SMOSZ alakulása

• E-mail

SZÖLLŐSI ANTAL

HOGYAN ALAKULT A SMOSZ?

Uddaholmban már 1957. januárjában föltűnik – ha másban nem is, de nevében – az első "országos" csúcsszerv. Az 1974-ben megalakult Magyar Bizottmány Svédországban az egész országot felölelő központi magyar szervezet volt. Hogy központi jellege már a nevéből is kitűnjék, 1976-ban az egyesület nevét Svédországi Magyarok Országos Szövetsége névre változtatták át.

 Az is lehetséges, hogy csak Uddaholmban és környékén élő magyarok egyesülete volt a Skandináviai Magyarok Szövetsége (1957. január - 1957. május), amelyet svédül ,,Ungersk Skandinaviska Förbund"-nak neveztek. Ez a szervezet Északi Fény néven újságot is adott ki. A jövőre vár, hogy megtudjuk ki, vagy kik vettek részt ennek a szövetségnek (egyesületnek?) a munkájában. 

1957. május 26.-án a stockholmi Medborgarhuset termében mintegy háromszáz személy vett részt az alakuló gyűlésen. A stockholmi magyar egyesületeken és szervezeteken kivül még a malmöi, uppsalai, södertäljei és a sunnhultsbrunni magyarok képviselői is jelen voltak. A jelenlévők egyhangúlag kimondták a Szabad Magyarok Központi Szövetsége (1957. május 26. - 1957) megalakulását. Elnök: Dr. Bakos Károly (1909-2001), a svéd országos egészségügyi intézet adjunktusa; alelnökök: Dr. Kéler György (1896-1986), a Kooperativ Förbundet főtisztviselője és Hajagos Lajos gépszerelő; titkár: Novák Pál menekült tanár; jegyző: Dr. Hámori László (1911-1984), újságíró; pénztáros: Dr. Váradi Etelka (1922-1999 [később ismertebb neve: Stannkvist Katalin]), menekült orvosnő. A megalakulás után, sajnos már az első ülésen áthidalhatatlan személyi és felfogásbeli – de nem politikai természetű – ellentétek, nézetek miatt ez az országos szövetség hamarosan megszünt.

Tervezet a szélesebb együttműködésért

A stockholmi – később svédországi – magyar egyesületek közötti szélesebb együttműködés érdekében 1960 júniusában egy tervezet készült. A javaslat szerint a magyar emigráns ügyeket együttműködési bizottság formájában intézték volna. Az e célból életre hívott bizottság tervezett neve: Stockholmi [Svédországi] Magyar Emigránsszervezetek Együttműködési Bizottsága, svédül: Ungerska Emigratorganisationernas Samarbetskommitté lett volna. A bizottság tagjai az egyesületek, csoportok megbizottai és esetleg egyes személyek. A bizottság tárgyal közös magyar ügyekben az együttműködés  módozatairól, amely közös megegyezés alapján történik. Az együttműködési bizottság működési időtartalmát a bizottságot létesítő szervezetek, csoportok közös egyetértésben határozzák meg. Ez a tervezet, nem tudni miért, csak javaslat maradt és nem lett belőle semmi.

Ezen előzmények után Svédországban sokáig nem volt szükség egy központi szervezetre, mert az országban lévő magyar egyesületek – mint tudjuk – kitünően összehangolták munkájukat, anélkül. hogy azt egy csúcsszervezet intézte volna. A hagyományos magyar nemzeti ünnepekre közösen hívtak meg külföldi előadókat, s az ezzel járó költséget elosztották demokratikusan egymás közt. A nagyobb egyesület többet vállalt magára a kiadásokból, s így a meghívott előadó több helyre el tudott látogatni.

          1969-ben megalakult a Statens Invandrarverk (Állami Bevándorlási Hivatal), így a bevándorlási és menekültügyek a rendőrségtől az új hivatalhoz kerültek át. Svédországban a svéd civilszervezetek kaptak és kapnak állami támogatást, akkor az országban élő bevándorlók és menekültek is megérdemlik a hasonló támogatást, hisz ők is adófizető személyek, mondták a svédek. Ezért 1970-es évek elején az  Állami Bevándorlási Hivatal javaslatára, a svéd állam úgy döntött, hogy támogatja a Svédországban élő bevándorlókat, de csak azok központi egyesületeit. Az országban élő magyar bevándorlóknak, nem lévén országos szövetsége, így erre az állami támogatásra nem tarthattak igényt.

          Pákh Ervinnek kitünő kapcsolata volt a södertäljei önkormányzati politikusokkal, így a terület országgyűlési képviselőjével is. Ez felhívta Pákh figyelmét, hogy a magyarok is komoly támogatást kaphatnának, ha lenne központi szervezetük. Pákh ezért már 1971-ben javasolta a svédországi magyar egyesületek vezetőinek egy országos szövetség létrehozását. Az akkori egyesületi vezetők közül többen is azzal érveltek, hogy kitűnően megy a magyar munka egy országos csúcsszerv nélkül is. Ami igaz is volt, de a svéd állam nem a jó munkát, hanem csak egy központi irányító szervezetet volt hajlandó anyagilag is támogatni. Ezért késett, sajnos, pár évet Svédországban egy magyar országos szövetség létrehozása.

Az első központi szervezet

Pákh Ervin két éves kitartó munkájának meglett az eredménye. 1973 november 15-én  a kövekező egyesületek, egyházak elhatározták,hogy létre kívánnak hozni egy központi magyar szervezetet Svédországban: a Katolikus Lelkészség, Magyar Alapítvány, Södertäljei Magyar Egyesület, Stockholmi Magyar Katolikus Kör, Svédországi Protestáns Gyülekezetek, Szabad Magyarok Tömörülése, Szabadságharcos Szövetség, nevében nyilatkozott Berkovits Tivadar, Gereben László, Horváth Kálmán kat. lelkész, Gyurás István kat. lelkész, Keglovich Piroska, Kellner Pál, Koltai Rezső prot. lelkész, Madarász Ferenc, Pákh Ervin, Pál Károly, Szakály Árpád, Szakály József, Szendrői Bálint, Szendrői Elisabeth, Szöllősi Antal.

          Ilyen előzmények és több előzetes megbeszélés után 1974. február 16-án megalakult a Svédországban élő magyarok országos szövetsége:  Magyar Bizottmány Svédországban néven. Létrejöttekor alapelvként és célkitűzésként a következőket szögezték le az alapszabályban: ,,A Bizottmány ápolni és fenntartani óhajtja azt a szabad társadalmi szellemet, melyet a magyar nép 1956-ban kivánt saját magának létrehozni. A Bizottmány meggyőződése, hogy a fenti szabadságigény univerzális és minden ember egyenlő jogok birtokosa nemre, fajra és vallásra való tekintet nélkül. Ez képezi a szabadság, igazságosság és béke alapját. A Bizottmány leszögezi, hogy minden állam kötelessége az őt képező többségi vagy kisebbségi népcsoportok szociális haladásának, magasabb életszínvonalának és kultúrájának demokratikus biztosítása, mert ez az emberi személyiség kibontakozásának egyik fontos előfeltétele, A Bizottmány feladatának tekinti, hogy a svédországi magyar kisebbséget a befogadó nemzet előtt képviselje, úgyszintén a svédországi magyar kisebbség kultúrális és nyelvi hagyományai ápolásában végzett munkáját elősegítse, támogassa, számontartsa és összeegyeztesse méltányolva a Bizottmányt alkotó egyesületek önredelkezési jogát".

Kik alapították a SMOSZT?

A Svédországban élő magyarok országos szövetségét a következő egyesületek, szervezetek hozták létre (abécé sorendben):

29. sz. Mikes Kelemen fiú cserkészcsapat,

61. sz. Gizella királyné leány cserkészcsapat,

Göteborgi Magyar Egyesület,

Göteborgi Magyar Protestáns Egyháztanács,

Göteborgi Szent István Katolikus Egyházközség,

Hälsingborgi Magyar Protestáns Egyháztanács,

Lundi Magyar Kultúrfórum,

Magyar Alapítvány,

Magyar Szabadságharcos Szövetség Svédországban,

Malmöi Magyar Egyesület,

Malmöi Magyar Protestáns Egyháztanács,

Stockholmi Magyar Katolikus Kör,

Stockholmi Magyar Katolikus Missziós Tanács,

Stockholmi Magyar Protestáns Egyháztanács,

Södertäljei Magyar Egyesület,

Szabad Magyarok Tömörülése,

Uppsalai Magyar Egyesület,

Västeråsi Magyar Katolikus Missziós Tanács.

Az alapító jegyzőkönyvet a következő személyek írták alá: Berkovits Tivadar, Gajzágó Vilmos, Gereben László, Gyurás István kat. lelkész, Horváth Imre, Keglovich Piroska, Koltai Rezső prot. lelkész, Marx-Raácz Tibor, Pákh Ervin, Pál Károly, Pamlényi István, Polgáry Sándor, Rajz Endre, Rezsőfi Alajos (1918-1997), Szalai Géza, Szendrői Bálint, Szendrői Elisabet, Szentivánszky Éva, valamint aláírás nélkül gépelve Szakály Árpád neve szerepel a jegyzőkönyv végén, aki szintén részt vett az alakuló ülésen, de valamiért lemaradt az aláírása.

A Magyar Bizottmány Svédorszában az egész országot felölelő központi magyar szervezet volt, de hogy az egyesületnek eme jellege vitathatatlanul már a megnevezéséből is kitünjék – a többi más kisebbségi összefogások példájára – 1976-ban a Magyar Bizottmány Svédországban nehezebben átfordíható és nem túlságosan kifejező nevét Ungerska Riksförbundet-re, magyarul Svédországi Magyarok Országos Szövetsége névre változtatták át. Azóta ezen a néven fejti ki az alapszabályában leszögezett tevékenységét.

Befejezésül hadd idézzek a Stockholmban megjelent Magyar Tudósító, 1958. évi 7-8. számából: „Ne tervezünk sokat és ne ringassuk magunkat színes álmokba. Ne gondoljunk arra, hogy Svédországban megalakíthatjuk a Magyar Tudományos Akadémiát, vagy a Nemzeti Színházat. Még arról is aligha ábrándozhattunk, hogy a stockholmi Kungsgatant átalakitjuk Kossuth Lajos utcává, Västeråst Gyöngyössé, Örebrot Orosházává. Reálisan kell látnunk és meg  kell alkudnunk az adottságokkal, - mert mást nem tehetünk. De annál makacsabbul kell ragaszkodnunk ahhoz a kevéshez, ami megvalósítható, amit a magunk erejéből meg tudunk valósítani.

Az első szabály, amit magyarságunk fenntartásánál figyelemmel kell tartanunk, az, hogy álljunk meg a magunk lábán, ne várjunk a svédek támogatására. Szép volt, amit eddig tettek és hálásak vagyunk érte, de nem várhatjuk a svédektől, hogy ők tartsanak meg bennünket magyaroknak. Sőt ők várhatják el joggal tőlünk, hogy erről magunk és egyedül magunk gondoskodjunk!

A második, éppily fontos szabály, hogy ne szigeteljük el magunkat a közelünkben élő magyaroktól. Örömmel hallottuk hírét annak, hogy itt is, ott is vidéki városokban, tevékeny magyarok kisebb-nagyobb egyesületeket, vagy köröket alapítottak. Lehet, hogy ezek a magyar kezdeményezésből alakult együttesek még nem a legtökéletesebben funkcionálnak, talán pénzük sincs, vagy vezetőségük már kezdeti nehézségekkel küzd. Bármilyen jogos is lehet talán a velük szemben megnyílvánuló kritika, - legyünk elnézőek és gondoljunk arra, hogy ott mégiscsak magyarok jönnek össze, magyarul beszélnek, magyarok ügyeiről. Ne húzódjunk vissza sértődötten és ne finnyáskodjunk, - menjünk el rendezvényükre, segítsük a kezdeményezőket!”

Megjelent: Híradó (Stockholm), 22. évf., 2003 március, 87. szám – 13., 18. oldal