MAGYAROK

1422409
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
91
649
2724
1416781
11134
16174
1422409

Te IP-címed: 54.224.133.152
2018-06-24 01:33

Norvég-magyar lexikon

2011. december 16. péntek, 13:42
Írta: Szöllősi Antal

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

NORVÉG-MAGYAR LEXIKON

 

Személyek, egyesületek, szövetségek, folyóiratok, politikai pártok, vállalkozások, stb.          

VÁLOGATÁS

 

Rövidítések          

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

Kedves Olvasóink!

 

A www.ungerska.se  egyes oldalaival kapcsolatban több visszaélés jutott tudomásunkra, ezért a Norvég-magyar lexikon oldal csak tájékoztató jellegű.

Az Északi Magyar Archívum (ÉMA) gyűjteményének teljes anyaga csak Magyarországra kerülése után lesz elérhető.

Északi Magyar Archívum Baráti Kör eszmei és erkölcsi támogatói a jövőben is

az  Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.  e-mailon érdeklődhetnek.

 

Bővebben az Északi Magyar Archívum Baráti Köréről az  Északi Magyar Archívum Baráti Köre

oldalon olvashatnak.

 

Megértésüket kérve, köszönjük látogatását.

 

Szöllősi Antal, Stockholm, Svédország

Véghváry Lóránt, Durban, Dél-Afrika

az Északi Magyar Archívum alapítói

2017. december 22.

 

 

Ui.

Magyarországon nagyon sok használaton kívüli épület van, amelyek közül talán egy alkalmas és praktikus lehetne az Északi Magyar Archívumban összegyűjtött anyag magyarországi elhelyezésére.

 

Ezzel kapcsolatban egy érdekes magyar honlap:

elhagyatott épületek,helyek képek - Romos, elhagyatott épületek ...

 

 

 

 

A


AUER Lipót

(Veszprém, 1845. május 28. – Leschwitz (Drezda mellett),1930. július 17.): magyar származású kiváló hegedűművész és pedagógus. 

1917-ben Kristiania-ban (Oslo) lakott.

Irodalom: Zenei Lexikon, 1965.

  

 

B


BACKER-GRØNDAHL, Agathe

(Holmestrand, 1847 december 1. – 1907 június 4.): norvég zongoraművésznő és zeneszerző.
Idősebb korára majdnem teljesen megsüketült, ezért fel kellett adnia karrierjét.
Grøndahl munkássága körülbelöl 400 zongoraműből és dalkompozícióból áll, amelyek Norvégiában ma is a legismertek és népszerűek.
Magyar vonatkozású művei:
Tre ungarske Studier. op. 38. Hals, – zongora. Kiadás helye: Kristiana [Norvégia]
Ungarsk. op. 55. Heft. I. No. 2.– zongora
Irodalom: Zenei Lexikon, 1965. 
 
BEKE G. Margit ; Görög Imréné
(Gödöllő, 1890. július 11. – Budapest, 1988. augusztus 30.): műfordító, író.
Beke Manó matematikus lánya, Görög Imre műfordító felesége. Az első magyar leánygimnáziumban 1907-ben tett érettségit, 1908-ban férjhez ment. Autodidakta módon megtanult norvégül, majd dánul és svédül. 1922-től norvég, dán, svéd, angol, francia és orosz műveket fordított.
 
BULYOVSZKY SZILÁGYI Lili : külföldön Lilla von Bunyovszky
(Kolozsvár, 1833. május 25. – Graz, 1909. december 11.): színésznő, opera-énekesnő, műfordító.
Szilágyi Pál kolozsvári színész leánya, Bulyovszky Gyula (1827-1883) felesége. Apja mellett gyermekként ismerkedett meg a színpad világával. A pesti Nemzeti Színházban a Falura kell menni című vígjátékban (1846. december 9.) hívta fel magára először a figyelmet Paulina szerepében. Bulyovszky Gyulával 1848. novemberében kötött házasságot. 1851-ben a Nemzeti Színház tragikája lett, ahol fontos szerepeket is játszott, Laborfalvi Róza és neves pályatársnői mellett azonban mellőzöttnek érezte magát, és a kritikák sem kényeztették el. Egy párizsi utazását követően, 1859-ben külföldre utazott, hogy ott folytassa pályáját.
Egy évet Berlinben tanulással töltött, a következő évtől sikeresen szerepelt Breslau-ban (ma: Wrocław), Hamburgban, Weimarban, Meiningenben. 1861-ben a drezdai udvari színházhoz szerződtették, ahol a kor híres művészei, Bogumil Dawison és Eduard Devrient oldalán játszotta legjobb szerepeit. Ezután mint szász királyi udvari szinésznő több helyütt szerepelt dicsőséggel. Lilla von Bulyovszkyt 1867-ben Münchenben az udvari színházhoz szerződtették, II. Lajos bajor király nagy tisztelője volt. Itt aratta legnagyobb sikereit, közülük is kiemelkedett Stuart Mária szerepében nyújtott alakítása. Közben rigai, amszterdami, hamburgi vendégszerepléseket is vállalt.
Túl a csúcson, 1875 tavaszán végleg hazatért, Budapesten telepedett le. Itthon vidéki körútján több városban vendégszerepelt. Azután visszavonult a szinpadtól, fölváltva Graz melleti nyaralójában és Budapesten élt.
Színésznői karrierje mellett tárcákat, novellákat írt, ezek jelentős részét Novellák címmel négy kötetben jelentette meg (Pest, 1855–1857.). Útirajzait előbb 1858-ban, Nórvégiában tett későbbi utazásának élményeit tartalmazó két kötetét (Norvégiából. Úti emlékek.) 1866-ban, szintén Pesten publikálta.
A Nemzeti Színház számára az 1850-es években számos színdarabot fordított, ezekből többet be is mutattak, köztük ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgyét. Kevésbé ismert francia színműírók, például Jean-François Bayard, Antoine-François Varner, Édouard Brisebarre vígjátékaiból, illetve Charlotte Birch-Pfeiffer német írónőtől (A tücsök) is fordított, illetve magyarított.
Nagy vagyonát jótékony célokra, többek között idős színészek támogatására, erdélyi árvaházak támogatására, alapítására hagyta.
Magányosan halt meg 1909-ben, egy grazi szállodában; ma a Kerepesi temetőben, a Bulyovszky kriptában nyugszik.
Irodalom: Szinnyei ; MÉL 1969:776-777

BUSBACH Péter
(Gyönk, Tolna vm., 1827. – Budapest, 1905. november 17.): ügyvéd, író, politikus, 1848-as honvédszázados, fővárosi önkormányzati, majd országgyűlési képviselő.
Útirajzai Dániából, Svédországból és Norvégiából a Pesti Naplóban 1878-ban jelentek meg.
Irodalom: Szinnyei
 

 

 


CHERNEL István : Chernelházi
(Kőszeg, 1865. május 31. – Kőszeg, 1922. február 21.): ornitológus.
1887-ben Erdélyben ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Herman Ottóval, a polihisztor természettudóssal.
Állandóan járta az országot, és naplót, jegyzeteket írt madártani megfigyeléseiről. 1891 nyarán Norvégiába utazott, ahol feleségével Tromsø és környékének madárvilágát tanulmányozták. Elsőként bizonyították, hogy a Tromsøya szigetén fészkel a rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) és a vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus hyperboreus). Felfedezték, hogy a partközeli szigeteken előfordul a Nassa incrassata porceláncsiga (kauri) és a közönséges csészecsiga (Patella vulgata) is. Norvégiai tapasztalatairól írt könyvében kimerítően taglalta a vidék földrajzi viszonyait, külön fejezetet szentelt a lappok életének.
Norvégiában 1891-ben ismerkedett meg a sível és a síeléssel, amiről 1893-tól több népszerűsítő cikket írt, majd 1896-ban megírta és kiadta A lábszánkózás kézikönyve című könyvét, amiben Magyarországon elsőként ismertette e sportot. E művével lerakta a hazai sí szaknyelv alapjait.

Róla nevezték el az 1936-ban alakult 353-as cserkészcsapatot, amely 1989-ben alakult újjá.
Irodalom: Almásy György (1897-1933): Chernelházi Chernel István élete és működése. (Budapest:1921.).
 

 

D


DÉCHY Mór

(Budapest, 1851 november 4. – Budapest, 1917 február 8.): utazó, geográfus, földrajzi felfedező, a Kaukázus egyik első kutatója, a magashegyi fotózás egyik úttörője, az MTA levelező tagja (1909). Korának legnevesebb magyar hegymászója.

1872-ben részt vett a Magyar Földrajzi Társaság alapításában. E társaságnak később alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Kitűnő alpinista volt és igen sokat utazott. Megmászta a Magas-Tátrát, az Erdélyi-havasokat, a Dinári-Alpokat, Algériát, Marokkót, a Pireneusokat, a Kaukázust és a Himalája hegyvidékét. Norvégia hegységeit, a Spitzbergák (norvég nevén: Svalbard), Bjørnøya, Hopen. 1874-ben elsőként mászta meg a Tátra-csúcsot, melynek egyik ormát később róla nevezték el. 1888-ben elsőként mászta meg a Kaukázus Adai Choch nevű csúcsát (4647m).


DEININGER Imre, komorrai
(Esztergom, 1844. május 7. – Budapest, 1918. december 31.): mezőgazdász.
Részben a kormány megbízásából többek között járt Dániában, Norvégiában és Svédországban is. Svédországi első utazásának leírása a Közgazdasági Értesítőben (1883) jelent meg. 1891-ben újból Svédországban járt.
Irodalom: Szinnyei ; MÉL ; Zalai életrajzi lexikon.
 

 

E


ÉSZAKI TUDÓSÍTÓ : Nordisk korrespondent
Skandináviai magyar lap.
Irodalom: Eesti Teataja,Estniska nyhetsbladet (Stockholm), Nr 592 [szám], Skandinaviskt specialnummer 4., mars 1964 [március] – p. 6., (Északi Tudosito [Tudósító] Mana – Zintis)

 

 

F


 

 


GREGERSEN Guilbrand

(Strand, Norvégia, 1824. április 17. – Budapest, 1910. december 24.): norvég származású építési vállalkozó. 

Irodalom: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Budapest: 1887.; MÉL. 

 
GAJDUSEK, Daniel Carleton : Daniel Carleton Gajdusek
(Yonkers, New York, 1923. szeptember 9. – Tromsø [Norvégia], 2008. december 12.): magyar-szlovák származású amerikai fizikus és orvoskutató volt, aki 1976-ban Baruch S. Blumberggel megosztva kapta meg a Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat a kurun (betegségen) végzett kutatásáért.
Gajdusek apja, Karol Gajdusek a szlovákiai Büdöskőről származott, anyai nagyszülei pedig Debrecenből emigráltak Amerikába. Az USA-beli Yonkersben éltek, itt született Daniel. 1943-ban diplomázott a New York-i Rochester Egyetemen, ahol matematikát, biológiát, kémiát és fizikát tanult. Doktori diplomát a Harvard Egyetemen szerzett 1946-ban. 1954-ben kezdte később Nobel-díjat érő kutatómunkáját Melbourneben a Walter és Eliza Hall Orvosi Kutatóintézetben.
A kuru egy gyógyíthatatlan, degeneratív emberekben felfedezett agybetegség, ami a prionbetegségek egy formája.
Bár ez a nézet nem általánosan elfogadott, kutatók szerint a betegséget a pápua új-guineai fore törzs terjesztette el kannibalizmusuk útján. A kuru pszichológiai és idegrendszeri változásokat okoz, amelyek végül halálhoz vezetnek. Törzsi ataxia jellemzi, melyet fejfájások előznek meg, valamint együttes végtagi fájdalmakkal és remegéssel jár. A klinikai stádium 12 hónapig tarthat, amit akár 20 éves tünetmentesség is megelőzhet.
Kollégáit látogatta meg Tramsøben, ahol szállodai szobájában elhunyt.

 

 

H

 


HAJDÚ Henrik
(Újpest, 1890. december 20. – Budapest, 1969. június 2.): műfordító, író.
Tanulmányainak befejezése után a székesfőváros népjóléti ügyosztályán teljesített  szolgálatot. Irodalmi munkásságát a Nyugatnálkezdte, ahol versei és kritikái
jelentek meg. Közben a Nyugat szerkesztőségi titkára és két évtizedig állandó cikkírója a skandináv irodalom köréből. Magánúton tanult meg norvégül, majd svédül és dánul is, 1915-től jelentek meg fordításai. 1917-től az MSZDP, 1918-tól a KMP tagja volt. A Tanácsköztársaság idején az írói választmány, majd a pártválasztmány tagja. A Tanácsköztársaság bukása után elbocsátották állásából. 1921-24-ben az MSZDP újpesti szervezetének elnöke. A Bethlen-Peyer-paktum megkötésének hírére az ellenzékhez csatlakozott; kizárták az MSZDP-ből. 1925. ápr.-ban a Magyarországi Szocialista Munkáspárt (MSZMP) egyik megalapítója. 1925-ben letartóztatták és közel egy évig vizsgálati fogságban tartották. Kiszabadulása után bekapcsolódott az MSZMP keretében a kultúrszervezetek munkájába. Az 1920-as évek végétől a skandináv irodalmak legismertebb műfordítója, Andersen Nexö, Hamsun, Ibsen, Pontoppidan, Undset műveinek tolmácsolója. 1927-től ismét az MSZDP tagja, a Népszava külső munkatársa. 1939-ben a Norvég Írószövetség műfordításaiért tagjává választotta. 1945-től a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ig.-ja, nevéhez fűződik a Szabó Ervin könyvtárpolitikájához való visszatérés megindítása. 1948-53-ban a Fővárosi Levéltár vezetője. Fordítói munkásságát haláláig folytatta. Kimagasló teljesítménye a teljes magyar Ibsen-kiadás fordítása és szerkesztése. Munkásságát a norvég Szent Olaf-érdemrenddel ismerték el.
Az északi irodalomnak egyik legjelesebb magyar tolmácsolója.
 

HALVORSEN, Johan

(Drammen, 1864 március 15. – Oslo, 1935 december 4.): norvég hegedűművész, zeneszerző és karmester.

Magyar vonatkozású műve:

Kleine Tanzsuite. op. 22. No. 5. Ungarisch.– zongora és hegedű

Kiadás helye: Kopenhagen: Hansen
 
HERMAN Ottó : született Herrmann Károly Ottó
(Breznobánya, 1835. június 26. – Budapest, 1914. december 27.): magyar természetkutató, zoológus, néprajzkutató, régész és politikus.
A hazai madárfauna mellett Lendl Adolffal (1862-1943) két hónapon át az északi sarkkörön túli norvég fjordok és Lappföld madárvilágát is tanulmányozta. Az 1888-as norvégiai tanulmányútról hazahozott hatalmas madártani anyag és az ottani tapasztalatok eredményeként írta meg Az északi madárhegyek tájáról című tanulmányát.1891-ben munkatársaival megrendezte Budapesten a II. Nemzetközi Madártani Kongresszust. 1893-ban az ő hathatós közreműködése eredményeként jött létre a Magyar Ornitológiai Központ, amelynek alapító igazgatója volt, és 1894-ben megalapította a madártani kutatásokkal foglalkozó Aquila című folyóiratot. A központban olyan kiváló ornitológusok voltak a tanítványai, mint a későbbi vezető Chernel István és Csörgey Titusz. 1901-ben A madarak hasznáról és káráról címmel jelent meg munkásságának legnépszerűbb könyve. A mű 81 madárfajt mutatott be a földet művelő ember számára is érthető módon. Ez a fajta ismeretterjesztés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a könyv népszerű lett és sokan elolvasták.
 
P. HORVÁTH Kálmán SJ

(Táplánfa, 1920. – Budapest, 2004.): jezsuita szerzetes.

Már, mint szombathelyi gimnazista érdeklődött a jezsuiták kínai missziója iránt, élénken levelezett a Katolikus Missziók szerkesztőjével, P. Reisz Elemérrel is. Kerkai Jenő jezsuita atya segítségével közelebbről is megismerkedett a jezsuita renddel. 1939-ben belépett a noviciátusba, majd a rendi kiképzés évei következtek, 1948-ban Hollandiába küldték a teológia elvégzésére. A diploma megszerzése után, 1955 és 1957 között Belga-Kongóba került misszionárius tanárnak és a szabadidejében az 1956-os forradalom Afrikába menekült tagjait támogatta, nyaranta a dél-afrikai magyarokat pasztorálta. 1958-tól kezdve a norvégiai magyar misszió alapjait vetette meg, majd évtizedeken szolgált Skandináviában, főként a magyar ajkú gyülekezeteknél, hosszú ideig betöltötte a skandináv főlelkészi tisztet is. 2000-ben tért haza Magyarországra, egyre romló egészségi állapota miatt, 2004-ben hunyt el Budapesten.

FORRÁS: Bikfalvi Géza: Magyar jezsuita misszionáriusok Afrikában. = Távlatok(a magyar jezsuiták folyóirata, 1991-2010), 83 szám, 2009. Húsvét, 85-91 p.

 

 

I


IBSEN, Henrik Johan

(Skien, 1928 március 20. – Christiania [Oslo], 1906 május 23.): drámaíró,színházi rendező, költő.

Ibsen színházi bemutatók Magyarországon:

Nemzeti Színház: 1889. október 4. Ibsen: Nóra.

Nemzeti Színház: 1890. április 18. Ibsen: A társadalom támaszai.

Nemzeti Színház: 1898. december 9. Ibsen: John Gabriel Borkman.

Óbudai Kisfaludy Színház: 1900. április 15. Ibsen: Mire feltámadunk.

Thália Társaság: 1905. november 19. Ibsen: Solness építőmester.

Thália Társaság: 1906. december 25. Ibsen: A vadkacsa.

Thália Társaság: 1908. október 17. Ibsen: Kísértetek.

 

Ibsen Ház – Művészeti, Oktatási és Közművelődési Központ

Békéscsaba: 2010:-
 
INFO
Blad for Norsk-Ungarsk Forening 
Bekkestua; 1996. május:-
Kiadja: a Norvég-Magyar Egyesület = Norsk-Ungarsk Forening
ISSN 0809-5876
 

 

J 


JUHÁSZ Lajos dr.
(Budapest, 1912. március 17. – Oslo, 1990. július 27.): levéltáros
1930-tól 1934-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészeti Karán történelem-földrajz szakon végezte egyetemi tanulmányai. 1935-ben középiskolai tanári oklevelet nyert, 1936-ban doktorált. 1941-ig a Donanovszky Intézetben tanársegég, majd a bécsi Collegium Hungaricum és a bécsi Magyar Történetkutató Intézet titkára volt. Az Intézet megszűnése után egy ideig Párizsban élt, majd Norvégiában telepedett le.
1965-től az oslói Városi Levéltár tudományos munkatársa, 1972-től nyugdíjazásáig, 1982-ig a levéltár igazgatója volt.
Haláláig tagja volt a párizsi „Société de Démographie Historique” tudományos társaságnak.
Irodalom: JUHÁSZ Lajos – VIDA István: Norvég követjelentések Magyarországról 1947–1958. – Budapest: MTA Történettudományi Intézete, 1993 –  p. 153-155.

 

 

K

 


Kis Hírek
Osló: 1957-1960.
Norvégiai magyarok lapja. Az Osloban székelő Norvég-Magyar Egyesület kiadásában jelent meg 1960 decemberéig.
 
KEMÉNY Kari Elisabeth
(Budapest, 1950. január 23. – ): újságíró, költő.
Irodalom: Nagy 2000.
 
KEPES Gyula
(Vári, 1847 december 7. – Budapest, 1924 október 26.) orvos, az osztrák-magyar északi-sarki expedíció egyetlen magyar tagja.  
1872-ben Bréma városából indultak el észak felé a Tegetthoff gőzössel, amikor a norvégiai Tromsøben kikötöttek, a tanácsára a készleteket további vitamindús élelemmel egészítették ki, Skandináviában honos szederfajta (Sarki szeder) tartósított gyümölcséből vásároltak nagyobb mennyiséget.
Az utazás alatt jórészt neki volt köszönhető, hogy a nagy nélkülözések ellenére csupán a legénység egyetlen tagja halt meg. Kepes feladatai ellátása mellett rendszeresen végzett növény- és állatgyűjtést, de amikor a hajót el kellett hagyniuk, a gyűjtemény ott maradt és elpusztult. Tromsøbe visszaérkezve elsőként értesítette a magyarországi sajtót az expedíció sikeréről. Hazatérése után törzsorvossá léptették elő, a Vaskorona-rend III. fokozatával tüntették ki.
 
 
L

Lemming : norvég szó

Az állattanban használt norvég eredetű nyelvünkbe bekerült idegen szó. Az északi sarkvidékről nagy csoportokban délre vándorló, barnássárga színű pocokféle rágcsáló.

Kalandos életükről legendák keringenek, szaporodásukat matematikusok modellezik, sőt már számítógépes játék is készült főszereplésükkel.

A lemming a populáció-dinamikát kutató ökológusok egyik kedvenc példája. Időnként rejtélyes módon elszaporodik, de olyan hirtelen, mintha a földből nőnének ki az utódok. Régen úgy gondolták, hogy az esővel érkeznek. Újabban pedig matematikai modellekkel magyarázzák szaporodásukat. A lényeg, hogy ilyenkor hatalmas csapatokban indulnak új élőhely felkutatására.

Vándorlásukat pedig legendák övezik! Gyakran több száz méter széles sávban vonulnak; nagy tavakon, széles folyókon is képesek átkelni. A csapat ész nélkül megy a vezető-lemmingek után. Megfigyelték, hogy néha tömegesen vetik magukat a vízbe, ahol sajnos elpusztultak. Előfordul, hogy elérik a tengert, amelyet- mint korábban a folyókat- megpróbálnak átúszni. Innen ered az a tévhit, hogy hajlamosak az öngyilkosságra. De természetesen nem az önpusztítás, hanem a túlélés, az új élőhely keresése motiválja őket
Irodalom: Bakos 
 
LENDL Adolf
(Orczyfalva, 1862. május 6. – Keszthely, 1943. szeptember 25.): bölcseleti doktor, okleveles középiskolai tanár, műegyetemi magántanár, zoológus, a MTA levelező tagja (1917).
Lendl György Temes megyei tiszti főorvos fia. A reáliskolát Temesvárt járta; az egyetemet és műegyetemet (1879-től) Budapesten végezte; 1884-ben nyert tanári, 1887-ben doktori oklevelet; 1884-85-ben volt egyéves önkéntes és tiszthelyettes; 1885-1886-ban műegyetemi asszisztens Budapesten, 1886-tól 1889-ig az állattani tanszéken dolgozott. 1888-tól műegyetemi magántanár volt az állattani szakban. (1889-90-ben helyettes tanár.) 1888-ben két hónapon át Herman Ottóval (1835-1914) az északi sarkkörön túli norvég fjordok és Lappföld madárvilágát is tanulmányozta. 1890-től 1894-ig múzeumi segédőr volt az állattárnál; ezen állásáról 1894-ben lemondott: nyilvános állattani laboratóriumot és tanszerkészítő intézetet alapított, amelynek tulajdonosa és ezzel József főherceg udvari szállítója lett. 1901-ben országgyűlési képviselővé választották. 1906-ban Kis-Ázsiába vezetett expedíciót, elsősorban az Anatóliai-fennsíkon és a Taurusz- (Toros) hegységben gyűjtött, majd 1907-ben meghívta a La Plata-i és a Buenos Aires-i múzeum. Ezen az útján a Kordillerákban gyűjtött, egyetlen kísérővel. Utazásain a Magyar Nemzeti Múzeum számára is sok anyagot gyűjtött. Hazatérve kivette részét a Budapesti Állat- és Növénykert újjászervezéséből. 1911-ben az intézmény igazgatója lett. Ő volt a modern budapesti állatkert megalkotója. 1929-ben vonult nyugállományba, 1932-ben visszavonult a tudományos élettől, és átköltözött Keszthelyre.
 
 
M
 

Magyar vonatkozású zenemű
Tre Ungarske. Volkeviser. Nordissh Musik forlag. – zongora
Irodalom: Prahács Margit: Magyar témák a külföldi zenében. (Budapest: 1943 – 60 oldalon)
 
MBK HÍRADÓ

Az MBK Híradó a norvégiai Magyarok Baráti Köre 1992 óta negyedévenként 150 példányban megjelenő magyar nyelvű lapja. A benne szereplő cikkek nagy része norvég-magyar vonatkozású témákkal és az egyesület aktuális eseményeivel foglalkozik. Kezdettől fogva állandó rovatuk a Portré, amelyben egy-egy Norvégiában élő magyart mutatanak be. Negyedévenként 12-16 oldal terjedelemben 160 példányban jelenik meg. 

Szerkesztőség tagjai: Dobos Éva, Fáskerti Mária, Mag Mária.

Műszaki felelős: Jankovits Gábor.

A lapot az MBK tagjai ingyen kapják. 

 

 

N

 


A norvég gazdasági élet hírei

Budapest: 1973-1974.

A Norvég Királyság Nagykövetsége Kereskedelmi Osztályának tájékoztató folyóirata.
Megjelent Budapesten, 1973 december – 1974 június között.

 

NORVÉG-MAGYAR EGYESÜLET

Norsk-Ungarsk Forening

A Norvég-Magyar Egyesület (rövidítve a NUFO) az 1937-ben Oslóban alapított Norvég-Magyar Egyesület (Den Norsk-Ungarske Forening) folytatása.
Az egyesület 1937-ben, Oslóban alakult. Az alakuló közgyűlés okmányait Budapesten az Országos Levéltárban őrzik. Az Az egyesület első elnöke Astrup Ebbe őrnagy, a híres zeneszerző és hegedűművész, Hubay Jenő fiának, Hubay Andornak az apósa volt.

Az egyesület célja, baráti kapcsolatok kiépítése és a nem hivatalos kulturális együttműködés a két ország között.

Az INFO (Medlemsblad for Norsk-Ungarsk Forenig), az egyesület norvég nyelvű újságja, amely egyben információs és kultúrális fórum.

Honlap:   www.nufo.no/hu/?p=67  

 

NORVÉGIAI MAGYAROK BARÁTI KÖRE

Ungarsk Venneforening i Norge

Az egyesület 1990. március 15-én alakult Oslóban.

Az egyesület célja a magyar kultúra, az anyanyelv és a hagyományok megőrzése.

Alapítása kb. 150-200 fizető tagja van, de a rendezvényeket látogató érdeklődők száma összesen több százra tehető.

Az egyesület MBK Híradó néven 1992 óta negyedévenként 150 példányban magyar nyelvű lapot ad ki.

Forrás: www.mbk-norvegia.no/

 

Nytt fra Ungarn

A Magyar Népköztársaság oslói követségének tájékoztató folyóirata.

Megjelent Oslo: 1963? – 1965.
 
NÁDASS József
(Budapest. 1897. május 22. – Budapest. 1975. július 30.): író, költö, műfordító, újságíró; a kolozsvári Korunk magyarországi szerkesztője, a Kortárs szerkesztője.
A budapesti Keleti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után tisztviselő. 1918-ban belép a KMP-be.1920-tól Bécsben és és más európai városokban élt. 1923-25-ben a Ma munkatársa. 1926-ban hazatért. 1938-ban Dániába, Svédországba, majd Norvégiába emigrált. 1940-ben újból hazatért. 1944-ben Mauthausenbe deportálták. Az 1950-es hallgatásra kényszerült. 1957-59-ben az Élet és Irodalom munkatársa volt. Cseh, német, norvég műveket fordított.
 
 
O

OSLÓI MAGYAR OTTHON
Oslo:
 
ORLIK Péter
1960-ban a norvégiai Trondheim város egyetemének diákszövetsége 436 szavazattal 152 ellenében Orlik Péter magyar egyetemistát választotta elnökévé. Ez az első eset, hogy egy északi egyetem diákkarának magyar lett az elnöke.

 

 

Ö

 


 

 

P


PODMANICZKY Pál, báró
(Budapest, 1885. március 16. – Sopron, 1949. október 3.): evangélikus lelkész, egyetemi tanár.
Tanulmányait a pozsonyi evangélikus teológiai akadémián és a rostocki egyetemen végezte. A Hajnal című külmissziói folyóirat szerkesztője. Jelentős a skandináv népekkel való egyházi kapcsolatok kiépítése érdekében végzett munkája.
Irodalom: MÉL
 
PORZSOLT László
(Pozsony, 1906. október  28. – Oslo [Norvégia], 1970. május 29.): publicista, szociológus.
 
 
R 

REFORMÁTUS TEMPLOM, Szeged
A tornyát díszítő figura miatt Kakasos templomnak is nevezett épület 1884-ben készült el, Schulek Frigyes tervei alapján.
A szegedi polgárok szerint a Kakasos templom, az árvíz utáni rekonstrukció és összefogás szép példája. Tisza Lajos, újjáépítési királyi biztos közbenjárására jelölték ki a templom helyét, a város a telket ingyen adta át az egyháznak. A mélyen fekvő telek feltöltését pedig saját költségén vállalta Gregersen Guilbrandt, magyarországon élő norvég építési vállalkozó, aki maga is református lévén, a mélyen fekvő telek mintegy két méterrel való feltöltését saját költségén vállalta. A terveket Schulek Frigyes készítette.
Az ünnepélyes átadásra 1884. május 25-én került sor. A szabálytalan oldalú háromszög alakú telekre Schulek egymással 120 º-os szöget bezáró háromlevelű lóherére emlékeztető alaprajzú templomépületet álmodott meg. A református templomok egyik legfőbb eleme az Úr asztala, amit hangsúlyosan az épület mértani középpontjába helyezett, míg a szószék oldalra került, mert azt célszerű falhoz vagy pillérhez támasztani, már a hangvető miatt is.A neogótikus klinker épület magasra törő tornyai – szerény méretük ellenére is – méltóságot sugároznak, építészetileg tökéletesen megkomponáltan, harmonikus egységet alkotnak.
 
RÉVAY Itván, szklabinai és blatnicai, gróf.
(Tajnasári, Bars vm., 1899. május. 6. – Bécs, 1989. október 30.): politikus, történetíró.
1949-ben Nyugatra menekült. Egy ideig Norvégiában élt, 1951-ben kivándorolt az USA-ba.
Irodalom: Magyar Katolikus Lexikon
 
RITOÓK Emma
(Nagyvárad, 1868. július 15. – Budapest, 1945. április 3.): költő, író, esztéta, műfordító.
A magyar olvasóközönséget az elsők között ismertette meg az északi irodalommal, például lefordította Knut Hamsun (1859-1952): Éhség című regényét, Jonas Lie (1833-1908): Az életfogytiglanig elítélt című regényt, Bjørnstjerne Bjørnson(1832-1910): Arne. Solbakken Synnöve című művét.
Ritoók Emma gondolkodóként, műfordítóként volt kiemelkedő, szépirodalmi munkássága nem jelentős.
Irodalom: MÉL 1969:525
 
RÓNA Viktor
(Budapest, 1936. augusztus 17. – Budapest, 1994. január 15.): Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar táncművész, koreográfus, balettigazgató.
1974-től 1980-ig vezető táncosa, balettmestere és koreográfusa volt a Norvég Nemzeti Balettnek. Hazatérése után, 1980-ban abbahagyta a táncot.
Művészetét több kitüntetéssel ismerték el: 1963-ban Liszt-, 1965-ben Kossuth-díjat kapott, 1972-ben érdemes, 1976-ban kiváló művész lett. 1968-ban a finn Fehér Rózsa lovagrend tulajdonosa lett. 1994 januárjában, halála előtt két nappal megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést.
 

 

S

 


SAJNOVICS (Nepomuki) János
(Tordas, 1733. május 12. - Buda, 1785. május 4.): jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, nyelvtudós.
Az összehasonlító nyelvtudomány egyik megalapozója. A nagy földbirtokkal rendelkező Fejér-megyei család gyermeke 16 évesen kérte felvételét a Jézus-társaságba. A győri Jezsuita Kollégium tanulója volt 1744 és 1747 között. Tanulmányairól és pályakezdéséről keveset tudunk. 1758-1760 között a bécsi udvari csillagvizsgáló intézetben Hell Miksa mellett volt tanársegéd. 1765-től 1772-ig a nagyszombati obszervatóriumban működött.

Hell Miksa mint tolmácsot és matematikust vitte magával Norvégiába az 1769. évi Vénusz okozta napfogyatkozás megfigyelésére. A napfogyatkozás adataiból hitelesen kiszámította a Nap-Föld távolságot. Nagy része volt a megfigyelések sikerében, és a nagyon széles körű földrajzi, geofizikai, természetrajzi vizsgálatokban.

Hell ösztönzésére kezdte tudományosan vizsgálni a magyar és lapp nyelvek rokonságát, e tárgyról közölt műve (Demonstratio. Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse: A magyar és a lapp nyelv hasonlóságának bizonyítása) a finn-ugor összehasonlító nyelvtudomány alapműve (Koppenhága, majd Nagyszombat, 1770).

Dán Királyi Akadémia Hell-lel együtt tagjává választotta.

Itthon azonban többen elutasítóan fogadták, ezért ilyen irányú munkásságával felhagyott. Rendjének feloszlatása után 1778-ban a Budára telepített nagyszombati csillagvizsgáló a Budai Királyi Akadémia matematika- és csillagászattanára lett. Itt írta összefoglaló kézikönyvét a csillagászat alapjairól (Idea astronomiae, Buda, 1778). Mivel nem nyerte el a magyar "Királyi csillagász" tisztjét, végleg visszavonult, és szinte elfeledetten hunyt el. Emlékszobra Tordason áll, emléktáblája a norvégiai Vardö-sziget régi erődjén. Győri lakhelyén, a Kazinczy utca 21. szám alatti ún. "Rozália"-házon emléktábla örökíti meg nevét.

 

SKRAM, Amalie

(Bergen, 1846 augusztus 22. – Koppenhága, 1905 március 15.): norvég írónő.

1884-ben kötött házasságot Asbjørn Skram (1847-1923) dán íróval.

Irodalom: Világirodalmi Lexikon 13, 1992:230-232 (Merkl Hilda)

 

SULYOK Vince

(Ménfő 1932. július 7. – Oslo, 2009. augusztus 9.) író, költő, műfordító, művelődéstörténész

Irodalom: ÚjMIL:2000

Sulyok Vince művei az interneten : http://www.federatio.org/mikes_bibl.html

 

 

SZ


SZÁSZ Zsombor

(Kolozsvár, 1871. november 24. -?): jogi író.

Tanulmányait szülővárosában végezte, majd Marosvásárhelyt ügyvédi oklevelet szerzett.1898-ben feleségül vette Brandt József egyetemi tanár leányát és nejével külföldre ment, Párizsban, Londonban, Rómában s föleg a skandináv államokban éltek. 1905-1910-ig országygyűlési képviselő volt. Cikkeket, regényeket fordított, főleg svédből. Államtudományi, elsősorban közjogi tanulmányokat írt. A Magyar Szemle cikkírója volt.   

Művei:  A norvég és svéd államkapcsolat története, kezdettől napjainkig. (Kolozsvár: 1901);

Norvég democratia (Kolozsvár: 1902) 

Irodalom: Révai; MIL; Szinnyei

 

SZÉCHÉNYI Dénes, sárvár-felsővidéki gróf

(Pest, 1866. december 1. – Stockholm, 1934. június 26.): diplomata.

Diplomáciai tevékenységét követségi titkárként kezdte Drezdában, majd innen Brüsszelbe és Szentpétervárra, 1904-ben pedig Berlinbe került, követségi tanácsosként. 1907-ben követté és meghatalmazott miniszterré nevezték ki. 1908-tól kezdve 9 éven át az Osztrák-Magyar Monarchia képviselője Dániában és Norvégiába.

1896. július 8-án, Brüsszelben nőül vette Emilia de Riquet et de Caraman-Chimay grófnőt. Négy gyermekük született.

Irodalom: Révai. 

 

 

T 

 


TERRAY László
(Miskolc, 1924. január 22. – 2015. augusztus 8.): evangélikus lelkész.
Terray Lászlót a Norvég Evangélikus Egyház nyugalmazott gyülekezeti lelkészét 90. születésnapján köszöntötték, a norvég fővárosban, 2014. január 29-én. Az alkalmon a lelkész a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést is átvehette Jeszenszky Géza Magyarország oslói nagykövetétől, valamint Prőhle Gergely, helyettes államtitkártól, evangélikus országos felügyelőtől.
A neves alkalmon jelen volt Ole Christian M. Kvarme, oslói evangélikus püspök és Vörös Tamás, Magyarország Oslói Nagykövetségének első beosztottja is.
Irodalom: Enc-Hun 1996:595.
 
TIBOR Ernő
(Nagyvárad, 1885. február 28. – ?). festőművész.
Párizsban tanult a Julian-akadémián. 1910-ben száznál több művét gyűjteményes kiállításon mutatta be a Művészházban, majd Svédország, Norvégia, Dánia nagyobb városaiban, valamit Drezdában, Lipcsében és Frankfurtban.
 
 
U

 


UNDSET, Ingvald Martin

(Trondheim, Sor-Trondelag, 1853 november 9. – Oslo, 1893 december 3.): norvég régész.

Kristiania [Oslo] és Koppenhága egyetemein tanult. 28 éves korában Jernalderens Begyndelse i Nordeuropa, (A vaskor kezdete Észak-Európában) című tanulmányával megvédte bölcsészdoktori címét. Szakdolgozata 1881-ben megjelent németül is és ez hirtelen nemzetközileg elismert tudóssá tette. 30 éves korában már tagja volt számos tudományos társaságnak Skandináviában, Németországban, Olaszországban, Lettországban és Horvátországban. Több alkalommal kapott állami ösztöndíjat, amelyek lehetővé tették számára az utazásokat és így több európai múzeumban is kutathatott. Különösen Németországban és Olaszországban szeretett tartózkodni, de bejárta Európa legnagyobb részét. Egy ideig Rómában élt, ahol Liszt Ferenccel is találkozott. 

1884-ben visszatért Kristianiaba [Oslo]. Termékeny tudományos munkába fog és népszerű előadásokat tart. Kisebb nagyobb régészeti kutatásairól közel 30 könyv jelent meg.

Tudományos régészeti tanulmányainak, cikkjeinek listája 154 címet tartalmaz.

Egyik nagy művét a magyar bronzkorról írta: Études sur l'âge de bronze de la Hongrie,(1880).

Már Rómában súlyos krónikus betegséget szerezhetett (állítólag malária és tifusz). Visszatérte után egyre jobban romlott egészsége, ezért közelebb és közelebb kellett költöznie az egyetemhez, hogy munkáját eltudja látni. A család életszínvonala is megromlott. Leánya, Sigrid Undset (1882-1949) az 1928-as irodalmi Nobel-díj nyertese drámaian írja le önéletrajzi regényében Elleve aar (Tizenegy év), (1934) édesapja utolsó éveit. 

 

 

Ü

 


 

 

V


vikingek
A történelemben használt skandináv eredetü nyelvünkbe bekerült idegen szó. A középkor első századaiban Nyugat-Európa tengerparti vidékein kalózkodó vakmerő normann hajósok.
Irodalom: Bakos
 
VÁSÁRHELYI Ödön
Hegedűművész, Vásárhelyi Zoltán bátyja.
Az 1920-as években Norvégiában működik mint hegedűművész.
 
VÁSÁRHELYI Zoltán
(Kecskemét, 1900. március 2. – Budapest, 1977. január 27.): kóruskarnagy, zeneszerző, főiskolai tanár, Kossuth-díjas (1949), érdemes művész (1955), kiváló művész (1965).
1924-1926-ban Észtországban, majd Norvégiában működik mint hegedűművész és hangversenymester.  
Irodalom: Zenei Lexikon, 1965:578-579. ; UIL (1942)23-24:6044.


VIKÁR Béla
(Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.): etnográfus, műfordító, az MTA l. tagja (1911).
1889-es finno.-i néprajzi tanulmányútja véglegessé érlelte a Kalevala fordításának tervét. A fordítás 1909-ben jelent meg; munkája a magyar műfordítás irodalom legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Fordított németből, angolból, grúzból, észtből, norvégből is.
Irodalom: MÉL

VOJNICH Oszkár

(Szabadka, 1864. május 18. – Port Said, 1914. május 20.)

Vojnich Oszkár bajsai földbirtokos tudományos igényű, népszerűsítő útleírásaival, szakfolyóiratokban közölt publikációival vívta ki kortársai elismerését és az utókor megbecsülését.

Első nagyobb útjának 1893-ban vágott neki: egy luxushajón az USA-ba utazott. A következő években Közép- és Nyugat-Európát cserkészte be, 1898-ban skandináviai országokban járt, miközben eljutott a sarkvidéki Spitzbergákig. 1903-ban Olaszországba ment, ahol a Vezúv kitörését figyelte meg, 1908-ban pedig Óceánia tűzhányóit tanulmányozta.

Irodalom: Révai.

 

 

 

W

 


 

 

Z


 

 

ZS


 

 

 

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.