintegy 37, többségében még ma is álló és funkcionáló, nevezetes épületet tervezett Sanghaj városának (például a 22-emeletes Park Hotelt, amely az 1980-as évekig a város legmagasabb épülete és szimbóluma volt, a Sanghaji Nagyszínház épületét, a Joint Saving and Loan bank-épületét, a Baptista Kiadó és a Keresztény Irodalmi Társaság kombinált épületét, a posztmodern "Zöld Ház" épületsorát stb.). Építészeti stílusa az 1920-as években divatos eklektikus, neoklasszicista stílustól egészen a modern art-decóig fejlődött, sanghaji, aktívan alkotó életszakaszában, 1918-tól 1945-ig. Hugyecz László - térítés nélkül - több vallási felekezet templomát is megtervezte Sanghajban.
1942-ben Sanghaj tiszteletbeli konzulja lett.
Később, családjával elhagyta Kínát, és Svájcban, Lugánóban telepedtek le.
Onnan Hugyecz Rómáb ment, ahol egy különleges feladatot kapott: a szent Péter sírját kutató nemzetközi csoport tagja lett. Ez a munka alapvetően megváltoztatta életét; visszavonult az építészettől, és visszatért családjához Svájcba.
Svájcbó San Franciscóba települt át, s haláláig az USA-ban élt. Bár Hugyecz László, magyar építészmérnök, amerikai állampolgárként, hazájától távol, Kaliforniában halt meg, 1958-ban, de végül a Csehszlovákiához tartozó Besztercebányán (születésének helyén) helyezték örök nyugalomra.
1937-ig tart legaktívabb korszaka. Két-három évenként tanulmányutakat tesz Európába, elsősorban Németországba, fáradhatatlanul tanulmányozza az építészeti nyelvet megújító stílustörekvéseket és a műszaki újításokat. Terveiben invenciózusan átformálja az art deco, a német expresszionizmus és a nemzetközi modern stílus formanyelvét.
Hudec a villákon és sorházakon kívül épített iskolákat, templomokat, ipari épületeket, szállodát és színházat is. Két, ma is álló temploma közül a 1925-ben épült Mennybemenetel templom stílusában érdekesen keveredik a bizánci és az itáliai jelleg, a Moore Emléktemplom (1929-1931) az angol gothic revival-t idézi. Az 1931-1933 között épült Nagy Színház jelentős nemzetközi sikernek örvendett; a frappáns, puritán megoldású külső bravúrosan kialakított art deco lépcsőházat és nézőteret rejt. Hudec legismertebb és legjelentősebb épülete, a Park Hotel (1930-34), amely évtizedekig Sanghaj egyetlen felhőkarcolója volt.
Pályája során több mint száz épületet tervezett, pontos számuk még ismeretlen, mivel 1947-ben családjával együtt menekülni kényszerült Kínából és irodáját hátra hagyta. Építészeti munkásságán kívül jelentős szerepet vállalt a sanghaji magyar közösség életében, 1942-től tiszteletbeli magyar konzul. E minőségében 1944-ben több zsidó származású kelet-európai családot mentett meg a gettóba hurcolástól. 1948-ban Berkeley Kaliforniában telepedett le, ahol nem nyit irodát, de tanácsadóként részt vett épületek tervezésében.

 

 

I


 

 

J


JELKY András

(Baja, 1738. – Buda, 1783.) szabólegényből lett vándor, kalandor, felfedező.

Több hihetetlen megpróbáltatást túlélve 1757 májusában Makaóba érkezett, innen tovább ment Kantonba. Itt Hollandia katonai szolgálatába állt.

 

JUHÁSZ Júlia M. Alexia

(Csonoplya, Bács-Bodrog vármegye, 1889. április 22. – Subiaco [Ausztrália], 1973. március 28.): missziós nővér.

Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulatába 1907-ben lépett be, a zombori, szabadkai és kalocsai házak háztartásában dolgozott. 1936-ben kínai misszióba ment.

Irodalom: Miklósi László: Magyar hősök öt világrészen. (Budapest: 1936.) ; Magyar Katolikus Lexikon (internetes változata).

 

 

K


KÁROLYI Ádám Bernát

(Almáskamarás, Arad vm., 1892. június 19. – Budapest, 1954. március 2.): misszionárius, a kínai magyar ferences misszió főnöke.


KEREKES István
(Nagykapornak, Zala vm., 1903.november 24. – Hu Vej, Tajvan, 1969. április 10.): misszionárius, nyelvész.

KOCH István
(Zágráb, Horvátország, 1904.március 31. – Tajvan, 1989. július 21.): misszionárius.

 

KOVÁCS M. Margit Remíga
(Baja, Bács-Bodrog vm., 1911. febr. 9.-): missziós nővér.
1926-ban lépett be a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek-hez.
1931-ben a kalocsai érseki tanítónőképzőben szerzett oklevet, a foktői elemi iskolában tanított. 1936-ban kínai misszióba ment, 1944-ben a tamingi misszióban dolgozott.
 
KÁLMÁN Mária S. M. Jolánta
(? - ?): missziós nővér a Ferences Mária Missziós Nővérek-nél.
1930 körül került Kínába. Eleinte Hankouban volt, ahol magyar ferencesek is megfordultak,
1936-tól a szecsuán tartománybeli Csungkingban dolgozott.
 
KUNST Irén
(Köningsberg, 1869. december 21. – Szüining [Kína], 1934. november 9.): misszionáriusnő.
Németországban született, s egy angol misszió tagjaként hirdette a kereszténységet Kínában, mégis élete végéig magyarnak vallotta magát.
Budapesten tanítónői oklevelet szerzett. Kapcsolatba került a Skót Misszióval. A liebenzelli missziói iskola elvégzése után Kínában végzett nevelői, missziói, egészségügyi szolgálatot.
Kína belső tartományaiban terjesztette a keresztény hitet 1904-től csaknem 30 éven át. Nem a szabadság utáni vágy vagy az ismeretlen felfedezése motiválta: Isten küldöttének érezte magát. Neme ebben tulajdonképpen semmilyen szerepet nem játszott. Hazaírt leveleiből ismerte meg a protestáns egyház a kínai misszió körülményeit, valamint megírta élményeit könyv formában is.
Kínában végzet missziós munkája közben tífuszban halt meg.
Irodalom: MÉL 1981:1033.

 

 

L


LADÁNYI László : La Dany, Ladislao

(Diósgyőr, Borsod vm., 1914 január 14. – Hong Kong, 1990 szeptember 23.): jezsuita szerzetes, pap, szerkesztő.

1936-ban belépett a Jézus Társaságba. 1946-ban szentelték fel. 1940-ben Kínába, 1949-ben Hong Kongba költözött.


LISCHERONG Gáspár
(Klek, Torontál vm., 1889. január 1. – Potzu, Tajvan, 1972. január 17.): misszionárius, apostoli adminisztrátor.
 

LUDWIG Ernő : Gottfried

(Pozsony, 1876. november 26. - ?): író.

A bécsi keleti akadémia elvégzése után Sanghaiban és Tiencinben működött, majd a pekingi osztrák-magyar követséghez került mint attasé. Magyar őstörténeti kutatásokat is végzett a pekingi állami könyvtárban. Magyar fordításban megjelent tőle: Kínai mesék (Budapest, 1903).

Irodalom: Révai.

 

 

M


MAGYARORSZÁGI Gergely
Kínában az első magyar egy Magyarországi Gergely nevű szerzetes volt.

1341-ben egy pápai küldöttség tagjaként a kínai császárral is találkozott. 1346-ban tért vissza.
 

 

N


 

 

O


 

 

Ö


 

 

P


PAPILLA Lajos
(Pécs, 1913 augusztus 20. – Manila [Fülöp-szigetek], 2000 szeptember 5.): misszionárius.
1931 augusztu 14-én lépett a JT-ba. 1935-ben kínai misszióba ment. 1942-ben Sanghajban pappá szentelték. A tamingi misszióban dolgozott. 1946-ban Sanghajban a rend szemináriumának tanára. 1953 októberátől Manilában a kínaiak között dolgozott. Megalapította a Kínai Katolikus Ifjúság szervezetet, 1956-ban a kínaiak számára a Xavéri Szt Ferenc iskolát, melynek 1984-ig igazgatója volt.
Irodalom:
Fricsy Ádám SJ: Papilla Lajos. Magyarok Kelet és Nyugat metszéspontján. Esztergom, 1994.
Kubassek János: Papilla Lajos. Tájfunok Tajvan földjén. Bp., 2003. 259-263
Papilla Lajos SJ: „Már Sanghajban is foglalkoztam diákpasztorációval.” Vámos Péter (szerk.): Két kultúra ölelésében. Bp., 1997. 269-288

 

 

R


 

 

S


SALÁT Gergely: Budapesttől Pekingig, a magyar-kínai kapcsolatok múltja - ELTE ...

 

 

SZ


 

 

T


TREBITSCH-LINCOLN Ignác
(Paks, 1879. április 4. – Sanghaj, 1943. október 7.): kalandor, aki a világ sok országában megfordult és minden jel szerint több titkosszolgálat ügynöke volt.
A sajtó különféle európai és ázsiai államcsínyeket, illetve bűntényeket is összekapcsolt a személyével. A második világháború elején a sanghaji német konzulnak ajánlotta fel a szolgálatait.
Rejtő Jenő róla mintázta Buzgó Mócsing, azaz az igazi Trebitsch figuráját.


TYUKODY István Lucián : Tyukodi
(Kaplony, Szatmár vm., 1901. augusztus 14. – Buenos Aires, 19??): misszionárius.
1916. augusztus 28-án lépett a rendbe. 1922. október 3-én tett fogadalmat, 1924. április 19-én szentelték pappá. Gyöngyösön teológiát tanított, s ünnepi és nagyheti szónok; a teológusok gyóntatója, a laikustestvérek lelkivezetője.
1929. júliusában Kínába ment, a hankoui központ szemináriumában teológiai tanár, ahol neve fogalommá vált. Súlyos betegsége után az 1930-as és 40-es években Csinanfuban misszionárius. Sok szenvedés és viszontagság után 1950-ben Kínából Argentínába távozott. A Plátanosi Intézetben és a magyar Angolkisasszonyok Intézetében lelkész. Utolsó éveit Buenos Aires-i rendházukban betegen töltötte.
 

 

U


 

 

Ü


ÜRGE Ignác
(Zsigárd, Pozsony vm., 1840. október 14. – Sanghaj [Kína], 1898. június vége): lazarista szerzetes és hittérítő Kínában.
 

 

V


VAJDA Tibor

(1914-1995): misszionárius, nyelvész.

Irodalom:

Kubassek János: Vajda Tibor. Tájfunok Tajvan földjén. Bp., 2003. 267-269

Maron József SJ: P. Vajda Tibor. Magyar jezsuiták vallomásai. II. kötet. Bp., 1998. 238-240

Vajda Tibor SJ: „Több évtizeden keresztül dolgoztam a szótáron”. Vámos Péter (szerk.): Két kultúra ölelésében. Bp., 1997. 289-306

 

 

W


 

 

Z



 

 

ZS

 


ZSÁMÁR Jenő

(Pécs, 1904. április 1. – Lutsao [Tajvan], 1974. április 12.): misszionárius.

Irodalom: Szolgálat (Spittal/Drau,), (1974)24:104-106 (Koch István, Maron József).


 

 

 

 

 

 

 

Kérjük írja meg véleményét, javaslatát!

 

E-mail címünk a  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.