3114598
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
829
1394
4298
3101233
34695
21552
3114598
Te IP-címed: 3.226.122.122
2023-03-31 18:14

Svájci-magyar lexikon

2012. december 30. vasárnap, 21:17
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

SVÁJCI-MAGYAR LEXIKON

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok, svájci magyarság
TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

 

Rövidítések

 

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

A

ADLER Emma

(Debrecen, 1858. május 20. – Zürich [Svájc], 1935. február 23.): újságíró


ADLER Vince
(Győr, 1826. április 3. – Genf, 1871. január 4.): zongoraművész, zeneszerző.
Kezdetben apja, id. Adler György tanította, majd Erkel Ferencnek volt a tanítványa. Tanulmányai befejezése után Bécsbe, majd Párizsban élt, ahol Richard Wagnerral, Hans von Bülowval, Edouard Lalóval került közelebbi ismeretségbe. Az 1860-as években Párizs legkiválóbb zongoraművészének tartották. Sokat hangversenyezett, végül Genfben telepedett le, ahol hat évig volt a konzervatórium tanára. Kompo¬zíciói közül briliáns etűdjei és értékes zongora¬darabjai nevezetesek.
Irodalom: ZL 1965.

AGGTELEKY Béla, vitéz ; (1934-ig Adamik)
(Sopron, 1890. szeptember 14. – Genf, 1977. augusztus 4.): altábornagy, hadtestparancsnok.
A pécsi honvéd hadapródiskolát 1909-ben végezte el. Az első világháborúban főhadnagy volt. 1917-ben vezérkari tanfolyamot végzett, majd százados és 1921-ig a Ludovika Akadémia tanára. 1922-től a soproni katonai főreáliskolában tanított. 1925-ben Szabályzatismertető Tanfolyamot (SZIT) végzett, 1927-1940-ben a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott.
1936. október 1. és 1939. augusztus 1. között Honvédelmi Minisztérium 1/a. osztály vezető, majd 1941. november 1-ig 1. gyalogdandár-parancsnok. 1940. július 1-től tábornok. 1941. november 1. és 1942. október 1. között az 1. magyar hadsereg vezérkari főnöke, majd 1943. november 1-ig a II. hadtest parancsnoka. 1942. október 1-től altábornagy. 1943. november 1. – 1944. augusztus 1. között az I. hadtest parancsnoka, 1944. augusztus 1. – október 16. között a III. hadtest megbízott parancsnoka. 1944. október 8-16. között egyben az I. hadtest megbízott parancsnoka is, mivel Bakay Szilárd altábornagy, az I. hadtest parancsnoka német elrablását követően Horthy Miklós őt bízta meg a kiugrási kísérlet katonai előkészítésével és biztosításával Budapesten. 1944. október 15-én helyettese, Hindy Iván vezérőrnagy felszólította a nyilasokhoz való csatlakozásra, majd azt elutasítva Hindy segédletével letartóztatták. 1945. február 1-el nyugállományba helyezték. 1948-ig szovjet hadifogságban volt. Hazatérve kitelepítették. 1956-ban Svájcba távozott. Haláláig az 1944. október 15-i eseményekre vonatkozó dokumentumok összegyűjtésén dolgozott, ezeket a Hadtörténeti Intézetnek adományozta.

 
ALEXANDER  Bernát
(Pest, 1850. április 13. – Budapest, 1927. október 23.) magyar filozófus, színikritikus, fordító, a MTA tagja.
Hat évig Bécs, Berlin, Göttingen, Lipcse Párizs és London egyetemein tanult. 1919-től kezdve külföldön, Svájcban és Németországban élt. 1923-ban visszatért Magyarországra.
Interneten:  Magyar   English  
 
ALPÁR Ignác ; született Schöckl Ignác
(Pest, Józsefváros, 1855. január 17. – Zürich, 1928. április 27.): magyar műépítész, egyetemitanár.
1928. április 27-én, amerikai útjáról hazatérőben, Svájcban halt meg.
 
ANGEHRN Tivadar
(Häggenswil [Svájc], 1872. november 25. – Feldkirchen [Ausztria], 1952. február 29.): jezsuita csillagász, meteorológus
1895-1898-ban Pozsonyban skolasztikus filozófiát, matematikát és fizikát tanult. 1898-1899-ben Mariascheinben matematikát, 1899-1902 között a kalocsai jezsuita kollégiumban francia nyelvet és mennyiségtant tanított. Az innsbrucki egyetemen 1902-1905 között teológiát végzett. Fényi Gyulával Spanyolországban részt vett a teljes napfogyatkozás megfigyelésében, 1906-1909-ben a budapesti egyetemen csillagászatot tanult, 1909-ben doktorált, 1909-1910-ben ismereteit Angliában és Belgiumban bővítette. Napfolt észlelésekkel, majd a napállandó mérésével foglalkozott, 1920 után főleg meteorológiai észleléseket végzett, amelyeket részletesen feldolgozott. Kiadta Fényi Gyula protuberencia észleléseit. 1949-ben az Államvédelmi Hatóság letartóztatta, csak a svájci követ erélyes közbenjárására engedték távozni Magyarországról. Az MTA levelező tagja, a Szent István Akadémia tagja.
Irodalom: Gulyás 1990:592-593
 
ANKERL Géza [eredeti néve: Kornél Tamás, írói álnevei: Guy Ankerl, Guy G. Ankerl, Guy Géza]
(Sopron, 1933. május 30. – ): építész, szociológus, egyetemi tanár, író.
1951-1956 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt. 1957-1964 között a Freiburgi Egyetemen szociológiát tanult.
1956-tól 10 éven át építészként dolgozott Svájcban. 1966-1972 között a Montréali Egyetem Társadalomtudományi, valamint Építészeti és Környezettudományi Karán oktatott. 1972 óta a MIT, 1984-től a Genfi Egyetem, 1989 óta pedig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára. Nemzetközi szervek szakértője, Genfben az Egyesült Nemzetek Szervezetének tanácsadója.
Kutatási területe a gazdasági szociológia, szociálökológia, valamint a kommunikációs tudomány.
 
ANTAL Gábor
(Szentkirályszabadja, Veszprém vm., 1843. május 10. – Komárom, 1914. január 14.): református püspök, egyházi író, a főrendiház tagja.
Kálvin János születésének 400 éves évfordulója alkalmából 1909-ben a genfi egyetem hittudományi kara a teológia díszdoktoracímet adományozta részére.
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja (1896–1903), alelnöke (1903–1907), elnöke (1907–1914).
Irodalom: Gulyás 1990:592-593
 
ANDA Géza
(Budapest, 1921. november 19. – Zürich, 1976. június 14.) magyar zongoraművész, zenepedagógus.
Zongoratanulmányait 12 évesen kezdte, tanárai Stefániai Imre, Hegyi Emánuel és Keéri-Szántó Imre voltak. 1939 és 1941 között Dohnányi Ernő tanítványa volt. A nagyközönség előtt 1939-ben, 18 évesen mutatkozott be Budapesten, Willem Mengelberg vezényletével Brahms B-dúr zongoraversenyével. Korán Liszt Ferenc-díjat és lemezdíjat (Columbia) nyert. 1942 óta Zürichben élt. Svájcban 1955-ben állampolgárságot kapott. Rendszeresen tartott mesterkurzusokat Zürichben és Luzernben. Nemzetközi karrierje 1947-től kezdett kibontakozni. Zongoraversenyein főleg Beethoven, Liszt, Schumann, Grieg, Brahms, Csajkovszkij és Rachmaninov műveit játszotta, később Bartók Béla munkáinak avatott tolmácsolója lett.
Utolsó koncertjét 1976. június 1-jén tartotta Innsbruckban.
Irodalom: ZL 1965.

ARÁNYI Miksa : (1881-ig Aufricht)
(1858-19??): jogász, magántisztviselő.
1887-ben a New York Életbiztosító Társaság megbizta magyarországi fiókja berendezésével, és kinevezte annak igazgatójává. 1886-1901 között a lublói kerületet képviselte az országgyűlésen szabadelvűpárti programmal. Később Párizsba költözött, mint a New York Életbiztosító Társaság képviselője. Az első világháború alatt Svájcban élt.
Irodalom: Pallas ; Révai ; Gulyás 1939.
 
ASZTALOS Sándor

(Máramarossziget, 1823. május 5. – Genf, 1857. február 17.): honvéd ezredes.

Az 1849. februári 8-i aradi csatában tűnt ki. A 29. zászlóalj zászlajával kezében visszavezette Aradra a menekülésre kész sereget és elűzte a vár felmentésére jött temesvári őrséget. 1849-ben Hamburgba, majd Londonba került. 1851-ben részt vett az emigránsoknak azon az ülésén, melyen elhatározták Kossuth ünnepélyes fogadtatását. Utána Brüsszelbe, majd Genfbe ment. Itt párbajt vívott Strezeleczky Ágost lengyel emigránssal, volt magyar honvéd ezredessel, aki a párbajban megölte.

Irodalom: MÉL

 

 

B

BALASSA Antal báró
(Kékkő,1822. – Coppet [Svájc], 1877. március 17.): szabadságharc hadnagya, a Svájci Tudományos Akadémia tagja.
A komáromi várőrség tagjaként elkerülte a megtorlást, és emigrált. Az olaszországi, majd a poroszországi magyar légió tisztje lett. Később Genfben telepedett le.
 
BALLA Sándor

(Lugos, 1881 október 7. – Buenos Aires, 1954 ): gyógyszerész, gyáros.

Az egyetemet Kolozsvárt végezte, ahol gyógyszerész-oklevelet nyert. Ezután hosszabb ideig külföldön, Németországban, Franciaországbanban, Angliában és Svájcban dolgozott. Hazatérésekor gyógyszertárt nyitott, majd 1912-ben megalapította a Wander gyógyszer- és tápszergyár részvénytársaságot, melynek alelnök-vezérigazgatója lett. 1947 augusztusában Svájcba távozott. A gyár számos cikkét világsiker kísérte.

Irodalom: MÉL:1981

 

BÁN Antal : Rozmayer Antal

(Baranyabán, 1903. augusztus 30. – Zürich, 1951. augusztus 25.): magyar géplakatos, szociáldemokrata politikus, iparügyi miniszter, nemzetgyűlési képviselő.
1948 tavaszán, mivel szembehelyezkedett az SZDP és az MKP készülő fúziójával, kizárták a pártból, s az ország elhagyására kényszerítették.
1948 augusztusában Svájcban létrehozta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt Emigrációban nevű szervezetét, melynek főtitkára lett.  
Csehszlovákiában (1948), Svájcban (1948–1949 és 1951) és Nagy-Britanniában élt (1949–1951). 1951-ben súlyos betegen visszatért Zürichbe.
 
BÁRCZI Géza
(Zombor, 1894. január 9. – Budapest, 1975. november 7.): Kossuth-díjas magyar nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Abudapesti Tudományegyetem magyar–latin–görög, majd francia szakán tanult. 1914-ben – mint az Eötvös Collegium tagja – ösztöndíjjal tanulmányútra utazott Franciaországba. Az első világháború kitörését követően, az út azonban végül is egy franciaországi internálótáborba (a hírhedt „Fekete kolostor”-ba) vezetett, ahol franciául és spanyolul tanult. Később a Nemzetközi Vöröskereszt közbenjárására engedték elutazni Svájcba 1917-ben. A lausanne-i egyetemen szerzett diplomát, majd Budapestre visszatérve, 1920-ban szerzett magyar–francia szakos tanári oklevelet.
A szegedi egyetem Francia Filológiai Intézetében órákat adott mint magántanár 1932-től 1940-ig, Bárczi Géza nyomán erősödött a francia nyelvészeti oktatás a szegedi egyetemen.
Sokat tett a külföldön élő magyarok anyanyelvének megőrzése érdekében is. Magyarországon ő indította el a módszeres történeti nyelvjáráskutatást. Nevét Budapesten utca, óvoda és általános iskola viseli.
 
BATTHYÁNY Lajosné, gr. ; Zichy Antónia
(Cziffer, 1816. július 14. – Dáka, 1888. szeptember 28.): emlékíró, Batthyány Lajos gróf és miniszterelnök felesége, özvegye.
Emlékezéseit férjének fogságáról és haláláról 1850-ben az emigrációban (Rohrbach, Svájc) kezdte írni németül. E hiteles, megrendítődokumentumot 1865 körül öntötte végleges formába. 1882-ben gyermekei kivánságára magyarra fordította.
Irodalom: ÚjMIL 2000:179.
 
BÉKEFFI István Miklós ; Békeffy
(Szeged, 1901. augusztus 31. – Budapest, 1977. június 9.): színműíró, kabarészerző, Békeffi László konferanszié unokaöccse.
Tanulmányait katonai középiskolában végezte Nagyváradon és Sopronban, majd Budapesten volt bölcsészhallgató. Sikeres bohózatával 1926-ban tűnt fel a Sziget Színpadon (Hol jártál az éjszaka?) ezt számos operettje, vígjátéka és kabaréjelenete követte. Állandó szerzőtársai voltak: Kellér Dezső, Stella Adorján, Vadnay László, zeneszerzője Lajtai Lajos volt. Első filmforgatókönyvét 1934-ben írta. 1942-ig 22 forgatókönyv szerzője vagy társszerzője volt. Több művét megfilmesítették. 1945–1946 között Balázs Béla lapját, a Fényzsórót szerkesztette. Közreműködött több filmforgatókönyv készítésében, vígjátékokban és életrajzi filmekben is. Számos kabaréjelenetet írt, az egyik legjobban sikerült közülük Pomócsinak, a jószándékú, de ügyetlen kispolgárnak a figurája, melyet Salamon Béla alakított éveken keresztül. Békeffi 1957-ben külföldre ment, Svájcban telepedett le és túlnyomórészt az NSZK filmipara számára írt forgatókönyveket (Baleset, 1957; A hazug, 1961; Egy majdnem tisztességes lány, 1963, stb.) Legnagyobb sikere, az Egy angyal szállt le Brooklynban (1957) könyv formájában is megjelent. 1971-ben tért haza feleségével, Turay Idával (1908-1997) együtt. 1976. február 27-én mutatták be A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című musicaljét a Fővárosi Operettszínházban.
Színművei svéd színpadokon: Hol jártál az éjszaka? (Vadnai Lászlóval, vígjáték, 1929), Stockholm: Odeon teatern, 1933. okt. 14. ; Holnap ágyban marad (1937), Stockholm: Vasa teatern, 1937. szeptember 11.-én mutatták be és 1949-ben Schamyl Bauman rendezésében film is készült a darabból és 1949. augusztus 22-én volt bemutatója. Filmre Stella Adorján dolgozta fel.
Irodalom: ÚjMIL 2000:186 ;
Svéd irodalom: Müller-Kertész
 
BÉKEFFI László
(Szeged, 1891. január 4. – Zürich, 1962. január 21.): író, konferanszié, színész.
 
BÉKESSY János ; Hans Habe
(Budapest, 1911. február 12. – Locarno [Svájc], 1977. szeptember 30.): író, szerkesztő, újságíró. Békessy Imre újságíró fia.
1920-ban került családjával Bécsbe. Érettségi után, 1931-től a Bécsi Egyetemen német-filológia, majd Heidelbergben jogi szakon tanult. Újságírói pályája 1929-ben kezdődött Bécsben a Wiener Sonn und Montagszeitungnál riporterként. Itt használta először a Hans Békessy kezdőbetűiből alkotott Habe nevet. Bécsi tudósítója volt magyar lapoknak, gyakran járt Budapesten. 1934-ben genfben a Genève Presse Service kiadótulajdonosa és szerkesztője volt. 1935-1936 között népszövetségi tudósítója volt a Prager Tageblattnak és a Neue Wiener Journalnak. Első regénye: Drei über die Grenze 1937-ben jelent meg. 1940-1945 között az USA-ban élt. 1944-ben a Radio Luxemburg és a 12. Amerikai Hadsereg Hangja rádió igazgatója volt. Európába a háború befejezése után mint az amerikai hadsereg sajtótisztje tért vissza. Németországban a Neue Zeitung (1945-1946), majd a Münchener Illustrierte, a Sonntagszeitung és az Echo der Woche főszerkesztője volt. 1970-től a Welt am Sontag hírmagyarázója volt. Az 1960-as évektől Svájcban, Asconában lakott feleségével, Balla Lici színésznővel. 38 regénye jelent meg, a legtöbbjét világnyelvekre is lefordították.
A Küldetés című regényéből Szántó Erika rendezésében film készült Budapesten Eviáni küldetés címmel. Regényei sorra jelennek meg magyar fordításban.
Irodalom: MÉL
 
BEKSICS Gusztávné; Bogdanovich Krisztina ; írói nevén Bogdanovics György
(Mo., 1849. – Budapest, 1903. április 11): színésznő, író.
Németországi és svájci útirajzait a Családi Kör című lap közölte.
Irodalom: ÚjMIL 2000:192
 
BERDE Botond
(Nagyenyed, 1919. március 27. – Basel, 2014. július 31.): svájci magyar farmakológus, MTA külsőtagja (1993).
 
Berde Botond ösztöndíj
Fiatal kutatók támogatására Berde Botond (1919-2014) bázeli professzor 1997-ben alapította.
Az ösztöndíj összege 5000 svájci frank, évente egy ösztöndíj adható ki.
 
BETHLEN Gábor, gróf, bethleni
(Nagyszeben, 1836. június 16. – Keresd, 1897. június 25.): politikus.
1859-ben Genfbe utazott s részt vett a Kossuth irányította emigrációs mozgalmakban. 1862-től Garibaldi oldalán harcolt Olaszországban. 1863-ban hazatért.
 
BLUM Tamás

(Budapest, 1927. június 19. – Zürich, 1992. január 8.): karmester.

Zongoratanára Kadosa Pál volt. A karmesterképzőt Lausanne.ban végezte. 1945-től az Állami Operaház tagja, közben 1953-1958-ban a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatója volt. Debrecenben 15 operát mutatott be, köztük a Varázsfuvolát, Falstaffot. 1956-ban és 1963-ban Liszt Ferenc-díjas. Több opera új magyar fordítása tőle való; Anyegin, Rigoletto, Otello, Trisztán, Pelléas, Wozzeck, stb.
1973-ban Svájcba emigrált, a zürichi Operaház tagjaként működött.
Irodalom: ZL 1965 ; MSZML 1994.
 

BORBÉLY Ferenc

(Hátszeg, 1900. július 11. – Zürich, 1974. augusztus 2.): orvos, toxikológus, egyetemi tanár.

 

 

C

CZIEGLER Gusztáv

(Bécs, 1885. december 26. – Solorhurn, 1966. június 6.): altábornagy.

 

 

CS

CSERNYIK György

1986-ban a Svájci Magyarság szerkesztője volt.

 

CSIHÁK György, dr.

(Budapest, 1934 július 22. - ): közgazdász, történész.

A Zürichi Magyar Történelmi Egyesület alapító elnöke.

Irodalom: Enc-Hun 1998:55 ; Nagy 2000.

 

CSOMOSS Anikó

1971-1972 között a Jövőnk [Zürich, Svájc] című lap szerkesztője volt.

 

 

D

DABASI-SCHWENG Lóránd ; Schweng Lorand

(Besztercebánya, 1905. augusztus 18. – Gilly [Svájc], 1988. december 2.): államtitkár, közgazdász, statisztikus.

Irodalom: Borbándi:1992 ; Nagy:2000.

 

DABASI-SCHWENG Marcelle ; született Elischer Marcelle

(Budapest, 1909. november 19 – [?] [Svájc], 1989. május ?): zenepedagógus, zenetörténész.

 

DÉNES Tibor

(Nagyvárad, Bihar vm., 1907. július 15. – Lugano, 1983. március 17.): svájci magyar író, irodalomtörténész.
Irodalom: KMIK ; KMIB 1998:171.
 
DEÉR József
(Budapest, 1905. március 4. – Bern, 1972. szeptember 26.): svájci magyar történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1945).
1948-ban elhagyta az országot és Svájcban telepedett le, Bernben lett egyetemi tanár.
Irodalom: KMIB 1998:166.
Interneten:  Magyar   Deutsch   Esperanto
 
DESSEWFFY Dénes
(Zsolca, 1828. március 9. – Budapest, 1898. február 5.): honvédtiszt és emigrációs politikus.
Hivatásos tiszti pályára készült. 1846-ban nevezték ki a Palatinus huszárezred hadnagyává. 1848-ban, a szabadságharc kitörésekor egy m. huszárezreddel hazaszökött Prágából, s hamarosan őrnagy lett. Branyiszkónál sebesülten üldözte az ellenséget, majd Csornánál visszaverte huszárjaival a császári ulánusokat. Súlyosan megsebesült. A szabadságharc után bujkált, mivel in effigie felakasztották. Később külföldre szökött, Genfben telepedett le, ahol óragyárat alapított. Teleki László, Klapka György, Puky Miklós, Teleki Sándor mellett vett részt az emigráció politikai mozgalmaiban. 1867-ben hazatért és visszavonultságban élt haláláig.
 
 
E

EGGER Vilmos

(Staad, St. Gallen [Svájc], 1792. május 13. – Pest, 1830. november 2.): festő, Magyarország első hivatásos tornatanítója.

Irodalom: MÉL

 

EHRENFELD Sándor
(Pozsony, 1869. augusztus 28. – Olten [Svájc], 1910. december ?): történész.
 
ENGEL Iván
(Békéscsaba, 1899. október 6. – Basel [Svájc], 1985. december 16.): zongoraművész, egyetemi tanár.
 
ERDEY Ferenc, tinódi
(Módos, Torontál vm., 1895. május 13. – Budapest, 1966. december 31.): pap, filozófus, eszperantista.
A gimnáziumot Újvidéken és mint papnövendék Kalocsán végezte. 1913-tó 1919-ig a svájci Fribourgban filozófiát, teológiát tanult és ott doktorált.  1918. július 14-én Kalocsán egyházmegyés pappá szentelték. A fribourg-i Szt János-plébánián segédlelkészként, főleg munkásokkal foglalkozott. 1920. májusában a svájci gyermeknyaraltatási akció megbízásából az ott nyaraló magyar gyermekek lelki gondozója, azonban júliusban az első csoporttal visszatért Magyarországra.
 
Galántai herceg ESTERHÁZY Pál Mária Lajos Antal

(Kismarton, 1901. március 23. – Zürich, 1989. május 25.): herceg a viszontagságos 20. században az örökös elsőszülött hercegi rang birtokosa.

 

 

F

FARKAS László
(Marcali, 1921. június 28. - ?): mérnök.
1956-ban Svájcba költözött, majd visszatért Magyarországra.
Részt vett a Zürichi Magyar Egyesület, a Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének, az Európai Szabad Magyar Parlament (München: 1970-?) munkájában. A Szabadságharcos Világszövetség alelnöke. Tagja volt Volt Politikai Foglyok Világszövetségének.
Irodalom: A IX. Magyar Talákozó krónikája (Cleveland [USA]:1970) ; Nagy:2000.
 
FARKAS Loránd
(Magyarország, 1923. január 14. - ?): szerkesztő.
A Magyar Hírmondó szerkesztője volt. Részt vett a Svájci Keresztány Magyar Munkásszövetség és a Szabad magyar Világkongresszus munkájában.
Irodalom: Nagy:2000.
 
FERENCZI Magda
(Kolozsvár, 1890. január 11. – Sztána, 1913. január 2.): erdélyi írónő. Ferenczi Zoltán irodalomtörténész lánya, Ferenczi Sára írónő testvére.
Súlyos tüdőbetegségére szanatóriumokban keresett gyógyulást. Különösen hangulatos elbeszéléseivel aratott nagy sikereket; ezek közül kiemelkedik a svájci tüdőbeteg-szanatóriumban játszó  Fehér árnyékok(1914).
Irodalom: UIL (1938)9-10:2414.
Interneten:  Magyar
 
FLESCH Károly
(Moson, 1873. október 9. – Luzern, 1944. november 14.): hegedűművész, zenetörténész.

 

 

G

GANZ Ábrahám
(Unter-Embrach, 1814. november 6. – Pest, 1867. december 15.): svájci származású vasöntőmester, gyáros, a magyar nehézipar úttörője.
A svájci származású Ganz Ábrahám vasöntőmester 1842-ben került Magyarországra s itt a József Műmalom öntőmesterként alkalmazta. 1844-ben Budán műhelyt nyitott, hol kezdetben főként a lakosság szükségleteit szolgáló öntöttvas tárgyak készültek. 1848-ban műhelye a honvédsereg részére szállított ágyúkat és ágyúgolyókat. 1854-től kísérleteket folytatott az ún. kéregöntésnek (John Burn, 1812) vasúti kocsikerekek gyártására való felhasználásával. Eljárására 1855-ben szabadalmat kapott s megkezdte a kéregöntésű kerekek tömeges gyártását. A vasútépítések korában ezzel gyárának hatalmas lendületet adott; gyártmányának vásárlói közé tartoztak a Monarchián kívül más középeurópai államok is. Kiváló munkatársaival – köztük Mechwart Andrással – gyárát tovább fejlesztve, gyártmányai körét bővítve, európai hírre tett szert. Gyártmányai az 1855., majd az 1867. évi párizsi és az 1862. évi londoni világkiállításokon díjakat nyertek. 1863-ban Pest díszpolgárává választották. Megfeszített munkája idegzetét felőrölte. Öngyilkos lett. Munkássága eredményeképp fejlődtek ki szerény üzeméből a mai Ganz-vállalatok.
Az eredeti öntödében 1964-ig folyt a termelés. Ekkor a Budapest II. kerületében levő gyárat leállították, s a kéregöntöde berendezéseit megőrizve a ma is látogatható Öntödei Múzeummá alakították.

GÁSPÁR Ervin

(Budapest, 1912 november 27. – Svájc, 1977. március 20.): író, műfordító, országgyűlési képviselő, újságíró.

 

GERSTER-család
„Svájcból, pontosabban Bazel kantonból származó iparos család, amely Bécsen és Győrön keresztűl jutott el Kassára. A családnak késöbb több igen tehetséges utódja született.
    Elsőként Gerster József (1778, Győr - 1842. okt. 10, Kassa) asztalos mester a napóleoni háborúk résztvevője telepedett le Kassán és kötött házasságot 1805. jan. 14 - én Brandt Teréziával. Ebből a házasságából három gyermeke született. Anna (1806), Zsófia (1810) és József (1812). 1815. nov. 26 - án meghalt a felesége, majd 1816. febr. 1 - én újból megnősült, feleségül vette Vandratsek Magdát (1788. jan 3, Kassa - 1839. febr. 6, Kassa). Második házasságból hat gyermek született, Miklós (1816), Károly (1819). Teréz (1820), Ferenc (1823), Antal (1825) és György (1828).
    Ezek közül szeretném külön is megemlíteni Gerster Károly (1819. jan 22 Kassa - 1867. jan. 27, Pest) épitészt aki az 1857-1863-as években a kassai dóm restaurálását vezette Frey Lajos segítségével, Marschalkó János szepességi származású szobrász, Klimkovics Ferenc kassai festőművész és Henszlmann Imre közreműködésével. Gerster Károly 1862-ben Henszlmann Imrével együtt az egri várszékesegyház helyén végzett ásatásokat. Városunk két nagy szülöttje együttműködésének szép példái ezek.
    Gerster József negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot Miklós-Ignác (1816. dec. 6, Kassa - 1874. júl. 4, Pest) szappanfőző mester, ki 1841-ben átvette apja házát, honosságot nyert és 1841. aug. 24 - én feleségül vette Schmidt Karolinát (1818. okt 6, Kassa – 1893, Budapest). Apja halálakkor 1842-ben, hogy egyenlőképpen tudják elosztani a vagyont a házat elárverezték, majd 1845-ben sikerült visszavásárolniuk.
    A ház nagy kiterjedésű volt és két részből állott. A régebbi kisebb rész a Harang utcán, az akkoriban nemrég lebontott alsó városkapu adminisztratív épületéből 3 láb vastag falakkal és a második újabb részből amelyet G. József épitett a Fő - utca új meghosszabbított részén tíz ablakkal.
    Ebben a házban született 1850-ben Gerster Béla nyolc testvérével együtt.
    Mária Karolína (1843), Konstancia Franciska (1844), Géza Árpád Károly (1848), Béla Miklós (1850), Adalberta (1852), Etelka Adalh. Karolína (1854), József Gábor (1856), Anna (1859) és Károly Imre (1865).
    Gerster Miklós 1848. dec. 11-én hadnagyként részt vett a budaméri csatában.
1849. júliusában a Kassára bevonuló orosz katonaság 22 másik kassai polgárral túszként Krakkóba hurcolta, ahonnan csak mint nagycsaládos 2 hónap elteltével szabadúlt. 1850-től tagja a Kereskedelmi és Ipar Kamarának. Városi képviselő 1848, 1861 és 1872-ben. Többek között tagja volt még a Felsőmagyarországi Múzeum Egyletnek is.”
Részlet a kassai Henszlmann Imre Történelmi Társaság elnökének, Halász Gyögy írásából, bővebben interneten:
GERSTER Béla
(Kassa, 1850. október 20. – Budapest, 1923. augusztus 3.): magyar mérnök, a Korinthoszi-csatorna tervezője, és kivitelezésének főmérnöke.
 
GILDE Barnabás
(Putnok, Heves vm., 1914. január 15. – Fahrwangen, 2000. november 5): svájci magyar könyv- és lapkiadó, szerkesztő, könyvkereskedő, százados.
A soproni Rákóczi főreáliskolában érettségizett 1932-ben. Sopronban is, a Ludovika Akadémián is évfolyamelsőként végzett. Számos ütközet után januárban az Uriv-i reteszállást védte. 1944 végén került fogságba, az orosz haditörvényszék először halálra, majd kényszermunkára ítélte. 1955 végén került haza, a forradalom után Svájcban telepedett le.
40 éven át szerkesztette a Duna folyóiratot és mintegy félszáz magyar könyvet adott ki Nyugaton. Szerzői között szerepelt: Somogyváry Gyula, Szitnyai Zoltán, Magyar Adorján, Zakar András, Yves de Daruvár s még sokan mások. Olyanok, akiket sokáig agyonhallgattak.
1990 után többször járt Magyarországon. Sopron város 1277. és 1921 évi történetét megörökítő Somogyváry könyveket 1995-ben adta ki újból.
 
GILDENÉ – Majzik Zsuzsanna
(Nagyörű, Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1935. január 26. – ?): könyvkiadó, szerkesztő, Gilde Barnabás felesége.
1956-ban elhagyta Magyarországot és 1957-ben Svájcba emigrált. Férjével megalapítja a Duna Könyvterjesztő Vállalatot. 1980-tól a svájci Duna című lap társszerkesztője.  
 
GOSZTONYI Péter ; Gosztony

(Budapest, 1931. december 2. – Bern, 1999. március 30.): történész, könyvtáros.

Egyetemi tanulmányait a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte el, ugyanekkor a Magyar Néphadsereg tartalékos alhadnagya lett. A forradalom idején a Kilián laktanyában teljesített szolgálatot.

1956 decemberében Nyugatra menekült. Svájcban telepedett le. Zürichben folytatta egyetemi tanulmányait, 1962-ben történelemből doktorált. 1963 őszén a Bernben működő Svájci Kelet-Európa Könyvtár vezetője lett.

Magyar és német nyelven írt, a legtöbb nyugati magyar folyóirat – köztük az Új Látóhatár, a Katolikus Szemle, az Irodalmi Újság, a Bécsi Napló – rendszeres munkatársa volt, de történelmi és különösen hadtörténelmi tanulmányai német, svájci, osztrák szakfolyóiratokban, hetilapokban és napilapokban is megjelennek.

Tagja volt a Svájci Hadtörténeti Társaságnak, a Német kelet-európai Társaságnak és a Svájci Szakújságírók Szövetségének.

Irodalom: Borbándi:1992 ; Nagy:2000.
 
 
GY
GYÖKÖSSY Endre
(Rákospalota, 1913. február 17. – Budapest, 1997. november 20.) református lelkész, pszichológus, egyházi író, költő.
1940-ben ösztöndíjjal került a bázali református egyetemre, ahol Theodor Bovet, Karl Barth és Emil Brunner neves professzorok voltak tanárai, s többek között egyházjogot és pasztorál-pszichológiát tanult. 1941 júliusában tért vissza Magyarországra svájci feleségével, akivel még Bázelben házasodott össze.
1956. november 4-én útjára indította a Reformáció című lapot, melynek főszerkesztője lett, de a forradalom leverése után több számot nem jelentethetett meg.
 
H
HABSBURG Ágnes ; németül: Agnes von Habsburg ; horvátul: Agneza Habsburška.
(1281. május 18. – Königsfelden, Svájc, 1364. június 10.) születése jogán osztrák hercegnő és német királyi hercegnő, házassága révén magyar, horvát és szlavón királyné, III. András (1265?–1301) magyar király második felesége. A Habsburg-ház tagja.
Irodalom: Enc-Hun 1998:20.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français    Español   Svenska
 
id. HAGGENMACHER Henrik
(Winterthur [Svájc], 1827. november 6. – Budapest, 1917. június 5.): svájci származású gőzmalom- és sörfőzdetulajdonos, a budafoki sörgyár megalapítója; a majdani Első Magyar Részvényserfőzde - a későbbi Magyar Országos Söripari Vállalat - egyik létrehozója és tulajdonosa; Haggenmacher Károly gépészmérnök bátyja.
Az 1850-es évek elején jött Magyarországra. Előbb a malomiparban, majd a söriparban is vállalatot alapított. Az ő fia volt ifj. Haggenmacher Henrik (1855-1917).
 
HAGGENMACHER Károly
(Winterthur [Svájc], 1835. március 13. – Budapest, 1931. augusztus 8.): svájci származású malomgépész, feltaláló.
Bátyját követve 1856-ban került Magyarországra.
Életművét a szakmatörténeti jelentőségű 15 malomipari találmánya jelentette. Első találmányát 1873-ban, az utolsót 1907-ben szabadalmaztatta. A találmányok közül hetet síkszitára, hetet daratisztító gépre, egyet a gabona felületének tisztítására adott be. Találmányai közül a síkszita hozta meg számára a világhírt, amelyre Haggenmacher 1883-ban, illetve továbbfejlesztett változatára 1887-ben kapott szabadalmat. 1887 óta a malomiparnak nélkülözhetetlen gépévé vált a síkszita. A budapesti Wörner-gyár készítette és forgalmazója Fischer Adolf mérnök volt. A Wörner-gyár alig egy év alatt 200 db síkszitát készített, ami a múlt században kiváló gyártóteljesítménynek számított. A Haggenmacher malmaiban alkalmazott kiterjedt osztályozás eredményeként a termékek széles skáláját: több mint húszféle lisztet és korpát állítottak elő. Ilyen gazdag termékválasztékot manapság sehol sem érnek el.
 
HAJDÚ Zoltán
(Végardó, 1952. május 4. - ): az MTA doktora (földrajztudomány), tudományos tanácsadó, egyetemi tanár.
 
HARSÁNYI István (Móric)

(Baranya megye,1630 – ?, 1678 után): református lelkész.

A gályarabságot szenvedett református lelkészek egyik legkiválóbbika. A nápolyi gályákról kiszabadulva, Zürichben másfél évet töltött, majd 1677 őszén visszatért Magyarországra.

Irodalom: Rácz Károly: A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. (Sárospatak, 1874) ; Thury Etele: Adatok a magyar protestáns gályarab lelkészek történetéhez (Budapest, 1912) ; Szimonidesz Lajos: A protestáns gályarabok könyvei (Magyar Könyvszemle, 1941) ; Révai ; MÉL.

 

HATVANY Ferenc, báró
(Budapest, 1881. október 19. – Lausanne [Svájc], 1958. február 7.): festő, műgyűjtő.
Irodalom: MÉL
 
HÁY Gyula ; írói álneve: Stefan Faber
(Abony, 1900. május 5. – Ascona [Svájc], 1975. május 7.): Kossuth-díjas (1951) magyar író, drámaíró, műfordító, forgatókönyvíró.
Németországban (1920–35), majd a Szovjetunióban élt. Az emigrációból 1945-ben tért haza. 1932 óta KMP-tag. A Színművészeti Főiskola tanszékvezetője (1948–50). Nagy Imre híve lett 1954-től, az Írószövetség társelnökévé választották 1956 szeptemberben. A Rajk-temetés napján jelent meg híres cikke az Irodalmi Újságban „Miért nem szeretem?” címmel. „Kucsera elvtárs”, a fiktív funkcionárius maró gúnnyal megfestett alakja hozzájárult a hangulat forradalmasodásához. A Szabad Kossuth Rádióban segélykérést olvasott fel 1956 november 4-én. 1957 elején letartóztatták, majd a nagy íróper másodrendű vádlottjaként 6 évi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiát kapott, 1964-ben Svájcba költözött.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Svenska  
 
HIRSCHLER Ágoston ; 1909-től Somfai
(Pest, 1861. – Kaltwald [Svájc], 1911. július 12.): orvos.
1885-ben a budapesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1885-től a budapesti belklinikán gyakornok. 1890–1891-ben Schordann-ösztön­díjjal külföldi tanulmányokat folytatott. 1890–1904-ben a Poliklinika belgyógyász főorvosa, 1904-től a Szent István Kórház főorvosa. 1890-től az emésztőszervek bántalmainak kór- és gyógytana tárgykör magántanára. Dietetikával, az emésztőszervek betegségeivel foglalkozott.
 

 

I

INDIG Ottó
(Brassó, 1890. november 18. – Bellinzona [Svájc], 1969. május 22.): színműíró, forgatókönyvíró, újságíró.
1938-ban Párizsba, 1951-ben pedig Münchenbe költözött, ahol a Szabad Európa Rádió munkatársa volt 1961-ig, amikor nyugdíjazták. Utána főleg az Új látóhatárban, a müncheni magyar nyelvű irodalmi és politikai folyóiratban publikált.
1969-ben, útban Ascona felé, kiesett a vonatból és szörnyethalt.
Irodalom: KMÍB 1998:332-333 ; ÚjMIL 2000:946
Interneten:  Magyar
 
IVOGÜN Mária

(Budapest, 1891. november 18. – Beatenberg [Svájc], 1987. október 2.): operaénekes.

 

 

J

JÁNOSSY Ferenc
(Budapest, 1926. szeptember 13. – Balassagyarmat, 1983. február 26.): festőművész.
1956-ban tanulmányútra utazott Olaszországba, majd Svájcba. 1957-ben a Basel melletti Freidorfban, majd Zürichben és Luzernben nyílt önálló kiállítása. Baselban a Kunstgewerbe Schuléban három és fél évet töltött tudása tökéletesítésével. Ezalatt a baseli Populair Suisse Romand francia vándorszínházban kereste meg kenyerét, mint világosító és hangtechnikus. 1963-ban hazatért, Balassagyarmaton telepedett le,
 
JÁRAY Pál
(Bécs, 1889. március 10. – St. Galen [Svájc], 1974. szeptember 22.): feltaláló.
Igen sokoldalú, több vonatkozásban korát megelőző feltaláló volt. Találmányai közül a leghíresebb az 1920-as évek elején alkotott, teljesen áramvonalazott karosz-szériájú autó, a „Stromlinienwagen”. 1923-tól Svájcban élt, ahol rádiógyára is volt. Munkássága elsősorban repülőgépek korszerűsítésére irányult – főleg svájci cégek részére dolgozott –, de foglalkozott vízi járművekkel is. 1950-től Wetzikonban mérnökirodáját vezette.
 
JÁRFÁS József
(Kunszentmiklós, 1937 július 4. – Zürich, 1996. október 17.): agrármérnök, entomológus, egyetemi tanár, mezőgazdasági tudományok kandidátusa.
 
JÁSZI Ferenc
(Szolnok, 1901. május 11. – Budapest, 1974. március 31.): borbély, 1919-es vöröskatona, munkásőr.
1919. április 4-én a Szolnoki Munkás-, Katona- és Földmunkástanács tagja. 1925-ben Ausztriába ment.  Rövid hazai tartózkodás után, 1927-től Németországban és Svájcban borbélyként kereste kenyerét. 1930 szeptemberében visszatért Budapestre. 1956 novemberétől munkahelyén az MSZMP-t és a VI. kerületi munkásőrséget szervezte.
 
JESZENSZKY Iván
(Szeged, 1945. május 18. - ): író, műfordító.
 
JORDÁN Tamás, Kolozsvári Jordán
(Kolozsvár, 1539 – Brünn, 1585 február 6.): orvos.

Tizenhat évesen Wittenbergben kezdte meg orvosi tudását megalapozó tanulmányait, majd Párizs és 1560-ban Montpellier egyetemét látogatta. Jordán 1562-ben Itáliába utaztában Svájc felé tett kitérőt, hogy Gessner Konrád neves orvos-polihisztor segítségével botanikai és zoológiai ismereteit kiegészítse. 1562 és 1565 között Pádua, Bologna, Pisa, majd Róma egyetemeinek matrikulájában lelheti fel nevét a szorgos kutató. 1565-ben Rómában avatták orvosdoktorrá. 1569-ben Brünnben telepedett le. 1570-ben Morvaország főorvosa lett.

Irodalom: Molnár Béla: Kolozsvári Jordán Tamás – a 400 éves balneológus (Gyógyászat, 1939.); Görgényi Géza Kolozsvári J. T. az első magyar orvosbalneológus (Orv. Hetil. 1964. 24. sz.); MÉL.

 

 

K

KANABÉ József
(Mohács, 1927. - ?): aranydiplomás villamosmérnök
Villamosmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen 1951-ben szerzett.
1970-1971-ben a svájci Brown Boveri & Cie. vizsgálóállomásán foglalkozott közép- és nagyfeszültségű megszakítók üzemi problémáival. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig erősáramú elektronikus berendezések fejlesztésén dolgozott.
 
KALÁZS Vilmos
(Budapest, 1932. június 2. – ): magyar lelkész.

 

KERÉNYI György

(Napkor, 1910. szeptember 25. – Zürich [Svájc], 1985. december 3.): katolikus plébános, szerkesztő.
A teológiát a Központi Papnevelő Intézetben végezte, hittudományból doktorált. Esztergomban 1935. június 16-án szentelték pappá, majd Budapesten hitoktató. 1936-ban Balassagyarmaton káplán, 1937-től Budapesten hitoktató. 1941-től Budapesten a Szent Család Plébánia, 1946-tól: Óbuda Plébánia káplána. 1956-ban Angliába távozik. 1966-ban Svájcban telepedett le, ahol hitoktató volt.
A svájci magyar római katolikus egyházközségek értesítőjének , a Tájékoztatójának (1971. július – 1973. december) szerkesztője. 
Műve: Madárka. 102 magyar népdal. Összeáll. Garfield [USA], é.n.
Irodalom: Mildschütz 1977:115. ; Nagy 2000:501.
 
KERÉNYI Károly
(Temesvár, Temes vm., 1897. január 15. – Ascona [Svájc], 1973. április 10.): klaszika-filológus, vallástörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1949-ig.
Klasszika-filológus, vallástörténész, az ókortudomány és a vallástörténet nemzetközi hírű művelője.
1948 nyarán Lukács György a fasizmus szekértolójának nevezte, így emigrációba kényszerítette.
Számos hazai és külföldi tudományos, akadémiai testület (a Magyar Tudományos Akadémia, a Norvég Tudományos Akadémia, a firenzei Instituto di Studi Etruschi, a frankfurti Forschunginstitut für Kulturmorphologie) tagja, az uppsalai egyetem teológiai karának tiszteletbeli doktora.
Irodalom:Mildschütz 1977:115. ; Nagy 2000:501.
Interneten:  Magyar   Français   Deutsch   English   Español   Русский   日本語   Svenska    
 
KLAPKA György
(Temesvár, Temes vm., 1820. április 7. – Budapest, 1892. május 17.): honvédtábornok, helyettes hadügyminiszter, akomáromi vár védője.
A világosi fegyverletétel után visszahúzódott Komárom várába. A megkötött kapitulációs szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt (menlevelet, németül geleitschein-t) kaptak. Klapka ezután 1849. októberében külföldre távozott.
Londonban, Párizsba és Lipcsében élt, majd Genfben telepedett le. 1855-ben svájci állampolgárságot kapott. 1856-tól a svájci nemzetgyűlés tagja lett. Tevékenyen részt vett a 48-as magyar emigráció politikai és katonai tevékenységében is
Klapka György tábornokot Genf város tanácsának tagjává választották.
Klapka egykor a Müller-villában lakott Genfben. Ma ez a Paquis utca 28. számú épület. 1910-ben a Genfben tanuló magyar diákok egyesülete, a Hungária elhatározta, hogy megörökíti Klapka György itteni tartózkodásának emlékét. Ezért a házat emléktáblával látták el. Azóta a házon még egy emléktábla van. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc résztvevőinek méltó utódait dicséri a tábla, az 1956-os magyar forradalomra emlékezve.
Interneten:  Magyar   Français   Deutsch   Italiano   English   Esperanto   Svenska   Русский
 
KÓSA Katalin Dorottya
(Székesfehérvár, Fejér vm., 1879. október 18. – Fribourg [Svájc], 1959. december 8.): szerzetesnő, óvodai kisegítő.
1903. szeptember 8-án Budapesten lépett a Ferences Mária Misszionárius Nővérek Társaságába.
A szétszóratás után külföldre menekült.
 
KOVÁCS Andor
(1920-2012)
 
KRISTÓF Ágota ; Agota Kristof
(Csikvánd, Győr-Moson-Sopron vm., 1935. október 30. – Neuchâtel [Svájc], 2011. július 27.): Kossuth-díjas magyar származású svájci író, aki műveit francia nyelven jelentette meg.
1956-ban férjével és néhány hónapos kislányával Svájcba emigrált, és Neuchâtelben telepedett le. Itt óragyárban dolgozott, később eladó lett, azután fogászati asszisztens.
Új hazájában kezdetben magyarul írt, főként az asztalfióknak. Költeményeit a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölte.
Miután megtanult franciául, francia nyelven kezdett el írni , először hangjátékokat és színdarabokat, majd elbeszélő műveket. Időközben első férjétől elvált, majd ismét férjhez ment, második házasságából egy leánya és egy fia született.
1986-ban jelent meg első regénye, Le Grand Cahier, a A nagy füzet. Kristóf Ágota számára az igazi sikert ezek a franciául írt regények hozták el. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le.
Interneten:  Magyar  Français   Deutsch   Italiano   English   עברית   中文   日本語   Svenska
 
 
L
LÁSZLÓ Károly ; Carl Laszlo
(Pécs, 1923. július 16. – Basel, 2013. november 8.): magyar-német-zsidó származású és identitású könyvkiadó, műgyűjtő, színész és író.
1944-ben családját és őt magát is Auschwitzba deportálták, az amerikaiak Dachauban szabadították fel, 1945-ben.
1945 őszén Bázelbe költözött nővére után, és folytatta orvosi tanulmányait.
Az 1950-es években élénken politizált, kiállt például a Dallai láma ügye mellett. Zürichben színdarabokat írt, társulatot szervezett és vezetett.
Érdeklődése az évtized folyamán a modern amerikai képzőművészet felé fordult. Saját galériát és gyűjteményt hozott létre.
Életéről és munkásságáról több dokumentumfilm is született.
Interneten:  Magyar   Deutsch
 
LÉNÁRT Iván
A Genfben kiadott Jogi Szemle (1950-1952) című magyar lap szerkesztője.
Irodalom: Nagy 2000:613.
 
LENGYEL János  
(Mo., 1919 körül – Genf, 1986.): újságíró.
1940-től Brazíliában, 1961-től Svájcban lakott. Az O'Globo című brazíliai lap tudósítója.
Irodalom: Nagy 2000:615.
 
LENHOSSÉK Mihály
(Pest, 1863. augusztus 28. – Budapest, 1937. január 26.): anatómus, egyetemi tanár, akadémikus, a neurontan egyik megalapítója.
1886-ban a budapesti egyetemen orvosi oklevelet kapott.
1889-ben Bázelbe ment, ahol a híres Julius Kollmann professzor mellett az Anatómiai Intézet kórboncnoka, majd 1891-től magántanára, egy év múlva nyilvános rendkívüli tanára lett. 1893-1895 között Rudolf von Kölliker mellett a würzburgi, majd August von Froriep mellett a tübingeni egyetemen (1895-1899) volt rendkívüli tanár, illetve kórboncnok. Froriep professzorban őszinte barátra lelt, sőt a helyiek is megkedvelték, kamarazenélni invitálták.
Tíz év távollét után, 1899-ben az egyetemi kar kérésére tért vissza Magyarországra.
Interneten:  Magyar   English   Français
 
LÖKKÖS Antal
(Gór, Vas vm., 1928 október 20. – ): költő, író, könyvtáros.
A pannonhalmi bencés kolostorban végezte gimnáziumi és főiskolai tanulmányait. 1954-től a budapesti bölcsészkar esti tagozatán tanult. 1956 óta él Svájcban, a genfi egyetemen szerzett tanári oklevelet. A Nemzetközi Nevelésügyi Irodánál helyezkedett el, később a genfi Egyetemi Könyvtár munkatársa lett.
1974-ben megkapta a Sík Sándor Irodalmi Díjat (Róma, 1973-1979).  
 
LUKA László
(Budapest, 1932. október 2. – m ): pszichológus.
1957-től Genfben lakik.
Irodalom: Nagy 2000:635.
 
LUKÁCSY L.
Mo., 1940. – ): könyvtáros
1956-ban Ausztriába, majd Svájcba költöztt. 1971-től a Svájci Nemzeti Múzeum könyvtárosa volt.
Irodalom: Nagy 2000:637.
 
LUTTER Nándor Ferdinánd
(Bér, 1820 szeptember 3. – Budapest, 1891 december 30.): Pedagógus, matematikus, az MTA levelezőtagja. Kegyes tanítórendi áldozópap.
1867-ben Eötvös József közoktatási miniszter Zürichbe küldte a közoktatási viszonyok tanulmányozására.
 
 
 
M

MADARÁSZ Gyula

(Gulács, 1811. szeptember 25. – Goodhopen, Iowa állam [Amerikai Egyesült Államok], 1909. november 6.): magyar politikus.

A reformellenzék tagja, majd az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc honvédelmi bizottmányában, a posta és a rendőri ügyek vezetője volt. Komárom kapitulása után Svájc, Franciaország és Anglia érintésével 1850 őszén az Egyesült Államokba emigrált. Letelepedése után haláláig farmerként dolgozott és nem folytatott semmilyen politikai tevékenységet.
Irodalom: Révai.; MÉL.
 
MÁDAY Andor
(Budapest, 1877. április 16. – Genf, 1958. december 29.): jogász, szciológus, egyetemi tanár.
1906-ban Svájcba költözött.
Irodalom: Révai 13:100
 
MAGYARI A. Sándor
(Arad, 1939 március 3. - ): közgazdász, író.
A budapesti Közgazdasági Egyetem külkereskedelmi szakán végzett 1964-ben. Utána külkereskedelmi tisztviselő volt. 1968-ban Svájcba emigrált. Zürichben telepedett le. A Swissair légiforgalmi társaság piackutató osztályán dolgozott.
1976-ban a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) három alapítója közül az egyik. Emigráns magyar lapokban elbeszéléseket, riportokat és kritikákat publikált.
Irodalom: Nagy 2000:653.
 
MAGYARI Jób
Bázelben megjelenő Svájci Magyar Híradó (1957-1958) című magyar lap szerkesztője volt.
Irodalom: Nagy 2000:653.
 
MAJOR-ZALA Lajos ; eredeti neve: Major Lajos
(Kerteskánd, 1930 január 1. – Svájc, 2006. március 2.): költő.
1948-ban érettségizett Nagykanizsán. 1949-től Svájcban élt, ahol egy gyógyszergyár külszolgálatának vezetője volt. Egyetemi tanulmányait 1951-1957 között a freiburgi egyetemen és a Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakon. 1956-tól jelentek meg művei. 1960-tól orvoslátogatóként dolgozott. Versköteteinek többségét a müncheni Aurora Kiadó adta közre.
Irodalom: Nagy 2000:656-657. ; ÚjMIL 2000:1411
 
MAJTÉNYI J. András
Zürichben megjelenő Dunavölgye (1959-1964) havi lap szerkesztője.
 
MAILÁTH Mária
Zürichben megjelenő Újjászületés (1958-1963?) című magyar lap egyik társszerkesztője volt.
Irodalom: Nagy 2000:656.
 
MAKÁR János
(Csurgó, Somogy vm., 1908. június 5. – Svájc, 1979. január 3.): református lelkész, egyháztörténész.
1956-: Svájc, 1961-: USA
Irodalom: Nagy 2000:657.
 
MANSFELD Géza
(Budapest, 1882. február 26. – Genf, 1950. január 11.): orvos, fiziológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (lev. 1946, r. 1946).
 
MARKÓCZY János ; Johann Markóczy
(Nagyszeben, 1890. március 17. – Zürich, 1956. március 26.): altábornagy, a Székely Hadosztály vezérkari századosa, a VII. hadtest parancsnoka, a Vitézi Rend tagja.
1945. március és szeptember között amerikai fogságban volt. Szabadulása után 1945. novemberében Svájcban telepedett le.
Interneten:  Magyar   Slovenščina
 
MÉHES Ignác

(Kocs, 1887. február 10. – Alpnachdorf [Svájc], 1976. október ?): törvényszéki bíró, tanácsvezető.

A jogi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1914-ben szerzett jogtudományi doktorátust. 1914-től lépett a budapesti járásbíróság szolgálatába. Innen került a központi járásbírósághoz, majd a pestvidéki és a budapesti törvényszékhez, végül pedig a büntető járásbírósághoz. 1922-ben nevezték ki bíróvá. Főleg sajtóügyekkel foglalkozott. Elsősorban Töreky Géza dr. büntetőtörvényszéki elnök tanácsában működött. Ítélőszerkesztő bírája volt az un.: Esküdt-féle ügynek. 1934–39 között a bp.-i büntetőtörvényszék elnöke. Több nagy politikai perben (Tisza-per, frankhamisítási per) ítélkezett. Rendszeresen publikált a Büntető jog című lapban.

Távollétében a Népbíróság 1946. június 1-én három és félévre itéli el és azonnal elhagyja az országot. 1992. november 9-én felmentik.

 

MEHRLE Tamás

(Zidovice, 1912. február 12. – Fribourg [Svájc], 2002. szeptember 12.): domonkos szerzetes, teológus, egyetemi tanár.

 

MÉRE Ottília
(Budapest, 1912 március 11. – Webwern [Svájc], 1987. december 25.): operaénekes.
 
MILOTAY István
(Nyírbátor, 1883. május 3. – Stein am Rhein [Svájc], 1963. február 10.): politikus, újságíró. 
1947-ben Brazíliába menekült, 1956-ban Svájcban telepedett le.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1498
Interneten:
 
MINDSZENTHY Sámuel
(Püspökladány, 1752. – Komárom [Révkomárom], 1806. november 5.): református egyház- és művelődéstörténeti író.
1780-tól német és svájci egyetemeken tanult.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1498
 
MISÁNGYI Ottó
(Pécs, 1895. április 20. –Sankt Gallen [Svájc], 1977. november 30.): tanár, edző.
 
MOLNÁR Miklós
(Budapest, 1918. október 28. – Genf, 2003. november 26.): újságíró, történész, egyetemi tanár.
A Nagy Imre körül kialakult ellenzéki értelmiségi csoport aktív tagja volt. 1956. október 29-én a Szabad Népben megjelent „Válasz a Pravdának” című írásában védte meg a forradalmat. November 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban. 1957-ben Jugoszlávián át emigrált; Svájcban telepedett le. Több könyvet, tanulmányt írt a magyar forradalomról, Nagy Imre életpályájáról, a magyar történelemről szóló összefoglaló munkája pedig több nyelven is megjelent.
 
 
N

NÁDASI Ferencné ; Marcelle Vuillet-Baum

(Lausanne, 1905. december 3. – London, 1987. október 16.): balettáncos, balettmester.

Berlinben és Lausanne-ban tanult balettet, majd diplomáját Párizsban Eduardowa Akadémián szerezte. 1924-25-ben a Gyagilev Együttesben táncolt Kedrova néven. Nádasi Ferenc partnere és felesége lett, a 20-as évek második felétől Európa különböző városaiban léptek fel, általában saját koreográfiáikkal. Az újonnan alakult Honvéd Művészegyüttes balettmestere volt 1949–1956 között. 1951-től 1971-ig az Állami Balett Intézet tanára lett, miután férje iskolájából, s az operaházi balettiskolából megalakult az első állami balettoktatási intézmény. 1972-1975 között a hágai Konzervatórium tanított. 1975-ben Londonban telepedett le. Mind a Muzsika, mind a Táncművészet című lapok számára írt szakkritikákat.
Irodalom: Magyar színházművészeti lexikon
 
 
NY
NYIKOS Lajos
(Vértesdoboz, Fejér vm., 1913. augusztus 24. – Basel, 1983.): tanár, nyelvész.
Irodalom: Nagy 2000:747
 
 
O
OPLATKA András ; Andreas Oplatka
(Budapest, 1942. február 5. – ): svájci magyar történész, újságíró, műfordító,  Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (2013).
 
OPLATKA Gábor
(Budapest, 1935. szeptember 28. – ): svájci magyar gépészmérnök, Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (2001).
 
 
Ö
ÖRLEY Tamás
(Budapest, 1934. február 21. – Bern, 2008. július 3.): magyar születésű amerikai kardvívó, golfozó, vegyész.
Az ifjúsági világbajnokságon 1954-ben Cremonában első, 1955-ben Budapesten a harmadik helyen végzett kard egyéniben. 1954-ben a budapesti főiskolai világbajnokságon csapatban második, egyéniben hatodik lett. 1956-ban külföldre távozott. 1960-ban megnyerte az amerikai kardbajnokságot, majd 1964-ben a tokiói olimpián az amerikai kardcsapat tagjaként a hetedik helyen végzett. Visszavonulása után  golfozni kezdett. A rendszerváltás után közreműködött a Magyar Golf Társaság újjáalakulásában, és 1995-ben szövetségi kapitánynak is felkérték.
35 éves sikeres tevékenység után vonult nyugdíjba. Svájcban telepedett le, de sok időt töltött franciaországi nyaralójában is.
Interneten:  Magyar   English
 
 
P

PABLÉ Norbert

(Budapest, 1932. április 28. – ): filozófus.

1957-ben költözött Svájcba.

 

PADÁNYI-GULYÁS Béla
(Técső, Máramaros vm., 1903. augusztus 2. – Genf, 1976. december 23.): politikus, közíró.
1956. dec. 10-én elhagyta az országot, és Svájcban telepedett le. 1957-től a Swissair Légiforgalmi Vállalat alkalmazottja. 1969-ben innen ment nyugdíjba.
Irodalom: Nagy 2000 ; MÉL.

 

PÁLLFY Ottó Sándor

(Budapest, 1935. szeptember 1. – ): egyetemi tanár, szakíró.

Irodalom: Nagy 2000

 

PÁLOS István

(Miskolc, 1922. – ?): buddhista szerzetes, költő.

1964-ben Németországba, 1972-ben Svájcba költözött.

Irodalom: Nagy 2000
 
POLDESZ Albert
(Ráksi, 1925. október 11. – ): költő.
1956-ban a Somogy megyei forradalmi tanács titkárává válsztották, s a megyei közigazgatás vezetésével bízták meg. 1956 végén külföldre menekült, Bázelben telepedett le. A bázeli egyetem bölcséskarán 1967-ben szerzett diplomát.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1772
 
POLDINI Ede

(Pest, 1869 június 13. – Bergeroc b. Vevey [Svájc], 1957 június 28.): zeneszerző.

Irodalom: MÉL
Interneten:  Magyar  English
 
PUKY Miklós
(Káva, 1806. – Karácsond, 1887. augusztus 23.): Heves megyei alispán, 1848/49-es kormánybiztos.
1848-ban Heves vármegye kormánybiztosa, 1849-ben alispánja és Komárom kormánybiztosa. Világos után halálra ítélték, 1867-ben kapott amnesztiát.
1855-ben Genfben telepedett le és a német Pfeifferrel könyvnyomdát alapított.
 
 
R

RADISICS Elemér

(Budapest, 1884. május 11.– Mont Pélerin [Svájc], 1972. július ?): lapszerkesztő, politikai író.
Budapesten és Párizsban jogot tanult, a budapesti tudományegyetemen avatták jogi doktorrá. Ezt követően négy évig a pénzügyminisztériumban működött. 1923-ban miniszteri osztálytanácsosként nyugdíjaztatta magát. 1908-tól a Budapesti Hírlap munkatársa, a képző- és iparművészeti rovat vezetője, számos cikk szerzője. Megalakulását követően a Magyar Külügyi Társaság (1920–44) igazgatója, lapjának, a Magyar Külpolitikának felelős szerkesztője volt. Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának főtitkára, összekötő a magyar kormány és a Népszövetség között. Hazatérte után mint külügyminiszteri tanácsost reaktiválták (1943); a külügymin. levéltári és tudományos osztályán működött (1945–47). 1951-ben törvénysértő módon vidékre kitelepítették, 1956 nyarán kivándorolt Svájcba, ahol a Nestlé gyárban könyvtárosként működött; utóbb népszövetségi nyugdíjat kapott.
 
RAFFAY Sándor
(Cegléd, 1866 június 12. – Budapest, 1947 november 4.): evangélikus egyházi írí.
A teológiát 1887-től Pozsonyban, 1890-92-ben a jénai, lipcsei és a bázeli egyetemen végezte.
Irodalom: ÚjMIL 2000:1815.
 
RAY Ferenc
(1875 körül – 1915) svájci származású magyar labdarúgó. Apja Ray Rezső Lajos (1845-1899), testvére Ray Rezső Vilmos (1876-1938) építészek.
Stobbe Ferenccel, Iszer Károllyal együtt a labdarúgás meghonosítói Magyarországon. Alapító tagja volt a Budapesti Torna Club-nak. A BTC futballistájaként az év játékosává is választották az 1901-es magyar bajnokságban.
 
RAY Rezső Lajos
(Bru, Svájc, 1845. december 14. – Budapest, 1899. áprilia 11.) svájci származású magyar építész.
A zürichi Polytechnikum, majd a párizsi École des Beaux-Arts növendéke volt. Svájcból 1868-ban települt át Magyarországra. Budapesten több jelentős középületet, valamint számos magán- és bérházat épített. Az ő nevéhez fűződik a siófoki üdülőtelep megalapítása is.
Irodalom: MÉL 1969:492
 
RAY Rezső Lajos
(Budapest, 1876. június 26. – 1938. április 11.) svájci származású magyar építész. Apja Ray Rezső Lajos (1845-1899) építész. Testvére Ray Ferenc (1875?-1915) labdarúgó.
 
REINER Imre
(Versec, 1900. augusztus 18. – Lugano [Svájc], 1987. augusztus 21.): fametsző, festőművész, grafikus, tipográfus.
 
RÉZ Mihály
(Maroscsapó, Kis-Küküllő vm., 1878. szeptember 16. – Genf, 1921. május 26.) tanár, politikus, író, a Magyar Tudományos akadémia levelező tagja.
Jogi tanulmányainak befejezésével huszonhárom évesen a kis-küküllői hosszúaszói járás, majd 1905-ben Dicsőszentmárton szolgabírája lett. 1908-tól az eperjesi evangélikus jogakadémián tanított magyar közjogot és politikát, majd 1913-ban a kolozsvári egyetem tanára. Trianon után visszatért szülőföldjére, ahol megpróbált dolgozni, de a román hatóságok rendszerens zaklatták. Internálták Kolozsvárról, sőt még az egyetemről is kitasították.
1921 elején a Genfben a Népszövetség mellett működő magyar titkárság vezetését vette át.
Ùjságokban és folyóiratokban megjelent nagyhatású politikai és jogi cikkeiben főleg közjogi kérdésekkel foglalkozott.
Irodalom: UIL (1941)21-22:5273.
 
 
S
SAÁRY Éva ; LARROUDÉ-SAÁRY Éva
(Balatonkenese, 1929. november 28. – Lugano, 2014. szeptember 26.): gyémántdiplomás geológus, költő, író,újságíró, fotó- és festőművész.
A budapesti Tudományegyetemen geológus diplomát, a Fényképész Szakiskolán mesterlevelet szerzett. 1948-tól két évig Simon Jenő magániskolájában képezte magát. Előbb Nagylengyelen, a MASZOLAJ kutatótelepén, majd a Pestvidéki Ásványbánya Vállalatnál dolgozott geológusként. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Először Svájcban, majd Franciaországban élt. 1957–59-ben az afrikai Gabonban olajkutató geológus volt. 1960-ban családi okokból visszatért Európába és Luganóban telepedett le. Szabad újságíróként, festő- és fotóművészként dolgozik. Több nyugati magyar folyóirat és lap állandó munkatársa. Versei és prózai írásai jelentek meg a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, a Nemzetőrben, az Új Világban, a kanadai Magyarságban. 1975-től a Ticinói Magyar Egyesületnek (TME) hol elnöke, hol alelnöke. 1976 óta a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör elnöke és a luganói tanulmányi napok szervezője. 1978 óta a SMIKK tizenkét tanulmánykötetét szerkesztette, köztük a Magyar Mérleg és a Gesta Hungarorum három-három kötetét.
Képeiből és fotóiból 1965 óta állít ki rendszeresen, Magyarországon kívül Európa több nagyvárosában (Frankfurt, München, Velence, Párizs), sőt az Egyesült Államokban és Ausztráliában is voltak tárlatai. Több kötete jelent meg saját fotóival, rajzaival, de mások könyveit is illusztrálta. Művei néhány hazai közgyűjteményben találhatóak.
STODOLA Aurél
(Liptószentmiklós, 1859. május 10. – Zürich, 1942. december 25.): gépészmérnök.

A zürichi műegyetemen az elméleti és gyakorlati gépészet tanára (1892-1929). Elsősorban a gőz- és gázturbinák elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoládsával szerzett kimagasló érdemeket. Az I. világháború alatt F. Sauerbruch sebésszel együttműködve olyan kézprotézist szerkesztett, amely lehetővé tette a karcsonk-izom működtetését. Nagyszámú dolgozata német, svájci és angol szaklapokban jelent meg.

Irodalom: MÉL ; Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Budapest, 1958).

 

 

SZ

B. SZABÓ Péter
(Naszvad, Komárom vm., 1946. június 23. – ) gépészmérnök, szerkesztő, költő.
1960-64 között elvégezte a komáromi géipari technikumot. 1964-66 között katonai szolgálatot teljesített a csehszlovák hadseregben. Leszerelése után a komáromi hajógyárban helyezkedett el, mint műszaki ellenőr.
Az 1968-as prágai tavasz eseményeiben aktivan közreműködött, majd 1969-ben Svájcba távozott és Zürichben telepedett le. 1975-ben gépészmérnöki és 1882-ben üzemmérnöki oklevelet szerezett.
1970-ben létrehozta a Zürichi Magyar Ifjúsági Klubot és a Jövőnk címűfolyóiratának alapítója és szerkesztője. Kezdeményezésére a vele párhuzamosan Svédországban tevékeny Szöllősi Antallal létrehozzák az Európai Szabad Magyar Ifjúsági Mozgalmat. 1976-ban, az 1956-os forradalom 20. évfordulójára Bozsóki Jánossal és Magyari Sándorral létrehozza a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kört - SMIKK, melynek 16 évig  főtitkára, majd ügyvezetőelnöke. A SMIKK által 10 éven át kiadott Értesítő-nek szerkesztője volt.
A Magyarok Világszövetségének  megújulásában 1991-1992-ben mint  elnökségi tag, 1992-től pedig mint a választmány tagja fáradozik a magyar-magyar kapcsolatok építésén.
Irodalom: Nagy 2000:909 
 
SZALAY László
(Buda, 1813. április 18. – Salzburg, 1864. július 17.) magyar történetíró, jogász, liberális politikus és publicista, az MTA tagja és főtitkára (1861), a modern magyar történettudomány egyik megalapozója.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a Deák Ferenc vezette igazságügyminisztérium kodifikációs osztályának vezetője, majd 1848 júniusában Pázmándy Dénessel a német egység ügyében követként küldték ki a frankfurti össznémet parlamenthez. Augusztus végén a német birodalmi kormány az önálló magyar állam követeként, hivatalosan is fogadta Szalayt.  Később Párizsban és Londonban is képviselte a magyar kormányt. A szabadságharc bukása után a történettudománynak szentelte magát. Svájcba emigrált, itt Zürichben és Rohrschachban élt, Magyarország történetét feldolgozó munkáját írta. 1855-ben tért haza Pestre.
Betegségeit a wildbadi fürdőben próbálta kúrálni, ám nem lett jobban, hazafelé jövet Salzburgban halt meg
Irodalom: UIL (1941)21-22:5570-5571.
 
SZÁSZ Ottó
(Alsószúcs, 1884. december 11. – Montreux [Svájc], 1952. szeptember 15.): matematikus, egyetemi tanár.
Irodalom: MÉL 1969:712.
 
SZENTJÓBY Tamás :Tamas St. Auby
(Fót, 1944. augusztus 17. – ) költő, képzőművész, előadóművész, diszpécser, egyetemi tanár.
1975-1991 között Genfben élt. 1991-ben visszatért Magyarországra.
 
SZIGETI József
(1892. szeptember 5. – 1973. február 20.) világhírű hegedűművész.
Genfben, Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban is élt.
Interneten:  Magyar   Deutsch   English   Français
 
SZIKSZAI vagySZIKSZAY György
(Békés, 1738. március 21. – Debrecen, 1803. június 30.) magyar református pap, makói lelkész, debreceni esperes-lelkész, teológiai író, nyelvész, az 1791-es Budai Zsinat tagja.
Meglehetősen viharos fiatal évek után három évig külföldön tanult, először Svájcban, majd Hollandiában. Bázelben történt életének döntő fordulata, ott ismerkedett meg igazán hívő emberekkel, a herrnhutiakkal, akik nagy hatással voltak rá.
 
SZILÁGYI József
(? – Lausanne, 1987.): újságíró, a Francia Becsületrend tagja.
Magyarországi lapoknak volt párizsi tudósítója a két világháború között. A második világháborút követően a francia rádió magyar adásának főmunkatársa volt. Nyugdíjba menetele után Svájcban élt. 
Forrás: Irodalmi Újság,38(1987.)4:24.
 
SZONDI Lipót
(Nyitra, 1893. március 11. – Küsnacht, [Zürich mellet, Svájc], 1986. január 24.): endokrinológus, ideg- és elmegyógyász, pszichológus, a sorsanalízis és a Szondi-teszt megalkotója.
1941-ben megfosztották állásától, 1944. július 29-én Bergen-Belsenbe deportálták. 1944 decemberében Svájcban kapott menedékjogot, Zürichben telepedett le. Itt pszichológiai praxist folyatott. 1947-ben megalapította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban pedig a Kísérleti Sorspszichológiai Nemzetközi Kutató Központot, továbbá 1961-ben a Svájci Sorsanalitikus Gyógytársulatot, 1969-ben a Szondi Intézetet. 1981-ben a Sorbonne díszdoktora lett.
1986 decemberében az „Örökletes Ártalmak Társadalmi Megelőzése" Módszertani Központ (Budapest) szobrot állított emlékének.
Interneten:  Magyar   עברית   English   Deutsch   Français   Русский
 
SZŐKE Lajos
(Nagykónyi, Tolna vm., 1912. június 21. – 2015. október 8.): szobrász
Tanulmányúton járt Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Romániában és Bulgáriában.
 

 

T

TOLCSVAI Éva ; Tolcsvai Gézáné ; szül.: Csörgey Éva

(Budapest, 1915. szeptember 17. – ?): grafikus, költő.

1956-ban költözött Svájcba. Képrajzolóként dolgozott Bernben. 1956-1968 között a Berni Magyar Hírmondó szerkesztője volt.

 

TÖREKY Géza

(Baja, 1873. május 1. – Luzern, 1960. szeptember 14.): jogász.

1944-ben költözött Svájcba.

Irodalom: MÉL

 

TÖRÖK Aurél ; eredeti neve: Ponori Thewrewk Aurél

(Pozsony, 1842. február 13. – Genf [Svájc], 1912. szeptember 2.): antropológus, orvos, egyetemi tanár, MTA levelező tagja.

 

 

U

 

 

Ü

 

 

V

VADNAY Zsuzsa ; Vadnay Rospigliosi Pallavicinni Zsuzsanna
(1924. június 23. – 2014. október 28.): újságíró, író
1949-től Olaszországban, 1977-től Svájcban lakott.
Irodalom: ÚMIL 2000:2351
 
VASZARY Gábor
(Budapest, 1897. június 7. – Lugano, 1985. május 22.): író, újságíró, forgatókönyvíró.
Vaszary János színész, író és Vaszary Piri színésznő bátyja.
1924-től Párizsban élt, ahol lapoknál volt rajzoló. 1932-ben tért haza. 1947-ben emigrált, Svájcban telepedett le. Rövid ideig a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott.
Interneten:  Magyar   Deutsch   Italiano   Русский
 
VECSEY József
(Nemeshetés, 1913. november 11. – Sankt Gallen [Svájc], 1977 május 28.): római katolikus pap, teológiai tanár, szerkesztő.
 
VERZÁR Frigyes: Fritz Verzar
(Budapest, 1886. szeptember 18. – Arlesheim [Svájc], 1979. március 13.) fiziológus, orvos, az MTA tagja (t. 1973).
Oklevelét 1908-ban Budapesten szerezte. 1918-tól a debreceni egyetem orvosi karán a Kórtani Intézet, emellett az Élettani Intézet vezetője. 1920-21-ben a kar dékánja, 1927-28-ban az egyetem rektora.
A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán 2007-ben 100 hallgató nyerte el a Demján Sándor Alapítvány Verzár Frigyes Ösztöndíjat. Az egyetemisták 10 hónapon keresztül havi 20 ezer forint támogatásban részesülnek az Alapítvány jóvoltából.
Irodalom: MÉL
 
VIDA László

(Budapest, 1906. április 6 – Zürich, 1986. május 26.): hatszoros magyar bajnok kerékpárversenyző.

 

 

W

WETTSTEIN János

(Budapest, 1887. június 20. – Locarno [Svájc], 1972. október 21.): diplomata, publicista.

 

 

Z

ZOMBORY Gedő

(Marosvásárhely, 1836. – Szerencs, 1913. szeptember 17.) református lelkész.

Marosvásárhelyen kezdte iskoláit, a szabadságharc után két évig Székelyudvarhelyen, majd Marosvásárhelyen és Kolozsvárt tanult, ahol 1856-ban befejezte teológiai tanulmányát.

Nagyenyeden tanító, majd innen 1858-ban külföldre indult. Megfordult a baseli (1859. május 16-tól), a marburgi (1859. november 4-től), a zürichi, giesseni, genfi és genovai egyetemeken  tanult. Járt Londonban, Párizsban, Brüszelben és Hollandiában, ahol kikutatta a feledésbe merült egyetemi alapítványokat. Hosszabb utazás után hazatért. Egy darabig Pesten időzött, majd 1861 őszén Szatmáron gimnáziumi tanár, 1867-ben Megyaszón lelkész lett. Útiélményeit Útirajzok, két kötetben (Szatmár: 1861.) adta ki.

 

 

ZS

ZSUJTAI Sz. András

(Zsujta, 1696. szeptember 29. – Zsujta, 1775. június): református lelkész.

Sárospatakon tanult, hol 1721-ben köztanító lett. 1722 végén külföldre ment s a zürichi egyetemnek volt hallgatója. 1724-ben visszatért Magyarországra és több helyen lett lelkész, Zsujtán, Felsőmérán és Abaújszántón. 1753-tól egy ideig állás nélkül volt, majd Megyaszóra. 1757-ben Golopra, 1758-ban Tolcsvára ment lelkésznek. 1760-tól újból állás nélkül élt szülőfalujában, hol 1775. június 25-én temették el. Naplója kéziratban maradt fenn.

 

 

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.