1113899
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
46
773
2332
1105188
21806
157290
1113899

Te IP-címed: 54.211.104.247
2017-03-23 01:14

Ticinói Magyar Egyesület

2012. december 25. kedd, 10:50
Írta: Saáry Éva

 

 

Saáry Éva

 

 

 

 

 

 

 

 

A

 

TICINÓI  MAGYAR  EGYESÜLET

 

története

 

1975 - 2010

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lugánó,  2012

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BEVEZETÉS

 

A Ticinói Magyar Egyesület (TME) 1958-ban alakult a dél svájci Lugánóban, és a mai napig megszakítás nélkül működik.

Alapszabályát 1959. június 13-án készítették a kanton székhelyén, Bellinzonában. Nyolc pontban foglalja össze a legfontosabb tudni- és tennivalókat.

Csak az alapelveket idézem:

Az Egyesület célja a magyar menekültek, kivándoroltak gazdasági, kulturális és társadalmi téren való megszervezése, összefogása, támogatása, és a nemzeti hagyományok őrzése, különös tekintettel az 1956-os forradalom eszméire. Politikai tevékenységet azonban nem folytat.

 

 

Az első 17 évről (1975-ig) sajnos csak nagyon kevés adat áll a rendelkezésünkre, mert Jurányi Alfréd nevű titkárunk, aki valószínűleg a 70-es évek elején, rövid ideig tevékenykedett, könnyelműen és felelőtlenül minden dokumentumot megsemmisített.

Véletlenül maradt fenn egy fénymásolat a forradalom 10. évfordulójára, 1966. október23-án rendezett, nagyszabású ünnepség kétnyelvű meghívójáról, melyen az alábbi programpontok szerepelnek:

    1.   Dr. Pfeiffer Miklós, pápai prelátus, a svájci Magyar Katolikus Misszió igazgatója által cerebrált gyászmise a massagnói plébániatemplomban;

    2.  a Bíró József festőművész, (a budapesti Iparművészeti Főiskola egykori igazgatója) tervezte székely emlékkereszt felállítása a massagnói temető melletti kis parkban. Az emlékművet C. Cartella, lugánói püspöki helynök áldja meg;

    3.   Szvezsényi Irma szavalata (Tamási Lajos: “Piros a vér a pesti utcán”);

    4.   Salvador de Madariaga, oxfordi egyetemi tanár kétnyelvű üzenetének a felolvasása;

    5.   Patocchi E. G. de Lorenzo olasz költő “Legenda a magyarokról” c. versét adja elő, melyet az októberi forradalom mártírjainak ajánlott;

    6.   Dr. Kerényi Károly ókortudós  ünnepi beszéde;

    7.   A Magyar Hiszekegy közös elmondása és a Himnusz eléneklése.

 

 

A következőkben kénytelen vagyok a magam hézagos emlékeire támaszkodni.

Mikor én, a 60-as években Lugánóba kerültem és bekapcsolódtam az itt akkor már létező magyar életbe, a következő személyekkel, nevekkel találkoztam: Andráskay Jenő, Batthyány Margit és Iván, Berkes István, Dr. Déssy Géza, Paizs Dezső, Wettstein János, Dr. Gróh Gyula, Dr. Hering József Lázár házaspár, Zupka házaspár… (Mindezeket a teljesség igénye nélkül sorolom fel). Egy Kocsis László nevű mérnök a kanton vezetőségénél igen sok fontos magyar ügyet intézett.

 

 

 

VEZETŐSÉG ÉS TAGSÁG

 

A vezetőség alakulását csak 1976-tól lehet folyamatosan nyomon követni, bár azután is léteznek bizonytalanságok egyes vezetők működési idejének a meghatározása terén (néha a szerepek többször is felcserélődtek).

A 70-es évek közepétől jó ideig a columbiai egyetemi tanárságát feladva, végleg Svájcba költözött, hódmezővásárhelyi származású, aranydiplomás agronómus, Lázár István volt ez elnök, Marzsó Tibor, egy mezzovicoi perlit üzem igazgatója, illetve Saáry Éva író-festőművész az alelnök, és a Miskolcról érkezett, fiatal fogtechnikus, Budai Dénes a titkár, aki hosszú ideig (egészen második felesége Magyarországról való ide érkezéséig) nagyon lelkesen látta el a feladatát. Sok szép kezdeményezés fűződik a nevéhez.

1982-től egy minusiói kultúrmérnök, Kovács József lett az elnök. Alelnök: Saáry Éva; titkár Marzsó Tibor. Ez a garnitúra kitartott 1991-ig, amikor is Saáry Éva lett az elnök, Dr.Hering József jogász, báró Thyssen-Bornemisza titkára, az alelnök, és Szolnay Ádám, erdélyi közgazdász, a titkár.

1992-ben, egy Rheinauból Lugánóba költözött, nyugdíjas pszichiáter főorvos, Dr. Lőrincz István vállalta el az elnökséget. Nagy tervekkel és lendülettel kezdett bele a munkába, mindent meg akart reformálni, de buzgalma nem sokáig tartott. Vezetése alatt Vass Dániel, a lugánói rádiózenekar klarinétosa volt az alelnök, és Szolnay Ádám, majd egy erdélyi orvosnő, Dr. Vajnay Mária a titkár.

1994-től ismét Kovács József az elnök, Dr. Hering József az alelnök, s 1997 végéig Dr.Vajnay Mária maradt a titkár.

1998-tól 2010-ig Saáry Éva volt az elnök, Dr. Hering József az alelnök és az ismert fogorvos, Dr. Ábrahám Géza a titkár. (2004-ben az alelnök szerepét Vass Dániel vette át.) Ez a garnitúra egészen Saáry Éva lemondásáig működött.

A pénztárosi szerepben többen váltogatták egymást: Pálházy Gusztáv, dinói szálloda tulajdonos, Dr. Hering József,  Larroudé Ágnes tanárnő és mások.

Volt ezen kívül két ellenőr és időről időre egy jegyzőkönyvvezető is.

 

 

Az egyesület taglétszáma fél évszázad alatt, kisebb ingadozásoktól eltekintve, nem sokat változott. A rendezvényekre általában 80 meghívót küldünk ki, ami azonban nem 80 személyt, hanem 80 családot jelent. Ebből átlagban 20-30 személy jön el, attól függően, hogy milyen jellegű összejövetelről van szó.

A nemzeti ünnepek a legnépszerűbbek, az előadásokból pedig főleg a politikai, történelmi tárgyúak.

Az évi, vezetőségválasztó közgyűlést általában a márciusi ünnepély után tartjuk, amikor titkos szavazásra kerül sor.

Nagy probléma, hogy - mivel Ticinóban nincsenek nagy gyárak, üzemek - nem él egy tömbben a magyarság, hanem szétszórtan a kanton egész területén.

Foglalkozásra nézve: orvosok, ügyvédek, banktisztviselők, művészek, a vendéglátóiparban dolgozók s egy-két önálló mesterember. Egy részük a háború után, más részük 1956-ban érkezett Nyugatra, de vannak később, főleg gazdasági okokból menekültek is. Ez utóbbiak közül csak kevésnek van nemzeti öntudata, nemigen viselik szívükön a magyarság ügyét, s ezért általában nem is kapcsolódnak be aktívan az egyesület életébe, munkájába. 1990 óta hivatalos útlevéllel rendelkező munkavállalók is érkeznek, nemcsak az anyaországból, de az elszakított területekről is. Ez utóbbiak azonban nem telepednek le véglegesen, csak átmenetileg tartózkodnak itt.

Nagy gond a kihalás, az elöregedés. (Az utóbbi időben sokan végleg haza is költöznek). A másodgenerációsok közül csak kevesen tudnak annyira magyarul, hogy az előadásokat évezhessék, de a motiváció is hiányzik.

Sok az átutazó és nem éppen kívánatos látogató is: bűnözök, prostituáltak, akiknek gyakran kell tolmácsolni a rendőrségen.

A ticinói magyar életnek két központja van: Lugánó és Locarno. Egy ideig versengés folyt köztük az elsőbbségért, de a hangsúly végül is Lugánóra tevődött át, mivel itt él a magyarság zöme, s közlekedési jelentősége sem elhanyagolható.

Az egyesület nem kap sehonnan anyagi támogatást, csak a tagdíjakból bejövő összegre támaszkodhat, ami nem sok. Az évi tagdíj jelenleg 40.- svájci frank, de ezt sem fizeti be mindenki. Viszont vannak szerencsére felülfizetések.

 

 


A  TME  TEVÉKENYSÉGE

 

 

Mivel a ticinói magyarok többsége római katolikus, régen a nemzeti emléknapok megünneplését mindig szentmisével kezdtük, melyet a massagnói plébániatemplomban tartottunk.

Eleinte Dr. Pfeiffer Miklós prépost látogatott el hozzánk Fribourgból, majd unokaöccse, Dr. Ikvay László. Az Ő haláluk után, mások jöttek: Dr. MehrleTamás, Csobánczy József, Poósz Lajos. Rendeztünk egy alkalommal ökumenikus istentiszteletet is Gönczy József, református lelkész részvételével. Az orgonakíséretet gyakran Lencz Andor mérnök adta.

Aztán a papok lassan elmaradtak, nem volt több utánpótlás.

 

 

A nemzeti ünnepeket (március 15. október 23.) a massagnói székely keresztnél szoktuk tartani, melyen kétnyelvű, réz emléktábla látható. Ilyen alkalmakkor kitesszük a magyar és svájci zászlót, és virágokat viszünk. Ez utóbbiakról főleg Pálházy Rózsika gondoskodik, az emlékmű rendszeres gondozását, karbantartását pedig, önkéntes alapon, Szerdahelyi Ferenc villanyszerelő tagtársunk végzi.

A műsor rendszerint egy rövid beszédből, költemény felolvasásából és a Himnusz elénekléséből áll, amit baráti összejövetel, beszélgetés követ valamely közeli vendéglőben.

Külön meg kell emlékeznünk azonban a kerek évfordulókról, melyeken nemcsak magyarok, hanem Olasz Svájc jelentős emberei, sőt néha a társemigrációk tagjai (lengyelek) is részt vesznek.

 

Az 1966-ban rendezett 10. évfordulóról a bevezetőben megemlékeztem (már amennyire a létező dokumentumok alapján lehetett).

 

1976-ban, a 20 évfordulón szintén szép ünnepségre került sor. A massagnói keresztnél többen beszéltek, majd a jelenlévőknek levetítettük a „Magyarország lángokban” c. filmet.

A televízióban az ismert riporter, Werner  Weick emlékezett meg, egy megrendítő film keretében, az 56-os eseményekről. Műsorában az alábbiak is szerepeltek: Háy Éva, Gosztonyi Péter, Pintér Emil, Kovách Andor, Jankovich István, Saáry Éva.

A hivatalos programok után, Jankovich István építész, a forradalom résztvevője, nagy vacsorát adott cadrói villájában, melyen, a riporteren kívül, olasz svájci politikusok és a ticinói magyarság fontosabb képviselői jelentek meg.

 

1981-ben, a 25. jubileumon, mely nagyjából egybeesett a Solidarnosc mozgalom harcaival, a Szent Miklós templomban rendeztünk közös misét, és a lengyel emigráció tagjai szép számmal jöttek el az ünnepélyünkre. Dr. Golas Anton képviselőjük beszédet is mondott. Mellette  Garamvölgyi Antal, Marzsó Tibor és mások szerepeltek. Több népviseletbe öltözött kislány tette hangulatossá az eseményt.

A Malpensata palotában, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körrel karöltve (velük többször is összekapcsoltuk októberi megemlékezéseinket) nagyszabású festmény-és fotókiállítás volt, melyen az alábbiak szerepeltek:

 

Aczél Mária (Németország)

Balogh Zoltán (Németország)

Bíró József + (Svájc)

Farell-Fazekas Péter (Németország)

Haller Vera (Svájc)

Hermann-Csomor Zsuzsa (Svájc)

Jankovich István (Svájc)

Kállay Tibor (Németország)

Kirchhofer-Bartha Katalin (Svájc)

 Krump Éva (Svájc)

Ős-nagy István (Svájc)

Saáry Éva (Svájc)

Schmidt Károly (Németország)

Takács Bori (Németország)

Török Pál (Svájc)

 

A tárlatot Saáry Éva SMIKK-elnök és Aurelio Longoni városatya nyitotta meg, hosszan részletezve a svájci-magyar kapcsolatok évszázados történetét.

A jubileumhoz több fontos helvét személyiség gratulált, többek közt Kurt Furgler, a Konföderáció elnöke, Flavio Cotti és mások.

Az olasz és német nyelvű média is kivette részét az ünneplésből.

Itt kell megemlíteni azt is, hogy ez alkalomból Krump Éva festőművésznő díszes plakátot, meghívót, levélpapírt és levelezőlapokat tervezett az egyesület részére. Ezek a mai napig használatban vannak.

 

1996-ban, a 40. évfordulón az olasz svájci média (rádió, televízió) megkeresett bennünket, hogy adjunk tanácsot, és segítsünk a megemlékezések méltó megrendezésében.

Én, a magam részéről, a Központi Munkástanács egykori elnökével, Rácz Sándorral készítendő beszélgetést javasoltam, amit a riporterek nagy lelkesedéssel fogadtak, már csak azért is, mert nem egy reform kommunista értelmiségivel, hanem egy „valódi” munkásemberrel ismerkedhettek meg.

Budapestre utazva, ellátogattak a Szoborparkba is, ahol érdekes hanganyagokat találtak (Hegedűs András, Nagy Imre beszédét, segélykiáltását stb.), melyeket aztán nekem kellett olaszra fordítanom. (Nevettem is fonák helyzetemen. Gondoltam-e volna 56-ban, Budapesten, hogy 40 évvel később, egy lugánói stúdióban fogok ezekkel, a dokumentumokkal foglalkozni!)

A riporterek felelevenítették a híres Aranycsapat emlékét is.

 

2006-ban, az 50. évfordulón, amikor Budapesten brutálisan szétverték a Parlament előtt összegyűlt, békés tüntetőket, Nyugaton mindenütt szép megemlékezésekre került sor. A média jóformán egy hónapon keresztül a magyar 1956-al foglalkozott. Beszélgetések, történelmi értékelések, irodalmi, zenei műsorok váltogatták egymást. (A Giornale del Popolo c. helyi újság fényképes riportban számolt  be Saáry Éva forradalmi élményeiről, és a Corriere del Ticino-nak még sikerült egy interjút készítenie, halála előtt egy hónappal, az események egyik, Asconaban élő, fontos szereplőjével, Háy Évával.)

A TME a massagnói székely keresztnél tartotta ünnepségét, melynél, a magyar és olasz vezetők megnyitó szavai után, Remigio Ratti professzor, a  ticinói rádió és televízió elnöke mondott ünnepi beszédet, majd Antonio Ballerio színművész elszavalta olaszul Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” c. híres versét és a Himnusz első versszakát.

Utána, a közeli középiskola aulájában állófogadásra került sor, ahol nagyszámú közönség jelenlétében, Barta Miklós és Jiri Kouki zeneművészek muzsikáltak, Barta János tanár pedig előadta, saját fordításában, Márai Sándor „Halotti beszéd” c. versét (ez később egy olasz irodalmi folyóiratban is megjelent).

 

 

Vass Dániel kezdeményezésére, 1999-el kezdődően, szokássá vált, hogy a mindenkori berni magyar nagykövet és a locarnoi polgármester jelenlétében, az egyesület vezetősége, minden év novemberében, a forradalom vérbefojtásának az emlékére, megkoszorúzza Jean-Pierre Pedrazzini, a Paris Match riporterének a sírját, aki 1956-ban, a Köztársaság téren kapott sörüléseibe halt bele, s itt van eltemetve a családi kriptában.

 

 

 

A  TME  KULTURÁLIS  RENDEZVÉNYEI

 

Előadásainkat főleg a téli hónapokban tartottuk (évenként átlagban. 5-6-ot). Irodalmi, történelmi, politikai témák kerültek sorra, de időről időre előfordultak zenei műsorok is.

Előadóink eleinte Svájcból és a nyugati országokból érkeztek, de később Magyarországról és az elszakított területekről is.

A távolabbról jövőknek általában fedeztük az útiköltségét, és gondoskodtunk szállásukról, ellátásukról. Az egyesület szegény lévén, természetesen csak ritkán helyeztük el őket szállodában, inkább privát házak vendégszeretetét élvezték. (E helyen meg kell emlékeznünk Jurányi Jolánról, Szolnay Ádámról, Vass Dánielről és önmagamról is, mint a leggyakoribb házigazdákról.)

Az előadásokat egyrészt a lugánói Kongresszusi Palotában (ahol fizetni kellett), másrészt különböző vendéglők termeiben tartottuk. Felsorolom a neveket: Grotto Valletta (Massagno), Ristorante Romano (Massagno), Cappella due Mani (Massagno), Ristorante del Sole (Pregassona), Ristorante della Posta (Viganello).

A tagok megjelenésében nagy szerepet játszottak a távolságok. Mivel a magyarok Ticino kantonban nem egy tömbben, hanem szétszórtan élnek, voltak, akiknek Locarnoból, Bellinzonából, Chiassoból kellett jönniük, ami oda-vissza kb. 70 km-es utat jelentett. Az ő kedvükért mondtunk le a hétköznap esti programokról. Összejöveteleinket az utóbbi években már mindig vasárnap délután tartjuk. Előadás után néhányan ott szoktak maradni a közös vacsorára.

A tagok közül átlagban kb. 20-30 személy szokott megjelenni, attól függően, hogy ki az előadó, mi a téma és milyenek az időjárási viszonyok. Ez a szám százalékosan nem rossz, ha a többi svájci magyar egyesületek rendezvényeinek a látogatottságához viszonyítjuk.

Az előadások szövegét (sőt a hozzászólások egy részét is) az évek folyamán rendszeresen hangszalagra rögzítettem. Az így készült kazettákat a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum hangtárának adtam, Kelevéz Ágnes kezeihez.

Az előadók alfabetikus névsorát, eredetüket és szereplésük időpontját külön táblázatban sorolom fel. Ebből az is kitűnik, kik voltak a legkedveltebbek, leggyakoribbak. Csak példaként emelem ki Dr. Csernohorszky Vilmost, Gosztonyi Pétert.

Érdekes lenne az előadások téma szerinti feldolgozása is, de ez igen nagy munka. Egy későbbi időpontban talán erre is sor kerül.

 

 

 

SZÓRAKOZTATÓ PROGRAMOK

 

Az egyesület által rendezett vacsorák közül azok sikerültek a legjobban, amelyekre magyar ételt tudtunk készíteni. Ez - a megfelelő hely kiválasztásán túl - attól függött, hogy Marzsó Tibor, amatőr szakácsművészünk (különben a mezzovicoi perlitüzem vezetője) hajlandó volt-e feláldozni szabad idejét a „szent cél” érdekében.

 

1984-ben szabadtéri gulyáspartit szerveztünk.

 

1986-ban és 1988-ban viszont igen emlékezetes esténk volt Borostyán Gábor  Albergo Battello nevű melidei szállodájában, ahol a  Marzsó Tibor készítette ízletes vacsorát cigányzene festette alá. A társaság széles jókedvében táncra is perdült.

 

1993-ban Lázár Péter Paolino nevű locarnói vendéglőjében, mely a Jelmoli áruház épületében volt, került sor egy vidám vacsorára, a főnök által tervezett magyaros pizza-készítményekkel.

 

1994-ben, a San Ambrogio nevű cserkész menedékház udvarán majálist is rendeztünk, mely alkalomból a konyhán nemcsak Marzsó Tibor, hanem egy erdélyi orvosnő, Dr. Vajnay Erika is közreműködött. Ennek a hangulatos ebédnek, a magyarokon kívül, szép számmal voltak helybeli olasz vendégei is.

 

1998-ban, hajóúttal egybekötött vacsora volt az Oria községben lévő, Ombretta étterem teraszán, amelyen igen sokan jelentek meg. Második alkalommal viszont (1999-ben) már korán sem volt olyan nagy az érdeklődés. Ezért nem is ismételtük meg többet.

Természetesen, a fent említett alkalmakon kívül, máskor is összejöttünk kisebb, nagyobb vacsorákra (főleg Pálházyék dinói panziójában, a Casa Aurorában), de azok már ötletszerűek voltak.

 

 

Az egyesület több alkalommal kísérletezett bálok rendezésével.

Az elsőt 1981. december 5-én, vacsorával egybekötve, a sorengoi Ristorante Giardino különtermében tartotta. A nagyszabású tombolához nemcsak privát személyek, hanem nagy cégek is (Bucherer, Kuoni, Innovazione stb.) adtak nyereménytárgyakat. A műsoros esten közreműködött a Berni Magyar Tánccsoport, Nagy Klára vezetésével, valamint Szabó Mona és Péter jégtánc bajnokok. A kitűnő szervezés Budai Dénes titkár érdeme volt.

Ebben az időben vettük fel a kapcsolatot a társemigrációkkal. 1981. december 13-án, a lugánói St. Nicolas templomban szentmise és fáklyás felvonulás volt a lengyelországi eseményekkel (Solidarnosc) kapcsolatban. Utána meghívtak bennünket egy bellinzonai istentiszteletre, majd az 1982. január 6-án rendezett vízkereszti ünnepségükre is.

 

1982. december 4-én, vacsorával egybekötött, közös táncestélyre került sor a Bioggio-i Ristorante Stazione helyiségeiben, melyen a zenét a Kálmán-duó szolgáltatta.

 

1983. december 3-án az egyesület harmadik alkalommal rendezett vacsorát és bált a Motel Mezzovico-ban, melyen szintén a Kálmán-duó adta a talpalávalót.

 

1985. december 21-éna Locarno mellett lévő Minusioban, a Hotel Esplanade-ban volt magyar bál, melynek létrehozásában Lázár Péter és neje, Rosemarie, nagy szerepet játszott. A zenéről a New Imperials öttagú zenekara gondoskodott.

Ezekre az alkalmakra szép, díszes, nyomtatott meghívó készült.

 

 

A TME több alkalommal rendezett kirándulásokat, leginkább a közeli hegyekbe. 1996-ban csoportos látogatást tettek a caslanoi Alprose nevű csokoládégyárban is, melynek termékeit nagyrészt Magyarországon készítik.

Az egyesület több alkalommal fogadta az öt világrészből Európába látogató cserkészek csoportjait (20-30 személy).

Ezen kívül részt vállalt az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör konferenciáinak megrendezésében. Az október 23.-i megemlékezést rendszerint a SMIKK-el közösen tartották.

 

 

 

EGYÉB AKCIÓK

 

A TME több alkalommal (1981, 1984, 1996) kérdőíveket küldött ki tagjainak, hogy megérdeklődje azok véleményét az egyesület munkájáról, és javaslatokat kérjen a jövő programjaira vonatkozóan. Ezeknek a körleveleknek azonban nem volt nagy sikerük, alig 20 százalékuk érkezett vissza. Így nem is tudtuk figyelembe venni őket.

 

1995-ben aláírásgyűjtést indítottunk, melyben a svájci CABLECOM társaságtól azt kértük, hogy vegyék be a DUNA TV-t is a kábelprogramba. Ezeket az íveket jóformán mindenki aláírta, de negatív választ kaptunk. Hely és technikai lehetőségek hiányára hivatkozva, felcsillantották a reményt, hogy majd a „digitális” módszer mindent lehetővé fog tenni. (Néhány év késéssel, valóban meg is oldódott a pobléma.)

 

Két ízben (2005, 2006) részt vettünk a város által, Lugánó főterén rendezett „Nemzetközi Napokon”, ahol magyar bort, ételkülönlegességeket (körözött, szalámi stb.) és népművészeti tárgyakat árultunk az egyesület javára. Erről akkor maradtunk el, amikor legfőbb kereseti forrásunkat, a borkimérést betiltották.

 

Saját kereteink között 2008-ban és 2009-ben, ugyancsak a TME kasszájának a gyarapítására, karácsonyi vásár is volt. Az eladásra kerülő borok, sütemények, kerámiák és kézimunkák nagy részét a tagok adták össze.

A ticinói egyesületben van néhány kisgyerek is (a régi tagok unokái). Ezekkel próbált foglalkozni Larroudé Sophie. A szépen indult kezdeményezést azonban nem tudta, nagy elfoglaltsága miatt, folytatni - pedig igény lenne rá!

A TME sokáig, egész végleges megszűnéséig, tagja volt a SMESZ (Svájci Magyar Egyesületek Szövetsége) nevű országos szervezetnek, mely az összmagyarság érdekeit képviselte, a közös akciókat koordinálta.

Az egyesület több alkalommal támogatta a Svájci Keresztény Magyar Munkavállalók Szövetsége, Böröcz József által szervezett, s főleg az elszakított területek kárvallottait segítő akcióit.

 

2009 decemberében szép ünnepség keretében ülték meg az elnökséget hosszú éveken át betöltő Saáry Éva 80. születésnapját. A méltatásban Barta Miklós, Dr. Lörincz István és Vass Dániel vett részt. Dr. Nagy Erzsébet, berni magyar követ, ez alkalomból adta át az ünnepeltnek a „Pro Cultura Hungarica” emlékérmet.

 

 

Végül, meg kell emlékezni két sajnálatos dologról is. Valaki, az egyesület tagjai közül, 1997-ben egy sokakat, személy szerint megrágalmazó, pornografikus levelet küldött szét, 1999-ben pedig egy ugyanilyen tartalmú és szellemű, fotokópiás módszerrel sokszorosított könyvet terjesztett (eljuttatva nemcsak magánszemélyek, de újságok címére is). A brosúra két szerzőjének - mert ketten voltak - kilétét nem lett volna nehéz megállapítani, de nem akartunk botrányt kavarni, különösen a svájci hatóságok bevonásával nem. Az egyik szerző, a ticinói viszonyokat jól ismerő, helyi magyar, a másik pedig egy aradi származású személy volt.

 

Nem lehet szó nélkül hagyni Dr. Segesváry Viktor érthetetlen és megdöbbentő tettét sem, aki 2005. december 24-én, egy, a lugánói főpostán ajánlottan feladott levélben bejelentette „azonnali hatállyal” történő kilépését az egyesület tagjai közül, minden indoklás nélkül. Ez annál is furcsább volt, mivel ideköltözése idején, nagy szeretettel fogadtuk, és több ízben meghívtuk előadónak is.

 

 

 

TME  ELŐADÓK  NÉVSORA

Lugánó, 1958 - 2010

A doktori címeket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért elhagytam.

 

 

Ábrahám Géza (Svájc)  2008, 2009

Agócs Sándor (Magyarország)  2009

Árkay László (Kanada) 1977

 

Bálint István (Magyarország) 1993

Barta Mária (Svájc) 2010

Barta Miklós (Svájc) 2010

Borbándi Gyula (Németország) 1998

Böröcz József  (Svájc) 1996, 2007

Boros Jenő (berni magyar nagykövet)  2006

 

Csermák Zoltán (Magyarország) 2005

Csernohorszky Vilmos (Németország) 1977, 1983, 1984, 1993, 1994, 1996, 1997, 1998 1999, 2000

Csizmadia Miklós (Magyarország) 1993

Csobánczi Horváth Iván (Magyarország) 2001

Csonka Emil (Németország) 1980

Czettler Antal (Svájc)1995

 

Dénes Tibor (Svájc) 1983

Déssy Géza (Svájc) 1998

Disler-Molnár Beatrix (Svájc) 2006

Döbrentei Kornél (Magyarország) 2008

 

Fáj Attila (Olaszország) 1984, 2001

Falvay Károly (Magyarország) 2005

Ferdinandy György (Franciaország) 1982, 1985

Ferdinandy Mihály (Anglia) 1978

Ferenczy  Miklós (Németország) 2010

Frey András (USA) 1977

Fűry Lajos (USA) 1977

 

Gábor Áron (Németország) 1979

Gazda József (Románia) 2005, 2008

Géczy Olga (Magyarország) 1995

Gömöri György (Anglia) 1977

Gosztonyi Péter (Svájc) 1977, 1980, 1981, 1982, 1983, 1985, 1991, 1992, 1993, 1996, 1997

 

Gyarmati György (Magyarország) 2007

Györik Vilmos (Svájc) 2007

 

Hendi Ilma (Svájc) 1986

Hendi Péter (Svájc) 1976

Hering József  (Svájc) 1997

Holecz Ferenc (Svájc) 2007

Horváth Vince (Magyarország) 1992

 

Illyés Elemér (Németország) 1977

Juhász László (Ausztria) 1979, 1980, 1982, 2000

 

Kabdebó Tamás (Irország) 1985, 1994, 1996, 2001, 2004

Kányádi Sándor (Románia) 1992

Kaposi Edit (Magyarország) 1998

Kovács Imre (USA) 1979

Kozáry Vilmos (Magyarország) 1992

Krúdy Zsuzsa (Magyarország) 1979

Kubassek János (Magyarország) 2003, 2004, 2009

Kurucz László (Argentina) 2001

 

Lányi Irén (Németország) 2008

Larroudé Ágnes (Svájc) 2006

Larroudé Sophie (Svájc) 2006

Lőrincz István (Svájc) 2000, 2001, 2005

 

Major-Zala Lajos (Svájc) ?

Marzsó Tibor (Magyarország) 2002, 2010

Matuska Márton (Szerbia) 2005

Mohi Csaba (Magyarország) 1993

 

Nagy Erzsébet (berni magyar nagykövet) 2009

Nyitrai Gyula (Németország) 1999

 

Ódor László (berni magyar nagykövet) 1992

Oplatka András (Svájc) 2002

Orbán Balázs (Svájc) 2009

Parragi László (Svájc) 2005, 2006, 2007

PethőLászló (Magyarország) 1995, 2004

Prágay Dezső(Németország) 2001

Prőhle Gergely (berni magyar nagykövet) 2003

 

Saáry Éva (Svájc) 1995, 1999, 2001, 2005, 2007

Sasváry László (Svájc) 1987, 1993, 1997, 2000, 2002, 2004, 2006, 2008

Segesváry Viktor (Svájc) 2004 (2 x)

Skultéty Csaba (Magyarország) 2008

Sümegi György (Magyarország) 2005

Szíj Rezső (Magyarország) 1992, 1996, 2002, 2003

 

Tipity Mária (Svájc) 2002

Tófalvi Zoltán (Románia) 1998, 2000, 2002, 2004, 2006

Tollas Tibor (Németország) 1978, 1986, 1989, 1992

Töttösy Ernő (Belgium)  1981

 

Vadnay Zsuzsa (Svájc) 1997, 1999, 2003

Vajay Szabolcs (Svájc) 2001, 2005, 2006

Vajda Albert (Németország)1979

Vass Dániel (Svájc) 2007   

 

Lugánó, 2012.   

 

 

Az oldal tartalma, sokszorosítás, audiovizuális vagy számítógépes másolatkészítés, nyilvános előadás, rádió- és televízióadás, idegen nyelvre fordítás kizárólag Saáry Éva örökösei (Lugano, Svájc) előzetes, írásbeli engedélyével használható fel.  

 

 

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

 

http://www.ungerska.se

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.