ANISITS János Dániel

(Zalaegerszeg, 1856. május 9. – Berlin, 1911.): gyógyszerész, biológus, botanikus, kutató.

A budapesti tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet szerzett (1877).

Zalaegerszegen gyógyszertárvezető (1877–1883), majd kivándorolt Paraguayba (1883). Az asuncioni Fővárosi Kémiai és Bakteriológiai Laboratórium vezetője (1883–1889), a Paraguayi Nemzeti Egyetem (Colegío Nacional) Zoológiai-Botanikai Tanszék tanszékvezető professzora (1889–1907). Hazatérése után a budapesti Ampelológiai Intézet bakteriológusa (1907–1909), utolsó éveiben Berlinben élt, a berlini Biológiai Intézet tudományos munkatársa (1909–1911).
A Paraguay-folyó mentén, a Mato Grosso vidékén két évtizedes feltáró munkát végzett. Mintegy 30 új pálma- és kaktuszfajt fedezett fel, amelyeket a brazil Rodriguez és a német Carl Schumann írtak le; több fajt róla elnevezve (pl. Bactris Anisitii; Diplothenium Anisitii; Scheelea Anisitiana stb.). Gyűjteményei stockholmi és berlini múzeumokba, valamint a budapesti Természettudományi Múzeum Növénytárába kerültek. Néhány fennmaradt levele még publikálatlan.

1991. októberében a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete Anisits János Dániel emlékének megőrzésére és a magyar kaktuszos kultúra színvonalának emelésére Anisits János Dániel-emlékplakettet és Anisits János vándorkupát alapított.

Interneten: Debreceni Pozsgástár 1999. Anisits János emlékszám

 

BARÁTH László

(Rimaszombat, 1910 február 21. – Asuncion [Paraguay], 1975. november 21.): publicista, szerkesztő, ügyvéd.

 

JÓSA Jolán ; báró Babarczyné Jósa Jolán

(Nagykálló, 1881. – Nyíregyháza, 1950. január 30.): írónő, tanítónő, utazó.

A híres régész és megyei főorvos leánya, 1902‐től Babarczy Jenőné.

Egyedül is, férjével is sokat utazott a világban, mégpedig nemcsak az akkor szokásosnak mondható „turista" útvonalakon (Abbázia, Velence, Párizs), hanem távolabbi tájakon is.

Férjhez ment br. Babarczy Jenőhöz, akivel Paraguayba költözött. Mint útleírásában megjegyzi, „a Magyar Nemzeti Múzeum számára is gyűjtögettem tücsköket, bogarakat. Bolyongásaimban eljutottam őserdőkbe, ősmezőkbe, folyópartra, pampák szélére". Ez a megfogalmazás valójában túlzottan szerény. Jósa Jolán ugyanis, mielőtt elutaztak volna Paraguayba, preparálni tanult, és gyűjtését nagyon is célirányosan végezte a Nemzeti Múzeum felkérésére, a múzeum állattára számára. Két év alatt mintegy hétládányi anyagot gyűjtött össze, amelyet hazatérte után ki is állított. Máriaradnán tanítónő, 1916–1919 között a budapesti Néplap munkatársa, beiratkozik az egyetemre, a Nyírvidék című lap munkatársa, közben elválik első férjétől, majd férjhez megy dr. Viciu Quintiliushoz, Székelyhíd főszolgabírájához. Jósa Jolán zeneszerzéssel is foglalkozott, és színdarabot ugyancsak írt. Cikkei, útleírásai főleg Dél-Amerikáról szólnak, az ottani emberek szokásairól, hagyományairól, s mint ilyenek, néprajzi jelentőségük számottevő, de a növény- és állatvilágról szóló ismeretterjesztő írásai is kedvenc olvasmányai voltak népes olvasótáborának negyedszázadon át. Paraguayról írott kb. 500 oldalas műve kéziratban lappang.

Édesapjáról írt könyve: Jósa András és elődei. Nyíregyháza, 1934.

Bessenyei György címmel hangjátékot is írt, amelyet a Magyar Rádió 1941. január 9‐én este mutatott be.

Bővebben interneten:  Egy méltatlanul elfeledett nyíregyházi írónő

 

LIMP Xavér Ferenc, SJ

(Óvár, Bars v. Nógrád vm., 1696. december 3. – Asunción [Paraguay], 1769.): misszionárius.

 

MATE ; magyarul: maté vagy matétea

Ismert még mint a jezsuiták teája, Szent Bartholomeo teája, Paraguay tea, yerba tea.

A verba mate fa (Ilex paraguariensis) megszárított leveleiből készült főzet.

Szerdahelyi Ferenc (1717-1773?) misszionárius 1748-ban érkezett Dél-Amerikába és a hittérítés mellett eredményes gyapot- és dohánytermelést is folytatott. Az általa összeállított és forgalomba hozott tea, az Ilex paraguayensis nevű bokor örökzöld leveleinek főzete, amitjezsuita teának neveztek el és ami Paraguay jelentős exportcikke lett. Ez a tea ma Dél-Amerikában „maté” néven ismert, és általánosan kedvelt üdítőital lett.

Interneten:  Magyar   English   Deutsch   Français   Svenska

 

NAGY Artúr

(Budapest, 1914. – Asunción [Paraguay], 1970. augusztus 23.): nyelvész, egyetemi tanár.

A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-olasz szakos tanári oklevelet szerzett. 1941-ben doktorált, azután Bolognában az Olasz-Magyar Kultúrintézet igazgatója s az egyetem magyar nyelvtanára.

1947-ben kivándorolt az USA-ba. 1949-ben Paraguayban telepedett le. 1965-ben a Paraguay Történelmi Akadémia tagja, az asuncióni egyetem spanyol nyelv és irodalom, az Escuela Municipal de Arte művésziskola színháztörténet tanára. Asunciónban a Paraguayi Magyar Kultúregyesület elnöke, a magyar temető megszervezője, 1956 után évekig az asuncióni Radio Caritas havonta fél órás magyar rádióadásainak vezetője. 1967-től 1970-ig a Centario Könyvkiadó tulajdonosa, mely kilenc munkáját adta ki

Irodalom: SZAUDER József: Nagy Artúr (1914-1970), Irodalomtörténeti Közlemények, 75(1971)3:387-388.

 

PÁNDY László

(Magyarország, ? – Asunción [Paraguay], 1972.): újságíró.

A Magyar Útban és a Magyarok Útjában publikált.

Irodalom: Nagy:2000

 

SZERDAHELYI Ferenc

(Sáros, Sáros vm., 1717. február 24. – 1773 után): misszionárius.

Lőcsén lépett a rendbe, 1734. októberétől Trencsénben novícius. Misszionáriusnak készült, pappá szentelése után néhány évig tanított, 1747. április 1-én értesítették, hogy dél-amerikai misszióba mehet. 1748-ban érkezett Buenos Airesbe, a San Juan Bautista-misszióban hithirdető, eredményes gyapot- és dohánytermelést is kezdett. Az általa összeállított és forgalomba hozott tea, az Ilex paraguayensis nevű bokor örökzöld leveleinek főzete, amitjezsuita teának neveztek el, ami Paraguay jelentős exportcikke lett. Ma Dél-Amerikában „maté” néven ismert, és általánosan kedvelt üdítőital.

A paraguayi Yapeyu [ma: Corrientes tartomány, Argentína] misszióban működött. 1767 júliusától – 1773-ig Apostólesben [ma: Misiones tartomány, Argentína] a misszió vezetője volt.

 

WASMOSY, Juan Carlos

(Asunción, 1938. december 15. – ): Paraguay első szabadon választott civil elnöke, a magyar származású Vámosy család leszármazottja.

Wámosy József legnevezetesebb leszármazottja a mérnök végzettségű Juan Carlos Wasmosy, aki az Itaipú vízerőmű építése során hatalmas vagyonra tett szert, majd 1993. augusztus 15. és 1998. augusztus 15. között Paraguay első szabadon választott civil elnöke lett. Juan Carlos Wasmosy kormányzati működését jelen napig komoly kritikák érik, mindamellett sokat tett elnöksége alatt a magyar-paraguay-i kétoldalú kapcsolatok javítására és 1995-ben Budapestre, Esztergomba, illetve ősei szülővárosába, Debrecenbe látogatott, melyet Göncz Árpád paraguayi viszontlátogatása követett 1997-ben.

Interneten magyarul:  Juan Carlos Wasmosy – Wikipédia

Interneten angolul:  Juan Carlos Wasmosy - Wikipedia, the free encyclopedia

Interneten spanyolul:  Juan Carlos Wasmosy - Wikipedia, la enciclopedia libre

 

PARAGUAY : könyvek bibliográfia

PARAGUAY : újságcikk bibliográfia

Báró Babarczyné Jósa Jolán: Utazás Paraguayba

= Nyírvidék (Nyíregyháza), 27(1906. január 28.)4:1-3

 

Báró Babarczyné Jósa Jolán: Magyar nő az indiánok között

= Nyírvidék (Nyíregyháza), 27(1906. március 11.)10:1-2

 

Báró Babarczyné Jósa Jolán: Paraguayi termiták, hangyák.

= Nyírvidék (Nyíregyháza), 29(1908. július 5.)27:1-3

 

Báró Babarczyné Jósa Jolán: Idegen vizeken

= Az Állatvilág, (1909 október 15.)5:69-76

 

SZAUDER József: Nagy Artúr (1914-1970)

= Irodalomtörténeti Közlemények, 75(1971)3:387-388.

 

TORBÁGYI Péter: Paraguayi magyarok : [Visszatekintés 2008/1. – Emigrációk]

= Rubicon, 19(2008)[10? szám]