1560200
Ma
Tegnap
A héten
Múlt héten
Ebben a hónapban
Múlt hónapban
Összesen
147
410
5673
1551116
13244
17289
1560200

Te IP-címed: 54.87.18.165
2019-03-24 02:20

India

India : könyvek bibliográfiája

2011. december 14. szerda, 22:56
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL 

 

 

 

 

 

INDIAI : KÖNYVEK BIBLIOGRÁFIÁJA

 

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés alatt áll!

Az oldal utolsó módosítása: 2016. július 20.  21:16

 

 

 


ABRUDBÁNYAY Ödön

Gandhi utolsá beszéde Brittanniáról / Abrudbányay Ödön

2. kiadás.

Pécs: Kultúra Nyomda, [1942] – 24 p.

 

ANTONOVA, K. A. – BONGARD-LEVIN, G. M. – KOTOVSZKIJ, G. G.

India története / K. A. Antonova, G. M. Bongard-Levin, G. G. Kotovszkij

Budapest: Gondolat Könyvkiadó, 1981
 
APPONYI Henrik (1885-1936)
Úti- és vadásznaplóm Indiából és a Himalájából, 1930 / gróf Apponyi Henrik
Pusztazámor]: DNM, 2011 – 266 p., [136] t. : ill.
ISBN 978-963-9369-98-6
Sorozat: Magyar vadászok Ázsiában
 
  
B

 


BAKTAY Ervin (1890-1963)
Magyar utazó Indiában : útleírás/ Baktay Ervin
Budapest: Singer – Wolfner, [1933] – 107 [21] p.
Sorozat: Milliók könyve – az ifjúságnak ; 10.
 
India, Ausztrália és Óceánia / Baktay Ervin
Budapest: Révai, 1938
 
Indiai éveim. I-II. / Baktay Ervin
Budapest: Révai Irodalomi Intézet,1938
 
Indiai éveim / Baktay Ervin
Előszó: Bethlenfalvy Géza
[Budapest]: Palatinus, 2004 – 553 p., [32] t.
ISBN 963-9578-16-9
A könyv az elsőként 1938-ban megjelent munka fakszimile kiadása, eredeti képekkel, szerkesztői előszóval.
 
India I-II. / Baktay Ervin
Második, függelékkel bővített kiadás.
Budapest: Singer és Wolfner, 1941.
1. kötet, 337 p., 2. kötet, 323 p. : 79 képpel és 1 térképpel, ill. 141 képpel.
 
India szabadságot akar / Baktay Ervin
Budapest: Írás Kiadó, 1942?
Sorozat: Világpolitikai könyvek
E mű, érthetetlen módon, szerepel a "Fasiszta, antidemokratikus és szovjetellenes sajtótermékek" (Bp.1945-49) jegyzékén.
 
India művészete / Baktay Ervin
A történelem és művelődés keretében az őskortól a XX. századig.
Második kiadás.
Budapest: Képzőművészeti Alap, 1963 – 473 p.
 
India bölcsessége / Baktay Ervin
KönyvFakasztó Kiadó, 2003
ISBN 96393002457
 
BÁLINT Gábor (1844-1913)
A magyar nyelv Dél-Indiában / Szentkatolnai Bálint Gábor
Mai magyar nyelvezetre igazította és az ismertető fejezeteket írta: Tharan-Trieb Marianne
[Pilisszentiván]: Fríg, [2008] – 295 p. : ill.
 
BARÁTHOSI-BALOGH Benedek (1870-1945)
Déli turánok: (Indiák, Tibet, Előázsia) / Baráthosi-Balogh Benedek
Budapest: szerző, 1930 – 155 p.
Sorozat: Baráthosi turáni könyvei ; 13.
 
BARÓTINÉ EGEY Klára
Utazásaim a gazdag Indiában / Barótiné Egey Klára
Budapest: Máyer, 1999 – 186 p., [20] t. : ill. részben színes
ISBN 963-85594-6-2
 
BÁRDI László (1932-): Kőrösi Csoma Sándor és magunk keresése.– p. 127-133.
In: Kőrösi Csoma Sándor és a magunk keresése / [... szerk. Gazda József és Szabó Etelka].
Kovászna: Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület, 2008 – 335 p. : ill.
 
BERZENCZEY László (1820-1884)
Szentpétervártól Bombayig / Berzenczey László ; közzéteszi Marczell Péter (1936-)
Kolozsvár: Kriterion, 2006 – 192 p., [8] t., [1] t. fol. : ill.
ISBN 978-973-26-0842-5
          978-26-0842-0
 
BODÓ Gábor – KALLUS György
India, istenek gyermekei / Bodó Gábor, Kallus György
Közreműködtek: Hidas Gergely, Kiss Csaba, Zentai György.
Ill.: Bogár László.
Budapest: Magus Design Studió, 2004 – 275 p.
ISBN 963-9433-25-X

BONSELS, Waldemar  (1881-1952)
Indiában / Waldemar Bonsels
Fordította: Sajó Aladár.
Budapest: Franklin, é.n., – 230 p., 1 sztl. lev. 
 
BRUNNER Erzsébet (1910-2001)
Elizabeth Brunner: her life - her words / ed. Imre Lázár; forew. Kapila Vatsyayan
New Delhi: Indira Gandhi Nat. Centre for the Arts : Niyogi Books, 2001 – 357 p. : ill., főként színes
ISBN 978-81-89738-92-1
 
From soul to soul: an exhibition of graphics and sketches by Elizabeth Brunner (1910-2001) : [Hungarian Information and Cultural Centre 3 April - 2 May, 2008] / [... cat. ed. by Imre Lázár]
New Delhi: Hungarian Information and Cultural Centre, 2008 – 24 p. : ill., főként színes
 
 
C, CS

CHOLNOKY Jenő (1870-1950)
Kőrösi Csoma Sándor / Cholnoky Jenő
Budapest: Athenaeum, é.n. – 287 p. : 61 képpel és 14 ábrával a szöveg közt.

Kőrösi Csoma Sándor életregénye / Cholnoky Jenő
Budapest: 1940
 
 
D

DOBOS Lídia – VITEBSKY Piers – WATERTONA, Richard
India / Dobos Lídia, Piers Vitebsky, Richard Waterstone
Budapest: Magyar Könyvklub – Helikon Kiadó, 1996
ISBN 9635482914
 
DRASKÓCZY László (1905-1974)
Kőrösi Csoma Sándor / Draskóczy László
[Budapest]: [Bethánia Nyomda], [1942] – 32 p.
Sorozat: Népbarát ; 104.
 
DUKA Tivadar (1825-1908)
Emlékbeszéd Rádzsa Rádzsendralála Mitra külső tagról / Duka Tivadar
Budapest: Akadémia, 1892 – 39 [1] p.
Sorozat: A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek ; 7.
Rajendralála, Mitra (1824-1891)
 
Life and works of Alexander Csoma de Körös/ Theodore Duka
London: Trübner, 1885 – XII, 234 p., 2 t.
Sorozat: Trubners Oriental series
 
Life and works of Alexander Csoma de Körös/ Theodore Duka
New delhi: Manjusri, 1972 – XXVI, 234., 2 t.
Sorozat:B ibliotheca Himalayica ; 2/2
A London, 1885. évi Trübner-féle kiadás fénymásolt utánnyomása
 
 
E

ERDŐSI Károly (1893-1945)
Napsütéses Indiában : úti emlékek / Erdősi Károly
Budapest: Szent istván Társulat, [1928] 342 [2] p.
 
 
F

 
 
G, GY

 
 
H

Hungarian explorers and travellers in India: catalogue of the exhibition / [... org. by Hungarian Information and Cultural Centre
etc.] ; ed. by Imre Lázár
New Delhi: Hungarian Information and Cultural Centre, 2007 – 87 p. : ill.
A kiállítást 2007. október 3-tól 31-ig tartották
Bibliográfia: p. 86.
 
 
I

India
Budapest: Panoráma, 1976
 
India és a magyar forradalom, 1956 : dokumentumok az Indiai Köztársaság külügyminisztériumának archívumából.
Fordítók: Erdélyi András, Gáthy Vera (1941-), Vida István (1940-).
Előszó: Göncz Árpád (1922-).
Utószó: Bethlenfalvy Géza (1936-).
[Budapest]: Argumentum, 2006 – 223 p.
ISBN 963-446-405-X
 
India magyar szemmel / [szerk. Bethlenfalvy Géza, Puskás Ildikó]
Budapest: Indiai Nagykövetség, 1987 – 139 p. : ill.
 
India színházművészete
Fordította: Bárd Ágnes
Budapest: Színháztudományi Intézet, 1962 – 216 p., 3 t.
 
 
J

JAKAB Elek (1820-1897)
Duka Tivadar könyve Kőrösi Csoma Sándorról : ismertető értekezés / Jakab Elek
Budapest: Akadémia, 1888 – 67, [1] p.
Sorozat: Értekezések a történelmi tudományok köréből ; XIV. 2.
 
JAKABOS Ödön (1940-1979)
Indiai útinapló : Kőrösi Sándor nyomában / Jakabos Ödön
Bukarest: 1983
 
 
K

A katolikus hitterjesztés indiai tudósításai Magyarországon a XIX. század végén és a XX. század elején
/ Szerk.: Tóth-Soma László.
Szeged: SZTE, 2000.
 
KREITNER Gusztáv (1847 -1893)
Gróf Széchenyi Béla keleti utazása India, Japán, China, Tibet és Birma országokban / Kreitner Gusztáv
Budapest: Révai, 1882 – XVI, 1028 p.
 
 
L

LEVELES Zoltán – JUHÁSZ Balázs
Álmom India : fotóalbum / Leveles Zoltán - Juhász Balázs
2010 – 218 p.
ISBN 9789630804059
 
 
M

MOCSÁRY Béláné FÁY Mária (1845-1917)
India és Ceylon : úti jegyzetek  / Mocsáry Béláné Fáy Mária
Budapest: Athenaeum, 1899 – 230 p., 1 t.
 
 
N

 
 
O

 
Ö

 
P

PUSKÁS Ildikó  (1942-2009)
Az indiai felsőoktatás. (Indian Higher Education.) / Puskás Ildikó
Budapest: FEPEKUK, 1973 – 77 p.
 
Istenek tánca : Rövid áttekintés az indiai vallásokról / Puskás Ildikó
(Dance of Gods. A  History of the Indian Religions)
Budapest: Gondolat, 1984 – 128 p.
Sorozat: Gondolat Zsebkönyvek
 
India bibliográfia / India Bibliography/ Puskás Ildikó
Budapest : Akadémiai Kiadó, 1991 – 602 p.
ISBN 963-05-5591-3
Sorozat: Bibliotheca Orientalis Hungarica, ISSN 0067-8104 ; 35.
Kétnyelvű
 
Hinduizmus. Források. (Hinduism. Sources) Keleti Vallások. / Puskás Ildikó
Budapest: Kőrösi Csoma Társaság, 1991 – 54 p.
Sorozat: Gólyavári füzetek 10.
 
 
R

 
S

SASS BRUNNER Erzsébet (1889-1950)
Mystic India through art ... / reprod. of paintings by Mrs. Elizabeth Sass Brunner Farkas, Elizabeth Brunner ; Foreword by Kanaiyalal H. Vakil ; introductions by Rabindranath Tagore [et al.]
[Tokyo]: [1937] – 130 p., 1 térkép
Brunner Erzsébet (1910-2001)
Vakil, Kanaiyalal H. (előszó)
Tagore, Rabindranath (1861-1941) (bevezető)
 
A vision of India / the art of Elizabeth Sass Brunner, Elizabeth Brunner ; introd. by Jaya Appasamy
Bombay: Allied Publ. 1979 – 85 p. : ill.
 
India varázsa: Sass Brunner Erzsébet és Brunner Erzsébet kiállítása : Thury György Múzeum Nagykanizsa, 1988 / [a kiállítást rend. és a katalógust írta Bethlenfalvy Géza]
Nagykanizsa: Nagykanizsa város Tanácsa, 1988 – [28] p. : ill.
ISBN 963-03-2963-8
 
Tiszta élet öröm: In memoriam Sass Brunner Erzsébet : 1889-1950 : Tihany, 1989.
Bevezető: Bethlenfalvy Géza
Veszprém: Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, [1989] – 27 p. : ill. főként színes
ISBN 963-7208-13-5
 
Dreams in Italy: two Hungarian artists on their way to India through Italy : an exhibition of paintings by Elizabeth Sass Brunner & Elizabeth Brunner : from the Cultural Archives of Indira Gandhi National Centre for the Arts, June 12-23, 2007 / [cat. ed. by Imre Lázár]
New Delhi: Indira Gandhi National Centre for the Arts, [2007] – 116 p. : ill. színes
Kiállítási katalógus
 
A misztikus India - két magyar festőnő művészetén keresztül : Mystic India - through the art of two Hungarian painters / [a katalógust szerk. Renner Zsuzsanna] ; [a katalógust írta Bethlenfalvy Géza, Marosi Ernő, Renner Zsuzsanna]
Budapest: Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum, 2007 – 70 p. : ill. színes
ISBN 978-963-87548-4-4 
A Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban Sass Brunner Erzsébetés Brunner Erzsébet műveiből Budapesten 2007. jún. 23 - 2008. febr. 17. között rendezett kiállítás katalógusa.
Brunner Erzsébet (1910-2001)
Renner Zsuzsanna (1960-) (szerkesztő)
Bethlenfalvy Géza (1936-) (közreműködő)
Marosi Ernő (1940-) (közreműködő)
 
Infinite journey: an exhibition of paintings by Elizabeth Sass Brunner, 1889-1950 and Elizabeth Brunner, 1910-2001 : from private collections : [India International Centre Annexe, March 30 - April 6 2010] / [org., ed. India International Centre Annexe] ; [... ed. by Imre Lázár]
New Delhi: India International Centre : Hungarian Information and Cultural Centre, 2010 – 32 p. : ill. főként színes
Sass Brunner Erzsébet (1889-1950)
Brunner Erzsébet (1910-2001)
Kiállítási katalógus
 
SKOVICH LAJOS dr.
Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja / Skovicz Lajos
Kőrösi Csoma Sándor halálának 100. évfordulója.
Budapest: Stádium, é. n. – 230 p.
 
SZ

gróf SZÉCHÉNYI Béla (1837-1918)
Széchényi Béla gróf keletázsiai útjának tudományos eredménye. I-III. kötet
Budapest: 1890-97
India, Japán, Jáva, Borneó, Kina : német és angol nyelven is
 
SZEGEDI Nándor
Elő-India. I. Indiai Köztársaság / Szegedi Nándor
Budapest: Akadémiai Kiadó, 1980
Különlenyomat a Földrajzi Közlemények számából.
 
 
 
T

 
U

 

Ü

 
V

 
W

WASS Samu gróf utazása Nyugat-Indiában
Jeges Ernő rajzaival.
Wien: Danubia, é. n. – 173 p., 1 sztl. lev.
Sorozat: Ifjúsági Könyvtár 4. szám
 
WOJTILLA Gyula (1945-)
A mesés India / Wojtilla Gyula
Budapest: Gondolat, 1988
 
 
Z

ZAJTI Ferenc (1886-1961)
Kapcsolataink Indiával / Zajti Ferenc
Budapest: Magyar Nemzeti Szövetség, 1929 – 11 [13] p.
 
 
ZS

 

 

 

 

 

 

 

 

Kedves Látogató!

 

Honlapunk, majd minden oldala  folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll.

Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom.

Ez az adatbázis sohasem zárható le teljesen, újabb és újabb adatokkal egészülhet ki vagy módosulhat a már meglévő anyag is.

Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

Ezért kérjük, tiszteljenek meg bizalmukkal és ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

 

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

India : újságcikkek bibliográfiája

2011. november 16. szerda, 00:13
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL

 

 

 

 

INDIAI : ÚJSÁGCIKKEK BIBLIOGRÁFIÁJA

 

Kivándorlás, emigráció, kapcsolatok

 

 

Rövidítések

Az Északi Magyar Archívum honlapján előforduló rövidítések és a felhasznált irodalom jegyzéke.

 

 

 

Ez az oldal  folyamatos adatfeltöltés alatt áll!

Az oldal utolsó módosítása: 2016. június 20.  18:28 

 

 
 
A

ARADI Éva: Hunok nyomán Észak-Indiában.
= Havi magyar fórum, 5(1997)9:22-26.
 
 
B

BETHLENFALVY Géza: India - Megjegyzések egy indiai tanulók problémáit figyelembe vevő magyar nyelvkönyv előkészítéséhez
= Magyar nyelv külföldieknek, (1981)5:64-66.
Interneten:  Teljes szöveg (PDF)
 
BUZA Péter: Amrita Sher-Gil a Szilágyi Dezső térről. Budapesten született a modern indiai festészet alapító mestere.
= Népszabadság, 59(2001)206:32.
 
 
C, CS

 
D

 
E

 
F

 
G, GY

GAJDOS Gusztáv: "Alkotó magyarok" : vándorkiállítás Indiában
= Technikaitörténeti szemle,(1988)17:206-207.
Interneten:  Teljes szöveg (PDF)
o
 
H

 
I, J
 

India zenéje a Magyar Rádióban
= Kóta,16(1986)4:17.
 
IRIMIÁS Balázs: Magyar Napiskola a Himalájában : Csoma Szolár Iskola, Zangla, India
= Régi-új magyar építőművészet, (2015)8:16-18.
 
 
K

KANYAR József: Tanulmányúton Indiában (1980)
= Levéltári szemle (Budapest: ISSN 0457-6047), 31(1981)2-3:507-515.
Magyar és a indiai levéltári kapcsolatok
 
KOSZTOLÁNYI Dezső: Budapest idegen szemmel : mit látnak a külföldiek nálunk? : amerikaiak, angolok, lengyelek, bajorok,
dánok s egy indus : fogas és paprika.
= Budapesti negyed : lap a városról, 16(2008)4[62.]:98-99.
 
KOVÁCS Sándor: Kőrösi Csoma Sándor emlékhelyek.I. rész
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd: 1985-), (2006)15:73-74.
 
KOVÁCS Sándor: Kőrösi Csoma Sándor emlékhelyek.II. rész
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd: 1985-), (2006)15:99-101.
 
KOVÁCS Sándor: Kőrösi Csoma Sándor emlékhelyek.III. rész
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd: 1985-), (2008)17:76-77.
 
KUBASSEK János: India szerelmese: Baktay Ervin.
= Természet világa, 121(1990)8:364-366.
 
KUBASSEK János: A Himalája magyar feltalálója. Emlékezés Kőrösi Csoma Sándorra, halálának 150 évfordulóján.
= A földgömb, 42(1992)4:116-120.
 
 
L

LAKATOS Éva: India és magyar kutatói
= Magyar könyvszemle, (1959)4:409.
Interneten:  Teljes szöveg (PDF)
 
LÁZÁR Imre: Egy ismeretlen tudós Indiában : Dr. Tömöry Edith ferencesrendi missziósnővér, művészettörténész
= Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd: 1985-), (2006)15:83-85.
 
LE CALLOC’H, Bernard: Milyen külseje volt Körösi Csoma Sándornak.
= Földrajzi múzeumi tanulmányok, 8(1990):43-48.
 
LE CALLOC’H, Bernard: Miben halt meg Kőrösi Csoma Sándor? Fordította: Nagy Gyula.
= Somogy, 18(1990)4:24-28.
 
 
M

MARCZELL Péter: Kőrösi Csoma-zarándoklat Indiában.
= Confessio, 19(1995)1:82-89.
 
MIKLÓSI SIKES Csaba: Sass Brunner Erzsébet sümegi kapcsolatai.
= Múzeumi Diárium (Veszprém), (1993)
 
 
N, NY

 
O

 
Ö

 
P

 
R

RAHMAN, M. A.: Rahman budapesti indiai ügyvivő beszámolói az 1956. november-decemberi napokról.
[Közread., bev. és jegyz. ell.] Vida István.
= Múltunk, 39(1994)1-2:257-282.
 
RENNER Zsuzsanna: India és az ázsiai termelési mód.
= Magyar filozófiai szemle, 34(1990)5-6:441-462.
 
 
S

SHER-GIL, Amrita (1913-1941) világhírűmagyar származású indiai festőművész.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Amrita Sher-Gil, India magyar származású festője.  = Nők Lapja (Budapest), (1978):14-15.
 
BUZA Péter: Amrita Sher-Gil a Szilágyi Dezső térről. Budapesten született a modern indiai festészet alapító mestere.
= Népszabadság, 59(2001)206:32.
 
 
SZ

P. SZABÓ Ernő: Hanumán nyomában : India a magyar képzőművészek munkáiban
= Új művészet, 17(2006)5:38-39.
 
SZILÁGYI Ferenc: Az Ázsia-kutatás magyar úttörője [Körösi Csoma Sándor].
= Élet és Tudomány, 22(1967)42:1971-1975.
 
 
T, TY

 
U

 
Ü

 
V

VARGA Judit: A Spitzbergáktól a kelet-indiai szigetekig. Vojnich Oszkár fényképei a századforduló világából.
= Fotóművészet, 42(1999)1-2:87-90.
 
 
W

 
Z

 
ZS

 
 
 
 
 
 

 

Kedves Látogató!

 

Honlapunk, majd minden oldala  folyamatos adatfeltöltés, szerkesztés alatt áll.

Előfordulhat, hogy emiatt bizonyos menüpontok alatt még nem található konkrét tartalom.

Ez az adatbázis sohasem zárható le teljesen, újabb és újabb adatokkal egészülhet ki vagy módosulhat a már meglévő anyag is.

Feltett szándékunk, hogy az adatfeltöltést, illetve adatpontosítást mielőbb befejezzük és Önöket minél szélesebb körben tájékoztassuk.

Ezért kérjük, tiszteljenek meg bizalmukkal és ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos kiegészítéseiket, észrevételeiket juttasák el hozzánk!

 

Az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címen.

 

Addig is szíves megértésüket és türelmüket kérjük!

Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!

 

Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

www.ungerska.se

 

 

 

 

 

 

Indiai-magyar lexikon

2011. december 14. szerda, 23:35
Írta: Szöllősi Antal

 

 

Írta (gyűjtötte és összeállította): SZÖLLŐSI  ANTAL 

 

 

INDIAI-MAGYAR LEXIKON

 

Indiában élt, vagy élő magyar (származású) személyek, egyesületek, folyóiratok, stb.

Magyarországon élt, vagy élő indiai (származású) személyek, utazók, stb.

 

TÁJÉKOZTATÓ VÁLOGATÁS

 

 

 

Az Északi Magyar Archívum (ÉMA) gyűjteményének teljes anyaga csak Magyarországra kerülése után lesz elérhető.

Megértésüket kérve, köszönjük látogatását.

 

Szöllősi Antal, Stockholm, Svédország

Véghváry Lóránt, Durban, Dél-Afrika

az Északi Magyar Archívum alapítói

 

 

A

Ahol a pálmák virágoznak

Az indiai magyar jezsuita misszió értesítője.

Polgár István , S.J. kiadásában és szerkesztésében jelent meg 1949-1965? között.

A kiadás helyei: Khari, 1949-1951; Morapai, 1958-ig; Raghabpur, 1965-ig; Boddipur, 19??; Panganas, 19??

Irodalom: Mérő:1966; Mildschütz:1977.

 

 

B


BAKTAY Ervin

(Dunaharaszti, 1890. június 24. – Budapest, 1963. május 7.): orientalista.

Münchenben tanult festőművészetet Hollósy Simonnál, majd az I. világháború után orientalista tanulmányokat folytatott. 1926-tól 1929-ig Indiában kutatott, megírta India művelődésének emlékeit, az emberek természetét, élet-módját, kultúrájukat, városaikat mutatta be. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. Stein Aurélt is felkereste – ő volt az egyetlen európai kutató, aki a híres Ázsia-kutatót meglátogatta. 1929-ben betegen tért haza. A debreceni egyetemen 1933-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig, nyugdíjazásáig a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója. Újjárendezte és korszerűsítette az indiai gyűjteményt. Közben a budapesti egyetemen az indiai művészettörténet előadója. 1956–1957-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában.

 

BALÁZS Dénes

(Debrecen, 1924. szeptember 17. - Érd, 1994. október 19.): Geográfus, világutazó, a Magyar Földrajzi Múzeum alapítója.
A budapesti Tudományegyetemen földrajztanári diplomát, majd természettudományi doktori címet szerzett. Aggteleken 1954-ben munkatársaival feltárta az Égerszög község határában nyíló Szabadság-barlangot. 1959-ben Kína barlangjait tanulmányozta, s többet elsőként térképezett fel. Bekapcsolódott a karsztok lepusztulási folyamatának vizsgálatába, különböző éghajlatú területeken végzett helyszíni tanulmányokat, méréseket, melyekkel hozzájárult a jelenség magyarázatához. Tizennégy expedíciót vezetett, melyeknek célja volt, hogy adatokat gyűjtsön a karsztok földrajzi elterjedéséről és fajtáiról. Mintegy százharminc országban járt, csaknem egy-millió kilométert utazott. A karsztokon kívül tanulmányozta a vulkanikus képződményeket, a Föld sivatagjait és őserdei vidékeit. Huszonhét könyve jelent meg nagyobbrészt útleírás-ok. Több művét idegen nyelvre is lefordították. Halála után, 1995-ben adták ki Életem – utazásaim című memoárkötetét, műveinek bibliográfiájával. Több évi előkészítő munka után 1983-ban Érden megalapította a Magyar Földrajzi Múzeumot, elkészítette az első állandó kiállítást, mely Magyarország leg-jelentősebb földrajzi gyűjteménye.
Elindítója és szerkesztője volt 1961-től a Karszt és Barlang, valamint 1985-től a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok című szaklapoknak. A Magyar Földrajzi Társaság és a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat társelnökévé választotta, s több kitüntető éremmel ismerte el munkásságát.

Művei: Galápagos (1973), Pápua Új-Guinea (1976), Ausztrália, Óceánia, Antarktisz (1978), A sivatagok világa (1982), Amazónia (1987), Az őserdők világa (1990) és A Húsvét-sziget fogságában (1993). Ő szerkesztette a Magyar utazók lexikonát (1993).


BÁLINT Gábor, szentkatolnai
(Szentkatolna, 1844 március 4. – Temesvár, 1913 május 26.): nyelvész, egyetemi tanár, orientalista.
A harminc nyelven beszélő magyar tudós akár két hét alatt is megtanult egy új nyelvet. 1877-1878-ban részt vesz gróf Széchenyi Béla expedíciójában és Dél-Indiában hihetetlenül gyorsan megtanulta a tamil, vagyis a draviada nyelvet. Amikor megbetegedett Sanghajban két hétig kellett várnia a hazafelé menő hajóra, azalatt betegen megtanult japánul is.
Irodalom: MÉL ; ÚjMIL 2000.

BERZENCZEY László

(Kolozsvár, 1820. június 26. – Budapest, 1884. november 14.): reformpolitikus, az 1848-49-es szabadságharcban kormánybiztos, utazó, őshazakutató.
A világosi fegyverletétel után egy ideig bujdosott, majd külföldre szökött és csatlakozott Kossuth Lajoshoz. Távollétében a császári hadbíróság halálra ítélte és jelképesen fel is akasztották. 1851-ben Kossuthtal együtt az Amerikai Egyesült Államokba utazott, majd az amerikai magyarok segítségével San Franciscon keresztül Kínába, Szingapúron át Kelet- Indiába utazott.Célja a magyarok őshazájának és az Ázsiában élő magyarokkal rokon népek felkutatása volt. Berzenczey nagyapja Kőrösi Csoma Sándor egyik támogatója volt, innen eredt a magyarok őshazája iránti érdeklődése, előképzettség nélkül és hiányos nyelvtudással azonban nem tudott eredményt elérni. Honkongban hallott egy Tibetben élő lovasnomád népről, akikről feltételezte, hogy rokonságban állnak a magyarsággal. Tervezett Tibeti utazását azonban a kínai hatóságok megtiltották, így Bombayba, onnan Egyiptomba, Konstantinápolyba és végül Nagy-Britanniába Londonba, majd Jersey szigetére utazott. Feltehetően ő volt az első magyar, aki körbeutazta a Földet. 1853-ban a törökök oldalán részt vett a krími háborúban, majd Burszában telepedett le. 1862-ben hazatért, és az osztrák hatóságok Klágenfurtba internálták. A kiegyezés után ismét országgyűlési képviselő lett, de hamar kiábrándult a politikából és 1873-ban ismét ázsiai útra indult. Rendkívüli nélkülözések között utazott Szentpétervárra, az Uralon át Szibériába, majd onnan Indiába. A világon elsőként jutott Oroszországból a Karakorumon és Himaláján át Indiába. 1874-ben érkezett meg Bombaybe (ma: Mumbai), ahol a korabeli sajtó szenzációként adta hírül emberfeletti teljesítményét. Előtte Oroszország felől senki sem jutott át a 4-5000 m magas hágókon, ráadásul mindezt jórészt egyedül vitte véghez. Sajnálatos, hogy tudományos eredményt nem sikerült felmutatnia és naplója vagy kéziratai is elkallódtak. Útjának célját második utazásakor sem sikerült elérnie, rövidesen hazatért. Kudarcai következtében súlyos beteg lett, elméje elborult, ebben szerepet játszottak családi és anyagi gondjai is. Élete hátralévő részében hosszú időt töltött a lipótmezei elmegyógyintézetben.
Irodalom: Szinnyei ; MÉL 1981:199 ; Berzenczey László: Szentpétervártól Bombayig, Kolozsvár: Kriterion, 2006.

 

BRUNNER Erzsébet
(Nagykanizsa, 1910 – 2001): magyar származású indiai festőművész.
Édesanyjával, Sass Brunner Erzsébet (1889-1950) festőnővel 1929-ben hagyták el Magyarországot, és 1930-ban érkeztek Indiába, ahol Rabindranath Tagore sántinikétani egyetemén – a modern indiai művészet és szellemi élet fellegvárában – töltöttek két évet, majd végérvényesen Indiában telepedtek le. Ázsiában és az Egyesült Államokban is utaztak, kiállítottak. Indiában részei voltak a szellemi-spirituális élet legbelső köreinek, s társaságukhoz tartoztak a kor ismert személyiségei, akiket képeiken is megörökítettek. Delhiben 1950-ben gyűjteményes kiállításuk nyílt.
Számos festményt, portrét, tájképet készítettek. Két művészeti könyvet adtak ki, amelyekben India varázsát átszellemült írásokban fogalmazták meg. Életüket Indiában élték le, művészeti tevékenységüket a két ország államközi szinten is elismerte.
 

 

C


CHOLNOKY Jenő

(Veszprém, 1870. július 23. – Budapest, 1950. július 5.): földrajztudós, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1920-1949).

Két diplomát szerzett : a Műszaki Egyetemen mint vízépítő mérnök végzett, később a filozófiai doktorátust is megszerezte. Élete során több tisztséget is betöltött : volt tanársegéd a Műszaki egyetemen, majd Lóczy mellett dolgozott a tudományegyetemen. 1896-1898-ban tanulmányúton Kínában és Mandzsúriában hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. A Magyar Földrajzi Társaság tagjává választották, a kolozsvári egyetemen is tanított, szerkesztette a Földrajzi Közleményeket, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára is volt, majd elnöke. Később a Földtani Intézet elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Sokoldalú tudományos munkássága során kelet-ázsiai tanulmányútján főleg a hegységek szerkezetét, a folyók természetét vizsgálta. Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában. Jelentősek morfológiai eredményei, továbbá a folyók szakaszjellegéről, a futó-homok mozgástörvényeiről, az európai monszun jelenségről szóló tanulmányai. Eredményesen foglalkozott emberföld-rajzzal és az öntözések jelentőségével az emberi kultúra fejlődése szempontjából. Népszerű tudományos műveivel nagy tömegek érdeklődését keltette fel a földrajz és általában a természettudományok iránt. Cholnoky Jenő a magyar geográfia legnagyobb tudósainak egyike. Hunfalvy János és Lóczy Lajos munkásságának folytatója. Tudományos kutatásainak területe tág határok között mozgott, a geográfián kívül maradandót alkotott a hidrológiában és a klimatológiában is. Mint-egy 50 könyvet adott ki, továbbá 700 különféle tudományos dolgozata és népszerű cikke jelent meg. Szerte az országban több ezer népszerű földrajzi előadást tartott. Ő vetített először színes diaképeket Magyarországon, amelyeket maga állított elő fekete-fehér diapozitívok átfestésével. A mérnöki pontosságú szakmai rajzokon kívül mesteri grafikákat készített és művészi tájképeket festett.

 

 

D


DELHI MAGYAR TÁJÉKOZTATÁSI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT
New Delhi: India.


DUKA Tivadar
(Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth [Anglia], 1908. május 5.): orvos, honvédszázados, a brit hadsereg őrnagya, a MTA levelező (1863), majd rendes tagja (1900).
A világosi fegyverletétel után orosz fogságból megszökött és emigrált. Drezdában, Párizsban, majd Londonban élt. A londoni egyetemen végzett tanulmányok után 1853-ban orvosi oklevelet szerzett. Ő az első ismert magyar származású orvos, aki diplomáját a londoni egyetemen kapta meg.
1854-től a bengáliai angol hadsereg katonaorvosa lett. Először Kalkuttába vezényelték, ahol a hindusztáni nyelveket tanulmányozta, majd a Gangesz menti Monghir területének főorvosaként kezdte behatóan tanulmányozni Indiát. Korábban, még Londonban megismerkedett barája nővérével, Miss Taylorral, akinek apja Oxfordban a teológiai tudományok doktora volt, magas egyházi méltósággal. Kalkuttában házasodtak össze, fiaik születtek, 52 évig élt boldog házasságban feleségével.
Munkáján és magyar nyelvű, az országról szóló ismeretterjesztő írásaii kívül, melyek magyarországi lapokban is megjelentek. Ő gondozta Kőrösi Csoma Sándor hagyatékát is. Megismerkedett Rádzsa Rádzsendralála Mitráva, aki Kőrösi Csoma Sándor tisztségbeli utóda volt a Bengáli Ázsia Társaságban. Mitra hatására érdeklődni kezdett Csoma munkássága iránt és megkezdte a híres magyar utazó kéziratainak és hagyatékának egybegyűjtését. Eközben fontos kutatásokat végzett India természeti viszonyairól is, értékes, több ezer Kelet–Indiából származó tárgyból álló anyagot ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a kolozsvári Erdélyi Múzeumnak. 1874-ben nyugalomba vonult, Londonban telepedett le és idejét Kőrösi Csoma Sándor munkásságáról összegyűjtött anyag feldolgozásának szentelte. Munkájáról ma is alapműnek számító kötetet jelentetett meg. Tudományos munkássága elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1863-ban levelező, 1900-ban pedig tiszteleti tagjává választotta. Tudományos munkásságát Angliában is elismerték, 1884-től az angol királyi Ázsia Társaság tagja, majd a Brit és Külföldi Biblia Társaság választmányi tagja, 1904-től alelnöke lett. Röviddel halála előtt egy dél-angliai kisvárosban, Bournemouth-ban telepedett le.
 

 

E

 

 

F


FÁBRI Károly

(Budapest, 1899. november 18. – Delhi [India], 1968. július 7.): indológus, orientalista, egyetemi tanár.
Egyetemi tanulmányait Budapesten és Pécsett végezte. Párizsban indiai tanulmányokat folytatott.
1927-1932-ig az Institut Kern titkára volt Leidenben (Hollandia); e minőségében részt vett az indiai archeológia bibliográfiai évkönyvének szerkesztésében. 1931-től Stein Aurél felkérésére a British Museumban dolgozott. 1932-1937-ben tagja volt Stein Aurél perzsiai expedíciójának. A perzsiai ásatások után Rabindranáth Tagore meghívására indiai Sántineketán Egyetemen a művészettörténet magyar vendégprofesszora lett. Később a lahorei múzeum igazgatója volt. 1934 és 1939 között az Indiai Archeológiai Intézet és a Lahorei Központi Múzeum megbízásából különböző archeológiái ásatásokat irányított. Munkája a második világháborúban félbeszakadt, de utána folytatta az általa újjászervezett Lahorei Múzeumban. Lahoret India kettéosztása után elhagyta és Új Delhibe költözött. A Nemzeti Múzeumban dolgozott, majd mindinkább a művészettörténet felé fordult.
Részt vett az Annul Bibliograghy of Indian Archeology szerkesztésében. A legnagyobb indiai napilap, az angol nyelvű Statesman műkritikusa lett.
Nyolc könyvet írt, ezen kívül archeológiai és művészettörténeti tanulmányokat, cikkeket, kritikákat. Fő művének tárgya az indiai művészet története.
Irodalom: Nagy 2000:244.


FIÓK Károly
(Nagykároly, 1857. április 29. – Debrecen, 1915. május 21.): pedagógus, műfordító, orientalista.
Főként szanszkrit, óperzsa és páli műfordításaival tette ismertté a nevét. Műfordításai mellett foglalkozott az indiai, kínai és japán irodalom történetével és névtani kutatásokkal is.
Irodalom: MÉL.
 

 

G

Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium
Pécs


GOTTESMANN Marie-Antoinette

(Mo., 1881 – 1948. július 31.): a dúsgazdag szikh Umrao Singh Sher-Gil második felesége, Amrita Sher-Gil (1913-1941) festőművész édesanyja.

 

 

H

 

I

 

J


JACQUIN Miklós

(Leyden, 1727. febr. 16. – Bécs, 1817. okt. 26.): vegyész, botanikus, orvos, akadémiai tanár.

A hollandiai, párizsi és a bécsi egyetemen tanult. Az 1763-ban felállított selmecbányai akadémia legelső tanszékének, a kémia, ásványtan és kohászati tanszék első tanára volt. Hazánkban ő honosította meg a kémiai kutatásban az előítéletektől mentes kísérletező módszert, az oktatásban a laboratóriumi gyakorlatokat. Munkásságát Lavoisier is ismerte és becsülte. Botanikusi munkássága is jelentős. 1754–1759-ben tudományos expedíciót vezetett Nyugat-Indiába, ahonnan sok új növényt hozott a bécsi császári parkokba. Számos magyarországi növényt először írt le és nevezett el. Európai színvonalú szak-ember volt, kinek hatása azután is érvényesült, hogy 1769-ben visszatért Bécsbe, ahol az egyetemen a kémia és a botanika tanára lett. 1797-ben vonult nyugalomba.

 

JELKY András

(Baja,  1730. július 30. – Buda, 1783 december 6.): kalandos életű világjáró, aki volt katonaszökevény, rabszolga, szabó, katonatiszt; éveken át élt őserdőben, volt a bennszülöttek halálra ítélt foglya is, 1770-ben Japánban holland követ.

Jelky András 1754. március 13-án kelt vándorútra, és Prágán, Lipcsén és Nürnbergen át Erlangenbe érkezett, ahol mintegy két hónapig tartózkodott. Innen Franciaországba utazott tovább, azonban az egyik útjába eső városban, Aschaffenburgban éppen "katonaállítás" volt: a hadrafogható fiatalembereket, tekintet nélkül azok származására, erőszakkal besorozták katonának. Hogy ezt a katonafogdosást elkerülje, egy menyecske, a puttonyában az eladó gyümölcs alá rejtve, kicsempészte a városból. Innen továbbutazott Hanauba, azonban megérkezésekor a város kapujában eltépték útlevelét, és a kaszárnyába hurcolták. Néhány napos fogság után sorstársaival együtt át-szállították Hannoverbe, hogy hajóval a tengerentúlra küldjék. A hajó azonban megtelt emberekkel, s amíg a másik hajóra vártak, Jelky megszökött, és Nimvegenbe ment. Itt azonban kelepcébe került, több némettel és hollanddal együtt. Ezúttal nem kerülhette el sorsát: 1755. október 30-án elindult vele a hajó Holland-Kelet-India felé.
1756-1757-ben viszontagságos úton megjárta Suriname-ot, majd Macaót (volt Portugál gyarmat Dél-Kínában), végül Kantonban Hollandia katonai szolgálatába állt, és Batáviába (ma Jakarta, Indonézia fővárosa) utazott, ahová 1758 januárjában érkezett meg, s még hét hónapig katonáskodott. Leszerelése után Albert Parra, a kelet-indiai kereskedelmi társaság elnöke, mint szabót a házához fogadta, s beírták a városi polgárok közé. Még ez évben feleségül vette Seguin, angol haszonbérlőnek a leányát. Egy véletlen szerencsétlenség és félreértés folytán magára vonta munkaadójának haragját, aki elűzte a házától, és a katonasághoz küldte.
Kalandos útjai során eljutott Ceylon szigetére is. Ceylonból pedig az Új-Guineához közel eső Maluku-szigetekre küldték, ott azonban a bennszülöttek fogságába esett, de végül innen is megmenekült és szerencsésen visszajutott Batáviába (azaz Jakartába), ahol Parra, aki közben helytartó lett, megbocsátott neki. Tiszti ranggal egy árvaház igazgatója lett, emellett komoly vagyont szerzett, és 1767-ben egy 1400 házból álló ültetvényt vett. 1770-ben a polgári őrség kapitányává nevezték ki, a holland követség titkos tanácsosa lett, többször járt követségben Japánban és Jáván. 1776. október 25-én felesége és apósa halála után elhagyta Batáviát. Gazdag emberként tért haza Magyarországra és világlátott, tapasztalt emberként kora megbecsült személye lett.

Kalandos utazásainak leírása 1771-ben jelent meg először németül, magyarul Győrben 1791-ben. Később Hevesi Lajos átdolgozásában (Pest, 1872 s utána több kiadás) vált népszerűvé, főként az ifjúság körében. 

Irodalom: Révai; UjML; MÉL; Solymos E.: J. A. a hiteles adatok fényénél, Baja. 1957.

 

 

K

KUBBASEK János

(Budapest, 1957. december 6. - )
1982–1986 a budapesti Steinmetz Miklós Gimnázium tanára, 1983– az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója, 1985– a Földrajzi Múzeumi Tanulmányok felelős kiadója. 1980–1981 tanulmányutat tesz Indiába, Nepálba, Srí Lankán, 1982–1987 Kubában és Angliában, Skandináviában, Jugoszláviában és a Kaukázusban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Thaiföldön, Indiában, Puerto Ricóban. 1987–1988-ban az MTA Afrika-expedíciója tagjaként Kelet-Afrikában dolgozik. 1989 Oxfordban és Londonban végez tudományos történelmi kutatásokat a brit Királyi Földrajzi Társaságban és a British Múzeumban. 1990-ben Dél-Kínában és Vietnamban folytat karsztkutatásokat. 1991-ben dél-koreai egyetemek vendégelő-adója. 1993-ban expedíciót vezet a Szaharába, az egyiptomi Gilf Kebír sziklafestményeihez. 1997-ben Chilében, Peruban, Argentínában végez természetföldrajzi kutatásokat.
Kutatási területe a földrajz tudományok története, régi magyar utazók, földrajzi felfedezők, világjárók tevékenysége, természeti földrajz, karsztmorfológia.
Közel nyolcvan országban járt. Elsősorban a magyar utazók útvonalát járta be, amit évekkel, évtizedekkel később mindig könyvbe is foglalt. Almásy László életét évtizedek óta kutat-ja. Kőrösi Csoma Sándor legjobb ismerőjeként tartjuk számon, róla készült monográfiája a tengerentúl tankönyv. Fontosnak tartja az oktatást, de a tudományos munka mellett szívesen beül a helytörténeti, természetvédelmi általános iskolai versenyek zsűrijébe is.


KŐRÖSI CSOMA Sándor
(Kőrös, 1784. április 4. – Darjeeling, India, 1842. április 11.): nyelvtudós, a tibeti filológa megalapítója, az MTA l. tagja (1833).
Szegény sorsú székely családból származott. 15 éves korában, mint „szolga-tanuló” került a nagyenyedi kollégiumba. A közép- és főiskola elvégzése után ott kapott tanári állást. 1815-ben angol ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen keleti nyelvtanulmányokkal foglalkozott. 1818-ban visszatért Erdélybe. Még diákkorában eltökélte, hogy felkeresi az „ázsiai magyarok” utódait. 1819 őszén indult útnak gyalog, csekély pénzzel. Törökországon, Iránon, Afganisztánon és Indián keresztül Nyugat-Tibetig (Ladákh) jutott, ott azonban anyagi eszközök híján vissza kellett fordulnia. Ekkor találkozott Moorcroft angol utazóval, aki a tibeti nyelvkutatásra terelte figyelmét. Ladákh, Zanszkár tartományában, a zanglai buddhista lámakolostorban 1823–1824-ben, kemény nélkülözések közt eltöltött két esztendő alatt rakta le a tibeti nyelvészet alapjait. 1825–1826-ban Tetha zanszkári faluban és a phuktali lámakolostorban, majd Kanamban (1827–1830) egészítette ki tanulmányait, elkészítve az első tibeti nyelvtant és a tibeti–angol szótárat. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság Calcuttába hívta, itt jelent meg két műve 1834-ben. Mindkét mű úttörő jelentőségű a keleti nyelvészet történetében. Észak-Bengálban végzett nyelvtanulmányok után 1837-ben vissza-tért Calcuttába, ahol az Asiatic Society könyvtárosa lett. Összesen tizenhat európai és keleti nyelven állított össze szó-jegyzékeket. Azonban ismét eredeti célját akarta követni (ős-hazakutatás) és 1842-ben elindult Nagy-Tibet felé, útközben a maláriában megbetegedett és Darjeelingben meghalt. Sírja fölé az Asiatic Society emlékoszlopot emelt.
Halálának 125, évfordulója alkalmával 1967-ben a Magyar Földrajzi Társaság négy évenként kiosztásra kerülő Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet alapított.
Svédországban Göteborgban az egyik magyar egyesület viseli nevét: Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör.
 

 

L


LÓCZY Lajos

(Pozsony, 1849. november 4. – Balatonfüred, 1920. május 13.): geológus, egyetemi tanár, földrajztudós, az MTA tagja.

1874-ben a zürichi műegyetemen mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérése után kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárához segédőrnek. 1877. nov. 1-től 1880. máj. 1-ig részt vett gróf Széchenyi Béla kelet- ázsiai expedíciójában és beutazta Kína nagy részét. Az utazás során tett megfigyeléseit és felfedezéseit világszerte elismerték. A közép- ázsiai sivatagok eredetéről kimutatta, hogy azok kő- és homokanyaga nem tengerfenék maradványa, hanem évmilliók sivatagi felhalmozódásának következménye. A hátsó-indiai hegyláncok geológiai felépítésére vonatkozó megállapításai úttörőek. Hazatérése után 1883-tól mint a Földtani Intézet osztálygeológusa a bánsági hegyvidék geológiai felvételezését végezte. 1886-tól a földtan tanára a műegyetemen, majd 1889-től 1908-ig a budapesti tudományegyetemen az egyetemes földrajz tanszékének tanára, 1902-től 1908-ig a Földrajzi Intézet igazgatója. 1908-tól, megtartva egyetemi tanári címét és jellegét, a Földtani Intézet igazgatója. 1900-tól 1914-ig a Földrajzi Társaság elnöke. Teleki Pállal és Papp Károllyal szerkesztette meg Magyarország földtani térképét. 1891-ben az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg a Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága, melynek célja a tó sokoldalú tudományos kutatása volt. A kutatások két évtizedes eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című műben (I – III. Bp., 1897 – 1918) tették közzé melyben a Balaton környékének geológiai képződményeit tárgyalta. Ő kezdeményezte az Erdélyi-medence rend-szeres geológiai és geomorfológiai feltárását. Jelentős érdemei vannak az erdélyi kősó- és földgázkincs felfedezésében is. Az ő felmérése és tanulmányai alapján kezdték meg a nagysármási fúrásokat. Alapítója volt a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának – a későbbi Magyar Turista Egyesületnek – és ennek alelnöke volt. Különféle szaklapokban több száz értekezést tett közzé.

 

 

M


MADARÁSZ Gyula dr. nemeskisfaludi
(Budapest, 1858. május 3. – Budapest, 1931 december 29.): ornitológus, festőművész, a Magyar Nemzeti Múzeum madártani osztályának egykori vezetője.
Hazai és külföldi szakfolyóiratokban magyar, angol és német nyelven tette közzé tanulmányait. Európai utazásain kivül járt Ázsiában, Afrikában és Amerikában. 1896-1897-ben Indiában és Ceylon szigetén végzett a kormány megbizásából zoológiai, főleg pedig ornitológiai kutatásokat és gyüjtéseket. 1911-ben Kolumbiába indult, de New Yorkból osztrigamérgezés miatt vissza kellett fordulnia. 1911-1912-ben bejárta Egyiptomot, Nubiát és Szudánt is.
Irodalom: Révai.; MÉL.; Warga Kálmán: Dr. Madarász Gyula. 1858-1931 Aquila, 1934.; Keve András: Megemlékezés Madarász Gyuláról (1858-1931). Állattani Közlemények, 1981. LXVIII.1-4:3-12.; Boelens & Watkins: Whose Bird? Christopher Helm, London (2003)

MONDL Ferenc
(Budapest, 1902. március 27. – Chandigarh [India], 1964. március 15.): elektromérnök.
 

 

N


 

 

P


POLGÁR István

(Harkányfürdő, 1914 - ?): jezsuita misszionárus, szerkesztő.

1943-ban szentelték fel. A Vajdaságban nevelkedett jezsuita Polgár István Zágrábban, a németországi Pullachban és Rómában tanult. 1947 januárjában került Bengálba, ahol az angol- és bengáli tanulással Hazáribágban töltött első hat hónap után a Gangesz-deltabe-li 24 Pargáná-körzet egy plébániájára került.

Polgár István kiadásában és szerkesztésében jelent meg 1949-1965? között Ahol a pálmák virágoznak című lap, az indiai magyar jezsuita misszió értesítője.

 

 

R


RAHMAN, Mudzsibur A.
(1922–?), indiai diplomata.
1956–1959 között India magyarországi ügyvivője. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságával és a KMT-vel való kapcsolata révén aktív részese volt a forradalmi eseményeknek.
 

 

S


SASS BRUNNER Erzsébet (névváltozatai: Sass Brunner Ferencné, Farkas Erzsébet, Farkas Bözske)
(Nagykanizsa, 1889. június 10. – Nainital [India], 1950. február 15.): festőművész.
Iskolát szülővárosában kezdte, majd Budapesten szerzett óvónői oklevelet. 1908-tól főként a festészettel foglalkozott. 1909-ben férjével, Sass Brunner Ferenccel közös kiállításuk volt Nagykanizsán, a következő évben Münchenben mutatkoztak be. A következő években kiállítások sorát rendezték, festőiskolákat vezettek. A 20-as évek végén lányával Távol-Keletre utazott. 1930-ban, Tagore meghívására Calcuttában telepedtek le és bekapcsolódtak a Bengáli Iskolának nevezett művészeti iskola avantgard törekvéseibe. 1935-ben egészségi okokból Japánba utazott, 1938-ban, Sümegen meglátogatta férjét, majd visszatért Indiába. Művészetével ma a huszadik század indiai festészetének klasszikusai között tartják számon. Misztikus hangulatú képei egy része a Sümegi Városi Múzeumban látható.
Forrás: Zalai életrajzi kislexikon

SHER-GIL, Amrita (dávanágari írással: अमृता शेरगिल ) : (magyarul: SÉRGIL Amrita [Dalma])
(Budapest, 1913. január 30. – Lahor, 1941. december 5.): világhírű magyar származású indiai festőművész.


SHER-GIL, Umrao Sing : UMRAO SINGH SHER-GIL
(Majithia [falu Amritsar körzetben], 1870 – Delhi, 1954. december 17.): a dúsgazdag szikh filozófus, Amrita Sher-Gil (1913-1941) édesapja.
Érdekelte a csillagászat, írásművészet, jóga, fényképezés és a fafaragás. Kitünően beszélt öt nyelven.
Umrao filozófiát tanult, nyelvtudományokkal foglalkozott, a szankszrit, a perzsa, az urdu nyelv és irodalom professzora. Rajongott Tolsztojért, megjelenésében próbál is hasonlítani rá. Szerényen öltözködött, étkezett és rendszeresen jógázott. (Dunaharaszti lakói az 1910-es évek második felében már-már idegenforgalmi nevezetességként mutogatták később a zöldben gyakorlatozó szikh urat, akit helybéli tanítványok köre kísért el mindennapos "edzésére".)
1897-ben, hogy részt vett Viktória királynő trónra lépésének 60. évfordulóján (gyémántjubileum).
1910-ben találkozott az éppen Londonban időző vonzó, izgalmas, vörös hajú jelenséggel, Baktay-Gottesmann Marie-Antonettével. 1911 Lahoréban veszi feleségül Marie-Antoinettét és 1912 tavaszán érkeznek Budapestre, a fényűzően berendezett Szilágyi Dezső téri lakásba.
1913. január 30-án itt született meg első gyermekük, Amrita Sher-Gil, aki magyar használatra a Dalma keresztnevet kapta. 1914 márciusában második gyermekük, Indira.
Egy évig élt az új bérpalotában a család, aztán – kitört az első világháború, Magyarország és az angol birodalom hadban állt egymással – kiköltöznek a városból. Előbb a budai hegyek közé, majd ismét a folyó mellé: Dunaharasztiba. 1921-ben elhagyják Magyarországot és visszatértnek Indiába.
A család 1929 és 1934-ben Párizsban élt két leányuk, Umrao és Indira tanulmányai miatt.
1934-ben a család végül visszatért Indiába Umrao Singh volt a birtokára és épített egy házat (Summer Hill, Shimla). Itt töltötte legtöbb idejét, hatalmas könyvgyűjteménye között.

SIVASAKTI KALÁNANDA TÁNCSZÍNHÁZ
Vezető: Somi Panni
Próbaterem (táncórák helyszíne): Budapest, Bem rakpart 45.
honlap:  www.sivasaktikalananda.com

 

 

SZ


SZÉCHENYI Béla, gróf

(Pest, 1837. febr. 3. – Budapest, 1918. december 2.): földrajz és geológia kutató, 1880-tól az MTA tagja, 1883-tól igazgatója. Széchenyi István fia.

Tanulmányait Berlinben és Bonnban végezte. 1855–1857-ben beutazta Angliát, Francia-országot és Itáliát. 1858-ban Zichy Jenővel a Balkánon és a görög partokon járt, 1862-ben Károlyi Gyulával az USA-ban és Kanadában. 1865–1870 között négyszer volt Afrikában oroszlánvadászaton. 1874-ben ásatásokat kezdett a Fertő tó medrében és a kőkori leleteket Suess Ede osztrák paleontológus segítségével le is írta. 1877. novemberében indult el nagyszabású ázsiai expedíciójára magyar szaktudósok – Lóczy Lajos geológus és Bálint Gábor nyelvész -, valamint Kreimer Gusztáv topográfus társaságában. 1878. februárban Szikkim, Bhután és Tibet határáig jutottak, majd Közép-Jáva vulkanikus vidékeit tanulmányozták. 1879. decemberben 1500 km-t tettek meg a Jangcén a Sanghaj melletti Hangzhou városáig és innen 14 hónapos utazással Burmába, az Irrawaddy síkságig. Földrajzi és geológiai szempontból legértékesebb volt a Tibeti-fennsíkot három oldalról szegélyező hegyláncok felderítése. Az utazás eredményeit, útinaplóját, Kreimer térképeit, Lóczy gyűjtött anyagának és megfigyeléseinek kincsesházát saját költségén adta ki. Széchenyi Béla expedíciójának eredményei alapján fedezte fel később Sven Hedin a Transzhimalája hegyvonulatát. A tudományos anyag feldolgozása 20 hazai és külföldi tudós segítségével csak 1900-ban fejeződött be. 1901-től koronaőr, 1904-től a Föld-rajzi Társaság tiszteleti tagja volt. Széchenyi Béla síremléke a nagycenki kastély kertjéhez tartozó hársfasor végén található.

 

 

T


TAGORA, Rabindranath : sir Rabindranáth Tagore
(Kalkutta, 1861. május 7. – Kalkutta, 1941. augusztus 7.): költő, író, zeneszerző, festő, polihisztor. Ő az első nem európai, aki 1913-ban elnyerte az irodalmi Nobel-díjat.


TELEKI Sámuel, gróf
(Sáromberke,1845. november 1. – Budapest, 1916. március 10.): Afrika-utazó, felfedező, az MTA t. tagja (1894).
Marosvásárhelytől északra lévő Sáromberke nevű aprócska faluban született 1845-ben a nagyhírű erdélyi főnemesi család sarjaként. Nemcsak gazdag földbirtokos, hanem rendkívül művelt férfi is volt. A göttingeni és a berlini egyetemen folytatott természettudományi tanulmányokat. A családi hagyományokat követve a Görgényi-havasokban vált a vadászat mesterévé és egy időben Rudolf trónörökös vadásztársa is volt. Egy ideig katonai szolgálatot teljesített, majd 1881-től országgyűlési képviselő lett.
1886-ban indult el híressé vált kelet-afrikai útjára, amelyre egyrészt vadászszenvedélye, másrészt pedig ismeretlen tájak felkutatásának vágya hajtotta. Ezen az úton az afrikai felfedezők közül elsőként jutott fel a Kilimandzsáró hegyének hó-határáig. Ezt követően a Kenya-hegyet mászta meg expedíciójának tagjaival. 1888-ban fedezte fel Kelet-Afrikának az európaiak előtt addig még ismeretlen két sós tavát, amelyeket az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökös párjáról Rudolf- és Stefánia-tónak neveztek el. A Rudolf-tó partján emelkedő 600 méter magas vulkánnak az expedíció térképésze, az egyéb-ként hajóskapitány Höhnel Lajos a Teleki nevet adta. Höhnel volt az is, aki a későbbiekben megírta az expedíció történetét.
1893-ban Teleki újabb hosszú utazásra indult, amelynek során bejárta a mai India és Indonézia jelentős területeit. Ezen az úton főként vadászott és vadász trófeákat gyűjtött, így ez az út meg sem közelítette afrikai felfedezőútjának óriási tudományos eredményeit. Egy további afrikai útján visszatért ugyan még a Kilimandzsáróhoz, de újabb jelentős eredményeket már nem tudott elérni. Felfedező érdemeinek adózva 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta meg.

Irodalom: Gr. T. S. kutatásai Afrikában (Földrajzi Közlemények, 1889); Bendefy László: Magyar utazók Afrikában (Budapest: 1934); Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai (Budapest: 1936); Cholnoky Jenő: T. S. útja Kelet-Afrikában (Budapest: 1937); Balázs Dénes: T. Nyomán a Kenya-hegyen (Turista, 1966. október). 

 

 

U




Ü




V




W




Z




ZS


 

 

 

 

Kedves Látogató! 
 
Ezzel az oldallal és a honlappal kapcsolatos véleményeket, észrevételeket, javaslatokat
az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre várjuk.
 
Köszönjük a látogatást, kérjük nézzen vissza később is!
 
Ha tetszik honlapunk, ajánlja másoknak is!

 

 

 

 

 

 

Északi Magyar Archívum. Felelős szerkesztő: Szöllősi Antal.
Copyright © 2011 Szöllősi Antal, Ungerska arkivet (Északi Magyar Archívum).
All Rights Reserved.