MAGYAROK

1282635
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
220
588
2252
1276261
14371
20288
1282635

Te IP-címed: 54.225.16.10
2017-11-23 11:53

A 30 éves SMOSZ köszöntése [2004]

2012. október 09. kedd, 11:30
Írta: Deák Ernő

 

 

 

 

 

A 30 ÉVES SMOSZ KÖSZÖNTÉSE

 

 

 

 

 

Anonymus Gesta Hungarorum-ában olvashatjuk: mikor a magyarok Kijev elé értek, az oroszok a kunokkal szövetkezve felvonultak ellenük. A nagy sokaság láttán Álmos vezér „fegyvert öltve csatarendbe szedte seregét, s ide-oda lovagolva buzdította katonáit; majd hirtelen eléjük rugtatva … ezt mondta nekik: Szittyák, bajtársaim, nagyvitéz férfiak! Emlékezzetek uta­tok kezdetére, amikor azt mondtátok, hogy fegyverrel, haddal olyan földet kerestek, amelyen lakhattok. Tehát ne zavarodjatok meg az oroszok és kunok sokaságától, akik a mi kutyáinkhoz hasonlítanak. Hiszen a kutyák, amint uruk szavát hallják, nemde rögtön félelembe esnek? Mivel a dere-kas­ságot nem a nép nagy száma, hanem a lélek bátorsága szabja meg.“

A svédországi magyaroknak nem volt, nem lehetett részük hasonló buzdí­tó szózatban, hiszen „vert hadakként“ érkeztek Magyarországról, később Erdélyből, közben meg esetleg vendégmunkásként Jugoszláviából. Még ha csoportosan érkeztek is, jövőjüket - legalábbis kezdetben - egyéni boldo­gulásuk kérdése szabta meg. Csak amikor már kezdtek helyre rázódni, si-került egzisztenciát teremteniük, akkor gondolhattak arra, hogy közös­ség-gé szerveződve ápolják egymás közti kapcsolataikat.

Náluk is végbement egyfajta honfoglalás, ellenben a közösségi szándék, cél, vagyis olyan föld keresése, ahol megfelelő életmód kínálkozott nekik, csak lépésről lépésre tudatosodott bennük. A soraikból való Szabó Mátyás kutatásai alapján lehet utalni arra, hogy a bevándorlók közül egyik nem-ze­tiség sem hajlamos és készséges annyira a teljes beolvadásra mint a magyarok. Ez részben, egyénileg biztosan így is van, a Svédországi Ma­gyarok Országos Szövetsége ellenben ennek a megfigyelésen alapuló gya­kolatnak élő, valóságos cáfolata.

Honfoglalás sokféleképpen mehet végbe, maga a kifejezés viszont nem véletlen vagy kényszerű sodródást jelent, hanem tudatos, távlatokban gondolkodó vállalkozást és vállalást. Ha valamit elfoglalok, birtokomba veszem, akkor nem sodródom tovább, hanem megkapaszkodom benne, be-rendezkedem, lakhatóvá teszem. Ezen a szinten beszélhetünk hon­foglalásról. Mindehhez az indíttatás tudatosítása is szükséges: miért kere­ked-tünk fel, miért adtuk fel azt, ami otthont, szülőföldet jelentett számunkra? Habár egyéni sorsokban csapódtak le a történelem könyörte­len megnyil-vánulásai, végsőfokon rajtuk keresztül közösségeket, népeket érintett mindaz, ami miatt távozásra kényszerültünk vagy legalábbis arra éreztünk késztetést.

Egyetlen vonatkozásban egybeesés fedezhető fel Anonymus és az éppen­séggel Svédországban otthonra talált magyarok között: mind a honfogla­lók, mind pedig a XX. századi menekültek egyaránt olyan földet kerestek, ahol lakhattak, azaz nyugodt, emberi megélhetésük biztosítottnak látszott. Természetesen különbséget kell tenni az egyéni sorsok és a közösségi ki­bontakozás között. A rendelkezésre álló iratokból kitetszik, hogy bár a menekülés ill. bevándorlás után aránylag rövid időn belül, 1957 májusá­ban megalakult a Szabad Magyarok Központi Szövetsége, de „áthidalha­tatlan személyi és felfogásbeli … ellentétek, nézetek miatt“ ez nem bizo­nyult életképesnek. Tanulságos módon évtizedeknek kellett eltelniük ah­hoz, hogy a törzsek szövetségbe tömörüljenek, de tünetszerűen kevésbé a sa­ját belátás, mint inkább a svéd állam ilyen irányú elvárása váltotta ki az elhatáro­zást: annak ellenére, hogy országos csúcsszerv nélkül is kitűnűen ment az egyesületi munka, létesüljön országos magyar szövetség, mert csak így lehetett számítani állami támogatásra.

Erre az ösztönzésre alakult meg 1974. február 16-án 18 egyesület ill. szervezet belépésével a Magyar Bizottmány Svédországban, ami 1976-ban a jobb hangzású Svédországi Magyarok Országos Szövetésége (Ungerska Riksförbundet) nevet vette fel. Létrejötte Pákh Ervin két éves kitartó mun­kájának volt köszönhető. A késlekedést és a megalakulást kiváltó okok abból magyarázhatók, hogy időbe került, míg felsőbb ösztönzésre megé­rett a gondolat: a közösségi fennmaradás érdekében nem elégséges a szép családi otthon s a legjobb szándékú egyesületi tevékenység ellenére sem lehetséges hatékony és átfogó kapcsolattartás szervezett országos hálózat nélkül. Így, ha el is húzodott, de végül is megtörtént a svédországi magyarok honfoglalása.
A svédországi magyarok nyugat-európai méretekben példát mutattak és mutatnak. Erről már 1990-ben meggyőződhettünk, amikor Kufstein várában összegyűlve Jakabffy Ernő akkori elnök Erdélyig ható tevékenységről számolt be. A SMOSZ életereje két év múltán, 1992 őszén abban is megnyilvánult, hogy hat személlyel képviseltette magát Innsbruckban a II. „Kufstein“ Tanácskozáson. Külpolitikailag nézve a SMOSZ dinamikáján keresztül túlmutatott az országos kereteken, s előre vetítette a nagyobb méretű - kezdetben skandináv, majd pedig egész Nyugat-Európát átfogó szerveződés reális esélyeit. Ezen a téren természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Németországi Magyar Egyesületek Központi Szövetségét sem: szerencsés egybeesésnek mondható mindkét szövetség fiatal elnökének egyidejűsége. Bihari Szabolcs és Dr. Klement Kornél rendelkezett azzal a látókörrel, ami az egyesületi, sőt, országos kereteken túlmenően az egyetemes magyarságban való gondolkodást és tájékozódást jelenti. Mindketten tudták és tudják, hogy enélkül még a legjobban végzett egyesületi munka is torzó, töredékes és esetleges, mert előbb-utóbb elszigetelődéshez vezet. A nyugati szórványben élő magyarságot különösképpen fontos bekapcsolni az egyetemes magyarság vérkeringésébe és áramkörébe, mert csak így tudjuk felmérni valóságos erőnket, bemérni helyünket és helyzetünket. Éppen ebben a vonatkozásban létkérdésként fogja fel a SMOSZ a népcsoportkénti elismerés kivívását.

Az egyetemes magyarságért munkálkodni természetesen nem lehet archimédeszi pontok nélkül. A SMOSZ a sokszáz magyar támogatásából tulajdo­nába került stockholmi Magyar Házzal és az időközben vásárolt otthonokkal archimédeszi pontként tud fellépni és érvelni. A szórványma­gyarság ugyanis nem létezhet hosszú távon országos hídfők, támaszpon­tok nélkül. A kölcsönösség elve azt parancsolja, hogy csakis életképes egyesületi életen felépülő országos szövetségek járulhatnak hozzá a szórványmagyarság fennmaradásához. Az egyesületeknek szervesen kell kapcsolódniuk a szövetséghez, az országos szövetségeknek viszont mindenekelőtt az adottságokból, a valóságból kell kiindulniuk. Ma már mindnyájunk előtt világos, hogy nem lehet távoli fantom mozgalmakban gondolkodni, azokra építeni. A jövőt építve csakis a helyi viszonyok mérvadóak, ezek megkerülése legfeljebb légvárakat eredményezhet, amik illúziók kergetéséhez vezetnek.

A 35.000 svédországi magyar önazonosságának megőrzése érdekében 17 körzetben működő 32 világi szervezet egységes felzárkózása modell értékűvé avatja a Svédországi Magyarok Országos Szövetségét. Csakis ilyen összefogással, együttműködéssel lehet olyan hatékony munkát végezni, ami erőforrást is jelent egyben. Nincs abban tehát semmi meglepő, ha Bihari Szabolcs Dr. Klement Kornéllal kezdeményezőleg tudott fellépni a Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége létrehozásában, hiszen erőforrásként maguk mögött tudták mindkét ország országos szövetségét. És természetesen nem lehet véletlen, hogy éppen a stockholmi Magyar Ház szolgált otthonul a NYEOMSZSZ megalakulásakor.

Lehetséges, hogy egyesek mindezt kétkedve, fejcsóválva, netán acsarkodva veszik tudomásul, ellenben nem ártana tudniuk: a SMOSZ szükségszerű intézmény, mert az ő keretein belül, egyedül rajta keresztül tapinthatók ki azok az erővonalak, amik a holnapba vezetnek.

Mint a NYEOMSZSZ elnöke főhajtással mondok köszönetet mindazoknak, akik történelmi léptékkel mérték be a távlatokat, lerakták az alapokat és minden visszavonás közepette cselekedtek és ma is töretlen hittel végzik dolgukat. Munkájuk eredményes, mert van jövője. Fogjatok össze továbbra is, gondolkodjatok kimérten, következetesen, cselekedjetek emelt fővel, hiszen negyven év teljesítménye egyben jutalmatok is, amit nem vitathat el tőletek senki sem.

 

Fogadjátok baráti ölelésemet!

 

Bécs, 2004. október 8.

 

Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége nevében is szeretetettel:

 

Deák Ernő, s.k.

 

 

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!
 
Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!
 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.