A stockholmi Magyar Ház híradója, 1979-2005 : svédországi magyar folyóiratok

• E-mail

SZÖLLŐSI ANTAL  

A SZÁZADIK SZÁM

1979. október  - 2005. március 

Minden egyesület, közösség életében szükség van arra, hogy annak tagságát valamilyen formában tájékoztassa; meghívók, beszámolók formájában. Azonban, ha egy városban több egyesület működik, akkor hasznos és célszerű egy közös kiadványban tájékoztatni azok tagságát.

          Így a Magyar Ház Közösség (1977. ferbruár 9.) megalakulása után szükséges lett Stockholmban is egy közös, a Magyar Házban működő összes egyesület munkáját tükrözö kiadvány kiadására. Ezért – „A Magyar Ház Közösség vezetősége szükségét érzi, hogy közölje tagjaival az aktuális eseményeket. A jövőben időleges körlevelek helyett rendszeres tájékoztatót küldünk, - Magyar Házi Híradó – címmel.”; – ezekkel a sorokkal indult a lap első száma, amely Magyar Házi Híradó néven 1979. októberében jelent meg 4 oldalon. A második szám már mint „A stockholmi Magyar Ház híradója” címen 1980 februárjában lett kiadva és ezen a néven jelenik meg ma is. Az igaz, hogy később legtöbben csak Híradónak, majd többen és többen a papír színe után „Sárga újság”-nak nevezték. Első számától kezdve Kalocsi Gitta összeállításában, szerkesztésében és a Magyar Ház Közösség kiadásában jelenik meg.

          Az első számai négy oldalon, néha népi motivumokkal illusztrálva, majd rendszeresen 8-12 oldalon A4 nagyságban jelent meg évete négyszer 1300-2000 példányban. A 8. számig az általam készített Magyar Ház fotójával, majd a 9. számtól képeslapon is megjelent fényképpel jelent meg az első oldala, majd később újabb felvételek díszitették a lap elejét.

          A lap első három száma az Északi Magyar Archívum fénymásolóján készült, akkor még csak 300-300 példányban. Nem volt könnyű dolga Gittának, mert az írógéppel ha mellé ütött egy betűt az ember, vagy netán többet, akkor lehetett újra gépelni a szöveget. Az első számoknál az olló és ragasztó is fontos kelléke volt a lap készítésnek. Ha vissza gondolok ezekre a nehéz körülményekre, szinte csoda, hogy a lap készítése, kiadása nem szünt meg már az első tíz szám után. Nem híszem, hogy ma a számítógépes világban valaki gondol mindezekre, amikor másodpercek alatt sorokat tudunk akár újra írni és nyoma sincs az elírásnak, vagy a rossz fogalmazásnak, hogy a stencillel készített lapkészítés nehézségeit ne is említsem.   

          A stockholmi Magyar Házban működő egyesületek beszámolójukat és tervezett programjaikat közlik, de a magyar irodalom és az aktuális magyar hírek, közlemények is helyet kaptak a lapban.

Az első szám tartalmából; Aktuális közlemények, ...programterv..., Segítsük Zsuzsikát!, Tatarozzák a Magyar Házat, Cserkészszobák, Ősz a kertben, Tollas Tibor: Október 23 c. verse, Történtek. A negyedévenként kiadott lapokból megtudjuk mi volt és mi fog történni a Magyar Házban. Az 1980. októberben megjelent negyedik számból megtudjuk, hogy egy „nyugdíjas klub létrehozzását” tervezték, amely akkor valamiért nem jött össze. Ebben a számban tudatják a tagsággal, hogy az akkor Finnországból Stockholmba „újonnan megtelepedett Szente Imre író, nyelvész és történész” vállalta a magyar nyelv és népdal esték vezetését. Hírt kapunk ebből a számból arról is, hogy tervbe vették egy sakk és bridge klub indítását is kezdők és haladók részére. A 17. számban Csatlós János: Jövőről gondolkodva... címmel írja a lap „vezércikkjét”. A 21. szám „A Svédországi Magyarok Országos Híradójá”-val (ma: Híradó) együtt jelenik meg. A 28. számtól az utolsó oldalon megjelenik a svéd oldal: Blå-gula sudan és az első oldalon köszöntik az akkor 60 éves Jakabffy Ernőt. A 41. számtól az újság életébe belép a számítógép és külsejében is szebb lesz és Veress Zoltán köszönti a lapban a 70 éves Csatlós Jánost a Blå-gula spalten.        

          A lapban a következő egyesületeknek jelentek meg rendszeresen, vagy hosszabb-rövidebb ideig beszámolóik, tudósításaik: Cserkészek, Északi Magyar Archívum, Északi Magyar Irodalom és Könyvbarátok Köre, „Kárpát” táncegyüttes, Lencse Tibor Baráti Társaság, Móra Ferenc Kulturcsoport, ÖnképzőKör, Stockholmi Magyar Katolikus Kör, Stockholmi Magyar Otthon és Iskola, Svéd-magyar segélyszevezet, Svédországi Mérnökök és Építészek Egyesülete (ma: Duna Klub), Svédországi Fiatal Magyarok Egyesülete, Svédországi Magyar Orvosi Egyesület, Szabad Magyarok Tömörülése.

          A következő szerzők versei jelentek meg a Híradóban;Ady Endre, Arany János, Csiki László, Csoóri Sándor, Faludy György, Illyés Gyula, Kányádi Sándor, Kenéz Ferenc, Lászlóffy Aladár, Major-Zala Lajos, Nagy Csaba, Nagy László, Radnóti Miklós, Sík Sándor, Szente Imre, Thinsz Géza, Tollas Tibor és Eszterházy Péter (regényrészlet)

          Fordításaik jelentek meg a sárga újságban; Elvi Juvonen (Szente Imre), Elias Lönnroth (Kalevala, részlet – Szente Imre), József Attila (Csatlós János) Snorri Hjartrson (Mervel Ferenc), Siv Widerberg és Ingrid Sjöstrand.

          A 2. számban olvashatók akövetkező sorok: „A stockholmi magyarok közül sokan, – e sorok olvasói közül talán legtöbben voltak már a Magyar Házban. Látták az évtízedekkel dacoló, öregségében is kedves házat, s a városban oázisként zöldelő, gyiimölccsel, játszó- és  pihenőhellyel hivogató kertjét.

          Akik nem voltak még ott, azok közül is biztosan sokan hallottak létezéséről, – ki pozítiv, ki negativ értelemben. A Magyar Házat érintő hírek és vélemények szerteágazók a stockholmi magyarság körében, s előjelük a „széliránytól függően” változók, – ki és mikor mondta.

          Minden azonban lényegtelen kedves honfitársak! A lényeg az, hogy van szép, kellemes magyar otthon benyomását nyujtó házunk, amit sajátunknak mondhatunk. Egy házunk, amelyre büszkék lehetünk, s ahol méltó keretek és megfelelő külsőségek közt ünnepeljük történelmi évfordulóinkat... Egy otthonunk, ahol magyar szóval átitatott falak közt gyülünk össze sorainkból, vagy külföldről érkező előadók kulturális, vagy tudományos előadásait meghallgatni... Ahol magyar misén, vagy istentiszteleten magyarul énekelünk, s magyar prédikációt hallgatunk... Ahol vidáman zeng a cserkészinduló „Fiúk fel a fejjel”..,, s ahol szerető-igyekezettel kérjük kisebb és nagyobb gyermekeinket, hogy magyar szót használjanak játék és munka közben... Ahol ezernyolcszázkötetes könyvtár áll az érdeklödők rendelkezésére... Ahol a ma hibás normáitól eltérően, gyermek, ifjú és felnött generációk együt szórakoznak és érzik jól magukat... Ahol cigányzene mellett disznótoros vacsorát eszünk, néha bálozunk, olykor szük baráti körben beszélgetünk, kártyázunk,  sakkozunk, ping-ponzunk... A felsoroltak, s az egyre bővülő társadalmi és kulturális programok közt ki-ki találhat izlésének és érdeklődésének megfelelőt.”

          Az itt leirt eseményekről tudósítót a HÍRADÓ. Ezekkel a hírekkel leszünk sajnos szegényebbek a jövőben.

          A cikk írása közben tudtam meg, hogy az 100. szám az utolsó megjelenése kedvenc sárga újságunknak. Sajnos így szegényebbek leszünk mi stockholmi (és svédországi) magyarok is azzal, hogy egy magyar lappal kevesebb jelenik meg nyugaton. Igaz, nagyon sok és sok munka van még egy ílyen „kis” folyóírattal. Nem elég azt megírni, szerkeszteni, nyomdába adni, azt el kell jutatni a tagsághoz. A negyedévekénti postázásokban nagyon sokan segítettek önzetlenül, szabad idejüket föláldozva. Köszönet mindenkinek. Köszönet lap „tudósítóinak” és Kalocsi Gittának, munkatársainak (és nem utolsósorban családjának is), hogy lapunk a századik számot megérte. Köszönjük.  

Megjelent: A stockholmi Magyar Ház híradója, 27. évf. 2005 március, 100. szám – 1, 3. oldal